Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!

Erzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.
Erzsébet Fenevadova

Író: Homonnay Gergely
Cím: Puszi, Erzsi!
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 186.
Téma: Humor, Életrajz

Köszönöm a könyvet a Libri Kiadónak!

Erzsébet Fenevadova az interneten keresztül meghódította Magyarországot, ma már nagyon kevesen vannak, akik nem ismerik őfelségét. Ebben a könyvben visszamegyünk a kezdetekhez, amikor elnök asszonyunk még csak kiscica volt.

A Prológusban Gergely szemszögéből megtudhatjuk, hogyan került hozzá Erzsébet, majd pedig azt is, hogyan vált híressé. Ezután átveszi a szót a mi vezetőnk, és ő is elmondja, hogyan is történt ez az esemény. Ezután oldalról oldalra egyre jobban megismerjük őt is és a szolgáját is. Nyomon követhetjük, hogyan telnek Erzsébet mindennapjai, hogyan veszi birtokba új otthonát, és hogyan "szelídíti" meg gazdáját, aki ezután szolgája lesz. Ez azonban nem egyszerű folyamat, hiszen sokan nehezen viselik, ha egy macska mondja meg a tutit, de sajnos, nem sajnos nincs mit tenni, ha valaki elhatározza, hogy ő márpedig macskát fog tartani, az vállalja a következményeket. Vagyis, hogy nem ő fogja otthon hordani a nadrágot, mint mondjuk a kutya esetében, hanem bizony a cica.
A könyv szerint Gergely elég hamar rájött, hogy mi a jó Erzsinek, bár azért nem fél kimondani a véleményét sem róla, főleg akkor, ha megjelöli az ágyát, a szőnyeget, vagy amikor hajnalok hajnalán  kezd el tornázni a fején.

Tehát elmondhatjuk, hogy összességében az évek alatt összeszoktak, és mint ahogy tudjuk minden családban megvannak a balhék, ez rájuk is igaz. A könyvben sok vicces, és szórakoztató történet szemtanúi lehetünk, amik így olvasva pozitív hatással vannak ránk, de Gergely helyében akkor, abban a pillanatban biztos nem lett volna kedvünk mosolyogni. Sokszor olvashatjuk, hogy milyen szavakkal illeti kedvencét. Minden ilyen mondat után elgondolkodtam, hogy ha valaki elmegy a lépcsőházban, vagy az ablak alatt, és meghallja a kiabálást, mit gondolhat magában. Bizonyára elkezdik sajnálni szegény lányt, hogy milyen ronda dolgokat vág a fejéhez a barátja, fogalmuk sincs, hogy az illető egy macskához beszél.

Erzsébet páratlan történetmesélési készségének és humorának köszönhetően az olvasó egy pillanatra sem unatkozik, az ember észre sem veszi és már vége is a könyvnek. Mindig történik valami, de mégsem érezzük azt, hogy erőltetett lenne, minden jelenet természetesen jön, és szépen összekapcsolódnak a részek.

A könyv nem csak szórakoztató, de tanulságos is, hiszen vannak jelenetek, amikor olyan mindennapi helyzetekről olvashatunk, amik a mi életünkben is jelen vannak, mint például az elfogadás.

"A brit macskákat azért szeretik, mert gömbölydedek, és a nők is attól szépek, ha szép kerek idomaik vannak. Fogadjátok el magatokat!"

Összességében nagyon tetszett a történet, minden megvolt benne, ami egy nagyszerű regényhez kell. Különösen tetszettek az illusztrációk, amik tökéletesen kiegészítették a szöveget. Mindenkinek ajánlom, aki szeret nevetni, és egy izgalmakkal teli, de mégis könnyed kikapcsolódásra vágyik.

Erzsébetet megtaláljátok a Facebook-on, Instagrammon, és a weboldalán is!

"Mint minden macska, én is nagyon sokat szoktam gondolkozni kaja előtt. Ülök a tonhal felett, nézek ki a cirmos fejemből, és néha olyan intenzíven elmerengek az élet fontos dolgain, hogy bealszom."

