A. M. Aranth - Oculus

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Író: A. M. Aranth
Cím: Oculus
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 420.
Téma: Disztópia, Sci-Fi, YA

Nagyon sok jót hallottam az Oculusról, így nem is volt kérdés, hogy bizony nekem is el kell olvasnom, hát jó sokáig tartott mire eljutottam eddig. Az idei könyvfeszten a nullárról elmozdulva, hozzájárultam a sikerhez, hiszen beszereztem a könyvet, ezt már pozitívumként könyvelhetjük el, attól függetlenül, hogy egy sort sem olvastam el belőle. Most 5 hónappal később büszkén kijelenthetem, hogy mission complete! Igen, végre befejeztem, és meg kell mondanom, hogy eddigi életem egyik legelgondolkodtatóbb könyve került a polcomra.

Holló-Vaskó Péter olyat alkotott, amire nagyon kevesen képesek, és itt a külföldi írókra is gondolok, hiszen egy egészen egyedi és különleges történetet hozott létre, ami megragadja az olvasót, és el sem engedi. Olyan irányba indította el az agyunkat, és olyan gondolkodni valót adott, amin normál esetben eszünkbe sem jutna elmerengeni. És ha már az Oculusról beszélünk fogalmazhatnánk úgy is, hogy felnyitotta a szememet.

Történetünk főhősei Truth Dunn, és Aoibheann Kane, plusz egy-két fő, akiről alig tudunk valamit, sőt szinte semmit, de talán bátran állíthatom, hogy ők azok, akik a háttérből irányítják a szálakat, és mi tudatlan olvasók, a végén meglepetten kapjuk fel a fejünket, amikor megtudjuk, hogy a jelentéktelennek tűnő személyek azok, akik a legnagyobb meglepetést okozzák.

A cselekmény Avalonon játszódik, nem a Földön, ezzel is egy kicsit szabadabbá válik minden, nincsenek meg azok a kötöttségek, elvárások amik ellenkező esetben meglennének. Az írónak nincs megkötve a keze, ha kék füvet akar, akkor bizony senki nem fog "fellázadni", hogyan is történhetett ez meg, és mennyire nincs valóságalapja a könyvnek. Ha az egész bioszférát megváltoztatja abba sem köthet bele senki, elvégre ez egy kitalált helyszín, és alig van köze az általunk ismert földi élethez. Azonban ez nem jelenti azt, hogy sokkal könnyebb dolga volt az alkotónak, elvégre ha valaki olyan merész dologra vállalkozik, hogy egy teljesen új világot épít fel, akkor bizony az alapoktól kell kezdeni, és nem dobálhat össze mindenféle dolgot, hogy ez így majd lesz valahogy, hiszen oda kell figyelnie, hogy amit elképzel/leír az hiteles, és nyomon követhető legyen, valamint a logikailag is rendben legyen. Ezt azonban úgy kell elérnie, hogy ne csak saját maga számára, hanem mindenki más számára érthető, és befogadható legyen.

Péternek sikerült megtalálni a kettő közötti vékony határvonalat. A világ amiben járunk teljesen logikus, megvannak benne a kellő elemek, reális az egész, nem érezzük azt, hogy ez vagy az hiányozna belőle, magyarul a rendszer tökéletesen működőképes, de mégsem érezzük azt, hogy "le van butítva". Az olvasó nem érzi azt, hogy tudatlannak, vagy éppen csekély felfogóképességűnek nézik, hanem azt tapasztalja, hogy igenis ott van az a szakkifejezés, ott van a probléma leírva "tudós" nyelven, és igenis elhiszik, hogy tudunk a sorok között is olvasni, és vagyunk annyira érettek, hogy a kapcsolatokat is átlássuk. Ugyan voltak részek (nyilván) amiket nem értettem, vagy legalábbis nem teljes egészében, mivel se biológus, se katona se tudós nem vagyok, ettől függetlenül az élmény ugyanaz maradt, és azért szépen el voltak magyarázva az események, a miértek, és a hogyanok is.
Jó érzés volt kicsit megtornáztatni az agyamat, a sok "egyszerű", mondanivalóval alig rendelkező könyv után (azért leszögezném, hogy ezek a könyvek sem voltak rosszak, sőt többségüket imádtam, de nyilván csak olvasni kellett őket, nem igényelt extra agyalást egyik sem).

Kicsit térjünk át a történet alapjára, hiszen ez a legfontosabb, a fő mozgatórugó. Avalon nem olyan szép és jó, ahogy azt elsőre feltételeznénk, ugyanis egy betegség megnehezíti az ott élő emberek életét. Egy amőba támadja meg a látóideget, emiatt az alany (bal)szerencséjétől függően életének egy bizonyos szakaszában elveszíti a látását, ez sajnos mindenkit elér, nincs rá gyógymód, magyarázat, semmi, ez csak van, és kész. Természetesen nem ennyiből áll az egész, vannak akik, azért dolgoznak, hogy megtalálják az ellenszert, a forrás okát, a megelőzést, bármit ami segít elkerülni, ezt a csúnya végzetet, azonban ez nem ennyire egyszerű, mint tudjuk sok olyan betegség létezik, amire egyelőre nincs gyógymód, de folyik a kutatás, a kísérletezés. Hát itt is ez a helyzet, ami viszont még jobban megnehezíti a helyzetet az, hogy a tudósokat sem kíméli az amőba, ezért a munka sokkal bonyolultabbá és összetettebbé válik. Az évek alatt azonban kitaláltak egy módszert, amivel ez orvosolható, itt jönnek a képbe az Oculusok.

Ők azok, akik a gazdagok, és tudósok szemei lesznek, a segítségükkel valamilyen szinten visszanyerik a látásukat, ezek a személyek eléggé a rabszolgákra hasonlítanak, mármint abból a szempontból, hogy szinte nincs saját akaratuk, azt csinálják, amit parancsolnak nekik. Valójában az oculussá válásuk után a társadalom szemében megszűnnek embernek lenni, szerintük nincs személyiségük, önálló gondolatuk, csak bábuk, eszközök, amik bármikor pótolhatóak.

Nem ember. Nem személy. Oculus. 

Ilyen személlyé válik egyik főhősünk is, Truth Dunn, az ő szemén keresztül  ismerjük meg a cselekményt. Hősnőnk egy igazán szerethető karakter, ám néha ő is utálatossá válik, de ez nem a személyiségéből fakad, hanem a helyzetek hozzák magukkal, ezt a fajta reakciót. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, annyi mindent el kell viselnie, hogy sokan bele is őrülnének (vannak, akik meg is teszik).
Aoibheann Kane, akinek egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét a másik főszereplőnk, ő Truth legjobb barátnője, az ő kapcsolatuk eléggé hullámzó. Egyszer nagyon jól megvannak egymással, aztán teljesen eltávolodnak egymástól, ez abból fakad, hogy nem igazán értik meg egymás cselekedeteit. Mivel mind a ketten másképp látják a rendszert, másképp is vélekednek róla, ez egy kis konfliktust okoz a lányok között.

A könyv olvasása közben egy pillanatig sem unatkoztam, hisz mindig történt valami, amitől az égig szaladt az adrenalinszintem. A történet nem szenved hiányt ármánykodásban, akcióban, és váratlan fordulatokban, ami miatt elég pörgős a regény.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fi-t meg annak is, aki annyira nem. De előre figyelmeztetek mindenkit, hogy bizony itt nem elég csak olvasni, ezt át kell élni.

Read More

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi sorozat

Író: Leiner Laura 

Címek: Kezdet, Együtt, Egyedül, Barátok, Remény, Ketten, Útvesztő, Örökké, Kalauz

Megjelenések: 2010-2013

Kiadó: Ciceró Kiadó később L&L Kiadó

Sorozat: Szent Johanna Gimi

Az értékelés nyomokban SPOILERT tartalmaz, ezért felhívnám mindenki figyelmét, hogy csak saját felelősségére olvassa! Nem árulok el nagy titkokat, de bizonyos utalások szerepelnek a sorozat kötetire, amik nem derülnek ki rögtön az első oldalakon.

A Szent Johanna Gimi egy 12 plusz mínusz 1 fős osztály négy évét mutatja be, valamint az utána következő időszak egy részét. A sorozat 10 kötetet tartalmaz. 9 könyv ténylegesen a történetet meséli el a 10. egy bónusz, a Kalauz, ami érdekes információkat, kimaradt jeleneteket tartalmaz. ( A 8. kötet két részre van szedve, így jön ki a 10 rész.)

A sorozat egyik főszereplője Rentai Renáta, akinek úgymond a naplóját olvashatjuk, így ismerve meg a történetet. Szerencsére a könyv felépítésén is látszik, hogy naplóról beszélünk, hiszen nem fejezetekre van bontva, hanem napokra, nyilván nincs leírva minden egyes pillanat, de ez abszolút így a jó, hisz mindenki tudja, hogy az iskolában rengeteg eseménytelen nap van.

Történetünk egy kis bevezetővel kezdődik az iskola kezdés előtt, amikor is megismerhetjük a kiindulási helyzetet, vagyis, hogy Renáta miként és hogyan lett a Szent Johanna Gimi tanulója. Ezután pedig kezdődhet is az iskola, amit Laura megpróbált pozitív fényben feltüntetni, szerintem sikerült is neki, bár mindenki tisztában van azzal, hogy bármennyire is szereti az osztályközösségét, az iskoláját, meg sem közelíti azt, amit a könyvben olvasunk. De visszatérve Reni megkezdi a gimnáziumot, mi pedig "évekig" vele együtt élhetjük át a félelmeit, vágyait, terveinek megvalósulását vagy éppen bukását. Sokak szerint az egész széria Reni életképtelen megnyilvánulásainak sorozata. Azt be kell ismerni, hogy elég sokat szenved, olykor idegesítő is, ettől függetlenül számomra legalábbis szerethető a történet.

