2016. április 19., kedd

Shelly Crane - Bizonyosság

SPOILER!
Maggie tizenhét éves. Nehéz évet tudhat maga mögött: épphogy átcsúszott az érettségin, az anyja elhagyta, az apja depressziós, a barátja pedig három év után szakított vele egy főiskolai futballösztöndíj miatt. Maggie úgy érzi, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, de minden erejével megpróbál a felszínen maradni.
Aztán találkozik Calebbel.
Megmenti a fiú életét, és azonnal érzi, hogy van benne valami veszélyesen vonzó, ráadásul Maggie-nek éppen randija lenne, méghozzá Caleb unokatestvérével. Ám a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amint egymáshoz érnek. Szó szerint szikrázik közöttük a levegő. Bevésődnek egymás iránt, és a lány szeme előtt lepereg a közös életük. Ráébred, hogy ő a fiú lelki társa, ezért érzi annak szívverését a saját mellkasában. Caleb oldalán egy olyan, különleges adottságokkal és képességekkel rendelkező emberekkel teli világ tárul fel előtte, amelynek létezéséről eddig nem is tudott. Ő maga is természetfeletti, eddig soha nem tapasztalt változásokat észlel magán, például szüksége van a fiú érintésére az életben maradáshoz. Azonban kapcsolatuk nem mentes a nehézségektől: egyrészt Maggie apja végre kilábal a depresszióból, és megpróbál igazi apaként viselkedni a maga idegesítő módján, másrészt Maggie-nek Caleb ellenségeivel is meg kell küzdenie, akik tudomást szereznek a kapcsolatukról. Az ismeretlenek üldözőbe veszik Maggiet, hogy elszakítsák őt Calebtől, így megakadályozhatják a fiatalokat abban, hogy elnyerjék a képességeiket. Vajon Caleb képes lesz-e megmenteni a lányt, vagy örökre elszakadnak egymástól pont akkor, amikor végre egymásra találtak?

Író: Shelly Crane
Eredeti cím: Significance
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 528.
Téma: romantikus, fantasy

Féltem egy kicsit ettől a könyvtől, mert sok értékelésben azt olvastam, hogy Lélektársak és Alkonyat keresztezés. Tény, hogy voltak hasonlóságok, de ettől függetlenül élvezhető volt a mű. Már a Twilight megjelenésekor inkább alakváltó párti voltam, és mindig érdekelt, hogy miként zajlik a bevésődés, hogyan működik, és ebből a könyvből megtudhattam.

Ugyan a történetnek semmi köze nem volt az alakváltókhoz, a természetfeletti vonalat mégsem hagyta el az írónő, csak átalakította,és gyakorlatilag letagadta a vérfarkasok, vámpírok és egyéb lények létezését, helyette megalkotta az Ászokat. Hiányoltam, hogy nem nyertünk betekintést a történelmükbe, gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg erről a társadalomról, azon kívül, hogy bevésődés után különleges képességeket kapnak, és a két fél képességei kiegészítik egymást. A könyv elején teljesen össze voltam zavarodva, hogy ki-kivel is van, de a végére megvilágosodtam,és minden a helyére került.

A mellékszereplők kidolgozása elég hanyagra sikeredett, ugyan megtudtunk egy két dolgot róluk, de ez elenyésző volt a könyv terjedelméhez képest. Vártam, hogy kicsit többet tudjak meg a múltukról, főleg mikor szóba került, de valahogy mindig át lett ugorva ez a rész, pedig szerintem ez is adott volna egy kis pluszt.
Sajnos a főszereplők sem lettek rendesen kidolgozva. Azt éreztem, hogy szinte csak egy papírfigurát látunk, aminek nincsenek mélységei és csak a felszínét látjuk. Valójában nem tudtuk meg, hogy milyen emberek is a hőseink.
A sok negatív dolog ellenére azt kell mondanom mégis szerettem ezt a könyvet, mert olvastatta magát.  Elkezdtem olvasni, és a következő pillanatban azt vettem észre hogy hajnali fél négy van, és már csak pár oldalam van hátra.

A leírások érdekesek és részletesek voltak. A cselekmény kicsit elhúzódott és sokszor csak a semmit olvastam, olykor pedig azt éreztem, hogy egyes dolgok annyira túl vannak magyarázva, hogy az már unalmas. Például, hogy Maggie-t és az apját elhagyta az anyja, és emiatt a családfő teljesen magába fordul és egyáltalán nem foglalkozik a lányával.

A történetre jellemző a szerelmi sokszög, hisz nem csak Caleb van beleesve hősnőnkbe, hanem az ő unokatesója Kyle, aki igazán tudhatná mi a dörgés, de valahogy nem érdekli a bevésődés,  és mindent megtesz, hogy megszerezze a lányt, és emiatt a könyv végére eléggé megutáltam. Annyira átváltozott a személyisége, hogy szinte rá sem ismertem, egy kedves, figyelmes srácból lett egy bunkó, nyomulós seggfej. A másik hősszerelmes pedig nem más, mint Maggie volt barátja Chad, aki ugyan szakított a lánnyal, mégis rájön, hogy nem tud nélküle élni, ezt a nagy felfedezést természetesen akkor teszi, amikor már összejött Calebbel, de szerencsére aránylag hamar veszi a lapot és lelép a színről.

