A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Öngyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Öngyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

Emily Giffin - Életre szóló egyezség

Amikor minden szétesik, ki áll majd melletted?
Négy elsős egyetemista, egészen eltérő családi körülmények közül: egy bulizós-drámázós csaj, egy jó tanuló, aki ügyvédnek készül, egy sportoló és a negyedik kedves, simulékony, a nagy egók mellé egy igazi csapatjátékos.
Összebarátkoznak és barátok is maradnak, de a diploma előtt kevéssel beüt a ménkű: egyikük tisztázatlan okból öngyilkos lesz. A sokk hatása alatt, megtörten állapodnak meg: akármit hozzon is a jövő, egymásra mindig számíthatnak majd.
Tíz évvel később egyikük élete legboldogabb napjára készül, amikor feje tetejére áll vele a világ. Kapcsolatba lép a többiekkel, és hamarosan kiderül: valójában mindannyian fordulópontra értek, dönteniük kell, kinek-kinek hogyan tovább.
Az önismeret, a megbocsátás és az elfogadás regénye ez, amely érzékenyen mutatja meg a gyászt, a szeretetet és a reményt – a legemberibb érzéseket.

Az Életre szóló egyezség valóra váltott ígérete, a szoros baráti szálak mindannyiukat megtartják, és jó irányba terelik jövőjüket.

Író: Emily Giffin
Cím: Életre szóló egyezség
Eredeti cím: The Summer Pact
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 368
Téma: Barátság, Romantikus, Öngyilkosság 

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

 Fogalmam sincs, hogy lehet az, hogy még soha nem futottam bele egyetlen egy könyvébe sem az írónőnek. A 21. Század kiadó oldalát böngészve bukkantam rá az Életre szóló egyezség című regényére. A borító egy könnyed kis nyaralós sztorit sejtetett, így elolvastam a fülszöveget, amiből kiderült, hogy nem is állhatott volna az első gondolatom messzebb a valóságtól. Ez a regény sokkal mélyebb, és komolyabb témákat hoz fel, mint amire elsőre gondolna az ember.

A történet elején megismerjük a főszereplőinket, Summert, Hannaht, Tysont és Laineyt, akik az egyetemen találkoznak és onnantól kezdve nagyon jó barátságot ápolnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők négyen sülve-főve együtt vannak, külön-külön is töltenek időt, így mindenki között más kapcsolat alakul ki, de mégis mindannyian jó barátok. 

Ez egészen addig tart ameddig Summer öngyilkos nem lesz, ami teljes sokkba taszítja a többieket, hiszen meg sem fordult a fejükben még csak hasonló sem, hiszen Summer mindig ambíciózus és maximálista volt, ebben az időszakban is éppen felkészült egy versenyre. Magukat ostorozzák, hogy miért nem vették észre a jeleket, mit tehettek volna másképp, azt viszont mindannyian tudják, hogy ez többé nem ismétlődhet meg, ezért megállapodást kötnek, hogyha bármelyikük lelkileg úgy érzi egyedül már nem boldogul, segítségül hívja a többieket. Ehhez pedig nagyon szigorúan tartják is magukat. 

Telnek az évek, végeznek az egyetemmel és ki-ki elkezdi a maga felnőtt életét, ebből adódóan már nem tudnak olyan szinten egymás életében lenni, mint korábban, de amikor Hannahnak szüksége van rájuk gondolkodás nélkül hátrahagynak mindent és barátnőjük segítségére sietnek. 

Érdekes volt olvasni, hogyan is alakul a közös kis utazásuk, milyen kalandokba keverednek. Egy kicsit másképp kezdik el látni egymást, önmagukat, az életüket és olyan titkok derülnek ki amire egyikük sem számított. Ezek mind hozzátesznek a regényhez.

Az elején azt hittem, hogy ami Summerrel történt nagyobb hangsúlyt fog kapni, de nem, amit valahol nem is bántam. Inkább egy indikátor volt, egy olyan dolog, ami az alapját adja a történetnek, de nem csupán csak erről szól. Tetszett, hogy mozgalmas volt a regény, mindig történt valami, és mindegyik szereplőnek megvolt a maga karaktere és a sztorija nem csak egy személyre korlátozódott.

Összességében egy szomorú, de mégis élvezhető regény, amely tele van tanulsággal, komolyabb témákkal, de mégis lehet rajta mosolyogni. Aki szereti a komolyabb témájú regényeket, de mégsem a nagyon durva fajtát, annak tudom ajánlani a regényt. Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvasni fogok.



