Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok!

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

Író: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Élni akarok!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 256
Téma: LMBTQ, Romantikus, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Nem ez az első könyv, amit olvasok az írótól, így nem ismeretlen számomra a munkássága, és mivel magyar íróról beszélünk (wow nem is hitted volna igaz? :D), ezért könnyebb figyelemmel követni, hogy éppen hol tart legújabb kéziratával, mikorra várható a megjelenés, a borítóleleplezés stb. Mint sok más író Tibi is úgy döntött, hogy csinál egy kis versenyt, ahol a kreatív alkotók kiélhetik vágyukat és megtervezhetik a könyv borítóját. Szebbnél szebb, kreatívabbnál kreatívabb borítótervek érkeztek be, és wow, én nem tudtam volna dönteni. Azért be kell vallanom, hogy elégedett vagyok a választással, hihetetlenül tetszik az amit látok.

A borító, mint már említettem nagyon tetszik, a háttérben megjelenik az orgona, és ezek alapján úgy gondolom, hogy ennek a virágnak lesz egy kis szerepe a történetben. Középen három kis képecske látható, ami végül kiadja a nagy képet. És ez a cím? Annyira erős, és sokatmondó, legalábbis számomra, ennek hatására már van elképzelésem, hogy mi is lehet a fő mozgatórugója a történetnek.

A történet szomorú. Nagyon. Ahogy már a fülszövegben is olvashatjuk, hősnőnk Lilla halálos betegséggel küzd, ami már önmagában rányomja a bélyeget a könyvre. Tudom, hogy ez a való élet, és sajnos nagyon sokan vannak hasonló helyzetbe, én mégsem szeretem olvasni az ilyen történeteket, mert mindig sírás lesz a vége, én pedig nem szeretek sírni. Amikor egy regényben meghal valaki, mondjuk egy csatában vagy ilyenek az is nehéz számomra, de ez, hogy úgymond végig Lillával vagyunk, az utolsó percekig az nagyon megvisel lelkileg. Hajlamos vagyok túlgondolni ezeket a dolgokat, és nagyon elszomorítanak, és emiatt órákig rosszul érzem magam. És persze, hogy én is estére olvasok ilyen regényeket, hátha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Sajnos, nem sajnos az utolsó pár fejezetet olvasva jó sokszor meg kellett törölnöm a szemem, és ebből adódóan nem mondok újat, ha elárulom, hogy a legvégén bizony rendesen sírtam.

A történet alapötlete nem rossz, sok hasonló témájú könyvvel, filmmel volt már dolgom életem során, és ehhez hasonló érzelmeket váltottak ki belőlem. Ugyan nem tudom, hogy ezek az orvosi és egészségügyi dolgok mennyire a valós képet tükrözik, hiszen szerencsére a környezetemben senkinek nem kellett ilyeneket megtapasztalnia (ugyan helyette más betegséggel küzdenek, de ez egy másik téma), de egy laikus számára ezek a kifejezések idegennek hangzanak, és emiatt kicsit összezavarodtam, viszont gondolom ez szükséges ahhoz, hogy rendesen körül lehessen írni, és megmagyarázni a dolgokat. Ezek szerencsére nem voltak zavaróak számomra, tudomásul vettem, hogy ez a helyzet, bevallom nem is néztem utána jobban, gondolom az író megtette helyettem is.

A szereplők szerethetőek voltak, és emiatt talán még nehezebb volt a végén elfogadni a kialakult helyzetet, mind egytől egyik közel kerültek hozzám, és valamilyen szinten mindenkiért megszakadt egy kicsit a szívem. Noel egy nagyon szimpatikus karakter volt, és örültem, hogy boldoggá teszi Lillát. Nagyon jó párost alkottak, és úgy gondolom, ha az élet nem szól közbe nagyszerű jövő állhatott volna előttük. De ezt ugye már nem tudhatjuk meg, pedig mennyire örültem volna neki.

Akik ismernek azok tudják, hogy imádom a Happy End-eket, mint ahogy szinte mindenki, de ettől függetlenül vétek lett volna kihagyni ezt a könyvet csak azért, mert nem azt kaptam, amit szerettem volna.
Ajánlom mindenkinek, akit nem zavar, ha egy könyv megsiratja, aki szereti a romantikus történeteket, annak ellenére is, ha nem végződik Happy End-del. És persze ajánlom azoknak, akik olvasták már az író valamelyik előző regényét.

