Kass Morgan: The 100- Kiválasztottak

Évszázadok ​​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig.

Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.

A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.

Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Író: Kass Morgan
Cím: Kiválasztottak
Eredeti cím: The 100

Sorozat: The 100 1.
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Disztópia, Posztapokaliptikus, Romantikus

Imádom a sorozatot, sőt az imádom szó nem is fedi le  a valóságot, ezért teljesen egyértelmű, hogy elolvastam a könyvet is.  Azonban féltem, hogy nem lesz olyan, mint amit várok, és rá kellett jönnöm, hogyha nem akarom minden időmet arra szánni, hogy azon gondolkodom, hogy ez sem és az sem így volt, akkor a könyvet teljesen különálló dologként kell kezelnem, mintha nem is nézném a sorozatot. Sajnos ez is kevés volt, mert a könyv hatalmas csalódás volt, többet vártam tőle.

Őszintén örülök, hogy először néztem és nem olvastam, pedig ilyet ritkán mondok, de ha a könyvvel kezdem, a sorozat megnézése meg sem fordul a fejemben, és akkor bizony, egy nagyon jó dologról maradtam volna le.

Nekem nagyon lassú és eseménytelen volt ez a regény, oldalakon keresztül nem történt semmi, aztán néha be-betoppant egy-két oldal visszaemlékezés.
Négy ember szemszögéből olvashatjuk a történetet. Clarke, Wells és Bellamy a Földön vannak, míg Glass az űrben.  Így innen is, onnan is kaptunk információkat.

Arra számítottam, hogy hasonlítani fog a sorozatra legalább egy kicsit, de sajnos a romantikus szál annyira elnyomott mindent, hogy az hihetetlen. Sokkal jobban érdekelt volna, az hogyan boldogulnak a fiatalok a Földön, mint a szerelmi nyavalygásuk. Még az elején el is ment, mert sok mindent megmagyarázott, de aztán túl sok lett, főleg amikor a többiek is becsatlakoztak.  Több izgalmat, akciót vártam volna. Szívesebben olvastam volna arról, hogyan látják a bolygót, milyen érzés ott lenni. Félnek? Másra számítottak? Csodálkoznak? Honvágyuk van?

Egyszerűen nem láttam értelmét ennek a könyvnek, a lényeg teljesen elveszett. Ha valaki elolvassa a fülszöveget egy jó kis disztópiára számít, amiben előtérbe helyeződnek kicsit az érzelmek, aztán mikor elolvassa a könyvet, egyszerűen nem fogja tudni, hogy mégis mitől disztópia ez, és nem egy romantikus regény.

Az érzelmek előtérbe helyezése nem lett volna probléma, ha nem vitték volna túlzásba. Jó irányba indultak el az elején, mert egy kis dilemmát okozott egyes szereplőknek. Erős érzelmek, mint szerelem, testvéri szeretet, segíteni akarás, és a legfontosabb a túlélési kényszer is megjelenik, emiatt mindenkinek döntéseket és áldozatokat kellett hoznia. De utána annyira csak erről volt szó, hogy minden más háttérbeszorult.

A pozitívum, hogy van egy kis rejtélyes szála, ugyanis nem tudjuk, ki miért került börtönbe, majd a Földre, ezt fokozatosan tudjuk meg, ahogy előrehaladunk történetben.

Nem lett hosszú ez az értékelés, mert egyszerűen másra számítottam, annyira hogy azt el sem tudom mondani, és úgy érzem ennyi pont elég, és bárki leszűrheti, hogy bizony nem szerettem ezt a könyvet.

Értékelés: 5/2,5
A sorozat után hatalmas csalódás ez a könyv. Több akcióra, és információra lett volna szükség, és kevesebb romantikára.

Borító: 5/3
Sorozatos borítója lett a könyvnek, amit nem értek, mert szinte semmi közük nem volt egymáshoz.

Karakterek: 5/3

Sajnos a karakterek sem lettek annyira kidolgozva, mint lehettek volna. Kevés információt kapunk róluk, csupán annyit, ki mit érez a másik iránt.

Kedvenc karakter:
Ahogy a sorozat esetében, itt sem volt másképp. Abszolút Bellamy párti vagyok, hihetetlen az, hogy bármit megtenne a húgáért. 

Read More

Andy Weir: A marsi

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. 

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. 

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”. 

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Író: Andy Weir

Cím: A marsi

Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2014. 

Oldalszám: 358.

Téma: Sci-fi, Naplóregény

A könyv adaptációját már láttam, és egyszerűen fantasztikus, így nem is volt kérdés, hogy könyvben is el kell olvasnom.

