A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Manó Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Manó Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 26., szombat

Liz Braswel - Egy új élmény

Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?
Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.

Író: Liz Braswel
Eredeti cím: A Whole New World 
Cím: Egy új élmény
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 414
Téma: Retelling, Fantasy, Ifjúsági, Romantikus 

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
A Sorsfordító történetek sorozat szerintem egy nagyon jó ötlet volt, egy olyan rést tölt be amire van igény, ezért nem meglepő hogy sorra jelennek meg a regények. Mostani bejegyzésemben ahogy már a címből is olvashatjátok az Egy új élmény című történetet veszem közelebbről szemügyre, amely egy Aladdin retelling. 

Mindegyik regény egy az emberek által ismert és szeretett mesét dolgoz át és ezáltal egy teljesen új történetet tár az olvasó elé, ez most sincs másként. 
A borító nagyon jól passzol a sorozat többi kötetéhez, lila színben pompázik amely jól harmonizál a fekete és arany/sárga színekkel amelyek szintén megjelennek a borítón. 

A történet elején már az események közepébe csöppenünk, amely azt vetíti előre, hogy mozgalmas regénynek nézhetünk elébe. Ennek ellenére nekem nagyon lassan ment az olvasása, nagyon hamar el tudta minden vonni a figyelmemet, sajnos nem tudtam annyira belehelyeződni a történetbe, mint amennyire lehetett volna. Félreértés ne essék nem a könyvet hibáztatom miatta, valószínűleg nem a megfelelő időben és hangulatban kezdtem neki a történetnek. 

Ahogy az eredeti történetben itt is Aladdin van a középpontban, de a cselekmény jócskán eltér az eredetitől. Ez persze nem meglepő, hiszen pont ez a lényege az egész sorozatnak, hogy a jól ismert történeteken csavarnak egyet és szinte rám sem lehet ismerni az eredeti mesére.
A szereplők itt is Aladdin, Jázmin, Jafar és a többiek ám eléggé más felosztásban, mint ahogy ismerhetjük őket. Természetesen ebből a sztoriból sem maradhat ki a dzsinn, akinek szintén más szerepet szánt az írónő. Sajnos nem igazán lopta be magát a szívembe se a szereplők, se a történet. 
Azzal, hogy Aladdin helyett Jafar birtokolja a lámpást, és ezáltal a dzsinnt egy teljesen új megvilágításba helyeződik a történet, hiszen azzal, hogy egy negatív karakter szó szerint a főgonosz jut hatalomra semmi jóra nem számíthatunk, amiről olvashatunk is bőven a regényben. Ez egy érdekes elgondolás, hiszen tudjuk, hogy valóságban is gyakran olyan személyek jutnak előnyhöz, akik azt gonosz célokra használják fel, ahogyan itt is. Gyakorlatilag erről szól az egész történet Jafar egy csomó gonoszságot, gyilkosságot visz véghez, Aladdin és Jázmin pedig próbálja megakadályozni. 

A cselekmény akciódús volt ugyan, mindig történt valami, de számomra nem azt a könnyed kikapcsolódást nyújtotta, mint amire szükségem volt, ennek ellenére el tudom képzelni hogy egy olyan pillanatomban, időszakomban olvasom akkor még talán néhány része tetszhet is. 
Úgy gondolom minden negatív érzésem ellenére vannak bizonyos jelentek vagy részek, amik tetszettek, de nem ezek voltak túlsúlyban. 

Számomra nem adta vissza azt az érzést mint az ismert változata, és nem mondom azt hogy ez rossz dolog, mert ilyennek is lenni kell, de mást nem tudok mondani csak hogy ez most nem jött át nekem. Nem mondom azt, hogy bizonyos idő elteltével nem próbálkozom meg vele újra de jelen állás szerint nem egy hamar fog lekerülni a polcomról.  Ettől függetlenül a Sorsfordító történetek további részeitől továbbra sem fogok elzárkózni, hiszen a korábban olvasott történetek tetszettek, érdekesnek tartottam őket, és bízom abban hogy a jövőben megjelenő kötetek is elnyerik a tetszésemet. 



2021. július 6., kedd

Serena Valentino - Ki a legszebb? A Gonosz Mostoha története

A ​fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.

Író: Serena Valentino
Eredeti cím: Fairest of All
Cím: Ki a legszebb? A Gonosz Mostoha története
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2021.
Oldalszám: 208
Téma: Fantasy, Ifjúsági, 

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!


Ha már a Disney "Hősnők" néhány tagjának történetének alternatív formáját olvashattuk a Manó Könyvek jóvoltából ideje, hogy a Gonosz Mostoha történetét is megismerhessük egy más elgondolásból. Minden mesében szerepel legalább egy negatív karakter, ez úgymond egy kötelező elem, amely a konfliktust, a problémát biztosítja.  De vajon ezek a személyek miért lettek gonoszak? Valószínűleg nem sokszor foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amikor felmerül a nevük pedig, ha belegondolunk biztos történt valami, ami ilyenné tette őket. 

A borító nagyon tetszik, az elején a gyönyörű Királynő a hátoldalon pedig a megkeseredett vénasszony. Szerintem ez egy nagyon ötletes, és szemléletes megoldás volt. A fekete élfestés pedig illik a Sorsfordító történetek többi kötetéhez, bár méretileg nem nagyon passzolnak, de ez a történetet természetesen nem befolyásolja. 

Ebben a regényben a Hófehérke történetéből jó ismert Gonosz Mostoha életét ismerhetjük meg, azokat az eseményeket, amelyek oda vezettek, hogy egy gonosz személlyé váljon. Ebből a mondatból mindenki számára világossá válik, hogy valaha ő is egy kedves, szerethető ember volt, akit az élet megváltoztatott. 

Személy szerint nagyon örültem ennek a történetnek, hiszen más megvilágításba kerültek a gonosz karakterek a szememben, természetesen ettől függetlenül én sem támogatom bizonyos cselekedeteiket, de ennek a történetnek az elgondolás mindenképpen érdekes, és elgondolkodtató. 

A történet azzal kezdődik, amikor Hófehérke apja elveszi a Királynőt, - aki a néhai híres tükörkészítő lánya - ekkor még minden jól alakul, mindenki boldog. Persze Hófehérke anyukájának elvesztése miatt érzett hiány jelen van, de a Királynő nem akarja átvenni a helyét, csak jó kapcsolatot akar a lánnyal, meg mindenki mással is. Ám ahogy az eredeti történetben is a Király életét veszti, ami lelkileg a feleségét és lányát is megviseli, de próbálnak egymás támaszai lenni. 

Ahogy már említettem minden mesében megjelenik a gonosz szereplő, hát ebben az esetben sem történt másképp, hiszen néhány varázserővel megáldott rokon felbukkan hőseink életében, akik felkavarják a dolgokat. A Királynő próbálja megvédeni Hófehérkét, több kevesebb sikerrel, ám amikor elveszíti férjét megváltoznak a dolgok, hiszen nehezen dolgozza fel az eseményeket. Megjelenik a mindenki által ismert tükör is, amely még jobban befolyásolja a történteket, egy olyan irányba tereli a Királynőt, ami nem egészséges. A szüleivel való kapcsolata rányomja a bélyeget az életére, és a tükör ami apja hagyatéka nyilvánvalóan jelentéssel bír számára.

Sok apró esemény együttes hatására változik meg a Királynő személyisége, aki alapból egyáltalán nem volt gonosz, vagy számító. Sajnos a való életben is vannak olyan kiváltó okok, események, amelyek bizonyos személyeket rossz cselekedetekre sarkallanak. 

Összességében tetszett a regény, nem volt hosszú, gyorsan lehetett vele haladni, és elgondolkodtató volt egy más szemszögből is megismerni a Gonosz Mostohát. 





2021. április 7., szerda

Elizabeth Lim - Ez hát a szerelem

 

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?
Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.
Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.
Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…

Író: Elizabeth Lim
Eredeti cím: So This Is Love
Cím: Ez hát a szerelem
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 446
Téma: Fantasy, Ifjúsági, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Sorsfordító Történetek következő része a könyv, amely elődeihez hasonlóan színes élfestéssel jelent meg, ami ezúttal rózsaszín. Egyszerűen imádom ezt a különleges megoldást, és nagyon szépen mutat a polcomon is. 

Egy icipicit féltem ettől a regénytől, hiszen Elizabeth írta Mulan történetét is (Fénytörések), ami be kell valljam nem lett a kedvencem. Ettől függetlenül adtam neki esélyt, és nagyon bíztam abban, hogy valamennyire sikerül megszeretnem a regényt. 

Mindenki ismeri Hamupipőke történetét, a lányét, aki tökhintóval érkezik a bálra, majd sietve távozik és csak egy üvegcipellőt hagy maga után. De mi történik akkor, ha a lány nem próbálja fel az üvegcipellőt? Ráadásul kénytelen elmenekülni az "otthonából"? A kérdésekre választ kapunk a regényből, amely végigkíséri hősnőnk mindennapjait a palotában. 

A történet nagyon izgalmasnak ígérkezik, és lelkesen kezdtem hozzá, hogy megtudjam miként alakították át a számomra nagyon kedves, szeretett történetet. Reménykedtem benne, hogy szeretni fogom, és el tud varázsolni, vagy legalábbis élvezni fogom az olvasását. 

Az elején nehezen vettem rá magamat az olvasásra, olyan semmitmondóan kezdődött, ám kitartóan folytattam az olvasást. Egy bizonyos pont után egy kicsit izgalmasabb lett a cselekmény, elkezdtem drukkolni Hamupipőkének, hogy ebben a formában is megkapja a Happy End-et, amit megérdemel. 

Tetszett, hogy nem csak arról szól a történet, hogy mi van hősnőnkkel, hanem kicsit a palota életébe is betekintést nyerünk, a hatalmi- és politikai harcokba, amelyek izgalmassá és rejtélyessé tették icipicit az egész könyvet. 

A történet nagy rész a palotában játszódik, ahova Hamupipőke kerül, miután megszabadul Mostohája kegyetlen uralma alól. Nagyon keményen dolgozik, hogy ne rúgják ki állásából, de olyan információk birtokába jut, amelyek cselekvésre ösztönzik. Elvégre szereti a herceget, és érthető módon semmi rosszat nem szeretne számára, de vajon elég kitartó, talpraesett hősnőnk? 

Tetszett, hogy a mesével ellentétben valóságosabb volt, nem kapta meg olyan könnyen a herceget, bár még így is könnyedebben ment minden, mint egyébként elképzelnénk. Hamupipőke rájön, hogy egyedül is boldogul, és meg tudja állni a helyét a világban. A herceg nélkül is egyébként szerintem nagyon jól eléldegélne, sok feszültségtől megkímélné magát, de hát tudjuk, hogy nem ez a mese lényege. Tehát adott hősnőnk, aki távolról csodálja szíve választottját, közben pedig búslakodik, hogy szerelme nem ismeri fel őt, de azért mégsem aaaanyiraaa nagyon szomorú, mert benne van a dolgok sűrűjében, és van teendője bőven. 

