Rick Riordan – A villámtolvaj

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Író: Rick Riordan

Cím: A villámtolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2005.

Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak 1.

Oldalszám: 374.
Téma: Fantasy, Görög mitológia

Régóta szemezek ezzel a könyvvel/sorozattal, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy ténylegesen nekikezdjek, pedig szeretem a mitológiával kapcsolatos történeteket. A filmeket láttam ezer meg egyszer, és imádom őket, de kicsit tartottam a könyvtől, pedig általában ez sokkal jobb, mint az adaptációja. Most viszont kaptam egy kis motivációt, így valójában „muszáj” volt elolvasnom a regényt. A történet elején féltem, hogy majd állandóan össze fogom hasonlítani a filmmel, de rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a kettő, ugyan van átfedés közöttük, mégis úgy érzem, hogy a könyv jobban átadta az érzelmeket, és a cselekményt, amire nagy szükségem volt, hisz így jobban megértettem a mögöttes tartalmakat is.

A könyv eleje tök jópofa, megszólítja az olvasót, olyan érzés, mintha Percy személyesen mesélné el a történetet és egy kis keretet adna hozzá, nem pedig csak, huss, bele a közepébe. A leírások miatt tisztán elképzelhető a cselekmény, az író nem sajnálja a szavakat, és mindent bőven kifejt, de meglepő módon egyáltalán nem untam ezeket a hosszú elemzéseket.

A szereplőket sem hanyagolja el, róluk is bőven kapunk információt, így képet kapunk arról, hogy melyik karakter milyen, mind külsőleg, mind belsőleg.  Percy életében a legfontosabb az édesanyja és ezt elég sokszor megtapasztalhatjuk a regény során.

Az anya mindent megtett, hogy a fiát biztonságban tudja, az életét is feláldozta volna érte, de volt benne egy kis önzőség is, hiszen már a kezdet kezdetén a táborba kellett volna küldenie, de szerette volna maga mellett tudni, ez végül végzetes hibának bizonyult. Percy így is úgy is arra a helyre került, ahova kellett, csak sokkal több nehézséggel keresztezett úton.

A Félvér-tábor semmihez sem hasonlít, amit Percy valaha látott, mégis inkább otthon érzi magát, mint bárhol máshol eddigi életében. Ezen a helyen sok mindent megtanul. Magáról, az istenekről, próbálja megtalálni azt, hogy miben tehetséges, még ha olykor nehezen is boldogul. Egyre jobban beilleszkedik a táborlakók közé, ám mire megszokná a helyzetet kiderül, hogy ki az édesapja, és emiatt a többiek más szemmel kezdenek rá nézni. Percy újra egyedül marad. 

A baj nem jár egyedül szokták mondani, így hősünknek is kijár belőle rendesen. Rá hárul az a hálátlan feladat, hogy még a nyári napforduló előtt meglelje a Zeusztól ellopott villámot, ami már önmagában is hatalmas kihívás, de mintha ez nem lenne elég, meg kell látogatnia az Alvilágot is. Ez egy felnőttnek sem egyszerű, nem egy 12 éves gyereknek. Percy mégis bátran állja a próbát, és nekiindul a lehetetlennek. Hihetetlen felelősség nyugszik a vállán, és néha olyan érzésem van, mintha sokkal idősebb lenne, mint amennyi valójában. A stílusa, az elszántsága, a felfogóképessége, sokkal érettebb személyiségre utal.

Főhősünk nem egyedül indul neki az útnak, vele tart Groven a szatír és Annabeth, Pallasz Athéné lánya is. Eseménydúsan telnek a napjaik, akadályokba ütköznek, amik hátráltatják őket a céljuk elérésében, de valahogy mégis mindig felülemelkednek a problémákon, talán amiatt, hogy rájönnek, hogy ha összefognak, többre lehetnek képesek, mint azt valaha is gondolták volna.

