Jamie McGuire: Red Hill

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.

Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.

Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.

Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.

Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Író: Jamie McGuire
Eredeti cím: Red Hill
Cím: Red Hill
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 354.
Téma: Disztópia, Fantasy, Posztapokaliptikus, Zombi

Egy időszakban nagyon felkapott volt a zombis téma (még mostanság is nagyon népszerű). A filmipar csak úgy ontotta magából az élőhalottakról szóló filmeket, sorozatokat. Idő kérdése volt csupán és a könyvek világában is felütötte fejét ez a téma. 2014-ben az egyik kedvenc írónőm is erre az útra lépett, és megalkotott egy olyan világot, amiben eljött a világvége és az élőhalottak átveszik az uralmat. 

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, de mivel nem igazán vagyok zombi rajongó tartottam tőle, de azért beletettem a TBR csökkentős listámba és most eljött a pillanat, hogy belevessem magamat az apokalipszis keltette zűrzavarba.

Már a könyv előtt is „ismertem” ezt a fajta világot. Tesómnak köszönhetően elég sok The Walking Dead részen vagyok túl, de tudtam, hogy olvasni egy teljesen más tészta, elvégre itt az ember képzeletére van bízva hogyan látja a dolgokat. Az sem mellékes, hogy itt belelátunk a szereplők fejébe, gyakorlatilag eggyé válunk velük. Érezzük a félelmeiket, aggodalmaikat, veszteségeiket és azt is tudjuk, hogy mennyire megviseli az embert, hogy mi mindent meg kell tennie a túlélés érdekében. Nincs idő nyafogni, sajnáltatni magunkat, kétségbeesni, hiszen ezek a végét jelenthetik az életnek.

Történetünk teljesen átlagosan indul, aztán fokozatosan haladunk egészen addig, amíg az apokalipszis kiteljesedik. A cselekmény három szálon fut, amit három személy szemén követhetünk végig. Scarlet, Nathan, Miranda nem is különbözhetne jobban egymástól, egy dolog mégis közös bennük. Mindannyian túl akarják élni a világvégét. Külön-külön indulnak útnak, de a végcél ugyanaz, elérni a Red Hill Farmot, azonban ez nem ilyen egyszerű. Számtalan akadály kerül eléjük, amik nyomot hagynak rajtuk, és amik egyre kétségbeesettebbé teszik őket. Olyan dolgokat látnak és tapasztalnak, amikre soha nem számítottak. Megállhatnának, feladhatnák, hiszen az lenne a legegyszerűbb megoldás, de hát akkor nem lenne értelme a könyvnek, ezért ésszerű, hogy ők bizony nem futamodnak meg, és gyakorlatilag szembeszállnak az egész világgal.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan reagálnék, ha valójában ilyesmi történne. Szerintem én lennék a legelső, akit megharapnak, majd fejbe lőnek, amilyen szerencsém van. Ha valami oknál fogva ez mégsem következne be, tuti sokkot kapnék, nem hinném el a dolgot, és folyton azt várnám, hogy mikor ébredek fel, vagy szólnak, hogy csak egy forgatás helyszínére tévedtem.

Az elején nehezen ment az olvasás. Elkezdtem és eljutottam a könyv negyedéig, utána hetekig a közelébe sem mentem, aztán egyik este nem tudtam aludni, így hát úgy döntöttem itt az ideje, hogy a történet végére járjak. Be kell valljam, hogy utána nem mertem kimenni a szobából, ugyanis attól féltem, hogy egy zombi úgy dönt, hogy bekukkant, hogy van e valami harapnivaló nálunk. Tudom nevetséges, de elég élénk a fantáziám, és ijedős is vagyok rendesen.

Azt hittem, hogy az egész könyv arról fog szólni, hogy főszereplőink hogyan ölnek zombikat, de a regény második felére kellemesen csalódtam, és onnantól kezdve el sem lehetett szakítani a történettől.

Kedvenc ugyan nem lett, de úgy érzem, hogy megérte elolvasnom ezt a könyvet. Jó volt végre kicsit belelátni a túlélő emberek fejébe, és megtudni, hogyan élik meg a világ megváltozását. Mennyire változik, vagy éppen mennyire nem változik meg az értékrendjük, felfogásuk.

