A Bronzkulcs - Kedvenc idézeteim

Már olvashattátok A bronzkulcsról írt értékelésemet, most viszont néhány kedvenc idézetemet hoztam el a regényből. :)
Ha olvastátok a könyvet, akkor bizonyára nektek is van kedvenc vagy éppen valami miatt emlékezetes idézetetek. Ha gondoljátok osszátok meg velem kommentben. :)
Igyekeztem spoilermentes idézeteket hozni, de mivel ez egy sorozat harmadik része kicsit nehezen sikerült, tehát ha nem olvastad még a sorozat első két részét, akkor csak saját felelősségedre olvasd el az idézeteket! :)

"– Miért épp Halpofa kapitány?
– Hát, mert olyan halpofád van – közölte Jasper. – Amúgy meg soha senki nem találhatná ki, hogy mire utal ez a név, hiszen nincs benne semmi félelmetes. "

"– Maga megfenyegette a farkasomat – mondta Call. – És a barátomat.
Alma még mindig mosolygott.
– Remélem, a barátod nem sértődik meg azon, hogy a farkast említetted elsőnek.
– Nem sértődöm – közölte Aaron. "

"Az emberi lélek az ellentéte a káosznak, a semminek. A lélek maga a minden."

"Call egy pillanatra azt hitte, hogy meghalt. De nem tűnt valószínűnek, hogy ez legyen a túlvilág: egy kőpadlón heverni Tamara mellett, miközben fekete felhő lebeg felettük."

"Call jól emlékezett Marcus két évvel ezelőtti szavaira, amik a legszörnyűbb félelmeit fogalmazták meg: Egyikőtök el fog bukni. Egyikőtök meg fog halni. Egyikőtök pedig már eleve halott. Most már tudták, melyikük volt eleve halott: ..."

"A generációtok legnagyobb krétora - csengtek a szavak Call fülében, és elszorult a szíve. Azt nem bánta, ha Aaron jobb nála, de az a gondolat csöppet sem tetszett neki, hogy valaki talán még Aaronnál is jobb. "

"A tűz el akar égni.
A víz el akar folyni. 
A lég fel akar szállni. 
A föld meg akar kötni. 
A káosz el akar emészteni."

Read More

Holly Black és Cassandra Clare - A bronzkulcs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​mágia megmenthet.
A mágia megölhet.
A Magisztérium diákjai elméletben teljes biztonságban vannak varázslatos iskolájukban. A mágusok gondos irányításával megtanulják használni a varázserejüket, és rendet teremteni a kaotikus világban.
Ám a káosz most felveszi velük a harcot.
Callnek, Tamarának és Aaronnak olyan dolgok miatt kéne aggódniuk, mint a felmérők és varázsversenyek. Ám az egyik iskolatársuk megdöbbentő halála után muszáj a hidegvérű gyilkos nyomára bukkanniuk… kockára téve a saját életüket.
Az ifjú barátok kénytelenek szembenézni azzal, hogy a mágia csak annyira jó, amennyire a felhasználója. Gonosz kezekben mérhetetlen kárt tud okozni – hacsak Call, Tamara és Aaron még időben meg nem akadályozzák.
A Magisztérium-sorozat lenyűgöző harmadik részében a két nagy sikerű írónő, Holly Black és Cassandra Clare egy olyan iskolát tárnak elénk, ahol bármi megtörténhet – legyen jó vagy gonosz –, és az igazságot egyedül úgy lehet kideríteni, ha hőseink mindent hajlandóak kockára tenni.

Író(k): Holly Black és Cassandra Clare
Cím: A bronzkulcs
Eredeti cím: The Bronze Key
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 280
Sorozat: Magisztérium 3.
Téma: Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági irodalom, Mágia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A sorozat első két részét olvastam, így nem is volt kérdés, hogy ha újra Back To School hét lesz a Prológuson ezt a könyvet fogom elolvasni, és hát így történt.

A borító stílusa még mindig tetszik, illik a könyvhöz és a sorozat többi részéhez is. Nagyon szépen mutat a polcomon.

