2016. június 12., vasárnap

On Sai - Calderon avagy hullajelölt kerestetik


Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Író: On Sai
Cím: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 288.
Sorozat: Calderon 1.
Téma: Sci-fi, romantikus

A történet szomorúan kezdődik, ugyanis főhősünk elvesztette szerelmét, és öngyilkos akar lenni, azonban egy láthatatlan erő, vagy a sors minduntalan közbeszól.
Frank a sógora is mindent megtesz, hogy Calderon visszatérjen az életbe, ezért mellékesen megjegyzi, hogy kapitányválogatás van az Admiralitáson. Hősünket ez cseppet sem érdekli egészen addig, amíg rá nem jön, hogy mennyi pénzbe kerülne halála a szerelme családjának. Úgy dönt vesztenivalója nincs jelentkezik másodkapitánynak, ám  végül a Wellston cirkáló kapitánya lesz. A helyzetét nem könnyíti meg, hogy nem igazán ért az űrhajóhoz, és a társai is életének megkeserítésével próbálkoznak, kevés sikerrel.

A színen feltűnik egy kadét lány Taina, aki felkavarja a kapitány lelkivilágát, aki emiatt végképp összezavarodik,és ezt a feszültséget a legénységén vezeti le. Időközben kiderül, hogy a vezetőség tervez valamit a hajóval, vagy éppen a kapitánnyal emiatt érdekessé válik a történet, hiszen felcsillan a remény, hogy egy jó kis rejtély  bújik meg a sorok között. Taina és Calderon kapcsolata érdekesen és viccesen indul. Szóváltásokba keverednek, amit a többiek nem értenek, de nálunk ez egy belsős poén.

Taina egy tragédiát kihasználva előléptetést szerez, így nem kell hazamennie, és szembenéznie a sorsával. Calderon pedig bálról-bálra jár, hogy támogatókat szerezzen az űrsiklónak, de mikor a titkokra fény derül, teljesen elveszíti a fejét. Kardpárbajba keveredik, és teljesen elveszti az irányítást maga felett, egyre több gonddal kell megküzdenie. Lassan már azt sem tudja, kicsoda ő valójában. Azonban főhősünket egy pillanatig sem kell féltenünk, mert mesterien játssza a "Játékot", úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik. Ennek köszönhetően néha vicces, képtelen olykor pedig hajmeresztő eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv nem szenved hiányt váratlan fordulatokban sem, és egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, legalábbis az enyémet nem hagyta.

Calderont nehéz kiismerni, ezer arca van, ez mindig attól függ kihez beszél, és mi a célja. Lebecsüli önmagát, pedig jó ember, amikor kell határozott, és talpraesett. Nem önző, ahogy első ránézésre tűnik, bármit megtenne, hogy a lehető legtöbb embert mentsen meg. Látszólag gátlástalan, és rendíthetetlen, de ez csupán a látszat, sokkal több van a felszín alatt, mint azt feltételeznénk. A könyv vége felé megváltozik főhősünk életszemlélete, rájön, hogy van értelme az életnek, újra és újra feltör benne a szenvedély a "Játék" iránt, ami erőt ad neki ahhoz, hogy mindig felálljon bármilyen mélyre is lökték.

A történet annyira magával ragadott, hogy a végére megbántam, hogy a sorozat második részét a könyvtárban hagytam. Egy pörgős, akció dús könyv, de a romantika sem marad ki belőle. Az írónő olyan jól összeszőtte a műfajokat, hogy élvezet volt olvasni, még nekem is pedig alapból nem rajongok az ilyen stílusú könyvekért.

Calderon és Tania kapcsolata lassan alakult ki, mégis a történet végéig érezni lehetett közöttük a mélyen megbúvó feszültséget és vonzódást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd a sorsuk, és alig várom, hogy olvashassam a sorozat második kötetét.

Értékelés: 5/5
Abszolút kedvenc. Nem tucatsztori, az embert egy teljesen új világba csöppenti, ami nem is különbözik annyira a valóságtól. Az emberek játékot űznek, hogy megkapják azt amit akarnak, kicselezik az ellenségeiket, és támogatják azokat, akiket érdemesnek tartanak rá. Imádtam Calderon vakmerőségét, és áldozatkészségét, egyszerűen hihetetlen ez a fickó. Azért be kell valljam a többiek sem voltak semmik.

Borító: 5/4
Nekem kicsit sötét a borító, de egyébként tetszik. A modell arca hűen tükrözi Calderon elszántságát. A kard megjelenítése is tökéletes választás volt. Első ránézésre rögtön az jutott eszembe, hogy miért van a csávón motorosdzseki?

Karakterek: 5/5
Imádtam az összes szereplőt. Na jó, ez nem teljesen igaz, nem mindenkit, de ez nem számít, mert a karakterek jól ki voltak dolgozva, és teljesen levettek a lábamról.

Kedvenc karakterek: 
Egyértelműen Calderon és Taina, így együtt ketten.

Kedvenc idézet:
"Elszúrta az életét. Na és? Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.Mély, őszinte pillanat volt ez. Nem tudta szavakba önteni, csak érezte emberi mivolta teljes szépségét. Soha nem lesz a világon a géneknek még egy ilyen kombinációja, soha a világot nem tapossa még egy ember ezekkel a gondolatokkal."



2016. május 22., vasárnap

Michael Grant és Katherine Applegate - Éva és Ádám

Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.
Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?

Író: Michael Grant, Katherine Applegate
Cím: Éva és Ádám
Eredeti cím: Eve & Adam
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 272.