Read More

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője
Író: Naomi Novik

Eredeti cím: Uprooted
Cím: Rengeteg
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 488
Téma: Fantasy, Ifjúsági, Mágia

Mivel fogalmam sem volt, hogy mit olvashatnék a Prológuson futó Szláv hét témájában, ezért kértem egy kis segítséget a többiektől, RavenS pedig számtalan jó ötletet adott közöttük volt ez a könyv is. Sokat hallottam már róla, de eddig még nem igazán volt kedvem, hangulatom hozzákezdeni, na meg persze folyton volt olyan könyv, ami előrefurakodott a sorban mondva, hogy most őt mindenképpen el kell olvasnom. Most viszont itt a lehetőség, hogy bepótoljam az elmaradásomat, tehát belevetettem magamat a Rengetegbe.

A borító tökéletesen passzol a címhez, hiszen egy nő a rengetegben szalad, a felső sarokban pedig egy torony látható. A könyv olvasása után kijelenthetem, hogy nem csak a címhez, hanem a történethez is illik a borító. Nem mondhatnám viszont, hogy odáig vagyok érte, sokkal jobbakat is láttam már életemben, de csúnya sem.

A történet leginkább egy mesére emlékeztetett, hiszen azokra jellemző ez a csúnya, gonosz sárkány elrabolja a szűz lányokat és fogva tartja őket. Számomra kicsit hasonlított  a Kegyetlen szépségre, hiszen ott is egy fiatal lány hasonló helyzetbe kerül, természetesen nem azt akarom mondani, hogy bárki is másolná a másikat, a két történet nem egyezik meg, csak én személy szerint látok hasonlóságokat.

Tehát adott Agnyeska és a Sárkány, ők éldegélnek együtt egy toronyban. Hősnőnk mindenre számított csak arra nem, hogy éppen ő lesz a "szerencsés" kiválasztott, így hát eléggé össze van zavarodva. Azt sem tudja mihez kezdjen. A Sárkánytól fél, és bizonytalan is, de muszáj megemberelnie magát, hogy túléljen. Meg kell mondanom, hogy Agnyeska élete cseppet sem unalmas, az elején reménytelennek tűnő mindennapok hirtelenjében, sokkal érdekesebbek, eseménydúsabbak és ijesztőbbek lesznek. Hősnőnk egyre jobban megismeri a mágia világát, és erejét végül pedig kénytelen bevetni minden tudását, ha meg akarja menteni az otthonát.

Ezután felgyorsulnak az események, hőseink egy fontos és veszélyes küldetésre indulnak, aminek véghezvitelére nagyon kevés esélyt jósolnak. A Rengeteg egy rejtély mindenki számára a kezdeti lelkesedés alábbhagy, majd mindent elborít a káosz. Egy intenzív és mozgalmas jelentnek lehetünk szemtanúi. Nagyon szemléletes leírásokat olvashatunk egy csatáról, aminek kétes a kimenetele, de hőseink nem adják fel, és harcolnak minden erejüket latba vetve. Számomra kicsit ijesztő és morbid volt egy-egy leírás, de mégis olyan jól megvoltak írva ezek a sorok, hogy már ezért megérte elolvasni őket. Habár a csatát megnyerték a háborút nem, és ezzel nem ért véget a viszontagságokkal teli út.

Agnyeska sok mindenen keresztül megy a könyv végére, amelyek erősebbé teszik. Megváltozik a kapcsolata is a Sárkánnyal, egy egészen új irányba terelődik. Olyan sok minden történik a könyvben, hogy azt nehéz lenne leírni, ezért ajánlom mindenkinek hogy olvassa el, hiszen nagyon eseménydús, kalandos kis könyvecske tele izgalommal.

Már az elején nagyon megtetszett az írónő stílusa, és később még jobban megszerettem, nem hittem volna, hogy a történet ennyire magába szippant. Úgyhogy tényleg mindenkinek ajánlom, akik szeretik a jól megírt történeteket, amiben mindig történik valami, és tele van érzelmekkel.

Read More

Dagmar Hossfeld: Az ​élet, a szerelem meg miegymás

„Tizenöt éves vagyok. Egészen pontosan egy másodperce. A szívem majd kiugrik a helyéről. Úgy érzem magam, mint mindig. Pontosan ugyanúgy. De hát ez nem lehet! Valami biztosan nem ugyanolyan! Végtére is tizenöt évig dolgoztam azon, hogy tizenöt legyek. Különösen az utolsó év volt nagyon kemény. Tizennégy évesen még gyerek vagy. Legalábbis úgy kezelnek. De tizenöt évesen már majdnem felnőtt vagy. Tehát KELL, hogy legyen valami különbség. A naptárban ott áll feketén-fehéren: ma van április 30-a, a születésnapom. Mától egy teljes évem van, hogy kiderítsem mi a különbség – már ha van egyáltalán.”

Író: Dagmar Hossfeld
Eredeti cím: Mein Leben, die Liebe und der ganze Rest
Cím: Az élet, a szerelem meg miegymás
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 280.
Sorozat: Bori 1.
Téma: Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek!

