2019. november 21., csütörtök

Kedvenc gyermekkori meséim

Már kisgyerekkén is imádtam hallgatni anyát, amikor esti mesét olvasott, most is gyakran eszembe jut, hogy mennyire jó volt, amikor esténként körbeültük a testvéreimmel és csak hallgattuk, ahogy mesél. De mint a legtöbb esetben, amikor már megtanulunk olvasni, azt a választ kapjuk, hogy te is el tudod olvasni. Na hát ezt én is megkaptam párszor, annak ellenére hogy olykor, olykor még rá tudtam venni anyát egy-egy mesére. :D Úgy gondolom, hogy ennek köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a történeteket, a könyveket és az olvasást. Ha akkor anya nem szeretteti meg velem ezt az egészet, talán nem lennék ekkora nagy könyvmoly. :D

Később az alsós tanítónénim is gyakran olvasott nekünk, ez pedig még tovább erősítette bennem az olvasás szeretetét, hiszen mindig is egy kellemes élménnyel párosítottam. Nyilván később a kötelező olvasmányok kicsit rányomták a bélyeget az olvasási szokásaimra, de szerencsére tudtam, hogyha a nekem tetsző regényt veszem a kezembe, akkor nincsen semmi baj.

A mai bejegyzésemben néhány olyan mesét mutatok be nektek, amelyek segítettek abba, hogy könyvmollyá váljak. :)

1. Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje
Az egyik örök kedvencem ez a verses mese. Mindig örömmel gondolok vissza arra, hogy volt idő amikor fejből tudtam az egészet. Ma már sajnos csak részletek maradtak meg, de ha egyszer gyerekem születik biztos vagyok benne, hogy vele is megismertetem ezt a kis történetet. Rövid, de mégis annyi mondanivalóval rendelkezik, hogy szerintem mindenkinek ismernie kell. A könyv illusztrált, ami gyerekként még jobban tetszett.

2. Hans Christian Andersen - Andersen ​legszebb meséi
Ez nem konkrétan egy mese, hanem egy könyv, amibe számtalan jobbnál jobb történet található, amelyeket imádta hallgatni, később pedig olvasni. Voltak kedvenceink persze, mint A Hókirálynő, vagy éppen A kis gyufaárus lány, ami anyát mindig megsiratta, akkor mi még nem igazán értettük, hogy miért, de amikor már nagyobbak lettünk, mind megértettük az okát, de ettől függetlenül egy nagyszerű, és szívhez szóló történetnek tartom.

3. Szepes Mária - Pöttyös ​Panni
Az első könyvek egyike, amit már önállóan olvastam. Nagyon tetszett és újra meg újra elolvastam. Annyira aranyos volt, az akkori olvasási képességeimnek tökéletesen megfelelt. Maga a történet, az illusztrációk nagyon megtetszettek. Ugyan a sorozat többi részét azóta sem olvastam, de ez az egy rész nagy kedvencemmé vált.

4. Jakob Grimm és Wilhelm Grimm - Grimm mesék

Ez sem egy konkrét mese, hanem egy könyv, ami szintén nagyszerű történeteket tartalmaz, amiknek örök érvényű tanulsága van. Ezeket is nagyon szerettem hallgatni, olvasni, és nézni is, hiszen később mesefilmként is megjelentek ezek a kis mesék. Meg persze számtalan élőszereplős változat is készült belőlük, amit viszont már most  "felnőttként" bármikor meg tudnék nézni.

5. Arany László - Magyar népmesék
El sem tudom mondani mennyire imádom a Magyar népmeséket még most is. Mint a már fent említett könyvek, így ez is gyakran került anyukám kezébe, majd később az enyémbe is. Imádom ezeket a történeteket, hol viccesek, hol szomorúak, de egyszerűen megunhatatlanok. Mesefilmként is nagyon szeretem őket, régen nagyon sokat néztem, és akárhol meghallottam a madárka "csicsergését" azonnal a TV előtt kötöttem ki.  És bevallom őszintén néha megesett, hogy egyetemen egy nagyoooon érdekes, és érdekfeszítő előadáson megnéztem egy-két részt, amire nem vagyok büszke, de na, kellett valami, hogy ne aludjak el. :D

5+1 Walt Disney könyvek
Szerintem az összes Walt Disney könyv megvolt, és persze mindet milliószor olvastam. Rövid kis történetek, szép illusztrációkkal. Kemény kötéses volt szóval bármennyit nyúzhattam nem igazán lett komoly baja egyiknek sem, bár azért látszik rajtuk, hogy nem mai darabok. Bevallom őszintén nagyon csábít a gondolat, hogy az újabb kiadású könyveket ( Disney mesék Aranygyűjtemény) beszerezzem, mert annyira tetszenek azok a borítók.

