Katty Kay és Claire Shipman - Az önbizalom kódja lányoknak

A ​LÁNYOK BÁRMIT ELÉRHETNEK.
CSUPÁN ÖNBIZALOMRA VAN SZÜKSÉGÜK.
Előfordult már veled, hogy azt kívántad, bárcsak lenne bátorságod, hogy kipróbáld magad egy új sportban, vagy fellépj egy színdarabban, esetleg hogy létrehozz egy állatvédő klubot, amiről már régóta álmodozol? Lehet, hogy a te listádon egészen más vágyak szerepelnek. Ahhoz, hogy mindezt elérd, egyetlen dologra van szükséged, és ez az:
Önbizalom. Erőt ad, hogy megvalósítsd mindazt, amit akarsz.
A könyvben található rövid képregények, mókás listák, tesztek és igaz történetek abban segítenek, hogy megalkosd és használd a saját önbizalom-kódodat. Nemsokára olyan lány leszel, aki nem fél cselekedni, kockázatot vállalni és olyan nagy kalandokban részt venni, amiről korábban álmodozni sem mert volna.
A könyv két szerzője, KATTY KAY és CLAIRE SHIPMAN jó barátságban vannak, nyolc éve kezdtek el közösen könyveket írni. Katty a BBC News tudósítója. Claire, aki korábban tévériporter volt, most nyilvános beszédeket tart. Katty a férjével, négy gyerekével, két macskával és egy kutyával él, Claire a férjével, két gyerekével és sok-sok kutyával.

Író(k): Katty Kay és Claire Shipman
Eredeti cím: The Confidence Code for Girls
Cím: Az önbizalom kódja lányoknak
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 312.
Téma: Önsegítő, Pszichológia

Köszönöm a könyvet Menő Könyvek!

Az elején nem igazán keltette fel a könyv a figyelmemet, végül mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom.

A borító eléggé figyelemfelkeltő, ha valaki ilyen témában keres olvasnivalót, ami igaz a fülszövegre is. Megtudhatjuk, hogy mire is számíthatunk, és mit nyújt a könyv, ami kifejezetten a fiatal lányoknak íródott.

Nem éreztem azt, hogy kifejezetten az én korosztályom a célközönsége a könyvnek, de mindenképpen adni akartam neki egy esélyt, hiszen nagyon jó ötletnek tartom, hogy tanító, támogató szándékkal is megjelennek könyvek.

Két írónő időt és energiát nem sajnálva alkotta meg Az önbizalom kódja lányoknak című művet, rengeteg emberrel beszéltek, nagyon sok kutatómunkát végeztek, és nem utolsó sorban saját és környezetük tapasztalatát adták át az olvasónak.

A könyv könnyen emészthető, gyorsan olvasható annak ellenére, hogy komoly témát boncolgat. Az elején elég sok feladatot kaptunk, amelyek segítségével állítólag növelni tudjuk az önbizalmunkat, ám a végére szinte eltűntek ezek, amit sajnáltam, annak ellenére, hogy nem mindegyik feladat tetszett. 25. oldalon, azt az instrukciót kapjuk, hogy 3 percig tartsuk a karunkat váll magasságban, oldalra nyújtva. Be kell vallanom a végére nem éreztem magam magabiztosnak, mert minden mást elnyomott a felkaromba szúró fájdalom. Nem mondom azt, hogy semmit nem ért, de engem személy szerint nem győzött meg, ennek ellenére jót nevettem magamon.

Fejezeteken keresztül egyre több történetet ismerünk meg, egyre több praktikát, taktikát sajátíthatunk el. Fokozatosan építhetjük fel az önbizalmunkat, a fejezetek egymásra épülnek, és utalnak egymásra. Így ismétlés a tudás anyja szerint vissza vissza térnek a már említett dolgok.

Őszintén szólva nem igazán tudok semmi mást elmondani a könyvről. Mint már említettem az ötlet nagyon jó és teljes mértékben támogatom az ilyen jellegű könyvek megírását, megjelenését. Ugyan nem az én korosztályom a célközönség, de egy olvasásra jó volt és bátran ajánlom a fiatalabb korosztálynak, akiknek szüksége van a lelki támogatásra, az iránymutatásra és arra, hogy kicsit növeljék az önbizalmukat.