Főszereplőnk, Mark Watney nagy bajba kerül, amikor egy balesetnek köszönhetően egyedül marad a Marson, és ráadásul egyhamar nem is számíthat arra, hogy megmentik, így saját magának kell megoldania az életben maradását.

A történet érdekes és elgondolkodtató, hiszen kinek ne jutott volna már eszébe, hogy milyen lenne egy lakatlan helyen ragadni? Ugyan itt nem egy szigetről van szó, hanem egy bolygóról, de az alapja majdnem ugyanaz. Bár itt jóval több az akadályozó tényező, és sokkal kisebb az esély az életben maradásra.

Azt hihetnénk ez egy lehangoló, és szomorú regény, de nem az, na, jó vannak igazán szívszorító részek benne, de ez elengedhetetlen, hogy valósághű legyen az egész. Az is hozzájárul a realitáshoz hogy, nem csak azt olvashatjuk, hogy Marknak ilyen jó ötletei, olyan jó tervei vannak, hanem azt is, hogy bizony semmi nem olyan egyszerű, és bizony a dolgok el is romolhatnak.

Ezekben a helyzetekben megmutatkozik, hogy mennyire kreatív főhősünk, és tudja hasznosítani a tudását. Az ilyen pillanatokban elgondolkodtam azon, hogy soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk arra, amit az iskolában megtanultunk, még ha úgy is érezzük néha, hogy teljesen felesleges az a sok információ, amit a fejünkbe próbálnak ültetni. 

Csodáltam Watney kitartását, választhatta volna az egyszerűbb megoldást, elég lett volna kisétálnia szkafander nélkül a Lakból, és mindennek vége lett volna, de nem tette, inkább harcolt, még akkor is, ha néha elbizonytalanodott.

Szerencsére nem csak Mark szemszögét ismerhetjük meg, hanem a NASA-ét is. Látjuk, hogy mennyire megviseli őket, az egész, és mennyit agyalnak azon, hogy esélyük legyen arra, hogy megmenthessék az emberüket. Éjt nappallá téve dolgozik mindenki a megoldásra váró feladatokon, és eközben az egész világ aggódik és drukkol Mark Watney-ért.  Persze a csapat többi tagjáról sem lehet megfeledkezni, hisz számukra is nagy trauma, hogy az egyik társukat egy kietlen, távoli bolygón kellett hagyniuk. Nehéz lehet elfogadni ezt a helyzetet, sőt talán lehetetlen is, de nem szabad elhagyniuk magukat elvégre haza kell jutniuk, és az sem egy sétagalopp.

Tetszett, hogy az író tényleg tájékozott volt, és nem csak légből kapott dolgokkal dobálózott. Ugyan a tudományos részeket nem írta le szájbarágós, óvodás szinten, mégis valamilyen szinten érthető, elképzelhető volt egy laikus szemével is, aki abszolút nem ért se a kémiához, se a fizikához az űrkutatáshoz meg végképp nem. Egy-két rész így is zavaros volt, nem mindent értettem belőle, de ez egyáltalán nem zavart, elvégre a könyv arról szólt, hogyan élhetné túl főhősünk a Marson eltöltött időt, egy kis poénnal fűszerezve. Élvezet volt Mark gondolatait olvasni, ahogy megoldást keresett a problémákra, mégsem hagyta el a humora a legnagyobb slamasztikában sem. Hideg fejjel mérlegelte a dolgokat. Valami nem sikerült? Nem baj, megpróbáljuk másképp. Meg kell oldani valamit? Itt egy nagyszerű ötlet. Elromlott valami? Ugyan, van szerszám, meg lehet javítani.

Nem tudok mást mondani, mint hogy egy elképesztő könyv, egy elképesztő főszereplővel. Eredeti, reális mégis elvarázsolja az olvasót.

Azoknak ajánlom, akiket nem tántorít el egy kis tudomány, és egy különleges, egyedülálló könyvet szeretnének olvasni, ami elrepíti őket, egy ismereten és felfedezésre váró bolygóra.

Értékelés: 5/5
Rég nem olvastam ennyire lebilincselő könyvet. Tetszett, hogy nem volt egy tucat sztori, és az író tájékozottsága lenyűgöző, nagyszerűen összerakta ezt a történetet.

Borító: 5/4
A filmes borító annyira nem jött be, de az eredetei, hát ott szerelem volt első látásra. Egyszerű, semmi extra, de mégis megfogott, és nem eresztett. Örültem neki, hogy nem veszi el a figyelmet a történetről, inkább csak egy kis pluszt ad hozzá.

