Frank Schwieger: Zeusz ​és bandája - Görög mitológia újratöltve

Érdekel ​a mitológia, a görög istenek világa, de azt gondoltad, mindez uncsi, sőt, ciki is akár? Akkor bizony tévedtél! Frank Schwieger Zeusz és bandája című könyve felrázza a görög mítoszokat, és bemutatja az összes jó arcot az Olümposzon úgy, ahogy még sosem olvastál róluk. Ez a könyv tele van überkirály történetekkel a legmenőbb antik istenekről és hősökről.
Tudod-e, miért bújtatja anyja Akhilleuszt, a majdnem sebezhetetlen hőst lányruhába, vagy azt, hogyan vágja át Aphrodité a két riválisát a szépségkirálynő-választáson? Nem? És hallottad már, hogyan újított be ötven tehenet Hermész egy szál pelusban élete első napján? Akár igen, akár nem, ha szívesen villognál egyedülálló mitikus tudásoddal, ki ne add a kezedből ezt a könyvet! Istenkirály sztorik – kizárólag a legvagányabbaknak! Vigyázat, a könyv súlyos, nyolc napon túl gyógyuló nevetőizomgörcsöket okozhat!
Az antik görög mitológia legizgalmasabb mondái zsír új csomagolásban. Mítoszok első kézből – isteni sugallatra. Minden szavuk igaz!

Író: Frank Schwieger
Eredeti cím: Ich, Zeus, und die Bande vom Olymp Götter und Helden erzählen griechische Sagen
Cím: Zeusz ​és bandája - Görög mitológia újratöltve
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 238.
Téma: Görög mitológia, Gyermek- és Ifjúsági irodalom, Illusztrált

Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak! :) 

Imádom a görög mitológiát, és amikor megláttam a könyv borítóját rögtön mosolyogni támadt kedvem, hiszen már ezen is látszik, hogy milyen aranyos módon fogják bemutatni az olvasóknak, ezt a világot.

Ha tényleg beleássa magát az ember a görög mitológiába rájön, hogy bizony nem egy egyszerű rendszer, már az sem, hogy egyáltalán ki kicsoda, és kinek a kije. A legtöbben a 12 főistent ismerjük, hiszen velük találkozhatunk a leggyakrabban, ám nem merül ki ennyiben a lista. Számtalan isten, félisten is létezik, akiknek még a nevét sem hallottuk, nemhogy a történetét ismernénk. Valójában nagyon sok időbe és energiába telne mire egyáltalán csak a feléig eljutnánk.

A könyv a lehető legegyszerűbben és a legviccesebben próbálja bemutatni nekünk az isteneket, szám szerint 24 személyt ismerhetünk meg. Mindenki elmeséli a maga kis történetét, és ezek előtt egy kis úgynevezett adatlapot találunk, ahol néhány alapinformációt kapunk az éppen következő mesélőről.
Mint ahogy már említettem a történetek viccesek, és a mai kornak megfelelő stílusban mondják el ezeket. A szóhasználatok és a stílus először meglepett, nem ilyenre számítottam, ettől függetlenül nem zavart, és talán így a fiatalok nagyobb kedvet kapnak, ahhoz hogy megismerjék ezeket a személyeket. Az már jó dolog, ha valaki elolvassa a könyvet, majd ha iskolában erről tanul tudni fogja, hogy a tanár miről is beszél, és legalább tud hozzáfűzni egy két dolgot, amiket ebben a könyvben olvasott.

Nagyon tetszett, hogy illusztrációk is akadtak szép számmal, valamint a történetek sem voltak hosszúak, simán el tudnám képzelni, hogy esti meseként felolvasom a kisebb tesómnak vagy gyermekemnek. Nem mintha ezek közül bármelyik is lenne, de a gondolattal jó volt eljátszani. :D Szeretem és jó ötletnek is tartom, hogy játékos, és vicces formában csöpögtessünk tudást az emberek fejébe, és itt most nem csak a gyerkőcökre gondolok, hiszen én magam is hamarabb megjegyzek dolgokat, ha ilyen formában találkozom az információval.

