Nicola Yoon - Minden, minden

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Író: Nicola Yoon

Eredeti cím: Everything, Everything 

Cím: Minden, minden

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 336.

Téma: Romantikus 

Egy Csillagainkban a hiba stílusú könyvre számítottam, ezért is ért meglepetésként a történet vége. Csalódás viszont egyáltalán nem ért, és ennek nagyon örültem.
A könyv egyszerre aranyos és szomorú, nagy sírásra számítottam, de szerencsére ez elmaradt.
Nem kell nagy cselekményre és hatalmas fordulatokra számítani (kivéve egy két eseményt a végén), ettől függetlenül nem unatkoztam egy cseppet sem az olvasása közben.
Sajnos nem volt lehetőségem egy ültő helyemben elolvasni a könyvet, de pár nap kihagyás után könnyedén újra belemerültem mintha nem is hagytam volna félbe.

A szereplők egyszerűek és őszintén szólva elég kevés van belőlük, nem kell megosztani a figyelmünket 30-40 ember között, hanem max 20 ember van, annak is a nagy része mellékszereplő. Ezzel nem is volt baj elvégre nem az érdekelt mi történik a hatodik szomszédban, hanem az hogyan alakul a két főszereplő élete.
A srác a szomszédból sztorit kicsit megkavarták Maddy betegségével. Emiatt bonyolultabb a helyzet, de mint tudjuk, a szerelmet nem lehet megállítani.
Olly és Maddy kapcsolata lassan alakul ki, tekintve a körülményeket, de nagyon aranyosak együtt. Napról napra egyre jobban megismerik egymást és a kezdeti szimpátia átalakul barátsággá.

Olly egy kedves és nyitott fiú, akinek szintén megvan a maga problémája a családján belül.
A két fiatal különbözik egymástól, de mégis érződik a harmónia közöttük.

A beszélgetéseiket olvasva nem tűntek átlagos tinédzsereknek, sokkal érettebbek voltak annál, bár voltak igazán felelőtlen lépéseik. 

Maddy hatalmas változásokon megy keresztül Ollynak köszönhetően, mindent másképp kezd el látni, emiatt olyan döntések meghozatalára szánja el magát, amiket eddig lehetetlennek gondolt. Az egész élete fenekestül felfordul, és minden, amiben eddig hitt átalakul, és egy normális, átlagos élet után áhítozik. 

Valójában ettől többet nem nagyon tudok elmondani a könyvről. Tetszett, aránylag hamar végeztem vele. Azt nem mondanám, hogy bárhol, bármikor újraolvasnám, legalábbis most nem, talán pár hónap múlva megtenném, de annyira nem fogott meg, hogy bátran kijelentsem ez bizony újraolvasós történet. A filmet viszont nagyon várom, azt ezer százalék, hogy meg fogom nézni, és remélem lesz annyira jó, mint a könyv, és nem kell csalódnom. Az előzeteseket látva nagyon jónak ígérkezik, de teljes véleményt csak akkor tudok majd alkotni, ha láttam. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket, és szerették A csillagainkban a hibát, bár azok figyelmét fel kell hívnom, hogy ne számítsanak ugyanolyan történetre, és ne hasonlítsák össze a két könyvet. 

Értékelés: 5/4
Aranyos könyv, egy kis szomorúsággal fűszerezve. Maddy és Olly egymásra találásának története, ami egyszerre megható és szívmelengető, de bizony nem ennyire kerek a történet, vannak benne buktatók, akadályok, olyanok is, amire az olvasó abszolút nem számít.

Borító: 5/3
A magyar borító annyira nem tetszik, viszont az eredeti borítóba szerelmes lettem.

Karakterek: 5/4
A szereplők többségét szerettem. Mindenkinek megvan a maga problémája, de ettől függetlenül elvégezték azt, ami szükséges volt a történet folyásához.

Kedvenc idézet:

Tisztelet: Az óceán az anyatermészet maga: csodálatos, gyönyörű, személytelen, gyilkos. Gondolj csak bele! Milyen végtelen a vize, és mégis szomjan halhatnál benne. A hullámoknak csak az a célja, hogy kihúzzák alólad a lábadat, és minél gyorsabban megfulladj. Az óceán egészben lenyel, aztán felböfög, és észre sem veszi, hogy benne voltál.

Ezzel a könyvvel szeretném teljesíteni az ehavi Promágus Kupa fordulóját.

 Ki ne járt volna úgy többször is, hogy csak a borító alapján vásárolt könyvet? Vagy épp annak félresikerült mivolta rettentette el egy potenciális olvasmánytól? Ezúttal mindegy, hogy eszméletlenül szép vagy csúnya a külcsíny, ezúttal a borító kerül reflektorfénybe!

Teljesítési határidő: május 31. éjfél

Azért erre a könyvre esett a választásom, mert imádom az eredeti borítóját, és attól függetlenül, hogy szerintem a magyar borzalmas lett adni akartam a történetnek egy esélyt.

Read More

Promágus Kupa Büntetés - Top 5 könyves úti cél

Mint ahogy az a címben is olvasható bizony nem sikerült teljesítenem az áprilisi Promágus Kupa fordulóját, így hát kaptam egy úgynevezett büntit. A teljesítendő feladatot  Netra találta ki nekem. Mivel a múlthavi témánk az utazás volt, ezért ezzel kapcsolatos az én kis feladatom. Össze kell állítanom az én Top 5 könyves úti célomat, ahova szívesen ellátogatnék.