A könyvtárban járva megpillantottam a borítóját és annyira megfogott, hogy nem is volt kérdés,hogy kikölcsönzöm-e. Ugyan a könyv nem olyan volt, mint amire számítottam egyáltalán nem bánom. Voltak dolgok, amik nem tetszettek igazán, de összességében egy olvasható mű.

A történet kezdete igazán morbid, nem számítottam ilyen indításra. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha nem az lenne az orvosok legfontosabb kérdése, hogy kit értesítsenek. Szerintem lényegesebb az, hogy megmentsék a lány életét, az értesítésre ráérnének később is, de ez csak az én véleményem.
Ami furcsa, hogy Eve a műtét után, telenyomva morfiummal is képes összefüggően gondolkodni, és csupa felesleges, értelmetlen dolgokon. Őszintén lehet, hogy ez tényleg így van, de én józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy ez nehézkesen menne, főleg ahogy Solo leírta, hogyan néz ki a lány a gyógyszerek miatt. A történet érdekesebb, hogy Eve és Solo nézőpontjából is olvashatjuk, így több mindenre fény derül, és mind a két fél érzelmeit is megvizsgálhatjuk. Solo kicsit mazochistának tűnik, a lány anyja pedig egy érzéketlen jégkirálynő, és a róla alkotott véleményem a könyv végére sem változik.

Az alap történet érdekes, kicsit közelebb hozza az emberhez a tudományt. Nagyon menőnek tartom azt a szerkezetet, amivel Eve megalkothatja a tökéletes férfit. Mert ki ne örülne annak, hogy a saját ízlése szerint alkothatja meg a tökéletes lelki társat? Érdekes volt végigkövetni ezt a folyamatot, főleg, amikor Aislin is besegített.

Aislin főhősnőnk teljes ellentéte, mégis legjobb barátok, elvégre az ellentétek vonzzák egymást nemde?  Tök evidens. Aislin megtestesíti mindazt amire Eve vágyik. Bármelyik pasit megkaphatja, csinos, merész, szókimondó.

A cselekmény lassú folyású és néhány részleten kívül eseménytelen, de szerencsére van benne néhány izgalmas, váratlan fordulat, ami azt sugallja, hogy az olvasó ne hagyja félbe a könyvet. Legnagyobb örömömre a könyv felénél történik egy váltás és innentől kezdenek izgalmassá válni az események. Titkok és összefüggések derülnek ki, amik más megvilágításba helyezik a dolgokat. Főleg a 30. fejezetnél, na ott leesett az állam, számítottam valami ilyesmire, de erre nem. Bejön a képbe egy harmadik szemszög (nem lövöm le a poént). Még több titok kerül napvilágra és a végén főhőseink nem igazán tudják eldönteni, hogy ki a rossz és a jó.

 A történet elején megijedtem, hogy egy nagyszerű ötlet el lesz rontva amiatt, hogy az írónő nem dolgozza ki rendesen a cselekményeket,szereplőket, de szerencsére a regény végére belelendült az írásba, és nem lett akkora hiányom. Ugyan a befejezésnél vártam volna még valami magyarázatot, vagy ilyesmit, de ettől függetlenül tetszett a könyv, az zavaró volt, hogy néhány részletet nem értettem a szakszavak miatt, de eltekintve ezektől élveztem a történetet.

Értékelés: 5/4
Más történetet vártam a fülszöveg alapján,  de így is élvezhető volt. A könyv eleje az első pár oldal után eseménytelen, de a regény felétől beindulnak a történések. Nem rajongok különösen a tudományokért, de ez megfogott, mert érdekesen volt kialakítva a környezet, ezért bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen elvontabb, hihetetlenebb történeteket, amik talán a jövőben megvalósulnak.

Borító: 5/5
Imádom. Annyira eredeti, ugyan a könyvhöz nem sok köze van, de gyönyörű.

Karakterek: 5/2
Nem voltam velük megelégedve... Jobban is ki lehetett volna dolgozni őket,  úgy tűnt, mintha az írónő nem fektetett volna beléjük elég energiát.

Kedvenc karakterek: 
Nem volt ilyen...

Kedvenc idézet:
"- Szóval, embert fogok gyártani - állapítom meg. - Csak a külsejéről van szó?
- Nem, nem, az olyan lenne, mint egy kifestőkönyv - mosolyog anya, de nem rám, hanem a számítógéppel készített képre. - Ha Istent játszunk, a legnagyobb móka az agy, az elme megalkotása."

Félreolvasások: Pénzeszsák helyett penészzsákot olvastam.


2016. május 16., hétfő

Interjú

A Prológus tagjaival úgy döntöttünk itt az ideje, hogy az olvasóink jobban megismerjenek minket, ezért egy interjúsorozattal készültünk. Minden bejegyzésben egy bloggertársunk válaszol a feltett kérdésekre. Az én interjúalanyom Zsebi, akinek itt is köszönöm, hogy a segítségemre volt, abban, hogy megszülethessen ez a poszt. :) Fancsali Uszámával készített interjúját ITT olvashatjátok.