A történet közepe/vége felé kicsit felgyorsul a történet, Hamupipőke az események sűrűjébe kerül, és minden erejével azon van, hogy segítse a szerelmét, és hogy az áruló kilétére fény derüljön. Persze ahogy arra számítani lehetett ismét a jó győz és a gonosz megbűnhődik. Nem is vártam mást a végére. Hamupipőkének voltak segítői, akik végig hittek benne, és nélkülük lényegesen nehezebb lett volna a dolga. 

Összességében egyszeri olvasásra, egy kis kikapcsolódásnak jó volt a regény, és nem mellesleg nagyon jól mutat a polcomon a rózsaszín élfestéssel, és a sorozat többi része mellé és nagyon jól passzol. 





2020. december 1., kedd

Kertész Edina - Lajhár, ​a sztár

Lona szeretné, ha az osztály menő lányai, Menta Málna és Napsugár bevennék maguk közé a csapatba. Igyekszik felhívni magára a figyelmet. Fotókat készít magáról, amik felkerülnek róla az internetre. De nem hozzák el a várva várt sikert, sőt, mindenki kineveti, osztálytársaik gúnyolódásának céltáblája lesz. Még szerencse, hogy új barátra talál Drazsé, az elszánt környezetvédő személyében, és feltűnik az életében Pedró nagybácsi is, aki a messzi Costa Ricából érkezik.

Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?

Író: Kertész Edina
Cím: Lajhár, a sztár
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 144
Téma: Gyermek-és Ifjúsági irodalom

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!

A Manó illetve Menő Könyvek nálam nagy kedvencek, annyira aranyosak, fiatalosak. Néha pedig jólesik a lelkemnek, ha gyerekeknek szóló könyveket olvashatok, így nem meglepő módon, amikor megláttam ezt a könyvet rögtön az jutott eszembe, hogy ez nagyon aranyos és kell nekem. Ez az érzés végig megmaradt bennem, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezem ügyébe került ez a kis történet!

Szerintem ezek azok a könyvek, amik életkortól függetlenül el lehet olvasni. Örömmel látom, hogy egyre több fiataloknak szóló regény van, és bízom abban, hogy sokan megszeretik általuk az olvasást. 

A regény tele van aranyos illusztrációkkal, amik még különlegesebbé teszik az egész történetet, ami egy lajhárlányról szól. A 10 éves Lona szeretne beilleszkedni az osztályába, szeretne barátokat szerezni, ki is nézi, hogy melyik csapathoz szeretne tartozni. Málna, Menta és Napsugár a legnépszerűbbek, és minden vágya hozzájuk tartozni, de mint a való életben így itt is igaz az, hogy a "menő" társasághoz nem lehet csak úgy csatlakozni. Lona eldönti, hogy mindent megtesz azért, hogy csatlakozhasson hozzájuk.

Miután megtudta, hogy a lányok nagyon aktívak Instarammon, elhatározza, hogy ő is regisztrál az oldalra, feltölti a képeket, és amikor rengeteg lájkot kap, a lányok egyszeriben menőnek tartják majd, és beveszik maguk közé. 

A könyv megmutatja, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és tehetünk bármit akkor sem fogunk teljes mértékben arra a személyre hasonlítani akire szeretnénk, csak esetleg kellemetlen helyzetbe hozzuk magunkat miatta. Meg kell találnunk magunkban azt, ami különlegessé tesz minket, amiben jók vagyunk, de ehhez az kell, hogy elengedjük azt, hogy folyton másokhoz hasonlítjuk magunkat, és ezt az időt inkább önmagunk megismerésére fordítsuk. 

Amikor Lona is így tett, akkor az élete jobbra fordult, egy váratlan baleset illetve az ő segítsége révén híres ember lett, és ezt a hírnevet jó dologra használta fel. Végül pedig megtalálta a helyét. 

A regény rengeteg olyan problémát mutat be, amely valós. Sokan élik át az iskolában mindazt, amit Lona, nem kifejezetten ugyanezeket, hanem azok a fajta lelki megpróbáltatások jelennek meg a való életben is. Sokan esnek át iskolai bántalmazáson, lelki és fizikai értelemben is, amelyeket nehéz kezelni. A könyvben is látszik, hogy ez mennyire nem helyes, és milyen kellemetlen pillanatokat okoz főszereplőnknek, szerencsére ez a probléma a végére megoldódik. 

Számomra a legnagyobb úgymond tanulság az, hogy bármennyire is különbözöl az "átlagtól", nem szabad minden erőnkkel arra koncentrálni, hogy olyanokká váljunk, mint mások, és ha a megfelelő helyen keresgélünk, akkor mi is megtaláljuk azt a társaságot, ahol szívesen fogadnak bennünket, és ahol önmagunkat adhatjuk. 

