V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Író: V. E. Schwab

Cím: Egy sötétebb mágia
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Sorozat: A Darker Shade of Magic
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 446.
Téma: Fantasy

A könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, az meg már csak plusz pont volt, hogy London központi szerepet játszik a történetben, még ha nem is az eredeti értelemben, hiszen a fővárosból nem csak egy van, hanem több, szám szerint 4. Vörös London, Szürke London, Fehér London és Fekete London. Ezek a városok eltérnek egymástól, mind kinézetben, mind hangulatban, valamint a berendezkedésük is más. Mindegyik helyre más a jellemző, és elég éles határvonalak vannak közöttük, tehát véletlenül sem lehet őket összekeverni.

Valójában a történetben nem is a Londonok a fontosak, hanem sokkal inkább a bennük zajló események. Főhősünk Kell nem egy egyszerű ember, hanem egy antari, aki képes eljutni egyik Londonból a másikba, ami egy halandó embernek lehetetlen feladat, ezért igazán különleges személy. Sokan tisztelik, sokan gyűlölik, és bizony vannak olyanok is, akik birtokolni akarják. Kellt azonban nem kell félteni, hiszen meg van a magához való esze, de azért van vaj a füle mögött elég rendesen. Nem is ez itt a lényeg, ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mekkora slamasztikába kerül, ráadásul senkire nem számíthat saját magán kívül. Na jó, azért Lina ott van mindenhol, és rendszerint ő is csavar egyet kettőt a dolgokon.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, és a cím is utal rá, feltűnik egy sötét erő, ami maga a bonyodalom, és innentől indul be igazán a történet. Nem azt mondom, hogy ezelőtt unalmas volt a könyv, mert akkor hazudnék, de nem is voltam tőle elájulva. Lassan haladtam az olvasással, és alig vártam, hogy végre történjen valami, hogy belelendülhessek, és minél hamarabb megtudjam a csattanót. És igen, ekkor kopogtatott be az ablakon az a bizonyos sötét mágia, amiért nagyon hálás vagyok.

Ezután akciódúsabbnál akciódúsabb jeleneteknek lehetünk szemtanúi, és ezek közepette főhőseink elindulnak a nagy útra, hogy megmentsék a világot. Kell és Szelina, - akit egyébként állandóan Szenillának olvastam – aránylag jól kijönnek egymással, és szerintem elég jó csapatot alkotnak, bár vannak súrlódások és nézeteltérések.

Lina egy igazán makacs lány, és folyton bajba keveredik, de mintha élvezné ezt, és egyáltalán nem bánja a kalandot. Kitartásának, és makacsságának köszönhetően Kell kénytelen magával vinni a lányt, pedig nem szívesen teszi ki a veszélyeknek. Nem akarom belekeverni a romantikát a könyvbe, mert alapvetően nem ez a lényeg, de azért én úgy éreztem, hogy nem közömbös neki a tolvaj lány.

Kellről elég hamar véleményt lehet alkotni, mert alapvetően egy jó ember, de a kíváncsisága és a kis csecsebecsék utáni szenvedélye őt is bajba sodorja. Antari lévén képes utazni a városok között, mint már feljebb említettem, de ettől nem érzi magát többnek másoktól, és igazán együtt érző tud lenni. Elég hamar megszerettem a karakterét, ahogy valójában mindenki másét is.

A gonosz ikertestvérek nagy kedvenceim lettek, ennek ellenére nagyon drukkoltam, hogy elbukjanak, elvégre győzzön mindig a jó, de azért ők sem adják magukat könnyen, miért is tennék? Ha minden simán és gördülékenyen menne, akkor nem lenne értelme a könyvnek, és valljuk be unalmas is lenne, ezért nagyon örültem, hogy feldobták a történetet.

Nagy szívfájdalmam volt viszont, hogy a legtöbb London nem kapott szerepet a történetben, igaz a cselekmény nem is tette volna indokolttá, de remélem, hogy a sorozat folytatásában több mindent megtudhatok róluk.

Összességében egy nagyon is élvezhető könyvnek tartom, ugyan az eleje kicsit lapos, és nehéz túljutni rajta, de nem szabad feladni, mert ha a kezdeti nehézségeken túljutunk olyan élményben lesz részünk, hogy nem akarjuk majd letenni a könyvet.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt és a mágiát.

A könyvért külön köszönet a Ventus Libro Kiadónak!

Értékelés: 5/5
A könyv csak azért nem kap csillagos ötöst, mert az eleje kicsit lassú, vontatott, de ami utána van, az minden egyes pontot megér. Akció dús, érdekes és magával ragadó.

Borító: 5/4
A borító érdekes, és egyedi, figyelemfelkeltő, de még sem robban az ember arcába, valamint tökéletesen tükrözi a könyv lényegét.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott szereplők, és tökéletesen passzolnak a megalkotott világba. Érdekesek, és képesek a változásra, valamint a nehéz döntések meghozatalánál látszik, hogy igazán érett gondolkodásúak, még ha néha nem is tűnnek úgy.