1. Roxfort
Azt hiszem ezen senki nem lepődik meg, hiszen (szerintem) nincs olyan ember, aki ne látogatná meg a híres varázslóiskolát. Kíváncsi vagyok vajon melyik ház tagjai közé sorolna a Teszlek Süveg, és azért valljuk be elég menő dolog az, ha az ember varázserővel rendelkezik.

2. Idris
A Prológus oldalán Árnyvadász hetet tartottunk, így hát nem meglepő módon eszembe jutott, hogy bizony Idris sem lehet annyira rossz hely. Szívesen megnézném a saját szememmel.

3. Avalon
Aprilynne Pike Wings sorozatából ismert Avalon a tündérek hazája. Hasonlóan Idrishez úgy gondolom itt is sok érdekes dolgot tudhatnék meg. A tündérek biztos nem repesnének az örömtől, ha megjelennék náluk, de örülnék egy idegenvezetésnek, ahol mindenféle történetet hallhatnék a múltjukról, és jelenükről.

4. Hex Hall
Roxforthoz hasonlóan ez is egy bentlakásos iskola, itt viszont elég vegyes a társaság, így tuti nem unatkoznék, hiszen mindenki más személyiség. A kultúrák és a szokások fajonként valószínűleg eltérnek, így kis betekintést nyerhetnék minden egyes faj életébe.

5. London
Nem tudom ez mennyire esik bele a kategóriába lévén, hogy nem egy kitalált helyről beszélünk, de akik ismernek tudják, hogy nagy álmom ellátogatni ebbe a városba, meg úgy Angliába, ezért muszáj volt megemlítenem itt is. Az írók gyakran választják cselekményük színhelyéül, aminek én nagyon tudok örülni.

A Promágus Kupáról bővebben ITT olvashattok!

Read More

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Író: Jojo Moyes
Eredeti cím: Me Befor You
Cím: Mielőtt megismertelek
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve: 2012/2016
Sorozat: Mielőtt megismertelek 1.
Téma: Romantikus

Stáblista: 
Louisa Clark - Emilia Clarke
William Traynor - Sam Claflin
Katrina Clark - Jenna Coleman
Steven Traynor - Charles Dance
Patrick - Matthew Lewis
Camilla Traynor - Janet McTeer
Alicia - Vanessa Kirby
Bernard Clark - Brendan Coyle

Rendező
Thea Sharrock

Forgatókönyvíró: 
Jojo Moyes
Scott Neustadter
Michael H. Weber

A filmet láttam először, ugyan tudtam, hogy egy adaptáció, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elolvassam a könyvet. Miután megnéztem és kisírtam a szememet tudtam, hogy el kell olvasnom, még akkor is, ha teljes depresszióba zuhanok utána. Nehezen, de rávettem magamat, hogy nekikezdjek, az elejével semmi problémám nem volt, szinte teljesen megegyezett a filmmel, aminek nagyon örültem, ritkán lát az ember ilyet. Nyilván a regényben jobban átjönnek az érzelmek, és a gondolatok emiatt talán sokkal jobban megrendíti az olvasót.

Szomorúsággal töltött el Will sorsa, hiszen egyik pillanatról a másikra az egész élete fenekestül felfordult, és sajnos nem jó értelemben. Minden, ami eddig lehetséges volt számára az megszűnt.  Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyire nem tudjuk értékelni azt amink, van, és azokat a dolgokat, amiket megtehetünk, így volt ez főszereplőnkkel is, bár azért ő elég jól kihasználta a kínálkozó alkalmakat, szinte már felelőtlen, halálfélelmet nem ismerő módon.

Sajnálom Will-t és a családját, összeszorult a szívem és a gyomrom a történetét olvasva, de szerencsére fogalmam sincs, hogy milyen élete is lehet valójában, milyen nehéz lehet minden reggel felébrednie, hiszen az olvasó bármikor félbehagyhatja a könyvet és visszatérhet a megszokott életéhez, de neki minden egyes nap így telik, kilátástalanul, reményvesztetten. Mondhatjuk, hogy ez csak egy regény, egy kitalált történet, de tudom, hogy sok hús vér ember van ilyen helyzetben, és ezen nem tudnak változtatni, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy bármit megtennének érte, ha újra teljes életet élhetnének. Viszont hiába olvassuk vagy halljuk, hogy ez vagy az milyen problémáktól szenved, csak együttérzést vált ki belőlünk – egyesekből szánalmat-, hiszen nem érezzük a fájdalmát, elképzelhetjük, de szinte biztos vagyok benne, hogy 100%-osan nem tudjuk átérezni az érzelmeiket.

Valójában a könyv nagy része nem szomorú, vagy legalábbis nem készteti az olvasót sírásra, aztán eljön egy pont, amikor egyre nehezebb olvasni a sorokat, egyszerre szerettem volna, hogy vége legyen és azt is, hogy ne. Mivel tudtam mire számíthatok, ezért egy kicsit könnyebb volt, de mégis nehezebb, ez a kettősség végigkísért a történeten. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy megéri elolvasni a könyvet, és ha lehetséges a film megnézése előtt.