1.  Mióta blogolsz, és mi a kedvenc könyves műfajod?
Körülbelül 12-14 éves korom óta blogolok, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Maybe I’m a bookworm…  2 éves project, de előtte is volt jó pár G-portálos rajongói oldalam, mindig épp arról, amiért az adott korszakomban rajongtam. Kedvenc könyves műfajom talán a fantasy, de igazából nincs egy kedvencem. Horror és thriller kivételével mindent elolvasok, azokat is csak azért nem, mert utána nem tudnék éjjel aludni :D

2.  Van olyan könyv, amiért annyira odavagy, hogy az szinte már fanatizmus?
Most kezdjem el felsorolni? Első, amiről bármelyik ismerősömnek eszébe jutok az Rick Riordan Percy Jackson sorozata vagy bármelyik Riordan könyv. Fanatikus rajongó vagyok, ha róla van szó. Aztán ott van még Sarah J. Maas A Court of Thornes and Roses könyve, ahol igazából Tamlinért rajongok fanatikusan… Ha RavenS-t megkérdeznéd, hogy miért rajongok fanatikusan szerintem lassan Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatának 3. részét a Cress-t is ide sorolná. Még Holly Smale Geek Girl sorozatáért is teljesen odavagyok, annyira cuki ez a sorozat, hogy nagyon.

3.   Hogyan látod magadat 5-10 év múlva, mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném magam két diplomás, nem egyetemistának látni 5-10 év múlva, de ezen kívül fogalmam nincs. Kriminálpszichológus szeretnék lenni vagy valami hasonló, ha ez nem jön össze, szerintem Angliába vezet majd az utam :)

4. Olyan típus vagy, aki leül és végig megírja a bejegyzését és kész, vagy pedig napokat esetleg heteket foglalkozol vele?
Persze, leülök, majd még 5 hónappal később is csak ülök felette. Jelenleg 32 piszkozatom van elkezdve, de még nem sikerült befejeznem egyiket sem, majd egyszer. Talán.

5.  Olvastál olyan könyvet, ami akkora hatással volt rád, hogy megváltozott tőle a nézőpontod/életed?
Tabitha Suzuma Forbidden c. könyve után kicsit átértékeltem az életemet, hogy mennyire jól jártam, hogy annak születtem, aki vagyok.

6.  A borító és/vagy a könyv címe befolyásol abban, hogy elolvasod-e az adott történetet?
A borító mindenképp, igazi coverwhore vagyok. Elég egy szép borító és megvett magának a könyv, már meg is rendeltem, és egy gyönyörű borítónál azt se szoktam bánni, ha nem olyan jó a beltartalom. Shame on me.

7.  Olvasás közben jegyzetelsz, vagy bejegyzés íráskor jönnek a gondolatok és azokat gépeled csak le?
Közben nem jegyzetelek, maximum idézeteket jelölgetek meg post-ittel. Inkább bejegyzés megírása előtt szoktam a blogos noteszomba egy kis vázlatot lefirkantani, de igazából ezt se szoktam használni, mert már az előbb is említettem, sokáig tart megírnom a bejegyzést, hála a lustaságomnak.

8.  Tudom, hogy szeretsz angolul olvasni. Ha egy könyv tetszett angolul, akkor magyarul is elolvasod? És fordítva?
Ha magyarul olvasok el egy könyvet és nagyon megtetszik, akkor elolvasom angolul is. Fordítva ez ritkábban fordul elő. Riordan könyveit először magyarul olvastam, majd átváltottam a sorozat közepén angolra, utána amikor kijött magyarul az újabb rész elolvastam úgy is. Inkább azokat olvasom el magyarul is, amit nagyon-nagyon szeretek.

9. Vannak, amik idegesítenek egy történetben? (Pl.: klisék, rossz fordítás stb.)
Mind idegesít, amit felsoroltál :D Legjobban a fordítási hibák húznak fel, a klisékhez már hozzászoktam, a legtöbb YA könyv meg klisékre épül, tisztelet a kivételnek.

10.   E-book, papír alapú könyv, vagy mind a kettő?
Papír, de ha buszozom az e-bookot jobban preferálom. Kényelmesebb a telefonomon, e-olvasómon olvasni utazás közben, nem kell folyamatosan egyensúlyozni, a lapozással szenvedni, stb.

11.   Mit gondolsz a könyvadaptációkról?
Jobban szeretem, ha nem készül film egy könyvből, mert ritka madár az olyan, amely tényleg élvezhetőre és normálisra sikerül. Tökéletesen rossz lett például a Lenyűgöző teremtmények film. Borzalmaaasss.

12.   Követsz külföldi bloggereket/vloggereket?
Követek! :D Jesse the Reader, Sasha Alsberg, Katytastic, Polandbanana, Hails Hearts NYc és még sokan mások, de a könyvesek közül őket szeretem legjobban. Xtine mondjuk halálra idegesít és csak a bookhaul videóit szoktam megnézni, azokat is csak hang nélkül, de ja, követem azért őt is :D

13.   Eleinte nem volt ijesztő, hogy ismeretlenek olvassák a belső gondolataidat?
Nem, mert fel se merült bennem semmi ilyesmi :D Azért kezdtem el leírni a gondolataimat, mert már tele volt a fejem a sok történettel, a hozzájuk kapcsolódó érzésimmel, gondolataimmal és csak ki akartam írni magamból.

