2019. július 20., szombat

Kiera Cass - A szirén

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.
Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.
Kiera a Radford Egyetem diákja volt, jelenleg a Virginia állambeli Christiansburgben él a családjával. Életének első tizenkilenc évét az óceán mellett töltötte, ami sosem próbálta elpusztítani őt. A www.kieracass.com weboldalon többet is megtudhattok a könyveiről, YouTube-videóiról, és a sütemények iránti szeretetéről, valamint a Twitteren is követhetjük @kieracass néven.

Író: Kiera Cass
Eredeti cím: The Siren
Cím: A szirén
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 296
Téma: Romantikus, Szirén

Nem ez az első találkozásom az írónő munkásságával, hiszen már olvastam A Párválasztó sorozatát, ami nagy kedvencem volt, és a mai napig is szívesen olvasnám újra kb bármikor. Ezért nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy elolvassam-e a regényt, amikor felvetődött, hogy a Prológus oldalán futó Elvitte a víz projekthétbe pont beleillik.

Attól függetlenül, hogy már volt dolgom az írónő könyveivel nem támasztottam olyan nagy elvárásokat, hiszen egy teljesen más témával foglalkozik ez a regény, és én személy szerint úgy gondolom, hogy bármilyen jó és tájékozott egy író, akkor sem lehet teljesen összehasonlítani az alkotásait, hiszen a témából és a stílusból adódóan eltérőek.

Ha nem tudjuk, könnyen azt hihetjük a borító alapján, hogy A Párválasztó sorozat egyik részéről van szó, hiszen itt is egy gyönyörű szép ruhában lévő lány a központi szereplő, ahogy az a sorozatra jellemző. Ugyan a háttér eltér és emiatt már lehet következtetni, hogy egy teljesen más alkotásról van szó, amely nem része a sorozatnak. Egyrészt örülök, hogy megtartották ezt a stílust, nekem nagyon tetszik, viszont mint ahogy említettem megtévesztő, hogy a sorozat része-e vagy sem.

A fülszöveg lényegre törő, a fontosabb információkat megkapjuk, de olyan hihetetlenül nagy dolgokat nem spoilereznek el, aminek nagyon örültem.

A történet főszerepéje Kahlen, aki egy szirénné válik egy baleset után. Az írónő nagy vonalakban ismerteti, hogy ez a lét mit is jelent, de nem boncolgatja mélyrehatóan a témát, ami szerintem nem baj, hiszen a lényeget megtudjuk, vagyis azt, hogy ez hősnőnknek mit jelent, és miben változott az élete. Tehát Kahlen szirénként éli immár a mindennapjait, de szerencsére nincs egyedül, vele tart néhány nővére. Szám szerint három, majd a későbbiekben négy. Elizabeth, Miaka és Aisling, akik először testvérükké fogadják, majd jön Padma. Mindegyik lánynak másmilyen a személyisége, van aki bulizós, társasági lény, míg van aki magába forduló, álmodozó és jobban szereti a nyugodt estéket. Ettől függetlenül nagyon jól kijönnek egymással, és mindenben együttműködnek. Nagyon szoros a kapocs közöttük, és jó volt olvasni mennyire kiállnak a másik mellett, még akkor is, ha nem teljesen értenek egyet az adott személy döntésével.

A lányok élik a mindennapjaikat, mint ahogy a normál embereknél is vannak rosszabb és jobb napok így náluk is. Kahlent rémálmok gyötrik, és egyre nehezebben viseli a munkájával járó terheket. Ekkor jelenik meg az életében Akinli, aki teljesen más szemmel néz rá, mintha tényleg őt látná, és nem csak azt az álarcot, amit visel, hogy elrejtse az érzéseit, az aggodalmait. Kahlen tudja, hogy nem szabad beleszeretnie a fiúba, valami mégis vonzza hozzá. Hősnőnk mindent megtesz annak érdekében, hogy még csírájában elfojtsa ezt a vonzódást, ám a sors útjai kifürkészhetetlenek, és egy véletlen folytán újra egymásra találnak, majd ismét elválnak.