Kedvenc karakter: Athos és Astrid Dane

Kedvenc idézet:

„ Egy antari pedig képes egyenesen a vérhez beszélni. Az élethez. Magához a mágiához. Az első és végső elemhez: ahhoz, ami mindenkiben megtalálható, és amit senki nem birtokolhat.”

 

Read More

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond. 

Read More

Soman Chainani - Jók és Rosszak iskolája

„Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.”

Író: Soman Chainani

Cím: Jók és Rosszak iskolája
Eredeti cím: The School for Good and Evil
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 580
Téma: Fantasy

A könyv 2015-ben jelent meg azóta pedig számtalan helyen jött velem szembe, Molyon, blogokon, hirdetésekben, blogos csoportokban, de mégsem éreztem azt, hogy nekem ezt a könyvet el kellene olvasnom. A véleményem akkor változott meg, amikor karácsonykor megajándékoztam RavenS-t a sorozat második részével. Igazi könyvmolyhoz híven, amikor megérkezett, azonnal belekukkantottam, és akkor megláttam, hogy milyen csodálatos képek színesítik a regényt. Őszintén megfordult a fejemben, hogy megtartom magamnak (természetesen nem tettem meg :D), mert annyira megtetszett, hogy tudtam mindenképpen el kell olvasnom a sorozatot, így amikor beugrottam (ez a beugrás kicsivel több, mint egy órát jelentett) a könyvtárba, úgy döntöttem kihozom. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam sehol, aztán gondoltam egyet és elindultam a gyerekrészleghez (Igen, oda.) és láss csodát meg is lett a keresett személy, ami hatalmas boldogsággal töltött el, na meg persze az is, hogy senki nem volt ott rajtam kívül, így nem kellett magyarázkodnom, hogy egy 19 éves lány, mit keres a kicsiknek fenntartott részen.  Szerintem ennyi elég is volt a rizsából térjünk át a könyvre.

Mint ahogy az előbb már említettem nagyrészt a könyvben szereplő illusztrációk varázsoltak el, de a végeredményben nagy szerepet játszott maga a történet is. Az író egy mesevilágba kalauzol el bennünket, ahol a meséké a főszerep. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember a Földön, aki ne tudná, mire gondolok, ha azt mondom Hamupipőke, Piroska, Csipkerózsika stb. Mindenki ismeri ezeknek a hősöknek a történeteit, de belegondolt már valaki abba, hogy mi lehet ezeknek az előzménye? Csipkerózsika 100 éves álmából felébredve honnan tudta, hogyan lehet nagyszerű királynő? Hófehérke miként tudott kommunikálni az állatokkal? Ebből a regényből minden kiderül, vagy legalábbis sok kérdésre választ kaphatunk.

Főszereplőink Sophie és Agatha a fülszöveg szerint jó barátnők, szerintem ezt inkább idézőjelbe kellett volna tenni, mert ez csak részben igaz, és nem érvényes a regény egészére.
Történetünk Gavaldonban kezdődik ahol mindenki hatalmas lázban ég és a félelem szinte kézzel tapintható. A városka lakói vallásszerűen már-már fanatikusan hisznek a mesékben, és a gonoszban, aki sötét árnyákként jelenik meg és rabolja el a gyerekeket, akinek a neve Gazgató.

Ismét egy olyan éjszaka következik, amikor két fiatalra kerül a sor, hogy eltűnjön, azonban senki nem tudja ki lesz a következő. Találgatások persze vannak, de hát a jövőt senki nem látja előre, de azért vannak, olyan jelöltek, akik elég nagy eséllyel pályázhatnak a helyekre. Ilyen Sophie és Agatha, az egyik lány a jóságot, míg a másik a rosszat képviseli, ennek nagy szerepe van a könyvben, hiszen ez alapján derül ki, hogy melyik lány kerül a Jók, és melyik a Rosszak iskolájába. A regény elején egyértelműnek tűnik a felállás, Sophie imádja a rózsaszín ruhákat, mindig makulátlan és a maga módján „kedves” az emberekkel, Agatha ezzel szemben mindig feketében jár, magának való. Azonban itt történik egy kis „meglepetés”, a lányok egyáltalán nem oda kerülnek, ahova azt ők vagy az olvasók gondolnák.

Ezután beindulnak az események, főhőseinknek olyan próbatételeket kell kiállniuk, amik eszükbe sem jutottak ezelőtt.  Mind a ketten próbálnak megoldást találni, de amíg az egyik csak a saját jövőjét tartja szem előtt, addig a másik mindent megtesz, hogy mind a ketten a lehető legjobban jöjjenek ki a végén. Ebben a könyvben minden megvan, ami kell ahhoz, hogy az ember azt érezze, hogy halad előre a történet. Változások, csalások, csalódások, meglepő fordulatok, ugyanakkor kiszámítható fordulatok, barátság, ellenségesség, harc, szerelem, összetartás, kitartás és még oldalakon keresztül sorolhatnám ezeket, de úgy gondolom, hogy ha valójában meg szeretnéd érteni, hogy mennyire gazdag érzelmileg és tartalmilag mindenképpen olvasd el, mert meg fogsz lepődni, hiszen olyan élményt nyújt, amit el sem tudsz képzelni.