Puszi, 

Read More

Homonnay Gergely: Az elnökasszony

Erzsébet ​Fenevadova, a szőrös fülű bajszos polihisztor, díva és szupermodell az ország legbefolyásosabb bundása. Igazi véleményvezér macska, akinek útmutatásaira szomjazik a nép. Napi huszonkét órás alvása és egyéb bokros teendői mellett ezért szakított időt arra, hogy lediktáljon egy újabb remekművet első számú szolgájának, Gergelynek.
Erzsébet nem rejti véka alá a véleményét. Legyen szó bármiről, bátran osztja az észt, és minden szava azt bizonyítja, hogy joggal pályázik az elnökasszonyi posztra. Nála ugyanis nincs tökéletesebb lény e földtekén.
A könyvben lerántja a leplet minden két- és négylábúról: megismerhetjük a menhelyről kukázott félszemű albínó macska eltitkolt múltját, de bepillantást nyerhetünk Erzsi féltve őrzött magánéletébe is.
A könyv Erzsi rendkívüli képességeiről is tanúskodik, melyet rajongói nem egyszer versben is megénekelnek:
"Ha kínoz a betegség, vagy kedélyed savanya,
Csúz, isiász, kehesség, bármiféle nyavalya,
SZTK-ba ne merészkedj, úgysem segít senki,
A reményed csak Ő lehet, a Királynőnk: Erzsi."
Az Elnökasszony által vidámság költözik majd végre a világba, nem lesz gyűlölködés, széthúzás. Mindent elsöprő kormányprogramja mellett egyedi és sziporkázó macskahumora erre a garancia.

Író: Homonnay Gergely
Cím: Az Elnökasszony
Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 176.
Téma: Életrajz, Humor

Köszönöm a könyvet a Libri Kiadónak, és természetesen Erzsébet Fenevadovának valamint szolgájának Gergelynek!

Ki ne ismerné Magyarország leghíresebb macskáját Erzsébet Fenevadovát, aki szolgája Gergely segítségével már egy jó ideje terjeszti az igét az interneten? Első könyve a Puszi, Erzsi! nagy sikert aratott, így nem meglepő módon Erzsébet újabb könyvvel örvendeztette meg híveit, amiben megtudhatjuk, hogy miért is járnánk jól, ha Elnökasszonnyá választanánk.

A borítón nem más szerepel, mint maga az Elnökasszony, arcképével hirdetve önmagát, nézeteit. Már a szeme és a bajusza állásán is látszik, hogy nem akármilyen vérvonalból származó macska, és, hogy komoly gondolatai vannak a világról, amelyben él. A Puszi, Erzsihez! hasonlóan Erzsébet meséli el nekünk mindennapjait, amik általában viccesek, de mégis tanulságosak.

Minden fejezetnek van mondanivalója, tanulsága, amiből megtudhatjuk, hogy miért is szavazzunk Erzsébetre. Elsőre meg sem gondolnánk, hogy mennyire mozgalmas is egy macska élete, ám a mi bölcs tanácsadónk bebizonyítja, hogy mennyi minden történhet egy nap alatt.

A vicces történetek mosolyra fakasztják, a szomorúbbak pedig megríkatják az olvasót, de a könyv minden lapja aranyat ér, emiatt reméljük Elnökasszonyunknak végre lesz egy aranysz*ratója, mert igazán kijár neki, hiszen minden nap keményen dolgozik, hogy mi akik követjük őt, ne maradjunk útmutatás nélkül.

A humoros események mellett, azért akadnak olyanok is, amikor muszáj volt elszaladnom zsepiért, mert bizony kicsordultak a könnyeim, de mint tudjuk az élet nem csak pillecukor, amit a könyv is jól megmutat. De ez még nem minden, hiszen a regény komoly témákat is boncolgat, mint a politika (ami már a címnek köszönhetően egyértelművé vált az olvasó számára), ember-ember kapcsolat, valamit ember-állat viszony. Erzsébet nem csak magával, és kampányával foglalkozik, hanem tökéletes uralkodóként, az alattvalóit is szemmel tartja a macskabútoráról, ennek köszönhetően megismerkedünk Mazsival, Rogáncilivel a macskával, Gabi nénivel a takarítónővel és még jó néhány személlyel, akikkel kapcsolatban áll. És természetesen hű szolgájáról, Gergelyről sem feledkezik meg, az ő mindennapjaiba is betekintést enged.

