Karácsonyi ajándékötletek könyvmolyoknak

Karácsony közeledtével sokaknak problémát okoz, hogy mit ajándékozzon könyvmoly családtagjának, barátjának,barátnőjének. Néhányan gondolhatják, hogy egyszerűen vásároljon neki egy könyvet, Ennek azonban lehetnek buktatói. Ha biztosra szeretnél menni az ajándékozásnál olvasd el ezt a kis cikket, hiszen érdekes ajándékötleteket hoztam el nektek. 

Ugyan kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, és már biztosan egy csomó helyen láttatok hasonló bejegyzéseket, de úgy gondoltam nem árthat még egy. Amiben biztos vagyok, hogy egy könyvmoly bármilyen alkalomra szívesen fogadja ezeket az ajándékokat.

Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy a képek,linkek illusztrációs és információs szerepet töltenek be. 

1. Könyvespolc:

Véleményem szerint ez a legalapabb ajándék ( egy könyv után persze)  egy könyvmolynak. Hiszen mindig szükség van egy polcra. Összekötjük a kellemest a hasznossal, mert kiváló dekoráció és van hova tennünk a könyveinket. Szerencsére az interneten nagy a választék. Mindenféle polcot lehet találni. Itt van néhány példa: 

Ez a könyvespolc meglepő, és számomra egy kicsit ijesztő is:

2. Ágyneműhuzat:

Elsőre kicsit furcsának hangozhat ez az ajándékötlet. De ha azt vesszük, hogy mindenféle hercegnős, autós, Londonos (kedvenc) ágyneműhuzat van, miért ne lehetne könyves is? 

Az alábbi képek/linkek képregényes ágyneműhuzatok,szerintem nagyon jók. 

Star Wars rajongóknak pedig ez az ágyneműhuzat tökéletes ajándék:

3. Babzsákfotel:

Ez sem kimondottan könyves ajándék, de úgy gondolom, hogy nincs jobb, mint belehuppanni egy ilyen fotelbe egy jó könyvvel. 

Ez kicsit költségesebb ajándék. 

4. Ékszer:

Ezt inkább lányoknak ajánlom, hiszen többségünk szereti az ékszereket, főleg ha a kedvenc időtöltésünkhöz kapcsolódik. 

5. Könyvjelző:

Mint tudjuk minden könyvhöz elengedhetetlen kellék egy könyvjelző. Ha sürgősen abba kell hagynunk egy történetet, akkor muszáj valamit a lapok közé csúsztatni, mert különben elfelejtjük, hol is tartottunk. Ha ez megtörténik, akkor sajnos időbe telik, amíg megtaláljuk, hol is hagytuk abba. Viszont ha van egy könyvjelzőnk, akkor semmi probléma, hiszen pikk-pakk folytathatjuk az olvasást. 

Ezt nem hagyhattam ki, hiszen Londonos *-*:




Remélem tudtam  segíteni nektek. :) Ezzel a bejegyzéssel szeretnék mindenkinek Békés Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánni. :) 

Read More

Olvasási válság, avagy vihar a Könyvek Tengerén

Ezt a címet olvasva megfogalmazódhat bennetek a kérdés: Olvasási válság? Ilyen nem is létezik. Azt kell mondanom, sajnos valóságos ez a jelenség. Mostanság én magam is ebben a „betegségben” szenvedek.

Mint mindenki tudja, szeptemberben elkezdődött az iskola, és emiatt sok minden megváltozott a nyári szünethez képest. Reggel 8 órától délután 3-4 óráig iskolában vagyok. Aztán pedig tanulnom kell másnapra. Emiatt pedig nem jut időm szinte semmire, és őszintén kedvem se nagyon van - alváson kívül - bármi máshoz.

Ilyenkor hétvégén szoktam belevetni magamat az olvasásba. Szépen beköltözöm egész napra a szobámba és a család is szinte csak ebéd közben lát. Ez az átlagos helyzet. Na, most, mint, ahogy a cím is mutatja az olvasási válságról szeretnék egy kis, fogalmazzunk úgy, bemutatót tartani.