A történetszál számomra nagyon gyorsan lett lezárva, érzem a folyamatot, de valahogy mégis vártam valamit, de ettől függetlenül elégedett vagyok. Megkaptam azt a könnyed, de mégis komolyabb helyzeteket is felvonultató regényt, amire számítottam, és szerencsére nem kellett csalódnom az írónőben. Amit sajnálok az, hogy nincs folytatása a regénynek. Szívesen olvastam volna arról, hogyan alakul hőseink élete a továbbiakban. Annak is örülnék, ha valamelyik másik lány, vagy éppen mindenki kapna egy történtet, mindenképpen elolvasnám azokat is. :)


2019. június 17., hétfő

Hazudós - Novellák kegyes kis hantázásokról és ordas nagy hazugságokról

Tizenhárom szerző, tizenhárom remek írása arról, hogy milyen, amikor füllentünk, ferdítünk vagy épp hazudunk. Novellák, amelyek segítenek megérteni ki, miért nem mond igazat, vagy módosítja a valóságot, és azt is, hogy ennek milyen következményei lehetnek.
Akik a gyerekkori hantákat, kamaszkori lódításokat és a vaskos felnőtt átveréseket megfogalmazták:
Bencze Blanka
Dragomán György
Erdős Zsuzsanna
Háy János
Horányi Hanna Zelma
Jászberényi Sándor
Kalapos Éva Veronika
Karafiáth Orsolya
Király Anikó
Mészöly Ágnes
Nyáry Luca
Szabó T. Anna
Tóth Krisztina
Kiváló olvasmány nem csak kamaszoknak – és ez nem kamu!

Cím: Hazudós - Novellák kegyes kis hantázásokról és ordas nagy hazugságokról
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 296
Téma: Hazugság, Novellák

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! :) 
Az élete során az ember számtalanszor hazudik, valaki többet, valaki kevesebbet, de ha egy személy azt állítja ő soha nem tett ilyet az nem mond igazat. Kerülhetünk olyan helyzetekbe, szituációkba, amikor rákényszerülünk a füllentésre, vagy az igazság elferdítésére. És mellesleg nem mindig az őszinteség a legjobb. Persze az ember törekedjen arra, hogy mindig őszinte legyen, hiszen a hazugság nem szép dolog, és hatalmas pácba kerülhetünk miatta, ami senkinek nem hiányzik.

Egy őszinte embernek tartom magam, nem szeretek hazudni, de bizony előfordult, hogy rákényszerültem. Ezek kisebb hazugságok voltak csupán, mint például, akkor amikor az utcán rám akarnak sózni valamit, de nem akarok magyarázkodni, hogy miért nem veszek semmit, rendszeresen azt mondom, hogy bocsánat, de sietek, mert különben lekésem a buszom. Egyszerűen csak el akarom kerülni ezt a kényelmetlen szituációt, hiszen tudom, hogy ha megállok akkor egy jó darabig nem szabadulok egészen addig, amíg nem veszek pár haszontalan holmit.
Vagy ha valahova nagyon nem akarok elmenni, akkor kitalálok valami kifogást, de azért igyekszem elkerülni ezt is, de valaki nem fogadja el azt, hogy egyszerűen csak nincs kedvem a dologhoz, és ilyenkor elő kell venni ezt a kártyát.

A könyv fő témája a hazugság, és ennek különböző szintjei, formái. Ahogy a címben is látszik az apró kis füllentésektől a legnagyobb hazugságokig minden terítékre kerül ezekben a kis novellákban. Összességében nagyon jó kis történeteket válogattak össze, voltak viccesek, szomorúak, egyszerűbbek és összetettek is.

Az egyik kedvencem Kalapos Éva Veronika A lány kétszer című novellája, annyira aranyos volt. Két Hanna nevű lányról szól, akik közül az egyiknek tetszik egy fiú, de túl félénk, hogy lépjen, mert nem érzi azt, hogy bejönne a srácnak. Végül ír egy emailt, ám mivel a két lány neve megegyezik nem egyértelmű, hogy ki a feladó, Hanna pedig fél bevallani, hogy ő tette ezért hazudik. Egy apró hazugság, ami senkit nem bánt, senkinek nem árt, mégis hatalmas jelentőséggel bír, hiszen megváltoztathatja egy ember döntését. Persze mindenki tudja mi lesz a vége, de nekem nagyon tetszett. Valósághű, aranyos kis történet, és nagyon jól lett megírva.