Tényleg nagyon elnyerte a tetszésemet a könyv és huszonegy éves fejjel is nagyon szívesen olvastam, és nézegettem a képeket. Szívesen olvasnék még ilyen stílusú regényeket, és bátran ajánlom is másoknak, hiszen annyira aranyos, és tényleg tök jó kedve lesz az embernek tőle. Tehát, ha kedvet kaptál hozzá ne habozz, hidd el nem fogsz csalódni. Ha van kisebb testvéred, vagy kisgyerek a környezetedben biztosan odáig lesz érte, főleg ha meglátja, hogy ki is színezheti az egyes oldalakat.
Egy szó, mint száz tényleg kortól függetlenül bárkinek tetszhet, ezért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

Read More

Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben - és egyéb hazugságok

Ez a könyv kell neked. Vicces, erőteljes és személyes történetek nőktől nőknek arról, hogy mit is jelent számukra az F betűs szó.
Minden nőnek saját története van. Ha így egyszerre, egy könyvben olvasod őket, az megváltoztathatja az életedet.

„Briliáns, izgalmas, őszinte és valóságos. Ezek az írások megvilágítják az utat a jövő nemzedékek női vezetői előtt.” – Reese Witherspoon




Szerkesztette: Scarlett Curtis
Cím: Egy feminista nem jár rózsaszínben - és egyéb hazugságok
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 480
Téma: Feminizmus

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek és minden szerzőnek, aki részt vett abban, hogy ez a mű megszülethessen!

A Menő Könyvek, a WMN és az Unicef elindítottak egy kampányt, amelynek célja a feminizmus minél szélesebb körben való megismertetése. A könyvben magyar és külföldi szerzők beszélnek a feminizmussal való kapcsolatukról.

Érdekes, és elgondolkodtató volt olvasni, hogy mások, hogyan vélekednek a feminizmusról, hogyan alakult ki bennük az érzés, hogy feministák legyenek. Én magam nem igen gondolkodtam ezen a témán, vagy legalábbis nem tudtam, hogy bizonyos gondolataim nagyon is összefüggenek ezzel a szemléletmóddal. Ahogy olvastam ezeknek a nőknek a tapasztalatait, gondolatait kicsit átértékelődött bennem egy két dolog, és elkezdtem agyalni azokon, amiket olvastam.

Ez a könyv nem csak nőkről, és nőknek szól, ugyanannyira a férfiakról, és férfiaknak is. Ahogy olvastam a sorokat egyre több helyen bukkantak fel a férfiakat érintő gondolatok is, ebből is tökéletesen látszik, hogy a feminizmus nem azt jelenti, hogy minden csak a nőkről szól, hanem arról, hogy mindenki egyenlő legyen nemtől, kortól, bőrszíntől, indentitástól, származástól függetlenül. Napestig sorolhatnám, hogy mi minden alapján lehet diszkriminálni egy embert, a lényeg az, hogy a cél a teljes egyenlőség.

Némelyik írás szomorú, némelyik vicces, van ami motivál, van ami reményt kelt, van amelyik tanácsot ad a közös bennük, hogy mindegyik szókimondó, és őszinte, átgondolt és szépen megfogalmazott.
Különböző korú, foglalkozású, és nemzetiségű hölgyek gondolatait olvashatjuk, de mind egyetértenek abban, hogy szükség van a változásra. Mindenkinek mást jelent a feminizmus, mindenki másképp talált rá erre az útra, de a céljuk közös, egy olyan jövőt szeretnének amelyben nincs jelen a szexizmus, a diszkrimináció, nincs elnyomás, csak egyenlőség.

Van aki saját tapasztalatát meséli el, mások a feminizmus történelmét tárják elénk, hogy jobban megérthessük azt, hogy honnan hová jutott el ez a mozgalom, és hogy a nők és a férfiak mennyi mindent tettek azért, hogy ma ilyen világban élhessünk. Hihetetlen, hogy mennyi mindent elértek, és mennyivel másabb a mai világ, mint az amelyben 100-200 évvel ezelőtt a nőknek és férfiaknak élniük kellett. Számos híres, történelmi nőalakot említenek meg, akiknek a feminizmus kialakulásában nagy szerepük volt.

