2018. november 16., péntek

Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok!

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

Író: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Élni akarok!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 256
Téma: LMBTQ, Romantikus, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nem ez az első könyv, amit olvasok az írótól, így nem ismeretlen számomra a munkássága, és mivel magyar íróról beszélünk (wow nem is hitted volna igaz? :D), ezért könnyebb figyelemmel követni, hogy éppen hol tart legújabb kéziratával, mikorra várható a megjelenés, a borítóleleplezés stb. Mint sok más író Tibi is úgy döntött, hogy csinál egy kis versenyt, ahol a kreatív alkotók kiélhetik vágyukat és megtervezhetik a könyv borítóját. Szebbnél szebb, kreatívabbnál kreatívabb borítótervek érkeztek be, és wow, én nem tudtam volna dönteni. Azért be kell vallanom, hogy elégedett vagyok a választással, hihetetlenül tetszik az amit látok.

A borító, mint már említettem nagyon tetszik, a háttérben megjelenik az orgona, és ezek alapján úgy gondolom, hogy ennek a virágnak lesz egy kis szerepe a történetben. Középen három kis képecske látható, ami végül kiadja a nagy képet. És ez a cím? Annyira erős, és sokatmondó, legalábbis számomra, ennek hatására már van elképzelésem, hogy mi is lehet a fő mozgatórugója a történetnek.

A történet szomorú. Nagyon. Ahogy már a fülszövegben is olvashatjuk, hősnőnk Lilla halálos betegséggel küzd, ami már önmagában rányomja a bélyeget a könyvre. Tudom, hogy ez a való élet, és sajnos nagyon sokan vannak hasonló helyzetbe, én mégsem szeretem olvasni az ilyen történeteket, mert mindig sírás lesz a vége, én pedig nem szeretek sírni. Amikor egy regényben meghal valaki, mondjuk egy csatában vagy ilyenek az is nehéz számomra, de ez, hogy úgymond végig Lillával vagyunk, az utolsó percekig az nagyon megvisel lelkileg. Hajlamos vagyok túlgondolni ezeket a dolgokat, és nagyon elszomorítanak, és emiatt órákig rosszul érzem magam. És persze, hogy én is estére olvasok ilyen regényeket, hátha nem alszom egy szemhunyásnyit sem. Sajnos, nem sajnos az utolsó pár fejezetet olvasva jó sokszor meg kellett törölnöm a szemem, és ebből adódóan nem mondok újat, ha elárulom, hogy a legvégén bizony rendesen sírtam.

A történet alapötlete nem rossz, sok hasonló témájú könyvvel, filmmel volt már dolgom életem során, és ehhez hasonló érzelmeket váltottak ki belőlem. Ugyan nem tudom, hogy ezek az orvosi és egészségügyi dolgok mennyire a valós képet tükrözik, hiszen szerencsére a környezetemben senkinek nem kellett ilyeneket megtapasztalnia (ugyan helyette más betegséggel küzdenek, de ez egy másik téma), de egy laikus számára ezek a kifejezések idegennek hangzanak, és emiatt kicsit összezavarodtam, viszont gondolom ez szükséges ahhoz, hogy rendesen körül lehessen írni, és megmagyarázni a dolgokat. Ezek szerencsére nem voltak zavaróak számomra, tudomásul vettem, hogy ez a helyzet, bevallom nem is néztem utána jobban, gondolom az író megtette helyettem is.

A szereplők szerethetőek voltak, és emiatt talán még nehezebb volt a végén elfogadni a kialakult helyzetet, mind egytől egyik közel kerültek hozzám, és valamilyen szinten mindenkiért megszakadt egy kicsit a szívem. Noel egy nagyon szimpatikus karakter volt, és örültem, hogy boldoggá teszi Lillát. Nagyon jó párost alkottak, és úgy gondolom, ha az élet nem szól közbe nagyszerű jövő állhatott volna előttük. De ezt ugye már nem tudhatjuk meg, pedig mennyire örültem volna neki.

Akik ismernek azok tudják, hogy imádom a Happy End-eket, mint ahogy szinte mindenki, de ettől függetlenül vétek lett volna kihagyni ezt a könyvet csak azért, mert nem azt kaptam, amit szerettem volna.
Ajánlom mindenkinek, akit nem zavar, ha egy könyv megsiratja, aki szereti a romantikus történeteket, annak ellenére is, ha nem végződik Happy End-del. És persze ajánlom azoknak, akik olvasták már az író valamelyik előző regényét.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése