A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Író: A. M. Aranth
Cím: A Liliom kora
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 140.
Téma: Fantasy, Steampunk

Az Oculus után nem lepődtem meg azon, hogy Péter kifogyhatatlan kreativitással, és ötlettárral rendelkezik. Egy újabb fergeteges és egyedi világot tár elénk, amin az olvasó meglepődhet, agyalhat, és megszerethet.

A történet 3 szálon fut: Lily, Vincent és Gregor szemén keresztül látjuk, hogy mi történik éppen. Időbeni eltérések vannak a szemszögek között, és gyakran a cselekmények sem függenek össze. Lily és Vincent része már a kezdetek kezdetén összefonódik, a harmadik fél csak később kap szerepet, bár én személy szerint egy kicsit feleslegesnek tartottam. Miért? Mert nem volt annyira fontos karakter, hogy indokolttá vált volna a külön szemszög.

Az elején kicsit elveszettnek éreztem magamat, hisz semmit nem tudtam a világról, amiben járunk, és ez lassan átváltozott. Már voltak ismereteim, de valahogy nem állt össze a kép, bonyolultnak tartottam az egészet. Persze a végére megvilágosodtam, és magyarázatot is kaptam minden kérdésemre. Az Epilógus pedig a könyv csúcspontja volt, igazán váratlan fordulat volt, és imádtam.

Maga az egész könyv egy érdekes szemléletmódban íródott. Adott egy város, ahol mindenkinek megvan a maga kis élete, és édes, ártatlan tudatlanságban éldegélnek napról napra, mi olvasók is ezzel szembesülünk, ám történik valami, ami mindenki életét felforgatja. A városka lakói készülődnek a korszakváltásra, egy nagyszerű kis eseményre számítanak, reménykednek és még sok más hasonló klisés dolog, ám vannak olyanok, akik többet tudnak az egyszerű, földi halandóktól.

Ahogy tudjuk, nincs olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, ez ebben a műben is nagyon jól látszik, valamint a háttérben folyik az igazi cselekmény, ott ahol senki nem számít rá, és ahol nem foglalkoznak ezzel, mégis mindenki életére hatással van. Nincsenek szem előtt, nem gondolunk bele, hogy mit okozhat, nem számolunk vele, és akkor bumm, úgy arcul csap, hogy egy hétig csillagokat látunk tőle.

A változások középpontjában a fent említett Lily és Vincent áll, akik állampolgári (nem tudom, hogy ebben a műben ez a megfelelő szóhasználat-e)  kötelességüknek érzik, hogy megvédjék a Várost, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, bár nem is lehetetlen küldetés. Sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett, elbírtam volna  még viselni jó pár plusz oldalt, pláne a befejezés után. Szép kis lezárást kapott a történet az tény, kerek egész volt, de akkor sem lehet, ezt így abbahagyni, ez igazságtalanság. Folytatást szeretnék, nagyon kíváncsi lennék, hogyan valósítják meg a terveiket a szereplők, szerintem abból is kijönne egy kis történet.

A könyv nagy részében teljes meggyőződéssel hittem azt, hogy földönkívüliek keze van a dologban. Ez most nagyon nevetségesnek hangozhat, de tényleg így van. Törtem is a fejem rendesen, hogy milyen magyarázat lehet a történésekre, de csúfos kudarcot vallottam, de nem bántam, elvégre végül nem maradt megválaszolatlan kérdésem.

Mindenkinek ajánlom, aki egy tartalmas könyvet szeretne olvasni, de mondjuk nincs ideje ötszáz oldalt elolvasni. Az se hagyja ki, aki szereti a fantasyt, mert garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.

– A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon.

 

Read More

Tom Ellen és Lucy Ivison - Soha, soha

Egérke két év után találkozik ismét régi iskolatársaival egy sítúrán, tele félelmekkel és izgalmakkal. Jack abban bízik, hogy a kirándulás tele lesz izgalmakkal és kalandokkal, valamint hogy egy lányt is meghódíthat. Az üdülőhelyen megjelenik a jóképű Roland – aki Jack kiköpött mása. A menő tinibálvány és az átlagos iskolás srác egy napra szerepet cserélnek, mely alatt Jack szerelmet vall Egérkének. Vajon happy end lesz történetük vége, amikor lehull a lepel? Tom Ellen és Lucy Ivison vidám ifjúsági regényéből kiderül!

