2022. február 26., szombat
2021. július 6., kedd
Serena Valentino - Ki a legszebb? A Gonosz Mostoha története
Író: Serena Valentino
Eredeti cím: Fairest of All
Cím: Ki a legszebb? A Gonosz Mostoha története
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2021.
Oldalszám: 208
Téma: Fantasy, Ifjúsági,
Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
A borító nagyon tetszik, az elején a gyönyörű Királynő a hátoldalon pedig a megkeseredett vénasszony. Szerintem ez egy nagyon ötletes, és szemléletes megoldás volt. A fekete élfestés pedig illik a Sorsfordító történetek többi kötetéhez, bár méretileg nem nagyon passzolnak, de ez a történetet természetesen nem befolyásolja.
Ebben a regényben a Hófehérke történetéből jó ismert Gonosz Mostoha életét ismerhetjük meg, azokat az eseményeket, amelyek oda vezettek, hogy egy gonosz személlyé váljon. Ebből a mondatból mindenki számára világossá válik, hogy valaha ő is egy kedves, szerethető ember volt, akit az élet megváltoztatott.
Személy szerint nagyon örültem ennek a történetnek, hiszen más megvilágításba kerültek a gonosz karakterek a szememben, természetesen ettől függetlenül én sem támogatom bizonyos cselekedeteiket, de ennek a történetnek az elgondolás mindenképpen érdekes, és elgondolkodtató.
A történet azzal kezdődik, amikor Hófehérke apja elveszi a Királynőt, - aki a néhai híres tükörkészítő lánya - ekkor még minden jól alakul, mindenki boldog. Persze Hófehérke anyukájának elvesztése miatt érzett hiány jelen van, de a Királynő nem akarja átvenni a helyét, csak jó kapcsolatot akar a lánnyal, meg mindenki mással is. Ám ahogy az eredeti történetben is a Király életét veszti, ami lelkileg a feleségét és lányát is megviseli, de próbálnak egymás támaszai lenni.
Ahogy már említettem minden mesében megjelenik a gonosz szereplő, hát ebben az esetben sem történt másképp, hiszen néhány varázserővel megáldott rokon felbukkan hőseink életében, akik felkavarják a dolgokat. A Királynő próbálja megvédeni Hófehérkét, több kevesebb sikerrel, ám amikor elveszíti férjét megváltoznak a dolgok, hiszen nehezen dolgozza fel az eseményeket. Megjelenik a mindenki által ismert tükör is, amely még jobban befolyásolja a történteket, egy olyan irányba tereli a Királynőt, ami nem egészséges. A szüleivel való kapcsolata rányomja a bélyeget az életére, és a tükör ami apja hagyatéka nyilvánvalóan jelentéssel bír számára.
Sok apró esemény együttes hatására változik meg a Királynő személyisége, aki alapból egyáltalán nem volt gonosz, vagy számító. Sajnos a való életben is vannak olyan kiváltó okok, események, amelyek bizonyos személyeket rossz cselekedetekre sarkallanak.
Összességében tetszett a regény, nem volt hosszú, gyorsan lehetett vele haladni, és elgondolkodtató volt egy más szemszögből is megismerni a Gonosz Mostohát.
2021. április 7., szerda
Elizabeth Lim - Ez hát a szerelem
Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?
Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.
Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.
Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…
Író: Elizabeth Lim
Eredeti cím: So This Is Love
Cím: Ez hát a szerelem
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 446
Téma: Fantasy, Ifjúsági, Romantikus
Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
A Manó Könyvek gondozásában megjelent Sorsfordító Történetek következő része a könyv, amely elődeihez hasonlóan színes élfestéssel jelent meg, ami ezúttal rózsaszín. Egyszerűen imádom ezt a különleges megoldást, és nagyon szépen mutat a polcomon is.
Egy icipicit féltem ettől a regénytől, hiszen Elizabeth írta Mulan történetét is (Fénytörések), ami be kell valljam nem lett a kedvencem. Ettől függetlenül adtam neki esélyt, és nagyon bíztam abban, hogy valamennyire sikerül megszeretnem a regényt.
Mindenki ismeri Hamupipőke történetét, a lányét, aki tökhintóval érkezik a bálra, majd sietve távozik és csak egy üvegcipellőt hagy maga után. De mi történik akkor, ha a lány nem próbálja fel az üvegcipellőt? Ráadásul kénytelen elmenekülni az "otthonából"? A kérdésekre választ kapunk a regényből, amely végigkíséri hősnőnk mindennapjait a palotában.
A történet nagyon izgalmasnak ígérkezik, és lelkesen kezdtem hozzá, hogy megtudjam miként alakították át a számomra nagyon kedves, szeretett történetet. Reménykedtem benne, hogy szeretni fogom, és el tud varázsolni, vagy legalábbis élvezni fogom az olvasását.
Az elején nehezen vettem rá magamat az olvasásra, olyan semmitmondóan kezdődött, ám kitartóan folytattam az olvasást. Egy bizonyos pont után egy kicsit izgalmasabb lett a cselekmény, elkezdtem drukkolni Hamupipőkének, hogy ebben a formában is megkapja a Happy End-et, amit megérdemel.
Tetszett, hogy nem csak arról szól a történet, hogy mi van hősnőnkkel, hanem kicsit a palota életébe is betekintést nyerünk, a hatalmi- és politikai harcokba, amelyek izgalmassá és rejtélyessé tették icipicit az egész könyvet.