Hasznos tanácsokkal látja el követőit. Támogatja a kora reggeli tornát, az egészséges étkezést (tonhal minden mennyiségben), a kikapcsolódást (kedvenc helye a Hotel Wardrobe Wellness Superior*****, azért látjuk, hogy nem akármilyen helyről van szó, elvégre öt csillagot is kapott), valamint a tudomány fejlődését. Ebből is kiderül milyen intelligens személlyel állunk szemben, hiszen brit tudósok is megirigyelhetnék A ciculin és a kutyulin hatása az emberre című kutatását, ami a maga nemében páratlan, és egyedi.

Ezek után mondja, azt bárki, hogy nem elnökasszony alapanyag, elvégre nem találkozunk minden nap olyan személlyel, akinek ennyire kiterjedt az érdeklődési, és a tudásköre.

Ha van macskád, te is bizonyára tapasztalod, hogy ő az úr/úrnő a házban, ez Gergelyéknél sincs másképp, de ő ezt egy percig sem bánja, na jó, ez nem teljesen igaz, de összességében szerintem egyáltalán nem bánta meg, hogy végül Erzsébetre esett a választása, a könyvből árad a szeretet, és az összetartás.

Ha egy könnyed kikapcsolódásra vágysz, ezt a könyvet neked találták ki, vicces, tanulságos, szívet melengető, és fantasztikus a történetvezetés.

Erzsébetet megtaláljátok Facebook-on, Instagrammon, és a weboldalán is!

Puszi, 

Read More

Kerstin Gier - Silber 2 - Az álmok második könyve

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online
„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Das zweite Buch der Träume
Cím: Az álmok második könyve
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: Silber 2.
Oldalszám: 340.
Téma: Romantikus, Fantasy, Anglia, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A sorozat első részéhez két évvel ezelőtt  volt szerencsém, és nem sok mindenre emlékszem belőle, ezért úgy éreztem mindenképpen újra kell olvasnom, hogy azért ne tök sötéten kezdjek neki az új résznek. Miután ez megtörtént rögtön neki is vágtam a sorozat második kötetének, ami szinte ugyanott folytatódott, ahol az előző abbamaradt.

Szereplőink az áldott tudatlanság fellegébe burkolózva, azt hitték, hogy a probléma meg van oldva, fellélegezhetnek, vége van a "játéknak", de mi olvasók azért sejthettük, hogy ha már van második része is a sorozatnak, akkor nem lehet ilyen egyszerűen vége. Nincs is, de sajnos nem olyan folytatást kaptam, amit vártam volna. Az egész történet olyan nyögvenyelősre sikeredett. Mindenki tengett-lengett jobbra-balra, és gyakorlatilag semerre sem haladt senki. Nagyon idegesítő volt, és emiatt sokkal lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy azt feltételeztem volna. Először nem is zavart, hogy kicsit háttérbe szorult ez az egész démonos história, de mikor még a könyv háromnegyedénél sem történt SEMMI akkor kezdtem kiakadni, hogy akkor most mi is lenne itt a lényeg?

Sajnos az érzés a könyv végéig elkísért. Mintha az egész regény, csak egy átmenet lenne az első és a harmadik rész között, valami átvezető, hogy azért legyen trilógia mert az milyen menő, az meg már senkit nem érdekel, hogy semmi extrát nem tett hozzá a történethez. Ugyan az ember kíváncsiságát tovább szítja, hogy akkor most végül is mi ez az egész álomajtós, folyosós dolog, de egyáltalán nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. Gyakorlatilag pár plusz elemet kapunk a rejtvényhez, és semmi több, ez csupán csak néhány jelenetet tesz ki, az idő nagy részében Liv és Henry kapcsolatát, vagy éppen szenvedését követhetjük nyomon.