A lányok útját sokan figyelemmel követik, segítik, olykor hátráltatják őket és a színen feltűnik egy fiú is, aki a Tedros névre hallgat, mit ne mondjak, elég furának tartom a srácot, egyáltalán nem tűnik hercegnek, de attól, hogy nem nyerte el a szívemet fontos szereplője a történetnek. Nagy szerepe van az események alakulásában, és sajnos azt kell mondanom, hogy negatív irányba mozdítja a szálakat. Aztán persze ott van még a Gazgató aki, a helyzetet még jobban összekuszálja, és szerintem nagyon élvezi, azt, ami a két iskolában folyik. Egyszóval a pasik csak megbonyolítják a dolgokat.

Hősnőinket azonban nem kell félteni, hiszen talpraesettek, és a legnagyobb galibából is kikecmeregnek valahogy, még akkor is, ha ők maguk okozták a zűrt.

Történetünk nem csak a két lányról szól, hanem a két iskoláról is. A Jók iskolájában minden csodálatos, mindenki kedves, segítőkész, és nagyszerű sors vár az itt tanulókra, ezzel szemben a Rosszak iskolája lehangoló és árad belőle a gonoszság. Látszólag. A valóság nem fekete vagy fehér, a könyv ezt tökéletesen érzékelteti, az olvasó észre sem veszi, de a sorok közötti üzenet célba talál, mert a végére megérti mindenki, hogy az egész történet egyetlenegy célt szolgált, rávilágítani arra, hogy a leggonoszabb gonoszban is van egy kis jóság, és a legtisztább lelkű jóban is van romlottság. Azonban ez nem ilyen egyszerű, hiszen bárkit meg lehet téveszteni, főleg azokat, akik hagyják magukat.

Ezt a könyvet minden mesekedvelőnek el kell olvasnia, sőt szerintem azok is szeretni fogják, akik nem a mesék szerelmesei.

Értékelés: 5/5*
Minden sorát imádtam, kivéve az utolsót, mert ez azt jelentette, hogy vége a könyvnek, de nem bánkódom, mert van második része a sorozatnak. Nagyszerűen megalkotott és megírt történet, mondanivalóval.

Borító: 5/5
A borító gyönyörű, és teljesen passzol a könyvhöz, egyszerűen imádom.

Karakterek: 5/5
Nagyszerű személyiségek, kiváló karakteralkotás. Tedros kivételével mindenkit szerettem valamiért, még a Gazgatót is, pedig őt igazán nagy gonosznak szánták (szerintem).

Kedvenc idézet:

„– Azt mondom, hogy akármi is történik, van választásod – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk.”

A könyvet „felhasználom” az ehavi Promágus Kupa feladat teljesítéséhez. Hogy mi is ez? ITT olvashatsz róla bővebben. ;)

A Kupa első kategóriája:

Az első húzás eredménye a Why so serious? kategória lett, azaz olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.

Teljesítési határidő: 2017. február 28. éjfél

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

SPOILER!
Úgy gondolom a könyv nagy részében Sophie gonosz, egy igazi antihős. Folyton csak magára gondol, aztán elég hosszú ideig azon töri a fejét, mivel törhetne borsot a Jók iskolájának orra alá. Goromba, és észre sem veszi, hogy minden második szavával megsért valakit. Úgyhogy szerintem pont beleillik ebbe a kategóriába.
SPOILER VÉGE!

Read More

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Író: Jennifer Niven

Cím: Veled minden hely ragyogó
Eredeti cím: All the Bright Places
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 430
Téma: Romantikus, YA, Depresszió, Öngyilkosság

Tudtam, hogy ez a történet teljesen össze fog törni és szomorú leszek tőle, mégis elolvastam, most pedig fogalmam sincs mit is írhatnék róla.

A borító nagyon szép, és tetszik, hogy teljesen a könyvet tükrözi, a post it-ek, a madár, a virág teljessé teszi a képet.

A történet Finchről és Violetről szól, akik ugyan nem ismerik egymást, de tudják, hogy ki a másik. Egészen addig nem foglalkoznak egymással, amíg egy nap nem találkoznak az óratorony tetején, mondhatjuk azt, hogy ezzel indul be a cselekmény. Ezután, ahogy a romantikus könyvekben szokott lenni szereplőink egyre több időt töltenek együtt, és lassan rájönnek, hogy eléggé élvezik egymás társaságát, DE ez nem egy tipikus love story, a folyamat megmarad, de az írónő átalakítja, és ennek köszönhetően egy más stílusú könyvet hozott létre.

