Holly Bourne - Normális vagyok?

Evie egyetlen dolgot akar: normálisnak lenni. Elkezdte az új gimit, ahol senki nem úgy ismeri, mint „a lány, aki becsavarodott”. Bulizni jár és barátokat szerez. Már csak egy tételt kell kipipálnia a listáján, és úgy tűnik, az első randival ez is összejön. De a kapcsolatok bonyolultak – főleg a fiúkkal. Bármelyik lányt képesek az őrületbe kergetni. És ha Evie nem tudja elmondani az igazságot új barátainak, Ambernek és Lottie-nak magáról, hogy birkózzon meg a szerelemmel?

Ha szereted a vicces, szókimondó girl power-könyveket, ez a neked való sorozat!

Író: Holly Bourne
Cím: Normális vagyok?
Eredeti cím: Am I Normal Yet?
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Spinster Club 1.
Téma: Young Adult, Mentális betegség

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek!

A cím kíváncsivá tett. Normális vagyok? Viccesen azonnal rávágtam, hogy nem és nevettem magamon egy jót. Nem igazán vettem komolyan ezt a kérdést, hiszen akkor még bele sem gondoltam, hogy miről szólhat a történet. Megnéztem a borítót is, egy rózsaszín, sárga borzalom, elképzelni sem tudtam, hogy mi várhat rám, ha tippelnem kellett volna, azt válaszoltam volna, hogy biztos valami nyálas, giccses, szappanoperára hasonlító maszlag. Te jó ég, hogy mekkorát tévedtem.
A fent leírtakból egy szó sem igaz, sőt az ellentéte. A furcsa borító egy komoly témát rejt, egy betegséget, ami minden csak nem vicces, vagy nyálas.

A könyv szomorú és elkeserítő, rossz belegondolni, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik ezzel a betegséggel, vagy hasonlóval küzdenek, és leírva látva ezeket a gondolatokat olyan valóságossá válnak. Tudtam, hogy van ilyen, de nem foglalkoztatott különösképpen, ahogy az emberek többségét sem, ugyanis amíg nem vagyunk hasonló helyzetben, vagy valaki aki közel áll hozzánk, szeretünk nem tudomást venni az ilyen dolgokról, mert amiről nem tudunk az nincs is.

Volt egy nagy igazság abban, amit olvastam, hiszen tapasztalatból tudom, hogy vannak, akik egy betegség mögé bújnak, hogy bizonyos dolgok alól mentesüljenek. Ez csúnya dolog, és nem is értem. Csak kicsit erőltesse meg magát az illető és meg tudja oldani azokat a helyzeteket, amiket most elhárít mondván, hogy azért vagyok ilyen, azért nem tudom megcsinálni, mert beteg vagyok. Nem, te nem beteg vagy, hanem lusta. Mondhatjátok, hogy miért ítélkezem, amikor honnan tudhatnám, hogy miről  beszélek, amikor nem is vagyok orvos. Igazatok van, nem tudhatom, hogy az illető tényleg beteg-e, de azért az szerintem árulkodó, hogy évekig képes volt megcsinálni azokat a bizonyos dolgokat, aztán hirtelen egyik napról a másikra már képtelen volt rá, úgy hogy semmi változás nem történt az életében, ami esetleg kiválthatta volna. Ez számomra hihetetlen. De itt, ebben a regényben a betegség kézzelfogható, valós és létező példákon látjuk, miként hat ez a hősnő és a környezete életére.

Az elején nem tetszett annyira a könyv, de a leírások és Evie gondolatai kifejezetten megérintettek. Kicsit furcsálltam, hogy az írónő, ezt az utat választotta ennek a betegségnek a megismertetésére, talán azt gondolta, ha ilyen köntösbe bújtatja a mondanivalóját akkor nem vágja arcon az olvasót. Azt kell mondanom, hogy ha tényleg ez volt a szándéka, nem jött be, ugyanis engem teljesen letaglózott, csak kicsit húztam a számat ezen a körítésen, véleményem szerint annyira nem illett ehhez a komoly témához, egy ilyen komolytalan "történet".

Főhősünk Evie, aki OCD-ben  (Obszesszív-kompulzív zavar, kényszerbetegség) szenved. A könyvben ez úgy nyilvánul meg, hogy fél a bacilusoktól, és úgy érzi, hogy meghalhat miattuk, ezért nagyon (túlságosan) figyel a higiéniára, olyannyira, hogy nem tudja élni a mindennapjait. A könyv, akkor csatlakozik be az életébe, amikor javulófélben van. Minden erejét arra fordítja, hogy normális lehessen, olyan mint mindenki más. Sarah a terapeutája támogatja ebben, csökkenti a gyógyszeradagját, és tanácsokkal látja el. Evie tehát elkezd iskolába járni, ahol barátokat szerez, és a szerelem is fel-fel üti a fejét. Az esetek többségében nagyon zavartak ezek a "szerelmi" jelenetek, annyira ellentétes érzéseket váltottak ki bennem, és egyáltalán nem illettek a történet komoly vonalához. Természetesen megértem, hogy az írónő próbálta enyhíteni a betegség által kiváltott érzelmeket, és kicsit jobban emészthetővé tenni, de talán egy kicsit túlzásba esett.

A másik téma, amit boncolgat a könyv az a feminizmus. Ezen a szálon a lányok, Evie, Amber és Lotti megalapítják a Spinster Klubbot és üléseket tartanak, ahol olyan témákat vetnek fel, amelyek közvetlenül érintik a nőket, bár gyakran a pasik is terítékre kerülnek.

Evie megismeri az élet egy új oldalát, és azt kell mondanom, hogy mi olvasók is egy teljesen új világot ismerünk meg a könyv által. Hogy tanulságos volt-e a regény? Mindenképpen! Oli példáján láthattuk, hogy Evie rádöbben, hogy nincs egyedül a betegséggel, mások is küzdenek hasonló dolgokkal.  Amber, Lotti és Jane is megmutatta, hogy van igaz barátság, és hogy nem mindenki ítélkezik és fordít hátat, ha kiderül egy barátról, hogy mentális problémákkal küzd.

Összességében elmondhatom, hogy soha nem olvastam még ilyen könyvet, örültem neki, hogy az írónő egy komoly témát választott, viszont ahogy már párszor említettem a köré épített történet hagy egy kis kivetnivalót maga után. Mindenkinek ajánlom, hiszen segít más szemszögből nézni a világot, talán jobban tudjuk értékelni azt, hogy egészségesek vagyunk.