A Különleges Erő kiképzése nem épp sétagalopp. Szigorú szabályoknak kell megfelelni és a kiképzők gondoskodnak arról, hogy a delikvens meghaladja testi teljesítőképessége maximumát.
Csak úgy lehet bekerülni az elit kommandóba, ha az ember kemény, agresszív, fegyelmezett és körültekintő. Ezekre a tulajdonságokra annak is szüksége van, aki a legkiválóbb vezető akar lenni.
Ant Middleton 13 évet húzott le a seregben, ebből négy évet mesterlövészként a Különleges Vízi Szolgálatnál (SBS), valamint az "istenek alakulatában", az 5. légi szállítású dandár 9. ejtőernyős században is szolgált. Ikonikus személyiség, a kiválóság megtestesítője. Ő vezette a bevetéseket, ő állt az élen – és ezáltal mindig ő vállalta a legnagyobb kockázatot.
Író: Ant Middleton
Eredeti cím: First Man In: Leading from the Front
Cím: Utánam - Vezetéselmélet a frontvonalból
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 320.
Téma: Életrajz, Hadsereg
Köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak!
Böngésztem a 21. Század Kiadó könyveit és valamiért megakadt a szemem a regényen. Először arra gondoltam, hogy valami vállalat vezetéssel kapcsolatos, "Hogyan legyünk jó főnökök" típusú könyvről van szó. Az egyetemi tanulmányaimból kifolyólag érdekelnek a vállalatokkal és azok működésével, vezetésével foglalkozó dolgok, és ennek a könyvnek nem volt tankönyv "szaga", ezért arra gondoltam ez nagyszerű lesz arra acélra, hogy kikapcsolódjak és tanuljak is közben valamit. Lelki megnyugtatás, hogy nem "csak" olvasok tanulás helyett, hanem olvasás mellett tanulok is.
Hamar rádöbbentem, hogy nem konkrétan arról szól, hogy ezt meg ezt tedd meg, gondolkodj így vagy úgy ha jó vezető akarsz lenni, hanem Ant Middleton életén keresztül egyre jobban összeáll az ember fejében a kép, hogy milyen erényekkel kell rendelkeznie valakinek, aki vezetni akar bárkit is a siker felé, legyen ez a saját élete, egy vállalat, vagy akár egy katonai egység.
A borító egyszerű, az író néz farkasszemet velünk, ezzel jelezve, hogy vállalja az arcát, a nevét. Ami nem meglepő, hiszen ahogy később megtudtam ő különböző műsorokban is szerepel(t), és számos előadást tartott már. Az más kérdés, hogy ezekről még nem hallottam, de hát nem követek a világban minden egyes műsort, vagy minden hírességet. Nyilván a könyv elolvasás után rákerestem a nevére, de előtte sehol nem jött velem szembe.
Tehát a regényről. El kell mondanom, hogy nagyon szívesen olvastam, és nem szívesen tettem le a kezemből. Annyira olvastatta magát, és szerencsére folyton pörögtek az események. A könyv leckékre van bontva, és mindegyiknek egy beszédes címet adtak, az adott rész tanácsát, tippjét, és ez röviden utal is arra, hogy mi az amit meg kell értenünk. Mindegyik lecke egy időszak Ant életéből. Azokat az eseményeket meséli el, amelyek valamire ráébresztették, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy olyan emberré váljon, amilyen lett. Rengeteg negatív és pozitív élmény járult hozzá az ő fejlődéséhez, emberek, helyek. Megannyi emléket oszt meg velünk az író, olyan módon, ami átlag, a katonasághoz semmilyen kapcsolattal nem kötődő ember is megért, és képes befogadni.
Az érzelmeit kielemzi, körüljárja, hogy mit miért cselekedett és hogyan. Erre leginkább akkor figyeltem fel, amikor egy ember megölése került a középpontba. Nem csak azt tudjuk meg ő maga hogyan élte/éli meg ezt a tettet, hanem a tapasztalatai alapján más beállítottságú emberek reakcióit is megmutatja nekünk. Én személy szerint úgy gondolom ez elég gyakori beszédtéma a katonasággal szemben, hogy ha egy katona megöl valakit a harctéren, az ugyanolyan gyilkosság-e, mint amikor a hétköznapi életben valaki megöli egy embertársát. Mindenkinek megvan a véleménye, sokan vitáznak erről, Ant pedig kitér arra a könyvében, hogy mivel jár az, ha valaki vállalja ezt a hivatást.
A könyv bepillantást enged a hadsereg egy kis szegletébe, úgy ahogyan azt Ant megélte. Azt is láthattuk, hogyan változtatja meg egy ember viselkedését és gondolkodásmódját a katonai kiképzés. Rengeteg dologról nem beszélhet, de így is sok mindent megtudhatunk, én személy szerint szerettem olvasni, hogy mit vált ki belőle egy-egy kiképzés során kiadott feladat, de főleg azt szerettem, ahogy leküzdötte az akadályokat. Hibázott? Sokszor. Elgondolkodott azon, hogy minek van még mindig ott? Igen. Volt része megpróbáltatásokban? Oh, de még mennyiben. Feladta? SOHA. És talán ez a legfontosabb tanulság. Soha ne adjuk fel. Ha kell váltsunk irányt, Ant is számtalanszor megtette. De a végén rájött, hogy mindarra szüksége volt, amin keresztülment, egy idő után rájött, hogy nem tud élni a katonaság nélkül.
A regény vége felé már úgy találkozunk Anttal, hogy nem teljesít aktív szolgálatot. Arról az időszakról olvashatunk, amikor már egy televíziós adást gyártanak. De itt is 100%-osan tudja alkalmazni a seregben tanult dolgokat.
A regény őszinte, nyílt, nem csak a jó oldalát látjuk az életnek, hanem a rosszat is. Egyszer fent, egyszer lent, a lényeg, hogy mindig lehetünk jobbak, és ha valójában akarjuk elérhetjük a kitűzött céljainkat.
Számomra ez a regény nem csak arról szólt, hogyan válhatunk jobb vezetőkké, hanem arról is, hogy minden helyzetben meg kell találnunk magunkban az erőt a folytatásra, a motivációt, ami előre mozdít bennünket az életben.
Őszintén, tiszta szívből ajánlom mindenkinek, ezt a regényt, akik egy kis motivációt keresnek, akik nem ijednek meg a komoly témáktól.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése