Jamie McGuire: Red Hill

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.

Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.

Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.

Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.

Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Író: Jamie McGuire
Eredeti cím: Red Hill
Cím: Red Hill
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 354.
Téma: Disztópia, Fantasy, Posztapokaliptikus, Zombi

Egy időszakban nagyon felkapott volt a zombis téma (még mostanság is nagyon népszerű). A filmipar csak úgy ontotta magából az élőhalottakról szóló filmeket, sorozatokat. Idő kérdése volt csupán és a könyvek világában is felütötte fejét ez a téma. 2014-ben az egyik kedvenc írónőm is erre az útra lépett, és megalkotott egy olyan világot, amiben eljött a világvége és az élőhalottak átveszik az uralmat. 

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, de mivel nem igazán vagyok zombi rajongó tartottam tőle, de azért beletettem a TBR csökkentős listámba és most eljött a pillanat, hogy belevessem magamat az apokalipszis keltette zűrzavarba.

Már a könyv előtt is „ismertem” ezt a fajta világot. Tesómnak köszönhetően elég sok The Walking Dead részen vagyok túl, de tudtam, hogy olvasni egy teljesen más tészta, elvégre itt az ember képzeletére van bízva hogyan látja a dolgokat. Az sem mellékes, hogy itt belelátunk a szereplők fejébe, gyakorlatilag eggyé válunk velük. Érezzük a félelmeiket, aggodalmaikat, veszteségeiket és azt is tudjuk, hogy mennyire megviseli az embert, hogy mi mindent meg kell tennie a túlélés érdekében. Nincs idő nyafogni, sajnáltatni magunkat, kétségbeesni, hiszen ezek a végét jelenthetik az életnek.

Történetünk teljesen átlagosan indul, aztán fokozatosan haladunk egészen addig, amíg az apokalipszis kiteljesedik. A cselekmény három szálon fut, amit három személy szemén követhetünk végig. Scarlet, Nathan, Miranda nem is különbözhetne jobban egymástól, egy dolog mégis közös bennük. Mindannyian túl akarják élni a világvégét. Külön-külön indulnak útnak, de a végcél ugyanaz, elérni a Red Hill Farmot, azonban ez nem ilyen egyszerű. Számtalan akadály kerül eléjük, amik nyomot hagynak rajtuk, és amik egyre kétségbeesettebbé teszik őket. Olyan dolgokat látnak és tapasztalnak, amikre soha nem számítottak. Megállhatnának, feladhatnák, hiszen az lenne a legegyszerűbb megoldás, de hát akkor nem lenne értelme a könyvnek, ezért ésszerű, hogy ők bizony nem futamodnak meg, és gyakorlatilag szembeszállnak az egész világgal.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan reagálnék, ha valójában ilyesmi történne. Szerintem én lennék a legelső, akit megharapnak, majd fejbe lőnek, amilyen szerencsém van. Ha valami oknál fogva ez mégsem következne be, tuti sokkot kapnék, nem hinném el a dolgot, és folyton azt várnám, hogy mikor ébredek fel, vagy szólnak, hogy csak egy forgatás helyszínére tévedtem.

Az elején nehezen ment az olvasás. Elkezdtem és eljutottam a könyv negyedéig, utána hetekig a közelébe sem mentem, aztán egyik este nem tudtam aludni, így hát úgy döntöttem itt az ideje, hogy a történet végére járjak. Be kell valljam, hogy utána nem mertem kimenni a szobából, ugyanis attól féltem, hogy egy zombi úgy dönt, hogy bekukkant, hogy van e valami harapnivaló nálunk. Tudom nevetséges, de elég élénk a fantáziám, és ijedős is vagyok rendesen.

Azt hittem, hogy az egész könyv arról fog szólni, hogy főszereplőink hogyan ölnek zombikat, de a regény második felére kellemesen csalódtam, és onnantól kezdve el sem lehetett szakítani a történettől.

Kedvenc ugyan nem lett, de úgy érzem, hogy megérte elolvasnom ezt a könyvet. Jó volt végre kicsit belelátni a túlélő emberek fejébe, és megtudni, hogyan élik meg a világ megváltozását. Mennyire változik, vagy éppen mennyire nem változik meg az értékrendjük, felfogásuk.

Azoknak ajánlom, akik egy komolyabb hangvételű olvasnivalóra vágynak, és nem zavarja őket, ha feltűnik egy-két zombi a láthatáron. Nem egy könnyed, nyári olvasmány, de határozottan elgondolkodtatja az olvasót.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, elgondolkodtató történet. Eléggé reálisan írja le a történéseket, már amennyire egy zombi apokalipszist reálisnak lehet nevezni. Most sem csalódtam az írónőben, hiszen egy nagyon jó történetet rittyentett össze.

Borító: 5/5
Imádom a borítót. Illik a történethez, sejteti, hogy ez bizony egy izgalmakban gazdag könyv, rejtélyes és mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/4
Sokféle személyiséggel találkozunk a könyvben. Mindegyik szereplő egyedi, más a múltjuk, a viselkedésük és másképp reagálnak a kialakult helyzetekre. Örültem, hogy az írónő váltogatta a szemszögeket, így jobban megismerhettük a főszereplőinket, és meg kell mondanom jó munkát végzett.

Kedvenc karakterek:
Cooper és Zoe. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak, és már az első pillanatban belopták magukat a szívembe.

Kedvenc idézetek:

„- Csoszogókat. Képtelen vagyok zombiknak nevezni őket - forgatta a szemét, amikor a szót kiejtette. - A zombikat Hollywood találta ki. Nem valóságosak. Azoknak odakint olyan név kell, ami igazi.”