Ami viszont számomra furcsa volt, az hogy az Instagramnak mekkora szerepe lett, én úgy gondolom 10 éves gyerekeknek nem igazán van szüksége arra, hogy ezen a platformon jelen legyen. Nem akarom megsérteni őket, vagy ilyenek, de először is óhatatlanul a fent látott személyekhez szeretnének hasonlítani, hiszen azt gondolják milyen szép, milyen híres én is ezt szeretném. Csak sajnos nem feltétlenül tudják, hogy nem minden úgy van ahogy azt látják. Illetve ha nem megfelelően használják a közösségi médiát (itt nem csak az instát értem, hanem az összes többit is), akkor bizony nagy veszélynek teszik ki magukat, és nem biztos, hogy ezt a kockázatot fel tudják mérni. 

Összességében mindenkinek ajánlom, aki szereti az aranyos, mondanivalókkal teli könyveket. 

2020. augusztus 26., szerda

Jen Calonita - Ne ​érezz, ne kérdezz!

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

Író: Jen Calonita
Eredeti cím: Conceal, Don't Feel
Cím: Ne érezz, ne kérdezz!
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Sorozat: Sorsfordító történetek
Oldalszám: 368
Téma: Retelling, Fantasy, Ifjúsági, Kaland, Mágia 

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
Személy szerint nagyon szeretem a meséket, illetve a retellingeket is az olyanokat, mint például ez a történet is. Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné a Jégvarázs című mesét, amelynek főszereplői Elza és Anna- De mi történik akkor, ha a már ismert szereplők új cselekményt kapnak? Erre a kérdésre válaszol a regény, hiszen ebben a változatban Elza és Anna ugyan testvérek, de nem ismerik egymást. Vajon tényleg az a sorsuk, hogy együtt legyenek, vagy épp ellenkezőleg? 

Elza élete ugyanolyan, mint amilyen a mesében kivéve, hogy azt hiszi egyke és így éli mindennapjait Arandelleben a szüleivel, egészen addig míg be nem következik a tragédia és a szülei életüket vesztik. Az ő részéről innen kezdődik az igazi eltérés a meséhez képest. 

Anna már a kezdet kezdetén sem illik bele a már ismert mesébe, ő ugyanis egy kisvárosban él szüleivel, akik egy pékséget üzemeltetnek. A lány nagyon boldog, és szorgos, valamint nagyon tehetséges a sütésben. Nagy tervei vannak, de mindenekelőtt a legnagyobb, hogy eljuthasson Arandellebe, amelyet a szülei igyekeznek megakadályozni a tudta nélkül. Ez nem véletlen, hiszen hatalmas titkot őriznek, amely ha kiderül teljesen felborítja a lány eddigi életét. 

Bekövetkezik a tragédia, Elza immár egyedül kénytelen megbirkózni a szülei halálával, és a királysággal kapcsolatos összes teendővel, amit a hirtelen jött képessége sem könnyít meg, sőt még jobban összezavarja. 

A történet innentől kezd úgymond izgalmassá válni. Elza rájön, hogy valahol a világban él a testvére, akit a szülei eltitkoltak előle. Az emlékei szépen lassan visszatérnek a lányról. A koronázás napján borul ki igazából az a bizonyos bili, hősnőnk teljesen összezavarodik és, mint a mesében itt is kikelve magából télbe taszítja Arandellet és az egész környéket, majd elmenekül, hogy megkeresse testvérét. 

Eközben Anna sem tétlenkedik, érzi belülről, hogy muszáj tennie valamit, hogy megállítsa a telet. Segítségére van Kristoff és Sven, akiket már a mesében is imádtam, és itt is a kedvenceim voltak. Szóval hárman felkerekednek, hogy megmentsék a királyságot, aztán csatlakozik hozzájuk a kedvenc hóemberünk Olaf is. 

Ahogy a mesében úgy itt is rengeteg akadály nehezíti a szereplők útjait. Nem elég, hogy zord az időjárás, Hans herceg is gonosz, önző terveket szövöget. A könyvben sokkal ellenségesebb és számítóbb volt, minden lehetőséget kihasznált, hogy övé legyen a korona. 

Mint kiderül egy átok miatt kellett elválnia egymástól a lányoknak, de ez az átok sem akadályozhatja meg hogy újra együtt legyenek, főleg akkor amikor teljesen visszatérnek az emlékeik. 

Összességében imádtam a történetet, mindenkinek csak ajánlani tudom, akik szerették a Jégvarázst. Egy gyerekeknek, fiatal felnőtteknek szóló regény, ami ugyan elég hosszú, de megéri elolvasni. Fontos dolgokat mutat be, mint például a szeretet erejét. Ha érdekelnek a hasonló regények bátran ajánlom, szerintem nem fogsz csalódni. :)


2020. május 16., szombat

Elizabeth Lim - Fénytörések

Mi ​lett volna, ha Mulannak az alvilágból kell kimentenie a szerelmét?
Ki ne ismerné Mulan történetét? A harcias lelkületű lány bármit megtenne, hogy megvédje szeretteit, még betegeskedő apja helyett is beállt a hadseregbe, egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. De mi történt volna akkor, ha nem meséből ismert módon alakul a történet? A Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül…
Amikor Li Shang kapitány a Mulannak szánt súlyos csapás útjába veti magát, a lány tudja, mindent meg kell tennie, hogy segítsen a kapitánynak túlélni a veszélyes sérülést… Ennek érdekében azonban fájdalmas küldetést kell vállalnia: útja egyenesen Diyuba, azaz az alvilágba vezet.
Diyu ura, Yama király nem könnyíti meg Mulan dolgát. Shang hatalmas őrző-védő oroszlánjának segítségével a lánynak át kell kelnie az alvilágon, és lehetetlennek tűnő akadályokat legyőzve, még napfelkelte előtt visszahoznia Shangot. Ha nem jár sikerrel, mindketten örökre Diyuban ragadnak. Ráadásul Mulan még mindig Pingnek álcázza magát, ám egyre nehezebben fedi el valódi kilétét, ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz Shanggal.
Sürget az idő! Vajon Mulan meg tudja menteni Shangot – és saját magát –, mielőtt még túl késő lenne?

