Mindnyájan szeretnénk boldogabbak lenni, de az agyunk gyakran az utunkat állja. Ha túlságosan benne élünk a saját gondolatvilágunkban, akkor a hiányosságainkon rágódunk, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, és nem vesszük észre az életünk napos oldalát.
A boldogság tudományában Bruce Hood, a neves pszichológus és boldogságszakértő rámutat, hogy a boldogság kulcsa bizony nem az öngondoskodás, hanem a kapcsolódás. Hét egyszerű, de létfontosságú leckét kínál, hogy megtörjük a negatív gondolati mintákat, és újra kapcsolódjunk mindahhoz, ami valóban számít.
Változtasd meg az egódat
Kerüld az elszigeteltséget
Utasítsd el a negatív összehasonlítgatást
Legyél derűlátóbb
Irányítsd tudatosan a figyelmedet
Kapcsolódj
Láss tovább a saját gondolataidnál
A több évtizedes idegtudományi és fejlődéslélektani tanulmányokra alapozott könyv egy radikálisan új szemszögből világítja meg a jóllét gyökereit, és az utunkban álló akadályokat. Hood professzor világos, praktikus gyakorlatokkal mutatja be, hogyan használhatjuk fel mindannyian e tudományok eredményeit, hogy átalakítsuk a gondolkodásunkat és az életünket.
„Remek útmutató, hogy kiléphessünk a saját gondolataink világából, és kapcsolódjunk, jelen legyünk, örüljünk.”
LAURIE SANTOS, a The Happiness Lab podcast házigazdája
Író: Prof. Bruce Hood
Cím: A boldogság tudománya - A lelki egészség hét receptje
Kiadó: Central
Kiadás éve: 2024.
Oldalszám: 280.
Téma: Pszichológia, Ismeretterjesztő
Köszönöm a könyvet a Central Kiadónak!
Őszintén be kell vallanom, hogy az ilyen jellegű olvasmányok nehezebben csúsznak mint a szépirodalmi regények, és nem csak a nyelvezet, a megfogalmazás miatt hanem a hangulat miatt is. Amíg egy romantikus regényt bármikor szívesen olvasok, addig ehhez kell egy olyan nyugalmi helyzet, ahol meg is tudja érteni az ember, amit olvas és rendesen át tudja gondolni.
Ezek a könyvek témájukat tekintve sem könnyű olvasmányok, idő és energia is szükséges hozzájuk, viszont megéri. Olvasás közben sokszor megálltam és emésztgettem az információkat, és volt olyan is hogy hetekig elő sem vettem, mert egyszerűen nem volt olyan alkalom amikor úgy éreztem volna, hogy van ehhez lelki erőm, és kapacitásom. Annak nem lett volna értelme hogy átfutom a sorokat és kész, így pedig érthető hogy miért haladtam annyira lassan az olvasással.
Az ilyen könyvek esetében szerintem nem lehet kijelenteni, hogy tetszett, nem tetszett, hasznos volt, vagy éppen nem. Egyrészt azért, mert mindenkinek mást jelent, mindenki más élethelyzetben olvassa, illetve más problémákkal küzd. Lehet, hogy éppen az adott helyzetben nem adott hozzá semmit az élethez, de később fog, vagy éppen most nagy segítségnek érezzük, később pedig úgy érezzük semmi hasznát nem vettük.
Amiről szerintem fontos beszélni az a könyv felépítése és átláthatósága. Hét leckére van bontva, amelyek különböző témákat érintenek, amik mégis összefüggenek egymással. A leckék nagyon jól, és logikusan vannak felépítve, amelyek laikus emberek számára is érthetőek és befogadhatóak, néhol ábrákkal illusztrálják az olvasottakat, hogy azok még jobban rögzüljenek. Rengeteg példát találunk benne, tanulmányokra, kísérletekre, és megfigyelésekre hivatkozik az író, így azt érezzük, hogy tényleg van tudás és kutatómunka a háttérben, nem csak egy olyan könyvet olvasunk amiben az író azt mutatja, hogy én tudom a tutit és akkor mindenki másnak is így kell csinálni, mert biztos, hogy ez a jó.
Szerintem időről időre minden embernek hasznos ilyen típusú könyveket olvasni, egyrészt kicsit változatosabbá teszi a polcunkat, és az olvasási élményeinket, másrészt pedig sok dolgot más megvilágításba helyez, vagy csupán csak bővítik a tudásunkat. Én mostanában személy szerint néha szeretek kilépni a romantikus regények komfortzónámból, és komolyabb vizekre evezni, még akkor is ha tudom, hogy nem egy nap alatt fogom elolvasni a könyvet, hanem esetleg hetekbe, hónapokba telik. Néha az olvasási válságon is segít, mert nem kifejezetten a saját szórakoztatásomra veszem elő ezeket a könyveket, hanem azért mert úgy érzem ez egy kicsit más, eltérő a mindennapoktól.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy minden egyes szavát megértettem az olvasottaknak, volt bőven olyan utalás, ami nem az én szintemen van, ezeknek olykor utána néztem, máskor pedig elengedtem, mert nem tartottam fontosnak, így is értettem, hogy nagyjából mi lenne a lényeg. Egy két téma felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen témájú könyv a polcomon. A jövőben is fogom böngészni az internetet, hogy mi az amit érdemes a kezembe vennem, és mely könyv az ami csak időpocsékolás lenne. Sajnos muszáj megválogatni az olvasmányokat, mert nagyon kevés időm van olvasni, és mivel imádom a szórakoztató irodalmat, ezért sajnos biztos vagyok benne, hogy hamarabb esik a választásom azok közül valamelyikre, mint éppen egy önsegítő könyvre, de mégiscsak jó, hogy léteznek ilyenek.