„A múlt év egyvalamire biztosan megtanított: valaminek a vége mindig egy másik dologhoz vezet - a kezdethez.”

„Nyugatra a 11-es országúton A mennyországba vezető utunkon Északra a 123-as országúton. 123? 123! Menj át a határon. Nincs vita, barátom! Hagyd el a fehér tornyot, Hogy mami felmossa a padlót. Balra a temetőnél Borzongó-beijedős! Az első jobbra! Úgy van! Red! Hill! Úúúúúúúúúúúút!”

TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb szeptember végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot.

A második fordulóban Fancsali választott nekem könyvet, és a Red Hill-re esett a választása. Az extra feladatom pedig az, hogy soroljak fel néhány világ végéhez vezető okot, eseményt, történést. Kinek mi tetszik jobban. Készüljetek lesz itt minden, reális, és teljesen képtelen ötlet is. :D

1. Legvalószínűbb az lenne, hogy annyira kizsákmányoljuk a Földet, hogy nem marad semmi amit hasznosíthatnánk,  és kihalunk.

2. Eltűnik (nem úgy értem, hogy egyik napról a másikra elpárolog) az ózonréteg és a sugárzás egyáltalán nem az ember barátja.

3. Beköszönt egy újabb jégkorszak.

4. Valami oknál fogva nem lesz több oxigénünk.

5. Felrobban a Nap, és minden mást is visz magával beleértve a Földünket is. 

6. Egy meteorit belecsapódik a földbe.

7. Kitör a harmadik világháború, és az atombomba megöl mindenkit.

8. Néhány tudós (elég egy is) kifejleszt egy vírust, ami kiszabadul a laborból megfertőzve mindenkit, és ahogy a filmekben is lenni szokott az emberiség nagy része meghal.

9. Az idegenek az űrből meglátogatnak minket, aztán úgy döntenek a világunk megérett a pusztulásra, és ők szívesen elvégzik ezt a munkát.

10. És ami szerintem tényleg a világvégéhez vezetne, az ha a világ összes könyve eltűnne. Bele sem merek gondolni milyen sivár lenne az élet, ezek nélkül a gyönyörűségek nélkül.

Read More

Hogyan olvasom? Book Tag

Köszönöm a kihívást Zsebinek, és bocsi, hogy ilyen sokáig tartott amíg elkészültem vele. Zsebi válaszait ITT olvashatjátok. :) 

Hogyan találsz rá új olvasnivalóra?

Molyon szoktam „kutakodni”, vagy ha látok Facebookon megjelenéseket, vagy értékeléseket, és megtetszik egy bizonyos könyv, akkor az felkerül a listámra. A Prológus társaim is segítenek új olvasnivalókat találni. Elég gyakran tör rájuk/ránk a fangörcs, áradozunk könyvekről, és próbáljuk rávenni azokat, akik még nem olvasták, hogy mindenképpen kezdjenek neki.

Hogyan szeretted meg az olvasást?
Anyukám mindig olvasott esti mesét, amikor kicsi voltam. Imádtam. Aztán mikor már tudtam olvasni egyre több és több könyv került a szemem elé, végül észre sem vettem és el sem lehetett szakítani a könyvektől.

Hogyan változott meg az ízlésed a könyvek iránt, ahogy egyre idősebb lettél?
Szerintem nem változott az ízlésem nagyon. Jó, nyilván már nem mesekönyveket olvasok, de a Happy End szeretete megmaradt. Inkább a romantikus könyveket preferálom, igaz néha kikacsintok egy-egy sci-fi vagy hasonló témájú könyvre, de többségében maradtam ugyanazon a vonalon, mint régen.

Milyen gyakran vásárolsz könyveket?
Nem olyan sokszor, mint szeretnék. :D Igyekszem csak a „legfontosabb” könyveket megvenni, nem szeretném a családom összes pénzét elkölteni. Egyszer kiszámoltam, hogy mennyibe kerülne az, ha megvenném az összes olyan könyvet, ami valami miatt megtetszik… hát, azt hiszem a fél várost eltarthatnám belőle. Így inkább könyvtárazom, de azért természetesen vásárolgatok könyveket. :D

Hogyan lettél Bookblogger?
Az írás mindig is az életem része volt, először csak naplószerű dolgot vezettem, aztán jöttek az iskolai fogalmazások. Aztán úgy döntöttem, hogy a fejemben lévő „történeteket” (amiket az élénk fantáziámnak köszönhetek) papírra vetem. Ezek csak kis szösszenetek voltak, de élvezettel írtam le őket. Gondoltam rá, hogy csinálhatnék egy történetes blogot, de soha nem volt bátorságom elindulni. Aztán 2015 nyarán láttam egy felhívást Hédi (Thinking About You) oldalán, hogy indít egy gyorstalpalót kezdő bloggereknek. Azt hiszem, a többit pedig már kitaláljátok.

Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy regény befejezése?
Nagyon nem jól. Ilyenkor agybajt kapok, és folyton azt kérdezgetem, hogy „Miért?”, és hogy „ennek nem így kellett volna történnie”. Utána napokig ezen kattogok, és mindenkinek elpanaszolom, mennyire nem tetszett, annak, aki meghallgat, és annak is, aki nem.

Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol a könyvekben, hogy megtudd mi fog történni?
Soha nem teszek ilyet. Inkább nem alszom éjszaka, hogy a könyv végére érjek, de nem olvasok előre. 

Kit szeretnél megjelölni?
Bárkit, aki kedvet kap hozzá. 

Read More

Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék legalább a bírósági meghallgatásig távol tartani forrófejű lányukat a bajtól, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes legjobb barátjával és annak két haverjával. Rosie-nak persze semmi kedve menni, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra kaphat…

Író: Jennifer Salvato Doktorski

Eredeti cím: How My Summer Went Up in Flames
Cím: Lángra lobbant nyár
Kiadó: Móra Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 272.
Téma: Romantikus, Utazás

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a LOL könyveket, így nem is volt kérdés, hogy megrendelem-e az akkor (augusztus) újnak számító regényt. Úgy vártam a futárt, mintha maga a Megváltó lett volna, a futár srác el sem tudta képzelni mi lehet a csomagban, hogy ennyire türelmetlen vagyok. Amint beértem a házba azonnal nekiestem a csomagolásnak, és ott lapult benne ez a csoda. *-* 

A kedvenc borítóm a LOL-könyvek közül. Nyárias, fiatalos és az embernek rögtön jobb kedve lesz, ha ránéz. Borító alapján szerelem első látásra. Ami viszont szomorúsággal töltött el, hogy olyan kis rövidnek tűnik, ráadásul nagyobb betűkkel is írták.

Már a könyv eleje is érdekesen indul, és nekem kicsit Toplistás szerelem beütése volt, de határozottan felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan is jutottunk el idáig, értitek, hogy mi volt az előzmény.

A történet alapja igazán érdekes, és számomra abszolút kedvenc (hát igen, mióta elolvastam J.A. Redmerski: A soha határa című regényét odavagyok az utazós művekért). Olyan izgatott voltam olvasás közben, mint egy kisgyerek karácsonykor. Alig vártam, hogy a karakterekkel együtt utazgathassak.

Amber Tamblyn

Mióta megvettem a könyvet azóta már kétszer elolvastam, és be kell, valljam második olvasásra jobban megfogott. Először nagyon irritált Rosie viselkedése, sőt másodszorra is, de akkor már valahogy el tudtam tőle vonatkoztatni, és inkább koncentráltam más dolgokra. Jobban figyeltem a

cselekményre, a végkifejlettre, hogy mikor, hol, és mi történik. És ahogy mondani szokták, az apró dolgoknak is iszonyatosan tudtam örülni.

Nem kell egy cselekmény dús, eseményekkel teli történetre számítani. Egyszerű, de mégis szórakoztató. Nincsenek benne bonyolult szálak, és a szereplőink is átlagos emberek, és kevesen is vannak. Egy nyári estére, vagy esetleg egy kimerítő iskola/munkanap után tökéletes kikapcsolódás, hiszen nem kell megerőltetnünk az agyunkat, csupán csak engednünk kell, hogy a könyv magával ragadjon, és elkalauzoljon bennünket egy csodálatos utazásra. Szerencsére az írónő tájékozottnak bizonyult, és nem tudta le a helyszíneket azzal, hogy leírta a helység nevét, és csókolom. A legtöbb megállónál megemlítette a nevezetességeket, és könnyen magunk elé képzelhettük a tájat a leírásainak köszönhetően.  

Szívesen olvastam volna még tovább az utazásukról, mert nagyon érdekesnek találtam. Ha tehetném én is utazgatnék szerte az országban, vagy éppen világban. Ahogy a könyvben is olvashatjuk, nem csak a nagy és neves városok lehetnek érdekesek, hanem a kisebb, eldugottabbak is.

Teljesen bele tudtam magamat élni a történetbe, szinte már úgy éreztem, hogy én is ott vagyok. Biztos vagyok benne, hogy máskor is újra fogom olvasni, mert szívesen újra élném ezt a kalandot.

Sajnos nem találtam meg a nevét,
de a képre a Pinteresten bukkantam rá

Értékelés: 5/4
Tetszett a könyv, annak ellenére, hogy voltak pillanatok, amikor majdnem abbahagytam, annyira idegesített. Szerencsére ez az érzés, hamar elmúlt és felhőtlenül élvezhettem az utazást. Egy nyárias könyv, egyszerű, mégis magával ragadó.

Borító: 5/5*
A kedvenc LOL borítóm. Egyszerűen imádom. Könnyed, nyárias, és ha az ember ránéz rögtön jobb kedve lesz.

Karakterek: 5/4
Az írónő nem tette tele a regényt szereplőkkel, ami szerintem jó dolog. Így elég figyelmet tudott szentelni mindenkinek a műben. Rosie nem lett a kedvenc női karakterem, de azért a végére kicsit megkedveltem. A fiúk viszont már az első pillanattól kezdve elrabolták a szívemet. Aranyosak, humorosak, és segítőkészek voltak.

Kedvenc karakter:
Matty, Spencer és Logan. Azt hiszem, hogy ezt a rajongásomat megértsd, el kell olvasnod a könyvet. *-*

Kedvenc jelenet: A lovaglás, és az amikor Rosie és Spencer beszélgetnek.

Kedvenc idézetek:

„A konyhában sorra nyitogatom a szekrényeket, keresem a tökéletes ropogtatnivalót, amitől egy csapásra jobban leszek. Lássuk csak: ideiglenes távoltartási határozat… Nem vacakolok a pereccel. Ide dupla Oreo kell.”

„- Jó, bocsi, csak ez Logan totál kiakaszt. Ekkora baromarcot! - Aha. Ezért fogsz belezúgni, mire a Pennsylvania- Virginia-határra érünk – motyogja Matty.”

„Úgy örülök, hogy Avery nem az a fajta csaj, aki leszólja a hercegnőket. Úgy értem, persze, meg kell állniuk a nőknek a saját lábukon. De néha azért jólesik hinni egy tündérkeresztanyában, egy kis varázslatban és a boldog befejezésben.”

Utazz velünk! Útvonalterv egy felejthetetlen élményhez.

A Google Maps segítségével megpróbáltam rekonstruálni, hogy merre utaztak szereplőink. Sajnos egyszerre csak 10 állomást engedett megadni, de megoldottam a problémát. :D  

Read More

Moskát Anita - Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Író: Moskát Anita
Cím: Horgonyhely
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 440.
Téma: Fantasy

A könyvet Uszáma ajánlotta, vagyis inkább annyit áradozott róla, és bizonygatta, hogy mennyire úúú meg ááá, hogy úgy döntöttem, ha ő imádta, akkor bizonyára nekem is tetszeni fog, hát hogy is mondjam az elképzelés és a valóság messze áll egymástól. Nem azt mondom, hogy utáltam a könyvet, mert ez hazugság lenne, de úgy érzem ez nem az én könyvem. Lehet azért, mert nem vagyok olyan értelmi szinten, hogy érteni, értékelni tudjam, vagy esetleg a szemléletmódom más, de egyszerűen nem tudtam teljesen belemerülni a könyvbe, talán pár év múlva, vagy egy másik helyzetben másképp fogom látni ezt a regényt.

A könyvben a nők a „felsőbbrendűek” míg a férfiak el vannak nyomva. Nekem ez amolyan fordított szemléletnek tűnik ugyanis a mi világunkra inkább a férfi hatalom jellemző, itt viszont mindent a nők irányítanak. Az írónő ezt az elgondolást nem tudta volna megvalósítani egy olyan közegben, mint amilyenben élünk, hiszen ha reálisan belegondolunk, kicsi lenne az esély egy ilyen változásra, ezért megteremtett egy új világot, amiben kedvezőek a feltételek egy nőuralomra. Gúzsba köti a férfiakat, és szabadságot, hatalmat ad a nőknek. Ez a szabadság azonban nem igazi, ugyanis csak egyféleképpen érhetik el, ha terhesek lesznek, ebből kifolyólag pár hónapig vándorolhatnak, de ez pont elég ahhoz, hogy a különlegességük miatt magasabban álljanak a ranglétrán.

Mint tudjuk semmi jó nem sül ki belőle, ha az egyik nem el van nyomva, mert lesznek olyanok, akik változást akarnak, és bármit megtesznek azért, hogy egyenjogúság legyen. A változáshoz ugyan idő kell, nem megy egyik pillanatról a másikra, de amíg elérkezik ez a pillanat, addig is a lehető legtöbb kárt próbálják tenni a rendszerben az ellenállók. Itt jönnek képbe a maszkulinisták, akik a férfi egyenjogúságért harcolnak.  A történet egyik fő szála pontosan ez, hogy mindenki ugyanolyan jogokkal és egyenlően élhessen.

Megjelennek a tipikus hatalmi harcok is, a nagyravágyó emberek, akik kínozni és ölni is képesek pusztán azért, hogy magasabb pozíciót tölthessenek be. Ez nem is meglepő ugyanis minden korban, rendszerben vannak ilyen emberek.

Egyik főszereplőnknek, Larsnak van egy különleges képessége, aminek segítségével a növények gyorsabban fejlődnek, emiatt a faluban ahol él jobb a termés, és télen sincs éhezés, vagy hiány. Később kiderül, hogy ez csak egy része az adottságának, a felszín alatt (és ezt nem csak képletesen értem) sokkal több rejtőzik, mint azt bárki gondolta volna.  Kiderül, hogy képessége talán megváltoztatja az egész világot, de ezért hatalmas árat kell fizetnie. Azonban nem kell félteni őt sem, úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik, sőt hálásak a segítségért és az odaadásáért. Végül tényleg megváltozatja a világot, csak nem éppen, úgy ahogy gondolta.

Ebben nagy szerepet játszik másik főszereplőnk Helga, egy 13 éves kislány, aki az apukájával, Vazillal él egy könyvtárhajón. A lánynak nincs egyszerű élete, kénytelen úgy viselkedni, mintha fiú lenne. Az apja megveti a nőket, és a terhességet egy rossz dolognak tartja, ezért mindent megtesz, hogy a férfiak ne a nőt lássák a gyermekében. Rövidre vágja a haját, fiús ruhákat, és fűzőt hordat vele.

Vazil a történet nagy részében egyáltalán nem szimpatikus, már a könyv elején megmutatja ellenszenves oldalát. Csak néztem, mint hal a szatyorban, és nem értettem, hogy lehet valaki ennyire szívtelen és nemtörődöm. Ezt még el is tudtam volna fogadni, mert azért egy kis megbánást éreztem felőle.

Később megértettem, hogy miért tette azokat a dolgokat, tényleg értettem, de nem tudtam megsajnálni, mert humánusabban is eljárhatott volna, megkönnyítve ezzel a saját és a nők életét is. De nem kell félni egy cseppet sem, a sors vagy a karma – mindenki nevezze úgy, ahogy szeretné – megbünteti, azért ahogyan viselkedett. 

Helga kíváncsi az anyukájára, többet szeretne róla tudni, ezért faggatja az apját, aki kitér a válaszadás elől. A lány abban reménykedik, hogy egyszer majd találkozik azzal a nővel, aki megszülte, és helyre áll minden. Egy idő után Vazil megenyhül, de nem jönnek szavak a szájára, ezért egy kis levélben írja, meg, hogy mi is a helyzet a harmadik feleségével. Helga annyira a szívére veszi a dolgokat, hogy felelőtlen lépésre szánja el magát, nem gondolva a következményekre. De nem is tudom, miért várunk felelősségteljes cselekedeteket egy 13 éves gyerektől. Oké, hogy a történetben már felnőttnek számít, de nem hiszem, hogy a gondolkodásmódja annyira eltérne a mi világunkban élő 13 évesekétől, és ezzel most nem akarok senkit megsérteni, mert igenis vannak érett gondolkodású gyerekek ebben a korosztályban is, és az idősebbek között is vannak olyanok, akik nem érik el a koruknak megfelelő agyi szintet sem. Egyszerűen csak annyira távol áll tőlem ez az egész dolog, mint a világűr.  Viszont ha elvonatkoztatok a saját agymenésemtől, Helga szemszögéből ez az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljon az apjától, ez pedig nem más, minthogy teherbe esik, és ezáltal szabadon elhagyhatja a börtönt jelentő hajót. Ugyan maradhatott volna, és felnőtt emberként megbeszélhették volna a történteket, vagy legalább megpróbálhatták volna, de ez eszébe sem jutott.