Sajnos senkire nincs ráírva, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll, ezért főhőseink olyan istenekben/félvérekben is megbíznak, akikben nem kellene, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és mások életét is. Egy olyan harc közepébe csöppenek, amiben ők csupán csak eszközök, apró porszemek a hatalmas gépezetben, akik könnyen feláldozhatóak. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a könyv happy end-del végződik, hiszen a fő problémát sikerült megoldani, leszámítva egy-két elvarratlan és kellemetlen szálat, de ez nem meglepő fordulat egy sorozat szempontjából. Az olvasó megkapja a várt befejezést, de az író mégis hagy benne egy kis tüskét, egy kis kíváncsiságot, hogy kényszert érezzen arra, hogy a sorozat második kötetét is a kezébe vegye, hogy tovább izgulhasson Percyért, Annabethért, Groverért és az összes többi szereplőért.

Összességében egy élvezhető mű, amelyben egy fiúnak meg kell tanulnia, hogy nem mindenki az akinek, és aminek látszik, hogy olykor elég a hit ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk,és hiába gördít az élet akadályokat elénk felül kell rajta emelkedni, még ha lehetetlennek is tűnik.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a görög mitológiát, nem vetnek meg egy kis akciót és mindenekelőtt szeretik a vicces jelenetek, ugyanis ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz elengedhetetlen. 

Értékelés: 5/5

Jobb lett volna, ha a könyvet a film előtt olvasom, de valójában így sem vont le semmit az értékéből. Abszolút kedvenc lett, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot, és megtudjam milyen bonyodalmakba keverednek főszereplőink. Akcióban gazdag, vicces és aranyos történet, és a görög mitológia a fő szála, hát kell ennél több? Azt hiszem nekem nem!

Borító: 5/3

A borítótól nem vagyok elájulva, de legalább tükrözi a történetet. A főbb tárgyak, momentumok megjelennek rajta. 

Karakterek: 5/5

Jól kidolgozott karakterek, nem éreztem hiányt sehol. Totálisan Percy fan lettem. *.* Viszont úgy érzem meg kell említenem Mr. D.-t alisa Dionüszoszt,  hát ez az ember, akarom mondani isten egy igencsak ellenszenves egyén. Talán őt utáltam a legjobban a szereplők közül, olyan érdektelen volt, és számomra egy kicsit udvariatlan is (és még szépen fejeztem ki magam). 

Kedvenc karakter: Percy <3 Szerintem ezt magyarázni sem kell. 

Legrosszabb karakter: Mint feljebb említettem Dionüszosz, és Luke. 

Kedvenc jelenet: Amikor Percy ellenállva Clarisse „támadásának” a wc vízkészletének felét a lány arcába irányítja.

Kedvenc idézetek: 

„Gabe meghízott. Úgy nézett ki, mint egy guberált cuccokba öltözött, agyarától megfosztott rozmár. Volt vagy három szál haj a fején, mind a három keresztbe fésülve tar koponyáján, mintha ettől jóképű lenne vagy ilyesmi.”

„- Nem valami alufóliával bevont díszletvillámról beszélek, amilyet másodvonalbeli színielőadásokon látni. Az ellopott tárgy két láb hosszú henger, anyaga nagy finomságú mennyei bronz, mindkét végén istenszintű robbanóanyag.”

 TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb a nyár végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot. 

A Netra által választott könyv Rick Riordan - A villámtolvaj, aminek nagyon örültem, mert régóta el szerettem volna olvasni ezt a regényt. A Probloggerek közül olvasták már néhányan, és mindannyian azt mondták, hogy tuti, hogy én is imádni fogom. Igazuk lett. :) 

Az extra feladatom pedig az, hogy a könyvből az egyik kedvenc istenemet/istennőmet le kell rajzolnom. Ez egy igazán ötletes feladat, csak egy probléma van, hogy bizony nem tudok rajzolni. Viccen kívül, kérdezzétek csak meg a volt rajztanáromat. Persze kedvtelésből firkálgatok össze vissza, de azok értékelhetetlenek. Úgyhogy drága Netrám jól feladtad a leckét, de Challenge Accepted. :D 

Itt pedig megnézhetitek az elkészült művet, nehéz szülés volt, órákig szenvedtem vele, de ettől jobbra nem tellett. 

!!!Felelősséget nem vállalok az esetleges rosszullétek miatt, úgyhogy csak saját felelősségre nézd meg eme képet!!!

A képen Poszeidón látható, még ha "kicsit" felismerhetetlen is.