Ha könyvmoly vagy, egészen biztos vagyok benne, hogy te is éltél már át ilyet. Lehet, hogy pár nap alatt kiheverted, de lehet, hogy hetek kellettek hozzá. Nálam már a hetes verzió áll fenn… Lassan már egy hónapja szenvedek. Ránézek egy könyvre, és nem az jut eszembe, hogy „Jujj, gyorsan megcsinálok mindent, amit kell, aztán rohanok olvasni.” , hanem az, hogy „ Hm… Olvasni kéne. De nincs kedvem. Pedig mennyire vártam, hogy olvashassam és elmerülhessek a történetbe. Talán majd máskor.”

Borzasztó ez az érzés. Bennem van a késztetés, hogy olvassak, de egyszerűen pár oldal után csak szenvedek, és elkezdek teljesen mást csinálni. Eszembe jut, hogy fel kellene nézni Facebookra, hátha történt valami érdekes. Elkezdek zenét hallgatni, és leragadok a videoklipnél, amit már vagy ezerszer láttam és kívülről fújom minden mozzanatát. Aztán azt veszem észre, hogy este van, és nem haladtam semmit a könyvvel, sőt azt is elfelejtettem, hogy mi volt abban a pár oldalban, amit befejeztem.

Korábban is volt már részem ilyen válságban, de nem tartott ilyen sokáig. Pár nap film vagy sorozat nézés után visszataláltam magamhoz, és folytatódhatott a maratoni olvasás. Egy idő után hiányozni kezdett az a világ, amiben elmerülök egy jó történetnek köszönhetően. Igényeltem azt, hogy pár oldalt, fejezetet elolvassak. Aztán már csak azt vettem észre, hogy a válság tovaröppent, én pedig újra önmagam voltam.

Legnagyobb bánatomra most nem ez a helyzet. Nem köt le semmilyen film vagy sorozat. Csak tengek-lengek. Semmihez nincs kedvem. Nem köt le semmi hosszabb ideig.

Nem tudom, ennek mi lehet az oka. Ráfoghatnám, hogy téli fáradságban szenvedek. Mondhatnám, hogy a suli annyira leterhel, hogy nincs időm semmire, de ez hazugság lenne, hiszen mindig szakítottam rá időt, hogy olvashassak. Tényleg nem tudom, mi állhat-e mögött, de nagyon remélem, hogy hamarosan ismét a régi leszek. Abban reménykedem, hogy majd a karácsonyra kapott könyvek ismét lázba hoznak, és visszahozzák a kedvemet.

Te is szenvedtél már olvasási válságban? Van egy tuti módszered, aminek hála gyorsabban átlendülsz ezen a holtponton? Ha gondolod, írd meg kommentben mi a véleményed, vagy tipped ezzel kapcsolatban. 

Read More

Gena Showalter - Éjsötét bosszú

 Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is)- kiraktunk az ablakba, néhány faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forrócsoki mellett vártuk a látogatókat. És jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal - boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei!

Bizony, ott volt Batman, aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt. Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Ronnak még a maradék csirkéből is adtunk.

Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el. Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.

Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!

EMBERFELETTI hatalom 

HALHATATLAN szenvedélyAeront, a Harag őrzőjét arra kárhoztatták az istenek, hogy ne legyen nyugodalma addig, amíg Danika és a lány családja életben van. Reyes, annak ellenére, hogy csupán néhányszor találkozott Danikával, beleszeret, és hogy megmentse a lányt, a vérszomjas, dühöngő harcost leláncolja egy földalatti üregben. Ám így sem tudja kivédeni a bajt. A lányt egy éjjel elrabolják a Vadászok – vagyis azok az emberek, akik életüket tették fel arra, hogy a harcosokat eltöröljék a föld színéről. A Vadászok vezetője elhiteti Danikával, hogy a harcosok kiirtották a családját, és ez bosszút kíván. A lánynak döntenie kell, kinek az oldalára áll, és ez a döntés akár az életébe is kerülhet…

Író: Gena Showalter
Eredeti cím: The Darkest Pleasure
Kiadó: Ulpius-ház
Sorozat: Az Alvilág Urai 3.
Oldalszám: 526.
Kiadás éve: 2010.