Író(k): Tom Ellen és Lucy Ivison
Eredeti cím: Never Evers
Cím: Soha, soha
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 320.
Téma: Romantikus

A könyvért köszönet a Ventus Libro Kiadónak!

A Soha, soha az első csalódásokról, az első szerelmi próbálkozásokról szól. Adott két csoport, az egyikben csak fiúk, míg a másikban pedig csak lányok vannak, mi pedig azt láthatjuk, mi történik, akkor, ha ez a két osztály összetalálkozik. A közös pont a sítábor, ami Franciaországban található, nem igazán számít ez a történet szempontjából, és nem is tudunk meg erről a helyről semmit, csak annyit, hogy havas, és jól lehet itt síelni, snowboardozni, és van forró csoki is, aminek én most kifejezetten örülnék. Bekucorodnék az ágyba, innám a gőzölgő finomságot, és közben sorozatokat bámulnék, vagy éppen egy jó könyvet olvasnék, azt hiszem maga lenne a mennyország. Hm…

Vissza a valóságba. Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, nézzétek el nekem, forrócsoki forever. *-* Na szóval, kezdjük a legelején. A könyv borítója eléggé egyszerű, semmi giccses minta, az írók, a cím, kiadó és néhány tartalomra utaló kép, írás. Ami meghökkentett az a következő felirat volt: „Szerelem Kavarás Hörcsögök”. Az első két szó teljesen evidens, nem is lepődik meg az ember rajta, na de hogy hörcsögök? Nem tudtam elképzelni, mi köze lehet ennek a történethez, elvégre nincs sok értelme egészen addig, amíg el nem olvassuk a könyvet. A fülszöveg sem segít abban, hogy jobban belelássunk a dolgokban, nem árul el semmit, azon kívül, hogy a történet főszereplői Egérke, Jack és egy francia popsztár. Nem hangzik valami izgalmasnak ez tény, de ettől függetlenül felkeltette az érdeklődésemet, hisz legalább el kellett olvasnom ahhoz, hogy tudjam miről szól, nem lőttek le minden egyes poént. Sokszor követik el ezt a hibát, írnak egy szép, hosszú fülszöveget, amiből szinte az ember magától kitalálja mi is fog történni, el sem kell olvasnia hozzá a könyvet, emiatt az olvasó sokszor neki sem kezd, mert úgy is tudja mi lesz a vége, helyette keres egy olyan regényt, ami kicsit kiszámíthatatlan.

Na ez a regény nem ilyen volt. Teljesen kiszámítható a legtöbb esemény, ettől függetlenül egy aranyos, inkább a fiatalabb közösséghez szóló történet. Nyilván húszévesen is teljesen olvasható, de más szemmel látjuk, másképp vélekedünk róla, mint mondjuk egy fiatalabb társunk. Ahhoz képest, hogy csupán csak 315 oldal elég lassan haladtam az olvasással, nem igazán kötött le, minden más jobban foglalkoztatott, mint a könyv, de sikeresen a végére értem, és szerencsére nem utáltam meg. Nem én vagyok a célközönség ez tökéletesen látszik, de bátran ajánlom minden fiatalnak. Ha valaki most kezd belemélyedni a könyvek világába, az elsők között ajánlanám ezt a regényt, hiszen egyszerű a nyelvezete, olvastatja magát, illetve nincsen bonyolult történetvezetése.

A cselekménybe nem igazán szeretnék belemászni, hiszen spoiler és poénlelövés nélkül nem igazán működne a dolog, elég annyit tudni róla, hogy a két nem találkozását mutatja be, azt követhetjük végig, hogy a fiatalok, hogyan találják meg a közös hangot, hogyan boldogulnak egymással, miként igyekeznek feldolgozni csalódásaikat, és hogyan próbálják megoldani a problémáikat.