Szerencsére nem csak a fent említett lányról szólnak a könyvek, hiszen nagy szerepet kap majdnem mindenki az osztályból. Kinga a maximalista lány, aki mindenről tud és mindenhol ott van, és aki látszólag egy kiállhatatlan némber, de ha arról van szó teljes vállszélességgel kiáll a barátai mellett. Virág, aki talán a legnagyobb változásokon megy keresztül, kicsit butus, de a világon a legszerethetőbb személy. Cortez, aki a legnagyobb rejtély, és a legtöbb fejtörést okozza, aki egyszerre tud bunkó és imádnivaló lenni. Ricsi a legjobb barát, aki ott van, ha baj van, és ha úgy adódik szívesen lefejel bárkit, ha kell. Dave a kütyü őrült, aki a telefonjával kel és fekszik, valamint mindenben benne van, amitől fontosnak látszik, menedzser, fotós, személyi edző és még sokáig sorolhatnánk. Andris és Robi, ez a két név mindig mindenhol együtt szerepel, ugyanaz az érdeklődési kör, ugyanolyan stílus, a két játék guru, ők azok, akik minden balhéban benne vannak, és miattuk bővül állandóan a házirend. Zsolti a mókamester és a másik személy, aki sokat változik a sorozat végére. Ha baj van, vagy történik valami, ő tuti ott van és nagyszerűnek gondolt beszólásaival emeli a hangulatot. Arnold, na hát ő egy teljesen más kategória az már a legelején kiderül, egy zseni, és olyan szókinccsel rendelkezik, hogy az ember el sem hinné, nem, hogy egy középiskolásnak nézné valaki, emellé pedig elég egyedi stílus párosul. Az osztály két kevésbé "ismert" tagja Zsák, a francia anyanyelvű diák és Gábor, aki eléggé magának való és sokszor el is felejtkeznek róla a többiek.
A "bónusz" ember Macu, a japán diák, aki majdnem olyan, mint Dave, hiszen szintén az elektronikai cuccok megszállottja.

Ők 12-en, 13-an tartják rettegésben az iskolát, vagyis nem ez a legjobb szó rá, de az biztos, hogy mindenki tudja, hogy kik is ők, és ez nem pont azért van, mert kevesen járnak az iskolába, a hírük megelőzi őket. Ezzel az osztállyal mindig történik valami, és sosem unatkoznak. Egy igazán vegyes társaság. Vannak kitűnő tanulók, és vannak olyanok is, akik épp, hogy csak átcsúsznak kettessel vagy a pótvizsgán, mégis azt kell mondanom, hogy teljesen reális ez a felállás, bár, ha azt nézzük valójában senki sem buta csak lusta tanulni. És ha már tanulás került szóba, akkor a tanárokról sem szabad megfeledkezni. Ahogy a valóságban így itt is megtalálhatóak a különböző tanár típusok, a laza, jó fej oktatóktól egészen a félelmetes tanárokig terjed a skála. Természetesen a könyvből nem maradhatnak ki a vicces jelenetek sem. Olykor a tanárok kárára ment a poénkodás, és nem is maga az ötlet volt a vicces, hanem a kiváltott reakció.

A sorozatban vannak visszatérő elemek, mint például a beöltözős bulik, a verseny hét, osztály karácsony, és a szokásos ballagás, szalagavató, és nyilván vannak váratlan és egyszeri események is.

Nem szeretném az egész történetet elmesélni, hiszen akkor felesleges lenne elolvasni a könyveket, ezért próbálok általánosságban említeni néhány dolgot, nem lelőve a poénokat, bár vannak teljesen kiszámítható tényezők, és talán nem is maga a cselekmény, a történet vége a lényeg, hanem az út, amin eljutunk odáig. Ahogy olvastam egy egy részt felelevenedtek bennem hasonló szituációk, vagy éppen elgondolkodtam azon, hogy én személy szerint, hogyan kezeltem volna egyes helyzeteket.

Hasonlóan a való élethez itt is vannak súrlódások, viták, és bizony itt sem szeret mindenki mindenkit, itt sem tökéletes minden, ezért is éreztem azt, hogy igen ez teljesen a mai fiatalokról/fiatalokhoz szóló regénysorozata, amit bátran adnék a (nem létező) húgom, illetve (szintén nem létező) gyermekem kezébe.

Azonban fontos megjegyeznem, hogy senki ne várjon egy komoly, fontos mondanivalóval rendelkező könyvet, a sorozat a tinédzserévek problémáit, pillanatait örökíti meg, és valamilyen szinten minden fiatal tud/tudhat vele azonosulni, ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, vagy éppen kellemes módon hangolódna az elkövetkezendő iskolai napokra.

Read More

Maria V. Snyder – Méregtan

Merénylet, ​mágia, megpróbáltatások…
A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.
„Ezt a regényt képtelenség letenni.” – Charlaine Harris, bestseller szerző
„Snyder szenzációs fantasy regénye… finom, mégis mindent elsöprő románccal egyesíti George R. R. Martin intelligens politikai látásmódját.” – Publishers Weekly
„Maria V: Snyder meggyőzi olvasóit, hogy higgyenek az általa teremtett világban és a szereplőiben; ebben áll az igazi író varázsereje.” – Harriet Klausner

Író: Maria V. Snyder
Eredeti cím: Poison Study
Cím: Méregtan
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 446.
Sorozat: Study 1.
Téma: Romantikus, Fantasy, YA

Az elején féltem, hogy nagyon nem fog menni ennek a könyvnek az olvasása, a fülszöveg szinte semmit nem árult el a történet alakulásáról, így tartottam attól, hogy mit is fogok kapni. Szerencsére ez a félelem hamar elmúlt, és teljesen magába bolondított a könyv.

Egy pörgős, eseménydús történet, érdekes és szerethető karakterekkel, akik viccesek, olykor félelmetesek ugyanakkor szívesen megismerkednék velük (kivéve Brazellel és a sleppjével, tőlük kiráz a hideg).

Az első és legfontosabb dolog, hogy megértsük, hogyan is működik a Maria által alkotott világ. Ixia és Szítia a két fő helyszín, vagyis igazából az egyik tekinthető  valódi, "megismerhető" helyszínnek, a másik csak egy cél, amit hősnőnk el szeretne érni, egy úgynevezett menekülő útvonal, amitől csodát, feloldozást, békét vár.

