Holly Black - The ​Wicked King – A gonosz király

A ​New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceg varázslattal és vérszomjjal teli folytatása.

Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts.

Az első lecke az, hogy erősödj meg.

Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.

Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.

Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.

Író: Holly Black

Eredeti cím: The Wicked King

Cím: A gonosz király

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2019.

Sorozat: A levegő népe 2.

Oldalszám: 360

Téma: Fantasy, Ifjúsági, Romantikus, Mágia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző kiadónak!

A könyvet már nagyoooon régen elolvastam, de valahogy nagyon nehezen vettem rá magamat az értékelés megírására. Nem azért, mert nem tetszett a regény, hanem mert annyi minden kavargott a fejemben, aztán valahogy ki is ment a fejemből, hogy egyébként ezzel az egésszel kezdeni is kéne valamit. Amikor elkezdtem írni a bejegyzést rájöttem, hogy bizony nem emlékszem már olyan pontosan a dolgokra, mint ahogy nyilván közvetlenül az olvasás után. Szerencsére amikor elkezdtem a történetről írni beugrottak az események, főleg azok, amik emlékezetesebbek voltak számomra. 

Mint ahogy az első rész értékelésében írtam az első, ami megfogott a sorozatban az a borítók voltak. Viszont a történet is aránylag hamar megfogott, így a második részt nagyobb lelkesedéssel kezdtem el olvasni.

A sorozat második részében a szereplőink már adottak, ők viszik továbbra is a prímet, de természetesen újak is színre lépnek. Mint például a tengeri birodalom szereplői, akik nagy szerepet játszottak az egész történetben. Nicasia ugyanis innen származik, aki köztudottan hajt Cardanra és nagyon nem szeretné, ha bármi köze lenne Judehoz, és hát a lány anyja is kinézte magának hősünket. Mármint nem "olyan" értelemben, hanem a lányának, illetve szövetségesnek, és bármilyen eszközt bevet a célja elérésében. 

A történet majdcsak ott folytatódik, ahol az első abba maradt. Hangulatában és stílusában nagyon hasonló, így ha valaki olyan szerencsés, hogy egymás után olvashatja a részeket nem zökken ki az írónő által alkotott világból. 

Jude helyzete nagyot változott az első rész óta, hiszen egy egészen új szerepet kell betöltenie, azt amelyre nagyon régóta vágyott, ám nem egészen azt kapja amire számított. Cardan minden létező módon próbálja hátráltatni a munkájában, ami amúgy sem egyszerű. Hősnőnk persze élvezi a hatalmat, szeret irányítani, de egy idő után azt éreztem, hogy kezd belefáradni, főleg akkor amikor elkezdett kicsúszni minden az irányítása alól, és a szépen kidolgozott terve kezdett összedőlni. Halandóként nagyon nehéz dolga van, sokan nem tisztelik, és keményebben kell küzdenie, mint a tündéreknek, de persze ez nem szegi a kedvét.

Úgy gondolom, hogy ez a regény, illetve sorozat nagyon jól megmutatja, hogy senkiben nem szabad megbízni teljesen, hiszen azok tudják a legnagyobb pofonokat adni, akiktől a legkevésbé számítanánk rá. Ebben az esetben azoktól is mérhetetlenül fájdalmas az ütés, akiktől várja Jude. Néhol kissé kuszák voltak a szálak, de ahogy az első részben itt is megbújik a háttérben Cardan és Jude érzelmi köteléke, ami felszínre tör néha, ez a szeretlek és gyűlöllek egyszerre érzés nagyon meghatározó része a könyvnek. 

Rengeteg izgalmas jelentnek lehetünk tanúi, annak hogy mire képes Jude, és milyen messzire képes elmenni, és mit bír elviselni. Szerintem egy nagyon erős főhőst ismerhettünk meg a személyében, látszik a fejlődése a cselekmény előrehaladtával. Érdekes volt olvasni, hogyan verekszi ki magát - képletesen, és valójában is - a legnagyobb slamasztikából is. A testvéreihez fűződő viszonya sem könnyíti meg a helyzetét, az egyik emberként élne, a másikban pedig már nem tud megbízni, ami nagyon fáj neki. 

Ugyan nekem személy szerint néha túl sok volt a politika, és az ilyen olyan stratégiai pontok, de azt hiszem ezek teszik teljessé és talán valóságosabbá(?) a regényt. Hiszen ki hinné el, hogy létezik egy olyan királyság ahol nincsen legalább egy valaki, aki nem elégedett a rendszerrel, vagy olyan aki többet akar, mint amije van, esetleg keresztbe akar tenni valakinek? Ha ezek nem léteznének, akkor túl tökéletes és irreális lenne a történet, és persze unalmas is. :D 

Összességében csodálom az írónőt, hogy nem kavarodott bele ezekbe a szálakba teljesen, és tudja követni, hogy ki, mikor, mit és hogyan csinál, ja és persze melyik oldalon áll, és mit tervez. Egyszerűen hihetetlenül komplexek és összetettek a cselekményszálak, le a kalappal. Azt mondhatom, hogy elégedett vagyok a regénnyel, és kíváncsian várom a sorozat harmadik kötetét. :)