A bonyodalmak itt nem érnek véget, hisz az összes ilyen történethez hasonlóan ide is kell egy várt fordulat, más néven az Ellenség, aki belerondít a boldog egymásra találásba. Itt jön a képbe a Watson család, akik ősidők óta utálják a Jacobson családot, egy múltban történt dolog miatt.
Félnek és úgy gondolják, hogy minden rossz, ami velük történik, az Calebék hibája, ezért úgy döntenek megbüntetik őket, és azt remélik így erősebbek lesznek a rivális klánnál.  Csupán egy hibát követnek el. Lebecsülik a bevésődés erejét, valamint Maggie találékonyságát és kitartását. Ennél a résznél már úgy éreztem felpörögnek az események, nem csak a nyálas szerelmi vallomásokról szólt, hanem egy kis izgalmat is belecsempészett az írónő.

A könyv legnagyobb hibája, hogy elfelejtették befejezni, vagy csak én kaptam hibás nyomtatást? Ugyanis egyszerűen minden átmenet nélkül vége szakad, mintha valaki ott felejtette volna. Egy regényt nem lehet így befejezni!

Értékelés: 5/3 
Nem zavart, hogy Twilight és Lélektárs kombináció, és tetszett, hogy az írónő megemlítette az Alkonyatot ( Bellának hívják Calebék kutyáját, és kifejti az írónő miért :D). Akik szeretik a lelki társakról szóló történeteket, azoknak szerintem tetszeni fog, de nem kell nagy cselekményszálra, és kidolgozott karakterekre számítani, de egynek elmegy.

Borító: 5/3
A borító alapján nem ilyen történetre számítottam, és őszintén bevallom eléggé hátborzongatónak találom a modellek szemeit.

Karakterek: 5/3
A szereplők semmitmondóak, szinte semmit nem tudunk meg róluk, de plusz pont, hogy Maggie és Caleb aranyos együtt.

Kedvenc karakterek:Sajnos nem volt ilyen.

Kedvenc idézet:
" – Honnan jött a neve?
– Ne nevess ki! – mondta komolyan, majd egy vett egy mély levegőt, és motyogott valamit, amit alig értettem.
– Miért? – kérdeztem és közelebb hajoltam.
– Az Alkonyatból, igen, onnan! – Elnevette magát. – Maria hibája! Megígértem neki, hogy ő adhat nevet a kutyának, és Maria imádja az Alkonyatot. – Megrázta a fejét. – Jennek ott lett elege, amikor ki akart tenni egy posztert az ajtajára Edwardról."

 

2016. április 7., csütörtök

Kelly Oram – Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja, hogy a tizennyolc éves lány édesanyja autóbalesetben meghalt, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett a karambolban. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie, ahol egy mostohaanya és két utálatos mostohatestvér várja. Mesés…
Egyvalaki tartja Ellában a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. A lány annyit tud, hogy a fiú vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Meg hogy totál bele van zúgva a nagydumás srácba, de ez mellékes…) Fogalma sincs róla, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc könyvükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Író: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 400.
Téma: Romantikus

Már a megjelenése előtt is szemeztem ezzel a könyvvel, hiszen a többi LOL történetet is imádtam, azonban valahogy elfelejtődött a nagy iskolai rutinban. Szerencsére a családtagjaim nem ennyire feledékenyek, így karácsonyi ajándéknak megkaptam ezt a könyvet, aminek nagyon örültem.

A könyv hihetetlenül olvastatta magát, egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, még a mű végén sem, ugyanis egyből hiányzott is a Kelly által megalkotott világ. Az elején úgy indultam neki, hogy egy teljesen átlagos, könnyed, romantikus történet fogad majd, hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Az első pár oldal még tényleg olyan volt, mint amire számítottam, kivéve, hogy a főszereplő, Ella a megszokott önbizalom hiányos lány helyett, egy realista, kicsit talán egészséges mértékben öntelt karakter. Ez nem volt számomra probléma, hiszen szükség van ilyen személyekre is, és jól esik ez a kis változatosság.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, egy balesetben Ella elveszíti az édesanyját és súlyosan megsebesül. Ez a történés teljesen rányomja a bélyeget az egész műre. Végigkövethetjük, Ella milyen nehézségeken megy keresztül, mert egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen be kell illeszkednie egy olyan családba ahol nem látják szívesen, és meg kell küzdenie az iskolatársai rosszindulatú megjegyzéseivel, cselekedeteivel is. A család reakciója ilyen szempontból egy kicsit érthető, hiszen nekem is furcsa lenne, ha hirtelen egy idegennel kellene megosztanom az életemet, de akkor sem kellett volna így viselkedniük. Anastasia féltékenységből teljesen kikészítette Ellát, pedig a lány nem érdemelte meg. Juliette, Ana „jobbik fele” sem örült a kialakult helyzetnek, de megpróbált normális emberként viselkedni, vagy legalábbis kevésbé kiállhatatlanul, mint a testvére.