Azoknak ajánlom, akik egy komolyabb hangvételű olvasnivalóra vágynak, és nem zavarja őket, ha feltűnik egy-két zombi a láthatáron. Nem egy könnyed, nyári olvasmány, de határozottan elgondolkodtatja az olvasót.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, elgondolkodtató történet. Eléggé reálisan írja le a történéseket, már amennyire egy zombi apokalipszist reálisnak lehet nevezni. Most sem csalódtam az írónőben, hiszen egy nagyon jó történetet rittyentett össze.

Borító: 5/5
Imádom a borítót. Illik a történethez, sejteti, hogy ez bizony egy izgalmakban gazdag könyv, rejtélyes és mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/4
Sokféle személyiséggel találkozunk a könyvben. Mindegyik szereplő egyedi, más a múltjuk, a viselkedésük és másképp reagálnak a kialakult helyzetekre. Örültem, hogy az írónő váltogatta a szemszögeket, így jobban megismerhettük a főszereplőinket, és meg kell mondanom jó munkát végzett.

Kedvenc karakterek:
Cooper és Zoe. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak, és már az első pillanatban belopták magukat a szívembe.

Kedvenc idézetek:

„- Csoszogókat. Képtelen vagyok zombiknak nevezni őket - forgatta a szemét, amikor a szót kiejtette. - A zombikat Hollywood találta ki. Nem valóságosak. Azoknak odakint olyan név kell, ami igazi.”

„A múlt év egyvalamire biztosan megtanított: valaminek a vége mindig egy másik dologhoz vezet - a kezdethez.”

„Nyugatra a 11-es országúton A mennyországba vezető utunkon Északra a 123-as országúton. 123? 123! Menj át a határon. Nincs vita, barátom! Hagyd el a fehér tornyot, Hogy mami felmossa a padlót. Balra a temetőnél Borzongó-beijedős! Az első jobbra! Úgy van! Red! Hill! Úúúúúúúúúúúút!”

TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb szeptember végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot.

A második fordulóban Fancsali választott nekem könyvet, és a Red Hill-re esett a választása. Az extra feladatom pedig az, hogy soroljak fel néhány világ végéhez vezető okot, eseményt, történést. Kinek mi tetszik jobban. Készüljetek lesz itt minden, reális, és teljesen képtelen ötlet is. :D

1. Legvalószínűbb az lenne, hogy annyira kizsákmányoljuk a Földet, hogy nem marad semmi amit hasznosíthatnánk,  és kihalunk.

2. Eltűnik (nem úgy értem, hogy egyik napról a másikra elpárolog) az ózonréteg és a sugárzás egyáltalán nem az ember barátja.

3. Beköszönt egy újabb jégkorszak.

4. Valami oknál fogva nem lesz több oxigénünk.

5. Felrobban a Nap, és minden mást is visz magával beleértve a Földünket is. 

6. Egy meteorit belecsapódik a földbe.

7. Kitör a harmadik világháború, és az atombomba megöl mindenkit.

8. Néhány tudós (elég egy is) kifejleszt egy vírust, ami kiszabadul a laborból megfertőzve mindenkit, és ahogy a filmekben is lenni szokott az emberiség nagy része meghal.

9. Az idegenek az űrből meglátogatnak minket, aztán úgy döntenek a világunk megérett a pusztulásra, és ők szívesen elvégzik ezt a munkát.

10. És ami szerintem tényleg a világvégéhez vezetne, az ha a világ összes könyve eltűnne. Bele sem merek gondolni milyen sivár lenne az élet, ezek nélkül a gyönyörűségek nélkül.

Read More

Hogyan olvasom? Book Tag

Köszönöm a kihívást Zsebinek, és bocsi, hogy ilyen sokáig tartott amíg elkészültem vele. Zsebi válaszait ITT olvashatjátok. :) 

Hogyan találsz rá új olvasnivalóra?

Molyon szoktam „kutakodni”, vagy ha látok Facebookon megjelenéseket, vagy értékeléseket, és megtetszik egy bizonyos könyv, akkor az felkerül a listámra. A Prológus társaim is segítenek új olvasnivalókat találni. Elég gyakran tör rájuk/ránk a fangörcs, áradozunk könyvekről, és próbáljuk rávenni azokat, akik még nem olvasták, hogy mindenképpen kezdjenek neki.