Finch egy igazán érdekes és sokszor érthetetlen fickó. Először azt hittem adrenalin függő, aztán azt, hogy beteg, végül pedig azt gondoltam, hogy egyszerűen csak túl magas az intelligenciája, és emiatt nehezebben követem a gondolatmeneteit. Ez kicsit emlékeztet Holly Smale hősnőjére, Harrietre, aki hasonlóan Finch-hez, érdekes, nem mindennapi tényeket tárol a fejében. Eltér az átlagostól, és ezért kinézik, és gúnyolják az iskolában, ami nagyban megnehezíti az életét, na és persze a családi gondjairól nem is beszélve.

Violet ezzel szemben egy teljesen átlagos lány, aki egy hatalmas traumán van túl, és ezt próbálja valahogy feldolgozni. Finch ebben sokat segít neki, még ha nem is veszi észre. A lány legnagyobb hibája a könyv elején az volt, hogy számolja hány nap van az érettségiig. Mikor ezt megláttam teljesen pánikba estem, és elgondolkodtam azon, hogy nekem hány napom van még. Mint lusta diák eszembe sem jutott elkezdeni kiszámolni, ehelyett szépen kigugliztam. 90 nap volt akkor hátra (02.03.), most pedig 79 nap (02.14.). Jobb lett volna nem tudni.

Visszatérve a könyvre főhőseink közös iskolai feladatot kapnak, ez még közelebb hozza őket egymáshoz. Különböző helyekre látogatnak el, amik néha érdekesek, néha látványosak, néha pedig őrületesek. Mind a ketten nagyon élvezik ezeket a kirándulásokat, és az idő múlásával egyre jobban megismerik egymást.

Nem hiányozhatnak a bonyodalmak sem. A szülői tiltás, a belső vívódások, a megoldásra váró problémák, és ahogy lenni szokott minden egyszerre zúdul a fiatalok nyakába.

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, látjuk Finch és Violet gondolatait is. Finch-é csapongó, gyakran követhetetlen volt számomra, de ezek adják a könyv lényegét, és talán ezekben kellene keresni a tanulságot, a válaszokat.

A könyv szomorúvá tett, nem örültem a végkifejletnek, de tudom, hogy kellenek az ilyen regények is.

Értékelés: 5/3,5
A könyv egy komoly téma köré épül, ami igazán szomorú dolog, de sajnos ez a valóság. Jól megírt történet, szomorú végkifejlettel.

Borító: 5/5
Szép, letisztult, egyszerű, de mégis teljesen a könyvet tükrözi.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, szerethetőek.

Idézetek:

”- Bármit mondasz, az köztünk marad. Talán nem tűnt fel, de nem kifejezetten dúskálok a barátokban. És ha dúskálnék is, nem számítana. Azoknak a seggfejeknek így is túl sok pletykálnivalójuk van.”

„Mi volna, ha ilyen lehetne az élet is? Hogy csak a boldog részét tartsuk meg, és semmit se a szörnyűből - még a kicsit kellemetlent is mellőznénk. Ha a rosszat kivágnánk, és csak a jót tartanánk meg?”

 

Read More

Elle Kennedy - Az üzlet

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Író: Elle Kennedy

Cím: Az üzlet
Eredeti cím: The Deal
Sorozat: Off-campus 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 440.
Téma: Romantikus, New Adult, Erotikus

A könyv borító és fülszöveg alapján egy átlagos NA regény, egy kis sablonnal, de ettől függetlenül még az olvasható, sőt az élvezhető kategóriába is belekerülhetett volna. 

Úgy gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a történetet, hiszen azon kevesek közé tartozom, akik imádják a romantikát és a sablonokat, és ez a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

Viszont egyedülálló a regény, mert soha nem fordult még elő, hogy már a legelső oldalon leessen az állam, itt pedig ez történt.

"Mióta megerőszakoltak, mindössze két srác tudta megdobogtatni a szívemet."

Ezt csak így az elején?  Semmi kertelés, szépítés, vagy előzmény, csak belerobban az információ az olvasó arcába. Ezt kicsit furcsállom, mert egy ilyen dolog a könyv közepén/végén derül ki, és igen körülményes helyzetben. A mű során többször „elhangzik”, hogy Hannaht megerőszakolták, de valahogy a lány viselkedése nem mindig igazolja ezt, mert hiába történt évekkel ezelőtt és nyilván valamilyen szinten túllépett rajta, hiszen másképp nem élhetne normális életet, de azért szerintem egy ilyen dolgot nem felejt el az ember egyhamar.

A történet teljesen tipikus, adott egy lány, aki teljesen reménytelennek érzi magát a csábítás mesterségét illetően, valamint egy fiú, aki segítőkezet nyújt szegény lánynak, és cserébe csak annyit kér, hogy segítsen neki átmenni egy vizsgán, hogy ne ültessék kispadra.

Természetesen, ahogy az ilyen könyvekben megszokott mennek a szópárbajok a főszereplőink között, és valahogy mindig eszükbe jut valami frappáns visszavágás, ami miatt szinte izzik körülöttük a levegő, ezt pedig mindenki észreveszi kivéve azt a két embert. Hannah nem adja magát könnyen, és szerencsére nem esik azonnal hasra a jóképű hoki játékostól.