Sajnos az iskolatársaival sem volt felhőtlen a viszonya. Véleményem szerint az iskolában undorítóan viselkedtek vele, elítélték és kirekesztették, egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetett, sőt ő akarta a legkevésbé azt, ami történt. Csúfolták és bántották, ez sajnos nagyon jellemző, ugyanis az emberek többsége első látás alapján ítél, és ha valaki kilóg a normálisnak ítélt zónából, akkor egyesek kényszert éreznek, hogy kifejezzék a véleményüket, nem törődve azzal, milyen károkat okoznak a bántott fél lelkében. Sokan ezzel próbálják elterelni a figyelmet a saját hiányosságaikról. Csodáltam Ellát, hogy mindezek ellenére próbált talpon maradni, és ebben nagy segítség az ő cyber barátja Cinder. Egyszerűen imádom ezt a srácot: vicces, humoros és eszméletlenül jó fej, támogatja Ellát, bíztatja, és löki előre az útján. Nagyszerű párost alkotnak, de külön-külön is érdekes, szimpatikus karakterek, együtt viszont verhetetlenek. Imádtam, ahogy vitatkoztak, de közben mégis tudták, miről beszélnek és ennek megfelelően támasztották alá a nézőpontjukat. A közös pontjuk az, hogy mind a ketten imádják L. P. Morgan – A Cinder-krónika című művét. Őszintén bevallom rákerestem, hogy tényleg létezik-e ilyen könyvsorozat, bánatomra nem, amit sajnálok, mert kíváncsi lettem volna, milyen lehet az a történet, ami összekötheti a főszereplőinket.

Az írónő keverte a humort, a romantikát és az élet nehézségeit, egy átlagos történetet felturbózott valóságos elemekkel. Nem egy egyszerű egymásra találásnak lehetünk szemtanúi, hanem meg kellett küzdeniük a másikért, le kellett győzniük önmagukat és számos akadályt, amik eléjük kerültek. Ellának el kellett fogadnia saját magát, és Cinder életvitelét. A fiúnak pedig a saját lábára kellett állnia, szembeszállni azokkal, akik irányítani akarták az életét.

Legnagyobb örömömre a mellékszereplők sem lettek elhanyagolva, ugyanúgy szerepet játszanak a történetben, mind Ella, mind Cinder oldaláról. Közülük Vivian volt az egyik kedvencem, vicces, barátságos és egyedi stílusú lányt ismerhettem meg személyében. Különböznek, mégis jól összebarátkoznak Ellával, támogatja és segíti is őt, egy teljesen normális, átlagos lányként kezeli, nem úgy, mint a többiek. Szerintem mindenki másnak is így kellene tenni, nem kerülne nagyobb fáradságba, mint a piszkálódás. A másik kedvencem pedig nem más, mint Rob. Népszerű, de még sincs elszállva magától, bár nekem néha kicsit félénknek tűnik, máskor pedig egy határozott férfinak látom, aki kiáll amellett, akinek szüksége van rá, de ez attól függ, milyen helyzetben találja magát.

Fontosnak tartom, hogy egy könyvnek legyen mondanivalója, ne csak a nagy semmit olvassuk oldalakon keresztül. Ez a regény tartalmas, mégis könnyed, de van egy stílusa, ami megfogja az embert. Elgondolkodtat, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetbe. Elmerengünk, hogy mi vajon mit tennénk másképp? Küzdenénk, vagy feladnánk? Nehéz lehet újra és újra elbukni, majd felállni. Nem az a vesztes, aki elbukik, hanem az, aki nem áll fel újra! Ez nem könnyű feladat, de Ellának sikerült talpon maradnia, és a jutalma sem maradt el.

Értékelés: 5/5
Egyértelműen kedvenc könyv kategóriába tartozik. Volt mondanivalója, mégsem volt bonyolult, vagy nehéz olvasmány. A romantikus történetek kedvelői újabb gyöngyszemet találhatnak, hiszen egy jól megírt, kidolgozott könyv, ami megdobogtathatja a szívüket.

A borító: 5/3,5
Nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint a többi LOL könyvé. Egyszerű, számomra semmi extra nem volt benne. A címben pedig kifejezetten zavart az árnyék az „és Ella” résznél.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozottak a főkarakterek, és a mellékszereplők sincsenek elhanyagolva. Jelen vannak a pozitív és a negatív oldal képviselői is.

Kedvenc karakter: Vivian, Rob

Kedvenc jelent:
Amikor Cinder és Ella eszmecserét folytat a FantasyCon-on. Imádtam.

Kedvenc idézet: 
„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket.”