A sorozat előző része aránylag rendben lezáródott nálam, de ettől függetlenül kíváncsi voltam mit tartogat még a szereplők és az olvasók számára a két írónő. A fő karaktereink nem változtak, kaptunk néhány újat, de az alapkoncepció nem módosult. Még mindig Call, Aaron és Tamara azok, akik a figyelem középpontjába állnak, melléjük csatlakozik még Jasper is, és még számos bizonyos részekben fontosabb mellékszereplők.

A történet a nyári szünet vége felé kezdődik el, és már majdnem a regény legelején beindulnak az események, egy kissé izgalmas, és tragikus jelenetnek lehetünk a tanúi, ami után szerintem kicsit visszalassul a cselekmény, hiszen hőseink visszatérnek az iskola falai közé. Ilyen nyitás után valahogy kicsit eseménydúsabb folytatást vártam volna, de gyakorlatilag azt olvashattuk oldalakon keresztül, hogy vajon ki lehet az, aki újra Call életére tör, és, hogy miért teszi ezt. Aaron, Tamara, Call, és bizonyos értelemben Jasper is nyomozásba kezd.

Ahogy már megszokhattuk több szálon fut a cselekmény, vagy hogy úgy mondjam több minden is történik egyszerre. Ugye ott van az iskola, amely próbálja kiképezni a diákokat, bár ez szerintem eben a regényben nagyon háttérbe volt szorítva, és csak említés szintjén jelent meg, hogy na akkor most tanulunk. Vagyis hát tanították őket a káoszmágiára, de ez valahogy nem jött át nekem teljesen, és aztán hopp ott egy próbatétel. Persze mindenki sokat vár el a Call, Aaron, Tamara hármastól, de leginkább a fiúktól, hiszen nem egyszerű tanulók ám, így még nagyobb nyomás nehezedik rájuk, főleg hogy sokan azt szeretnék, ha elbuknának, minden értelemben.

Az iskolán kívül a háttérben is mozgolódás észlelhető, hiszen a "felnőtteknek" terveik vannak hőseinkkel, valamint az ellenség által létrehozott állatokkal. Meg hát bőven van olyan dolog, ami a felszín alatt lappang, mint ahogy az lenni szokott, elvégre milyen az a könyv, ami nem tud jól arcon vágni egy-két meglepetés jelenettel, amely során még bonyolultabbá válik, az amúgy sem egyszerű szitu.

Tehát hőseink egy pillanatra sem unatkoznak, folyton történik körülöttük valami. Nem mondhatnám azt hogy unalmas volt a könyv, bőven voltak benne izgalmas fordulatok. Nem azt mondom, hogy ez volt a sorozat legjobb része, de nem volt rossz sem. Nagyon gyorsan haladtam vele, olvastatta magát, így nem kellett délutánokat/estéket átszenvednem az olvasással. Annak ellenére, hogy a munka és egyéb dolgok miatt fáradt vagyok gyorsan sikerült elolvasnom, hiszen nem igényelt komoly odafigyelést, koncentrációt.

Egy kis kikapcsolódásnak megfelelt, és aki olvasta a sorozat többi részét, az gondolom kíváncsi a folytatásra szóval, ha eddig nem kezdtél neki, akkor hajrá, akadnak meglepetések a folytatásban is. :)

Read More

Leigh Bardugo - Shadow and Bone - Árnyék és csont

Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Író: Leigh Bardugo
Eredeti cím: Shadow and Bone
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Sorozat: Grisa trilógia 1.
Oldalszám: 374
Téma: Fantasy, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A többiek nagyon ajánlgatták a regényt, és mondták, hogy szerintük tetszene nekem is, és mivel tudom, hogy ha ezt mondják mindig igazuk van, ezért bátran belevágtam a regény olvasásába.
Első nekifutásra hamar megálltam, de aztán pár nap elteltével mikor folytattam szinte le sem tudtam tenni a kezemből.

A történet alapja nagyon érdekes és izgalmas, a karakterek pedig annyira illenek bele, személyiségileg és viselkedésileg is. Végig olyan pörgős a cselekmény, hogy az ember észre sem veszi és már véget is ért a regény.

A borító számomra elég komor, de egyáltalán nem rossz, és szerintem tükrözi a könyv hangulatát, és nagyon is illik hozzá, bár ez csak akkor derül ki egyértelműen, amikor elolvastuk a regényt.

Főszereplőink Alina és Mal, bár a történet nagy része leginkább Alina megpróbáltatásairól szól. Hirtelen elszakítják a legjobb barátjától és egy ismeretlen közegben találja magát, egy olyan felelősséget kap a nyakába, ami nagyon megnehezíti az életét, és aggodalommal tölti el.

Úgy gondolom, hogy az egész történet felépítése nagyszerűen meg lett oldva, ahogy a karakterek kidolgozása is, szerintem nagyszerű munkát végzett az írónő.

A regény nem volt teljesen kiszámítható, bőven tartogatott meglepetéseket, mind a szereplők mind a cselekmény oldaláról. Alig vártam, hogy megtudjam hova lyukadunk ki, és mint ahogy számítottam rá valamilyen szinten függővéget kaptunk, hiszen egy sorozatról beszélünk, és valamivel biztatni kell az olvasókat, hogy vegyék meg  a sorozat következő részét is.

Nagyon jól látszik a karakterek fejlődése, hiszen hőseink Alina és Mal a könyv elején még két árva gyerek, akik már akkor sok mindent megéltek, de a nagy változás akkor áll be az életükbe, amikor besorozzák őket, majd a következő akkor, amikor elválnak útjaik. Alina szemszögéből ismerjük meg a történetet, ezért az ő útjáról nyilván többet tudunk, Mal útjáról pedig szinte semmit, csak amit később elmesél hősnőnknek, de az hamar kiderül, hogy ő maga is sokat változott a külön töltött idő alatt. Az érzéseik viszont nem változtak, ami nagyon fontos.

Szerencsére nem volt olyan szereplő, akit kifejezetten utáltam volna, még a főgonoszt sem, vele együtt volt kerek egész a történet. Az elején még nagyon is szimpatikus volt, aztán persze megértettem, hogy ez csak egy csel volt.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas történeteket. :)

Read More

Kiera Cass - A szirén

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.
Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.
Kiera a Radford Egyetem diákja volt, jelenleg a Virginia állambeli Christiansburgben él a családjával. Életének első tizenkilenc évét az óceán mellett töltötte, ami sosem próbálta elpusztítani őt. A www.kieracass.com weboldalon többet is megtudhattok a könyveiről, YouTube-videóiról, és a sütemények iránti szeretetéről, valamint a Twitteren is követhetjük @kieracass néven.

Író: Kiera Cass
Eredeti cím: The Siren
Cím: A szirén
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 296
Téma: Romantikus, Szirén

Nem ez az első találkozásom az írónő munkásságával, hiszen már olvastam A Párválasztó sorozatát, ami nagy kedvencem volt, és a mai napig is szívesen olvasnám újra kb bármikor. Ezért nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy elolvassam-e a regényt, amikor felvetődött, hogy a Prológus oldalán futó Elvitte a víz projekthétbe pont beleillik.

Attól függetlenül, hogy már volt dolgom az írónő könyveivel nem támasztottam olyan nagy elvárásokat, hiszen egy teljesen más témával foglalkozik ez a regény, és én személy szerint úgy gondolom, hogy bármilyen jó és tájékozott egy író, akkor sem lehet teljesen összehasonlítani az alkotásait, hiszen a témából és a stílusból adódóan eltérőek.

Ha nem tudjuk, könnyen azt hihetjük a borító alapján, hogy A Párválasztó sorozat egyik részéről van szó, hiszen itt is egy gyönyörű szép ruhában lévő lány a központi szereplő, ahogy az a sorozatra jellemző. Ugyan a háttér eltér és emiatt már lehet következtetni, hogy egy teljesen más alkotásról van szó, amely nem része a sorozatnak. Egyrészt örülök, hogy megtartották ezt a stílust, nekem nagyon tetszik, viszont mint ahogy említettem megtévesztő, hogy a sorozat része-e vagy sem.