A szereplők egyszerű, átlagos diákok, vagyis a legtöbbjük. Iskolába járnak, szórakoznak és csupa olyan dologgal foglalkoznak, ami egy 14-15 éves figyelmét felkelti. Emellett azonban sokat megtanulnak az életről, lassan, de biztosan felnőtté válnak majd, ami nem egy egyszerű folyamat. A tinédzserek 99,9%-a nehezen viseli ezt a helyzetet, hiszen folytonos stresszben élnek. A megfelelési kényszer, a bizonytalanság, a kétségek napról napra egyre jobban meghatározzák az életüket, ez pedig egy problémás helyzet. Az írók nagyszerűen átadták ezeket az érzelmeket, láthattuk, hogy aki külsőleg egy magabiztos, határozott személy, az belül mennyire szét van esve, és hogy mennyire nem egyszerű megtalálni egymással a közös hangot.

Ha szereted a romantikus, és könnyed történeteket, akkor bátran kezdj neki, egy kis kikapcsolódásnak tökéletes választás.

Read More

A. M. Aranth - Oculus

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Író: A. M. Aranth
Cím: Oculus
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 420.
Téma: Disztópia, Sci-Fi, YA

Nagyon sok jót hallottam az Oculusról, így nem is volt kérdés, hogy bizony nekem is el kell olvasnom, hát jó sokáig tartott mire eljutottam eddig. Az idei könyvfeszten a nullárról elmozdulva, hozzájárultam a sikerhez, hiszen beszereztem a könyvet, ezt már pozitívumként könyvelhetjük el, attól függetlenül, hogy egy sort sem olvastam el belőle. Most 5 hónappal később büszkén kijelenthetem, hogy mission complete! Igen, végre befejeztem, és meg kell mondanom, hogy eddigi életem egyik legelgondolkodtatóbb könyve került a polcomra.

Holló-Vaskó Péter olyat alkotott, amire nagyon kevesen képesek, és itt a külföldi írókra is gondolok, hiszen egy egészen egyedi és különleges történetet hozott létre, ami megragadja az olvasót, és el sem engedi. Olyan irányba indította el az agyunkat, és olyan gondolkodni valót adott, amin normál esetben eszünkbe sem jutna elmerengeni. És ha már az Oculusról beszélünk fogalmazhatnánk úgy is, hogy felnyitotta a szememet.

Történetünk főhősei Truth Dunn, és Aoibheann Kane, plusz egy-két fő, akiről alig tudunk valamit, sőt szinte semmit, de talán bátran állíthatom, hogy ők azok, akik a háttérből irányítják a szálakat, és mi tudatlan olvasók, a végén meglepetten kapjuk fel a fejünket, amikor megtudjuk, hogy a jelentéktelennek tűnő személyek azok, akik a legnagyobb meglepetést okozzák.

A cselekmény Avalonon játszódik, nem a Földön, ezzel is egy kicsit szabadabbá válik minden, nincsenek meg azok a kötöttségek, elvárások amik ellenkező esetben meglennének. Az írónak nincs megkötve a keze, ha kék füvet akar, akkor bizony senki nem fog "fellázadni", hogyan is történhetett ez meg, és mennyire nincs valóságalapja a könyvnek. Ha az egész bioszférát megváltoztatja abba sem köthet bele senki, elvégre ez egy kitalált helyszín, és alig van köze az általunk ismert földi élethez. Azonban ez nem jelenti azt, hogy sokkal könnyebb dolga volt az alkotónak, elvégre ha valaki olyan merész dologra vállalkozik, hogy egy teljesen új világot épít fel, akkor bizony az alapoktól kell kezdeni, és nem dobálhat össze mindenféle dolgot, hogy ez így majd lesz valahogy, hiszen oda kell figyelnie, hogy amit elképzel/leír az hiteles, és nyomon követhető legyen, valamint a logikailag is rendben legyen. Ezt azonban úgy kell elérnie, hogy ne csak saját maga számára, hanem mindenki más számára érthető, és befogadható legyen.