11 könyv 4 novella, ebből magyarul megjelent 4 rész az Ulpius-ház kiadásában.

Ez a könyv a sorozat harmadik kötete. A sorozatról néhány szóban. Harcosokról szól, akik évszázadokkal ezelőtt kinyitották Pandora szelencéjét, és büntetésül az Istenek mindegyikük testébe beleköltöztettek egy démont, akivel ezek után együtt kell élniük. Amíg nem tudták kezelni a démonjaikat iszonyú pusztításokat vittek véghez a Földön. Bármerre jártak, utánuk nem maradt más csak a halál orrfacsaró bűze. Sok időnek kellett eltelnie, hogy együtt tudjanak élni. Az ember és a démon. Mondhatnánk azt is, hogy kompromisszumot kötöttek. Kölcsönösen segítenek egymásnak. Mindegyik harcosba más démon költözött. Az ő történetüket ismerhetjük meg ebben a sorozatban. Mindegyik kötet egy harcosról szól. Arról, hogyan találták meg a szerelmet.

A borítóról:
Egyszerű, semmi extra. A főszereplő van rajta és a jellegzetes tetoválás, ami minden könyvön megtalálható.

Fülszövegről:
Őszintén először el sem olvastam a fülszöveget, csak elolvastam a könyvet. Most viszont ezt bepótoltam. Átlagos fülszöveg, nem mond el se túl sokat, se túl keveset.

Történetről:
Először is imádtam, hogy a görög mitológiára épült a történet. Ilyen témájú könyveket kerestem, amikor rábukkantam erre a sorozatra. Meg kell mondanom egyáltalán nem bántam meg, hogy belekezdtem.

Ez a rész Reyes és Danika történetét meséli el, ami már az előző könyvben elkezdődött. Mégis úgy gondolom, hogyha valaki nem olvasta az első két könyvet az is ugyanúgy tudja élvezni, mint az, aki elolvasta. Igaz néhány rész fejtörést okozhat, ha nem tudjuk mik voltak az előzmények.

Reyes-t a Fájdalom démona szállta meg, így kénytelen magának fájdalmat okozni, ahhoz hogy minél „normálisabban” tudja élni az életét. 

Tetszett, hogy az írónő bemutatta a szereplőket, nem vette magától értetődőnek, hogy mindenki olvasta a sorozat addigi részeit. Részletesen bemutatja a helyszíneket (különösen tetszett, hogy Magyarországon játszódik a történet), a történéseket, érzelmeket.

A történet fő szála Danika és Reyes kapcsolata. Mind a ketten érzik azt a vonzást, ami összeköti őket, de csak nehezen alakulnak ki a dolgok. Reyes tudta, hogy teljesen ellentétei egymásnak mégis bármit megtett volna azért, hogy a szerelmét biztonságban tudja.

„Reyes maga volt a sötétség, a lány viszont a világosságot jelentette. Ő a szenvedés volt, a lány az ártatlanság.”

Danika eleinte gyűlöli Reyes-t elvégre az első találkozásuk nem sikerült fényesen. Aztán kialakul a vonzódás közöttük, amit Danika igyekszik letagadni, ebben segít az, hogy elrabolják és mindenfélével telebeszélik a fejét.

Bonyodalmak sora kíséri őket. Sok mindennel kell megküzdeniük. Itt jön a képbe az egész sorozat alap története. A harcosok elszántan keresik Pandora szelencéjét, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. A Vadászok arra tették fel az életüket, hogy elpusztítsák a harcosokat és a bennük élő démonokat. Ez azonban nem olyan egyszerű. 

Ha mindez nem lenne elég, Pandora szelencéjét sem olyan könnyű megtalálni. A szelence helyét csak akkor tudják meg, ha a birtokukban van az összes ereklye. Ezeket viszont nem egyszerű megtalálni. Tisztára olyan, mint egy kincskeresős játék, csak itt senki nem tudja a játékszabályokat. Egyszóval kész bonyodalom és kaland az egész történet. Néha igencsak figyelnem kellett, hogy most ki kivel, mikor és hogy. Sokszor újra kellett olvasnom néhány mondatot, bekezdést, mert teljes káosz volt a fejemben.