14.    A blogod (Maybe I’m a Bookworm…) neve honnan jött, és miért döntöttél úgy, hogy angol legyen?
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a blogom neve, mert olyat akartam, ami tényleg én vagyok. Az ötlet onnan jött, hogy összefutottam egy rég nem látott ismerősömmel, elkezdtünk beszélgetni engem meg szokás szerint elkapott a szómenés és minden hülyeségről dumáltam, még amiről nem kellett volna arról is. Valahogy szóba került Percy Jackson (mi más? :D) én meg elkezdtem áradozni róla, és az ismerősöm megjegyezte, hogy nem is gondolta volna rólam, hogy könyvmoly vagyok. Erre csak annyit tudtam reagálni, hogy hát talán könyvmoly vagyok, talán… Mivel ez magyarul nem tetszett, jött a Well, maybe I’m a bookworm… Végül a well kikerült a képből, mert nem tetszett az összhatás, és maradt simán Maybe I’m a bookworm :D

15.   Ha valaki most kezdene el olvasni, mi lenne az a könyv, amit bátran ajánlanál neki, és miért?
Szokás szerint nem tudok egyetlen egy könyvet megemlíteni, kapásból hat jutott eszembe:
Rick Riordan: A villámtolvaj
On Sai: Calderon
Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
Marissa Meyer: Cinder
Kelly Oram: Cinder és Ella
Holly Black-Cassandra Clare: Vaspróba

Az összes felsorolt könyv vicces, szórakoztató és igazából bármelyik korosztály, nemtől függetlenül olvashatja, mert mindenki talál magának benne olyan motívumot, elemet, ami miatt imádhatja. :)


2016. április 19., kedd

Shelly Crane - Bizonyosság

SPOILER!
Maggie tizenhét éves. Nehéz évet tudhat maga mögött: épphogy átcsúszott az érettségin, az anyja elhagyta, az apja depressziós, a barátja pedig három év után szakított vele egy főiskolai futballösztöndíj miatt. Maggie úgy érzi, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok, de minden erejével megpróbál a felszínen maradni.
Aztán találkozik Calebbel.
Megmenti a fiú életét, és azonnal érzi, hogy van benne valami veszélyesen vonzó, ráadásul Maggie-nek éppen randija lenne, méghozzá Caleb unokatestvérével. Ám a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amint egymáshoz érnek. Szó szerint szikrázik közöttük a levegő. Bevésődnek egymás iránt, és a lány szeme előtt lepereg a közös életük. Ráébred, hogy ő a fiú lelki társa, ezért érzi annak szívverését a saját mellkasában. Caleb oldalán egy olyan, különleges adottságokkal és képességekkel rendelkező emberekkel teli világ tárul fel előtte, amelynek létezéséről eddig nem is tudott. Ő maga is természetfeletti, eddig soha nem tapasztalt változásokat észlel magán, például szüksége van a fiú érintésére az életben maradáshoz. Azonban kapcsolatuk nem mentes a nehézségektől: egyrészt Maggie apja végre kilábal a depresszióból, és megpróbál igazi apaként viselkedni a maga idegesítő módján, másrészt Maggie-nek Caleb ellenségeivel is meg kell küzdenie, akik tudomást szereznek a kapcsolatukról. Az ismeretlenek üldözőbe veszik Maggiet, hogy elszakítsák őt Calebtől, így megakadályozhatják a fiatalokat abban, hogy elnyerjék a képességeiket. Vajon Caleb képes lesz-e megmenteni a lányt, vagy örökre elszakadnak egymástól pont akkor, amikor végre egymásra találtak?

Író: Shelly Crane
Eredeti cím: Significance
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 528.
Téma: romantikus, fantasy

Féltem egy kicsit ettől a könyvtől, mert sok értékelésben azt olvastam, hogy Lélektársak és Alkonyat keresztezés. Tény, hogy voltak hasonlóságok, de ettől függetlenül élvezhető volt a mű. Már a Twilight megjelenésekor inkább alakváltó párti voltam, és mindig érdekelt, hogy miként zajlik a bevésődés, hogyan működik, és ebből a könyvből megtudhattam.

Ugyan a történetnek semmi köze nem volt az alakváltókhoz, a természetfeletti vonalat mégsem hagyta el az írónő, csak átalakította,és gyakorlatilag letagadta a vérfarkasok, vámpírok és egyéb lények létezését, helyette megalkotta az Ászokat. Hiányoltam, hogy nem nyertünk betekintést a történelmükbe, gyakorlatilag semmit nem tudtunk meg erről a társadalomról, azon kívül, hogy bevésődés után különleges képességeket kapnak, és a két fél képességei kiegészítik egymást. A könyv elején teljesen össze voltam zavarodva, hogy ki-kivel is van, de a végére megvilágosodtam,és minden a helyére került.

A mellékszereplők kidolgozása elég hanyagra sikeredett, ugyan megtudtunk egy két dolgot róluk, de ez elenyésző volt a könyv terjedelméhez képest. Vártam, hogy kicsit többet tudjak meg a múltukról, főleg mikor szóba került, de valahogy mindig át lett ugorva ez a rész, pedig szerintem ez is adott volna egy kis pluszt.
Sajnos a főszereplők sem lettek rendesen kidolgozva. Azt éreztem, hogy szinte csak egy papírfigurát látunk, aminek nincsenek mélységei és csak a felszínét látjuk. Valójában nem tudtuk meg, hogy milyen emberek is a hőseink.
A sok negatív dolog ellenére azt kell mondanom mégis szerettem ezt a könyvet, mert olvastatta magát.  Elkezdtem olvasni, és a következő pillanatban azt vettem észre hogy hajnali fél négy van, és már csak pár oldalam van hátra.

A leírások érdekesek és részletesek voltak. A cselekmény kicsit elhúzódott és sokszor csak a semmit olvastam, olykor pedig azt éreztem, hogy egyes dolgok annyira túl vannak magyarázva, hogy az már unalmas. Például, hogy Maggie-t és az apját elhagyta az anyja, és emiatt a családfő teljesen magába fordul és egyáltalán nem foglalkozik a lányával.

A történetre jellemző a szerelmi sokszög, hisz nem csak Caleb van beleesve hősnőnkbe, hanem az ő unokatesója Kyle, aki igazán tudhatná mi a dörgés, de valahogy nem érdekli a bevésődés,  és mindent megtesz, hogy megszerezze a lányt, és emiatt a könyv végére eléggé megutáltam. Annyira átváltozott a személyisége, hogy szinte rá sem ismertem, egy kedves, figyelmes srácból lett egy bunkó, nyomulós seggfej. A másik hősszerelmes pedig nem más, mint Maggie volt barátja Chad, aki ugyan szakított a lánnyal, mégis rájön, hogy nem tud nélküle élni, ezt a nagy felfedezést természetesen akkor teszi, amikor már összejött Calebbel, de szerencsére aránylag hamar veszi a lapot és lelép a színről.

A bonyodalmak itt nem érnek véget, hisz az összes ilyen történethez hasonlóan ide is kell egy várt fordulat, más néven az Ellenség, aki belerondít a boldog egymásra találásba. Itt jön a képbe a Watson család, akik ősidők óta utálják a Jacobson családot, egy múltban történt dolog miatt.
Félnek és úgy gondolják, hogy minden rossz, ami velük történik, az Calebék hibája, ezért úgy döntenek megbüntetik őket, és azt remélik így erősebbek lesznek a rivális klánnál.  Csupán egy hibát követnek el. Lebecsülik a bevésődés erejét, valamint Maggie találékonyságát és kitartását. Ennél a résznél már úgy éreztem felpörögnek az események, nem csak a nyálas szerelmi vallomásokról szólt, hanem egy kis izgalmat is belecsempészett az írónő.

A könyv legnagyobb hibája, hogy elfelejtették befejezni, vagy csak én kaptam hibás nyomtatást? Ugyanis egyszerűen minden átmenet nélkül vége szakad, mintha valaki ott felejtette volna. Egy regényt nem lehet így befejezni!

Értékelés: 5/3 
Nem zavart, hogy Twilight és Lélektárs kombináció, és tetszett, hogy az írónő megemlítette az Alkonyatot ( Bellának hívják Calebék kutyáját, és kifejti az írónő miért :D). Akik szeretik a lelki társakról szóló történeteket, azoknak szerintem tetszeni fog, de nem kell nagy cselekményszálra, és kidolgozott karakterekre számítani, de egynek elmegy.

Borító: 5/3
A borító alapján nem ilyen történetre számítottam, és őszintén bevallom eléggé hátborzongatónak találom a modellek szemeit.

Karakterek: 5/3
A szereplők semmitmondóak, szinte semmit nem tudunk meg róluk, de plusz pont, hogy Maggie és Caleb aranyos együtt.

Kedvenc karakterek:Sajnos nem volt ilyen.

Kedvenc idézet:
" – Honnan jött a neve?
– Ne nevess ki! – mondta komolyan, majd egy vett egy mély levegőt, és motyogott valamit, amit alig értettem.
– Miért? – kérdeztem és közelebb hajoltam.
– Az Alkonyatból, igen, onnan! – Elnevette magát. – Maria hibája! Megígértem neki, hogy ő adhat nevet a kutyának, és Maria imádja az Alkonyatot. – Megrázta a fejét. – Jennek ott lett elege, amikor ki akart tenni egy posztert az ajtajára Edwardról."

 

2016. április 7., csütörtök

Kelly Oram – Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja, hogy a tizennyolc éves lány édesanyja autóbalesetben meghalt, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett a karambolban. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie, ahol egy mostohaanya és két utálatos mostohatestvér várja. Mesés…
Egyvalaki tartja Ellában a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. A lány annyit tud, hogy a fiú vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Meg hogy totál bele van zúgva a nagydumás srácba, de ez mellékes…) Fogalma sincs róla, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc könyvükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Író: Kelly Oram
Cím: Cinder és Ella
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 400.
Téma: Romantikus

Már a megjelenése előtt is szemeztem ezzel a könyvvel, hiszen a többi LOL történetet is imádtam, azonban valahogy elfelejtődött a nagy iskolai rutinban. Szerencsére a családtagjaim nem ennyire feledékenyek, így karácsonyi ajándéknak megkaptam ezt a könyvet, aminek nagyon örültem.

A könyv hihetetlenül olvastatta magát, egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, még a mű végén sem, ugyanis egyből hiányzott is a Kelly által megalkotott világ. Az elején úgy indultam neki, hogy egy teljesen átlagos, könnyed, romantikus történet fogad majd, hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Az első pár oldal még tényleg olyan volt, mint amire számítottam, kivéve, hogy a főszereplő, Ella a megszokott önbizalom hiányos lány helyett, egy realista, kicsit talán egészséges mértékben öntelt karakter. Ez nem volt számomra probléma, hiszen szükség van ilyen személyekre is, és jól esik ez a kis változatosság.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, egy balesetben Ella elveszíti az édesanyját és súlyosan megsebesül. Ez a történés teljesen rányomja a bélyeget az egész műre. Végigkövethetjük, Ella milyen nehézségeken megy keresztül, mert egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen be kell illeszkednie egy olyan családba ahol nem látják szívesen, és meg kell küzdenie az iskolatársai rosszindulatú megjegyzéseivel, cselekedeteivel is. A család reakciója ilyen szempontból egy kicsit érthető, hiszen nekem is furcsa lenne, ha hirtelen egy idegennel kellene megosztanom az életemet, de akkor sem kellett volna így viselkedniük. Anastasia féltékenységből teljesen kikészítette Ellát, pedig a lány nem érdemelte meg. Juliette, Ana „jobbik fele” sem örült a kialakult helyzetnek, de megpróbált normális emberként viselkedni, vagy legalábbis kevésbé kiállhatatlanul, mint a testvére.