Karakterek: 5/5
Az egyetlen olyan könyv, aminél nem zavart, hogy a mellékszereplőknek nincs akkor szerepük. Most mondhatjátok, hogy ez nem meglepő, elvégre Markról szólt minden, de simán elvihették volna más irányba azzal, hogy több figyelmet fordítanak a többi szereplőre. Örültem, hogy nem tették. Mark pedig rendesen kibontakozhatott, imádtam. Talpraesett, humoros, kitartó és még sorolhatnám egy darabig a tulajdonságit. A lényeg annyi, hogy nagyszerű a karakterfelépítés.

Kedvenc idézet:

„ Teddy megfordult a székében, és kinézett az ablakon az égre. Közeledett az éjszaka.
- Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondol éppen?
Naplóbejegyzés: 61. Sol
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme. „

 

Read More

Nádasi Krisz – Hogyan írjunk könyvet?

Az írást meg lehet tanulni?

Igen!

Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása - a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető.

Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.

Könyv vagy egyéb fogalmazás tervezése

Műfaji tanácsok

Írástechnika

Írói gyakorlatok, feladványok, példák

Saját kéziratunk szerkesztése

Könyvcím és fülszöveg írása

Gyakorlati tippek

Író: Nádasi Krisz

Cím: Hogyan írjunk könyvet?

Kiadó: Pongrác Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 380.

Téma: Segédanyag, tankönyv

A mai bejegyzésem Nádasi Krisz új könyvéről fog szólni, amiben megmutatja, szerinte hogyan kellene megírni egy jó és igényes művet, legyen az szó egy regényről, novelláról vagy akár egy egyszerű iskolai fogalmazásról. 

A könyv egy előszóval kezdődik, ami nagyvonalakban bemutatja, hogy az írónő milyen témákat fog feszegetni az elkövetkezendőkben. Ahogy a tartalomjegyzékben is láthatjuk a mű kisebb egységekre van osztva, úgymond minden téma kap egy-egy fejezetet és alfejezetek is vannak, így átláthatóbb és könnyebb megkeresni azt a részt, ami éppen érdekel bennünket.

Az első két fejezet inkább az alapokat ismerteti, míg a harmadik fejezettől már áttérünk az irodalmi oldalra. Az írónő kivesézi az egyes műfajokat, rendszerezi őket, és néhány megjegyzést tesz hozzájuk, amit fontosnak tart. A negyedik fejezet és az utána következők pedig már inkább a szerkesztési, nyelvtani dolgokról rántja le a leplet, aztán kapunk egy összefoglalót is, hogy minél jobban a fejünkbe vésődjenek a fontosabb momentumok. Az írónő a mű elkészülte után sem engedi el az író kezét. Tanácsokkal látja el a szerkesztéssel kapcsolatban is és különböző oldalakat mutat be, amik segíthetnek útjára bocsátani a kéziratot, hogy kiadott könyv lehessen.

Egyszer régen, évekkel ezelőtt volt már szerencsém egy ilyen témájú könyvhöz, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Lelkesen vetettem bele magamat az olvasásába illetve a gyakorlati feladatok megoldásába, aztán rájöttem, hogy valójában fogalmam sincs, hogy amit csinálok az jó-e, így felhagytam a gyakorlatok elvégzésével. Ennél a könyvnél viszont nem kellett attól tartanom, hogy elveszik az érdeklődésem a feladatok iránt, ugyanis a mű végén megtalálható néhánynak a megoldása, ami szerintem egy nagyszerű ötlet.

A könyvben az írónő halmozza a kérdéseket, ezzel elgondolkodtatva az olvasót, mégis a megoldás felé terelget. Nem csak így segít a fejlődni vágyó írónak, hanem úgy is, hogy a nagyon lényeges dolgokat kiemeli, a fogalmakat megmagyarázza és példával, ábrával szemlélteti is azokat.

Egyben elolvasva tömérdek mennyiségű információt kaptam, valószínűleg ha kisebb részletekben olvassa az ember, jobban rájön az összefüggésekre, és több ideje van elmerengeni az egyes részek magyarázatain, és elgondolkodhat, hogyan is alakítaná a saját történetét.

Egy kicsit száraz és tömör a mű, nagyon kellett figyelnem, hogy megértsem a lényeget a mondatkoszorúk között, ugyan a szöveget néha megtöri egy-egy poénosabbnak szánt történet, de ez inkább csak a monotonitást szakítja félbe.

"Ha például azt írod a könyvben, hogy a nyúlfarm azért sikeres, mert a nyulak nagyon jó immunitással bírnak, és nem kell betegségekkel, állatorvossal vacakolni, akkor az olvasód ezt szentírásként fogja tőled elfogadni. Mert a könyveknek mindig hiszünk. Aztán egyik olvasód egy vállalati bulin véletlen meghall egy nyúltenyésztéssel kapcsolatos sztorit, és közbekotyog, hogy „de hát a nyulak nagyon stramm állatok”, és közröhej tárgya lesz, mert a nyulak igenis ok nélkül, és akármikor képesek feldobni a talpukat, mert minden apróságra érzékenyek."