A történetben megismerhetjük Reyes és Danika gondolatait is, így semmi nem marad rejtve és megtudhatjuk, hogyan állnak egymással. Szerencsére az írónő a mellékszereplőket sem hanyagolja el, így belepillanthatunk a többiek dolgaiba is. Előrevetíti, hogy mire számíthatunk a következő részekben.

 Egyáltalán nem volt unalmas. Pörgős, vicces, akció dús. Kiszámítható volt, de azért néhányszor meglepődtem. A harcosoknak nehéz döntéseket kellett meghozniuk. Egyáltalán nem volt egyszerű a helyzetük. Szerették volna a szeretteiket biztonságba tudni, emellett a feladataikat is el kellet végezniük. Ez nem csak róluk szólt, hanem az egész világról. Imádtam, ahogy kiálltak egymásért. Jó igaz nem volt az a nagy összeborulás elvégre pasik, de akkor is aranyosak voltak. Nem hagytak volna senkit hátra. Összedolgoztak és úgy csaptak szét a Vadászok között, hogy csak, na.

Imádtam, hogy volt egyen tetoválásuk. Egy pillangó. Mindenki máshol viseli a testén. Ez mutatja, hogy egy démon van a testükben.

Szereplők:

Ryan Guzman

Reyes: Egy tipikus harcos férfi. Keménykötésű és makacs. Mindezek mellett nagyon is szerethető. Aranyos volt, ahogy védeni próbálta Danikát. Elítélhetjük őt azért, mert egy nőt választott a barátja helyett, de Aaron sem cselekedett volna másképp.

Winona Ryder

Danika: Két szemszögből is megközelíthetjük. Lehet gyáva, túlélő, ha onnan nézzük, hogy elbujdosott, bár nem nagyon volt más választása, ha nem akart meghalni. Másrészt bátor, mert bármit megtett volna azért, hogy a családját megmentse, életben tartsa.  

Nekem a sorozat eddig megjelent kötetei mind nagyon tetszettek. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a görög mitológiát, a kalandos, akció dús történeteket. Aki nem bánja, ha van egy kis romantikus, erotikus szál is. Legfőképpen akkor, ha nem idegesíti halálra, ha nem tudja elolvasni az összes részt, mert még sajnos nem jelent meg magyarul, és mint én nem tud olyan jól angolul, hogy ezen a nyelven olvassa tovább.

Borító: 5/3

Kedvenc karakter: Anja. Egyszerűen nem lehet, nem szeretni. Állandóan vidám és hiperaktív.

Kedvenc idézet:

„A harcosok megszerezték, amit akartak, akkor, amikor akarták, és egy csípős megjegyzés igencsak gyenge fegyvernek számított velük szemben. Nagyon jól tudta ezt, hiszen ő maga is pontosan ilyen volt.”

Érdekességképpen lefordítottam egy interjút amit az írónővel készítettek. :) Az esetleges hibákért elnézést kérek. :) Igyekeztem magyarosítani az interjút, azonban voltak mondatok, amiket nem nagyon lehetett, és nem szerettem volna teljesen kiforgatni. :) 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Read More

Isaac Marion - Eleven testek

Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is)- kiraktunk az ablakba, néhány faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forrócsoki mellett vártuk a látogatókat. És jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal - boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei!

Bizony, ott volt Batman, aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt. Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Ronnak még a maradék csirkéből is adtunk.

Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el. Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.

Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van - ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni - néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Író: Isaac Marion

Eredeti cím: Warm Bodies
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Sorozat: Eleven testek 1. 
Oldalszám: 312.
Kiadás éve: 2013.