A 340. oldalon egyszerűen megakadtam, mert teljesen elment a kedvem az olvasásától, de aztán rávettem magamat és folytattam. Miután befejeztem a könyvet azt gondoltam, hogy köszönöm Istenem, hogy vége. Nem mondhatnám, hogy utáltam, de valahogy nem nyerte el a tetszésemet, egyszerűen annyira nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, hogy nem éreztem magaménak a könyvet. Kicsit csalódtam, mert mint fentebb már említettem általában az ilyen történetek valahogy kedvencekké válnak, talán ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. A következőkben pedig azt olvashatjátok, hogy miért nem tetszett a regény.

A szereplők idegesítőek (tisztelet a kivételnek, bár ilyen nagyon kevés volt), mintha nem is önmaguk lennének. Garrett belül egyáltalán nem olyan férfias, mint ahogy kinéz. A gondolatatit olvasva hamarabb néztem volna egy lánynak, mint egy kemény jégkorongozónak, és ez teljesen elütött attól a képtől, amit a fülszöveg alapján kialakítottam róla.

Hannah pedig olyan, mint egy szemellenzős ló, nem veszi észre a nyilvánvaló dolgokat sem. Néha annyira irracionálisan viselkedik, és csak fogtam a fejem, hogy most ezzel mit is akar, és voltak időszakok, amikor egyáltalán nem tudtam kiigazodni rajta.

A cselekmény semmitmondó volt, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, hiszen biztos vagyok benne, hogy sablonokból is vannak olyanok, amik kicsit közelebb állnak az olvasók szívéhez. A dolgok csak voltak és semmi extra, nem éreztem azt, hogy haladna valami felé a történet. Összességében nem volt olvashatatlan a könyv, és egyszeri olvasásra megfelelt, de nem volt kiemelkedő a könyv, sőt inkább felejthető.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, sajnálom, hogy a könyv nem nyerte el a tetszésemet, pedig igyekeztem megszeretni, de nem ment.

Értékelés: 5/2,5
El sem tudom mondani mennyire fájt ezt a számot leírni. Akik ismernek, azok tudják, hogy inkább mindent felfelé értékelek, mintsem hogy lehúzzam, de ahogy írom ezt a bejegyzést, azt érzem, hogy ez a könyv nem érdemel jobbat. Ha kicsit is emlékezetes maradt volna számomra, és nem csak annyi maradt volna meg hogy nem tetszett, akkor talán megérdemelte volna a 3 pontot, de így sajnos nem adhatok neki jobbat.

Borító: 5/4
A borító egyszerű, nincs túlbonyolítva, ami jellemzi a könyvet is. Figyelemfelkeltő, hiszen van olyan lány, akinek nem akadna meg rajta a szeme, ha a boltban, könyvtárban, vagy valakinek a kezében látná?

Karakterek: 5/2,5
Idegesítőek voltak a karakterek, ugyan néhány szereplő valamilyen szinten szimpatikus volt, de annyira kevés szerepük volt, hogy szinte már említésre sem méltó.

Idézetek:

– Csak úgy kíváncsiságból, amikor reggel felébredsz, mennyi ideig csodálod magad a tükörben? Egy vagy két órán át? – érdeklődik.
– Kettő – felelem vidáman.
– És pacsit is adsz magadnak?
– Hová gondolsz? – vigyorgok. – Csak megcsókolom mindkét bicepszemet, aztán a plafon felé fordulva megköszönöm a nagyembernek odafent, hogy ilyen tökéleteset teremtett. 

Néha egyszer csak váratlanul feltűnik valaki melletted, és onnantól nem érted, hogy élhettél eddig nélküle.

 

Read More

On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Író: On Sai
Cím: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 376
Téma: Fantasy, Urban fantasy, Romantikus

Nem ismeretlen számomra az írónő munkássága, volt már szerencsém olvasni az egyik könyvét, amiről olvasható is egy bejegyzés a blogomon. A Calderon nagyon tetszett, így nem is kellett sokat győzködni arról, hogy ezt a könyvet is közelebbről szemügyre vegyem. A fülszöveg is nagyon megkapóra sikerült, hiszen ki ne vágyna egy saját lovagra? Külön plusz pont, hogy keveredik a valóság a mágiával.

Egy igazán szabad szájú könyv, már az első pár mondatával megvett magának. Már a legelején éreztem, hogy bizony egyszerre fogok sírni és nevetni, nem is tévedtem. 

Ez a regény egyszerűen wow. Annyi minden keveredik benne, mégsem lett követhetetlen, vagy érthetetlen. Az első betűtől az utolsóig fenntartotta az érdeklődésemet, nem voltak üresjáratok, nem éreztem azt, hogy oldalakon keresztül a semmit, vagy ugyanazt olvasom. Minden oldal hozott valami újat, amitől még jobban beleszerettem a szereplőkbe, és a történetbe. Egyszerűen hihetetlen. Az írónő egy zseni, hiszen olyan valósághűen, részletesen alkotta meg a cselekményt, hogy szinte elhittem, hogy létezhet ez a „másik világ”. Ez az alaposság szerencsére nem vált a szereplők kárára, mert ugyanannyi figyelmet kaptak, így a történet színvonalát a jól kidolgozott karakterek is emelték.