Szítia azért közkedvelt cél, mert a többség úgy gondolja sokkal jobb ott az élet, hiszen a hatalomátvétel után minden megváltozott, az eddigi mágiával átitatott világ egy csapásra megszűnik. Elkezdik üldözni a mágusokat, akik Szítiába menekülnének, de csak igen kevés személynek sikerül ezt a tervet megvalósítani.  A régi és a jelenlegi rendszer különbözik egymástól, szigorú szabályok lépnek életbe és még szigorúbb büntetések, amiket a Viselkedési Kódexben fogalmaztak meg. Sokan nem értenek egyet a rendszerrel és nyilván szeretnének rajta változtatni, így nem meglepő, hogy a Parancsnok azaz a vezető mellé szükség van egy ételkóstolóra, nehogy valaki "véletlenül" belecsempésszen egy kis extrát az ételbe. Így kerül bele a képbe Yelena, vagyis hát nem teljesen, hiszen az egész történetet az ő szemén keresztül éljük át, így minden egy kicsivel előrébb kezdődik, egy  sötét és kellemetlen helyen, ahova senki sem szeretne kerülni.

Yelena nagyszerű választás volt a "mesélő" szerepére, hiszen egy értelmes, logikus gondolkodású, nem csapongó személyiség, az írónő pedig nagyon jól tudja csavarni a szavakat, így nagyon szép, összefüggő mondatkoszorúkat kaptunk, ezzel nagyszerűen  megalapozódott az egésznek a hangulata. Kellemes élményt nyújtott az olvasás,  és a szomorú és megrázó eseményeket is könnyebb szívvel olvassa ilyen stílusban az ember.

Az ételkóstoló munkakör egyik fontos része a mérgek ismerete, hiszen illat, íz, hatás alapján kell eldönteni, hogy az adott étel, ital mérgezett e,  és ha igen milyen anyagot tartalmaz, hiszen ez utalhat a merénylő kilétére is. Tehát Yelena első és legfontosabb feladata megismerni ezeket, ez viszont könnyen az életébe kerülhet, azonban nem ez az egyetlen problémája a múltja is kísérti, ami szintén halállal fenyegeti. Tehát elmondhatjuk, hogy minden és mindenki összeesküdött hősnőnk ellen.

Teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet, hiszen az egyik probléma azonnali halállal jár, míg a másik esetben egy kis szerencsével erre a végkimenetelre akár évek múltán kerülhet csak sor. Egyik sem kecsegtető ajánlat, de azért az utóbbi mégiscsak kedvezőbb.

Yelena "munkája" során egyre több emberrel ismerkedik meg, barátságok köttetnek, de sajnos ellenségeskedés is felüti a fejét.

Izgalmas, eseménydús történet, mindig történik valami, és nem szenved hiányt váratlan fordulatokban sem, mégis egy teljesen logikusan, ésszerűen felépített cselekmény, mindennek van oka, és következménye, nem éreztem azt, hogy valami kimaradt volna. Őszintén szólva már most folytatnám a második részt, ha megjelent volna magyarul. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a könyv, és kíváncsi vagyok, hogyan alakul Yelena jövője. Biztos vagyok benne, hogy még sokat kell tanulnia, fejlődnie, és sok kaland vár még rá, amik félelmetesek, de egyben formálják is a jellemét.

Értékelés: 5/5
Izgalmas, és kalandokkal teli történet, ami éjjel nem hagyja nyugodtan aludni az embert. Érdekes mondanivaló, tanulságok, szerelem, csalódás, barátság, ellenségeskedés, szomorú, halállal teli múlt, reménnyel teli jövő. Minden ami egy tökéletes könyvhöz kell meg van benne.

Borító: 5/4
Annyira nem fogott meg a borító, ha csak ezt látom el sem olvasom, ettől függetlenül nem rossz, csak nekem éppen nem ragadta meg a figyelmemet.

Karakterek: 5/5
Nagyszerűen kidolgozott változatos jellemmel megáldott karakterek.

Kedvenc karakterek:
Egyértelműen Ari és Janco.

Kedvenc idézet: 

Valek rajong a mérgekért. Sokat megmérgezett a Parancsnok ellenségei közül, és nem szeret kijönni a gyakorlatból. Tudod, néha próbára teszi az ételkóstolókat, nehogy véletlenül elkényelmesedjenek.

 

Read More

Colleen Hoover - Maybe Someday

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója

Író: Colleen Hoover
Eredeti cím: Maybe Someday
Cím: Egy nap talán
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 390
Téma: NA, Romantikus

Egy könyv tele szerelemmel, csalódással, szenvedéssel, döntésképtelenséggel, nevetéssel, sírással és csodálatos dalszövegekkel.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

A Maybe Someday nem egy átlagos, klisékkel teli történet, vagy legalábbis nem teljesen. Van egy apró (na jó nem is annyira kicsi), de annál nagyobb jelentőségű momentum, amire az egész könyv épül. Ettől volt egyedi. Egy olyan oldalát mutatta meg a szerelemnek, amiről nem veszünk tudomást, kivéve azok akik ilyen helyzetben vannak.