Sajnálatos módon először láttam a filmet és csak utána olvastam a könyvet. Meg kell mondanom, nem így kellett volna. A film abszolút a kedvencemmé vált és azóta sokszor láttam. Tudom, hogy a film nem szokott hasonlítani a könyvhöz, vagy csak kis mértékben, de azért mégis furcsa volt, hogy mennyi minden kimaradt a filmből. Ahogy olvastam a könyvet folyton az jutott eszembe, hogy ez sem és az sem volt benne az adoptációban. Ami a filmhez képest abszolút pozitív, hogy jobban megismerjük a szereplők gondolatait, érzéseit. Hiszen ezek nagyon fontosak szerintem.

A borítóról:
Egyszerű és letisztult. Az alap egy piros szín, rajta fehér betűk. Jó kontrasztot alkot. Középpontban a két főszereplőnk és mögöttük megbújva, de nem elhanyagolhatóan a zombisereg.

Fülszövegről:
A fülszöveg rögtön megvett. Nagyon megtetszett és érdekesnek találtam. Egyszerre mondott el mindent és semmit. Sokáig halogattam, hogy majd elolvasom, de valahogy nem kerítettem rá alkalmat. Most összejött a dolog és nem bántam meg.  

Történetről:

A történetet egy férfi szemszögéből ismerhetjük meg. Ahhoz képest, hogy egy zombi gondolatait olvashatjuk, eléggé elevenek és néhol viccesek is. Néha egy-egy emlékfoszlány is beugrik a képbe. Ilyenkor R egyik áldozatának az emlékképeit láthatjuk/olvashatjuk. Nem egy tipikus horror sztori, amit nem bántam, mert ez a műfaj eléggé távol áll tőlem.  Egy light-os horror. Inkább mondanám romantikus történetnek.

A történet első része egy kis elmélkedés, amit R folytat. Bemutatja, hogy hol van, kik veszik körül. Mivel is tölti zombi életét. A zombikat Holtaknak az embereket pedig Eleveneknek nevezik. 
R-nek van lelkiismerete, nem szereti a zombi létet, de elfogadja, hogy ez a sorsa.

 A könyv három lépésre van felosztva. Érdekesnek találtam, hogy a tömör szöveget, néha megtörte egy bizonyos emberi szerv képe a hozzá való leírással. Úgymond így tagolódott részekre a történet. Mivel vizuális típus vagyok, és nem szeretem a véres jeleneteket, ezért bizonyos részeknél azt mondtam, hogy elég volt ennyi belőle. Teljesen más filmen ilyet látni, mintha végigolvasol minden egyes mozzanatot.
Néha bepillantást nyerünk a múltba, úgy hogy R megeszi az áldozata agyát. A történet előrehaladtával egyre több „hang” szólal meg R elméjében, amik elgondolkodtató dolgokra világítanak rá. 

Érdekes volt, hogy Julie-t és Nora-t arra nevelték, hogy a zombik rosszak, és csak tényleges halált érdemelnek. Mégis R-t feltétel nélkül befogadták maguk közé és segítettek neki. Perry lelke, szelleme is támogatja őt.

Volt egy félmondat. „Mi lenne ha…” hát ez nem kellett volna, mert rögtön eszembe jutott az oreos reklám. (A bejegyzés termékmegjelenítést tartalmazott!)

Tetszett, hogy szerepet játszott a zene, ami a filmben nem jött át annyira. Azért is tartom jobbnak a könyveket a filmeknél, mert jobban belelátunk a szereplő(k) fejébe. Sokkal több információ belefér például egy 300 oldalas könyvbe, mint egy két és fél órás filmbe. Valahogy jobban megmozgat, ha olvasom, mintha látom. Mindemellett biztos vagyok abban, hogy máskor is el fogom olvasni, sőt az adoptációt is meg fogom nézni.