Ezek voltak az én kedvenc meséim, persze a sor végtelen, számtalan történetet, könyvet tudnék még ide sorolni, de úgy gondolom elsőre ennyi elegendő. Nektek van kedvenc gyerekkori mesétek, esetleg olyan mi felnőtt korotokig elkísért? :)


2019. november 18., hétfő

Frank Schwieger: Caesar és bandája

Tudod-e, melyik római hős fizet a jobb kezével élete legnagyobb baklövéséért, vagy azt, hogyan menti meg öt gágogóbajnok a Capitoliumot? Nem? Na, és azt hallottad már, miért csavarja magát szőnyegbe Kleopátra, a gyönyörű egyiptomi királynő? Vajon mit használtak vécépapír helyett a rómaiak…? Ha szívesen villognál egyedülállóan vicces történelmi tudásoddal, ez a könyv telitalálat!





Író: Frank Schwieger
Eredeti cím: Ich, Caesar, und die Bande vom Kapitol Live aus dem alten Rom
Cím: Caesar ​és bandája - Római történetek újratöltve
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 179.
Téma: Gyermek- és Ifjúsági irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!
Az író előző könyve, a Zeusz és bandája nagy sikert aratott nálam annak ellenére, hogy nem éppen az én korosztályom a célközönsége. Ezen felbuzdulva nem is volt kérdés, hogy szükségem van a következő ilyen jellegű alkotására. Nem is kellett annyira sokat várni és immár kezemben tarthatom a Caesar és bandája című könyvet.

Gyermeki izgalommal vetettem magam a könyvre, és nem mondok meglepő dolgot, de egy ültő helyemben be is fejeztem azt.

A borító tökéletesen illik az előző regényhez, és a stílus is nagyon hasonló, ami érthető.

Ahogy a címből is kiderül az író ezúttal a rómaiakat választotta főszereplőnek, az ő történetüket ismerteti meg velünk a maga vicces, szórakoztató módján. Nagyon tetszik, hogy ilyen módon hozza közelebb a fiatalokhoz a különböző témákat, jelen esetben a római történelmet.

A regény tele van illusztrációkkal, ami még inkább azt sugallja, hogy ez egy hangulatos, nem annyira komoly alkotás, viszont annál élvezhetőbb. A fejezetek egy kis bemutatkozással kezdődnek, néhány fontos információt tudhatunk meg az adott fejezet szereplőjéről. Aztán pedig szépen sorban mindenki elmeséli a maga kis történetét, ezzel közelebb hozva az olvasóhoz a személyét. Természetesen az író törekedett arra, hogy ne történelemkönyv jellegű legyen az elbeszélés, hanem a mai, modern kor stílusában írta meg ezeket a kis fejezeteket.

A történet kronológiai sorban halad, és nem csak az uralkodókról, vagy nagyobb tetteket véghezvivő emberekről olvashatunk, hanem rabszolgákról, és más kevésbé ismert emberről is. Ennek köszönhetően nem csak arról kapunk képet, hogy a magasabb beosztású személyek milyen életet éltek, hanem azt is megtudhattuk milyen egy rabszolga élete, vagy éppen egy átlag emberé.

Nagyon szeretem az író stílusát, és az egész gondolatot, amiből megszületett ez a könyv. Pár óra alatt elolvastam az egészet, úgy hogy gyakran meg is álltam közben ilyen olyan okok miatt. Néhány oldalas részekre voltak bontva a történetek, amik között nem volt átfedés, szóval ha valaki csak egy-egy személy történetére kíváncsi nem kell az egész könyvet elolvasnia, ahhoz hogy megértse a kiválasztott személy történetét.