A fülszöveg lényegre törő, a fontosabb információkat megkapjuk, de olyan hihetetlenül nagy dolgokat nem spoilereznek el, aminek nagyon örültem.

A történet főszerepéje Kahlen, aki egy szirénné válik egy baleset után. Az írónő nagy vonalakban ismerteti, hogy ez a lét mit is jelent, de nem boncolgatja mélyrehatóan a témát, ami szerintem nem baj, hiszen a lényeget megtudjuk, vagyis azt, hogy ez hősnőnknek mit jelent, és miben változott az élete. Tehát Kahlen szirénként éli immár a mindennapjait, de szerencsére nincs egyedül, vele tart néhány nővére. Szám szerint három, majd a későbbiekben négy. Elizabeth, Miaka és Aisling, akik először testvérükké fogadják, majd jön Padma. Mindegyik lánynak másmilyen a személyisége, van aki bulizós, társasági lény, míg van aki magába forduló, álmodozó és jobban szereti a nyugodt estéket. Ettől függetlenül nagyon jól kijönnek egymással, és mindenben együttműködnek. Nagyon szoros a kapocs közöttük, és jó volt olvasni mennyire kiállnak a másik mellett, még akkor is, ha nem teljesen értenek egyet az adott személy döntésével.

A lányok élik a mindennapjaikat, mint ahogy a normál embereknél is vannak rosszabb és jobb napok így náluk is. Kahlent rémálmok gyötrik, és egyre nehezebben viseli a munkájával járó terheket. Ekkor jelenik meg az életében Akinli, aki teljesen más szemmel néz rá, mintha tényleg őt látná, és nem csak azt az álarcot, amit visel, hogy elrejtse az érzéseit, az aggodalmait. Kahlen tudja, hogy nem szabad beleszeretnie a fiúba, valami mégis vonzza hozzá. Hősnőnk mindent megtesz annak érdekében, hogy még csírájában elfojtsa ezt a vonzódást, ám a sors útjai kifürkészhetetlenek, és egy véletlen folytán újra egymásra találnak, majd ismét elválnak.

A történetszál számomra nagyon gyorsan lett lezárva, érzem a folyamatot, de valahogy mégis vártam valamit, de ettől függetlenül elégedett vagyok. Megkaptam azt a könnyed, de mégis komolyabb helyzeteket is felvonultató regényt, amire számítottam, és szerencsére nem kellett csalódnom az írónőben. Amit sajnálok az, hogy nincs folytatása a regénynek. Szívesen olvastam volna arról, hogyan alakul hőseink élete a továbbiakban. Annak is örülnék, ha valamelyik másik lány, vagy éppen mindenki kapna egy történtet, mindenképpen elolvasnám azokat is. :)

Read More

Hazudós - Novellák kegyes kis hantázásokról és ordas nagy hazugságokról

Tizenhárom szerző, tizenhárom remek írása arról, hogy milyen, amikor füllentünk, ferdítünk vagy épp hazudunk. Novellák, amelyek segítenek megérteni ki, miért nem mond igazat, vagy módosítja a valóságot, és azt is, hogy ennek milyen következményei lehetnek.
Akik a gyerekkori hantákat, kamaszkori lódításokat és a vaskos felnőtt átveréseket megfogalmazták:
Bencze Blanka
Dragomán György
Erdős Zsuzsanna
Háy János
Horányi Hanna Zelma
Jászberényi Sándor
Kalapos Éva Veronika
Karafiáth Orsolya
Király Anikó
Mészöly Ágnes
Nyáry Luca
Szabó T. Anna
Tóth Krisztina
Kiváló olvasmány nem csak kamaszoknak – és ez nem kamu!