Olyan üzeneteket találtam benne, amik 

hasznosak és jó lenne, ha minden emberhez eljutnának. Sokszor tapasztalom, hogy inkább belerúgnak a másikba, ahelyett, hogy segítenének neki. Ez szomorú. Én sem vagyok szent, én is követek el hibákat. Ki nem? Ahogy haladtam előre a történetben egyre inkább magába szippantott. Reményt adott. Példát mutattak. Nem tudták kik ők, vagy honnan jöttek, mégis összefogtak. Újra feléledt bennük valami. Talán a remény, vagy az élet egy apró szikrája. Nem számít, minek nevezzük. A lényeg az, hogy képesek voltak magukért és egymásért harcolni. Mondhatjuk ezt tanulságnak is. Bármi történjék, vagy bármilyen kilátástalan a helyzet harcolni kell. Ha szerencsénk van, lesznek olyanok, akik velünk tartanak az úton. Ez az út sokszor elágazik, göröngyös és tele van kátyúkkal, de a végén elérjük a célunkat, ha elég keményen dolgozunk érte.  

Szereplők:

Julie: Összetett személyiség. Nem sok mindent tudunk meg róla, csak annyit, amennyit Perry emlékeiben látunk, és amit esetleg R kitalál, vagy amit elmond neki. Kitartó, reménykedő, egy igazi túlélő. Az eddigi életében sok rosszban volt része, de mégsem mondott le az életről. Próbált pozitív maradni. Az elején nem volt szimpatikus, talán azért mert a film alapján másképpen ismertem meg, de a végére határozottan bírni kezdtem.

R: Hm… mit is mondhatnék róla.  Őt ismerjük meg a legjobban. Hogyan érez, mit gondol és, hogy milyen változásokon megy keresztül. Imádtam, hogy nem félt változtatni. Kiáll magáért és azokért, akiket szeret. Egy igazán szerethető karakter. Annyi gondolat kavarog a fejemben vele kapcsolatban. Nem tudok mást mondani, mint hogy el kell olvasni a könyvet hogy ezt, megértsük.

Lehet, hogy nem is ez lett volna a könyv lényege, de nekem ezt jelentette. Lehet, hogy az írónak nem volt vele semmi „hátsó” szándéka, de engem megfogott. Abszolút kedvenccé vált. Mindenkinek ajánlom, aki keres valami mélyebb jelentésű könyvet. Olyanoknak, akik egy nem túl hátborzongató horrorra vágynak, így Halloween környékén. Azoknak, akiket nem zavarnak a műfajok keveredése. Ebben a könyvben van minden. Horror, romantika, akció és még sok más.

Borító: 5/4,5

Kedvenc karakter(ek): Perry apja. Pozitív személyiség.
A németjuhász kölyökkutya. Vajon miért nem lepődöm meg ezen?

Kedvenc idézet(ek):

 „Nem is nagyon tudom rávenni magam, hogy bármi is érdekeljen, ami a jelentől erre vagy arra esik, és hát a jelen sem hoz túlságosan izgalomba. Azt is mondhatnánk, a haláltól egészen lenyugodtam.”

„Nem kimondottan „jó” ez, nem épp „boldog”, és közel sem nevezném „életnek”, de... mégis kicsit kevésbé „halál”.”

„– Nem gondolkodtok új dolgokon? Nem is „kerestek”? Ez meg mit jelent egyáltalán? Mit nem kerestek? Zenét? A zene az élet! A zene fizikailag megtestesült érzelem, meg lehet érinteni! Egyfajta neonszín jelenés, a szellemből szivattyúzzák ki, aztán hanghullámokká alakul. Mit akarsz ezzel az egésszel mondani? Hogy unalmas? Hogy nincs rá időtök?”

NYEREMÉNYJÁTÉK

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Read More

Lauren Morrill - Vakrandi a végzettel

Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje!

Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.
Író: Lauren Morrill
Eredeti cím: Meant to Be
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 392.
Kiadás éve: 2015.

Kellemes meglepetésként ért, hogy születésnapomra megkaptam ezt a csodálatos könyvet. Nem meglepő módon rögtön az ajándékozó nyakába ugrottam, jelen esetben a legjobb barátnőmébe. Mihelyt megkaptam azonnal neki is kezdtem. Sajnos órákon nem olvashattam így nehéz szívvel, de letettem. A tekintetem folyton visszavándorolt rá, aztán az órára, hogy mennyi idő van még hátra, hogy ismét a kezembe vehessem és elmerülhessek a történetbe.  Órák után siettem haza, hogy folytathassam az olvasást.  

