Kőhalmi Zoltán: A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen! - Cserna-Szabó András

Író: Kőhalmi Zoltán
Cím:  A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 274.
Téma: Krimi, Paródia

Köszönöm a könyvet a Helikonnak!

Már arra sem emlékszem, hogy mikor került hozzám a könyv, olyan régen történt. Akkor gyorsan el is kezdtem olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy milyen regényt alkotott meg számunkra Kőhalmi Zoltán.

Az író nem ismeretlen számomra, ahogy szerintem másoknak sem, elvégre egy elég ismert személyről beszélhetünk. Leginkább a TV-ben láthatjuk őt, valamint a különböző rendezvényeken, amelyeken fellép. Humoristaként vált ismertté, most pedig a könyviparba is beszállt.

A borítóból kiderül, hogy már több alkotása is megjelent,  amikkel még nem találkoztam, szóval elmondhatjuk róla, hogy aktív író, és több fajta műfajban is kipróbálta magát.

Első nekifutásra nem jutottam sokáig a könyvben, valahogy nem fogott meg, és teljesen érthetetlen volt számomra minden. Emiatt elég hamar fel is adtam a dolgot, utána pedig nagyooon nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy egyáltalán ránézzek a könyvre. Ez nem feltétlenül a regény hibája, hanem az is, hogy az iskola, munka mellett nem igazán volt időm, kedvem és hangulatom az olvasáshoz, és ráadásul ehhez a regényhez egy teljesen más szemléletre volt szükség, mint amit megszoktam.

Az első dolog, ami nagyon zavart, azok a számomra idegen karakterek egyes betűk helyén, hihetetlenül irritáltak az elején, nyilván a könyv végére megszoktam őket, de ehhez nagyon sok időre volt szükség.

Most hogy az ünnepek alkalmával több szabadidőm lett egy kis pihenés, és rengeteg film megnézése után úgy döntöttem eljött az ideje, hogy befejezzem az elkezdett regényt, mit ne mondjak az első tapasztalat alapján nem repestem az örömtől, de nem írtam le a könyvet, mindenképpen meg akartam neki adni az esélyt, hogy lenyűgözzön.

A kezdet most is nehéz volt, nem igazán kötött le a regény, ám ahogy haladtunk a történetben egyre inkább átéreztem a könyv hangulatát, és elkezdtem élvezni az olvasást, megértettem mindazt, amit az első pár fejezetben nem, és kezdett szépen összeállni a fejemben a sztori.

Miután túljutottam azon a bizonyos holtponton, már elfogadtam a regényt, és mondhatni meg is szerettem. Érdekes volt, vicces, néhol kissé erőltetett, de összességében egy élvezhető könyvről beszélhetünk, de csak akkor ha valaki vevő az ilyen stílusra. Ha valaki elzárkózik az ilyen jellegű alkotásoktól, az valószínűleg nem élvezné az olvasást, de azok akik szeretik a humoros és nyakatekert történeteket, na meg persze a krimit azoknak mindenképpen csak ajánlani tudom!