Ha valaki nem is szereti a római történelmet, vagy úgy összességében az ilyen jellegű könyveket azoknak is ajánlom, hiszen olyan aranyos illusztrációk vannak benne. Ha kisgyerek van a családban akkor feltétlen mutasd meg neki, hiszen így láthatatlanul, cuki képekkel szinte észrevétlenül belemegy a tudás a fejébe, és egy jó emlékhez köti az információszerzést.

Egyszóval mindenkinek ajánlom, akik szeretik a római történeteket, akik szeretik a történelmet más nézőpontból megismerni, akik szeretik az illusztrált könyveket, és egyébként azoknak is, akik ezeket nem szeretik. Szerintem ez egy olyan könyv, amit csak szeretni lehet. :)


2019. október 26., szombat

S. A. Chakraborty - Rézkirályság

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

Író: S. A. Chakraborty
Eredeti cím: The Kingdom of Copper
Cím: Rézkirályság
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 608
Sorozat: Dévábád-trilógia 2.
Téma: Fantasy, Mágia, Mitológia
Előrendelés

Köszönöm a könyvet az Agave Könyveknek!
Hónapokkal ezelőtt volt szerencsém a sorozat első részéhez és nagyon tetszett, ám most amikor felvetődött, hogy olvashatnám a következő részt kicsit haboztam. Nem amiatt, hogy nem érdekelt a regény, vagy hogy rossznak gondoltam volna, hanem mert kicsit időhiányban szenvedek, így aggódtam, hogy nem tudnám elolvasni a projektre, amit köré építettünk. Másrészt az első résznél megtapasztaltam, hogy szinte lehetetlen félbehagyni az olvasást, ha már egyszer belelendültünk a cselekménybe nem szívesen térünk vissza a való világba. És ahogy számítottam rá valóban így történt. Faltam a sorokat, az oldalakat, és nagyon rosszul érintett, hogy félbe kell hagynom újra és újra.

A borító tetszik, illik az előző részhez, aminek nagyon örülök, így szépen fog mutatni majd a polcomon.

A szereplőink ismerősek, a legtöbb helyszín is, ám ezekből bőven kapunk újakat is, amiket meg kell ismernünk. Az elején nem tudtam hova tenni a dolgokat, hiszen sajnos sok mindent elfelejtettem már, de nagyon hamar újra felvettem a fonalat.

Szinte azonnal magába szippantott a történet, hiszen a megszokott módon mindig történt valami, ami miatt újra és újra elgondolkodik az ember, hogy jujj most mi lesz a következménye ennek, vagy annak a döntésnek, cselekedetnek. Szereplőink pedig nem éppen arról híresek, hogy vakon követik a parancsokat, szabályokat. Szerintem senki nem volt, aki ne tett volna valami büntetendő dolgot, akár önös érdekből, vagy a társadalom érdekében. De az biztos, hogy ezeknek mindig lett következménye, és olykor nagyon érdekes szituációknak lehettünk tanúi.

Nehéz úgy beszélni/írni a könyvről, hogy ne spoilerezzek el dolgokat. Gyakorlatilag bármi amit elmondhatnék róla, az valamilyen szinten spoiler, és ez így nem egyszerű. Aki nem olvasta a sorozat első részét, az amúgy sem nagyon értené mit akarok mondani, aki pedig olvasta annak pedig már nem okozna meglepetést a második rész. De a fülszöveg elolvasása segített a lelkemen, hiszen azért ott bőven utalnak olyan dolgokra, amik felkavarják hőseink életét, és az olvasók lelkivilágát is.

Nahri immár Dévábád lakóinak számát növeli, és próbálja megtalálni a helyét, és önmagában rendbe tenni a megszerzett információkat, önmagáról, családjáról és képességeiről. Teljesen megváltozik az élete, mások az elvárások, mások a szokások, de ahelyett, hogy csendben meghúzná magát és igyekezne beolvadni a környezetébe, folyamatosan kiszökik, bajba keveredik, lázadozik és feszegeti a határait. Olyan dolgokat akar, és kér amelyek felboríthatnak mindent, szinte mindenki próbálja lebeszélni az őrültségnek hangzó ötletről, de ő hajthatatlan.

Ali sincs másként, hasonlóan hősnőnkhöz, neki is meg kell szoknia egy teljesen új környezetet, amely mindeddig idegen volt számára, ám elég hamar elkezdi otthon érezni magát, barátokat és szövetségeseket szerez. De tudjuk, hogy nem lehet valami ilyen egyszerű, ezért ő is bőven részesül az ármánykodók cselszövéseiből.