Olyan szinten magába szippantott a történet, hogy észre sem vettem, hogy eltelt az idő, csak amikor sötétedni kezdett, és nem láttam rendesen a betűket. Az oldalak egyre csak fogytak és nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék jobban. Azt, hogy megtudjam mi lesz a vége, vagy pedig azt, hogy soha ne legyen vége a történetnek. Sajnos nem volt választásom és elértem a könyv végére.  Az utolsó oldalakat hatalmas vigyorral az arcomon olvastam el. Mikor végeztem és becsuktam a könyvet elszomorodtam. Tudatosult bennem, hogy vége, pedig olyan szívesen olvastam volna még tovább, tovább és még tovább. 

A borítóról:
Az egész egy nagy összevisszaság, mégis azt kell mondanom, imádom. Figyelemfelkeltő, és vicces.  Szerettem simogatni a Móra felirat felett azt a kis fácskát. Még ha ez viccesen is hangzik. Élvezettel húztam végig az ujjaimat a borítón. A színek harmonizáltak és egyik motívum sem volt elnyomva. Persze azért a két emberkére a borító közepén mindenki felfigyelt.

Fülszövegről:
Szerencsére a fülszöveg nem lő le semmilyen poént.  Egyszerű és tömör, mégis figyelemfelkeltő. Az utolsó mondatot újra és újra elolvastam. Nagyon megtetszett. 

Történetről:
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy két ember, akik a mindennapokban szinte tudomást sem vesznek egymásról, egy ismeretlen nem mindennapi közegbe, mennyire közel kerülhetnek egymáshoz.

Big Ben

Imádtam, hogy egy „stréber”, szabálytisztelő, kissé merev lányt kimozdított a komfortzónájából, még ha néha Julia átesett a ló másik oldalára. Kicsit hasonlít rám. Jobban szeretem a megszokott dolgokat, és rosszul vagyok, ha valami változás áll be az életembe (persze ezeket aránylag hamar megszokom), vagy felborul az úgynevezett napi rutinom. Nem arra kell gondolni, hogy most elmarad egy órám vagy ilyesmi, hanem „komolyabb, meghatározóbb” dolgok. Persze a hülyeségbe, azért benne vagyok, normális kereteken belül. Általában, ha valamiben nem vagyok biztos, a barátaim rávesznek, hogy nagyon jó buli lesz, élvezni fogod.  Mindig sikerül meggyőzniük és ennek hála csomó élménnyel gazdagodtam. (Végigmenni a Kalandpályán, lecsúszni egy 300m magas kötélpályán stb.) Azért nem viszem túlzásba, mint ahogy néha Julia tette.  

Londoni Tower

Közte és Jason között többször van ellentét, mint összhang. Bár néha elég jól elvannak egymással, máskor viszont, összevesznek és mindenfélét kiabálnak egymásra.

Főszereplőink a kötelező kirándulásokon kívül is egy csomó érdekes és kihagyhatatlan helyszínt látogatnak meg, miközben a titokzatos idegen után kutatnak, és egyre jobban megismerik egymást.  

Stratford-upon-Avon

Az írónő részletesen leírja, hogyan néznek ki a nevezetességek, amiket Juliáék meglátogatnak Londonban és környékén, és, hogy Julia mit érez ezekkel kapcsolatban.  Imádom Londont, és nagy vágyam, hogy kijussak és a lehető legtöbb részét felfedezhessem, és az összes nevezetességet megnézhessem.

London Eye

Juliának és Jasonnek sok kalandban van részük és egyre jobban összeszoknak. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy istenem milyen édesek együtt. Sokszor viszont nem tudtam kiigazodni rajtuk. Jason egyszer kedves és édes, aztán pedig távolságtartó. Julia sem igazán érti az egész helyzetet.  Rendesen belebonyolódik a dolgokba. Eddig szinte egyetlen pasi sem vette észre, most pedig szinte körülzsongják.  Miközben zajlanak, az események egyre jobban megismeri a fiúkat. Valaki nő a szemében és van olyan is, aki csökken.  Mark például egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolta.