Mia Anne kicsit hasonlít Ellára, a Cinder és Ellából (tudom, folyton a LOL- Könyveken jár az eszem :D) , és ha már ennél a könyvnél és a hasonlóságoknál tartunk a FantasyCon és a MondoCon (fogalmam sincs miért gondoltam, hogy Modoconnak hívják – n nélkül – ezt a rendezvényt) szerintem lényegében ugyanaz,hiszen mind a két helyen jelmezben, úgynevezett cosplay-ben jelennek meg az emberek. Itt megjegyezném, hogy soha nem voltam még ilyen összejövetelen, ezért csak arra tudok támaszkodni, amit ezekből a könyvekből leszűrtem, tehát, ha a meglátásaim hibásak, akkor elnézést kérek mindenkitől. Ha te kedves olvasó esetleg tudod, mi a kettő között a különbség, akkor örülnék neki, ha megosztanád velem kommentben, vagy a blog Facebook oldalán.

Visszatérve Mia Anne-re, a könyv elején egy átlagos lány, szomorú sorssal. Mondhatjuk, hogy az élet minden területén elég rendesen kicsesztek vele. De persze rakjunk rá még nagyobb terhet, hiszen egy 16-17 éves bármit kibír, és így lesz igazán ütős a történet. Úgy gondolom, hogy a nehézségek ellenére ez az egész jó hatással volt főhősnőnkre, mondhatnám azt is, hogy végre kapott egy célt az életébe, amiért megéri küzdeni.

Másik főhősünk Kósza, hát mit is mondhatnék róla, azt hiszem rögtön beleszerettem. Annyira cuki, és nagyszerű párost alkotnak Mia Anne-nel. Egy igazi lovag, aki arra született, hogy megmentsen másokat, és meg kell hagyni, van szövege a srácnak. A lováról meg nem is beszélve. Szeretem az állatokat de Bo, hát egyszerűen nagyszerű, imádtam és annyit nevettem rajta, bátran ki merem jelenteni, hogy ő a kedvenc szereplőm. Mondjuk valójában egyik karaktert sem utáltam meg, még a fő gonoszt sem. Ugyan mindegyik szereplőnek van egy-két hibája, de hát kinek nincs? Ettől lettek igazán valósághűek, és szerethetőek. A tökéletességet túlértékelik, és hát egy idő után bizony unalmas is, de itt szerencsére nem áll fenn ez a dolog.

A cselekményt Mia Anne, az ő apukája és Kósza szemén, gondolatain keresztül ismerhetjük meg. Mind a hárman másképp látják a dolgokat. Mia Anne a lány, aki belecsöppen egy mágikus világba, Kósza, aki a számunkra normális életet ismeri meg és Amon Dollond professzor, aki mondjuk azt, hogy tudományos oldalról közelíti meg az eseményeket. Mind a hármuk nézőpontjára szükségünk van, ahhoz hogy tényleg megértsük és megismerjük ezt a varázslatos világot.

A kedvenc jeleneteim egyértelműen azok voltak, amikor úgymond „találkozott egymással” a két világ. Kíváncsian olvastam, hogyan boldogulnak szereplőink az idegen környezetben, miként próbálják megfejteni a rejtélyeit, és magukévá tenni - kisebb nagyobb sikerrel - a normáit. Nagyon vicces pillanatok kerekedtek ezekből, hiszen egyértelműen különbözik egymástól a két világ.

Hőseinket az ismeretlentől való félelem sem akadályozza meg abban, hogy elhatározásuk mellett kitartsanak, és mindent megtesznek, hogy céljukat elérjék. Ahogy az megszokott akadályok és problémák hada veszi körül őket, ami igencsak próbára teszi türelmüket, kitartásukat.

Néha bizony nem csak a szereplőink ütköztek megoldandó problémába, hanem én is, hiszen Amon professzor tudományos magyarázatai gyakran fejtörést okoztak, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy meg sem próbálom megfejteni a mondandóját egyszerűen csak, élvezem a könyvet, hiszen a professzor karaktere ettől realisztikus, egyáltalán nem lenne hiteles, ha mondjuk, szlengeket használna, vagy úgy beszélne, mint egy tinédzser.

A fő gonoszunk kilétére elég hamar fény derült, legalábbis számomra egyértelmű volt, hogy ki is a ludas, de ezzel nem volt problémám, mert igazán jókat nevettem a próbálkozásain.