Lars a nagy játékos kihasználja apát és lányát egyaránt célja érdekében. Elhiteti a lánnyal, hogy érdeklődik iránta, pedig csupán csak egy eszköz. Az apát pedig azzal eteti, hogy tud egy megoldást a problémájára.

Odveig egy anyaházban él és dolgozik. Ezen a helyen a fiatal lányok, és idősebb nők egyaránt élnek, és az a feladatuk, hogy gyerekeket szüljenek. Ki kell jelentenem, hogy talán az itt zajló jelenetek voltak számomra a legbizarrabbak. Meg kell mondanom őszintén teljesen ledöbbentem, hogy mi folyik abban a házban. Amolyan bevezetés a szülés rejtelmeibe kurzust tartanak minden lánynak, és ők ezt nagyon élvezik. Értem én, hogy a tudás hatalom, meg amit megtanultál azt nem vehetik el tőled, hasznos is valójában, de hogy ezt ennyire könnyen veszik, nem tudom, én minimum félnék, aggódnék vagy hasonló. Tudom, hogy ez számukra természetes, ebben nőttek fel, de ne mondja azt nekem senki, hogy az normális, hogy annyi az életük, hogy megállás nélkül gyereket szülnek. Ez annyira rideg és szomorú. Megéri nekik mindez? Kapnak pár hónap szabadságot, de valójában mégsem szabadok, ugyanúgy rabok csak másképpen, mint a férfiak.

Helga is ebbe a házba kerül, itt pedig kénytelen belátni, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolta, szívesen visszatérne apjához, de Brita a ház vezetője nem engedi, ugyanis a lány birtokában van valami, amire szüksége van. Helga választásra kényszerül, és egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia.

A könyv végére ismételten jött egy váratlan és megdöbbentő fordulat, talán ezen lepődtem meg a legjobban. Mint várható volt Helga megszül, de ami ezután történt, na, arra álmomban sem gondoltam volna. Csak ültem és bámultam a sorokat és nem értettem. Szerintem, ha valaki látott, azt hihette, hogy transzba estem vagy nem tudom. A könyv legnagyobb fordulata, pedig alapból sem szenvedett hiányt váratlan eseményekből.

A történet itt nem ér véget ugyanis Lars megkísérli a lehetetlent. Azonban ahogy lenni szokott, ami elromolhat, az el is romlik. Bár azt sem értettem, miért nyúl hozzá, amikor azt sem tudja, mit csinál? De az a lényeg, hogy mindent összekuszál.

Az írónő történet kimenetelét az olvasó fantáziájára bízza, ahogy azt is, hogy eldöntse szerinte mi a jó, vagy éppen mi a rossz. Ha úgy vesszük a könyvnek nem is lehetett volna vége, elvégre se happy end, valójában függővég sem, egyszerűen, amit az írónő meg akart írni, azt megírta a többi meg már másik könyvbe tartozik.

Értékelés: 5/ 2,5

Összességében számomra egy furcsa és nehezen emészthető könyv volt, megszenvedtem vele. Egyszerűen annyira távol áll a nézeteimtől, az általam kialakított képtől, hogy talán velem van a baj, de nem tudtam élvezni, és folyton a hibákat láttam. Nem azt, mondom, hogy rossz könyv, mert érdekes a téma és a megközelítési mód, de ez nem az én műfajom, egyszerűen nem vette be a gyomrom.

Borító: 5/4

A borító tetszik, ötletes.

Karakterek: 5/3

A legtöbb karakter idegesített. Helga a gyerekességével, Vazil a kutatásmániájával, Lars a manipulálásával és még sorolhatnám a többieket. A nevekkel is problémám akadt, Odveig nevét kiolvasni is alig tudtam, nemhogy leírni, egyedül Helgának van normális neve a történetben.

Kedvenc szereplő: Nem volt ilyen.

Kedvenc jelenet: A vége.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

A ​​függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.

Író: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű tévedés
Eredeti cím: Beautiful Oblivion
Sorozat: Maddox testvérek 1. 
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 368.
Téma: Romantikus, New Adult

Imádom Jamie stílusát, a könyvei pedig fantasztikusak, ezért mindig hatalmas öröm számomra, amikor olvashatom a regényeit. Ez most sem volt másképp. Óriási lelkesedéssel vetettem bele magamat a történetbe, és most sem kellett csalódnom.

A sorozat első része Trenton és Cami kapcsolatába enged betekintést. Végigkísérhetjük őket az úton, ami tele van kanyarral, kátyúval, és kereszteződéssel. Főhőseink gyerekkoruk óta ismerik egymást, de nem szoros a kapcsolatuk, mégis eleget tudnak a másikról. Egyiküknek sem volt egyszerű gyerekkora, és most idősebb korukban is megvannak a saját problémáik.  

Kapcsolatuk szépen lassan alakul ki, és bizony sok az olyan tényező, ami (vagy inkább aki) akadályokat gördít a szerelmük kiteljesedése elé.