Író: Elizabeth Lim
Cím: Fénytörések
Eredeti cím: Reflection
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 432.
Téma: Fantasy, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
Azt tudni kell rólam, hogy imádom Mulan történetét, kiskoromban a mese varázsolt el, ám az igazi kedvencem mégis a 2009-ben megjelent élőszereplős film. Tudom, hogy az nem teljesen egyezik a mesével, de valahogy mégis sokkal emlékezetesebb maradt, és azóta már többször láttam. Egyszerűen imádom, és emiatt is vártam nagyon az új filmet, ami márciusban jelent volna meg, de a kialakult helyzet miatt ugye elnapolták legnagyobb bánatomra. Aztán láttam, hogy a Manó könyvek elhozza nekünk ezt a regényt, és tudtam, hogy nekem kell.

Nagy lendülettel vetettem bele magamat az olvasásba, és alig vártam, hogy elmerülhessek a mese világában. A történet eleje nagyjából megegyezik a mesével, ám mint ahogy a fülszövegben is olvasható a történet más folytatást kap. Ebben a verzióban Mulan feladata az, hogy megmentse Shangot, és ezzel együtt egész Kínát.

Az Alvilágba került Shangot nehezebb kiszabadítani, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember, rengeteg akadály kerül hőseink elé. Szerencsére Mulannak nem egyedül kell megküzdenie velük, ugyanis útján elkíséri Shang őrző-védő oroszlánja, aki egyébként nekem nagyon szimpatikus volt.

De vajon van esélye hőseinknek kijutni az Alvilág bugyraiból, ha minden ott élő és nem élő személy azon munkálkodik, hogy soha ne kerüljenek a felszínre, különösképpen Yama király? A mesékben nem szokatlan, vagyis hát mondhatjuk, hogy klisé, hogy a főhősöknek próbatételeket kell kiállni, ahogy az is, hogy mindig a jó győz, de vajon ebben a történetben is Happy End lesz a végén?

Az elején biztos voltam benne, hogy egyértelműen jó vége lesz a történetnek, nem is alakulhat másképp, de amikor sorra jöttek a bonyodalmak, akkor egy icipicit elbizonytalanodtam, persze nem nagyon, de azért megfordult a fejemben, hogy talán megviccel bennünket az írónő.

Érdekesnek találom azokat a meséket, regényeket, filmeket, sorozatokat stb., amik egy már meglévő történet átiratai. Akkor örülök a legjobban, amikor valami jó dolog sül ki belőlük (nyilván). Nagyon reménykedtem benne, hogy ez a könyv is megüt egy színvonalat, főleg azért, mert mint említettem az alapsztorit nagyon szeretem.

Annak ellenére, hogy mennyire érdekelt a regény elég lassan haladtam az olvasással, egyrészt nem volt rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna, másrészt, mert nem éreztem olyan haladósnak, aránylag hamar meguntam, és könnyen elvonta a figyelmemet az olvasásról más. De természetesen egyszer csak vége lett a könyvnek.

Összességében nem vagyok elragadtatva a könyvtől. Mondhatni egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Az akciódúsra szánt jelenetek inkább egy összevisszaságra hajaztak. A logikai buktatókról nem is beszélve. A szereplők sem nyűgöztek le. 

Sokat gondolkodtam, hogy miért nem tetszett a regény, arra jutottam hogyha pár évvel ezelőtt kerül a kezembe szerettem volna. Sajnos most ez nem mondható el. 
Az ötlet még mindig 5*, de a többiről már nem tudok ilyen szépen nyilatkozni. 


2019. április 7., vasárnap

Lucy Strange - A ​világítótorony legendája

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.





Író: Lucy Strange
Cím: A ​világítótorony legendája
Eredeti cím: Our Castle by the Sea
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 336
Téma: 2. világháború, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
Alapvetően nem olvasok történelmi regényeket, vagy olyanokat, amik régi időkben játszódnak (persze azért van kivétel, hiszen az egyik kedvenc könyvem az Abigél, ami szintén a második világháború idején játszódik), nem tudom megmagyarázni miért van így, hiszen jó néhány túltesz a mai regényeken. A fülszöveg rövid, de mégis felkelti a kíváncsiságot, így hát most erről a könyvről hoztam egy kis értékelést.

A könyv 336 oldalas, tehát nem nevezhető annyira hosszúnak, ennek ellenére kíváncsi voltam, hogy mennyi idő alatt sikerül elolvasnom. A cél 2 nap volt és ha most ezt a bejegyzést olvasod, akkor sikerült abszolválni a tervet. Hatalmas pacsi nekem.
Na tehát hatalmas lendülettel és elhatározással kezdtem neki a könyvnek, hogy minél hamarabb elolvassam, és bíztam abban, hogy a történet is elősegíti a gyors haladást.

Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire tetszik a borító, és a lapokon lévő rajzok, ábrák. Hihetetlen mennyire fel tudja dobni a könyvet egy-egy jól elhelyezett minta. Tehát ezért már jár egy plusz pont, hiszen tényleg nagyon tetszenek, és meg is fordult a fejemben, hogy milyen jól ki lehetne őket színezni, de persze soha nem tennék ilyet!