Sajnos az iskolatársaival sem volt felhőtlen a viszonya. Véleményem szerint az iskolában undorítóan viselkedtek vele, elítélték és kirekesztették, egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetett, sőt ő akarta a legkevésbé azt, ami történt. Csúfolták és bántották, ez sajnos nagyon jellemző, ugyanis az emberek többsége első látás alapján ítél, és ha valaki kilóg a normálisnak ítélt zónából, akkor egyesek kényszert éreznek, hogy kifejezzék a véleményüket, nem törődve azzal, milyen károkat okoznak a bántott fél lelkében. Sokan ezzel próbálják elterelni a figyelmet a saját hiányosságaikról. Csodáltam Ellát, hogy mindezek ellenére próbált talpon maradni, és ebben nagy segítség az ő cyber barátja Cinder. Egyszerűen imádom ezt a srácot: vicces, humoros és eszméletlenül jó fej, támogatja Ellát, bíztatja, és löki előre az útján. Nagyszerű párost alkotnak, de külön-külön is érdekes, szimpatikus karakterek, együtt viszont verhetetlenek. Imádtam, ahogy vitatkoztak, de közben mégis tudták, miről beszélnek és ennek megfelelően támasztották alá a nézőpontjukat. A közös pontjuk az, hogy mind a ketten imádják L. P. Morgan – A Cinder-krónika című művét. Őszintén bevallom rákerestem, hogy tényleg létezik-e ilyen könyvsorozat, bánatomra nem, amit sajnálok, mert kíváncsi lettem volna, milyen lehet az a történet, ami összekötheti a főszereplőinket.

Az írónő keverte a humort, a romantikát és az élet nehézségeit, egy átlagos történetet felturbózott valóságos elemekkel. Nem egy egyszerű egymásra találásnak lehetünk szemtanúi, hanem meg kellett küzdeniük a másikért, le kellett győzniük önmagukat és számos akadályt, amik eléjük kerültek. Ellának el kellett fogadnia saját magát, és Cinder életvitelét. A fiúnak pedig a saját lábára kellett állnia, szembeszállni azokkal, akik irányítani akarták az életét.

Legnagyobb örömömre a mellékszereplők sem lettek elhanyagolva, ugyanúgy szerepet játszanak a történetben, mind Ella, mind Cinder oldaláról. Közülük Vivian volt az egyik kedvencem, vicces, barátságos és egyedi stílusú lányt ismerhettem meg személyében. Különböznek, mégis jól összebarátkoznak Ellával, támogatja és segíti is őt, egy teljesen normális, átlagos lányként kezeli, nem úgy, mint a többiek. Szerintem mindenki másnak is így kellene tenni, nem kerülne nagyobb fáradságba, mint a piszkálódás. A másik kedvencem pedig nem más, mint Rob. Népszerű, de még sincs elszállva magától, bár nekem néha kicsit félénknek tűnik, máskor pedig egy határozott férfinak látom, aki kiáll amellett, akinek szüksége van rá, de ez attól függ, milyen helyzetben találja magát.

Fontosnak tartom, hogy egy könyvnek legyen mondanivalója, ne csak a nagy semmit olvassuk oldalakon keresztül. Ez a regény tartalmas, mégis könnyed, de van egy stílusa, ami megfogja az embert. Elgondolkodtat, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetbe. Elmerengünk, hogy mi vajon mit tennénk másképp? Küzdenénk, vagy feladnánk? Nehéz lehet újra és újra elbukni, majd felállni. Nem az a vesztes, aki elbukik, hanem az, aki nem áll fel újra! Ez nem könnyű feladat, de Ellának sikerült talpon maradnia, és a jutalma sem maradt el.

Értékelés: 5/5
Egyértelműen kedvenc könyv kategóriába tartozik. Volt mondanivalója, mégsem volt bonyolult, vagy nehéz olvasmány. A romantikus történetek kedvelői újabb gyöngyszemet találhatnak, hiszen egy jól megírt, kidolgozott könyv, ami megdobogtathatja a szívüket.

A borító: 5/3,5
Nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint a többi LOL könyvé. Egyszerű, számomra semmi extra nem volt benne. A címben pedig kifejezetten zavart az árnyék az „és Ella” résznél.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozottak a főkarakterek, és a mellékszereplők sincsenek elhanyagolva. Jelen vannak a pozitív és a negatív oldal képviselői is.

Kedvenc karakter: Vivian, Rob

Kedvenc jelent:
Amikor Cinder és Ella eszmecserét folytat a FantasyCon-on. Imádtam.

Kedvenc idézet: 
„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket.”

 

2016. március 20., vasárnap

Anne Eliot - Toplistás szerelem

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek… 
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!
Író: Anne Eliot
Eredeti cím: Unmaking Hunter Kennedy
Kiadó: Móra Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 496.
Téma: Romantikus

A LOL-könyvek oldalán találkoztam először a könyvvel, amikor bemutatták a rajongóknak a legújabb LOL regényt. Szerelem volt első látásra. A borító teljesen megvett magának, mert színes, fiatalos, lendületes, és akárhányszor ránézek jobb kedvem lesz tőle. 