Történetünk úgy kezdődik, mint a legtöbb romantikus regény. Adott egy lány, akinek szupertökéletes a pasija és van egy legjobb barátnője, akivel együtt is lakik. A lány azt, hiszi megkapta a Boldogan éltek, míg meg nem haltak sztoriját.  Aztán a csalánba mégis beüt a ménkű. Az eddig biztosnak tűnő életet egy pillanat alatt elfújja a szél,és hősnőnk kint találja magát az utcán, a szakadó esőben, mint egy kivert kutya. Ez sajnos nagyon szomorú, de valójában innentől indul be a számunkra érdekes történet, ami az Előszóban előre volt vetítve. Ez a "kis" szösszenet annyira jól meg lett írva, hogy esélytelen volt, hogy leteszem a könyvet a kezemből, legalábbis addig semmiképpen sem, amíg be nem fejeztem. Ugyan ez a terv meghiúsult, muszáj volt félbe hagynom, de minden alkalmat megragadtam az olvasásra, még akkor is, ha csak pár oldalt sikerült letolni.

Ridge és Sydney kapcsolatának kialakulását elég nehéz szavakba önteni, ha valami csoda folytán sikerülne is, az érzelmek fele annyira sem mennének át, mint amennyire kellene, ehhez tényleg el kell olvasni a könyvet. A cselekmények nagyon összetettek, és olykor bonyolultak is, a dolgok teljesen egymásra épülnek, így nagyon szépen látszódik a folyamat.

Az írónő annyira tehetséges, hogy képes teljesen belerántani a könyvbe, egyszerűen úgy éreztem, hogy ami a szereplőknek örömet okoz, az nekem is, amitől sírnak, attól én is. Kész érzelmi hullámvasút az egész, de talán emiatt imádtam. Egyben volt az egész, nem volt hiányérzetem, ugyan voltak helyzetek, döntések amikkel nem értettem száz százalékosan egyet, de valójában hasonló szituációban számomra is nagyon nehéz lett volna választani. Sőt szerintem nincs is jó vagy rossz döntés, egyszerűen csak próbáljuk minimalizálni a veszteségeket, a fájdalmat.

Ami még csodálatosabbá tette a könyvet, az, hogy tele van szebbnél szebb dalszövegekkel. Nehéz lehetett ennyi szöveget megalkotni, főleg, hogy tökéletesen illettek a történetbe, a részévé váltak.

Nem tudom mit mondhatnék még róla, tényleg el kell olvasni ahhoz, hogy az ember átérezze azt a hangulatot, azokat az érzelmeket, amiket ez a könyv közvetít.

Sírni fogsz rajta? Biztos. Megérinti a lelked? Teljes mértékben. Nevetni fogsz? Bizony, méghozzá jó hangosan. Imádni fogod? Minden egyes betűjét.

Értékelés: 5/5
Egy különleges könyv, ami a klisék mellett egyedi vonásokat is tartalmaz. Nehéz döntések, amik mindent megváltoztatnak, gyönyörű pillanatok, amikor megállítanád az időt, együtt egy csodálatos egészet alkotnak.

Borító: 5/4
Nagyon szép, és külön imádom, hogy "simogatós" (domború) részeket. :D És amikor lementettem Molyon a könyv borítóképét, akkor láttam, hogy a Maybe Someday feliratot, ha jól megnézzük egy csókolózó párt látunk benne.

Karakterek: 5/4
Mindegyik szereplő képvisel valamit, és megvan a szerepük, amik előrébb lendítik az eseményeket.

Kedvenc idézet:

„Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek.”

 

Read More

Kasie West - Szívességből szerelem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Giával az iskolai bál kezdete előtt fél órával szakít a pasija, ezért kétségbeesésében vakmerő lépésre szánja el magát. Arra kér egy vadidegen srácot, játssza el egy estére, hogy járnak. A terv egyszerű: két óra, pár kegyes hazugság a barátnőknek. A baj csak az, hogy Gia nem tudja kiverni a fejéből a helyes ismeretlent. Aztán az élet úgy hozza, hogy viszonozhatja a szívességet … Tényleg egyre fontosabbak lesznek egymásnak, vagy kamu az egész? Alapulhat-e bármi is hazugságon? Mit gondolnak majd a barátnői, ha kiderül az igazság? Tényleg ennyire számít, hogy ki mit gondol?

Kasie West szellemes és csodálatosan romantikus regényének főhőse egy hirtelen ötlet miatt óriási galibába keveredik, és az élete fenekestül felfordul. Vajon sikerül újra megtalálnia a szerelmet, és azzal együtt önmagát is?

Író: Kasie West
Eredeti cím: The Fill-In Boyfriend
Cím: Szívességből szerelem
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 304.
Téma: Romantikus

A borító keltette fel a figyelmemet először, és mint romantikus könyv függő tudtam, hogy bizony őt sem hagyhatom ki. A Menő Könyveknek köszönöm, hogy elérhetővé tették a magyar olvasók számára ezt a könyvet, és azt is, hogy kaphattam egy példányt ebből a cukiságból. :)

A könyvet a Könyvfesztről hazafelé tartva kezdtem el olvasni a vonaton, és mire haza értem, majdnem befejeztem. Ezen annyira nem lepődtem meg, hiszen "csak" 304 oldalas az egész, de kicsit elszomorodtam, hogy ilyen hamar véget ért. Nem egy világmegváltó gondolatokkal teli regény, de így a tanulás kellős közepén annyira jólesett a lelkemnek, úgy éreztem, hogy egy kicsit kiszellőzött a fejem, és könnyebb szívvel vetettem bele magamat újra, a véget nem érő tanulásba.

A történet teljesen klisé, szinte egyetlen önálló gondolata sem volt, de hogy én mennyire imádtam, azt egyszerűen nem tudom elmondani.

Ahogy a címből is kiderül egy szívességnek köszönhető, hogy főhőseink szerelmesek lesznek egymásba. Ez nem egy mindennapi szívesség, és szerintem ez a filmeken és könyveken kívül sehol máshol nem jönne be, legalábbis a való életben kizártnak tartom.

A fülszövegből megtudhatjuk, hogy Giát a bál előtt dobja a pasija, ami elég nagy szívás, de úgy gondolom ettől még nem jött el a világvége. Igazából Giát nem is az zavarja igazán, hogy szakítottak vele, hanem az hogy mit fognak szólni az állítólagos barátai, hiszen már jó előre beharangozta, hogy ő bizony egy tuti pasival fog megjelenni, és hát hogy venné az ki magát, hogy végül egyedül jelenik meg?  Sokkal jobb, ha egy vadidegen csávót megkér, hogy játssza el a pasiját, akiről azt sem tudja, hogy ki fia borja. Mondjuk, azt sem tudom a srác mit gondolt, hogy ebbe beleegyezett, azért én fenntartásokkal kezeltem volna ezt a helyzetet. De hát kinek a pap kinek a paplan.

Na, mindegy az üzlet az üzlet, megköttetik a deal és ez elindítja a hazugság lavinát, na és persze a cselekmény fő szálát.

A kamu pasi eltűnik, mint Hamupipőke és még egy cipőt sem hagy maga után, a kis galád, de nem kell félni hősnőnk nagyszerű kém, és felkutatja őt. Ezután megy a huzavona egy ideig, de aztán láss csodát egy újabb szívesség kerül a képbe.  Időközben szereplőink egyre jobban meg-, illetve kiismerik egymást.

És ahogy a közmondás is tartja,  a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, természetesen a hazugságok is kiderülnek. Ennek valamint testvére hatására Gia magába száll és elgondolkodik azon, hogy milyen ember is ő valójában, és hogy változnia kellene e.

Mint egy amerikai filmben megjelenik a főgonosz is, aki megkeseríti Gia életét. A két lány rivalizál  egymással, és őszintén Julieval nem szimpatizáltam, idegesített a csaj. Próbálgatják egymás erejét, bár azért annyira nem viszik túlzásba a dolgokat.

Ami furcsa volt számomra az egész történetben az a névválasztás volt. Mind a két főszereplő neve különleges és nem mindennapi, ez az egy dolog nem klisé a könyvben. Bár szerintem az írónő találhatott volna jobb nevet is a srácnak, de talán pont ez a fajta figyelemfelkeltés volt a célja vele.

Összességében egy nyugis, könnyen emészthető történet. Egy kellemes, nyári estén jó időtöltésül szolgálhat bárkinek, aki szereti a romantikus történeteket.

Értékelés: 5/4
Egy jó kis történet, ugyan tele van klisékkel, de manapság melyik könyv nem? (jó nyilván tudom, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt) Gyorsan haladtam a regénnyel, nem voltak hirtelen váltások vagy megszakítások az eseményekben, így lényegesen könnyebb volt olvasni, meg aztán a vonaton nem is volt mi elterelje a figyelmemet.

Borító: 5/5*
Szerelem első látásra, pedig nyilván vannak ettől szebb és jobban megalkotott borítók is, mégis akárhányszor csak ránézek egyből jobb kedvem lesz.

Karakterek: 5/3,5
A maguk módján szerethetőek, teljesen átlagosak, néha bugyuták, és idegesítőek, ettől függetlenül egyiket sem dobnám bele a pokol legmélyebb bugyrába, azt hiszem ez pozitív dolog. :D

Read More

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.

Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.

Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?

Író: Bella Andre
Eredeti cím: Let Me Be the One
Cím: Hadd legyek az Igazi
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 344.
Sorozat: A Sullivan család 6.
Téma: Romantikus

Hatalmas köszönet a Kossuth Kiadónak a könyvért! :) 

A Sullivan család sorozat hatodik része ez a könyv, ám ha valaki nem olvasta az előző köteteket azoknak sem kell kétségbeesnie, hiszen önálló regényként is megállja a helyét, és nem kapcsolódnak olyan szorosan a sorozatrészek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy anyukám is elolvasta a könyvet és örömmel írta nekem (éppen írásbeliről tartottam haza), hogy elcsente a könyvet és, hogy máris a felénél tart. Mire elmondtam neki, hogy ez egy sorozat hatodik része, ő pedig kijelentette, hogy nem mondta volna meg ezt róla.
A lényeg az, hogy nem csak nekem, de neki is nagyon tetszett a történet, ami nem meglepő, hiszen közel azonos az ízlésünk könyvek terén.

Volt szerencsém olvasni az előző öt regényt is,és bátran mondhatom, hogy Bella Andre nagyszerű írónő, mindegyik regényében van valami amitől még szerethetőbb lesz, talán azért, mert realisztikusan ír. A szereplők szerethetőek, húsvér emberek, akik hibákkal is hibátlanok, akiket az ember önkéntelenül is a szívébe zár.

Ahhoz, hogy rendesen értékelni tudjam ezt a könyvet egy kicsit bele kell folynom a többi kötetbe is, de igyekszem ezt a legkevesebb spoilerrel megtenni.

Marcus, Chase, Gabe, Sophie, Lori, Zach, Ryan, Smith. Ők nyolcan erősítik a "gyerekek" táborát.
Őszintén nem tudom, hogy a testvéreknél mi a születési sorrend, de valójában nem is olyan lényeges ez az információ. A Sullivan család egy összetartó, kedves és eléggé vegyes társaság. Fényképésztől a tűzoltóig, a baseballjátékostól a színészig sokféle foglalkozás megtalálható náluk. Igazán színes és változatos a család. Mire elérünk a sorozat hatodik részéig Chase, Marcus, Gabe, Sophie, és Zach is megtalálja a párját, ettől függetlenül az írónő utal mindenki történetére.

A Hadd legyek az igazi Ryanről a baseballt játszó Sullivan testvérről szól, valamint Victoriáról, akinek foglalkozása nem is térhetne el jobban főhősünkétől, ugyanis a lány egy művészlélek. Ebből kifolyólag gondolhatnánk azt, hogy semmi közös nincs szereplőinkbe, de ez a feltételezés hibás, hiszen úgy illenek egymáshoz, mint a csavar az anyához.

Az előző könyvekkel ellentétben Ryan és Victoria gyermekkoruk óta ismerik egymást és nagyon jó barátok. Most pedig jöjjön a szokásos megállapítás hogy fiú - lány barátság nem létezik, na, hát ebben az esetben ez nagyon is igaz, és az első pár oldal után rájön az olvasó, hogy mindig is többet éreztek egymás iránt, na, jó ezt a könyv elolvasása előtt is mindenki tudta.

Hősnőnk egy kis slamasztikába kerül és hát az ember kit hív segítségül, ha baj van?  Hát természetesen a legjobb barátját, aki persze a világ egyiket leghíresebb baseballjátékosa. Ryan az első hívásra felpattan fehér lovára és megküzd a csúnya, gonosz sárkánnyal. Ugye milyen cuki?

Komolyra fordítva a szót Ryan és Victoria barátsága átalakul, legalábbis mindenki más szemében, hőseinknek el kell játszani azt, amire ők maguk is évek óta vágynak. Becsapnak mindenkit vagyis azt hiszik, valójában  önmaguknak ásnak vermet, végül pedig végleg egymás hálójában ragadnak.
Mint minden történetben itt sem marad el a bonyodalom. Ryan részéről a hírnév, Victoriáéról az exe és egy bizottsági tag túlzott érdeklődése okoz problémát.

A könyv elég kiszámítható, nem igazán tartalmaz váratlan fordulatokat, ezért szerintem akkor a legjobb olvasni és akkor tudjuk értékelni igazán, ha éppen fáradtabbak vagyunk a megszokottnál. Egy könnyed, romantikus történet, a maga 344 oldalával nem mondható rövidnek, de annyira hosszú sem. Ha olyan hangulatban van az ember 1-2 nap alatt nyugis tempóban simán elolvashatja, nálam ez egy kicsit tovább tartott, nem volt hozzá kedvem. Nagy lendülettel kezdtem neki, de úgy a felénél megálltam, végül pár hét után folytattam és akkor már sikerült a végére érnem. (Az más kérdés, hogy molyon elfelejtettem befejezettnek jelölni, és a napokban tettem ezt meg. :D)

Értékelés: 5/4
A sorozatrészek közül nem ez a regény volt  a kedvencem, de a stílus ugyanolyan volt, mint amit már annyira megszerettem, így hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. A felénél megálltam egy kis időre, de ennek ellenére tetszett a könyv.

Borító: 5/3,5
A borítótól nem vagyok annyira elájulva,  illik a sorozat többi részéhez, ugyan azok sem  lettek a kedvenceim, de így alakult a dolog. Örültem volna, ha a kiadó változtatott volna rajta, de akkor viszont nem illettek volna egymáshoz a kötetek, így teljesen megértem a döntést.

Karakterek: 5/4
A szereplők szerethetőek voltak, és érezhető volt a főszereplők között a kémia. Nem volt felesleges karakter, mindenki adott valamit a történethez.

Read More

Joss Stirling - Lélektársak - Sky

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül. 
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt… 
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.

Író: Joss Stirling
Eredeti cím: Finding Sky
Cím: Lélektársak - Sky
Sorozat: Lélektársak 1.
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 346
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult

Évekkel ezelőtt találkoztam először a könyvvel, azóta pedig már többször újraolvastam a trilógiát ( itt a Sky, Phoenix és Crystal kötetekre gondolok), félévente/évente minimum egyszer, de megesett, hogy többször is, eddig azonban nem készült értékelés egyik részről sem, ezt viszont most szeretném pótolni.

Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy tudtam ennyiszer elolvasni a könyveket, és hogy történt meg az, hogy nem untam/utáltam meg a történetet. A válasz egyszerű, az írónő stílusa teljesen magával ragadó, a cselekmény pedig érdekes és mindig találok bennünk valami új dolgot, amit addig nem vettem észre. Legutóbb a Prológus Fantasy projektje miatt vettem kezembe a trilógia első részét és olvasás közben rájöttem, hogy mennyire másként látom az eseményeket most, mint a legelső alkalommal.