Keira Knightley írásának egy része közelebb került a szívemhez, annak ellenére, hogy eléggé szókimondó (ami nem meglepő, hiszen az egész könyvre ez jellemző) és nagyon részletes. A lányának címezte ezt a kis irományt, és olyan szép gondolatokat fogalmazott meg, szinte éreztem, azt a szeretetet és ragaszkodást, amit érez iránta.

" A Te életed az Én életem. Szükséged van rám. Itt vagyok. "

Olyan őszinteséggel és nyíltsággal beszél a szülésről, hogy egy kicsit lesokkolódtam. A környezetemben soha senkit nem hallottam még így nyilatkozni erről a természetes és mindennapos dologról. Persze szóba kerül a téma bizonyos esetekben, de ilyen részletekbe menően senki nem vázolta fel a helyzetet. Kicsit furcsa és szokatlan volt ezeket a sorokat olvasni, de egyáltalán nem rossz, hiszen összességében nagyon is szívhez szóló, kicsit szomorú és realisztikus.

"Veled akarok lenni egy barlangban. Egy sötét, mély, csendes barlangban. A testemmel akarlak óvni. Sírok. Nem akarom, hogy az apád elmenjen. Őt is elveszthetem. Nem akarom, hogy az anyám elmenjen. Azt akarom, hogy segítsen. Egy nap Ti mind eltűnhettek örökre. Meghalnék érted. Ölnék érted. Az enyém vagy, és én a tiéd vagyok. "

Persze voltak dolgok, amiket kihagytam volna, mert szerintem nem feltétlen kellett volna megemlíteni, de ha ő úgy érezte jónak, akkor szíve joga, hogy megteszi-e vagy sem. (Megtette.)

Számos tudományosan alátámasztott gondolatot is olvashattunk. Kutatásokat végeztek az írók majd következtetéseket vontak le belőle, mások statisztikai adatokkal igazolták, azt amiről éppen beszéltek. Látszik, hogy mennyi energiát fektettek abba, hogy ez a könyv létrejöhessen, és meg kell mondjam tökéletes munkát végeztek.

Legyél akár nő vagy férfi mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, hiszen sokféle nézőpontból megismerheted a feminizmust, és azt, hogy igenis fontos, hogy minden ember egyenlő lehessen. Hagyd, hogy ezek a nagyszerű szerzők megoszthassák veled a történetüket, hidd el nem fogod megbánni. 

" Én nem vagyok a gyengébbik nem. Te sem vagy a gyengébbik nem. Mi nem vagyunk a gyengébbik nem."

Read More

Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.
Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.
Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

Író: Jeff Wheeler
Eredeti cím: The Queen's Poisoner
Cím: A királynő méregkeverője
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 376
Sorozat: Királyforrás 1.
Téma: Fantasy

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A borító volt az oka annak, hogy annyira nagyon el akartam olvasni a könyvet. Már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, pedig láttam már épp elég gyönyörű borítót, de valahogy ez mégis kicsit más (nyilván). A fülszöveg nem nyerte el annyira a tetszésemet viszont úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, elvégre mindenki megérdemli egyszer, vagy kétszer, attól függ kiről, miről van szó.

Már az első oldalon meglepetés ért, ugyanis számomra furcsa és eddig nem igazán látott nevekbe botlottam, ami önmagban nem probléma, hiszen már ez ad egy különlegességet. Nem tucatneveket használtak, hanem számomra egyedieket, amiket örökre megjegyzek, persze csak abban az esetben, ha a történet úgy alakul, vagyis ha megfog magának, ellenkező esetben a könyv bezárása után már a történetre sem fogok emlékezni, nem hogy arra kit, hogy hívtak.

Sajnos az első pár fejezet nem győzött meg- Nagyon lassan haladtam az olvasással, és nem is égtem a vágytól, hogy folytassam. Nem találtam benne semmi olyat, ami olyan hatást váltott volna ki belőlem, hogy azonnal tudni akarom, mi fog még itt történni. Folyamatosan azt néztem, hogy hány oldal van még hátra, ahelyett, hogy a történetre figyeltem volna. Őszintén nem tudom, hogy bennem van e a hiba, vagy a könyv nem az én ízlésemnek vagy stílusomnak megfelelő, de valahogy nem sikerült barátságot kötnünk. Mondjuk az tény, hogy az ilyen fajta történetek amúgy sem állnak közel a szívemhez, de olvastam már olyat, ami kifejezetten tetszett.

