SPOILER!
Maggie tizenhét éves.
Nehéz évet tudhat maga mögött: épphogy átcsúszott az érettségin, az anyja
elhagyta, az apja depressziós, a barátja pedig három év után szakított vele egy
főiskolai futballösztöndíj miatt. Maggie úgy érzi, hogy összecsapnak a feje
felett a hullámok, de minden erejével megpróbál a felszínen maradni.
Aztán találkozik
Calebbel.
Megmenti a fiú életét,
és azonnal érzi, hogy van benne valami veszélyesen vonzó, ráadásul Maggie-nek
éppen randija lenne, méghozzá Caleb unokatestvérével. Ám a dolgok váratlan
fordulatot vesznek, amint egymáshoz érnek. Szó szerint szikrázik közöttük a
levegő. Bevésődnek egymás iránt, és a lány szeme előtt lepereg a közös életük.
Ráébred, hogy ő a fiú lelki társa, ezért érzi annak szívverését a saját
mellkasában. Caleb oldalán egy olyan, különleges adottságokkal és képességekkel
rendelkező emberekkel teli világ tárul fel előtte, amelynek létezéséről eddig
nem is tudott. Ő maga is természetfeletti, eddig soha nem tapasztalt
változásokat észlel magán, például szüksége van a fiú érintésére az életben
maradáshoz. Azonban kapcsolatuk nem mentes a nehézségektől: egyrészt Maggie
apja végre kilábal a depresszióból, és megpróbál igazi apaként viselkedni a
maga idegesítő módján, másrészt Maggie-nek Caleb ellenségeivel is meg kell
küzdenie, akik tudomást szereznek a kapcsolatukról. Az ismeretlenek üldözőbe
veszik Maggiet, hogy elszakítsák őt Calebtől, így megakadályozhatják a
fiatalokat abban, hogy elnyerjék a képességeiket. Vajon Caleb képes lesz-e
megmenteni a lányt, vagy örökre elszakadnak egymástól pont akkor, amikor végre
egymásra találtak?
Eredeti cím: Significance
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 528.
Téma: romantikus, fantasy
Féltem egy kicsit ettől a könyvtől, mert sok értékelésben azt olvastam, hogy Lélektársak és Alkonyat keresztezés. Tény, hogy voltak hasonlóságok, de ettől függetlenül élvezhető volt a mű. Már a Twilight megjelenésekor inkább alakváltó párti voltam, és mindig érdekelt, hogy miként zajlik a bevésődés, hogyan működik, és ebből a könyvből megtudhattam.
Ugyan a történetnek semmi köze nem volt az alakváltókhoz, a természetfeletti vonalat mégsem hagyta el az írónő, csak átalakította,és gyakorlatilag letagadta a vérfarkasok, vámpírok és egyéb lények létezését, helyette megalkotta az Ászokat. Hiányoltam, hogy nem nyertünk betekintést a történelmükbe, gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg erről a társadalomról, azon kívül, hogy bevésődés után különleges képességeket kapnak, és a két fél képességei kiegészítik egymást. A könyv elején teljesen össze voltam zavarodva, hogy ki-kivel is van, de a végére megvilágosodtam,és minden a helyére került.
A mellékszereplők kidolgozása elég hanyagra sikeredett, ugyan megtudtunk egy két dolgot róluk, de ez elenyésző volt a könyv terjedelméhez képest. Vártam, hogy kicsit többet tudjak meg a múltukról, főleg mikor szóba került, de valahogy mindig át lett ugorva ez a rész, pedig szerintem ez is adott volna egy kis pluszt.
Sajnos a főszereplők sem lettek rendesen kidolgozva. Azt éreztem, hogy szinte csak egy papírfigurát látunk, aminek nincsenek mélységei és csak a felszínét látjuk. Valójában nem tudtuk meg, hogy milyen emberek is a hőseink.