Read More

Ant Middleton - Utánam! - Vezetéselmélet a frontvonalból

Vezetőnek nem születünk. Elitkommandósnak sem. Ant Middleton katonaként leküzdötte az előtte tornyosuló akadályokat, majd kőkemény elszántsággal dolgozott azon, hogy minél jobb vezetővé váljon. Könyvében ezeket a tapasztalatokat osztja meg velünk.
A Különleges Erő kiképzése nem épp sétagalopp. Szigorú szabályoknak kell megfelelni és a kiképzők gondoskodnak arról, hogy a delikvens meghaladja testi teljesítőképessége maximumát.
Csak úgy lehet bekerülni az elit kommandóba, ha az ember kemény, agresszív, fegyelmezett és körültekintő. Ezekre a tulajdonságokra annak is szüksége van, aki a legkiválóbb vezető akar lenni.
Ant Middleton 13 évet húzott le a seregben, ebből négy évet mesterlövészként a Különleges Vízi Szolgálatnál (SBS), valamint az "istenek alakulatában", az 5. légi szállítású dandár 9. ejtőernyős században is szolgált. Ikonikus személyiség, a kiválóság megtestesítője. Ő vezette a bevetéseket, ő állt az élen – és ezáltal mindig ő vállalta a legnagyobb kockázatot.

Író: Ant Middleton
Eredeti cím: First Man In: Leading from the Front
Cím: Utánam - Vezetéselmélet a frontvonalból
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 320.
Téma: Életrajz, Hadsereg

Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!

Ant könyve hihetetlen mélységeket és magaslatokat tár fel: a legbensőbb érzéseit is megismerhetjük. Édesapja korai halála vagy épp a börtön – fontos élmények, melyek segítették abban, hogy jobb vezetővé váljon.

Böngésztem a 21. Század Kiadó könyveit és valamiért megakadt a szemem a regényen. Először arra gondoltam, hogy valami vállalat vezetéssel kapcsolatos, "Hogyan legyünk jó főnökök" típusú könyvről van szó. Az egyetemi tanulmányaimból kifolyólag érdekelnek a vállalatokkal és azok működésével, vezetésével foglalkozó dolgok, és ennek a könyvnek nem volt tankönyv "szaga", ezért arra gondoltam ez nagyszerű lesz arra  acélra, hogy kikapcsolódjak és tanuljak is közben valamit. Lelki megnyugtatás, hogy nem "csak" olvasok tanulás helyett, hanem olvasás mellett tanulok is.
Hamar rádöbbentem, hogy nem konkrétan arról szól, hogy ezt meg ezt tedd meg, gondolkodj így vagy úgy ha jó vezető akarsz lenni, hanem Ant Middleton életén keresztül egyre jobban összeáll az ember fejében a kép, hogy milyen erényekkel kell rendelkeznie valakinek, aki vezetni akar bárkit is a siker felé, legyen ez a saját élete, egy vállalat, vagy akár egy katonai egység.

A borító egyszerű, az író néz farkasszemet velünk, ezzel jelezve, hogy vállalja az arcát, a nevét. Ami nem meglepő, hiszen ahogy később megtudtam ő különböző műsorokban is szerepel(t), és számos előadást tartott már. Az más kérdés, hogy ezekről még nem hallottam, de hát nem követek a világban minden egyes műsort, vagy minden hírességet. Nyilván a könyv elolvasás után rákerestem a nevére, de előtte sehol nem jött velem szembe.

Tehát a regényről. El kell mondanom, hogy nagyon szívesen olvastam, és nem szívesen tettem le a kezemből. Annyira olvastatta magát, és szerencsére folyton pörögtek az események. A könyv leckékre van bontva, és mindegyiknek egy beszédes címet adtak, az adott rész tanácsát, tippjét, és ez röviden utal is arra, hogy mi az amit meg kell értenünk. Mindegyik lecke egy időszak Ant életéből. Azokat az eseményeket meséli el, amelyek valamire ráébresztették, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy olyan emberré váljon, amilyen lett. Rengeteg negatív és pozitív élmény járult hozzá az ő fejlődéséhez, emberek, helyek. Megannyi emléket oszt meg velünk az író, olyan módon, ami átlag, a katonasághoz semmilyen kapcsolattal nem kötődő ember is megért, és képes befogadni.