Számomra sokáig nem volt egyértelmű, hogy most kik is a "rossz fiúk", vannak e egyáltalán, vagy a maguk nézőpontjából mindenki jót cselekszi, de abban teljesen biztos voltam, hogy minden egyes szereplőnek volt valami hátsó szándéka. Egyeseké kisebb, másoké hatalmas.

A regény bővelkedik meglepő fordulatokban, olyanokban amik előre kiszámíthatóak és olyanokban is amik nem.

Több szemszögből ismerhetjük meg a történetet, nyilván mindenki a saját gondolatait közvetíti, és azt amik vele történtek, de a végén minden szál összeér, és kialakul a nagyobb kép.
A történet végére nagyon gyorsan kezdtek pörögni az események, hihetetlen izgalmakat élhettünk át. És wow, nagyon sok mindenre nem számítottam.

Számomra egyszerűen letehetetlen volt a könyv, és hihetetlen, hogy mennyire magába szippantott a regény hangulata, a stílusa, a szereplők, minden. Azt kell mondjam, hogy talán jobban tetszett, mint az első rész, szóval ha eddig bárkinek is kétsége volt, hogy nekifogjon-e a regénynek annak ne legyen. Imádtam, és őszintén, tiszta szívből ajánlom mindenkinek, hiszen izgalmas, fordulatokkal teli, és szinte repül az idő az olvasása közben. Hálás vagyok az Agave Könyveknek, hogy lehetővé tették, hogy elolvassam a regényt, és alig várom, hogy a harmadik része is megjelenjen.


2019. október 10., csütörtök

Húzós szerelem - Kedvenc idézeteim


"Átverekedtük magunkat az egész városon, de fél ötkor még csak az Osztyapenkónál jártunk, aztán az autópályára érve nagy gázzal hajtottunk tovább Csehszlovákia felé. Már amennyire a Lada, a Dacia és a Škoda tudott egyáltalán nagy gázzal menni." 

"Sokat javított a hangulatomon, amikor Dórival beléptünk a mosdóba. Én még ilyen nyilvános  WC-t nem láttam. Úgy éreztem magam, mint a vidéki kislány Pesten." 

"- Készülünk a holnapi versenyre - szólalt meg Ádám, és felkönyökölt az ágyán. - Ruhacsere mellett döntöttünk. Mindenki azt vesz fel, ami éppen a kupacból a keze ügyébe kerül. A lányok is!
- Aha, biztos úgy lesz - dünnyögte Dóri mellettem.
- Csongi és Gábor dobálta be a közösbe, így csak abból lehet választani - tette hozzá Ákos. - Mi gondban leszünk , tesó, mert Csongi pólója szét fog szakadni a bicepszemen - feszítgette a karját.
- Tudod, mi vagy te, Bugsy? – mutatott rá Csongi.
- Tudom, tudom, főnök, már mondtad. Bunkó."

" - Kösz, de előbb beszállok - mondta, és gyorsan bepattant a hajóba. - Szerencsepuszi?
- Ne feszítsd túl a húrt! - mondtam, és nyomtam egy puszit Müller orrára. - Tessék, ennyi! - adtam a kezébe."

" - Most már hozzányúlhatsz a hajamhoz.
- Komolyan ez jut először eszedbe? Azt hiszed, csak ezért csókolóztam veled?
- Mi másért? - vigyorgott.
- Oké, legyen igazad! És most mit csináljak?
- Mit tudom én. Te akarod a hajamat piszkálni, nekem nem túl nagy kunszt, minden reggel van rá lehetőségem."

" - Tökéletes. A csajom, a söröm, a hangulatvilágítás és a zene. Minden megvan - vigyorgott.
- Majdnem tökéletes.
- Mi nem tökéletes ezen? Ja, neked nincs söröd."










