Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Író: Colleen Hoover és Tarryn Fisher
Eredeti cím: Never never
Cím: Soha, de soha
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 174.
Sorozat: Never never 1.
Téma: New Adult, Romantikus
Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
A megjelenés előtt már szemeztem ezzel a regénnyel, egyrészt azért, mert Colleen Hoover munkásságáról csupa jót hallottam, másrészt, mert nagyon tetszett a borító. Megérkezett a könyv én pedig alig vártam, hogy a kezembe vehessem és elveszhessek az oldalakban. Mielőtt nekikezdtem elolvastam a fülszöveget, ami nem szolgált sok információval, de ezt nem is bántam elvégre nem szeretem, ha előre tudok minden apró részletet, de hogy a fülszöveg ennyire ne stimmeljen a belső tartalommal arra nem számítottam.
"A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen."
Ennek a két mondatnak köszönhetően már az első pár oldal után ráncoltam a homlokom, hogy mi is történik itt pontosan. Ezek alapján úgy értelmeztem, hogy a férfi főszereplő lesz, az aki nem emlékszik, viszont a női főszereplővel kezdődik a történet, aki nem tudja kicsoda, és hol tartózkodik éppen. A viselkedéséből és a gondolataiból nem azt szűrtem le, hogy megjátszaná az amnéziát, tényleg nem emlékezett semmire. Itt bukott meg számomra a fülszöveg, persze később kiderült, hogy a fiú is hasonló cipőben jár.
Tehát adott két szereplő, akik elvesztették az emlékezetüket, és fogalmuk sincs, hogy mitől, miért, és hogyan. Idegőrlő egy helyzet, ezért elhatározzák, hogy kiderítik kik is ők, és próbálnak minél több információt megtudni magukról, a környezetükről, és arról, hogy mi történhetett velük. Gyakorlatilag az egész könyv erről a keresésről szól.
Érdekes volt olvasni, hogy két idegen - mert akárhogy is szépítjük tényleg azokká váltak- egymásra találását. Innen onnan kaptak információkat a kapcsolatuk jellegét illetően, de hiába mondják neked, hogy például szeretsz valakit, de te azt sem tudod kiről beszél, nem érzed ezt, akkor ezeknek a szavaknak nincs jelentősége számodra. Főszereplőinknél sincs ez másként. Összeköti őket a kialakult helyzet, nem számíthatnak senkire csak egymásra, ezért szépen lassan megismerik a másik személyiségét, amit nem tudott eltörölni semmi.
Számos érzelem megjelenik a könyvben, és annyira jól meglettek írva ezek a részek, hogy szinte a szereplőkkel együtt nevettem és sírtam, olyan szinten sikerült magával ragadnia a történetnek. Bele sem merek gondolni milyen lehet úgy élni, hogy a múltam egy részére abszolút ne emlékezzek, vagy ne ismerjek fel számomra fontos embereket. Természetesen megértem, hogy ebben a helyzetben nem ugyanúgy értelmezhetőek a dolgok, hiszen hogy érezhetnél fájdalmat, sajnálatot egy olyan személy felé, akit nem is ismersz?
Órákig tudnám még ragozni, hogy milyen gondolatok futottak át az agyamon a regény olvasása közben, de senkit nem untatnék vele, viszont a könyv elolvasására mindenkit biztatnék. Tényleg nem erre számítottam, amikor elkezdtem, de kellemesen csalódtam, annak ellenére, hogy a történet végére még jobban össze voltam zavarodva, mint az elején, ez persze csak azt eredményezi, hogy a lehető leghamarabb el kell kezdenem a sorozat második részét.
