Ali Hazelwood - Bride - A menyasszony

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.

A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…

Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.

Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Író: Ali Hazelwood 

Eredeti cím: Bride

Cím: A mennyasszony

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 430

Téma: Romantikus, Fantasy, Vámpír, Vérfarkas

Köszönöm a könyvet a Maximnak!

Ali Hazelwood egy új oldaláról mutatkozik be ezzel a regénnyel, a romantikus szál ezúttal is megmarad, viszont bejönnek a képbe a fantasy elemek. Én személy szerint nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül e ugyanazt a színvonalat hoznia, mint amit már megszoktunk tőle. 

Bevallom őszintén a borító nem tetszik. Kicsit olyan mangás beütése van, amivel nem lenne semmi baj, de nekem valahogy ez most nem jött át. A fülszöveg egyszerű, nagyjából amúgy elmondja a cselekmény fő részét, de azért hagy egy kis csavart a történetnek is. 

Főszereplőink Misery, aki egy vámpír és Lowe, aki egy vérfarkas. Mivel az esetek 99%-ban ezt a két fajt ellenségekként mutatják be, így nagyon érdekesnek ígérkezik kettejük kapcsolata, bár egyébként nem vettem észre olyan nagy összeférhetetlenséget, a szereplőket se nagyon zavart, hogy nem egy fajból származnak. 

Az írónő próbálta kicsit másabbá tenni a mitikus lényeket, hogy ne lehessen azt mondani, hogy bármelyik vámpíros/vérfarkasos történetből koppintott volna. Ez nagyon tetszett benne, hogy próbál valami újat alkotni, vagy egy kicsit más nézőpontból megvilágítani, hiszen valljuk be annyi vámpíros-vérfarkasos sztorit ismerünk, hogy azt érzi az ember, hogy ez már lerágott csont, és hogy nem is tud újat mutatni. 

A történet alapja egy kényszerházasság, amely a két faj közötti békét hivatott kialakítani, ami politikailag a való életben is egy bevett szokás, de hát tudjuk, hogy semmi nem megy zökkenőmentesen. Mind a két szereplő elég karakteres, én nagyon szerettem mind a kettőjüket, Misery nem adta magát könnyen egy igazi badass hősnő, aki nem hagyja csak úgy dróton rángatni magát, és szerencsére Lowe-t sem kell félteni, ő sem egy anyámasszony katonája (nem véletlenül lett alfa), így ők ketten tökéletes párost alkottak. A kémia egyértelműen meg volt közöttük, és a szóváltásaikat is nagyon élveztem, a pár dinamikája nagyon tetszett. 

Misery nagy lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, hiszen az esküvő után kénytelen hitvese lakhelyén élni, úgyhogy szó szerint az ellenséges terület közepén találja magát, ám mégis nagyon jól kezeli a helyzetet, pedig akad egy két igencsak necces szituáció, és a farkasok érthető módon nem látják szívesen a lányt. 

Lowe sincs egyszerű helyzetben, hiszen intéznie kell a falka ügyeit, egyéb magán jellegű problémái is vannak és a nyakába szakadt egy vámpír is, de azért mondhatjuk, hogy ő is elég jól kezeli a helyzetet, és szépen lassan jó kis csapattá kovácsolódnak össze.  

A könyv nem szenved hiányt érzelmes, cuki és olykor dühítő pillanatokban sem, és ettől volt olyan izgalmas, szerencsére voltak váratlan események is, így nem volt teljesen kiszámítható a történet. Néha ugyan a fantasy szál, mintha eltűnt volna, nekem legalábbis gyakran olyan érzés volt, mintha egy sima romantikus regényt olvasnék, szóval nem lett túltolva a misztikus vonal, bár azért kaptunk belőle, de látszik, hogy nem ez a fő profilja az írónőnek.  

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy regényeket, és nem zavarja őket a romantika sem. A regény eléggé olvastatta magát, egy-két nap alatt simán letoltam, még úgy is, hogy közben dolgoztam. Összességében elmondhatom, hogy nem csalódtam az írónőben, de azért a jövőben szívesebben olvasnék tőle a már megszokott műfajban.