Főszereplőnk Petra egy fiatal lány, akinek az átlagos életét felborítja a 2. világháború kitörése.
Mindannyian tanulunk erről a történelmi eseményről az iskolában, de szerintem teljesen más, amikor egy teremben ülünk, és a tanár ledarálja az anyagot, amit tudni kell, tele évszámokkal, személyekkel és helyszínekkel, mint amikor valakinek a szemén, a gondolatain keresztül ismerjük meg a helyzetet. Persze az utóbbi esetben csak az adott illető ismeretit tesszük magunkévá, és a nagy egészről nem kapunk képet, de valahol számomra többet jelentett, hogy a könyv segített elképzelni, hogy érzelmileg milyen hatást vált ki a háború. Nyilván teljesen csak azok tudják, akik átélték, de így olvasva egy kicsit beleláthattam.

Kicsit féltem, hogy mennyire lesz szomorú, és hogy mi lesz a vége a történetnek, de kíváncsian vártam mit is tartogat számomra a könyv. Egyes részeknél mosolyogtam, másoknál a hideg rázott, és bizony volt, hogy könnybe lábadt a szemem, hiszen voltak elképzeléseim arról, hogy mit is tartogat a jövő szereplőink számára.

Az elején minden nyugodt, egy békés család mindennapjait követhetjük nyomon, aztán szépen lassan beszivárog a faluba és a család életébe a háború, és elkezdi bomlasztani azt. Ahogy haladunk a történetben egyre jobban megmutatkoznak a jelek, és egyszer csak ott tartunk, hogy minden a feje tetejére áll, és nem tehetnek semmit a szereplők, csak elfogadják a sorsot és próbálnak túlélni. Az egész könyv játék az érzelmekkel, szerintem megviseli az embert, legalábbis engem mindenképpen.

Nem voltunk a háború sűrűjében, de a szele elérte a kis falut és hatalmas változást hozott mindenki életébe. Sorra jönnek a katasztrófák Pet életébe, amiket nehezen dolgoz fel a kislány, de mégis próbál erős maradni, és a végsőkig bízik abban, hogy minden rendbe jön.

Szerintem nagyon összetett az egész könyv, értelmileg és cselekményileg is, sok minden történik, amin elgondolkodhat az ember. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a regény, hihetetlen mennyire jól sikerült megírnia az írónőnek. Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a komolyabb hangvételű könyveket, és azoknak akik szeretnének egy jót olvasni.


2017. június 7., szerda

Joss Stirling - Lélektársak - Sky

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül. 
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt… 
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.

Író: Joss Stirling
Eredeti cím: Finding Sky
Cím: Lélektársak - Sky
Sorozat: Lélektársak 1.
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 346
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult

Évekkel ezelőtt találkoztam először a könyvvel, azóta pedig már többször újraolvastam a trilógiát ( itt a Sky, Phoenix és Crystal kötetekre gondolok), félévente/évente minimum egyszer, de megesett, hogy többször is, eddig azonban nem készült értékelés egyik részről sem, ezt viszont most szeretném pótolni.

Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy tudtam ennyiszer elolvasni a könyveket, és hogy történt meg az, hogy nem untam/utáltam meg a történetet. A válasz egyszerű, az írónő stílusa teljesen magával ragadó, a cselekmény pedig érdekes és mindig találok bennünk valami új dolgot, amit addig nem vettem észre. Legutóbb a Prológus Fantasy projektje miatt vettem kezembe a trilógia első részét és olvasás közben rájöttem, hogy mennyire másként látom az eseményeket most, mint a legelső alkalommal.

Először egy aranyos, Alkonyatos bevésődés koppintásos, mégis különlegesen megírt történetnek láttam, ahol a bonyodalmak, és a kellemetlenségek ellenére minden happy. Nagyszerű leírások, frappáns párbeszédek, jól ki- és átgondolt események, amik csak emelik a könyv színvonalát. Annyira elvarázsolt akkor ez a világ, hogy sok mindent eltakart előlem az a bizonyos rózsaszín felhő, és erre csak most döbbentem rá.

Ezek után azt hihetnéd kedves olvasó, hogy most tuti lehordom a sárga földig ezt a könyvet, de sajnos/nem sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, az észrevett "hibáktól" függetlenül még mindig tetszik, és valószínűleg egy kis idő  elteltével újra a kezem ügyébe fog kerülni.

Az első és talán legnagyobb félreértésem az volt, hogy Zedet egy nagyon is romantikus, cuki srácnak tartottam, ami fogalmam sincs, hogy honnan jött, mert most határozottan egy nagyképű, arrogáns, és mindenekelőtt idegesítő személyként jelent meg előttem. Mindent rázúdított Sky-ra, és egyszerűen nem fogta fel, hogy a lánynak halvány lila fogalma sincs arról, hogy mi az a sok értelmetlen dolog, amit összehadovál a savantokról és a lélektársakról. Nem tudom, talán azt hitte, hogy a lány csak viccel vele? Vagy pedig annyira elvakította a "szerelem", hogy nem látta a fától az erdőt?