Mindegyik novellának megvan a maga hangulata, a tanulsága, a mondanivalója. Az írók kitettek magukért, és nem volt két egyforma történet. Egyediek és érdekesek voltak. A könyv 296 oldal, de mivel novellákból áll, ezért az ember részenként olvashatja az egymástól elkülönülő történeteket.

Összességében nagyon tetszett az egész könyv. :)

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a novellákat, aki többféle műfajban, stílusban szeret olvasni. :)


2019. május 12., vasárnap

Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows - Lady ​Jane

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Isten tudja mióta csücsül a polcomon ez a regény. Sokszor megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasni, de soha nem vitt rá a lélek. Most ezen változtattam.

Író: Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows
Cím: Lady Jane
Eredeti cím: My Lady Jane
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 448
Sorozat: Lady Jane 1.
Téma: Anglia, Alakváltás, Fantasy, Romantikus

A borító az elején tetszett, de azóta valahogy már nem olyan különleges számomra. Egyszerű, semmi extra, őszintén szólva lehet fel sem tűnne a polcon egy könyvesboltban. Azért nem írtam le azonnal a könyvet, elvégre Cynthia Hand írónő Angyalsors sorozatát, illetve a Vigyázz, ​Holly Chase! című regényét már volt szerencsém olvasni, és azok ahhoz képest jók voltak.

A regény egy kis történelmi ismertetővel kezdődik, hiszen néhány uralkodóról (valós személy) információkat oszt meg, amelyek érdekesek lehetnek néhány ember számára. És ebből azonnal le lehet szűrni, hogy a regénynek lesz némi köze a történelemhez. :D

Az előszóban pedig kapunk egy kis betekintést, hogy mire is számítsunk, felhívják a figyelmünket arra, hogy a regény egy kis történelmi ferdítés, és inkább egy párhuzamos Angliában játszódik.

Főszereplőnk Jane, G. alias Gifford és természetesen Edward. Az ő történetüket ismerhetjük meg jobban, egy kis ármánykodással, rejtéllyel, szeretettel, csalódással és még nagyon sok más érzelemmel megfűszerezve.
Nagyon féltem tőle, hogy nem fog tetszeni a regény, de be kell valljam, hogy egyáltalán nem rossz. Érdekes, és néhol azért izgalmas események történnek, na és persze ki ne lenne kíváncsi arra, hogy végül a jó, vagy a rossz győz, bár így elöljáróban van egy-két tippem, aztán majd kiderül, hogy igazam lett-e. (Persze, hogy az lett. :D)

Nagyon különböző hátterű, gondolkodású, érdeklődéskörű karaktert vonultat fel a könyv. Van, akinek az olvasás az élete (nem, most nem rólam van szó). van, akinek az egész élete a királyságról szól, van olyan, akit lóvá tettek, szó szerint és képletesen is (bocsi, ez gyenge poén volt).
Mint már említettem a könyv nem átlagos, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol néhány ember át tud alakulni valamilyen állattá, és ahogy az várható volt ez igazán nagy problémaforrás az emberek körében. A másik fontos dolog a regényben az a korona, vagyis inkább az, hogy ki legyen az uralkodó.

Eredetileg Edward az, aki uralkodik, de bizonyos események, okok miatt Jane veszi át a helyét, aki annyira akar királynő lenni, mint amennyire az egyetemisták akarnak vizsgázni, azt hiszem ezek alapján el tudod képzelni mennyire vágyik rá. Tehát minden ilyen nemű kötelesség immár Jane vállát nyomja, és ha ez nem lenne elég, bőven akadnak, akik az életére és a koronájára törnek. Innentől kezdve minden felborul, és elkezdenek pörögni az események. Ahogy egyre közeledünk a könyv végéhez, egyre izgalmasabb részek következnek, és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a vége.

Összességében egy mozgalmas könyvről beszélhetünk. Imádtam az írók által zárójelbe tett megjegyzéseket, nagyon jókat derültem rajtuk. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket. :)


Top 5 Kedvenc idézetem - Lady Jane

A mai bejegyzésemben elhoztam nektek a Top 5 kedvenc idézetemet a Lady Jane című regényből. :) Ti olvastátok már?