A szereplők összetett személyiségek, átlagosak, de mégsem unalmasak, az egyéb problémák mellett „hétköznapi” problémáik is vannak, emiatt teljesen emberinek, elérhetőnek látszanak. Lou egy kedves és szerethető karakter, aki látszólagos vidám, optimizmusával igyekszik Will életkedvét visszahozni, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy minél színesebb és élvezhetőbb programokat találjon ki, és emellett főszereplőnk stílusát is el kell viselnie, ami szerencsére idővel megváltozik.

Will egy elkeseredett, reményvesztett férfi, aki – nem meglepő módon – nehezen viseli az életében bekövetkező változást. Minden napja egy küzdelem, és ez egyre jobban kimeríti. Amikor Louisa betoppan az életébe történik egy fordulat, megjelenik egy reménysugár. A lehangoló hangulat fokozatosan megváltozik, kellemesebb, kevésbé szomorú események sorozata következik, amiktől kicsit mindenki megnyugszik, és gördülékenyebben folytatódik a történet. Azonban a háttérben még mindig ott ólálkodik a sors, a tudat, hogy bizony nemsokára történni fog valami rossz, amitől nemcsak a szereplők, hanem az olvasó is a padlóra kerül, hiszen ez a dolgok rendje. Minden könyv/film, akkor adja a legnagyobb „pofont”, amikor a legkevésbé számítunk rá, ez sajnos itt sem alakul másként.

Will és Lou az együtt töltött idő alatt nem csak egymást ismerik meg, hanem önmagukat is és a világot. Megváltoztatják egymás nézőpontját. Hősnőnk megtanulja értékelni az életet, megvilágosodik, hogy nem lehet örökké ugyanúgy élni, és attól, hogy a változás félelmetes nem jelenti azt, hogy rossz is. Will felnyitja a szemét, megmutatja neki, hogy mennyi csodálatos dologtól fosztja meg magát, ha nem kockáztat, és nem változtat egy kicsit az életén.

Az idő előrehaladtával egyre jobban megbíznak egymásban, barátok lesznek, vannak, akik örülnek ennek, és olyanok is, akik nem. Megosztják egymással a gondolataikat, a véleményüket, a problémáikat. Gyakran akadályokba ütköznek Will helyzete miatt, ezek elkeserítőek, főleg látva, hogy mennyi mindent nem tehetnek meg, milyen sok helyre nem tudnak eljutni, mert nincsenek meg a kellő feltételek. Az egészséges embernek meg sem fordul a fejében, hogy néhány módosítással mennyire meg tudná könnyíteni mások életét, de sajnos általában minden a „többség” igényei szerint van kialakítva. Louisa ezek ellenére mégis megpróbálja színesebbé tenni a napokat, kisebb nagyobb sikerekkel.

És ahogy számítottam rá, bizony a végére úgy sírtam, hogy alig láttam, hogy mit olvasok. Ez ugyanúgy megvolt a filmnél is. A könnyektől függetlenül nem bánom, hogy elolvastam illetve, hogy megnéztem a filmet.

Szerencsére a film könyvhű lett egy két részlet kivételével minden fontos momentum belekerült, de ugye ezek csak azért maradtak ki, mert egy közel két órás filmbe nem lehet mindent belesűríteni.

Értékelés: 5/5
A film és a könyv is nagyszerű volt. Egy komoly témával foglalkozó mégis szerethető történet, ami ugyan kicsit megtöri az olvasót/nézőt a végére, de mégsem bánja meg, hogy megnézte/elolvasta.

Borító: 5/5
A könyv eredeti borítója egyszerű, de szép. A filmes borító is gyönyörű, semmi extra mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Nagyon jól kidolgozott karaktereket ismerhetünk meg. Mindenki a maga módján szerethető, és bár a mellékszereplőkre nem fektettek akkora hangsúlyt ez egyáltalán nem volt zavaró.

Kedvenc idézetek:

Valahányszor azon kaptam, hogy csak ül és bámul kifelé a kert be, arra gondoltam, hogy ő a legszomorúbb ember, akivel valaha is találkoztam.

Willre gondoltam, ahogy megpróbált nem nevetni a „Molahonkey Dal"-on egy éjszakán, mikor a hó aranyszínű förgetegként kavargott az ablak előtt. A bőrére gondoltam, a puha hajára, a kezére, egy élő személy kezére, olyasvalakiére, aki sokkal okosabb és viccesebb, mint én bármikor is leszek, és aki mégsem lát maga előtt fényesebb jövőt, mint hogy kioltsa a saját életét. És végül belenyomtam a fejemet a párnába, és sírtam, mert hirtelen az életem sokkal sötétebb és komplikáltabb lett, mint ahogy valaha is el tudtam képzelni, és azt kívántam, bárcsak visszamehetnék abba az időbe, amikor az volt a legnagyobb aggályom, hogy vajon Frank elég csokis fánkot rendelt-e.

Read More

Cassandra Clare - Éjfél kisasszony

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.” 

Főszerepben az árnyvadászok! 

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket. 

Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza… 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek? 