Vannak témák, amik túl nagy lére vannak eresztve, az írónő nagyon körbejárja az adott témát (antihős), míg egyes részeket kicsit elhagyagoltnak érzek (mellékszereplők). Néhány fejezetnél hiányérzetem volt, olyan hirtelen vége lett, hogy azt hittem pár sorral eltévedtem, vagy esetleg túllapoztam.

Valójában ez a mű egy tankönyvnek felel meg, egy segédanyagnak, amiben össze van gyűjtve néhány írással kapcsolatos információ, tanács, weboldal, könyv. Összességében nem rossz könyv, biztos vagyok benne, hogy, ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy tanulni szeretne, az talál magának hasznos tippeket, tanácsokat a könyvben.

Azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy szükségük van a fejlődésre az írás terén, de nem szeretnének tízezreket fizetni egy tanfolyamért, vagy éppen nincs elég idejük rá. A könyv az alapoktól segít felépíteni a művet, gyakorlati feladatokkal, példákkal, hasznos weboldalakkal és tanácsokkal.

Read More

Dorothy Blog Award

Nagyon szépen köszönöm a díjat Lucának! :) És nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára került fel a poszt. :( Luca bejegyzését ITT olvashatjátok. :)

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad!

2. Írj egy rövid kis szöszt az illető blogjáról!

3. Írj 12 dolgot a saját blogodról!

4. Válaszolj 12 kérdésre!

5. Tegyél fel 12 kérdést!

6. Küldd tovább a díjat azoknak, akiknek szeretnéd!

Írj egy kis szöszt az illető blogjáról!

Érdekesnek,  és jónak tartom a blogját, mert akárhányszor felnézek mindig van valami újdonság, amit azonnal el kell  olvasnom.  Szeretem olvasni az írásait,mert teljesen a személyiségét tükrözik. A bejegyzései humorosak, és meggyőzik az embert, hogy elolvasson egy adott könyvet. 

Írj 12 dolgot a saját blogodról!

1, A blogot 2015. augusztus 17.-én hoztam létre.

2, Egyenlőre 29 közzétett, és 6 piszkozati bejegyzésem van. 

3, Imádom a jelenlegi design-t. 

4, A legtöbb bejegyzésem romantikus könyvekről íródott, nem meglepő módon. 

5, Legtöbbször elfelejtem beállítani a címkéket, és ezeket utólag pótolom. 

6, Szeretek Book Tag-eket tölteni, viszont soha nem tudom kiket hívjak ki, ezért legtöbbször azt írom, hogy az töltse ki, aki szeretné. :) 

7, A legtöbb bejegyzésem pozitív, talán azért, mert ,ha nem tetszik egy könyv akkor nincs kedvem értékelést írni róla.

8, Összes oldalmegjelenítés: 3769. 

9, Legnézettebb blogposzt: Lauren Morill: Vakrandi a végzettel, 1193. (Őszintén most láttam én is ezt a számot, és teljesen ledöbbentett.) 

10, Nem szeretek blogbejegyzés írása közben zenét hallgatni, ami meglepő, mert eddig imádtam, nem tudom  miért változott ez meg.

11, Rájöttem ha olvasás közben jegyzetelek sokkal könnyebb megírnom egy bejegyzést, sőt a legtöbbször mire végzek a könyvvel már nagyjából kész is az értékelés. 

12, Amikor képeket kerestem az értékeléshez több időbe telt megtalálni a tökéletes képet, mint megírni a bejegyzést. 

Válaszolj 12 kérdésre! 

1. Mióta blogolsz?

2015.08.17.

2. Milyen más hobbid van a blogolás és olvasás mellett?

Imádok zenét hallgatni,és sorozatokat nézni.

3. Mi a kedvenc könyved címe? (És igen, ilyen gonosz vagyok, csak egyet választhatsz :D)
Egyet? :o Nem szeretem ezt a kérdést. :( Az válasznak számít, ha azt mondom mindig változik az, hogy melyik kedvenc könyvem? Ha nem, akkor Tammara Webber - Easy. Örök kedvenc. *-*

4. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen, mik a kedvenceid?