Trent egy Maddoxhoz hűen nem adja fel egykönnyen a játszmát, és harcol a lányért, és mindezt annyira édesen, viccesen és szexin teszi, hogy észre sem veszi az ember és ő is szeretne magának egy Maddox fiút. Ahogy Olive-val viselkedett, az annyira cuki volt, hogy meg tudtam volna zabálni, olyan jó volt látni, hogy mennyire szereti azt a kislány, és a lány viszontszereti őt.

Cami viszont nem lopta be magát a szívembe, már a könyv elején fura volt, hogy gyakorlatilag két kapura játszik, és a könyv nagy részében nem is tudott közöttük dönteni, a fennmaradó időben pedig nyavalygott. Nem tudom miért, de ez engem nagyon zavart, főleg mikor mást sem olvastam, csak, hogy folyton azt fújja, hogy meg fogja Trent utálni, meg többet látni sem akarja majd és a többi. Basszus hát álljon a sarkára és döntse el, mit akar, persze megértem én, hogy nem egyszerű, mert az ember az érzéseit nem befolyásolhatja, de akkor ne hülyítsen két fiút. Egy talpraesett lánynak láttam, aki nem csinálja össze magát egy kis szellőtől, de valahogy amikor olyan helyzetbe került, egyszerűen leblokkolt, vagy nem tudom. Egy kicsit lobbanékony természetű, akárcsak Trent, de ez nem zavart, mert olyan szópárbajokat nyomtak le, hogy nem bírtam megállni nevetés nélkül.

A tetkós/tetováló szalonos dolog Jay Crownover Marked Man sorozatát juttatja eszembe. Ami nem baj, mert azt a sorozatot is imádom, úgyhogy ez nem okozott problémát.

Az írónő egy kis csavarral is meglepte az olvasóit, amit az utolsó oldalon „rejtett” el. Hát az körülbelül akkorát szólt, mint egy bomba. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Megkaptam a várva várt Happy End-et, de mellé kaptam egy kis fejtörést is, ami nem hagyott este aludni. Talán ennél jobban nem is tudta volna lezárni ezt a könyvet. Így az olvasók 1000x jobban el akarják majd olvasni a sorozat következő könyvét.

Tetszik, hogy ugyan különálló sorozat mégis belefolyik Travis és Abby történetébe. Az írónő jól kitalálta, hogy a Gyönyörű sorscsapás trilógiát megírja (Gyönyörű sorscsapás 1. Abby szemszög, Veszedelmes sorscsapás 2. Travis szemszög, Gyönyörű esküvő 2.5 Abby-Travis szemszög), és hozzákapcsolja Maddox testvérek sorozatot is, amiben a maradék négy fiút is megismerhetjük. A történetek közel ugyanabban az időben játszódnak, így azt is látjuk, az egyes testvérek, hogyan látják az eseményeket.

Alig várom, hogy az írónő következő regényét olvashassam. Azt hiszem, könyvről könyvre egyre jobban beleszeretek a Maddox fiúkba, de nem is tudom, miért lepődöm meg ennyire, hisz mindannyian csodálatosak.

Értékelés: 5/4
Egy újabb csodálatos Jamie könyv, ami magába szippantja az olvasót. Már az első oldal megfog és az utolsó betűig el sem engedi az embert.

Borító: 5/4
Két borítója is van ennek a könyvnek, és azt kell, hogy mondjam, mind a kettő nagyon tetszik. Ez a pávatollas megoldás hihetetlenül ötletes.

Karakterek: 5/4
Érdekes a karaktermegformálás. A főszereplőink valóságosak, megvannak a problémáik, ugyan Trent hátteréről nem derül ki sok minden, és örültem volna, ha kicsivel több információt kapunk, még így is élvezhető volt a regény. Camiról szerintem éppen eleget megtudtunk, így nála nem volt hiányérzetem.

Kedvenc karakterek:
Trent, de Olive is nagy favorit, nagyon aranyos, és meglepően érett a korához képest.

Idézetek:

„Hosszú szünet után összerázkódtam a szavaktól, amiket kimondani készültem.- Ha tudnád, amit én tudok… nem szeretnél. „

„Raegan azt kérdezte, szerettem-e már két férfit. Akkor még nem tudtam, hogy máris kettőt szeretek. Két férfit, akik nem is lehetnének különbözőbbek, mégis annyira hasonlítanak egymásra. „

 

Read More

Rick Riordan – A villámtolvaj

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Író: Rick Riordan

Cím: A villámtolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2005.

Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak 1.

Oldalszám: 374.
Téma: Fantasy, Görög mitológia

Régóta szemezek ezzel a könyvvel/sorozattal, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy ténylegesen nekikezdjek, pedig szeretem a mitológiával kapcsolatos történeteket. A filmeket láttam ezer meg egyszer, és imádom őket, de kicsit tartottam a könyvtől, pedig általában ez sokkal jobb, mint az adaptációja. Most viszont kaptam egy kis motivációt, így valójában „muszáj” volt elolvasnom a regényt. A történet elején féltem, hogy majd állandóan össze fogom hasonlítani a filmmel, de rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a kettő, ugyan van átfedés közöttük, mégis úgy érzem, hogy a könyv jobban átadta az érzelmeket, és a cselekményt, amire nagy szükségem volt, hisz így jobban megértettem a mögöttes tartalmakat is.

A könyv eleje tök jópofa, megszólítja az olvasót, olyan érzés, mintha Percy személyesen mesélné el a történetet és egy kis keretet adna hozzá, nem pedig csak, huss, bele a közepébe. A leírások miatt tisztán elképzelhető a cselekmény, az író nem sajnálja a szavakat, és mindent bőven kifejt, de meglepő módon egyáltalán nem untam ezeket a hosszú elemzéseket.