Az érzelmeit kielemzi, körüljárja, hogy mit miért cselekedett és hogyan. Erre leginkább akkor figyeltem fel, amikor egy ember megölése került a középpontba. Nem csak azt tudjuk meg ő maga hogyan élte/éli meg ezt a tettet, hanem a tapasztalatai alapján más beállítottságú emberek reakcióit is megmutatja nekünk. Én személy szerint úgy gondolom ez elég gyakori beszédtéma a katonasággal szemben, hogy ha egy katona megöl valakit a harctéren, az ugyanolyan gyilkosság-e, mint amikor a hétköznapi életben valaki megöli egy embertársát. Mindenkinek megvan a véleménye, sokan vitáznak erről, Ant pedig kitér arra a könyvében, hogy mivel jár az, ha valaki vállalja ezt a hivatást.

A könyv bepillantást enged a hadsereg egy kis szegletébe, úgy ahogyan azt Ant megélte. Azt is láthattuk, hogyan változtatja meg egy ember viselkedését és gondolkodásmódját a katonai kiképzés. Rengeteg dologról nem beszélhet, de így is sok mindent megtudhatunk, én személy szerint szerettem olvasni, hogy mit vált ki belőle egy-egy kiképzés során kiadott feladat, de főleg azt szerettem, ahogy leküzdötte az akadályokat. Hibázott? Sokszor. Elgondolkodott azon, hogy minek van még mindig ott? Igen. Volt része megpróbáltatásokban? Oh, de még mennyiben. Feladta? SOHA. És talán ez a legfontosabb tanulság. Soha ne adjuk fel. Ha kell váltsunk irányt, Ant is számtalanszor megtette. De a végén rájött, hogy mindarra szüksége volt, amin keresztülment, egy idő után rájött, hogy nem tud élni a katonaság nélkül.

A regény vége felé már úgy találkozunk Anttal, hogy nem teljesít aktív szolgálatot. Arról az időszakról olvashatunk, amikor már egy televíziós adást gyártanak. De itt is 100%-osan tudja alkalmazni a seregben tanult dolgokat.

A regény őszinte, nyílt, nem csak a jó oldalát látjuk az életnek, hanem a rosszat is. Egyszer fent, egyszer lent, a lényeg, hogy mindig lehetünk jobbak, és ha valójában akarjuk elérhetjük a kitűzött céljainkat.

Számomra ez a regény nem csak arról szólt, hogyan válhatunk jobb vezetőkké, hanem arról is, hogy minden helyzetben meg kell találnunk magunkban az erőt a folytatásra, a motivációt, ami előre mozdít bennünket az életben.

Őszintén, tiszta szívből ajánlom mindenkinek, ezt a regényt, akik egy kis motivációt keresnek, akik nem ijednek meg a komoly témáktól.

Read More

Nyáry Luca - Vigyázat, törékeny!

A ​boldogságon nincsen lejárati dátum?
Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.
Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Író: Nyáry Luca
Cím: Vigyázat, törékeny!
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 412.
Téma: Depresszió, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek és Nyáry Lucának, amiért megírta ezt a nagyszerű regényt!

Félve kezdtem neki a könyvnek, hiszen nem egy egyszerű témát boncolgat, és nagyon jól tudtam, hogy lelkileg nagyon meg fog viselni ez a több, mint 400 oldal.

Még csak az első mondatot olvastam el, amikor megfogalmazódott bennem, hogy ez bizony egy nagyon erős kezdés, és hogy ezek után vajon mi jöhet még?

"Két dolog: meg akarok halni, és hazudtam neked."

Az erős kezdés után még erősebb folytatás következett. Nagyon érzékeny ember vagyok, de soha nem volt még olyan könyv, ami az első pár oldalával már a padlóra küldött és könnyeket csalt a szemembe, az mindig a végszónál következett be. Itt pedig a legelső szótól kezdve éreztem a gombócot a torkomban, és alig láttam a betűket a kitörni készülő könnyeimtől. Már az első rész elolvasása után (ami "csak" 6 oldal) annyi gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy egy kisregényt lehetne belőle írni, csak éppen se eleje se vége nem lenne, mert rendszerezni már nem tudnám a gondolataimat. Belegondolva, ha 6 oldal ennyi érzelmet és gondolatot vált ki belőlem, akkor nehéz, elmélkedésekkel teli napokat és estéket fog hozni az egész regény elolvasása. 

Szerencsére nem kellett végig sírnom mind a 410 oldalt, az eleje és a vége között eltelt idő nem volt annyira megterhelő lelkileg, nem mondom azt hogy nem volt egy - egy rész aminél elfacsarodott a szívem, de összességében befogadható, sírást mellőző történetet kaptunk. 

A könyv maga egy levél, amit a főszereplő lány Zsófi írt a húgának, Jankának. Ebből következik, hogy a történetet E/1-ben írták, amitől még személyesebb, még közvetlenebb lett az egész. Zsófi szemén, gondolatain keresztül ismerjük meg az eseményeket, ami nem meglepő hiszen ki más tudná jobban elmondani, hogy mi történt mint az, aki "megélte"? 

Szóval Zsófi elmeséli húgának, hogy mi vezetett arra a nehéz döntésre, amit meghozott. Az elején kezdi, és nem hagy ki semmit, még azokat a részeket sem, amikre nem a legbüszkébb, azt szeretné ha Janka mindent tudna, megértené az okokat, a miértekre a választ. A legfontosabb pedig az, hogy megmutassa neki, hogy mit NE tegyen, azaz a saját példáján keresztül a jó irányba terelje. 

Ahogy haladunk a történetben látjuk a folyamatot, a változásokat, amik végbemennek a főszereplőben és a környezetében is. Ez nem egyszerű folyamat, rengeteg fájdalommal, bizonytalansággal, zavarodottsággal jár, és még nagyon sok minden mással is. Mint már említettem szerencsére soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de a könyv segítségével megérthettem egy aprót szeletét, elvégre teljes mértékben csak az érezheti, értheti, hogy mi zajlik le benne, aki ezt megéli. Bár a regényből kiderült, hogy gyakran ők maguk sem értik. 

Az írónőnek sikerült megfognia a stílusával, ahogy összeállít a történet, és valahogy tényleg olyan közel hozta az olvasóhoz ezt a témát amennyire csak lehetett. Nem egy egyszerű utat választott, nagy bátorság kellett hozzá, de örülök hogy megtette. 

Nagyon tanulságos, és mindenekelőtt lelkileg megterhelő, de mindenkinek ajánlom, mert egy hihetetlenül jól megírt regényről beszélhetünk. A könyv végén pedig minden szükséges elérhetőséget megkapunk ahhoz, hogy segítséget tudjunk kérni, ha mi magunk vagy a környezetünkben élőnek segítségre van szüksége.

Read More

Kőhalmi Zoltán: A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen! - Cserna-Szabó András

Író: Kőhalmi Zoltán
Cím:  A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 274.
Téma: Krimi, Paródia

Köszönöm a könyvet a Helikonnak!

Már arra sem emlékszem, hogy mikor került hozzám a könyv, olyan régen történt. Akkor gyorsan el is kezdtem olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy milyen regényt alkotott meg számunkra Kőhalmi Zoltán.

Az író nem ismeretlen számomra, ahogy szerintem másoknak sem, elvégre egy elég ismert személyről beszélhetünk. Leginkább a TV-ben láthatjuk őt, valamint a különböző rendezvényeken, amelyeken fellép. Humoristaként vált ismertté, most pedig a könyviparba is beszállt.

A borítóból kiderül, hogy már több alkotása is megjelent,  amikkel még nem találkoztam, szóval elmondhatjuk róla, hogy aktív író, és több fajta műfajban is kipróbálta magát.