2019. október 9., szerda

Greff Magdi - Húzós szerelem

Különleges regény a sportról és a szerelemről.
Réka kajakozik, és állatorvosi egyetemről álmodik, ám a szocializmus alatt egy dezertőr gyereke az utolsó, aki bejuthat egyetemre. Egyetlen esélye a sportösztöndíj, és egyetlen dobása egy verseny Belgiumban. A csapattal tart egy furcsa, örökké jegyzetelő fickó, és egy undok orosz versenyző. Képes lesz Réka megnyerni a versenyt, ahol a jövője a tét? Ha mindez még nem lenne elég, feltűnik a színen Szőke, egy vagány új sporttárs, de Ádám, a régi barát is másféle érdeklődést mutat. Melyikük a nagy szerelem?
Réka izgalmas utazásra indul, ahol nem csak a vízen kell helyt állnia, de a szívügyekben is, mert nem minden az, aminek látszik, egy olyan korban, ahol minden szóra vigyázni kell.

Író: Greff Magdi
Cím: Húzós szerelem
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 356
Téma: Sport, romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Már elég régóta a polcomon van ez a regény, sokszor szemeztem vele, de egészen idáig nem került rá sor. Egy-két héttel ezelőtt láttam, hogy hamarosan olyan projekt veszi kezdetét a Prológuson, ahova ez a könyv tökéletesen beleillik. Ezért, és amiatt is, hogy tudtam hamarosan zh-k sora vár rám és nem lesz időm olvasni, úgy döntöttem nekikezdek, és meglátjuk mennyire lesz haladós a történet.

Az első dolog, ami fontos volt számomra, hogy a szerző magyar, és mivel az elmúlt időben nagyon ráfüggtem a magyar írók regényeire (On Sai, A.M. Aranth, Róbert Katalin és még sorolhatnám), ezért nagyon szívesen vettem a kezembe ezt is.

A fülszöveg alapján egy olyan regényről van szó, amiben fontos szerepet játszik a sport, jelen esetben a kajak. Ez a borítón is megjelenik, ami egyszerűsége miatt tetszik, és az is hogy illik a történethez.

Történetünk a nyolcvanas években játszódik és az írónő odafigyelt, hogy ezt az olvasó ne csak a fülszövegből tudja meg, hanem erre az időszakra jellemző mentalitást, hangulatot és tárgyakat is megjelenítette. Ekkor még nem éltem, ezért ezekkel csak a történelemórán, és a szüleim, nagyszüleim által mesélt emlékekben találkoztam. Emiatt kicsit nehezebb megfognom azt az érzést, amit főszereplőnk, Réka érez.

Rékáról fontos tudnunk, hogy nincs könnyű helyzetben. Sikeres kajakos sorra nyeri a versenyeket, de nincs más vágya, minthogy állatorvos lehessen, de ehhez nyilvánvalóan egyetemet kell elvégeznie. Először gondolhatnánk arra, hogy nincs más dolga, mint jól tanulni és akkor bekerül, ám ez abban az időben, és Réka múltjával/jelenével egyáltalán nem ilyen egyszerű. Tudni kell, hogy hősnőnk szülei évekkel ezelőtt külföldre mentek, ám a Magyarországra való visszatérés falakba ütközött, dezertőröknek lettek kikiáltva, így amint átlépik a határt csattanna is a bilincs a csuklójukon, így a távolmaradást választották. Rékát így a rokonaira bízták, akik támogatják őt, de sajnos van amitől nem tudják megvédeni.

Rékát a szülei miatt megbélyegezték, szemmel tartják, és ügyelnek arra, hogy ne térhessen arra az útra, amerre a szülei is, ezért igyekeznek megakadályozni azt, hogy bekerülhessen az egyetemre. Ez nagyon fáj a lánynak, nem érti mivel érdemelte ezt ki, mikor neki esze ágában sincs elhagyni az országot, csak szeretne állatorvos lenni.

Amikor minden veszni látszik, felcsillan egy reménysugár, amely talán megoldást jelent. Egy verseny Belgiumban. Szerencsére sikerül minden papírt elrendezni, és a csapat elindulhat a versenyen, ám egy kicsit megzavarja a felállást egy orosz versenyzőnő, valamint egy furcsa ember, akit a hivatal küldött, és aki egy pillanatra sem veszti szem elől Rékát, és folyton jegyzetel a fekete kis noteszében.