A sok negatív dolog ellenére azt kell mondanom mégis szerettem ezt a könyvet, mert olvastatta magát. Elkezdtem olvasni, és a következő pillanatban azt vettem észre hogy hajnali fél négy van, és már csak pár oldalam van hátra.
A leírások érdekesek és részletesek voltak. A cselekmény kicsit elhúzódott és sokszor csak a semmit olvastam, olykor pedig azt éreztem, hogy egyes dolgok annyira túl vannak magyarázva, hogy az már unalmas. Például, hogy Maggie-t és az apját elhagyta az anyja, és emiatt a családfő teljesen magába fordul és egyáltalán nem foglalkozik a lányával.
A történetre jellemző a szerelmi sokszög, hisz nem csak Caleb van beleesve hősnőnkbe, hanem az ő unokatesója Kyle, aki igazán tudhatná mi a dörgés, de valahogy nem érdekli a bevésődés, és mindent megtesz, hogy megszerezze a lányt, és emiatt a könyv végére eléggé megutáltam. Annyira átváltozott a személyisége, hogy szinte rá sem ismertem, egy kedves, figyelmes srácból lett egy bunkó, nyomulós seggfej. A másik hősszerelmes pedig nem más, mint Maggie volt barátja Chad, aki ugyan szakított a lánnyal, mégis rájön, hogy nem tud nélküle élni, ezt a nagy felfedezést természetesen akkor teszi, amikor már összejött Calebbel, de szerencsére aránylag hamar veszi a lapot és lelép a színről.
A bonyodalmak itt nem érnek véget, hisz az összes ilyen történethez hasonlóan ide is kell egy várt fordulat, más néven az Ellenség, aki belerondít a boldog egymásra találásba. Itt jön a képbe a Watson család, akik ősidők óta utálják a Jacobson családot, egy múltban történt dolog miatt.
Félnek és úgy gondolják, hogy minden rossz, ami velük történik, az Calebék hibája, ezért úgy döntenek megbüntetik őket, és azt remélik így erősebbek lesznek a rivális klánnál. Csupán egy hibát követnek el. Lebecsülik a bevésődés erejét, valamint Maggie találékonyságát és kitartását. Ennél a résznél már úgy éreztem felpörögnek az események, nem csak a nyálas szerelmi vallomásokról szólt, hanem egy kis izgalmat is belecsempészett az írónő.
A könyv legnagyobb hibája, hogy elfelejtették befejezni, vagy csak én kaptam hibás nyomtatást? Ugyanis egyszerűen minden átmenet nélkül vége szakad, mintha valaki ott felejtette volna. Egy regényt nem lehet így befejezni!
Értékelés: 5/3
Nem zavart, hogy Twilight és Lélektárs kombináció, és tetszett, hogy az írónő megemlítette az Alkonyatot ( Bellának hívják Calebék kutyáját, és kifejti az írónő miért :D). Akik szeretik a lelki társakról szóló történeteket, azoknak szerintem tetszeni fog, de nem kell nagy cselekményszálra, és kidolgozott karakterekre számítani, de egynek elmegy.
Borító: 5/3
A borító alapján nem ilyen történetre számítottam, és őszintén bevallom eléggé hátborzongatónak találom a modellek szemeit.
Karakterek: 5/3
A szereplők semmitmondóak, szinte semmit nem tudunk meg róluk, de plusz pont, hogy Maggie és Caleb aranyos együtt.
Kedvenc karakterek:Sajnos nem volt ilyen.
Kedvenc idézet:
" – Honnan jött a neve?
– Ne nevess ki! – mondta komolyan, majd egy vett egy mély levegőt, és motyogott valamit, amit alig értettem.
– Miért? – kérdeztem és közelebb hajoltam.
– Az Alkonyatból, igen, onnan! – Elnevette magát. – Maria hibája! Megígértem neki, hogy ő adhat nevet a kutyának, és Maria imádja az Alkonyatot. – Megrázta a fejét. – Jennek ott lett elege, amikor ki akart tenni egy posztert az ajtajára Edwardról."