Első nekifutásra nem jutottam sokáig a könyvben, valahogy nem fogott meg, és teljesen érthetetlen volt számomra minden. Emiatt elég hamar fel is adtam a dolgot, utána pedig nagyooon nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy egyáltalán ránézzek a könyvre. Ez nem feltétlenül a regény hibája, hanem az is, hogy az iskola, munka mellett nem igazán volt időm, kedvem és hangulatom az olvasáshoz, és ráadásul ehhez a regényhez egy teljesen más szemléletre volt szükség, mint amit megszoktam.

Az első dolog, ami nagyon zavart, azok a számomra idegen karakterek egyes betűk helyén, hihetetlenül irritáltak az elején, nyilván a könyv végére megszoktam őket, de ehhez nagyon sok időre volt szükség.

Most hogy az ünnepek alkalmával több szabadidőm lett egy kis pihenés, és rengeteg film megnézése után úgy döntöttem eljött az ideje, hogy befejezzem az elkezdett regényt, mit ne mondjak az első tapasztalat alapján nem repestem az örömtől, de nem írtam le a könyvet, mindenképpen meg akartam neki adni az esélyt, hogy lenyűgözzön.

A kezdet most is nehéz volt, nem igazán kötött le a regény, ám ahogy haladtunk a történetben egyre inkább átéreztem a könyv hangulatát, és elkezdtem élvezni az olvasást, megértettem mindazt, amit az első pár fejezetben nem, és kezdett szépen összeállni a fejemben a sztori.

Miután túljutottam azon a bizonyos holtponton, már elfogadtam a regényt, és mondhatni meg is szerettem. Érdekes volt, vicces, néhol kissé erőltetett, de összességében egy élvezhető könyvről beszélhetünk, de csak akkor ha valaki vevő az ilyen stílusra. Ha valaki elzárkózik az ilyen jellegű alkotásoktól, az valószínűleg nem élvezné az olvasást, de azok akik szeretik a humoros és nyakatekert történeteket, na meg persze a krimit azoknak mindenképpen csak ajánlani tudom!

Read More

Connie Glynn - Hercegnő bevetésen

Lottie Pumpkin átlagos lány, aki hercegnő szeretne lenni. Ellie Wolf hercegnő, aki átlagos lány szeretne lenni.
Amikor a sors szeszélye folytán szobatársak lesznek a patinás Rosewood Hall magániskolában, szinte kínálja magát a lehetőség, és szerepet cserélnek. Közeli barátokként kezdik meg második évüket az intézményben, és a szerepüket is jól játsszák. Ám különös dolgok történnek az épületben. Tanulókat mérgeznek meg, és úgy tűnik, veszély fenyegeti őket Rosewood falai között.
Lottie és Ellie elhatározzák, hogy nyomára bukkannak a tettesnek. Ám lehet, hogy közelebb van a veszély, mint gondolják?
A Hercegnő bevetésen a nagy sikerű A beépített hercegnő folytatása.

Író: Connie Glynn
Eredeti cím: Princess in Practice
Cím: Hercegnő bevetésen
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Sorozat: Rosewoodi Krónikák 2.
Oldalszám: 392.
Téma: Fantasy, Ifjúsági irodalom

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek!

A sorozat első részét régebben olvastam, és ugyan nem rabolta el a szívemet, de azért mégiscsak érdekelt, hogy mégis hová halad a történet, és kíváncsi voltam, hogy vajon a második résznek sikerül-e meggyőznie arról, hogy igenis jó ez a történet, és érdemes folytatnom az olvasását.

A borító nagy kedvenc, a stílusa egy az egyben az első részé, itt ugyan egy női fej helyett egy egész alakot kapunk, de úgymond keresztüllátunk rajta, és egy várral, kastéllyal nézünk farkasszemet. Nagyon tetszik ez a megoldás, olyan kreatív, de mégis egyszerű.

A fülszöveg nem valami bőbeszédű, nem igazán tudunk meg belőle információkat, aminek egyrészt örülök, elvégre nem szeretem, ha a fülszöveg lelövi nekem a poénokat, és kb ennek elolvasásával gyakorlatilag ki tudom találni a könyv végét is. Szerencsére itt erről szó sem volt.

Az első rész végén maradtak elvarratlan szálak, így nem meglepő módon ezek váltak a második rész fő vonalává, és mindenki abban reménykedik, hogy az akkor megválaszolatlanul maradt kérdéseire kielégítő magyarázatot kap. Én sem voltam ezzel másképp, hiszen számos olyan rész, mozzanat volt, ahol úgy éreztem, hogy egy kicsit elvesztettem a fonalat, és nem teljesen értettem meg, hogy akkor most ki-kivel van, és hogy most akkor mi is történt. Sajnos be kell vallanom, hogy ez a regény is úgy zárul, hogy az olvasó kíváncsi maradjon, és az előző részekről is maradtak kérdőjelek.

A regény olvasása közben sem voltam a helyzet magaslatán, így elképzelhető, hogy elsiklottam bizonyos információk felett, és hát bevallom őszintén bizony nem sok részlet maradt meg a fejemben az előző részből, így gyakran azon kaptam magam, hogy nem értem miről is van szó. Természetesen azért próbáltam ráparancsolni magamra, hogy figyeljek és ne csak átrepüljek a sorok felett, de így is nehéz volt olvasni a szereplők érzelmeiben, és rájönni, hogy miért csináltak, vagy mondtak bizonyos dolgokat.

Lottien és Ellien még csak csak eligazodtam valamennyire, de Jamie teljes rejtély volt számomra, akárhogy próbáltam nem tudtam megérteni, és rájönni arra hogyan működik az agya. És hát hasonlóan éreztem még néhány szereplő iránt. A cselekmény szépen haladt a medrében, és nagyrészt megvolt az összefüggés közöttük, ám néha azt éreztem, hogy egy-egy rész nem igazán illett bele az adott szituációba.

Ahogy az első részben megszokhattuk rejtély rejtély hátán van, és gyakorlatilag e köré épül az egész történet. Van aki kitalálhatja mi fog történni, van aki nem. De az írónő igyekszik, hogy egy izgalmas, rejtélyes történetet tárjon elénk, ami fordulatokban gazdag. Néha sikerült ezeket megvalósítani, de bőven voltak számomra kevésbé izgalmas pillanatok is.

Ebben a részben is megjelenik a háttérben a szerelem, ragaszkodás. Nyilvánvaló tény, hogy bizonyos szereplőket gyengéd érzelmek kötnek össze, ám ezt nem nyomják az arcunkba, és nem kifejezetten egy romantikus regényt kapunk. Inkább csak a gondolatokból, elejtett mondatokból, és bizonyos személyek viselkedéséből szűrhetjük le.

Őszintén szólva a sorozat második része sem nyert meg magának, hasonló érzelmeim voltak, mint amikor az első részt olvastam. Akinek tetszett az első rész annak bizonyára a második is fog. Azoknak is jó választás lehet, akik szeretik a hercegnős, könnyed könyveket, amiket aránylag  gyorsan el lehet olvasni.

Read More

Kedvenc gyermekkori meséim

Már kisgyerekkén is imádtam hallgatni anyát, amikor esti mesét olvasott, most is gyakran eszembe jut, hogy mennyire jó volt, amikor esténként körbeültük a testvéreimmel és csak hallgattuk, ahogy mesél. De mint a legtöbb esetben, amikor már megtanulunk olvasni, azt a választ kapjuk, hogy te is el tudod olvasni. Na hát ezt én is megkaptam párszor, annak ellenére hogy olykor, olykor még rá tudtam venni anyát egy-egy mesére. :D Úgy gondolom, hogy ennek köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a történeteket, a könyveket és az olvasást. Ha akkor anya nem szeretteti meg velem ezt az egészet, talán nem lennék ekkora nagy könyvmoly. :D

Később az alsós tanítónénim is gyakran olvasott nekünk, ez pedig még tovább erősítette bennem az olvasás szeretetét, hiszen mindig is egy kellemes élménnyel párosítottam. Nyilván később a kötelező olvasmányok kicsit rányomták a bélyeget az olvasási szokásaimra, de szerencsére tudtam, hogyha a nekem tetsző regényt veszem a kezembe, akkor nincsen semmi baj.