Író: Cassandra Clare

Eredeti cím: Lady Midnight

Cím: Éjfél kisasszony 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Sorozat: Gonosz fortélyok 1.

Téma: Fantasy, Romantikus 

Cassandra Clare munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen elég nagy hírnévre tett szert A Végzet Ereklyéi sorozat valamint a Pokoli szerkezetek sorozat is. Ugyan az előbbiben az első három részt elolvastam az utóbbiban már csak az első részig jutottam, ettől függetlenül szeretem Clare stílusát. A könyvsorozat első részéből készült film, illetve a sorozat is elnyerte a tetszésemet, most pedig a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően az írónő új könyvével is megismerkedhettem.

A könyv, mint ahogy a fülszövegben is olvashatjuk a Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi sorozat befejező kötete) után játszódik, emiatt nem meglepő módon tele van spoilerekkel a sorozatot illetően. Nem bántam, ezt a dolgot, de kiütköztek a hiányosságaim, hiszen néha egy egy utalás nem jött át rendesen, és ráncoltam a homlokomat, hogy ezt érthetném, ha nem lennék lusta, valamint időhiányban szenvedő, és elolvastam volna Cassandra sorozatait. Ezt saját magamnak köszönhetem, így inkább térjünk rá a fontosabb dolgokra magára a könyvre.

A borító gyönyörű,és annyira illik a történethez, aminek külön örültem, valamint annak is, hogy a cím értelmet nyer a történet végső szakaszában, és tényleg jelentőséggel bír a cselekmény alakulásában.

A könyv hosszú, ami nem is lenne baj, ha nem apró betűvel "írták " volna. Emiatt ránézésre nehéz olvasmánynak tűnik, és bevallom én is megijedtem tőle. Amin meglepődtem az, hogy egyáltalán nem volt vontatott a sztori, és üresjáratok sem voltak nagyon.  A cselekmény szépen folyt a saját medrében, és néhány esemény igencsak felkavarta a nyugodt vizet, én pedig hatalmas izgalommal vetettem bele magamat az áradatba.

A könyv fő vonala Emma bosszúja, gyakorlatilag e köré épül a cselekmény, ami izgalmas, rejtélyes, és egyben szomorú is. Ahogy már megszokhattuk Cassandránál az akciódús jelenetek mellett a romantikát sem hanyagolja el, és bizony egy történetből sem maradhat ki a jó öreg szerelmi háromszög, olykor még több szög, csak hogy ne legyen teljesen klisé a dolog. Ettől függetlenül született pár igazán romantikus jelenet.

Mint tudjuk a bosszú nem egy egyszerű folyamat, nagyon sok összetevője van, és nem tudhatjuk mi sül ki belőle.

Egy biztos Emma addig nem nyugszik meg amíg meg nem találja a szülei gyilkosát, ehhez viszont kitartás, erő, és elszántság kell. A lány bármennyire is képzett nem boldogulhat egyedül, és nem is kell neki, hiszen van egy parabitaia, aki az életét adná érte, valamint a fiú családja is hasonlóan érez.

Emma a tündéreknek köszönhetően új irányba tereli a nyomozását, ami sikeresnek bizonyul, egyre több dologra fény derül a gyilkossággal kapcsolatban, így elkezdődhet a hajsza egy gyilkos után, akit mindenki meg szeretne találni.

Tehát kis csapatunk elindul a nagy útra, ami tele van megpróbáltatásokkal, rejtélyekkel és bizony csalódásokkal is. A nyomozás során szereplőink megismerik önmagukat, és átértékelik eddigi kapcsolataikat, emellett pedig igazi csapattá kovácsolódnak, amiben mindenkinek megvan a maga sajátos posztja, ahol a legjobban teljesíthet. Mindenki kiveszi a részét a kutatásban még a legkisebb is, pedig senkinek nincs egyszerű dolga, hiszen lelkileg igen megterhelő események sorozata indul el, amit igen nehéz feldolgozni és elfogadni, nem beszélve arról a rengeteg titokról, ami időközben napvilágra kerül.

A történet meglepő fordulatok tömkelegét zúdítja ránk, valamint egy csomó megoldandó problémát is. A végkifejletre pedig nem nagyon számítottam, és hiányoltam néhány fontosabb szál végét, de mivel sorozatról beszélünk, úgy gondolom, nem kell aggódnom, elvégre szükség van a kíváncsiság fenntartására, és „ígérni” kell valamit a következő részhez. 

A regény kicsit hasonlított A Végzet Ereklyéi sorozathoz, mind a kettőben van egy lány, aki bármit megtesz a céljai eléréséhez, legyen az egy édesanya megmentése, vagy a bosszú. Egy parabatai kapcsolat, egy boszorkánymester és egy család, baráti kör, akik együtt bármire képesek, valamint a főgonosz, aki a bonyodalmak nagy részét adja. 

Örültem neki, hogy megjelentek a „régi” szereplők, gondolok itt Jem - Tessa, Clary - Jace, Alec -Magnus párosokra. Jó volt olvasni, hogy mi is a helyzet velük, de még sem vonták el a figyelmet a főszereplőkről, pont akkor és ott bukkantak fel ahol kellett, és nem vitték túlzásba a dolgot, hozták a megszokott formájukat. 