Történetünk főhőse Owen, aki nyolc éves, és a király a gyámsága alá veszi, ennek természetesen meg van az oka, ami már az első pár fejezetben kiderül. Tehát az alap koncepció az, hogyan boldogul a fiú egy ismeretlen helyen, ami tele van árulással és ármánykodással. Hamar bekerül a képbe a királynő méregkeverője is, Ankarette Tryneowy  aki, a fiú segítője lesz. Ezután gyakorlatilag annyi történik, hogy Ankarette a pártfogásába veszi Owen-t és tanít neki pár dolgot, és közben mondhatni nagyon jó barátok lesznek, ám ezt a kapcsolatot titokban kell tartani, mert ha valaki rájönne hatalmas bajba kerülnének mind a ketten.

Főhősünk másik, már publikusabb barátja Elysabeth Victoria Mortimer, aki örökmozgó, és be nem áll a szája, folyton beszél valamiről, ez már számomra néha idegesítő is volt, de ennek ellenére nagyon jó barátja Owennek. A két gyerek együtt fedezi fel a Királyforrást, és együtt készítik ki a nevelőnőt, és szinte mindenki mást is. Fejezeteken keresztül olvashatjuk mivel szórakoztatják el magukat, de sajnos ezek nem annyira érdekesek, úgy éreztem, hogy csak az oldalak számát növelik, hiszen a történethez nem igazán adnak hozzá semmilyen pluszt, pedig ráfért volna.

Nagyon lassan haladtam az olvasással, és nem is volt nagy kedvem újra, és újra folytatni a könyvet, nem volt izgalom, vagy kíváncsiság. Teltek az oldalak én pedig nem láttam a végét, és azt sem, hogy mi is lesz a csúcspont. A végén talán beindultak egy kicsit az események, de nem mondhatnám azt, hogy húúú az a pár fejezet megmentette az egész könyvet, mert akkor hazudnék. Elolvastam, ezen a történeten is túl vagyok, de a második részt biztosan nem fogom a kezembe venni. Nem mondhatnám, hogy annyira mély nyomott hagyott bennem.

Megjelent a mágia a Forrás által, de nem éreztem olyan erősnek, mint amilyen lehetett volna. A király gonosz volt, de mégsem, nem az a tipikus főgonosz, főleg, hogy egyszer azt mondták, hogy csak pletyka minden gonoszsága, aztán meg mégsem, ezek a szálak kicsit kuszák voltak számomra. Sokszor éreztem azt, hogy valami hiányzik, bár nem tudtam volna megmondani, hogy mi. Történtek amik történtek, de nem láttam semmi értelmét.

A borító még mindig tetszik, de maga a történet nem nyerte el a tetszésemet annyira, hogy el legyek tőle ájulva, az ötlet nem rossz, a kidolgozottság viszont nem az igazi.

Read More

Top10 Kedvenc borítóm

Mint ahogy az emberek többsége így én is nagyon szeretem a szép, különleges dolgokat, legyen szó virágról, ruháról vagy éppen borítóról. Akárki akármit mond, végtére is először mindenképpen a külső az, ami felkelti a figyelmet, függetlenül attól, hogy ez alapján döntünk vagy sem. Természetesen én is igyekszem, hogy a külső ne befolyásoljon, de sokszor pozitív irányba mozdít el, ha például látok egy gyönyörű, és megkapó borítót.

A mai bejegyzésemben elhoztam (majdnem) 10 borítót, ami valamiért közel áll a szívemhez. Azt azért fontos kiemelnem, hogy órákig tudnám sorolni, azokat amelyek tetszenek, vagy amiket különlegesnek tartok, de úgy gondolom elég lesz ezt a párat most megemlítenem. :D


1. Marissa Meyer: Heartless ​– Szívtelen
A mostani nagy kedvencem a Heartless, egyszerűen imádom, és akárhányszor szembetalálom magam vele, nem tudom megállni, hogy ne bámuljam pár percig. Egyszerű, de mégis magára vonzza a tekintetet, legalábbis az enyémet mindenképpen. A megjelenő motívumok tökéletesen passzolnak ahhoz, amiről feltehetően szólni fog a könyv.