Péternek sikerült megtalálni a kettő közötti vékony határvonalat. A világ amiben járunk teljesen logikus, megvannak benne a kellő elemek, reális az egész, nem érezzük azt, hogy ez vagy az hiányozna belőle, magyarul a rendszer tökéletesen működőképes, de mégsem érezzük azt, hogy "le van butítva". Az olvasó nem érzi azt, hogy tudatlannak, vagy éppen csekély felfogóképességűnek nézik, hanem azt tapasztalja, hogy igenis ott van az a szakkifejezés, ott van a probléma leírva "tudós" nyelven, és igenis elhiszik, hogy tudunk a sorok között is olvasni, és vagyunk annyira érettek, hogy a kapcsolatokat is átlássuk. Ugyan voltak részek (nyilván) amiket nem értettem, vagy legalábbis nem teljes egészében, mivel se biológus, se katona se tudós nem vagyok, ettől függetlenül az élmény ugyanaz maradt, és azért szépen el voltak magyarázva az események, a miértek, és a hogyanok is.
Jó érzés volt kicsit megtornáztatni az agyamat, a sok "egyszerű", mondanivalóval alig rendelkező könyv után (azért leszögezném, hogy ezek a könyvek sem voltak rosszak, sőt többségüket imádtam, de nyilván csak olvasni kellett őket, nem igényelt extra agyalást egyik sem).

Kicsit térjünk át a történet alapjára, hiszen ez a legfontosabb, a fő mozgatórugó. Avalon nem olyan szép és jó, ahogy azt elsőre feltételeznénk, ugyanis egy betegség megnehezíti az ott élő emberek életét. Egy amőba támadja meg a látóideget, emiatt az alany (bal)szerencséjétől függően életének egy bizonyos szakaszában elveszíti a látását, ez sajnos mindenkit elér, nincs rá gyógymód, magyarázat, semmi, ez csak van, és kész. Természetesen nem ennyiből áll az egész, vannak akik, azért dolgoznak, hogy megtalálják az ellenszert, a forrás okát, a megelőzést, bármit ami segít elkerülni, ezt a csúnya végzetet, azonban ez nem ennyire egyszerű, mint tudjuk sok olyan betegség létezik, amire egyelőre nincs gyógymód, de folyik a kutatás, a kísérletezés. Hát itt is ez a helyzet, ami viszont még jobban megnehezíti a helyzetet az, hogy a tudósokat sem kíméli az amőba, ezért a munka sokkal bonyolultabbá és összetettebbé válik. Az évek alatt azonban kitaláltak egy módszert, amivel ez orvosolható, itt jönnek a képbe az Oculusok.

Ők azok, akik a gazdagok, és tudósok szemei lesznek, a segítségükkel valamilyen szinten visszanyerik a látásukat, ezek a személyek eléggé a rabszolgákra hasonlítanak, mármint abból a szempontból, hogy szinte nincs saját akaratuk, azt csinálják, amit parancsolnak nekik. Valójában az oculussá válásuk után a társadalom szemében megszűnnek embernek lenni, szerintük nincs személyiségük, önálló gondolatuk, csak bábuk, eszközök, amik bármikor pótolhatóak.

Nem ember. Nem személy. Oculus. 

Ilyen személlyé válik egyik főhősünk is, Truth Dunn, az ő szemén keresztül  ismerjük meg a cselekményt. Hősnőnk egy igazán szerethető karakter, ám néha ő is utálatossá válik, de ez nem a személyiségéből fakad, hanem a helyzetek hozzák magukkal, ezt a fajta reakciót. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, annyi mindent el kell viselnie, hogy sokan bele is őrülnének (vannak, akik meg is teszik).
Aoibheann Kane, akinek egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét a másik főszereplőnk, ő Truth legjobb barátnője, az ő kapcsolatuk eléggé hullámzó. Egyszer nagyon jól megvannak egymással, aztán teljesen eltávolodnak egymástól, ez abból fakad, hogy nem igazán értik meg egymás cselekedeteit. Mivel mind a ketten másképp látják a rendszert, másképp is vélekednek róla, ez egy kis konfliktust okoz a lányok között.

A könyv olvasása közben egy pillanatig sem unatkoztam, hisz mindig történt valami, amitől az égig szaladt az adrenalinszintem. A történet nem szenved hiányt ármánykodásban, akcióban, és váratlan fordulatokban, ami miatt elég pörgős a regény.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fi-t meg annak is, aki annyira nem. De előre figyelmeztetek mindenkit, hogy bizony itt nem elég csak olvasni, ezt át kell élni.

Read More