Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

Író: Christelle Dabos
Cím: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Eredeti cím: Les disparus du Clairdelune
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: A tükörjáró 2.
Oldalszám: 660
Téma: Fantasy

Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!

A sorozat első része tetszett, ezért nagyon megörültem, hogy volt lehetőségem elolvasni a második részt is.

Májusban fejeztem be A tél jegyeseit, ezért még nagyjából megvan a történet, de azért nagyon megörültem, amikor egy kis emlékeztetővel kezdődött a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. Ezt nagyon jó ötletnek tartom ugyanis sokan vagyunk úgy, hogy megjelenés után elolvasunk egy adott regényt, ám a sorozat többi részére bizony várni kell hónapokat, de rosszabb esetben akár éveket is, ilyenkor gyakran előfordul, hogy elfelejtjük mi is történt az előző kötetben, ám újraolvasni nem szeretnénk, így jól jön, ha kapunk egy kis segítséget.

Nagyon tetszenek a képek a könyv elején. Láthatjuk a családfákat, a Légvár beosztását, ami kicsit közelebb hozza az olvasóhoz az író által megalkotott világot. Alig vártam, hogy belevethessem magamat a regény világába, és újra beszippantson a történet, mint az első rész alkalmával.

A szereplőink adottak, és hozzák a megszokott formájukat, persze mindenki tartogat meglepetést a számunkra, de hát erre szükség van. Az újonnan felbukkant szereplők sem okoznak csalódást, mindenki hozzátesz valami pluszt a történethez, amitől még izgalmasabbá válnak az események.
Az előző részben kialakult konfliktusok, kapcsolatok tovább folytatódnak, és újabbak jönnek létre, annak köszönhetően, hogy Ophélie immár nem az árnyékban húzza meg magát, hanem kilép a fényre, és minden szem rátapad, sokan pedig a bukását kívánják. Egyébként sem egyszerű az élet a Sarkon, hát még akkor, ha valaki a figyelem középpontjában éli mindennapjait, ahogy hősnőnk teszi.

Ophélie a másodmesélő szerepét tölti be Faruk nagyúr udvarában, ám senki nem érti miért. A lány minden alkalommal attól retteg, hogy az lesz élete utolsó meséje, de a nagyúr újra és újra visszahívja. Eközben hősnőnk próbál távolságot tartani a vőlegényétől, Thorntól, aki nagyon megbántotta, az igazság eltitkolásával. Hősnőnknek folyton résen kell lennie, és figyelnie mindenre, ám a történet előrehaladtával egyre magabiztosabb, és nagyon meglepődtem, hogy kinyitotta a száját és megmondta a magáét.

A Holdvilágban valami szokatlan és megmagyarázhatatlan dolog történik, sorra tűnnek el az emberek, ezek persze nem maradhatnak titokban, hiszen nem egyszerű személyekről van szó, hanem a mindennapi élet fontosabb szereplőiről, mint például a csendőrfőnökről vagy éppen Csehovról, a Nibelungok főszerkesztőjéről.

Opálhomok az a hely, ahova Ophéliet küldik, itt találkozik a családjával. Azért kerüli ide, mert Thorn úgy ítéli meg itt sokkal nagyobb biztonságban van, mint az udvarban, ám a baj itt is megtalálja. Végül pedig ráhárul a feladat, hogy megoldja az eltűnések rejtélyét, ami nem kis fejtörést okoz neki. Ám a problémák nem merülnek ki ennyiben, számtalan más bonyolult, és veszélyes helyzettel kell megküzdenie.

A könyvnek van egy mellékszála, ami igazán titokzatos, hiszen csak emléktöredékeket olvashatunk. Ugyan a regény végére kicsit átlátjuk ezek jelentőségét, összefüggését a történet többi részével, és kezdjük meglátni a nagyobb képet. Rájövünk, hogy valami van a háttérben, egy nagyobb hatalom, ami megváltoztat mindent. A mozaikdarabok hiányosak, ezért még nem látjuk a nagy képet, viszont kaptunk információmorzsákat, és ezeknek köszönhetően olyan kérdések maradtak megválaszolatlanul, amik nem hagyják aludni az embert. Legnagyobb bánatomra várni kell a sorozat harmadik részére, fogalmam sincs, hogy fogom ezt kibírni, hiszen ilyen befejezés után azonnal szükség van a következő részre.

Semmiképpen sem egy egyszerű olvasmány, ez már a legelső részből kiderült, viszont elgondolkodtató, rejtélyes, eseménydús, és érzelmekkel teli. A karakterek fejlődése látványos, a cselekmény szépen fel van építve, nem is tudnék rosszat mondani erre a könyvre, talán csak azt hogy nincs még folytatása! Viszont bátran ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot, bár biztos vagyok benne, hogy nem felel meg mindenki ízlésének, de egy igényes, kidolgozott, és komoly műről beszélhetünk, ami, ha egyszer beszippant soha többé nem ereszt.