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

"De most itt volt, teljesen egyedül. Mámorosan boldognak érezte magát (megvakarhatta magát, és senki sem látta, senki sem ítélte el érte, senki!), ugyanakkor nyugtalan is volt. (De most tényleg, mi van, ha fulladozni kezd?)"

"Átszeltük Hartfordshire  nagy síkságait, geológiai kutatásokat végeztünk a Piccadilly sötét alagútjaiban, felkaptattunk a Cotswolds hullámzó dombjaira, és szerelmeseink meg a megmérgezett király leszármazottjait kerestük, és összegyűjtöttük, amit finoman szólva csak az... IGAZSÁGnak nevezünk. (A fenyegető veszély okán megfordult a fejünkben, hogy nevet változtatunk. De még nem tettük meg. Mindenesetre karddal a párnánk alatt alszunk.)"

"– Bárcsak ne hívnál fiúnak! – mormolta Edward.
– És mégis hogy szólítsalak?
– Már férfi vagyok.
A nagyi hátravetette őszes fejét, és szívből nevetett. – Remek tréfa! Mondj még egyet!"

"Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna."

"– Szeretsz? – suttogta.
– Egy perc alatt, amint megláttalak, Szolgálatodra szállt a lelkem.
– Komolyan?
– Nem – ismerte be G. – Nem egészen. De szépen csengő sor, nem igaz?"


2019. április 23., kedd

S. A. Chakraborty - Bronzváros

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. 2017 egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

Író: S. A. Chakraborty
Eredeti cím: The City of Brass
Cím: Bronzváros
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 528
Sorozat: Dévabád-trilógia 1.
Téma: Fantasy, Mágia,

Köszönöm az Agave Könyveknek, hogy elolvashattam, ezt a csodát!
Őszintén szólva először el sem akartam olvasni a könyvet, hiszen a fülszöveg annyira nem mozgatta meg a fantáziámat, és hát nagyobb szerepe annak volt, hogy időm sincsen nagyon, de aztán a többiek annyit áradoztak róla, hogy úgy gondoltam meg kell tudnom, hogy mire ez a nagy imádat. Így hát összeszedtem magamat, és jól megérdemelt kikapcsolódásként elkezdtem a regényt.

A Prológuson tartunk/tartottunk egy hetet erről a könyvről, és ennek keretein belül kicsit utánanéztem az írónőnek, és sok érdekes dolgot megtudtam róla, és a regényről. Ezt ti is elolvashatjátok ITT.
És most pedig térjünk rá a könyvre.

A borító egyszerű, de látványos. A fekete és a sárga szín különböző árnyalatai jelennek meg rajta, amik számomra melegséget árasztanak. Még olvasás előtt megfordult a fejemben, hogy mennyire fog passzolni a borító a történethez.

Az első ami szemet szúrt olvasás közben, hogy néhány szó ismeretlen volt számomra, hiszen nincs magyar megfelelője, mert egy másik kultúrából, területről származnak, amiket én nem ismerek annyira, de szerencsére az írónő erre is gondolt és a regény végén kapunk egy kis szószedetet, hogy egyes szavak mit takarnak, és a különböző lényekről is megtudunk néhány dolgot.

Főszereplőnk Nahri a 18. századi Kairóban él, és egy igazán különleges hivatást választott magának. Ennek köze van a mágiához, pedig a lány nem is hisz a létezésében- De mi van akkor, ha kiderül, hogy minden igaz? Minden legenda, mese? Egyik pillanatról a másikra az amúgy sem biztos élete fenekestül felfordul. Át kell értékelnie mindent, amit eddig hitt, tudott. Magáról, az életről, amiben eddig élt.

Dára központi szerepet játszik a Nahri életében bekövetkezett változásokban. Dára egy dzsinn harcos, aki teljesen váratlanul toppan be hősnőnk életébe, és gyakorlatilag innentől kezdődnek a megpróbáltatások. Az elején nem volt szimpatikus, ám ahogy haladtunk előre a történetben egyre jobban megkedveltem, bár azért bőven volt titka, amik csak később derültek ki a múltjából, és meg kell mondanom nem volt mind a legkellemesebb.