A szereplőket sem hanyagolja el, róluk is bőven kapunk információt, így képet kapunk arról, hogy melyik karakter milyen, mind külsőleg, mind belsőleg.  Percy életében a legfontosabb az édesanyja és ezt elég sokszor megtapasztalhatjuk a regény során.

Az anya mindent megtett, hogy a fiát biztonságban tudja, az életét is feláldozta volna érte, de volt benne egy kis önzőség is, hiszen már a kezdet kezdetén a táborba kellett volna küldenie, de szerette volna maga mellett tudni, ez végül végzetes hibának bizonyult. Percy így is úgy is arra a helyre került, ahova kellett, csak sokkal több nehézséggel keresztezett úton.

A Félvér-tábor semmihez sem hasonlít, amit Percy valaha látott, mégis inkább otthon érzi magát, mint bárhol máshol eddigi életében. Ezen a helyen sok mindent megtanul. Magáról, az istenekről, próbálja megtalálni azt, hogy miben tehetséges, még ha olykor nehezen is boldogul. Egyre jobban beilleszkedik a táborlakók közé, ám mire megszokná a helyzetet kiderül, hogy ki az édesapja, és emiatt a többiek más szemmel kezdenek rá nézni. Percy újra egyedül marad. 

A baj nem jár egyedül szokták mondani, így hősünknek is kijár belőle rendesen. Rá hárul az a hálátlan feladat, hogy még a nyári napforduló előtt meglelje a Zeusztól ellopott villámot, ami már önmagában is hatalmas kihívás, de mintha ez nem lenne elég, meg kell látogatnia az Alvilágot is. Ez egy felnőttnek sem egyszerű, nem egy 12 éves gyereknek. Percy mégis bátran állja a próbát, és nekiindul a lehetetlennek. Hihetetlen felelősség nyugszik a vállán, és néha olyan érzésem van, mintha sokkal idősebb lenne, mint amennyi valójában. A stílusa, az elszántsága, a felfogóképessége, sokkal érettebb személyiségre utal.

Főhősünk nem egyedül indul neki az útnak, vele tart Groven a szatír és Annabeth, Pallasz Athéné lánya is. Eseménydúsan telnek a napjaik, akadályokba ütköznek, amik hátráltatják őket a céljuk elérésében, de valahogy mégis mindig felülemelkednek a problémákon, talán amiatt, hogy rájönnek, hogy ha összefognak, többre lehetnek képesek, mint azt valaha is gondolták volna.

Sajnos senkire nincs ráírva, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll, ezért főhőseink olyan istenekben/félvérekben is megbíznak, akikben nem kellene, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és mások életét is. Egy olyan harc közepébe csöppenek, amiben ők csupán csak eszközök, apró porszemek a hatalmas gépezetben, akik könnyen feláldozhatóak. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a könyv happy end-del végződik, hiszen a fő problémát sikerült megoldani, leszámítva egy-két elvarratlan és kellemetlen szálat, de ez nem meglepő fordulat egy sorozat szempontjából. Az olvasó megkapja a várt befejezést, de az író mégis hagy benne egy kis tüskét, egy kis kíváncsiságot, hogy kényszert érezzen arra, hogy a sorozat második kötetét is a kezébe vegye, hogy tovább izgulhasson Percyért, Annabethért, Groverért és az összes többi szereplőért.

Összességében egy élvezhető mű, amelyben egy fiúnak meg kell tanulnia, hogy nem mindenki az akinek, és aminek látszik, hogy olykor elég a hit ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk,és hiába gördít az élet akadályokat elénk felül kell rajta emelkedni, még ha lehetetlennek is tűnik.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a görög mitológiát, nem vetnek meg egy kis akciót és mindenekelőtt szeretik a vicces jelenetek, ugyanis ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz elengedhetetlen. 

Értékelés: 5/5

Jobb lett volna, ha a könyvet a film előtt olvasom, de valójában így sem vont le semmit az értékéből. Abszolút kedvenc lett, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot, és megtudjam milyen bonyodalmakba keverednek főszereplőink. Akcióban gazdag, vicces és aranyos történet, és a görög mitológia a fő szála, hát kell ennél több? Azt hiszem nekem nem!

Borító: 5/3

A borítótól nem vagyok elájulva, de legalább tükrözi a történetet. A főbb tárgyak, momentumok megjelennek rajta. 

Karakterek: 5/5

Jól kidolgozott karakterek, nem éreztem hiányt sehol. Totálisan Percy fan lettem. *.* Viszont úgy érzem meg kell említenem Mr. D.-t alisa Dionüszoszt,  hát ez az ember, akarom mondani isten egy igencsak ellenszenves egyén. Talán őt utáltam a legjobban a szereplők közül, olyan érdektelen volt, és számomra egy kicsit udvariatlan is (és még szépen fejeztem ki magam). 

Kedvenc karakter: Percy <3 Szerintem ezt magyarázni sem kell. 

Legrosszabb karakter: Mint feljebb említettem Dionüszosz, és Luke. 

Kedvenc jelenet: Amikor Percy ellenállva Clarisse „támadásának” a wc vízkészletének felét a lány arcába irányítja.

Kedvenc idézetek: 

„Gabe meghízott. Úgy nézett ki, mint egy guberált cuccokba öltözött, agyarától megfosztott rozmár. Volt vagy három szál haj a fején, mind a három keresztbe fésülve tar koponyáján, mintha ettől jóképű lenne vagy ilyesmi.”