Nem lett volna semmi baj ezzel, mert legyen egy kis szerelmi szál is a történetben, de mivel nem ez a fő szempont, amiért valaki a kezébe veszi, ezt a könyvet, ezért túlzásnak éreztem a közöttük lévő se veled se nélküled kapcsolatot. Ehelyett szívesebben olvastam volna az álmok világáról, Livék helyében biztos megpróbáltam volna rájönni, miként lehetséges az, hogy képesek bemenni mások álmába, annak ellenére, hogy azt hiszik eltűnt a démon. Bár a könyvből kiderült, hogy van, hogy az emberek borzasztóbbak, és bosszúszomjasabbak,  mint a démonok.

Néhány új szereplő is felbukkan a második részben, de alapvetően a hangsúly még mindig a főszereplőkön van, ami természetes, de úgy érzem egy-egy mellékszereplő több figyelmet is kaphatott volna, vagy legalább mi olvasók több információt kaphattunk volna tőlük.

Kicsit csalódott vagyok, de egyben kíváncsi is, így bizonytalan vagyok, hogy elolvassam-e a sorozat harmadik részét, bár abban talán már végre mindenre fény derül. Az első könyv sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, mint ez, egy olvasásnak elment, de ha nem fogtunk volna bele a Probloggerekkel a napi 50 oldal "kihívásba" valószínűleg még mindig valahol az elején szenvednék.

DE azért, hogy egy kis pozitívum is legyen az értékelésemben, a borító fantasztikusra sikeredett, és a a lapok szélén megjelenő motívumok feldobták egy kicsit a könyvet. Valamint azért volt egy-két viccesre sikeredett jelenet, ami megmosolyogtatott.

Read More

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Író: Jennifer L. Armentrout
Eredeti cím: Obsidian
Cím: Obszidián
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Sorozat: Luxen 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Földönkívüli, Romantikus

Évekkel ezelőtt olvastam először a könyvet, és imádtam, azóta többször is újraolvastam már. A sorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy könyvmollyá váltam, hiszen pozitív élményt hagyott maga után. Ugyan újraolvasás nélkül is megtudtam volna írni ezt a bejegyzést, de úgy gondoltam mégis jobb lesz feleleveníteni az eseményeket, és azért kíváncsi voltam most 20 éves fejjel milyennek látom az írónő által megalkotott világot, karaktereket.

Már az első oldalon szemet szúrt, hogy magyarul milyen jól összejött Katy könyves blogjának, és a település nevének a csengése. Katy Kattant Könyvkuckója és Ketterman. Mennyi k és t, bár ez lehet csak számomra olyan nagy dolog, más csak nevet rajta, de azért nekem tetszett. A másik az a hősnőnk póló felirata, ami büszkén hirdeti: "Az én blogom jobb, mint a te vlogod."

Szerintem, ezt a két dolgot össze sem lehet hasonlítani. Teljesen más, egy kamerába beszélni, felvállalva a véleményeddel a hangodat és az arcodat is, mint a monitor előtt ülve leírni a gondolataidat. Nekem nem lenne bátorságom az előbbit csinálni, ugyan az elején az utóbbival is akadtak problémáim, de azóta már megszoktam a helyzetet, bár azért még néha (na jó, elég gyakran) vannak kétségeim, amiket igyekszem legyőzni.

Visszatérve a könyvre a történet kiindulási pontja az, hogy Katy és az anyukája új helyre költözik, ahol szinte azonnal megismerkedik a bunkó, de hihetetlenül helyes Daemon Blackkel. Már a legelső pillanatban összevesznek, tehát mondhatjuk, hogy nem igazán indul harmonikusan a kapcsolatuk, de hát mind tudjuk, hogy mi lesz a vége, elvégre totálisan kiszámítható a könyv, már ami a romantikus szálat illeti.