Ezen a téren változás állt be az életemben, Mióta iskolába járok mindig zenét hallgattam fogalmazás írás közben,és ez megmaradt a bejegyzéseknél is. Mostanság annyira zavar a zene, hogy szinte a saját gondolataimat sem hallom, ezért amikor írok nem kapcsolok zenét, amit sajnálok, de nem tudom miért alakult ez így. :/

5. Mennyi könyvet szoktál átlagosan egy hónapban venni?

Változó. Kerettől és időtől függ. Van olyan, hogy hetekig nem tudok olvasni, mert lefoglal az iskola,vagy nincs kedvem hozzá, így elég sokáig "kitartanak" a könyvek.

6. Hol van a kedvenc könyves kuckód, ahol a legjobban szeretsz olvasni?

A nappaliban van egy ágyneműtartós kanapé (fogalmam sincs mi a hivatalos neve). Imádok ott olvasni, nyakig betakarózva. :)

7. Szoktál olvasás közben nassolni?

Néha igen, de általában annyira belemerülök a történetbe, hogy enni, inni is elfelejtek. :D

8. Szoktál könyvtárba járni?

Nyáron szoktam főleg. Ilyenkor van időm, és az sem mellékes, hogy ott dolgoztam. :D

9. Melyiket szereted a jobban, a papírkötéses könyveket vagy kemény kötéseseket?

Mind a kettőt, nem tudnék közöttük választani. Egyikkel sincs különösen bajom.

10. Milyen témában olvasol a legszívesebben?

Ahogy a blogbejegyzésekből is  látszik a romantikus könyvek a gyengéim. :D

11. Olvasol angol könyveket? Ha nem, akkor szeretnél majd valamikor? Ha igen, akkor mik a kedvenceid?

Hát... próbálkozom vele, Egy könyvet teljesen elolvastam és most 2 könyv van, amit még nem sikerült befejeznem. Leginkább amiatt, hogy jelenleg rosszul vagyok az angoltól (érettségi), másrészt nincs annyi időm, mint szeretném. :/

12. Végezetül, kik a kedvenc könyves párjaid?

Most soroljam fel mindet? :P

Liv-Henry - Kerstin Gier: Silber

Dorian - Ashaya - Nalini Singh: Szabadulás

Jacqueline - Lucas - Tammara Webber: Easy

Jared - Nina - Jamie McGuire: Az őrző

És még sokan mások, de tényleg hosszú lenne a lista. :D

Tegyél fel 12 kérdést!

1, Mit élvezel a legjobban a blogolásban?

2, Melyik a kedvenc évszakod?

3, Tea vagy kávé?

4, Mi/Ki inspirál téged?

5, Melyik filmcímmel jellemeznéd az életedet?

6, Film vagy inkább könyv?

7, Kedvenc helyed a világon?

8, Mi az ami kikapcsolódást nyújt neked egy fárasztó nap után?

9, Ha bárhová elmehetnél a világon, hova mennél?

10, A világ összes pénze, vagy a világ összes tudása?

11, Kedvenc idézet?

12, Ha egy dolgot vihetnél egy lakatlan szigetre mi lenne az?

Küldd tovább a díjat azoknak,  akiknek szeretnéd.

Cersei: http://never-never.gportal.hu/
John: http://hellostories.square7.ch/

Read More

Jay Crownover - Rule

Shaw ​​Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Író: Jay Crownover
Cím: Rule
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 364.
Sorozat: Marked Men 1.
Téma: Erotikus, Romantikus

Már nem is emlékszem hányszor olvastam újra ezt a könyvet, de mindig találok benne valami újdonságot, amit addig nem vettem észre. Ez az a tipikus regény, ami annyira magával ragad, hogy lehetetlen letenni,és bármikor szívesen ismét kézbe veszem. Rule és Shaw kapcsolata annyira érdekes, és izgalmas, hogy egyszerre akarod, hogy kiteljesedjen a kapcsolatuk és azt, hogy soha ne érjen véget a történet.

Főhőseink évek óta ismerik egymást, izzik körülöttük a levegő, de nem veszik észre, hogy kölcsönösen vonzódnak egymáshoz. Shaw mióta meglátta, tudja, hogy Rule az igazi, de a fiú valahogy nem akar tudomást venni róla, elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan lány bármit is akarhatna tőle. Nem mintha hősünk önbizalom hiányos lenne, attól ő messze áll, teljesen tisztában van az adottságaival, és önmagát adja, akkor is, ha másoknak ez nem tetszik. Eljutott arra a pontra, amikor belátta, hogy saját magán kívül senkinek nem kell megfelelnie, ha valaki szereti, akkor azért szeresse aki, nem azért ahogy kinéz. Shaw viszont teljesen az ellentéte, mindenkinek meg akar felelni, és ebbe lassan belebetegszik. A családja rákényszeríti a jól nevelt lány szerepét, Rule anyukája pedig őt használja villámhárítónak. A képből nem hiányozhat egy őrült ex sem, aki nem képes felfogni a nem szó jelentését. Ennyi kell csupán és megvan főhősnőnknek a kihíváshalmaz amivel meg kell küzdeni.