Összességében nagyon tetszett a könyv, és várom a folytatását.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes és eseménydús történet, ami ugyan hosszú, de nem hiszem, hogy bárhogyan szét lehetett volna szedni. Semmiképpen sem ajánlom olyannak, aki nem bírja végig ülni azt a közel 700 oldalt, de aki szereti Cassandra stílusát, és az árnyvadászokat azoknak kötelező olvasmány.

Borító: 5/5
Imádom a borítót, különleges és kapcsolódik a könyvhöz.

Karakterek: 5/4
Kicsit hajaznak A Végzet ereklyéi sorozat szereplőire, de ettől függetlenül senkivel nem volt komolyabb problémám.

Kedvenc jelenet: Minden olyan pillanat, amiben megmutatkozik a testvéri szeretet.

Read More

On Sai - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Calderon ​kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.

Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.

A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.

Író: On Sai
Cím: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 508
Sorozat: Calderon 2.
Téma: Fantasy, Sci-fi, Romantikus

On Sai könyvei eddig minden egyes alkalommal elvarázsoltak és ez most sem volt másképp. A Calderon 2 hozta a sorozat első részében megszokott hangulatot, és egyszerűen imádtam minden pillanatát. Az írónőnek hatalmas köszönet, amiért megírta és megosztotta velünk ezt a csodálatos könyvet, a Könyvmolyképző Kiadónak pedig azért, hogy elolvashattam és ez által újabb nagyszerű élményben lehetett részem.

A sorozat második része szinte ott folytatódik ahol az első rész véget ért, de ettől függetlenül elég gyakran utal az írónő az előzményekre, így az olvasó úgy érezheti, hogy egy pillanatra sem szakadt el a történettől. Legnagyobb örömömre a stílus egy kicsit sem változott, (majdnem) minden ugyanolyan volt, mint eddig. Ugyan a fő helyszín és a mellékszereplők változtak, de az, ami igazán fontos és lényeges az megmaradt. Például Calderon viselkedése, gondolkodásmódja, és az egész személyisége. (Oh hogy én mennyire imádtam ezt.) Szerencsére a humort sem száműzték egy fekete lyukba, hanem fel-felbukkant ezzel örömteli pillanatokat okozva.

A szereplőinknek problémák tömkelegeivel kell megbirkózniuk, úgy hogy  számtalan ember akadályozza őket, a legtöbben pedig a bukásukban reménykednek. A könyv néha kifogott rajtam és elvesztettem a fonalat, de szerencsére mindig visszataláltam annak ellenére, hogy voltak dolgok amiket nem értettem, lévén, hogy egy cseppet sem értek a politikához, az űrrel kapcsolatos dolgokhoz meg még kevésbé.

A romantikus énem nagyon örült, hogy nagyobb szerepet kaptak az érzelmek, és izgatottan vártam hogyan is alakul főszereplőink szerelmi élete. A plusz száltól függetlenül a könyv lényege nem változott, a Játék ugyanolyan mértékben szerepel, ahogy annak lennie kell. Mindenki taktikázik, emiatt egy hatalmas, szinte kibogozhatatlan politikai csatározásnak lehetünk szemtanúi. Nehéz eldönteni, hogy végül is ki-kivel van, és mi a célja, emiatt úgy éreztem, hogy egy nagy rejtély bújik meg a sorok között. Valaki nagyon szervezkedik a háttérbe, akinek a kilétére természetesen egy jó darabig nem derül fény.

A történet először két különböző helyszínen játszódik, valamint két szemszögből látjuk a cselekményt. Az egyik Calderoné, amint a Békanyálon tevékenykedik, a másik Taina, aki az otthonában tartózkodik, ahol már-már rabként tartják fogva, úgy hogy erről a lány nem tud. Amikor pedig rájön a dologra mindent megtesz, hogy visszatérjen a flottához, ez viszont nem egyszerű, hisz sokan akadályozzák, és azt akarják hogy ott maradjon ahol van. Hősnőnk ahogy már megszokhattuk elég jó problémamegoldó képességgel rendelkezik, így a legreménytelenebb, legveszélyesebb helyzetekből is valahogyan kivágja magát.

Ez Calderonra is igaz, aki szintén nagy játékos, és nagyon jól átlátja a helyzeteket majd ennek megfelelően alakítja a dolgokat, még akkor is, ha néha bizony őt is kijátsszák. Egyáltalán nem volt egyszerű dolga, hiszen több mindenre kellett figyelnie, minden fronton a lehető legjobban kellett teljesítenie ahhoz, hogy mindenki túlélje ezt a kalandot, és egy idő után akkora felelősség nehezedett a vállára, hogy csodáltam, hiszen mindezek ellenére sem a humora, sem a lélekjelenléte nem hagyta el.

Mint már feljebb említettem nagyon örültem, hogy a könyv romantikusabbra sikerült, ami az első könyvben elkezdődött az most itt kiteljesedhetett, igaz nem ment egyik pillanatról a másikra, de határozottan változtatott a könyv hangulatán, ahogy a két főszereplő kerülgette egymást. A szokásos szópárbajaik annyira üdítően hatottak a politikai csatározások mellett, hogy alig vártam, hogy újra egy légtérbe kerüljenek, és folytatódjon a kis játékuk. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy különbözik a személyiségük annyira jól tudtak együtt dolgozni, és szinte szavak nélkül kommunikáltak, valamint a kódolt üzeneteket is célba értek.

