Lilith Maddalena annak idején ígéretet kapott a csirkefogó, szökésben lévő apjától, hogy a tizennyolcadik születésnapján majd újra együtt táncolnak Szirakúza főterén. A lány azóta megtanulta, mit is jelent Maddalenának lenni: sehova sem tartozást. Szárnyalást Ikarosszal. A költői lelkületű Lilith végül otthagyja a balettintézetet, ami az utóbbi években az otthona volt, és nyugatra indul Veronából, hogy aztán három hétig utazzon folyvást a lemenő napba az első sofőrrel, aki felveszi. A titokzatos, sötét Luca nem az a Kárón, akire a lánynak szerinte szüksége van, de végül sokkal többnek bizonyul. Vajon lesz folytatása közös útjuknak, vagy elkerülhetetlenül a tengerbe hullanak a mindkettejük által cipelt terhek nyomásától?
Író: Koncsik Lilka
Cím: Napnyugatnak
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2025.
Oldalszám: 288.
Téma: Romantikus
Köszönöm a könyvet a Maximnak!
Nemrég a Dream Könyvek Facebook oldalán jött velem szemben a könyv, vagyis annak borító leleplezése, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Mostanában nagyon érdekelnek a magyar írók és hát a kiadó által szervezett Regényíró pályázat nyertese a hölgy, így még inkább kíváncsi voltam, hogy milyen lehet ez a regény, amit ennyire jónak tartottak. Ha érdekel, hogy tetszett-e a könyv akkor olvasd el a bejegyzésem.
A borító egyszerű, használja a már sokszor látott elemeket, hiszen nem valódi emberek képe van rajta, hanem megrajzolt karakterek, aminek én nagyon örültem mert így mégiscsak van egy kis szabadsága a képzeletnek, hogy alakítgasson a szereplők kinézetén a leírtak alapján. A háttér pedig egyszerűen csak a hely, ahol játszódik a történet.
Egy viszonylag rövid könyvről beszélünk a maga 288. oldalával, főleg nekem, hiszen az utóbbi hónapokban, szinte csak olyan regényt olvastam, ami 700 oldal feletti (Jennifer L. Armentrout Vér és Hamu sorozata, Rebecca Yarros Negyedik szárny sorozata). A betűméret is nagyon barátságos volt ezekhez képest, úgyhogy nagyon gyorsan tudtam haladni az olvasással. Szerencsére a történet is olyan volt, ami segített ebben, hiszen a hangulat vitt magával.
A történet két főszereplője Lilith és Luca, akik nem is különbözhetnének jobban egymástól. Míg a lány még 18 éves sincs, és gyakorlatilag megszökött otthonról, addig Luca egy felnőtt férfi rengeteg élettapasztalattal. Nem is tudom, hogy olvastam-e olyan regényt, amelyben ekkora korkülönbség van a szereplők között, ez az elején egy kicsit furcsa volt, de valójában úgy volt megírva a sztori, hogy olvasás közben nem igazán számított, persze volt egy-két dolog, amiben igen, de ezek inkább hozzáadtak a történethez és nem elvettek. Leginkább akkor sikerült teljesen elfogadni ezt a tényezőt, amikor rájöttem, hogy Luca nem akarja kihasználni a lányt, nem akarja bántani vagy úgy csűrni csavarni a dolgokat, hogy nyerjen ezzel valamit. Sokkal inkább tanította a lányt, mélyenszántó gondolatokat és valójában nagy életigazságokat osztottak meg egymással. Természetesen Luca sem egy szent, sőt ő is elkövetett hibákat, de ezeket úgy osztotta meg, hogy le tudja vonni mindenki a maga következtetéseit.
A történet nem kifejezetten a cselekmények miatt érdekes, személy szerint sokkal eseménydúsabb regényekhez vagyok hozzászokva, hanem a gondolatoktól. Minden leírás olyan szépen van megfogalmazva, a gondolatok, a tanulságok pedig kifinomultan, mintha egy költő vetette volna őket papírra.
Összességében el lehet mondani, hogy tetszett a könyv, de leginkább az írói stílus miatt. Érdekes volt egy kicsit másabb típusú regényt olvasni. Ugyan volt egy kis idő, amikor félbe kellett hagynom egy időre az olvasását, de utána nagyon könnyen felvettem újra a fonalat. Nem éppen ilyen befejezésre számítottam, és valahol örülök is, hogy az írónő e-mellett döntött.