A mai bejegyzésemben néhány olyan mesét mutatok be nektek, amelyek segítettek abba, hogy könyvmollyá váljak. :)

1. Fazekas Anna - Öreg néne őzikéje
Az egyik örök kedvencem ez a verses mese. Mindig örömmel gondolok vissza arra, hogy volt idő amikor fejből tudtam az egészet. Ma már sajnos csak részletek maradtak meg, de ha egyszer gyerekem születik biztos vagyok benne, hogy vele is megismertetem ezt a kis történetet. Rövid, de mégis annyi mondanivalóval rendelkezik, hogy szerintem mindenkinek ismernie kell. A könyv illusztrált, ami gyerekként még jobban tetszett.

2. Hans Christian Andersen - Andersen ​legszebb meséi

Ez nem konkrétan egy mese, hanem egy könyv, amibe számtalan jobbnál jobb történet található, amelyeket imádta hallgatni, később pedig olvasni. Voltak kedvenceink persze, mint A Hókirálynő, vagy éppen A kis gyufaárus lány, ami anyát mindig megsiratta, akkor mi még nem igazán értettük, hogy miért, de amikor már nagyobbak lettünk, mind megértettük az okát, de ettől függetlenül egy nagyszerű, és szívhez szóló történetnek tartom.

3. Szepes Mária - Pöttyös ​Panni
Az első könyvek egyike, amit már önállóan olvastam. Nagyon tetszett és újra meg újra elolvastam. Annyira aranyos volt, az akkori olvasási képességeimnek tökéletesen megfelelt. Maga a történet, az illusztrációk nagyon megtetszettek. Ugyan a sorozat többi részét azóta sem olvastam, de ez az egy rész nagy kedvencemmé vált.

4. Jakob Grimm és Wilhelm Grimm - Grimm mesék
Ez sem egy konkrét mese, hanem egy könyv, ami szintén nagyszerű történeteket tartalmaz, amiknek örök érvényű tanulsága van. Ezeket is nagyon szerettem hallgatni, olvasni, és nézni is, hiszen később mesefilmként is megjelentek ezek a kis mesék. Meg persze számtalan élőszereplős változat is készült belőlük, amit viszont már most  "felnőttként" bármikor meg tudnék nézni.

5. Arany László - Magyar népmesék

El sem tudom mondani mennyire imádom a Magyar népmeséket még most is. Mint a már fent említett könyvek, így ez is gyakran került anyukám kezébe, majd később az enyémbe is. Imádom ezeket a történeteket, hol viccesek, hol szomorúak, de egyszerűen megunhatatlanok. Mesefilmként is nagyon szeretem őket, régen nagyon sokat néztem, és akárhol meghallottam a madárka "csicsergését" azonnal a TV előtt kötöttem ki.  És bevallom őszintén néha megesett, hogy egyetemen egy nagyoooon érdekes, és érdekfeszítő előadáson megnéztem egy-két részt, amire nem vagyok büszke, de na, kellett valami, hogy ne aludjak el. :D

5+1 Walt Disney könyvek
Szerintem az összes Walt Disney könyv megvolt, és persze mindet milliószor olvastam. Rövid kis történetek, szép illusztrációkkal. Kemény kötéses volt szóval bármennyit nyúzhattam nem igazán lett komoly baja egyiknek sem, bár azért látszik rajtuk, hogy nem mai darabok. Bevallom őszintén nagyon csábít a gondolat, hogy az újabb kiadású könyveket ( Disney mesék Aranygyűjtemény) beszerezzem, mert annyira tetszenek azok a borítók.