Ez a harmónia a legénység tagjai között is kialakult, ugyan ezt sem volt olyan egyszerű elérni. A kezdeti bizonytalanság, és szétszórtság olyan szintű hűséggé, bajtársiassággá alakult, hogy nagyszerű csapattá kovácsolódtak. Mindenki a maga területén egy zseni, és ezzel tisztában vannak, mégis az erő ami belőlük árad pozitív és vidám, de ha kell vasakarattá és halálfélelmet nem ismerő vakmerőséggé válik. Ez, és a sok éves tapasztalat teszi őket nagyszerű emberekké, akikre méltán tekinthetünk példaképként.

Úgy érzem Aguriról is szót kell ejtenem, hiszen Tainával igazán különös, és említésre méltó a kapcsolatuk. Az elején nagyon ellenséges érzéseket tápláltam irányába, de ahogy haladtunk előre egyre inkább megkedveltem, vagy legalábbis más szemmel néztem rá. A japán kultúra fontos szerepet játszik a történetben, emiatt sok minden más megvilágításba kerül. Bizonyos dolgok más értelmet, többlet jelentést kapnak, így még jobban figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Ez néha hátrány, de máskor hatalmas haszon.

Mivel nem vagyok jártas a japán kultúrában néhány dolgot nem értettem, ettől függetlenül teljesen átjött ez a mentalitás, úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt belevinni a történetbe. Nyilván ha bolygóközi eseményekről beszélünk nem csak egy nemzet képviselteti magát, így logikus lépés megeleveníteni más népek gondolkodásmódját, szokásait, ennek hatására kitűnnek a hasonlóságok és a különbségek is. Ahogyan a hierarchikus társadalomban is látszik mennyire eltér a nemes és a közrendű értékrendje. A cselekmény folyamán számtalanszor előfordult, hogy keveredtek a rétegek, és néhányan elég nehezen kezelték a kialakult helyzetet, hiszen hogyan is tudhatná egy alacsonyabb rangú személy miként viselkedjen egy nála magasabb pozícióban lévőknek megrendezett eseményen? Ennek ellenére kiderült, hogy nem is különböznek annyira egymástól ezek az emberek, és, hogy a rang nem jelent rögtön borzalmas, kiállhatatlan személyiséget.

A másik érdekes, és számomra különleges része a történetnek azok a kardok. Saját személyiséggel, gondolatokkal vannak megteremtve, amik miatt nem egyszerű fegyverek, hanem attól sokkal többek. A kard különleges kapcsolatot alakít ki a tulajdonosával, a Hordozójával, de még más kardokkal is. Ettől sokkal valóságosabbak, és az olvasó szereplőként tekint rájuk.

A könyv teljesen magával ragadott, az utolsó pár száz oldalt szinte megszállottként olvastam, most pedig annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy azt sem tudom mit írhatnék még. Egy nagyszerű könyv, egy nagyszerű írótól. Bátran állítom, hogy simán eléri a külföldi sikerkönyvek színvonalát is, nagyon büszke vagyok, hogy kis hazánkban is vannak ilyen tehetséges emberek.

Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, higgyétek el csak nyertek azzal, ha elolvassátok. Ne ijesszen meg senkit sem ez az 508 oldal, olyan hamar elfogynak az oldalak, hogy az embernek fel sem tűnik, hogy lett hirtelen vége az egész történetnek.

Értékelés: 5/5
A cselekmény egyedi, ahogyan a karakterek is. Akciódús, érzelmekkel teli történet, ami egy olyan világba kalauzolja az olvasót, amiből nem akar visszatérni. Egy világba ahol a politika fontos szerepet játszik, de mégsem az a legfontosabb, hanem hogy ki mennyire jól tudja űzni a Játékot.

Borító: 5/4,5
Gyönyörű színek és összhatás, teljesen megbabonázza az embert. Minden része kapcsolódik a történethez, és egy egy fontosabb eseményt, jelentet tükröz. Az eredeti 5 pont helyett csak 4,5 pontot kap a borító, ami abból adódik, hogy a könyv gerincéről félig lekopott a felirat.

Karakterek: 5/5
A “régi” megszokott szereplőkön kívül kaptunk egy csomó érdekes új szereplőt, akik hihetetlenül belopták magukat a szívembe. Az előző részben megismert arcokat pedig még jobban megismerhettük, így teljessé vált a kép.

Kedvenc karakterek:
Calderon és Taina, de szerintem ezzel nem mondtam senkinek sem újat, bár azért a Békanyál legénysége sem marad el mögöttük sokkal.

Kedvenc idézetek:

“- Nem a nadrág teszi a férfit, hanem az egyenesség. Ha baja van velem, támadjon nyíltan, Sod, ne alattomban, és ne bújjon nők szoknyája mögé, mint egy kislány.”

“Mi a halál, ha nem az élet értelme? A legvégső cél, minden korábbi tett csak előjáték az egyetlen igazi, nagy próbatételhez, a méltó elmúláshoz.”