Hősnőnk nem csak az eredmény miatt aggódhat, hanem a fiúk miatt is, hiszen két fiú is harcol úgymond a kegyeiért. Ádám, akivel évek óta barátok, és szinte már testvérekként gondoltak egymásra, és Szőke, aki új a csapatban és elég feltűnően hajt hősnőnkre. Nyilván nem fogom elárulni, hogy ki a befutó, már ha egyáltalán van. :D

Összességében tetszett a könyv, jó volt egy kis kikapcsolódásnak, és már szükségem is volt rá. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sportokat, szereti a romantikus regényeket, és egy kis kikapcsolódásra vágyik. :)


2019. szeptember 17., kedd

Jessica Sorensen - The ​Destiny of Violet & Luke – Violet, Luke és a sors

A ​Callie, Kayden és a megváltás nagy sikerű szerzőjének új története sebhelyekről, bátorságról és új lehetőségekről…
Luke Price élete mindig is a rendről, az önfegyelemről és a kemény külső látszatának fenntartásáról szólt. A futó kalandok csak figyelemelterelésként szolgálnak a számára: így próbálja elhessegetni magától gyermekkora gyötrelmes emlékeit. Kétségbeesetten szeretne megfeledkezni a múltjáról, de az egyre csak kísérti, bármit tesz is.
Violet Hayesnek nehéz élete volt. A szüleit gyerekkorában meggyilkolták, semmi mása nem maradt utánuk, csak a szörnyű emlékei az azóta is megoldatlan esetről. Úgy nőtt fel, hogy egyik felelőtlen, drogos, elhanyagoló nevelőszülőtől a másikhoz került, miközben képtelen volt feldolgozni annak az éjszakának a rettentő emlékét, amikor elvették tőle a szeretteit. Egy lezáratlan ügyet nehéz elfelejteni, és Violet álmait még mindig kísérti az a tragikus éjjel. Csak úgy tud megbirkózni az élettel, hogy senkihez sem kerül közel, és semmiféle érzelmet nem enged meg magának.
Aztán Violet megismerkedik Luke-kal. Azonnal összeütközésbe kerülnek, mégsem bírják távol tartani magukat a másiktól. Hiába is próbálnak ellenállni egymásnak, mindketten elkezdenek kitárulkozni, és egyszeriben olyasmiket éreznek, mint azelőtt még soha. A két fiatal fölfedezi, mennyire hasonlítanak egymásra. De valami másra is rádöbbennek: a múlt mindig utoléri az embert…

Író: Jessica Sorensen
Eredeti cím: The ​Destiny of Violet & Luke
Cím: Violet, Luke és a sors
Sorozat: Véletlen 3.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 384
Téma: New Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 
Szeretem az írónő stílusát, ötleteit, témáit, eddig nem igazán csalódtam egyik regényében sem. Mindegyiknek van valami mondanivalója és szerintem ez fontos.

A Violet, Luke és a sors az írónő Véletlen sorozatának a harmadik része ettől függetlenül önálló regényként is élvezhetjük, nem kell feltétlenül elolvasni az első két részt, bár én személy szerint csak ajánlani tudom, mert egyszerűen imádtam őket.

A borító illik a többi részhez, itt is főszereplőink töltik ki az egészet, és mind a ketten nagyoooon boldognak néznek ki. Nem a kedvenc borítóm, de nem is katasztrofális.

Már a fülszövegből tudtam, hogy nem lesz egy könnyed, problémáktól mentes történet, hiszen már itt kiderül, hogy se a női, se a férfi főszereplőnk élete nem egyszerű, és mind a ketten komoly gondokkal küzdenek, és ki-ki, hogy birkózik meg vele. Persze nyilván mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi lesz a regény vége, de néha nem is az a fontos, hanem az, ahogy eljutunk odáig. Számomra ez a könyv is ilyen volt. A folyamat, amin végigkalauzolt bennünket az írónő nem volt felhőtlen, együtt szenvedtünk a szereplőkkel, és egyre jobban megismertük őket, a múltjukat.

A karakterek szimpatikusak voltak, kifejezetten nem is tudnék igazán olyat mondani, akit nagyon utáltam volna, vagy pedig egyszerűen csak elfelejtettem az illetőt. (Azt azért tudni kell, hogy majdnem egy hónap különbség van a könyv elolvasása és a bejegyzés megírása között. :D) Akit utálhatnék, azokért a dolgokért, amiket tett az Luke anyja, de valahogy inkább szánom, és egyáltalán nem helyeslem azokat a cselekedeteit, amiket a múltban illetve a jelenben tett, tesz. Meg lehetne magyarázni, hogy miként került ebbe a helyzetbe, elemezhetnénk a múltját, kifogásokat kereshetnénk a tetteire, de úgy gondolom ez nem segítene Luke érzésein, emlékein, hiszen a múlt árnyai élete végéig kísérteni fogják, amelyek olyan terhet tesznek rá, amik nehézzé teszik az életét a mindennapjait.