"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

A történet eleje teljesen átlagos, gyakran találkozunk hasonló szituációkkal más romantikus könyvekben is, ám, mint ahogy a fülszövegből kiderül, hősünk, Daemon és bagázsa földönkívüliek. Ezzel kapott is egy kis csavart, az amúgy teljesen hétköznapi, és klisés alapötlet. Elvégre sokkal érdekesebb egy ember-idegen kapcsolata, és több lehetőség is van benne. Az írónő pozitív színben igyekezett feltüntetni E.T-t. Elvégre mindenki jobban örül Daemon kockáinak, mint az előbb említett lény kinézetének. Ezt a folyamatot Stephenie Meyer ötletéhez tudnám hasonlítani. Ő is gondolt egyet, és ettől az emberek nem egy vérszívó, napon elégő szörnyeteget látnak lelki szemeik előtt, ha meghallják a vámpír szót, hanem egy napfénytől csillogó, kulturáltan táplálkozó, gyönyörű teremtményt. Ugye mennyivel barátságosabb az utóbbi felállás?

Tehát adott egy tökéletes lény, aki először egy totális nagy bunkó, de aztán kezdjük megismerni, és kiderül, hogy ez csak egy védekező mechanizmus, így próbálja távol tartani magától az embereket. Hát a terve Katy-n nem működik, amihez sokban hozzájárul, hogy a húga Dee, mindenképpen össze akar barátkozni a lánnyal. Aztán egy baleset miatt, már ha akarnák sem szabadulhatnak meg tőle, a védelme érdekében egyre közelebb kerül a testvérekhez, ami még több bonyodalmat szül.

Természetesen a képletből az ellenség sem maradhat ki, így hőseinknek nem csak az érzelmekkel, de velük is meg kell küzdeni, valamint a múlttal is, ami mint egy éles kard lebeg a fejük felett.

A történet során a kis csipet csapattal sok minden történik, eseménydús a könyv, így az olvasó sem unatkozik közben. Lesznek karakterek, akiket megszeret és olyanok is akiket megutál, vannak idegesítő pillanatok, amikor az ember azt mondja ennyi elég volt belőle, de ha nem adja fel, akkor a végén azt fogja mondani, hogy azért összességében nem is volt rossz. Évekkel ezelőtt szerettem, most már nem érzek akkora szerelmet, de még mindig, azt mondom, hogy bántam volna, ha ez az élmény kimaradt volna az életemből.

Read More

Róbert Katalin - Kezdjetek el élni!

Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Író: Róbert Katalin
Cím: Kezdjetek el élni!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Romantikus, LMBT

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 

A bejegyzés nyomokban SPOILERT tartalmaz!

Már volt szerencsém olvasni az írónőtől a Szelídíts meg című regényét, ami teljesen levett a lábamról, így boldogan és reményekkel telve kezdtem neki a könyvnek.

A borítón egy óra található, ami jelképezi az idő múlását, ami a történetben is fontos szerepet játszik.

A történetnek mondanivalója van, és fontos, mindenki fejében megforduló gondolatokat boncolgat. Mit tennénk, ha rájönnénk, hogy rosszul döntöttünk? Ha nem elég az, ami most van, hanem többre vágyunk? A megszokott biztonságot elcserélnénk egy bizonytalan, de szebbnek tűnő álomért? Döntések. Ezt választanám, ha egy szóval le kellene írnom a lényeget. Legyen ez múltbéli, vagy jövőbeli, tervezett, vagy spontán, a döntéseinknek mindig következményei vannak, amiket lehet csak évek múlva érzünk. Ezek a következmények lehetnek pozitívak, de negatívak is.

Főhőseinknek nehéz döntéseket kell meghozni, ám a lavinát Marci "eltűnése" indítja el. Csak egy üzenetet hagy hátra, amit senki nem ért.

"Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem."

Mindenki erősen gondolkodik, hogy mi történhetett, és hova tűnhetett, de sajnos a probléma soha nem egyedül jön, az túl egyszerű lenne, így egyenként személyes komplikációk is fellépnek.

Margó, Marci anyukája egyre rosszabbul érzi magát a bőrében és hazásságában, már semmi sem úgy működik, mint régen. Csak a gyerekei tartották vissza attól, hogy véget vessen ennek a kapcsolatnak, de mivel mind a ketten kirepültek a szülői házból, így már nem látja semminek értelmét. Kezd rájönni, hogy talán nem érte meg feláldozni a boldogságát a gyerekeiért, akik, ezt nem becsülik meg.