„- Nem valami alufóliával bevont díszletvillámról beszélek, amilyet másodvonalbeli színielőadásokon látni. Az ellopott tárgy két láb hosszú henger, anyaga nagy finomságú mennyei bronz, mindkét végén istenszintű robbanóanyag.”

 TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb a nyár végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot. 

A Netra által választott könyv Rick Riordan - A villámtolvaj, aminek nagyon örültem, mert régóta el szerettem volna olvasni ezt a regényt. A Probloggerek közül olvasták már néhányan, és mindannyian azt mondták, hogy tuti, hogy én is imádni fogom. Igazuk lett. :) 

Az extra feladatom pedig az, hogy a könyvből az egyik kedvenc istenemet/istennőmet le kell rajzolnom. Ez egy igazán ötletes feladat, csak egy probléma van, hogy bizony nem tudok rajzolni. Viccen kívül, kérdezzétek csak meg a volt rajztanáromat. Persze kedvtelésből firkálgatok össze vissza, de azok értékelhetetlenek. Úgyhogy drága Netrám jól feladtad a leckét, de Challenge Accepted. :D 

Itt pedig megnézhetitek az elkészült művet, nehéz szülés volt, órákig szenvedtem vele, de ettől jobbra nem tellett. 

!!!Felelősséget nem vállalok az esetleges rosszullétek miatt, úgyhogy csak saját felelősségre nézd meg eme képet!!!

A képen Poszeidón látható, még ha "kicsit" felismerhetetlen is. 

Read More

Kass Morgan: The 100- Kiválasztottak

Évszázadok ​​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig.

Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.

A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.

Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Író: Kass Morgan
Cím: Kiválasztottak
Eredeti cím: The 100

Sorozat: The 100 1.
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Disztópia, Posztapokaliptikus, Romantikus

Imádom a sorozatot, sőt az imádom szó nem is fedi le  a valóságot, ezért teljesen egyértelmű, hogy elolvastam a könyvet is.  Azonban féltem, hogy nem lesz olyan, mint amit várok, és rá kellett jönnöm, hogyha nem akarom minden időmet arra szánni, hogy azon gondolkodom, hogy ez sem és az sem így volt, akkor a könyvet teljesen különálló dologként kell kezelnem, mintha nem is nézném a sorozatot. Sajnos ez is kevés volt, mert a könyv hatalmas csalódás volt, többet vártam tőle.

Őszintén örülök, hogy először néztem és nem olvastam, pedig ilyet ritkán mondok, de ha a könyvvel kezdem, a sorozat megnézése meg sem fordul a fejemben, és akkor bizony, egy nagyon jó dologról maradtam volna le.

Nekem nagyon lassú és eseménytelen volt ez a regény, oldalakon keresztül nem történt semmi, aztán néha be-betoppant egy-két oldal visszaemlékezés.
Négy ember szemszögéből olvashatjuk a történetet. Clarke, Wells és Bellamy a Földön vannak, míg Glass az űrben.  Így innen is, onnan is kaptunk információkat.

Arra számítottam, hogy hasonlítani fog a sorozatra legalább egy kicsit, de sajnos a romantikus szál annyira elnyomott mindent, hogy az hihetetlen. Sokkal jobban érdekelt volna, az hogyan boldogulnak a fiatalok a Földön, mint a szerelmi nyavalygásuk. Még az elején el is ment, mert sok mindent megmagyarázott, de aztán túl sok lett, főleg amikor a többiek is becsatlakoztak.  Több izgalmat, akciót vártam volna. Szívesebben olvastam volna arról, hogyan látják a bolygót, milyen érzés ott lenni. Félnek? Másra számítottak? Csodálkoznak? Honvágyuk van?

Egyszerűen nem láttam értelmét ennek a könyvnek, a lényeg teljesen elveszett. Ha valaki elolvassa a fülszöveget egy jó kis disztópiára számít, amiben előtérbe helyeződnek kicsit az érzelmek, aztán mikor elolvassa a könyvet, egyszerűen nem fogja tudni, hogy mégis mitől disztópia ez, és nem egy romantikus regény.

Az érzelmek előtérbe helyezése nem lett volna probléma, ha nem vitték volna túlzásba. Jó irányba indultak el az elején, mert egy kis dilemmát okozott egyes szereplőknek. Erős érzelmek, mint szerelem, testvéri szeretet, segíteni akarás, és a legfontosabb a túlélési kényszer is megjelenik, emiatt mindenkinek döntéseket és áldozatokat kellett hoznia. De utána annyira csak erről volt szó, hogy minden más háttérbeszorult.

A pozitívum, hogy van egy kis rejtélyes szála, ugyanis nem tudjuk, ki miért került börtönbe, majd a Földre, ezt fokozatosan tudjuk meg, ahogy előrehaladunk történetben.

Nem lett hosszú ez az értékelés, mert egyszerűen másra számítottam, annyira hogy azt el sem tudom mondani, és úgy érzem ennyi pont elég, és bárki leszűrheti, hogy bizony nem szerettem ezt a könyvet.

Értékelés: 5/2,5
A sorozat után hatalmas csalódás ez a könyv. Több akcióra, és információra lett volna szükség, és kevesebb romantikára.

Borító: 5/3
Sorozatos borítója lett a könyvnek, amit nem értek, mert szinte semmi közük nem volt egymáshoz.

Karakterek: 5/3

Sajnos a karakterek sem lettek annyira kidolgozva, mint lehettek volna. Kevés információt kapunk róluk, csupán annyit, ki mit érez a másik iránt.

Kedvenc karakter:
Ahogy a sorozat esetében, itt sem volt másképp. Abszolút Bellamy párti vagyok, hihetetlen az, hogy bármit megtenne a húgáért. 

Read More