A könyv az elejétől kezdve izgalmas, fordulatokkal teli, és egyszerűen letehetetlen. Az ember észre sem veszi és már nyakig merült az írónő által megalkotott világban. A történet két szálon fut, az egyiket Nahri szemén keresztül ismerhetjük meg, a másikat Ali szemszögéből, aki Dévábád királyának fia. Ez a két szál szépen lassan összekapcsolódik, és még izgalmasabbá válik a történet. Egyre több mindenre fény derül, de ahelyett hogy közelebb kerülnénk a megoldáshoz egyre zavarosabb lesz minden. Az egész regény egy nagy titok, és iszonyú kíváncsi voltam mit is tartogat még számomra.

Voltak nagyon meglepő részek, amikre nem számítottam, és sajnos olyanok is voltak, amiknek nem örültem, és kapkodtam a fejemet, hogy ez nem lehet. Nagyon sok elvarratlan szál maradt, és alig várom, hogy megtudjam, hogyan alakul a hőseink élete a továbbiakban.

Voltak kétségeim, hogy tetszeni fog e a könyv, de kellemesen csalódtam. Végig nagyon pörgős volt, izgalmas, a leírások és a párbeszédek nagyon jól meg voltak írva, és a világ felépítése, és annak elmagyarázása is jóra sikerült.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket, és van ideje szinte egyben letudni azt az 500+ oldalt, mert garantáltan nem fogod tudni letenni. Az biztos, hogy az írónő meggyőzött, hogy a sorozat következő része is mindenképpen a várólistámon landoljon.

"– Vagyis amolyan tolvaj lennél?
– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó."

 

2019. április 12., péntek

Top 10 Kedvenc Beépített hercegnő idézetem

Nemrég olvastam a Beépített hercegnő című könyvet, amit Connie Glynn írt, akit sokan ismerhetnek a Youtuberól Bár nem lett a kedvencem a regény, de voltak nagyon jó részek benne. Mostani bejegyzésemben pedig elhoztam tíz idézetet, amik közel kerültek a szívemhez. A könyvről írt értékelésemet ITT olvashatjátok. :)






"Vannak helyek ezen a világon, ahol könnyebben történnek bámulatos és hóbortos dolgok, mint máshol."

"Az autó mögött, amely idáig fuvarozta, egy lány állt - magas volt és sovány, rövidre nyírt, koromfekete haja volt, ütött-kopott fekete bőrdzseki és egy gitártok volt nála, melyet lazán átvetett a vállán. Nem hasonlított a többi diákra; volt valami benne, ami szenvedélyességről árulkodott - olyan volt, mint egy sötét, borongós viharfelhő. "

"- Ne hagyjátok kiaknázatlanul a bennetek rejlő lehetőségeket! Ez az iskola alig várja, hogy felfedezzétek, milyen kivételesek vagytok: használjátok ki bölcsen az itt töltendő időt, használjátok arra, hogy nyomot hagyjatok magatok után és, mindenek felett, soha ne adjátok fel, és soha ne mondjatok le egymásról sem!"

"- A megfelelő kérővel minden makrancos hölgy megszelídíthető, asszonyom."

"- Mindenki kap sütit. Kivéve Jamie-t. – Lola úgy mondta ki a nevét, mintha méreg lenne. – Neki nem jár, mert azt mondta, nem szereti az édességet.
– Ami szentségtörés – mondták kórusban az ikrek."

"- Tíz fontba fogadok veled, hogy valaki bele fog esni a medencébe - mondta Lottie.
Jamie továbbra is merev arccal meredt a vízre, és a fogát csikorgatta, miközben az orrán keresztül forró levegőt fújt ki.
- Húsz font, ha belelököm valamelyiket."

"A szíve összevissza zakatolt. Biztos volt benne, hogy a kis titka nem fog gondot okozni. Hiszen mi lehet a legrosszabb, ami történhet?"

"- És mit tanít ez a történet? - kérdezte.
- Hát... - Lottie leszegezte a pillantását, és zavarba jött a választól. - Azt mutatja, hogy a hűségben erő lakozik."

"A világ néha nagyon hangos tud lenni, és az emberek, miközben igyekeznek a saját hangjukat hallatni, végül némaságra ítélhetnek olyanokat, akiknek tényleg szükségük lenne arra, hogy beszéljenek."