Cím: Hazudós - Novellák kegyes kis hantázásokról és ordas nagy hazugságokról
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 296
Téma: Hazugság, Novellák

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! :) 

Az élete során az ember számtalanszor hazudik, valaki többet, valaki kevesebbet, de ha egy személy azt állítja ő soha nem tett ilyet az nem mond igazat. Kerülhetünk olyan helyzetekbe, szituációkba, amikor rákényszerülünk a füllentésre, vagy az igazság elferdítésére. És mellesleg nem mindig az őszinteség a legjobb. Persze az ember törekedjen arra, hogy mindig őszinte legyen, hiszen a hazugság nem szép dolog, és hatalmas pácba kerülhetünk miatta, ami senkinek nem hiányzik.

Egy őszinte embernek tartom magam, nem szeretek hazudni, de bizony előfordult, hogy rákényszerültem. Ezek kisebb hazugságok voltak csupán, mint például, akkor amikor az utcán rám akarnak sózni valamit, de nem akarok magyarázkodni, hogy miért nem veszek semmit, rendszeresen azt mondom, hogy bocsánat, de sietek, mert különben lekésem a buszom. Egyszerűen csak el akarom kerülni ezt a kényelmetlen szituációt, hiszen tudom, hogy ha megállok akkor egy jó darabig nem szabadulok egészen addig, amíg nem veszek pár haszontalan holmit.
Vagy ha valahova nagyon nem akarok elmenni, akkor kitalálok valami kifogást, de azért igyekszem elkerülni ezt is, de valaki nem fogadja el azt, hogy egyszerűen csak nincs kedvem a dologhoz, és ilyenkor elő kell venni ezt a kártyát.

A könyv fő témája a hazugság, és ennek különböző szintjei, formái. Ahogy a címben is látszik az apró kis füllentésektől a legnagyobb hazugságokig minden terítékre kerül ezekben a kis novellákban. Összességében nagyon jó kis történeteket válogattak össze, voltak viccesek, szomorúak, egyszerűbbek és összetettek is.

Az egyik kedvencem Kalapos Éva Veronika A lány kétszer című novellája, annyira aranyos volt. Két Hanna nevű lányról szól, akik közül az egyiknek tetszik egy fiú, de túl félénk, hogy lépjen, mert nem érzi azt, hogy bejönne a srácnak. Végül ír egy emailt, ám mivel a két lány neve megegyezik nem egyértelmű, hogy ki a feladó, Hanna pedig fél bevallani, hogy ő tette ezért hazudik. Egy apró hazugság, ami senkit nem bánt, senkinek nem árt, mégis hatalmas jelentőséggel bír, hiszen megváltoztathatja egy ember döntését. Persze mindenki tudja mi lesz a vége, de nekem nagyon tetszett. Valósághű, aranyos kis történet, és nagyon jól lett megírva.

Mindegyik novellának megvan a maga hangulata, a tanulsága, a mondanivalója. Az írók kitettek magukért, és nem volt két egyforma történet. Egyediek és érdekesek voltak. A könyv 296 oldal, de mivel novellákból áll, ezért az ember részenként olvashatja az egymástól elkülönülő történeteket.

Összességében nagyon tetszett az egész könyv. :)

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a novellákat, aki többféle műfajban, stílusban szeret olvasni. :)

Read More

Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows - Lady ​Jane

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Isten tudja mióta csücsül a polcomon ez a regény. Sokszor megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasni, de soha nem vitt rá a lélek. Most ezen változtattam.

Író: Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows
Cím: Lady Jane
Eredeti cím: My Lady Jane
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 448
Sorozat: Lady Jane 1.
Téma: Anglia, Alakváltás, Fantasy, Romantikus

A borító az elején tetszett, de azóta valahogy már nem olyan különleges számomra. Egyszerű, semmi extra, őszintén szólva lehet fel sem tűnne a polcon egy könyvesboltban. Azért nem írtam le azonnal a könyvet, elvégre Cynthia Hand írónő Angyalsors sorozatát, illetve a Vigyázz, ​Holly Chase! című regényét már volt szerencsém olvasni, és azok ahhoz képest jók voltak.