2. Stephanie Garber: Caraval
Ugyan még nem olvastam a könyvet, de sok jót hallottam már róla, így biztos vagyok benne, hogy egyszer elolvasásra kerül. A borító szintén az egyszerű, de nagyszerű elvet követi. A színek intenzívek, inkább a sötétebb vonalat képviselik, ezzel egy kis titokzatosságot kölcsönözve a borítónak.

3. Susan Ee: Angyalok bukása
Évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és a borítót is láttam már ezerszer, de még mindig imádom. Tökéletesen illik a történethez, és megakad rajta az ember szeme. A középpontban a szárny szinte kiemelkedik a háttérből. Egyszerű, de mégis különleges, és egyértelműen jelzi, hogy a cselekménynek köze van az angyalokhoz. A sorozat többi részének borítója is hatalmas kedvencem, de úgy gondoltam elég egyet megemlítenem közülük.

4. Jamie McGuire: Maddox testvérek
Ha a következő borítókat különszedném, akkor bizony elég hamar vége lenne a listának, ezért úgy gondoltam, ezt a sorozatot egybe veszem, hiszen nem tudtam volna, csak egyet kiválasztani az öt közül. Mindegyik borító gyönyörű, és meg kell mondjam a tervező nagyon jó munkát végzett. A színek élénkek, és varázslatosak. A történetek is nagy kedvenceim, de a borítók nagyon a szívemhez nőttek.

5. Rosamund Hodge: Kegyetlen ​szépség
Egyszerűen imádom ezt a borítót, ez a rózsás, lépcsős megoldás nagyon ötletes, és gyönyörűen meg lett csinálva. A cím betűtípusa egyszerű, és a borító többi része sincs tele mindenféle írással, ezért még jobban érvényesül a háttér. Nagyon örültem neki, hogy megtartották az eredeti borítót, nagyon jó választás volt.

6. V. E. Schwab: Egy ​sötétebb mágia
Az elején furcsának találtam a borítót és nem is igazán értettem, de aztán elolvastam a könyvet és minden világossá vált. A piros gömb Vörös Londont, míg a fekete Fekete Londont szimbolizálja, az emberalak pedig Kel. A minimalista stílus itt is megjelenik, és kezdem azt hinni, hogy én is jobban
preferálom ezt, a túldíszített borítókkal szemben. 

7. Sara Holland: A ​varázslónő és az alkimista
Ugyan a könyv még nem jelent meg, de a borító máris ellopta a szívemet. A díszes homokóra és benne a város igazán egyedivé és különlegessé teszi. Nem tudom mennyire fog passzolni a borító a történethez, de bízom benne, hogy a belső is legalább ilyen szép és különleges lesz. Vagy legalább izgalmas, és eseménydús.

8. Leiner Laura: Ég ​veled
Úgy gondoltam illene egy magyar regényt is beletenni a listába, ezért az Ég veled-re esett a választásom. Szintén nem olvastam a regényt, de tervben van, viszont a borítója tetszik. Ez a szürkés, fehéres, feketés megoldás kifejezetten elnyerte a tetszésemet, egyszerű, de mégis van rajta valami. Az ilyen erdős képeket amúgy is szeretem, és ez a megoldás is közel került a szívemhez.

9. Catherine Rider: Csók ​New Yorkban
Egy aranyos történet, aranyos borítóval. A téli képek kellemes érzéseket keltenek bennem, persze csak abban az értelemben, ha nem nekem kell kint állni a hidegben. De tény, hogy jól sikerült képek kerültek a borítóra, és a télies érzést abszolút átadják, ahogy a romantikus érzelmeket is. Már ránézésre megmondhatjuk, hogy egy romantikus történettel van dolgunk, még a fülszöveget sem kell elolvasni hozzá.

10. Sara Raasch: Hó ​mint hamu
A borítón megjelenő Jing-jang nagyon tetszik, az ellentétek tökéletesen kirajzolódnak benne. A télies és a nyárias táj ellentéte. Mivel nem olvastam ezt a könyvet sem, ezért arra tudok következtetni, hogy a történet szempontjából fontosak az ellentétek. Az biztos, hogy a borító figyelemreméltóra sikeredett, remélem a belseje is van ilyen jó. :)

Read More