Összességében minden karakter hordozott magában olyan tulajdonságot, ami miatt emlékezetes marad a számomra. A történet pedig egyedi, és olyan jó stílusban lett megírva, az utalásokkal együtt, hogy szerintem mindenkinek megérné elolvasni. Pár nap alatt végeztem vele, és elszomorodtam, hogy nincs folytatása, pedig annyira örülnék neki, ha lenne, és tovább tartana ez a jó érzés, amit a könyv kiváltott belőlem. A végére pedig már csak egy nagy kérdésem van: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Bátran ajánlom mindenkinek, na jó talán azoknak nem, akiktől távol áll ez a műfaj, bár próbálkozni azért lehet, hátha az írónőnek sikerül megszerettetnie ezt a stílust mindenkivel.

Értékelés: 5/5*
Abszolút kedvenc, egy nagyon aranyos és szerethető történet, tele rejtélyekkel, mágiával, kalanddal és izgalommal. Nagyszerű karakteralkotás és kidolgozottság, a világok réteges felépítése, amiben nincsenek kitöltetlen lyukak.

Borító: 5/5
Egyszerű, de mégis megkapó, és ha az ember ránéz, érzi, hogy bizony kell neki ez a könyv. Kapcsolódik a történethez, de nem árul el túl sokat a cselekményről.

Karakterek: 5/5
Látszik, hogy odafigyeltek, hogy a karakterek is legalább annyi figyelmet kapjanak, mint a cselekmény. Éppen elég háttér információ kerül a birtokunkban ahhoz, hogy eldönthessük ki milyen személyiség, és a karakterfejlődés is érződik, mégsem vállnak teljesen más személyekké a történet végére.

Kedvenc jelenetek:
SPOILER!
Amikor Mia Anne átkerül a mágikus világba, valamint az amikor Kószáék kerülnek át a mi világunkba.
SPOILER VÉGE!

Kedvenc szereplő:
Mint ahogy a feljebb említettem egyértelműen Kósza nagyszerű lova Bo a kedvencem, egyszerűen imádnivaló, és vicces. Tetszett, hogy időt szántak rá, és kapott egy igazán szerethető személyiséget.

Kedvenc idézetek:

„Olyan jó lenne fontosnak lenni, végre valahol olyan barátokat szerezni, akiknek önmagáért számít. És megismerni egy fiút... egy rendes srácot, aki nem nyúl a szoknyája alá, mint az a barom Ian, apa munkatársának, Helmholtznak a fia, hanem olyan udvarias, mint egy álompasi; feladja a kabátot, Valentin-napon kézzel ír pár sort, néha hoz egy szál virágot.”

„A hullabűvölő egy perc múlva felnézett, arcáról sütött a kimerültség:
- Kell a véred!
- Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!”

„- Szerinted a magyarok csak hét kilométer metrót építettek tíz év alatt? Majd pont ők! Ugyan! A négyes metró csak a töredékét foglalja el a létesítménynek.”

„- Tudja, először csak át akartam törni a Falat, és visszajutni a világomba. Ötezer év után egy felettébb furcsa helyen ébredtem. És senki nem emlékszik rám! Nem vagyok benne a Pantheonban, sőt a Percy Jackson kötetekben sem! Tudja, milyen érzés ez a mellőzöttség?”  

 „- Hiányzott a meztelen mellkasom? Hát, igen, üres az életed. - Löktek már le tetőről? - érdeklődött vészjóslóan Mia Anne.”

 

Read More

Szűcs Erika, Szabó Péter, Németh Krisztina, Keresztesi Dorottya, Nádasi Krisz, Tolnai Norbert - Rejtelmes karácsonyok

Rejtély. ​​Karácsony. Izgalom. Szeretet. 

A Rejtelmes karácsonyok különleges történeteiben mindent megtalál,
aki kikapcsolódást keres az ünnepek forgatagában!
A kötetben hat mai magyar író ragadja magával olvasóit.
Először elutazunk Angliába, ahol Carol gyönyörű régi kastélyt örököl. Keresi a módját, hogyan tehetné a karácsonyt olyan széppé, mint ahogy ez a házhoz illik – és ahogy az ünnepeket a családja kétszáz éve megélte.
Továbblépünk az 1920-as évek New Yorkjába, ahol egy ironikus fiatalember, Frank Blizzard magándetektív keresi a válaszokat egy bonyolult gyilkossági ügyben.
Még mindig New Yorkban vagyunk, az ikertornyok leomlása után nem sokkal. Egy magyar lány, Léna nyomozását követhetjük végig egy különös örökbefogadás kapcsán. Léna meglepetésére saját családjának múltjából is váratlan történet bukkan fel.
A következő regény hazarepít minket Magyarországra. Szemtanúi lehetünk, ahogy Márk megmutatja kisgyerekeinek, hogy karácsonykor még egy széthullott család is megtalálja a boldogságot.
Alfa Spider, kórház, szende szűz egy könyvborítón? Egressy Luca, a hebrencs vidéki lány csupán társat keres – ehelyett váratlan és humoros kalandokba keveredik az utazási irodában így télvíz idején.
Az utolsó történetben megismerkedünk egy érzékeny lelkű fizikatanárral, Sári Ferenccel. A férfi különös esetbe botlik a gimnáziumban, és úgy dönt, felderíti, mi áll a háttérben.
Bűntények, szellemek, félreértések, titkok és ármányok –
és mindez karácsonykor, a család és a szeretet ünnepén.
Mert minden jó, ha a vége jó!