Hogyan szeretted meg az olvasást?
Anyukám mindig olvasott esti mesét, amikor kicsi voltam. Imádtam. Aztán mikor már tudtam olvasni egyre több és több könyv került a szemem elé, végül észre sem vettem és el sem lehetett szakítani a könyvektől.

Hogyan változott meg az ízlésed a könyvek iránt, ahogy egyre idősebb lettél?
Szerintem nem változott az ízlésem nagyon. Jó, nyilván már nem mesekönyveket olvasok, de a Happy End szeretete megmaradt. Inkább a romantikus könyveket preferálom, igaz néha kikacsintok egy-egy sci-fi vagy hasonló témájú könyvre, de többségében maradtam ugyanazon a vonalon, mint régen.

Milyen gyakran vásárolsz könyveket?
Nem olyan sokszor, mint szeretnék. :D Igyekszem csak a „legfontosabb” könyveket megvenni, nem szeretném a családom összes pénzét elkölteni. Egyszer kiszámoltam, hogy mennyibe kerülne az, ha megvenném az összes olyan könyvet, ami valami miatt megtetszik… hát, azt hiszem a fél várost eltarthatnám belőle. Így inkább könyvtárazom, de azért természetesen vásárolgatok könyveket. :D

Hogyan lettél Bookblogger?
Az írás mindig is az életem része volt, először csak naplószerű dolgot vezettem, aztán jöttek az iskolai fogalmazások. Aztán úgy döntöttem, hogy a fejemben lévő „történeteket” (amiket az élénk fantáziámnak köszönhetek) papírra vetem. Ezek csak kis szösszenetek voltak, de élvezettel írtam le őket. Gondoltam rá, hogy csinálhatnék egy történetes blogot, de soha nem volt bátorságom elindulni. Aztán 2015 nyarán láttam egy felhívást Hédi (Thinking About You) oldalán, hogy indít egy gyorstalpalót kezdő bloggereknek. Azt hiszem, a többit pedig már kitaláljátok.

Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy regény befejezése?
Nagyon nem jól. Ilyenkor agybajt kapok, és folyton azt kérdezgetem, hogy „Miért?”, és hogy „ennek nem így kellett volna történnie”. Utána napokig ezen kattogok, és mindenkinek elpanaszolom, mennyire nem tetszett, annak, aki meghallgat, és annak is, aki nem.

Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol a könyvekben, hogy megtudd mi fog történni?
Soha nem teszek ilyet. Inkább nem alszom éjszaka, hogy a könyv végére érjek, de nem olvasok előre. 

Kit szeretnél megjelölni?
Bárkit, aki kedvet kap hozzá. 

Read More

Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék legalább a bírósági meghallgatásig távol tartani forrófejű lányukat a bajtól, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes legjobb barátjával és annak két haverjával. Rosie-nak persze semmi kedve menni, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra kaphat…

Író: Jennifer Salvato Doktorski

Eredeti cím: How My Summer Went Up in Flames
Cím: Lángra lobbant nyár
Kiadó: Móra Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 272.
Téma: Romantikus, Utazás

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a LOL könyveket, így nem is volt kérdés, hogy megrendelem-e az akkor (augusztus) újnak számító regényt. Úgy vártam a futárt, mintha maga a Megváltó lett volna, a futár srác el sem tudta képzelni mi lehet a csomagban, hogy ennyire türelmetlen vagyok. Amint beértem a házba azonnal nekiestem a csomagolásnak, és ott lapult benne ez a csoda. *-* 

A kedvenc borítóm a LOL-könyvek közül. Nyárias, fiatalos és az embernek rögtön jobb kedve lesz, ha ránéz. Borító alapján szerelem első látásra. Ami viszont szomorúsággal töltött el, hogy olyan kis rövidnek tűnik, ráadásul nagyobb betűkkel is írták.

Már a könyv eleje is érdekesen indul, és nekem kicsit Toplistás szerelem beütése volt, de határozottan felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan is jutottunk el idáig, értitek, hogy mi volt az előzmény.

A történet alapja igazán érdekes, és számomra abszolút kedvenc (hát igen, mióta elolvastam J.A. Redmerski: A soha határa című regényét odavagyok az utazós művekért). Olyan izgatott voltam olvasás közben, mint egy kisgyerek karácsonykor. Alig vártam, hogy a karakterekkel együtt utazgathassak.