Főszereplőink tartják a távolságot egymástól, de elég egy este, hogy megváltozzon a viszonyuk, Shaw megmutatja, ami mélyen benne rejtőzik, ezzel meglepve Rule-t,és ahogy haladunk előre a történetben rájövünk, hogy a két fiatal nem is különbözik annyira. Külsőleg teljesen ellentétei egymásnak, és emiatt sokan reménytelennek tartják a kapcsolatukat, pedig mint, tudjuk a szerelemben nem számít a külső. Mivel mind a kettőjüknek megvan az alap természete és ezen nehezen változtat az ember, ez súrlódásokhoz, és félreértésekhez vezet. Újabb megoldásra váró problémák merülnek fel.

A történet fő szála a gyász feldolgozása, ami mindenkinek másképp megy. Senkinek sem egyszerű, de Rule anyukája annyira nem tudja elviselni a helyzetet, hogy gyakorlatilag belebetegszik, és a fián vezeti le minden fájdalmát, észre sem véve, hogy nem csak ő szenved a kialakult helyzettől. Végigkövethetjük, hogy szereplőink hogyan próbálnak túljutni a nehézségeken, együtt sírhatunk és nevethetünk velük, teljesen átérezhető az, amin keresztülmennek.

Egy romantikus történet tele fájdalommal, megbocsátással, és szerelemmel. Nem egy könnyed nyári olvasmány,  de érdemes belekezdeni, a végén rájössz, hogy megérte.

Értékelés: 5/5
Egy jól kidolgozott könyv, ami nem unalmas, elvégre mindig történik valami. Az írónő jól kidolgozta a karaktereket és a cselekményt, nem volt hiányérzetem a végére. Egy sorozat első része a könyv, de mégsem kapott függővéget, aminek nagyon örültem.

Borító: 5/3
Egyáltalán nem fogott meg a borító, Rule-t nem így képzelem el, ugyan helyes a modell, de valahogy nem  érzem azt, hogy igen ez ő.

Karakterek: 5/4
Az írónő valóságos személyekként ábrázolta a szereplőket, úgy éreztem, hogy akár a szomszédba is lakhatnának. A hibáikkal és a tökéletlenségeikkel együtt is imádtam őket.

Kedvenc karakter:  Rule, ki más lehetne? :D

Legrosszabb karakter: Gabe, aki képes megütni egy nőt, az nem több egy eltaposni való féregtől.

Kedvenc pillanat: SPOILER! Amikor Rule, egy olyan szívet rajzol Shaw kezére,  amilyen az ő mellkasán is van, az egy igazán meghitt, és aranyos pillanat. SPOILER VÉGE!

Kedvenc idézet: 

" Nem hezitált, visszacsókolt, én pedig akkor és ott úgy döntöttem, Shaw-t csókolva valószínűleg olyan közel járok a mennyhez, amilyen közel én csak ahhoz kerülhetek. "

 " - Megtanultam, hogy az egyszerű dolgok nem mindig kifizetődőek. Azok a dolgok számítanak igazán, amikért meg kell dolgozni."

 " - Nem vagyok Jet, így nem tudok írni neked egy dalt, ami elmondaná, mennyire fontos vagy nekem. Nem vagyok Nash, így nem tudok egy épület falára festeni, hogy megmutassam, számomra minden veled kezdődik és végződik...
- Én tetováló művész vagyok, és valószínűleg mindig is az maradok. Nem tudom, mi vár rám a jövőben, vagy a te jövődben a suli elvégzése után, és őszintén szólva nem is érdekel. Ez az, amit ajánlani tudok, Shaw, és ahogyan te engedted, hogy én legyek neked az elsőd, én is engedem, hogy te legyél nekem az első. "

 

Read More

On Sai - Calderon avagy hullajelölt kerestetik

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Író: On Sai

Cím: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 288.
Sorozat: Calderon 1.
Téma: Sci-fi, romantikus

A történet szomorúan kezdődik, ugyanis főhősünk elvesztette szerelmét, és öngyilkos akar lenni, azonban egy láthatatlan erő, vagy a sors minduntalan közbeszól.
Frank a sógora is mindent megtesz, hogy Calderon visszatérjen az életbe, ezért mellékesen megjegyzi, hogy kapitányválogatás van az Admiralitáson. Hősünket ez cseppet sem érdekli egészen addig, amíg rá nem jön, hogy mennyi pénzbe kerülne halála a szerelme családjának. Úgy dönt vesztenivalója nincs jelentkezik másodkapitánynak, ám  végül a Wellston cirkáló kapitánya lesz. A helyzetét nem könnyíti meg, hogy nem igazán ért az űrhajóhoz, és a társai is életének megkeserítésével próbálkoznak, kevés sikerrel.