Hát nem is tudom mit mondjak erről a könyvről. Nem egy műalkotás, de nem is mondanám azt, hogy rossz volt. Átlagos. Ezzel a szóval tudnám leginkább jellemezni a szereplőket, a cselekményt, és az egész regényt.

Főszereplőnk Bori, egy átlagos középiskolás lány, az ő életével ismerkedhetünk meg a könyv által. Összességében semmi extra dolog nem történik vele. Ha megkérdeznénk egy mai tizenöt éves diákot, valószínűleg izgalmasabb lenne, az amit elmond magáról és az életéről. Bár attól függ ki a megkérdezett illető.

Bori úgy gondolja az élete megváltozik attól, hogy immár tizenöt lett, valami misztikus életkornak gondolja ezt, hiszen már nem gyerek többé. Nem tudom ki hogy van vele, de én a tizennyolcat tartottam ilyennek, mármint törvényileg innentől számítunk nagykorúnak, és ennek hatására úgymond tényleg megváltoznak dolgok. Szavazhatsz, legálisan fogyaszthatsz/vásárolhatsz alkoholt, cigarettát stb. Tehát nem tudom mit várt főhősünk ettől, én nem vettem észre semmilyen nagy változást, ahogy olvastam a könyvet.

Hősnőnk a barátaival együtt nyugisan élik a mindennapjaikat. Barátjával Fülöppel is minden rendben van, de azért mégiscsak kell valaminek történnie! A kis társaság elhatározza, hogy márpedig szükségük van egy olyan bulira ahol nincsenek ott a szülők, szabadon azt csinálhatnak, amihez kedvük van, és nem kell feszélyezve érezniük magukat, hogy ugyan a felnőttek közül ki mit hall a másik szobából. Tehát megszületett a terv, már csak kivitelezni kell valahogyan. Ezek után a fő cselekmények e köré épülnek, ezzel van mindenki elfoglalva. Oldalakon keresztül olvashatjuk a szervezés mozzanatait, ugyan néha elkanyarodunk ettől a témától, de ezek a részek sem annyira izgalmasak.

Azért nem kell aggódni, a történet vége felé kapunk egy kis csavart, ami gerjeszt egy kis konfliktust, de ahhoz képest az is pikk pakk megoldódik, nem kell sokat agyalnunk rajta, de elmondhatjuk, hogy azért mégis történt valami "szokatlan". Ugyan Anna és a barátja Lukács is hozzájárul, hogy ne legyen annyira egyhangú a történet, de inkább idegesítőek voltak, mintsem érdekesek. Konfliktust gerjesztettek, de inkább csak bunkózás és hiszti volt az egész.

Összességében egy egyszerű kis könyv, átlagos, mindennapi eseményekkel. Ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik, és nincs kedve egy bonyolult kilencven szálas melodrámához, annak ez a regény tökéletes választás lehet. Illetve a fiatalabbak is bátran kézbe vehetik, sőt, hiszen hozzájuk talán közelebb áll ez a történet, mit hozzám.

Read More

Holly Bourne - Normális vagyok?

Evie egyetlen dolgot akar: normálisnak lenni. Elkezdte az új gimit, ahol senki nem úgy ismeri, mint „a lány, aki becsavarodott”. Bulizni jár és barátokat szerez. Már csak egy tételt kell kipipálnia a listáján, és úgy tűnik, az első randival ez is összejön. De a kapcsolatok bonyolultak – főleg a fiúkkal. Bármelyik lányt képesek az őrületbe kergetni. És ha Evie nem tudja elmondani az igazságot új barátainak, Ambernek és Lottie-nak magáról, hogy birkózzon meg a szerelemmel?

Ha szereted a vicces, szókimondó girl power-könyveket, ez a neked való sorozat!

Író: Holly Bourne
Cím: Normális vagyok?
Eredeti cím: Am I Normal Yet?
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Spinster Club 1.
Téma: Young Adult, Mentális betegség

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek!

A cím kíváncsivá tett. Normális vagyok? Viccesen azonnal rávágtam, hogy nem és nevettem magamon egy jót. Nem igazán vettem komolyan ezt a kérdést, hiszen akkor még bele sem gondoltam, hogy miről szólhat a történet. Megnéztem a borítót is, egy rózsaszín, sárga borzalom, elképzelni sem tudtam, hogy mi várhat rám, ha tippelnem kellett volna, azt válaszoltam volna, hogy biztos valami nyálas, giccses, szappanoperára hasonlító maszlag. Te jó ég, hogy mekkorát tévedtem.
A fent leírtakból egy szó sem igaz, sőt az ellentéte. A furcsa borító egy komoly témát rejt, egy betegséget, ami minden csak nem vicces, vagy nyálas.