 Rossz szegénykémről ilyeneket írni, de ha ezt éreztem olvasás közben, akkor felesleges lenne szépíteni a dolgot. Ahogy előadta magát, és ahogy bizonyos helyzeteket kezelt, hát mit ne mondjak ritkán lát az ember ennyire változékony személyiséget, és szinte már megfájdult a fejem a hangulatingadozásaitól. Csodálkozom, hogy Sky és a családja nem kapott tőle idegsokkot. De, hogy ne csak rosszakat mondjak róla, azért voltak jó pillanatai is, amikor azt éreztem, hogy igen, ő az a srác akibe az első olvasás alkalmával "beleszerettem".

A másik, hogy Sky elég hamar elhitte az egész sztorit Zednek. Ha valaki hirtelen elém toppan az utcán és ilyenekről kezd el hadoválni az első az, hogy bolondnak nézem a másik pedig az, hogy olyan gyorsan eltűnök a helyszínről, hogy csak a port látná utánam, és természetesen az illetőt onnantól jó messzire elkerülöm. Eszembe sem jutna felülni a motorjára és elmenni vele egy szellemvárosba,  pláne, ha előtte még éjszaka is megijeszt azzal, hogy ott gubbaszt a fán. Azért nem kell megijedni, hősnőnket sem kell féltenünk, mert vannak kétségei, amiknek hangot is ad, de ha belegondolunk elég meggyőző az, hogy hallja Zedet a fejében megszólalni.

Skynak fel kell dolgoznia azt a sok információt amit kapott, emellett pedig a "jó tanácsokat" is hallgathatja, hogy vigyázzon magára és, hogy ne hagyja, hogy Zed kihasználja. Nehéz dolga van, hiszen ezek az emberek évek óta ismerik a fiút,  ő viszont csak egy kis ideje. Na meg persze jönnek a rosszfiúk és meg is van a  kellő izgalom, hogy ne legyen egy tipikus love story a történet.

Gyorsan végeztem a könyvvel, mert a fent említett dolgok ellenére is imádtam, és teljesen beleolvadtam a történetbe, így csak azt vettem  észre, hogy az utolsó oldal is elfogyott, és kénytelen voltam bezárni, és megcsodálhattam a gyönyörű hátlapot is.

Számomra tényleg egy aranyos történet maradt, amit jólesik olvasni egy fárasztó időszak után, vagy akkor amikor semmihez nincs kedve az embernek. Egy olyan könyv, ami a szerelem megtalálásáról, a családi összetartásról, és a jó győzelméről szól, egy kicsit más köntösbe bújtatva.

Értékelés:5/5
Sokszor olvastam már, még fogom is egy párszor, de újra és újra azt érzem, hogy nem tudom megunni. Aranyos, de mégis eseménydús, valamint az akció sem kerül háttérbe, vannak igazán izgalmas, és izgulós részek, amitől az ember nem bír mozdulatlanul ülni a helyén, és legszívesebben az olvasó is bemosna egy két rosszfiúnak.

Borító:5/5
Imádom ezt a borítót, egyszerű, de mégis a motívumok nagyon jól megfogják az ember figyelmét. Ami kevésbé tetszik az az írónő nevének és a címnek a színe. Ha nem úgy süt rá a fény teljesen beleolvad a háttérbe,

Karakterek: 5/4
Még mindig szeretek mindenkit (kivéve az antihősöket), de azért már látszik, hogy szembetűnőbb a szereplők rossz oldala is.

Kedvenc karakter: May Hoffman, érdekes személyiség az már biztos, mindenről és mindenkiről tud mindent, és ezt szívesen megosztja másokkal is.

Kedvenc idézetek: 
- A papád épp most veszi le rólam a mértéket a koporsómhoz, mondta Zed.
- Á, dehogy!
- Furcsa képek ugranak be… mind meglehetősen fájdalmas, és hátrányosan érinti a jövőbeli terveimet, hogy egyszer én is apa legyek.
 Victor megszorította a kezem:
 – Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
 – Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
  – És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.

 

2016. október 7., péntek

Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre

Harriet ​​Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

Író: Holly Smale
Cím: A lány, akit soha senki nem vett észre
Eredeti cím: Geek Girl
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Sorozat: Geek Girl 1.
Oldalszám: 336.
Téma: Divat, Humor


2016. 10. 03-án elindult a Prológus a világ körül projekt. Földön, vízen, levegőben, föld alatt, ég felett, s gondolatban is szárnyalunk a különböző állomásokra, egész október 9-ig. Bloggereink igyekeznek közelebb hozni hozzátok egy-egy szerzőt, várost, könyvet. Értékeléseinket különböző extrákkal tesszük a kiválasztott országnak megfelelően fűszeressé. Improzunk, játszunk, barkácsolunk, s beutazzuk a világot EGYÜTT… Mert az olvasás egy közös élmény!

Zsebi és Netra nagyon sok jót mondott erről a könyvről, aztán mikor egy Prológus projekt keretein belül ki kellett választani egy nemzet íróját Zsebi kapva kapott az alkalmon, és mondta, hogy ez a könyv tuti tetszeni fog nekem, válasszam a briteket és vele együtt a Geek Girl-t. Tehát elkezdtem olvasni és wow, egyszerűen nem jutok szóhoz. Egy vicces, fiatalos és lendületes könyv, ami addig nem hagyja nyugodni az olvasót, amíg a történet végére nem ér.

Már az első pár oldalon rájön az ember, hogy ez bizony nem egy átlagos regény, cseppet sem átlagos szereplőkkel. Furcsa, mert úgy éreztem, hogy a cselekmény egyáltalán nem számít, szólhatott volna a kukoricatermesztésről is, ugyanúgy élveztem volna, mert a karakterek annyira erősek, viccesek, és imádni valóak, hogy elviszik a hátukon az egész művet.