Másik főszereplőnk Violet élete sem tündérmese, hiszen már egészen kicsi korában végig kellett néznie, ahogy megölnek mindenkit, akit szeret. Ez mindörökre megváltoztatja. A felejtésben az sem segít, hogy borzalmasabbnál borzalmasabb nevelőszülők veszik magukhoz, ami még jobban megnehezítik az életét. Számomra, - aki szerető családban nőtt fel - nehéz volt olvasni, és tudni, hogy a való életben is megtörténhet ilyen, és vannak gyerekek, akik olyan nevelőszülőkhöz kerülnek, akikhez nem kellene, és akiktől nem kapják meg azt a szeretetet és törődést, amit minden gyereknek meg kellene kapnia ahhoz, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. 
Violet olyan helyzetbe keveredik, ami nem a legetikusabb, és nem a legbiztonságosabb, így találkozik Luke-kal. Klisé, de az elején ki nem állhatják egymást, vagyis inkább kölcsönösen megpróbálják távol tartani maguktól a másikat. Mind a ketten tapasztalatból tudják, hogyha valakit közel engednek a szívükhöz az előbb vagy utóbb, így vagy úgy de fájdalmat fog okozni.

Hőseinket a sors mindig összesodorja, így akarva akaratlanul egyre jobban belefolynak egymás életébe. Megismerik egymást, és szépen lassan a múltjuk is kiderül, a képkockák összeállnak, és ez olyan pofon lesz mind a kettőjüknek, amire álmukban sem számítottak volna.

Összességében nagyon tetszett a könyv, most sem csalódtam, és alig várom, hogy megjelenjen a sorozat következő része, hogy megtudhassam mi lesz főhőseinkkel.


2019. augusztus 28., szerda

A Bronzkulcs - Kedvenc idézeteim

Már olvashattátok A bronzkulcsról írt értékelésemet, most viszont néhány kedvenc idézetemet hoztam el a regényből. :)
Ha olvastátok a könyvet, akkor bizonyára nektek is van kedvenc vagy éppen valami miatt emlékezetes idézetetek. Ha gondoljátok osszátok meg velem kommentben. :)
Igyekeztem spoilermentes idézeteket hozni, de mivel ez egy sorozat harmadik része kicsit nehezen sikerült, tehát ha nem olvastad még a sorozat első két részét, akkor csak saját felelősségedre olvasd el az idézeteket! :)

"– Miért épp Halpofa kapitány?
– Hát, mert olyan halpofád van – közölte Jasper. – Amúgy meg soha senki nem találhatná ki, hogy mire utal ez a név, hiszen nincs benne semmi félelmetes. "

"– Maga megfenyegette a farkasomat – mondta Call. – És a barátomat.
Alma még mindig mosolygott.
– Remélem, a barátod nem sértődik meg azon, hogy a farkast említetted elsőnek.
– Nem sértődöm – közölte Aaron. "

"Az emberi lélek az ellentéte a káosznak, a semminek. A lélek maga a minden."

"Call egy pillanatra azt hitte, hogy meghalt. De nem tűnt valószínűnek, hogy ez legyen a túlvilág: egy kőpadlón heverni Tamara mellett, miközben fekete felhő lebeg felettük."

"Call jól emlékezett Marcus két évvel ezelőtti szavaira, amik a legszörnyűbb félelmeit fogalmazták meg: Egyikőtök el fog bukni. Egyikőtök meg fog halni. Egyikőtök pedig már eleve halott. Most már tudták, melyikük volt eleve halott: ..."

"A generációtok legnagyobb krétora - csengtek a szavak Call fülében, és elszorult a szíve. Azt nem bánta, ha Aaron jobb nála, de az a gondolat csöppet sem tetszett neki, hogy valaki talán még Aaronnál is jobb. "

"A tűz el akar égni.
A víz el akar folyni. 
A lég fel akar szállni. 
A föld meg akar kötni. 
A káosz el akar emészteni."