“Sosem a gonoszok borítják vérbe a világot, hanem azok az igaz emberek, akik felsőbbrendű eszmékben hisznek. Nem a célok minősítenek, hanem az eszközök, amiket felhasználnak az elérésükhöz.”

 

Read More

Marie Lu - Legenda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Író: Marie Lu

Cím: Legenda
Eredeti cím: Legend
Sorozat: Legenda
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 304.
Téma: Romantikus, Young Adult, Disztópia

Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, de még soha nem jutottam odáig, hogy el is olvassam, most viszont itt volt az alkalom, hogy kiderítsem mit is tartogat számomra ez a regény.

Nem számítottam valami sokra, úgy gondoltam kapok egy tipikus disztópiás történetet, elleszek vele és kész, elmondhatom magamról, hogy elolvastam, viszont ez nem valósult meg teljesen. Sajnos nagyon nyögvenyelősen ment az olvasás, egyszerűen nem akartak elfogyni az oldalak, és ez felettébb idegesített. Tudtam, hogy véges idő áll a rendelkezésemre a befejezéséhez, és ez még jobban frusztrált. Normál esetben félbe hagytam volna, mondván pihentetem egy kicsit, később újra előveszem és folytatom tovább, de a mostani helyzetben ez nem volt választható opció, így hát nehezen, de végig kellett menni ezen az úton.

Időben elkezdtem a könyvet, nem szerettem volna az utolsó pillanatra hagyni, és pánikolni, hogy úristen holnap posztolnom kell, és még neki sem fogtam, de majdnem ez lett a vége, sőt mondhatjuk, hogy az utolsó előtti pillanatra sikerült (végre) befejeznem a regényt. Ettől függetlenül még mindig várt rám ennek a bejegyzésnek a megírása, és egyszerűen nem tudtam mit írhatnék. Tetszett? Nem tetszett? Folytatnám a sorozatot, vagy eszembe sem jutna? Volt értelme elolvasni, vagy abszolút nem?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések futottak át az agyamon, és bizony itt már éreztem, hogy az értékelés nagy része rizsából fog állni, mert érdemileg nem igen tudom értékelni ezt a könyvet. Sajnos nehéz ezt bevallanom, hiszen általában szeretem a disztópiákat, de ezzel valahogy nem tudtam megbarátkozni. Se eleje, se vége, közepe meg pláne nem.

Adott a két főszereplőnk Day és June, akik két külön társadalmi rétegből származnak, mégis sok a közös vonásuk. Na hát az ő szenvedésüket, nyavalygásukat olvashatjuk 304 oldalon keresztül. Az egyiknek az a baja, hogy senki nem érti meg, és bosszút szeretne, de a könyv nagy részében teljesen téves elképzelései vannak, a másiknak meg az, hogy a családja élete egyre rosszabbra fordul bármennyire is igyekszik segíteni rajtuk. Az egész történet egy nagy szívás és nem csak nekik, de az olvasónak is.

Maga a történet elég érdekesnek mondható, legalábbis az elgondolása, de véleményem szerint igencsak voltak hasonlóságok más disztópikus könyvekkel, és ez picit zavart, mert senki nem szereti két különböző könyvben ugyanazt olvasni.

Ami talán pozitívumként megjelenhet az, hogy aránylag hamar beindulnak az események, és nem szenved hiányt akcióban, minden második oldalon történik valami, ami kicsit megszakítja a nyavalygást pár mondat erejéig, de sajnos ez sem segített annyit, hogy azt mondhassuk igen, ez egy nagyszerű mű. Szegény hihetetlenül messze áll tőle.

Tudom, hogy nagyon lehúzom az egészet, de egyszerűen nem tudok semmi bíztatót mondani vele kapcsolatban. Nincs hatalmas, kidolgozott cselekménye, és valójában eget rengető dolgok sem történnek, nem változik meg tőle a világ. Pár mondatban el lehet mondani a történetet, úgy hogy az is teljesen tisztában legyen a lényeggel, aki soha nem hallott még erről a műfajról.

Ezután nem jött meg a kedvem, hogy tovább olvassam a sorozatot, egyáltalán nem érdekel mi lesz főhőseinkkel, pláne úgy, hogy nem sikerült annyira jól elkapni ezt a függővéget. Van, de az ember nem érzi azt, hogy rögtön belehal, ha nem kaparinthatja meg a második részt.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de köszönöm szépen nekem ebből pont elég volt ennyi.

Értékelés: 5/2
Nincs nagy cselekményszál, kicsit unalmas, és lassan halad vele az olvasó. Ha az ember nem vár el túl sokat tőle, talán még elvezhető is valamennyire, de úgy gondolom, hogy vannak ettől százszor jobban megírt disztópikus történetek.

Borító: 5/5
A történettel szemben a borítót imádom. Egyszerű és figyelemfelkeltő, csak a központi motívum, nincs más, ami elvonná a figyelmet a lényegről.

Karakterek: 5/3
Nem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy rendesen megismerjük a szereplőket, a mellékszereplők és a hozzájuk kapcsolódó cselekményszálakat teljesen elhanyagolták, pedig igazán üdítő színfoltjai lehettek volna ennek a szürke vászonnak, amit kaptunk.