Ahogy olvastam a könyvet nem éreztem, azt hogy el lennék tőle ájulva, mert olyan laposnak éreztem. Gyakran megzavart a hirtelen szemszögváltás, és nehezen találtam meg ismét a fonalat, de ahogy haladtam a történetben megszoktam, szinte fel sem tűnt. 
A regény 4 részből áll, amik kisebb címmel ellátott részekre tagolódnak, ennek köszönhetően kicsit tördeltebb a mű, és olvashatóbb. A cselekményt a két főszereplőnk szemszögéből olvashatjuk, de E/3-ban.  Örültem, hogy több szempontból is megismerhetjük a történéseket, így átfogóbb képet kapunk, mi is folyik a szereplőink életében. 

Vere nem mindennapi karakter, tetszett, hogy nem sablonos, de néha mégis halálra idegesített a nehéz felfogásával, és a képtelen ötleteivel. A legelső benyomásom róla az volt, hogy totálisan őrült és fanatikus. Alapból egy különc, önbizalom hiányos, félénk lány, de még furábbá válik, amikor egy fiúval kell beszélnie, és emiatt igen kevés barátja van, szám szerint egy.  Aztán képbe kerül Hunter Kennedy, a GuardeRobe énekese, akivel hirtelen minden könnyebbé és egyben bonyolultabbá is válik.
Hunter nem egy tipikus rocksztár, nem csak az érdekli, hogy minél  több pénzt keressen és a lehető legtöbb rajongójával kezdjen ki - még ha az elején így is tűnt -, hanem azt szeretné, hogy zenélhessen és azt tehesse amit akar, és úgy ahogy akarja, anélkül, hogy az anyja, vagy a menedzsere megmondaná a tutit.
Ha már itt tartunk Martin (menedzser), a legellenszenvesebb karakter, mert nem számít neki semmi, a pénzen kívül. A fiút pénzforrásnak tartja, és nem törődik azzal, hogy milyen károkat okoz. Szerencsére nem szerepelt sokat a könyvben. 
Hunter anyját pedig  egyszerűen nem értettem... A könyv végére viszont minden világossá vált, és nem tudtam gyűlölni, teljesen átéreztem, hogy mit, miért tett, és hogy arra törekedett, hogy a fiának a lehető legjobb legyen. 

A történet kicsit sablonos, de élvezhető, főleg, hogy az írónő komolyabb problémákat is boncolgat a könyvben. Megjelennek a tiniproblémák, ezzel reálisabbnak érződik a regény, közelebb áll az olvasóhoz, mivel a célközönség elsődlegesen a fiatalabb korosztály, bár véleményem szerint az "idősebbek" számára is élvezhető. A fiatalok többsége  önbizalom hiányban szenved, úgy érezzünk senki nem ért meg bennünket,és mindenhonnan kilógunk, nem tartozunk sehova. Ilyenkor jönnek a tipikus problémák, hogy vajon tetszem-e annak a fiúnak, akibe totálisan beleestem, mit gondolnak rólam a többiek, állandó megfelelési kényszer alakul ki, kivételek persze mindig vannak. 
Vere is egy ilyen lány. Ennek oka, egy régen elkövetett baklövés, ami miatt kirekesztették. Hunter személyében egy új barátra talál, akivel önmaga lehet. Ez igaz a fiúra is, olyan dolgokba avatja be a lányt, amit senki másnak nem mondott el előtte. Hunter segít legyőzni a lány gátlásosságát, ezzel előrelendítve a szerelmi életét. Látszólag mindenki boldog kivéve főhősünket, aki nem is sejti,hogy Vere sem így képzelt el egy kapcsolatot, hiszen Curtis nem olyan, mint amilyennek elsőre gondolta. 

Két főszereplőnk egyre közelebb kerül egymáshoz, egyre több mindent tudnak meg a másikról. Bepillantást nyerünk Hunter múltjába, problémáiba, emiatt sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, és jobban megértjük a tetteit, a viselkedését. 
A történet vége felé egy várható fordulat következik be, ami Vere idióta bátyjnak, Charlie-nak köszönhető, erről nem írok többet, nem szeretném lelőni a "poént". 

Úgy érzem meg kell említenem a könyv végén lévő "A szerző néhány megjegyzése" részt. Ez az egy oldal jobban elgondolkodtatott, mint az egész könyv. Olyan szimpátia ébredt bennem az írónő iránt, mint talán eddig soha. Ahogy megírta ezt az egy oldalt, egyszerűen nem jut eszembe más, minthogy aranyos, és segítőkész, vagy legalábbis megpróbál segíteni. Nem olvastam még ilyet egy könyvben sem, és elmondhatom, hogy kellett ez a végére, egy tökéletes "befejezés", ami segít abban, hogy másképp értelmezzük az egész könyvet. 

Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus könyveket, a kicsit őrült karaktereket, és szeretnének egy olyan regényt a kezükbe venni, aminek van mondanivalója, és nagyon is valós problémákat tár az olvasó elé. 

Értékelés: 5/4*
Nem került be a kedvenc könyv kategóriába, de egy tartalmas, mondanivalóban gazdag történet. Az események lassan indulnak be, de ha valaki elkezdi olvasni észre sem veszi és már a végére is ért. Akik szeretik a romantikus történeteket, azoknak bátran ajánlom a könyvet, mert a sablonosság ellenére az írónő tud újat mutatni az olvasóknak. 