A regény egy kis történelmi ismertetővel kezdődik, hiszen néhány uralkodóról (valós személy) információkat oszt meg, amelyek érdekesek lehetnek néhány ember számára. És ebből azonnal le lehet szűrni, hogy a regénynek lesz némi köze a történelemhez. :D

Az előszóban pedig kapunk egy kis betekintést, hogy mire is számítsunk, felhívják a figyelmünket arra, hogy a regény egy kis történelmi ferdítés, és inkább egy párhuzamos Angliában játszódik.

Főszereplőnk Jane, G. alias Gifford és természetesen Edward. Az ő történetüket ismerhetjük meg jobban, egy kis ármánykodással, rejtéllyel, szeretettel, csalódással és még nagyon sok más érzelemmel megfűszerezve.
Nagyon féltem tőle, hogy nem fog tetszeni a regény, de be kell valljam, hogy egyáltalán nem rossz. Érdekes, és néhol azért izgalmas események történnek, na és persze ki ne lenne kíváncsi arra, hogy végül a jó, vagy a rossz győz, bár így elöljáróban van egy-két tippem, aztán majd kiderül, hogy igazam lett-e. (Persze, hogy az lett. :D)

Nagyon különböző hátterű, gondolkodású, érdeklődéskörű karaktert vonultat fel a könyv. Van, akinek az olvasás az élete (nem, most nem rólam van szó). van, akinek az egész élete a királyságról szól, van olyan, akit lóvá tettek, szó szerint és képletesen is (bocsi, ez gyenge poén volt).
Mint már említettem a könyv nem átlagos, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol néhány ember át tud alakulni valamilyen állattá, és ahogy az várható volt ez igazán nagy problémaforrás az emberek körében. A másik fontos dolog a regényben az a korona, vagyis inkább az, hogy ki legyen az uralkodó.

Eredetileg Edward az, aki uralkodik, de bizonyos események, okok miatt Jane veszi át a helyét, aki annyira akar királynő lenni, mint amennyire az egyetemisták akarnak vizsgázni, azt hiszem ezek alapján el tudod képzelni mennyire vágyik rá. Tehát minden ilyen nemű kötelesség immár Jane vállát nyomja, és ha ez nem lenne elég, bőven akadnak, akik az életére és a koronájára törnek. Innentől kezdve minden felborul, és elkezdenek pörögni az események. Ahogy egyre közeledünk a könyv végéhez, egyre izgalmasabb részek következnek, és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a vége.

Összességében egy mozgalmas könyvről beszélhetünk. Imádtam az írók által zárójelbe tett megjegyzéseket, nagyon jókat derültem rajtuk. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket. :)

Read More

Top 5 Kedvenc idézetem - Lady Jane

A mai bejegyzésemben elhoztam nektek a Top 5 kedvenc idézetemet a Lady Jane című regényből. :) Ti olvastátok már?

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

"De most itt volt, teljesen egyedül. Mámorosan boldognak érezte magát (megvakarhatta magát, és senki sem látta, senki sem ítélte el érte, senki!), ugyanakkor nyugtalan is volt. (De most tényleg, mi van, ha fulladozni kezd?)"

"Átszeltük Hartfordshire  nagy síkságait, geológiai kutatásokat végeztünk a Piccadilly sötét alagútjaiban, felkaptattunk a Cotswolds hullámzó dombjaira, és szerelmeseink meg a megmérgezett király leszármazottjait kerestük, és összegyűjtöttük, amit finoman szólva csak az... IGAZSÁGnak nevezünk. (A fenyegető veszély okán megfordult a fejünkben, hogy nevet változtatunk. De még nem tettük meg. Mindenesetre karddal a párnánk alatt alszunk.)"

"– Bárcsak ne hívnál fiúnak! – mormolta Edward.
– És mégis hogy szólítsalak?
– Már férfi vagyok.
A nagyi hátravetette őszes fejét, és szívből nevetett. – Remek tréfa! Mondj még egyet!"

"Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna."

"– Szeretsz? – suttogta.
– Egy perc alatt, amint megláttalak, Szolgálatodra szállt a lelkem.
– Komolyan?
– Nem – ismerte be G. – Nem egészen. De szépen csengő sor, nem igaz?"

Read More