Barka, más néven Barbi, Marci felesége élvezi a munkáját. Fogjuk rá, hogy elégedett a házasságával is, de érzi, hogy valami nincs rendben, ezt férje eltűnése is bizonyítja. Ám egy váratlan tényező mindent megváltoztat. A kérdés csak az, hogy milyen kompromisszumot sikerül kötni a párnak, ha egyáltalán sikerül.

Vencel, a meleg barát, aki jól érzi magát a bőrében az esetek többségében, de hiába dolgozik évek óta a munkahelyén egyszerűen nem tud feljebb lépni a ranglétrán, mivel ahhoz diploma kell, ami neki nincs. Ekkor már bánja, hogy annak idején otthagyta az egyetemet, de akkor nem volt összeegyeztethető a tanulás és a munka, majdnem ráment a maximalizmusára, aminek az lett a vége, hogy abbahagyta a tanulást.

Zsófi, a fiúk jó barátja egy külön kategória. Nem igazán találja a helyét a világban, és mivel nem kaphatja meg, azt akit szeretne elég különös módon próbálja betölteni az űrt a szívében. Őszintén szólva ő volt a legellenszenvesebb az egész társaságban. Férjeket elcsábítani majd összebarátkozni a feleségekkel eléggé morbid, és furcsa dolog. Szerintem elkelt volna neki egy nagyon jó pszichológus.

És végül Marci, aki az egész probléma kreálója. Egész életében a feljebbjutást, az előrehaladást kergeti, így amikor lehetőséget kap, hogy külföldön dolgozzon nagyon boldog lesz, ám felesége miatt ez meghiúsul, de pár évvel később, már nem számít Barka véleménye. És sajnos a könyv végére annyira ellenszenvessé vált a viselkedése, hogy szinte nem is bírtam elviselni, és legszívesebben fejbe vágtam volna egy péklapáttal, hogy hahó, ez nem csak rólad szól, élnek rajtad kívül mások is a világon!

Ugrálunk az időben, néha a jelenről olvashatunk, ám pár rész erejéig belepillanthatunk a múltba, így válaszokat kapunk a miértekre és a hogyanokra.  Összességében egy érdekes könyv, ami elgondolkodtatja az embert, és rávilágít, hogy hiába tűnik valami logikusnak, vagy egyszerűnek az nem feltétlen az, és hogy nem egyszerű a felnőtté válás.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb témájú könyveket, ez ne ijesszen meg senkit, ugyan nem fogsz hangosan nevetni, de sírni sem fogsz rajta, de határozottan másképp fogsz látni bizonyos helyzeteket.

Read More

Csendes Nóra - Zápor utca

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.
Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!
Író: Csendes Nóra
Cím: Zápor utca
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 382.
Téma: Young Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak, és Csendes Nórának, hogy megírta, ezt a nagyszerű történetet. 

Elég régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig nem igazán volt kedvem, alkalmam közelebbről is megnézni, ami nagy hiba volt. Őszintén szólva nem igazán találom a szavakat, amik leírnák, azt amit most érzek. Azt sem tudom, hogy kezdjek neki, hogy építsem fel, nehogy kimaradjon valami.

A legegyszerűbb talán az, ha a borítóval kezdem. Egyszerű, de nagyszerű, nincs túlcicomázva, kellemes látvány a szemnek, és illik a történethez, teljesen átadja a mű hangulatát, és ezt tényleg így gondolom. 

A fülszöveg igazán rejtélyesre sikeredett, megtudhatjuk, hogy két szálon fut a cselekmény, ami önmagában nem szokatlan, ami viszont felkeltette az érdeklődésemet, az, hogy ötven év különbség van az események között, és valami úton módon, összekapcsolódnak. És hát mivel romantikus regényről beszélünk egyértelműen az én könyvem, ezt már ránézésre éreztem, de akkor még fogalmam sem volt mennyire igazam volt. 

Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba, de rögtön az első oldalon megtorpantam. Kikerekedett szemekkel néztem a sorokat, és hitetlenkedve pislogtam. Már ez a pár bekezdés megalapozta a viszonyomat a könyvvel. A stílus, a fogalmazásmód egyszerűen levett a lábamról, és ez az érzés végig elkísért. Kár lett volna veszni hagyni egy ilyen jó történetet, és egy ilyen tehetséges embert, örülök neki, hogy megnyerte a IV. Aranymosás Irodalmi Válogatót, megérdemelte. 

A stílus megfogott innentől kezdve, csak az volt a kérdés a cselekmény megtart-e. A válaszom egy hatalmas igen. Már maga az alap ötlet is érdekes, hiszen ha belegondolunk a fiatal az fiatal, akár 2018-ról, akár az 1960-as évekről beszélünk. Nyilván nem teljesen ugyanolyanok, de sokban hasonlítanak, ahogy a könyv is bemutatja. 

Történetünk egyik főszereplője Bogi, akinek a mindennapjait, problémáit a naplóján keresztül ismerhetjük meg. Az első naplóbejegyzés Június 20-án íródott, itt megtudjuk, hogy nyaralni készül a család, de az előző évektől eltérően idén társaságot is kapnak a Sárai és a Hámori család személyében. Egy kicsit tart tőle, hogy milyen is lesz így a nyaralás, de egyben várja is. Természetesen a konfliktusok, súrlódások megvannak, elvégre egy rakás idegen van összezárva napokig. Azért nem lett katasztrófa, senki nem ölt meg senkit, és azt kell mondjam ez a rész lett a kedvencem, az elejétől a végéig.
A leírások nagyon jól sikerültek, az érzelmek teljesen átjöttek, és olyan hitelesen volt elmesélve minden, hogy tényleg azt éreztem, hogy én is ott vagyok a szereplőkkel. Bogi ezen a nyáron megismeri az első szerelmet, minden szépségével és bánatával együtt.

Ez igaz másik főszereplőnkre is, akiről először csak annyit tudunk, hogy egy faluban lakik a családjával, ám az ő élete is megváltozik, amikor megismerkedik Sámuellel, aki a nyárra jött a fővárosból. A kapcsolatuk pusztán plátói lehet, hiszen a lány szülei féltik a család jó hírét. Ám ez a szerelem Budapesten sem teljesedhet ki, ilyen-olyan okok miatt.

Mind a két cselekményszálban a fővárosba való költözés jelentette a fordulópontot, ettől minden megváltozik. A lányok elszakadnak a családjuktól, az ismert környezettől, és belecsöppennek egy teljesen ismeretlenbe, szinte egyedül. Meg kell birkózniuk a honvággyal, magánnyal, és a szerelem kihívásaival.

Összességében imádtam a könyvet, még ha a végével nem is vagyok megelégedve, nem erre számítottam, és még annyi megválaszolatlan kérdésem maradt, ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki szeretné átélni/újraélni az első szerelem minden csodálatos, és kevésbé csodálatos pillanatát.

Read More

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai

A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját…


Író: Laini Taylor
Cím: Vér és csillagfény napjai
Eredeti cím: Days of Blood and Starlight
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 376.
Sorozat: Füst és csont leánya 2.
Téma: Romantikus, Fantasy

Körülbelül egy hónapja olvastam a sorozat első kötetét, és nagyon megtetszett. Abban a bejegyzésben meg is említettem, hogy el fogom olvasni a második részt is, amit most megtettem. A stílus, a cselekmény, a szereplők ugyanúgy elvarázsoltak, mint először. Régi szereplők mentek és újak jöttek, van akit sajnáltam és van olyan is akiért a szívem szakadt meg. De kezdjük is az elején.

A borító hasonló, mint az első résznél, ám itt a kék helyett a piros a domináns szín utalva a címben megjelenő vér szóra. Egyszerű, de praktikus, nem igazán lehet róla ódákat zengeni, de azért elfogadható.