A színen feltűnik egy kadét lány Taina, aki felkavarja a kapitány lelkivilágát, aki emiatt végképp összezavarodik,és ezt a feszültséget a legénységén vezeti le. Időközben kiderül, hogy a vezetőség tervez valamit a hajóval, vagy éppen a kapitánnyal emiatt érdekessé válik a történet, hiszen felcsillan a remény, hogy egy jó kis rejtély  bújik meg a sorok között. Taina és Calderon kapcsolata érdekesen és viccesen indul. Szóváltásokba keverednek, amit a többiek nem értenek, de nálunk ez egy belsős poén.

Taina egy tragédiát kihasználva előléptetést szerez, így nem kell hazamennie, és szembenéznie a sorsával. Calderon pedig bálról-bálra jár, hogy támogatókat szerezzen az űrsiklónak, de mikor a titkokra fény derül, teljesen elveszíti a fejét. Kardpárbajba keveredik, és teljesen elveszti az irányítást maga felett, egyre több gonddal kell megküzdenie. Lassan már azt sem tudja, kicsoda ő valójában. Azonban főhősünket egy pillanatig sem kell féltenünk, mert mesterien játssza a "Játékot", úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik. Ennek köszönhetően néha vicces, képtelen olykor pedig hajmeresztő eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv nem szenved hiányt váratlan fordulatokban sem, és egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, legalábbis az enyémet nem hagyta.

Calderont nehéz kiismerni, ezer arca van, ez mindig attól függ kihez beszél, és mi a célja. Lebecsüli önmagát, pedig jó ember, amikor kell határozott, és talpraesett. Nem önző, ahogy első ránézésre tűnik, bármit megtenne, hogy a lehető legtöbb embert mentsen meg. Látszólag gátlástalan, és rendíthetetlen, de ez csupán a látszat, sokkal több van a felszín alatt, mint azt feltételeznénk. A könyv vége felé megváltozik főhősünk életszemlélete, rájön, hogy van értelme az életnek, újra és újra feltör benne a szenvedély a "Játék" iránt, ami erőt ad neki ahhoz, hogy mindig felálljon bármilyen mélyre is lökték.

A történet annyira magával ragadott, hogy a végére megbántam, hogy a sorozat második részét a könyvtárban hagytam. Egy pörgős, akció dús könyv, de a romantika sem marad ki belőle. Az írónő olyan jól összeszőtte a műfajokat, hogy élvezet volt olvasni, még nekem is pedig alapból nem rajongok az ilyen stílusú könyvekért.

Calderon és Tania kapcsolata lassan alakult ki, mégis a történet végéig érezni lehetett közöttük a mélyen megbúvó feszültséget és vonzódást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd a sorsuk, és alig várom, hogy olvashassam a sorozat második kötetét.

Értékelés: 5/5
Abszolút kedvenc. Nem tucatsztori, az embert egy teljesen új világba csöppenti, ami nem is különbözik annyira a valóságtól. Az emberek játékot űznek, hogy megkapják azt amit akarnak, kicselezik az ellenségeiket, és támogatják azokat, akiket érdemesnek tartanak rá. Imádtam Calderon vakmerőségét, és áldozatkészségét, egyszerűen hihetetlen ez a fickó. Azért be kell valljam a többiek sem voltak semmik.

Borító: 5/4
Nekem kicsit sötét a borító, de egyébként tetszik. A modell arca hűen tükrözi Calderon elszántságát. A kard megjelenítése is tökéletes választás volt. Első ránézésre rögtön az jutott eszembe, hogy miért van a csávón motorosdzseki?

Karakterek: 5/5
Imádtam az összes szereplőt. Na jó, ez nem teljesen igaz, nem mindenkit, de ez nem számít, mert a karakterek jól ki voltak dolgozva, és teljesen levettek a lábamról.

Kedvenc karakterek: 
Egyértelműen Calderon és Taina, így együtt ketten.

Kedvenc idézet:

"Elszúrta az életét. Na és? Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.Mély, őszinte pillanat volt ez. Nem tudta szavakba önteni, csak érezte emberi mivolta teljes szépségét. Soha nem lesz a világon a géneknek még egy ilyen kombinációja, soha a világot nem tapossa még egy ember ezekkel a gondolatokkal."

Read More

Michael Grant és Katherine Applegate - Éva és Ádám

Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.

Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.

Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?

