Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre

Harriet ​​Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

Író: Holly Smale
Cím: A lány, akit soha senki nem vett észre
Eredeti cím: Geek Girl
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Sorozat: Geek Girl 1.
Oldalszám: 336.
Téma: Divat, Humor

2016. 10. 03-án elindult a Prológus a világ körül projekt. Földön, vízen, levegőben, föld alatt, ég felett, s gondolatban is szárnyalunk a különböző állomásokra, egész október 9-ig. Bloggereink igyekeznek közelebb hozni hozzátok egy-egy szerzőt, várost, könyvet. Értékeléseinket különböző extrákkal tesszük a kiválasztott országnak megfelelően fűszeressé. Improzunk, játszunk, barkácsolunk, s beutazzuk a világot EGYÜTT… Mert az olvasás egy közös élmény!

Zsebi és Netra nagyon sok jót mondott erről a könyvről, aztán mikor egy Prológus projekt keretein belül ki kellett választani egy nemzet íróját Zsebi kapva kapott az alkalmon, és mondta, hogy ez a könyv tuti tetszeni fog nekem, válasszam a briteket és vele együtt a Geek Girl-t. Tehát elkezdtem olvasni és wow, egyszerűen nem jutok szóhoz. Egy vicces, fiatalos és lendületes könyv, ami addig nem hagyja nyugodni az olvasót, amíg a történet végére nem ér.

Már az első pár oldalon rájön az ember, hogy ez bizony nem egy átlagos regény, cseppet sem átlagos szereplőkkel. Furcsa, mert úgy éreztem, hogy a cselekmény egyáltalán nem számít, szólhatott volna a kukoricatermesztésről is, ugyanúgy élveztem volna, mert a karakterek annyira erősek, viccesek, és imádni valóak, hogy elviszik a hátukon az egész művet.

Harriet egy különc lány, aki okos, de mégis humoros, és ez a humor abban jelenik meg, hogy állandóan kínos és képtelen helyzetekbe hozza magát. Meg sem gondolnánk, hogy aki olyan okos, mint ő, hogy tud annyira leblokkolni, hogy egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, és ha mégis sikerül, olyan képtelenségek jönnek ki rajta, hogy az olvasó nem tud mást tenni csak hasát fogva röhögni.

Ráadásul rendszeresen és indokolatlanul csak úgy a semmiből, érdekes és számomra eddig ismeretlen tényeket közöl.

„Az ember köhögése általában 100 km/óra sebességű, és anélkül, hogy kérkednék vele, én úgy érzem, hogy az enyém elérte a 110 vagy akár 120 km/órát is.”

Olyan eszmefuttatásai vannak, hogy az olvasó csak tátogni tud, az agya állandóan pörög, és a végeredmény egy átlagos embernek soha az eszébe nem jutna. 

„Végre a busz nyomába értünk, de valami nem hagy nyugodni. Mindketten ugyanazt a távot futottuk le: mindketten ugyanannyi energiát fordítottunk rá. Alacsonyabb vagyok, mint Nat, tehát nekem kevesebb tömeget kell mozgatnom, ugyanolyan sebesség mellett (átlagosan). Mindkettőnknek pontosan ugyanannyi testnevelésórája van. És mégis (a fizika törvényei ellenére) én alig kapok levegőt, az arcom lila, Nat pedig csak úgy ragyog, és még mindig képes az orrán át lélegezni. A tudománynak néha nincs semmi értelme.”

Ráadásul hajlamos elkalandozni a lényegtől. Elkezd valamiről beszélni és következő pillanatban, már egy egészen más téma van terítéken. Első ránézésre egy nagy katyvasz az egész, de aztán szépen lassan letisztázódik minden, és egyszerűen magával ragadja az embert a könyv.

A regény cselekménye az lenne, hogy Harriet egy csodálatos lehetőséget kap, de emiatt hazudnia kell, vagyis nem kell, de ő inkább ezt az utat választja.  Hazugság, hazugságot követ, és ahogy a mondás is tartja: A hazug ember hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez főszereplőnk esetében sem történik másként. Harrietteljesen tanácstalanná válik, egyszerűen nem tudja eldönteni mi lenne a helyes lépés. Aztán szépen lassan minden a helyére kerül.

Fontosnak tartom, hogy megemlítsem a mi kis Oroszlánfiúnkat, alias Nicket. Legnagyobb bánatomra elég keveset szerepelt ebben a könyvben, csak hébe-hóba bukkant fel, de akkor nagyot alakított, és ennyi is elég volt, hogy belopja magát a szívembe. Egyszerűen ahw ez a srác, kedves, aranyos, cuki, vicces és még sok minden más. Egyszerűen tökéletes, és nagyon remélem a következő részben több szerepet kap a drága.

Nem egy romantikus történet, valójában semmi extra, de annyira jól meg van írva, hogy olvastatja magát, annyira, hogy az olvasó csak azt veszi észre, hogy vége, és már nyúlna is a második részért. Egy aranyos és bájos könyv, amiben Harriet megtalálja önmagát, vagy legalábbis megpróbálkozik vele, a saját esetlen kis módján.

Azoknak ajánlom, akik egy könnyed, és vicces könyvre vágynak. Akik elolvassák azok garantáltan egy felejthetetlen élménnyel gazdagodnak, és a kedvenc könyvek listája is bővülni fog.

Értékelés: 5/5*
Abszolút kedvenc. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy úgy éreztem, mintha csak pár oldalas lett volna a könyv nem 336. Érdekes, vicces és magával ragadó.

Borító: 5/4
Nem tetszik annyira, mint a könyv. Egyszerű, és utal Harriet személyiségére.

Karakterek: 5/5
Egyszerűen az összes szereplőt imádtam. Mindenkinek meg volt a szerepe a történet alakulásában. Ugyan Nick-et hiányoltam, mert nagyon kevés szerepet kapott most.

Kedvenc karakter: Wilbur. Hát ezen a palin nagyon behaltam. Akárhányszor megszólalt, egy gondolat futott át az agyamon, mégis mit érez ilyenkor? Egy hiperaktív kiskutyára emlékeztetett.  És olyan beceneveket talál ki, hogy azon lehetetlen nem nevetni. Az egész stílusa olyan vicces, hogy az ember nem bírja megállni, hogy ne nevessen rajta/vele.

„– Jóóóóóó reggeeeeeeeelt! – rikoltja, és közben tapsikol. – Csak nem Mr. és Mrs. Bébi Pandához van szerencsém? Együtt, itt, a színem előtt, mint két összeillő, kis epres fromage frais falatka! Óóh, meg tudnám zabálni magukat most azonnal. De nem teszem, mert az szörnyen antiszociális lenne.”

Kedvenc jelenet: Az összes, amiben feltűnt Oroszlánfiú *-*

Kedvenc idézetek:

„A varázslat akkor jön, amikor nem számítasz rá.”

„Nyugalmi állapotban az ember szíve átlagosan hatvanszor-kilencvenszer dobban percenként. A sündisznóé percenként 260-szor, ha egy helyben áll. És szerintem én most átváltoztam sündisznóvá.”