"Jamie arca egy pillanatra kifejezéstelenné vált, mintha az egész addigi életét megkérdőjelezné, majd elnevette magát. Szívből és őszintén nevetett; hangja felmelegítette a lányt, és Lottie rájött, hogy most először látja nevetni."


2019. április 7., vasárnap

Lucy Strange - A ​világítótorony legendája

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.





Író: Lucy Strange
Cím: A ​világítótorony legendája
Eredeti cím: Our Castle by the Sea
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 336
Téma: 2. világháború, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
Alapvetően nem olvasok történelmi regényeket, vagy olyanokat, amik régi időkben játszódnak (persze azért van kivétel, hiszen az egyik kedvenc könyvem az Abigél, ami szintén a második világháború idején játszódik), nem tudom megmagyarázni miért van így, hiszen jó néhány túltesz a mai regényeken. A fülszöveg rövid, de mégis felkelti a kíváncsiságot, így hát most erről a könyvről hoztam egy kis értékelést.

A könyv 336 oldalas, tehát nem nevezhető annyira hosszúnak, ennek ellenére kíváncsi voltam, hogy mennyi idő alatt sikerül elolvasnom. A cél 2 nap volt és ha most ezt a bejegyzést olvasod, akkor sikerült abszolválni a tervet. Hatalmas pacsi nekem.
Na tehát hatalmas lendülettel és elhatározással kezdtem neki a könyvnek, hogy minél hamarabb elolvassam, és bíztam abban, hogy a történet is elősegíti a gyors haladást.

Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire tetszik a borító, és a lapokon lévő rajzok, ábrák. Hihetetlen mennyire fel tudja dobni a könyvet egy-egy jól elhelyezett minta. Tehát ezért már jár egy plusz pont, hiszen tényleg nagyon tetszenek, és meg is fordult a fejemben, hogy milyen jól ki lehetne őket színezni, de persze soha nem tennék ilyet!

Főszereplőnk Petra egy fiatal lány, akinek az átlagos életét felborítja a 2. világháború kitörése.
Mindannyian tanulunk erről a történelmi eseményről az iskolában, de szerintem teljesen más, amikor egy teremben ülünk, és a tanár ledarálja az anyagot, amit tudni kell, tele évszámokkal, személyekkel és helyszínekkel, mint amikor valakinek a szemén, a gondolatain keresztül ismerjük meg a helyzetet. Persze az utóbbi esetben csak az adott illető ismeretit tesszük magunkévá, és a nagy egészről nem kapunk képet, de valahol számomra többet jelentett, hogy a könyv segített elképzelni, hogy érzelmileg milyen hatást vált ki a háború. Nyilván teljesen csak azok tudják, akik átélték, de így olvasva egy kicsit beleláthattam.

Kicsit féltem, hogy mennyire lesz szomorú, és hogy mi lesz a vége a történetnek, de kíváncsian vártam mit is tartogat számomra a könyv. Egyes részeknél mosolyogtam, másoknál a hideg rázott, és bizony volt, hogy könnybe lábadt a szemem, hiszen voltak elképzeléseim arról, hogy mit is tartogat a jövő szereplőink számára.

Az elején minden nyugodt, egy békés család mindennapjait követhetjük nyomon, aztán szépen lassan beszivárog a faluba és a család életébe a háború, és elkezdi bomlasztani azt. Ahogy haladunk a történetben egyre jobban megmutatkoznak a jelek, és egyszer csak ott tartunk, hogy minden a feje tetejére áll, és nem tehetnek semmit a szereplők, csak elfogadják a sorsot és próbálnak túlélni. Az egész könyv játék az érzelmekkel, szerintem megviseli az embert, legalábbis engem mindenképpen.

Nem voltunk a háború sűrűjében, de a szele elérte a kis falut és hatalmas változást hozott mindenki életébe. Sorra jönnek a katasztrófák Pet életébe, amiket nehezen dolgoz fel a kislány, de mégis próbál erős maradni, és a végsőkig bízik abban, hogy minden rendbe jön.

Szerintem nagyon összetett az egész könyv, értelmileg és cselekményileg is, sok minden történik, amin elgondolkodhat az ember. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a regény, hihetetlen mennyire jól sikerült megírnia az írónőnek. Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a komolyabb hangvételű könyveket, és azoknak akik szeretnének egy jót olvasni.