2017. február 15., szerda

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Író: Jennifer Niven
Cím: Veled minden hely ragyogó
Eredeti cím: All the Bright Places
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 430
Téma: Romantikus, YA, Depresszió, Öngyilkosság
Tudtam, hogy ez a történet teljesen össze fog törni és szomorú leszek tőle, mégis elolvastam, most pedig fogalmam sincs mit is írhatnék róla.

A borító nagyon szép, és tetszik, hogy teljesen a könyvet tükrözi, a post it-ek, a madár, a virág teljessé teszi a képet.

A történet Finchről és Violetről szól, akik ugyan nem ismerik egymást, de tudják, hogy ki a másik. Egészen addig nem foglalkoznak egymással, amíg egy nap nem találkoznak az óratorony tetején, mondhatjuk azt, hogy ezzel indul be a cselekmény. Ezután, ahogy a romantikus könyvekben szokott lenni szereplőink egyre több időt töltenek együtt, és lassan rájönnek, hogy eléggé élvezik egymás társaságát, DE ez nem egy tipikus love story, a folyamat megmarad, de az írónő átalakítja, és ennek köszönhetően egy más stílusú könyvet hozott létre.

Finch egy igazán érdekes és sokszor érthetetlen fickó. Először azt hittem adrenalin függő, aztán azt, hogy beteg, végül pedig azt gondoltam, hogy egyszerűen csak túl magas az intelligenciája, és emiatt nehezebben követem a gondolatmeneteit. Ez kicsit emlékeztet Holly Smale hősnőjére, Harrietre, aki hasonlóan Finch-hez, érdekes, nem mindennapi tényeket tárol a fejében. Eltér az átlagostól, és ezért kinézik, és gúnyolják az iskolában, ami nagyban megnehezíti az életét, na és persze a családi gondjairól nem is beszélve.

Violet ezzel szemben egy teljesen átlagos lány, aki egy hatalmas traumán van túl, és ezt próbálja valahogy feldolgozni. Finch ebben sokat segít neki, még ha nem is veszi észre. A lány legnagyobb hibája a könyv elején az volt, hogy számolja hány nap van az érettségiig. Mikor ezt megláttam teljesen pánikba estem, és elgondolkodtam azon, hogy nekem hány napom van még. Mint lusta diák eszembe sem jutott elkezdeni kiszámolni, ehelyett szépen kigugliztam. 90 nap volt akkor hátra (02.03.), most pedig 79 nap (02.14.). Jobb lett volna nem tudni.

Visszatérve a könyvre főhőseink közös iskolai feladatot kapnak, ez még közelebb hozza őket egymáshoz. Különböző helyekre látogatnak el, amik néha érdekesek, néha látványosak, néha pedig őrületesek. Mind a ketten nagyon élvezik ezeket a kirándulásokat, és az idő múlásával egyre jobban megismerik egymást.
Nem hiányozhatnak a bonyodalmak sem. A szülői tiltás, a belső vívódások, a megoldásra váró problémák, és ahogy lenni szokott minden egyszerre zúdul a fiatalok nyakába.

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, látjuk Finch és Violet gondolatait is. Finch-é csapongó, gyakran követhetetlen volt számomra, de ezek adják a könyv lényegét, és talán ezekben kellene keresni a tanulságot, a válaszokat.

A könyv szomorúvá tett, nem örültem a végkifejletnek, de tudom, hogy kellenek az ilyen regények is.

Értékelés: 5/3,5
A könyv egy komoly téma köré épül, ami igazán szomorú dolog, de sajnos ez a valóság. Jól megírt történet, szomorú végkifejlettel.

Borító: 5/5
Szép, letisztult, egyszerű, de mégis teljesen a könyvet tükrözi.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, szerethetőek.

Idézetek:
”- Bármit mondasz, az köztünk marad. Talán nem tűnt fel, de nem kifejezetten dúskálok a barátokban. És ha dúskálnék is, nem számítana. Azoknak a seggfejeknek így is túl sok pletykálnivalójuk van.”
„Mi volna, ha ilyen lehetne az élet is? Hogy csak a boldog részét tartsuk meg, és semmit se a szörnyűből - még a kicsit kellemetlent is mellőznénk. Ha a rosszat kivágnánk, és csak a jót tartanánk meg?”