Történetünk abban a világban folytatódik, amibe betekintést nyerhettünk, ám még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, nem csak az olvasóban, hanem a szereplőkben is. Egy olyan háború részesei vagyunk, aminek szerintem senki nem tudja a valódi okát, célját, de mindenki szenved. Egyre többen és többen ébrednek rá arra, hogy talán soha nem lesz vége a harcnak, katonák és közemberek is, hiszen mást sem látnak, csak halált és pusztulást. A történelem órák során sokszor hallottam, hogy a háborúknak nincsenek győztesei, csak olyanok, akiket kevesebb veszteség ért. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, amúgy sem vagyok híve az erőszaknak, de ez túltesz mindenen.

Visszatérve a könyvre ugyan nagyobb szerepet kapott a háború, mint az első részben, de szerelmeseinket sem hanyagolták el teljesen. Elváltak útjaik, és fogjuk rá, hogy mindenki visszatért oda ahova kellett. Ez leginkább Akivára igaz, bár ő is egyre inkább azt érzi, hogy nem ez az a hely, ahol lennie kell, de nem lázadozhat, ha életben akar maradni. Karou élete drasztikus módon megváltozott, nem igazán volt más választása, ám ahogy társa úgy ő is egyre tisztábban lát, rájön, hogy az élet nem fekete vagy fehér, és amit eddig tapasztalt az nem teljesen egyezik a valósággal.
Mind a ketten megvívják a saját csatáikat, mert nem tehetnek mást, és közben bíznak, egy szebb jövőben, ami talán soha nem jön el.

Ahogy már megszokhattuk több szálon fut a cselekmény. Karou, Akiva, Zuzana és Mik, valamint néhány új szereplő szemén keresztül mindenhova bepillantást nyerhetünk. Emiatt változatosabb az egész regény, attól függetlenül, hogy az eleje kicsit döcögős. Történnek dolgok természetesen, amik kicsit lendítenek rajta, de összességében nincsenek akkora jelenetek, amikre azt mondhatnánk, hogy igen, na ez már valami, és ha visszaemlékszem a könyvre, ez tuti eszembe fog jutni.

Az egész könyv lassú folyású. Olvastatta magát, de nem igazán volt olyan, hogy izgultam volna, hogy na akkor most mi fog történni. Persze érdekelt, hogy mi lesz a vége, és hogy akkor ki is győz, vagy ki talál ki jobb dolgot, de annyira nem hozott lázba, hogy ne tudjak elszakadni a könyvtől.
A sorozat első része valahogy jobban tetszett, mozgalmasabb volt ehhez képest, aminek örülök, hogy ahhoz képest gyorsan haladtam az olvasásával, tehát ez már plusz pont. A másik, hogy a könyv tele van érzelmekkel, amiket az író hitelesen közvetít, tényleg azt éreztem néha, hogy legszívesebben együtt sírnék a szereplőkkel, vagy odamennék, megölelném őket, és azt mondanám, hogy minden rendben lesz. Másokat pedig, egy péklapáttal csaptam volna agyon, legyen az szárnyas vagy szárny nélküli lény.

A rosszfiúkon kívül mindenkit szerettem, bár mondjuk a karakterek nagy része ölt már, ami nem meglepő tekintve, hogy katonák. És itt jön a képbe, hogy aki parancsra öl ugyanolyan gyilkos-e, mint aki önszántából. Ez nyilván egy olyan helyzet, hogy te ölsz, vagy téged ölnek meg. Nem egy könnyű helyzet, így inkább ebben az esetben azokat tekintem rossznak, akik élvezetüket lelik az öldöklésben, mint a szeráfok császára Joram, és annak öccse Jaek, vagy éppen a kimérák vezetője Thiago.

Olvasás közben végig éreztem egy kis szomorúságot, valahogy az egész hangulat olyan nyomasztó volt, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni, mégis azt kell mondanom, hogy nem volt rossz történet, mindenképpen megéri elolvasni, ezért bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a sorozat első része, hiszen a meglepetés ennek a könyvnek a végén sem marad el.

"Miért nem hagynak békén minket?, szerette volna kiáltani, de nem tette. Tudta, hogy a világ háborúi szörnyűbbek, semhogy megérthetné őket, és az ő élete sem fontosabb a világ rendjében, mint ezek a lepkék és szitakötők a fénypászmáikban." 

 

Read More