A könyv szomorú és elkeserítő, rossz belegondolni, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik ezzel a betegséggel, vagy hasonlóval küzdenek, és leírva látva ezeket a gondolatokat olyan valóságossá válnak. Tudtam, hogy van ilyen, de nem foglalkoztatott különösképpen, ahogy az emberek többségét sem, ugyanis amíg nem vagyunk hasonló helyzetben, vagy valaki aki közel áll hozzánk, szeretünk nem tudomást venni az ilyen dolgokról, mert amiről nem tudunk az nincs is.

Volt egy nagy igazság abban, amit olvastam, hiszen tapasztalatból tudom, hogy vannak, akik egy betegség mögé bújnak, hogy bizonyos dolgok alól mentesüljenek. Ez csúnya dolog, és nem is értem. Csak kicsit erőltesse meg magát az illető és meg tudja oldani azokat a helyzeteket, amiket most elhárít mondván, hogy azért vagyok ilyen, azért nem tudom megcsinálni, mert beteg vagyok. Nem, te nem beteg vagy, hanem lusta. Mondhatjátok, hogy miért ítélkezem, amikor honnan tudhatnám, hogy miről  beszélek, amikor nem is vagyok orvos. Igazatok van, nem tudhatom, hogy az illető tényleg beteg-e, de azért az szerintem árulkodó, hogy évekig képes volt megcsinálni azokat a bizonyos dolgokat, aztán hirtelen egyik napról a másikra már képtelen volt rá, úgy hogy semmi változás nem történt az életében, ami esetleg kiválthatta volna. Ez számomra hihetetlen. De itt, ebben a regényben a betegség kézzelfogható, valós és létező példákon látjuk, miként hat ez a hősnő és a környezete életére.

Az elején nem tetszett annyira a könyv, de a leírások és Evie gondolatai kifejezetten megérintettek. Kicsit furcsálltam, hogy az írónő, ezt az utat választotta ennek a betegségnek a megismertetésére, talán azt gondolta, ha ilyen köntösbe bújtatja a mondanivalóját akkor nem vágja arcon az olvasót. Azt kell mondanom, hogy ha tényleg ez volt a szándéka, nem jött be, ugyanis engem teljesen letaglózott, csak kicsit húztam a számat ezen a körítésen, véleményem szerint annyira nem illett ehhez a komoly témához, egy ilyen komolytalan "történet".

Főhősünk Evie, aki OCD-ben  (Obszesszív-kompulzív zavar, kényszerbetegség) szenved. A könyvben ez úgy nyilvánul meg, hogy fél a bacilusoktól, és úgy érzi, hogy meghalhat miattuk, ezért nagyon (túlságosan) figyel a higiéniára, olyannyira, hogy nem tudja élni a mindennapjait. A könyv, akkor csatlakozik be az életébe, amikor javulófélben van. Minden erejét arra fordítja, hogy normális lehessen, olyan mint mindenki más. Sarah a terapeutája támogatja ebben, csökkenti a gyógyszeradagját, és tanácsokkal látja el. Evie tehát elkezd iskolába járni, ahol barátokat szerez, és a szerelem is fel-fel üti a fejét. Az esetek többségében nagyon zavartak ezek a "szerelmi" jelenetek, annyira ellentétes érzéseket váltottak ki bennem, és egyáltalán nem illettek a történet komoly vonalához. Természetesen megértem, hogy az írónő próbálta enyhíteni a betegség által kiváltott érzelmeket, és kicsit jobban emészthetővé tenni, de talán egy kicsit túlzásba esett.

A másik téma, amit boncolgat a könyv az a feminizmus. Ezen a szálon a lányok, Evie, Amber és Lotti megalapítják a Spinster Klubbot és üléseket tartanak, ahol olyan témákat vetnek fel, amelyek közvetlenül érintik a nőket, bár gyakran a pasik is terítékre kerülnek.

Evie megismeri az élet egy új oldalát, és azt kell mondanom, hogy mi olvasók is egy teljesen új világot ismerünk meg a könyv által. Hogy tanulságos volt-e a regény? Mindenképpen! Oli példáján láthattuk, hogy Evie rádöbben, hogy nincs egyedül a betegséggel, mások is küzdenek hasonló dolgokkal.  Amber, Lotti és Jane is megmutatta, hogy van igaz barátság, és hogy nem mindenki ítélkezik és fordít hátat, ha kiderül egy barátról, hogy mentális problémákkal küzd.

Összességében elmondhatom, hogy soha nem olvastam még ilyen könyvet, örültem neki, hogy az írónő egy komoly témát választott, viszont ahogy már párszor említettem a köré épített történet hagy egy kis kivetnivalót maga után. Mindenkinek ajánlom, hiszen segít más szemszögből nézni a világot, talán jobban tudjuk értékelni azt, hogy egészségesek vagyunk.

Read More