Read More

V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Író: V. E. Schwab

Cím: Egy sötétebb mágia
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Sorozat: A Darker Shade of Magic
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 446.
Téma: Fantasy

A könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, az meg már csak plusz pont volt, hogy London központi szerepet játszik a történetben, még ha nem is az eredeti értelemben, hiszen a fővárosból nem csak egy van, hanem több, szám szerint 4. Vörös London, Szürke London, Fehér London és Fekete London. Ezek a városok eltérnek egymástól, mind kinézetben, mind hangulatban, valamint a berendezkedésük is más. Mindegyik helyre más a jellemző, és elég éles határvonalak vannak közöttük, tehát véletlenül sem lehet őket összekeverni.

Valójában a történetben nem is a Londonok a fontosak, hanem sokkal inkább a bennük zajló események. Főhősünk Kell nem egy egyszerű ember, hanem egy antari, aki képes eljutni egyik Londonból a másikba, ami egy halandó embernek lehetetlen feladat, ezért igazán különleges személy. Sokan tisztelik, sokan gyűlölik, és bizony vannak olyanok is, akik birtokolni akarják. Kellt azonban nem kell félteni, hiszen meg van a magához való esze, de azért van vaj a füle mögött elég rendesen. Nem is ez itt a lényeg, ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mekkora slamasztikába kerül, ráadásul senkire nem számíthat saját magán kívül. Na jó, azért Lina ott van mindenhol, és rendszerint ő is csavar egyet kettőt a dolgokon.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, és a cím is utal rá, feltűnik egy sötét erő, ami maga a bonyodalom, és innentől indul be igazán a történet. Nem azt mondom, hogy ezelőtt unalmas volt a könyv, mert akkor hazudnék, de nem is voltam tőle elájulva. Lassan haladtam az olvasással, és alig vártam, hogy végre történjen valami, hogy belelendülhessek, és minél hamarabb megtudjam a csattanót. És igen, ekkor kopogtatott be az ablakon az a bizonyos sötét mágia, amiért nagyon hálás vagyok.

Ezután akciódúsabbnál akciódúsabb jeleneteknek lehetünk szemtanúi, és ezek közepette főhőseink elindulnak a nagy útra, hogy megmentsék a világot. Kell és Szelina, - akit egyébként állandóan Szenillának olvastam – aránylag jól kijönnek egymással, és szerintem elég jó csapatot alkotnak, bár vannak súrlódások és nézeteltérések.

Lina egy igazán makacs lány, és folyton bajba keveredik, de mintha élvezné ezt, és egyáltalán nem bánja a kalandot. Kitartásának, és makacsságának köszönhetően Kell kénytelen magával vinni a lányt, pedig nem szívesen teszi ki a veszélyeknek. Nem akarom belekeverni a romantikát a könyvbe, mert alapvetően nem ez a lényeg, de azért én úgy éreztem, hogy nem közömbös neki a tolvaj lány.

Kellről elég hamar véleményt lehet alkotni, mert alapvetően egy jó ember, de a kíváncsisága és a kis csecsebecsék utáni szenvedélye őt is bajba sodorja. Antari lévén képes utazni a városok között, mint már feljebb említettem, de ettől nem érzi magát többnek másoktól, és igazán együtt érző tud lenni. Elég hamar megszerettem a karakterét, ahogy valójában mindenki másét is.

A gonosz ikertestvérek nagy kedvenceim lettek, ennek ellenére nagyon drukkoltam, hogy elbukjanak, elvégre győzzön mindig a jó, de azért ők sem adják magukat könnyen, miért is tennék? Ha minden simán és gördülékenyen menne, akkor nem lenne értelme a könyvnek, és valljuk be unalmas is lenne, ezért nagyon örültem, hogy feldobták a történetet.

Nagy szívfájdalmam volt viszont, hogy a legtöbb London nem kapott szerepet a történetben, igaz a cselekmény nem is tette volna indokolttá, de remélem, hogy a sorozat folytatásában több mindent megtudhatok róluk.

Összességében egy nagyon is élvezhető könyvnek tartom, ugyan az eleje kicsit lapos, és nehéz túljutni rajta, de nem szabad feladni, mert ha a kezdeti nehézségeken túljutunk olyan élményben lesz részünk, hogy nem akarjuk majd letenni a könyvet.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt és a mágiát.

A könyvért külön köszönet a Ventus Libro Kiadónak!

Értékelés: 5/5
A könyv csak azért nem kap csillagos ötöst, mert az eleje kicsit lassú, vontatott, de ami utána van, az minden egyes pontot megér. Akció dús, érdekes és magával ragadó.

Borító: 5/4
A borító érdekes, és egyedi, figyelemfelkeltő, de még sem robban az ember arcába, valamint tökéletesen tükrözi a könyv lényegét.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott szereplők, és tökéletesen passzolnak a megalkotott világba. Érdekesek, és képesek a változásra, valamint a nehéz döntések meghozatalánál látszik, hogy igazán érett gondolkodásúak, még ha néha nem is tűnnek úgy.

Kedvenc karakter: Athos és Astrid Dane

Kedvenc idézet:

„ Egy antari pedig képes egyenesen a vérhez beszélni. Az élethez. Magához a mágiához. Az első és végső elemhez: ahhoz, ami mindenkiben megtalálható, és amit senki nem birtokolhat.”

 

Read More