Ezek voltak az én kedvenc meséim, persze a sor végtelen, számtalan történetet, könyvet tudnék még ide sorolni, de úgy gondolom elsőre ennyi elegendő. Nektek van kedvenc gyerekkori mesétek, esetleg olyan mi felnőtt korotokig elkísért? :)

Read More

Frank Schwieger: Caesar és bandája

Tudod-e, melyik római hős fizet a jobb kezével élete legnagyobb baklövéséért, vagy azt, hogyan menti meg öt gágogóbajnok a Capitoliumot? Nem? Na, és azt hallottad már, miért csavarja magát szőnyegbe Kleopátra, a gyönyörű egyiptomi királynő? Vajon mit használtak vécépapír helyett a rómaiak…? Ha szívesen villognál egyedülállóan vicces történelmi tudásoddal, ez a könyv telitalálat!





Író: Frank Schwieger
Eredeti cím: Ich, Caesar, und die Bande vom Kapitol Live aus dem alten Rom
Cím: Caesar ​és bandája - Római történetek újratöltve
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 179.
Téma: Gyermek- és Ifjúsági irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!

Az író előző könyve, a Zeusz és bandája nagy sikert aratott nálam annak ellenére, hogy nem éppen az én korosztályom a célközönsége. Ezen felbuzdulva nem is volt kérdés, hogy szükségem van a következő ilyen jellegű alkotására. Nem is kellett annyira sokat várni és immár kezemben tarthatom a Caesar és bandája című könyvet.

Gyermeki izgalommal vetettem magam a könyvre, és nem mondok meglepő dolgot, de egy ültő helyemben be is fejeztem azt.

A borító tökéletesen illik az előző regényhez, és a stílus is nagyon hasonló, ami érthető.

Ahogy a címből is kiderül az író ezúttal a rómaiakat választotta főszereplőnek, az ő történetüket ismerteti meg velünk a maga vicces, szórakoztató módján. Nagyon tetszik, hogy ilyen módon hozza közelebb a fiatalokhoz a különböző témákat, jelen esetben a római történelmet.

A regény tele van illusztrációkkal, ami még inkább azt sugallja, hogy ez egy hangulatos, nem annyira komoly alkotás, viszont annál élvezhetőbb. A fejezetek egy kis bemutatkozással kezdődnek, néhány fontos információt tudhatunk meg az adott fejezet szereplőjéről. Aztán pedig szépen sorban mindenki elmeséli a maga kis történetét, ezzel közelebb hozva az olvasóhoz a személyét. Természetesen az író törekedett arra, hogy ne történelemkönyv jellegű legyen az elbeszélés, hanem a mai, modern kor stílusában írta meg ezeket a kis fejezeteket.

A történet kronológiai sorban halad, és nem csak az uralkodókról, vagy nagyobb tetteket véghezvivő emberekről olvashatunk, hanem rabszolgákról, és más kevésbé ismert emberről is. Ennek köszönhetően nem csak arról kapunk képet, hogy a magasabb beosztású személyek milyen életet éltek, hanem azt is megtudhattuk milyen egy rabszolga élete, vagy éppen egy átlag emberé.

Nagyon szeretem az író stílusát, és az egész gondolatot, amiből megszületett ez a könyv. Pár óra alatt elolvastam az egészet, úgy hogy gyakran meg is álltam közben ilyen olyan okok miatt. Néhány oldalas részekre voltak bontva a történetek, amik között nem volt átfedés, szóval ha valaki csak egy-egy személy történetére kíváncsi nem kell az egész könyvet elolvasnia, ahhoz hogy megértse a kiválasztott személy történetét.

Ha valaki nem is szereti a római történelmet, vagy úgy összességében az ilyen jellegű könyveket azoknak is ajánlom, hiszen olyan aranyos illusztrációk vannak benne. Ha kisgyerek van a családban akkor feltétlen mutasd meg neki, hiszen így láthatatlanul, cuki képekkel szinte észrevétlenül belemegy a tudás a fejébe, és egy jó emlékhez köti az információszerzést.

Egyszóval mindenkinek ajánlom, akik szeretik a római történeteket, akik szeretik a történelmet más nézőpontból megismerni, akik szeretik az illusztrált könyveket, és egyébként azoknak is, akik ezeket nem szeretik. Szerintem ez egy olyan könyv, amit csak szeretni lehet. :)

Read More