Író: Michael Grant, Katherine Applegate

Cím: Éva és Ádám

Eredeti cím: Eve & Adam

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Oldalszám: 272.

A könyvtárban járva megpillantottam a borítóját és annyira megfogott, hogy nem is volt kérdés,hogy kikölcsönzöm-e. Ugyan a könyv nem olyan volt, mint amire számítottam egyáltalán nem bánom. Voltak dolgok, amik nem tetszettek igazán, de összességében egy olvasható mű.

A történet kezdete igazán morbid, nem számítottam ilyen indításra. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha nem az lenne az orvosok legfontosabb kérdése, hogy kit értesítsenek. Szerintem lényegesebb az, hogy megmentsék a lány életét, az értesítésre ráérnének később is, de ez csak az én véleményem.
Ami furcsa, hogy Eve a műtét után, telenyomva morfiummal is képes összefüggően gondolkodni, és csupa felesleges, értelmetlen dolgokon. Őszintén lehet, hogy ez tényleg így van, de én józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy ez nehézkesen menne, főleg ahogy Solo leírta, hogyan néz ki a lány a gyógyszerek miatt. A történet érdekesebb, hogy Eve és Solo nézőpontjából is olvashatjuk, így több mindenre fény derül, és mind a két fél érzelmeit is megvizsgálhatjuk. Solo kicsit mazochistának tűnik, a lány anyja pedig egy érzéketlen jégkirálynő, és a róla alkotott véleményem a könyv végére sem változik.

Az alap történet érdekes, kicsit közelebb hozza az emberhez a tudományt. Nagyon menőnek tartom azt a szerkezetet, amivel Eve megalkothatja a tökéletes férfit. Mert ki ne örülne annak, hogy a saját ízlése szerint alkothatja meg a tökéletes lelki társat? Érdekes volt végigkövetni ezt a folyamatot, főleg, amikor Aislin is besegített.

Aislin főhősnőnk teljes ellentéte, mégis legjobb barátok, elvégre az ellentétek vonzzák egymást nemde?  Tök evidens. Aislin megtestesíti mindazt amire Eve vágyik. Bármelyik pasit megkaphatja, csinos, merész, szókimondó.

A cselekmény lassú folyású és néhány részleten kívül eseménytelen, de szerencsére van benne néhány izgalmas, váratlan fordulat, ami azt sugallja, hogy az olvasó ne hagyja félbe a könyvet. Legnagyobb örömömre a könyv felénél történik egy váltás és innentől kezdenek izgalmassá válni az események. Titkok és összefüggések derülnek ki, amik más megvilágításba helyezik a dolgokat. Főleg a 30. fejezetnél, na ott leesett az állam, számítottam valami ilyesmire, de erre nem. Bejön a képbe egy harmadik szemszög (nem lövöm le a poént). Még több titok kerül napvilágra és a végén főhőseink nem igazán tudják eldönteni, hogy ki a rossz és a jó.

 A történet elején megijedtem, hogy egy nagyszerű ötlet el lesz rontva amiatt, hogy az írónő nem dolgozza ki rendesen a cselekményeket,szereplőket, de szerencsére a regény végére belelendült az írásba, és nem lett akkora hiányom. Ugyan a befejezésnél vártam volna még valami magyarázatot, vagy ilyesmit, de ettől függetlenül tetszett a könyv, az zavaró volt, hogy néhány részletet nem értettem a szakszavak miatt, de eltekintve ezektől élveztem a történetet.

Értékelés: 5/4
Más történetet vártam a fülszöveg alapján,  de így is élvezhető volt. A könyv eleje az első pár oldal után eseménytelen, de a regény felétől beindulnak a történések. Nem rajongok különösen a tudományokért, de ez megfogott, mert érdekesen volt kialakítva a környezet, ezért bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen elvontabb, hihetetlenebb történeteket, amik talán a jövőben megvalósulnak.

Borító: 5/5
Imádom. Annyira eredeti, ugyan a könyvhöz nem sok köze van, de gyönyörű.

Karakterek: 5/2
Nem voltam velük megelégedve... Jobban is ki lehetett volna dolgozni őket,  úgy tűnt, mintha az írónő nem fektetett volna beléjük elég energiát.

Kedvenc karakterek: 
Nem volt ilyen...

Kedvenc idézet:

"- Szóval, embert fogok gyártani - állapítom meg. - Csak a külsejéről van szó?
- Nem, nem, az olyan lenne, mint egy kifestőkönyv - mosolyog anya, de nem rám, hanem a számítógéppel készített képre. - Ha Istent játszunk, a legnagyobb móka az agy, az elme megalkotása."

Félreolvasások: Pénzeszsák helyett penészzsákot olvastam.

Read More