Először egy aranyos, Alkonyatos bevésődés koppintásos, mégis különlegesen megírt történetnek láttam, ahol a bonyodalmak, és a kellemetlenségek ellenére minden happy. Nagyszerű leírások, frappáns párbeszédek, jól ki- és átgondolt események, amik csak emelik a könyv színvonalát. Annyira elvarázsolt akkor ez a világ, hogy sok mindent eltakart előlem az a bizonyos rózsaszín felhő, és erre csak most döbbentem rá.

Ezek után azt hihetnéd kedves olvasó, hogy most tuti lehordom a sárga földig ezt a könyvet, de sajnos/nem sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, az észrevett "hibáktól" függetlenül még mindig tetszik, és valószínűleg egy kis idő  elteltével újra a kezem ügyébe fog kerülni.

Az első és talán legnagyobb félreértésem az volt, hogy Zedet egy nagyon is romantikus, cuki srácnak tartottam, ami fogalmam sincs, hogy honnan jött, mert most határozottan egy nagyképű, arrogáns, és mindenekelőtt idegesítő személyként jelent meg előttem. Mindent rázúdított Sky-ra, és egyszerűen nem fogta fel, hogy a lánynak halvány lila fogalma sincs arról, hogy mi az a sok értelmetlen dolog, amit összehadovál a savantokról és a lélektársakról. Nem tudom, talán azt hitte, hogy a lány csak viccel vele? Vagy pedig annyira elvakította a "szerelem", hogy nem látta a fától az erdőt?

 Rossz szegénykémről ilyeneket írni, de ha ezt éreztem olvasás közben, akkor felesleges lenne szépíteni a dolgot. Ahogy előadta magát, és ahogy bizonyos helyzeteket kezelt, hát mit ne mondjak ritkán lát az ember ennyire változékony személyiséget, és szinte már megfájdult a fejem a hangulatingadozásaitól. Csodálkozom, hogy Sky és a családja nem kapott tőle idegsokkot. De, hogy ne csak rosszakat mondjak róla, azért voltak jó pillanatai is, amikor azt éreztem, hogy igen, ő az a srác akibe az első olvasás alkalmával "beleszerettem".

A másik, hogy Sky elég hamar elhitte az egész sztorit Zednek. Ha valaki hirtelen elém toppan az utcán és ilyenekről kezd el hadoválni az első az, hogy bolondnak nézem a másik pedig az, hogy olyan gyorsan eltűnök a helyszínről, hogy csak a port látná utánam, és természetesen az illetőt onnantól jó messzire elkerülöm. Eszembe sem jutna felülni a motorjára és elmenni vele egy szellemvárosba,  pláne, ha előtte még éjszaka is megijeszt azzal, hogy ott gubbaszt a fán. Azért nem kell megijedni, hősnőnket sem kell féltenünk, mert vannak kétségei, amiknek hangot is ad, de ha belegondolunk elég meggyőző az, hogy hallja Zedet a fejében megszólalni.

Skynak fel kell dolgoznia azt a sok információt amit kapott, emellett pedig a "jó tanácsokat" is hallgathatja, hogy vigyázzon magára és, hogy ne hagyja, hogy Zed kihasználja. Nehéz dolga van, hiszen ezek az emberek évek óta ismerik a fiút,  ő viszont csak egy kis ideje. Na meg persze jönnek a rosszfiúk és meg is van a  kellő izgalom, hogy ne legyen egy tipikus love story a történet.

Gyorsan végeztem a könyvvel, mert a fent említett dolgok ellenére is imádtam, és teljesen beleolvadtam a történetbe, így csak azt vettem  észre, hogy az utolsó oldal is elfogyott, és kénytelen voltam bezárni, és megcsodálhattam a gyönyörű hátlapot is.

Számomra tényleg egy aranyos történet maradt, amit jólesik olvasni egy fárasztó időszak után, vagy akkor amikor semmihez nincs kedve az embernek. Egy olyan könyv, ami a szerelem megtalálásáról, a családi összetartásról, és a jó győzelméről szól, egy kicsit más köntösbe bújtatva.

Értékelés:5/5
Sokszor olvastam már, még fogom is egy párszor, de újra és újra azt érzem, hogy nem tudom megunni. Aranyos, de mégis eseménydús, valamint az akció sem kerül háttérbe, vannak igazán izgalmas, és izgulós részek, amitől az ember nem bír mozdulatlanul ülni a helyén, és legszívesebben az olvasó is bemosna egy két rosszfiúnak.

Borító:5/5
Imádom ezt a borítót, egyszerű, de mégis a motívumok nagyon jól megfogják az ember figyelmét. Ami kevésbé tetszik az az írónő nevének és a címnek a színe. Ha nem úgy süt rá a fény teljesen beleolvad a háttérbe,

Karakterek: 5/4
Még mindig szeretek mindenkit (kivéve az antihősöket), de azért már látszik, hogy szembetűnőbb a szereplők rossz oldala is.

Kedvenc karakter: May Hoffman, érdekes személyiség az már biztos, mindenről és mindenkiről tud mindent, és ezt szívesen megosztja másokkal is.

Kedvenc idézetek: 

- A papád épp most veszi le rólam a mértéket a koporsómhoz, mondta Zed.
- Á, dehogy!
- Furcsa képek ugranak be… mind meglehetősen fájdalmas, és hátrányosan érinti a jövőbeli terveimet, hogy egyszer én is apa legyek.

 Victor megszorította a kezem:
 – Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
 – Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
  – És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.

 

Read More