A borító: 5/5
Szerelem volt első látásra, hiába mondják sokan, hogy ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet, én mégis ezt tettem. Imádom, mert színes, lendületes, fiatalos, és ha ránézek mindig jobb kedvem lesz.

Karakterek: 5/4
Vacilláltam a 4 és a 3,5 között. Azért döntöttem végül a jobb pontszám mellett, mert a szereplők nem voltak sablonosak, és egy kis színt hoztak a klisékbe. 

Kedvenc karakter:
 Vere és Charlie szülei. 

Kedvenc jelenet:

*SPOILER* Amikor Vere az első randijára készül Curtis-szel és áthívja magához Huntert. *SPOILER VÉGE*

Kedvenc idézetek:

"Vere gondolatban elhadarta: "Nem igazi fiú, csak papír, most szökött egy poszterről. És természetellenes, kirakatbabakék szeme van." "
"- Egyetlen dolgot kell tudnod rólam: közelebb állok a sötét oldalhoz, mint bárki, akivel valaha találkoztál. Éppen ezért én se tudom, hogy bánjak veled."
"- Erről beszélek. Te még abban is látnál valami pozitívumot, hogy eljön a világvége, és mindent tüzes láva pusztít el. Olyan vagy, mint egy elkalandozott napsugár. Mindent megvilágítasz magad körül. Alig bírlak követni, túl sok szarsággal kell most foglalkoznom. Azt hiszem, simán csak megijesztettél, túl sok volt nekem ez a ragyogó boldogság."
"- Fogalmam sem volt róla, hogy rossz utakon keresem a boldogságot. Olyankor szoktam elkeseredni, mikor azt érzem, kicsúszott a talaj a lábam alól. Mikor mások irányítanak helyettem. Most viszont arra koncentrálok, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. Érthető, amit mondok? Nem irányíthatok másokat, de önmagamat igen. Rajtam múlik, mit alkotok, és mit engedek a lelkembe."


2016. március 12., szombat

Totally Should Have Book Tag

Köszönöm a kihívást Zsebinek! :) Az ő válaszait ITT találhatjátok!

1, Bárcsak kapott  volna folytatást!
Ritkán olvasok olyan könyvet aminek nincs folytatása, és erre most jöttem rá. Ha nem is ugyanazokkal a szereplőkkel, de akkor is egy sorozat részei a könyvek. Ami eszembe jutott az Kelly Oram - Cinder és Ella c. könyve. Imádtam minden sorát, és kíváncsi lennék mi történik Ellával és Cinderrel. :)

2, Bárcsak lenne egy spin-off sorozata! 
Ide Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatot mondanám. :) Kíváncsi vagyok Simon, hogyan boldogul ebben az új világban. :D

3, Bárcsak több könyvet írna! (Kelly Oram)
Egyértelműen Kelly Oram, Jamie McGuire, Joss Stirling, Kiera Cass és még sokan mások, akiket napokig tudnék sorolni. :)

4, Bárcsak ne vele jött volna össze!
Molly McAdams - Kétesélyes szerelem. Jobban örültem volna, ha Harper Brandonnal jött volna össze, ő sokkal szimpatikusabb volt.

5, Bárcsak máshogy ért volna véget! (Beavatott)
Rögtön Veronica Roth trilógiája jutott eszembe. Nem számítottam arra, hogy ez lesz a vége, és őszintén azt kívánom, bárcsak más lett volna a vége. :(

6, Bárcsak  film készülne belőle!
Itt is felsorolhatnék egy csomó könyvet, elvégre ki nem kíváncsi arra, hogyan képzelik el  a filmrendezők a kedvenc karaktereinket?
Kelly Oram - Cinder és Ella, Szívzűrterápia strébereknek,  Lauren Morrill - Vakrandi a végzettel, Anne Eliot - Toplistás szerelem, Anna Banks - Poszeidón stb. :D

7, Bárcsak sorozat készülne belőle!
Imádom a sorozatokat, igaz csak azokat nézem meg amik valami miatt megfogtak. Könyvből sorozat azért veszélyes, mert ahogy sokan tudják Cassandra Clare könyveiből is készítettek sorozatot, és őszintén megmondva ritka rossz lett... Félnék, hogy más könyvekből sem tudnának jobbat kihozni. :/

8, Bárcsak egy szemszögből íródott volna!
Egyenlőre egyik könyvnél sem éreztem ezt. Örülök neki, hogy több szemszögből is megismerhetjük a történetet és ezáltal a szereplőinket is. :)

9, Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!
Hirtelen egy ilyen könyv sem jut eszembe. :D

10,Bárcsak megtartották volna az eredeti borítókat!

Abbi Glines - A végzetem. Az eredeti borító nagyon tetszett, de a magyar, az kész katasztrófa...
Jamie McGuire - Gyönyörű megváltás. Kétféle borító is van, bár szerintem elég lett volna a szárnyas, a másik egyáltalán nem illik a történethez, és nem is tetszik annyira.

11, Bárcsak ne folytatódott volna!
Jamie McGuire könyveit imádom, de szerintem felesleges volt folytatni a Gyönyörű sorscsapást. Az első könyv nagyon jó volt, de a többi valahogy már túl sok volt nekem. Jobban tetszik az a megoldás, hogy mindegyik Maddox testvér kap egy könyvet. :)

12, Hívj ki valakit!
Bárki megcsinálhatja, aki kedvet kap hozzá. :)