Harriet egy különc lány, aki okos, de mégis humoros, és ez a humor abban jelenik meg, hogy állandóan kínos és képtelen helyzetekbe hozza magát. Meg sem gondolnánk, hogy aki olyan okos, mint ő, hogy tud annyira leblokkolni, hogy egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, és ha mégis sikerül, olyan képtelenségek jönnek ki rajta, hogy az olvasó nem tud mást tenni csak hasát fogva röhögni.
Ráadásul rendszeresen és indokolatlanul csak úgy a semmiből, érdekes és számomra eddig ismeretlen tényeket közöl.
„Az ember köhögése általában 100 km/óra sebességű, és anélkül, hogy kérkednék vele, én úgy érzem, hogy az enyém elérte a 110 vagy akár 120 km/órát is.”
Olyan eszmefuttatásai vannak, hogy az olvasó csak tátogni tud, az agya állandóan pörög, és a végeredmény egy átlagos embernek soha az eszébe nem jutna. 
„Végre a busz nyomába értünk, de valami nem hagy nyugodni. Mindketten ugyanazt a távot futottuk le: mindketten ugyanannyi energiát fordítottunk rá. Alacsonyabb vagyok, mint Nat, tehát nekem kevesebb tömeget kell mozgatnom, ugyanolyan sebesség mellett (átlagosan). Mindkettőnknek pontosan ugyanannyi testnevelésórája van. És mégis (a fizika törvényei ellenére) én alig kapok levegőt, az arcom lila, Nat pedig csak úgy ragyog, és még mindig képes az orrán át lélegezni. A tudománynak néha nincs semmi értelme.”
Ráadásul hajlamos elkalandozni a lényegtől. Elkezd valamiről beszélni és következő pillanatban, már egy egészen más téma van terítéken. Első ránézésre egy nagy katyvasz az egész, de aztán szépen lassan letisztázódik minden, és egyszerűen magával ragadja az embert a könyv.

A regény cselekménye az lenne, hogy Harriet egy csodálatos lehetőséget kap, de emiatt hazudnia kell, vagyis nem kell, de ő inkább ezt az utat választja.  Hazugság, hazugságot követ, és ahogy a mondás is tartja: A hazug ember hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez főszereplőnk esetében sem történik másként. Harrietteljesen tanácstalanná válik, egyszerűen nem tudja eldönteni mi lenne a helyes lépés. Aztán szépen lassan minden a helyére kerül.

Fontosnak tartom, hogy megemlítsem a mi kis Oroszlánfiúnkat, alias Nicket. Legnagyobb bánatomra elég keveset szerepelt ebben a könyvben, csak hébe-hóba bukkant fel, de akkor nagyot alakított, és ennyi is elég volt, hogy belopja magát a szívembe. Egyszerűen ahw ez a srác, kedves, aranyos, cuki, vicces és még sok minden más. Egyszerűen tökéletes, és nagyon remélem a következő részben több szerepet kap a drága.

Nem egy romantikus történet, valójában semmi extra, de annyira jól meg van írva, hogy olvastatja magát, annyira, hogy az olvasó csak azt veszi észre, hogy vége, és már nyúlna is a második részért. Egy aranyos és bájos könyv, amiben Harriet megtalálja önmagát, vagy legalábbis megpróbálkozik vele, a saját esetlen kis módján.

Azoknak ajánlom, akik egy könnyed, és vicces könyvre vágynak. Akik elolvassák azok garantáltan egy felejthetetlen élménnyel gazdagodnak, és a kedvenc könyvek listája is bővülni fog.

Értékelés: 5/5*
Abszolút kedvenc. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy úgy éreztem, mintha csak pár oldalas lett volna a könyv nem 336. Érdekes, vicces és magával ragadó.

Borító: 5/4
Nem tetszik annyira, mint a könyv. Egyszerű, és utal Harriet személyiségére.

Karakterek: 5/5
Egyszerűen az összes szereplőt imádtam. Mindenkinek meg volt a szerepe a történet alakulásában. Ugyan Nick-et hiányoltam, mert nagyon kevés szerepet kapott most.

Kedvenc karakter: Wilbur. Hát ezen a palin nagyon behaltam. Akárhányszor megszólalt, egy gondolat futott át az agyamon, mégis mit érez ilyenkor? Egy hiperaktív kiskutyára emlékeztetett.  És olyan beceneveket talál ki, hogy azon lehetetlen nem nevetni. Az egész stílusa olyan vicces, hogy az ember nem bírja megállni, hogy ne nevessen rajta/vele.
„– Jóóóóóó reggeeeeeeeelt! – rikoltja, és közben tapsikol. – Csak nem Mr. és Mrs. Bébi Pandához van szerencsém? Együtt, itt, a színem előtt, mint két összeillő, kis epres fromage frais falatka! Óóh, meg tudnám zabálni magukat most azonnal. De nem teszem, mert az szörnyen antiszociális lenne.”
Kedvenc jelenet: Az összes, amiben feltűnt Oroszlánfiú *-*

Kedvenc idézetek:
„A varázslat akkor jön, amikor nem számítasz rá.”
„Nyugalmi állapotban az ember szíve átlagosan hatvanszor-kilencvenszer dobban percenként. A sündisznóé percenként 260-szor, ha egy helyben áll. És szerintem én most átváltoztam sündisznóvá.”