Amber Tamblyn

Mióta megvettem a könyvet azóta már kétszer elolvastam, és be kell, valljam második olvasásra jobban megfogott. Először nagyon irritált Rosie viselkedése, sőt másodszorra is, de akkor már valahogy el tudtam tőle vonatkoztatni, és inkább koncentráltam más dolgokra. Jobban figyeltem a

cselekményre, a végkifejlettre, hogy mikor, hol, és mi történik. És ahogy mondani szokták, az apró dolgoknak is iszonyatosan tudtam örülni.

Nem kell egy cselekmény dús, eseményekkel teli történetre számítani. Egyszerű, de mégis szórakoztató. Nincsenek benne bonyolult szálak, és a szereplőink is átlagos emberek, és kevesen is vannak. Egy nyári estére, vagy esetleg egy kimerítő iskola/munkanap után tökéletes kikapcsolódás, hiszen nem kell megerőltetnünk az agyunkat, csupán csak engednünk kell, hogy a könyv magával ragadjon, és elkalauzoljon bennünket egy csodálatos utazásra. Szerencsére az írónő tájékozottnak bizonyult, és nem tudta le a helyszíneket azzal, hogy leírta a helység nevét, és csókolom. A legtöbb megállónál megemlítette a nevezetességeket, és könnyen magunk elé képzelhettük a tájat a leírásainak köszönhetően.  

Szívesen olvastam volna még tovább az utazásukról, mert nagyon érdekesnek találtam. Ha tehetném én is utazgatnék szerte az országban, vagy éppen világban. Ahogy a könyvben is olvashatjuk, nem csak a nagy és neves városok lehetnek érdekesek, hanem a kisebb, eldugottabbak is.

Teljesen bele tudtam magamat élni a történetbe, szinte már úgy éreztem, hogy én is ott vagyok. Biztos vagyok benne, hogy máskor is újra fogom olvasni, mert szívesen újra élném ezt a kalandot.

Sajnos nem találtam meg a nevét,
de a képre a Pinteresten bukkantam rá

Értékelés: 5/4
Tetszett a könyv, annak ellenére, hogy voltak pillanatok, amikor majdnem abbahagytam, annyira idegesített. Szerencsére ez az érzés, hamar elmúlt és felhőtlenül élvezhettem az utazást. Egy nyárias könyv, egyszerű, mégis magával ragadó.

Borító: 5/5*
A kedvenc LOL borítóm. Egyszerűen imádom. Könnyed, nyárias, és ha az ember ránéz rögtön jobb kedve lesz.

Karakterek: 5/4
Az írónő nem tette tele a regényt szereplőkkel, ami szerintem jó dolog. Így elég figyelmet tudott szentelni mindenkinek a műben. Rosie nem lett a kedvenc női karakterem, de azért a végére kicsit megkedveltem. A fiúk viszont már az első pillanattól kezdve elrabolták a szívemet. Aranyosak, humorosak, és segítőkészek voltak.

Kedvenc karakter:
Matty, Spencer és Logan. Azt hiszem, hogy ezt a rajongásomat megértsd, el kell olvasnod a könyvet. *-*

Kedvenc jelenet: A lovaglás, és az amikor Rosie és Spencer beszélgetnek.

Kedvenc idézetek:

„A konyhában sorra nyitogatom a szekrényeket, keresem a tökéletes ropogtatnivalót, amitől egy csapásra jobban leszek. Lássuk csak: ideiglenes távoltartási határozat… Nem vacakolok a pereccel. Ide dupla Oreo kell.”

„- Jó, bocsi, csak ez Logan totál kiakaszt. Ekkora baromarcot! - Aha. Ezért fogsz belezúgni, mire a Pennsylvania- Virginia-határra érünk – motyogja Matty.”

„Úgy örülök, hogy Avery nem az a fajta csaj, aki leszólja a hercegnőket. Úgy értem, persze, meg kell állniuk a nőknek a saját lábukon. De néha azért jólesik hinni egy tündérkeresztanyában, egy kis varázslatban és a boldog befejezésben.”

Utazz velünk! Útvonalterv egy felejthetetlen élményhez.

A Google Maps segítségével megpróbáltam rekonstruálni, hogy merre utaztak szereplőink. Sajnos egyszerre csak 10 állomást engedett megadni, de megoldottam a problémát. :D  

Read More