„Ez a srác itt nem az a srác, aki a fejemben élt az évek során.”

A történet nem szenved hiányt fordulatokban. Voltak részek ahol igencsak meglepődtem. Persze voltak kiszámítható momentumok, de nem ez volt a jellemző. Na és a vége! Hát arra végképp nem számítottam. Nem akarom lelőni a poént, de az biztos, hogy megéri elolvasni.

Buckhingam Palota

A történet jól fel van építve. Az írónő egyaránt foglalkozik a cselekménnyel, szereplők és helyszínek bemutatásával. A mellékszereplők kicsit háttérbe szorulnak, amit én személy szerint nem bántam. Tetszett, hogy a fejezetek elején SMS-ek voltak.  Nagyon viccesnek tartottam az egész történetet. Érdekesen nézhettek rám a többiek mikor hangosan felnevettem egy-egy poénon.  

Szereplők:

Sarah Ellen

Julia: Rögtön az jutott eszembe, hogy egy lány, aki életében először van szülői felügyelet nélkül és próbálgatja a szárnyait. Ehhez segítsége is van Jason személyében, akit előszeretettel hibáztat, ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy ő gondolja.  Próbál megmaradni szabálytisztelőnek, felelősségteljesnek, ez azonban nem mindig jön össze neki. Kilép a komfortzónájából és olyan dolgokat is megtesz, amit alap esetben nem tenne. Azért a bőréből ő sem tud kibújni, ezért sokszor visszakozik és előjön a félénk énje.  Annyira rá volt kattanva a Nagy Ő témára, hogy ami a szeme előtt volt, azt észre sem vette.  De a végére csak megemberelte magát, és észrevette, hogy az élet nem tündérmese.

Sean O'Donnel

Jason: Az elején azt gondolhattuk, hogy egy öntelt, tipikus rosszfiú. De olyan édes volt, ahogy aggódott Juliáért. Mégis a legtöbb helyzetben éretlen, gyerekes. Ez a fajta viselkedése sokszor megnevetetett.   Tetszik, hogy nem tucat pasi, akinek barna haja, barna/kék szeme van.  Vörös. Nem emlékszem, hogy valaha olvastam olyan könyvet, ahol a srácnak vörös haja lett volna.  Jason egyáltalán nem tökéletes. Bárhol is járnak Juliával, ott katasztrófa történik. Biztos, hogy megrongálódik valami. Azért nem kell félteni, elég ravasz és agyafúrt. Meg sem gondolnánk mennyire. 

Azoknak ajánlom, akik szereti Londont. Azoknak, akik szeretik a könnyed romantikus történeteket. Akik szeretnének nevetni egy jót, és kellemes élményekkel telve letenni a könyvet, és azt mondani, lett még egy kedvenc könyvem. Én legalábbis pontosan ezt éreztem.

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Jason – Vicces volt, és találékony. Imádom, bár úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

Kedvenc idézet(ek):

 „Akaratlanul is megint a karfa után kapok, a mellettem ülő üzletember pedig hangosan feljajdul. Hoppá. Ez nem a karfa volt. Hanem a combja. (Fel is tűnt, hogy kicsit puha.)”

„- …Történt valami tegnap éjjel? ... - Nem akarok beszélni róla. … -  Egyáltalán nem akarsz róla beszélni, vagy velem nem akarsz róla beszélni?”

„- Jól szórakozol? – kérdezi, mielőtt végrehajt valami nindzsatrükköt, amivel ő kerül fölülre, és két vállra fektet. – Mert én határozottan élvezem.”

„- Na mi lesz, Julia, vár a végzeted, vagy valami ilyesmi – sürget Jason, és már el is indult.”

„- De tudod, azért lassan megoldódnak a dolgok. Akkor is, ha sokáig úgy érzed, hogy semmi sem működik, végül minden megoldódik.”

„A szerelem nem tökéletes – vagy kiszámítható.”

 

Read More