Író(k): Szűcs Erika,  Szabó Péter, Németh Krisztina, Keresztesi Dorottya, Nádasi Krisz, Tolnai Norbert
Cím: Rejtelmes karácsonyok
Kisregény címek: Kétszáz év karácsony; Született december 24-én; Révállomás, New York; Félbetépve; Az én Diótörőm; A másik lány 
Kiadó: KNW Kiadó 
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 390.
Téma: Karácsony, Rejtély

A könyvben karácsonyi történeteket olvashatunk, szám szerint hatot. Mindegyik kisregény más stílusban íródott, ami nem meglepő, tudván azt, hogy különböző írók tollából esetleg billentyűzetéből származik. 

Szűcs Erika: Kétszáz év karácsony

Ez a kisregény nem haladja meg az 50 oldalt, mégis elég volt belőle ennyi. Nem lett tőle karácsonyi hangulatom, sőt eléggé lehangoló volt az egész. Az elején Happy Endre számítottam, hiszen annyiszor elhangzott a karácsonyi csoda szókapcsolat, hogy kezdtem benne hinni, bár ha jobban belegondolok a végkifejlet megítélése nézőpont kérdése.

 A történet illik a könyv címéhez, mert tényleg rejtelmes volt, azonban csalódtam, hiszen nem jöttem rá a turpisságra, és emiatt valahogy nekem nem jött át a mondanivalója. Az alap sztori elég érdekes és valójában tetszett is, mert én magam is szeretem a régi fényképeket, történeteket. Úgy gondolom ebből az alapból egy igazán érdekes, és aranyos kis művet lehetett volna kihozni, de az írónő elvitte egy teljesen más irányba, azzal, hogy belekevert egy kis fantasztikumot. Emiatt nem került közel a szívemhez, valahogy egy karácsonyi történettől nem ezt várnám. 

Pár óra alatt elolvastam a kisregényt, hiszen olvastatta magát, de valahogy hiányérzetem volt, annyi szál maradt elvarratlanul, hogy úgy éreztem néhány oldalt véletlenül kihagytak. Néhány dolgot meg mintha elfelejtett volna befejezni az írónő. A szereplőkre is ráfért volna egy kis igazítás, értem én, hogy 42 oldalban nem lehet leírni egy egész életet, de azért több információra vágytam volna, hogy igazán megérthessem a sorok mögött rejlő tartalmakat. 

Carol és Vicky legjobb barátnők, ezért természetes, hogy bármi történik, egymáshoz szaladnak, ez most sincs másképp, de amíg főszereplőnk igazán szerencsétlen, addig Vickynek mondhatni minden összejött. 

" Miért tűnik ő oly szerencsésnek, míg Carolt ennyire nem kíméli a sors? Igazságtalanság, hogy Vickynek mindene megvan: lakás, munka, házasság, biztos családi háttér, míg barátnőjének szinte semmije nincs: először anyját, aztán apját veszítette el, most pedig a barátját. Csak én maradtam neki - döbbent rá Vicky. ha karácsonyra a munkáját is elveszíti... - de ebbe nem akart belegondolni."

Főhősünk egy célt tűz ki maga elé. Egy olyan karácsonyt szeretne, amilyeneket a családi fotókon, festményeken lát. Ez valójában egy eléggé aranyos, kedves dolog, elvégre ki ne szeretne egy olyan ünnepet, ahol együtt van a család, mindenki boldog, és már a levegőben is a szeretet illata terjeng? Az írónő viszont úgy gondolta az ember manapság temérdek karácsonyi történetet olvashat, annyit, hogy meg is unhatja, ezért ő valami újat akart hozni, az „unalmas, szürke karácsonyba”. Hát meg kell mondjam újnak új volt, de szerintem jobban járt  volna, ha marad az átlagosnál. 

Ha valaki szereti a nem mindennapi történeteket, azoknak bátran ajánlom, elvégre ebben a könyvben különleges történeteket olvashatunk, nem lesznek klisék, elcsépelt mondatok. 

Értékelés: 5/3
A történet alapja, és a kezdet igazán ígéretes volt. Ugyan a végéhez közeledve egyre inkább úgy éreztem, hogy ez nem az én kisregényem. A hangulatot sem éreztem át, ugyan a díszítés és a sütögetés a karácsonyt idézte, de voltak dolgok, mint a például a halott anya felbukkanása, amik igencsak elvették a figyelmemet. 

Borító: 5/4
A borító igazán tetszik. Az ajtó sok mindent szimbolizálhat. Kifejezi a rejtelmességet, elvégre nem tudhatjuk mi lapul a túloldalon. Valami újnak a kezdetét, esetleg valaminek a lezárását.

Karakterek: 5/3,5
Úgy gondolom a szereplőkből kicsit többet is ki lehetett volna hozni. 

Read More