A történet nagy rész a palotában játszódik, ahova Hamupipőke kerül, miután megszabadul Mostohája kegyetlen uralma alól. Nagyon keményen dolgozik, hogy ne rúgják ki állásából, de olyan információk birtokába jut, amelyek cselekvésre ösztönzik. Elvégre szereti a herceget, és érthető módon semmi rosszat nem szeretne számára, de vajon elég kitartó, talpraesett hősnőnk?
Tetszett, hogy a mesével ellentétben valóságosabb volt, nem kapta meg olyan könnyen a herceget, bár még így is könnyedebben ment minden, mint egyébként elképzelnénk. Hamupipőke rájön, hogy egyedül is boldogul, és meg tudja állni a helyét a világban. A herceg nélkül is egyébként szerintem nagyon jól eléldegélne, sok feszültségtől megkímélné magát, de hát tudjuk, hogy nem ez a mese lényege. Tehát adott hősnőnk, aki távolról csodálja szíve választottját, közben pedig búslakodik, hogy szerelme nem ismeri fel őt, de azért mégsem aaaanyiraaa nagyon szomorú, mert benne van a dolgok sűrűjében, és van teendője bőven.
A történet közepe/vége felé kicsit felgyorsul a történet, Hamupipőke az események sűrűjébe kerül, és minden erejével azon van, hogy segítse a szerelmét, és hogy az áruló kilétére fény derüljön. Persze ahogy arra számítani lehetett ismét a jó győz és a gonosz megbűnhődik. Nem is vártam mást a végére. Hamupipőkének voltak segítői, akik végig hittek benne, és nélkülük lényegesen nehezebb lett volna a dolga.
Összességében egyszeri olvasásra, egy kis kikapcsolódásnak jó volt a regény, és nem mellesleg nagyon jól mutat a polcomon a rózsaszín élfestéssel, és a sorozat többi része mellé és nagyon jól passzol.
2020. december 1., kedd
Kertész Edina - Lajhár, a sztár
Ám Pedró bácsi mégsem az, akinek mondja magát, és egy iskolai bulin minden összekavarodik… Sikerül Lonának rátalálnia arra, amiben igazán jó, és segíteni Pedró bácsinak otthona, a nemzeti park megvédésében?
Író: Kertész Edina
Cím: Lajhár, a sztár
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 144
Téma: Gyermek-és Ifjúsági irodalom
Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
A Manó illetve Menő Könyvek nálam nagy kedvencek, annyira aranyosak, fiatalosak. Néha pedig jólesik a lelkemnek, ha gyerekeknek szóló könyveket olvashatok, így nem meglepő módon, amikor megláttam ezt a könyvet rögtön az jutott eszembe, hogy ez nagyon aranyos és kell nekem. Ez az érzés végig megmaradt bennem, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezem ügyébe került ez a kis történet!Szerintem ezek azok a könyvek, amik életkortól függetlenül el lehet olvasni. Örömmel látom, hogy egyre több fiataloknak szóló regény van, és bízom abban, hogy sokan megszeretik általuk az olvasást.
A regény tele van aranyos illusztrációkkal, amik még különlegesebbé teszik az egész történetet, ami egy lajhárlányról szól. A 10 éves Lona szeretne beilleszkedni az osztályába, szeretne barátokat szerezni, ki is nézi, hogy melyik csapathoz szeretne tartozni. Málna, Menta és Napsugár a legnépszerűbbek, és minden vágya hozzájuk tartozni, de mint a való életben így itt is igaz az, hogy a "menő" társasághoz nem lehet csak úgy csatlakozni. Lona eldönti, hogy mindent megtesz azért, hogy csatlakozhasson hozzájuk.
Miután megtudta, hogy a lányok nagyon aktívak Instarammon, elhatározza, hogy ő is regisztrál az oldalra, feltölti a képeket, és amikor rengeteg lájkot kap, a lányok egyszeriben menőnek tartják majd, és beveszik maguk közé.
A könyv megmutatja, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és tehetünk bármit akkor sem fogunk teljes mértékben arra a személyre hasonlítani akire szeretnénk, csak esetleg kellemetlen helyzetbe hozzuk magunkat miatta. Meg kell találnunk magunkban azt, ami különlegessé tesz minket, amiben jók vagyunk, de ehhez az kell, hogy elengedjük azt, hogy folyton másokhoz hasonlítjuk magunkat, és ezt az időt inkább önmagunk megismerésére fordítsuk.
Amikor Lona is így tett, akkor az élete jobbra fordult, egy váratlan baleset illetve az ő segítsége révén híres ember lett, és ezt a hírnevet jó dologra használta fel. Végül pedig megtalálta a helyét.
A regény rengeteg olyan problémát mutat be, amely valós. Sokan élik át az iskolában mindazt, amit Lona, nem kifejezetten ugyanezeket, hanem azok a fajta lelki megpróbáltatások jelennek meg a való életben is. Sokan esnek át iskolai bántalmazáson, lelki és fizikai értelemben is, amelyeket nehéz kezelni. A könyvben is látszik, hogy ez mennyire nem helyes, és milyen kellemetlen pillanatokat okoz főszereplőnknek, szerencsére ez a probléma a végére megoldódik.
Számomra a legnagyobb úgymond tanulság az, hogy bármennyire is különbözöl az "átlagtól", nem szabad minden erőnkkel arra koncentrálni, hogy olyanokká váljunk, mint mások, és ha a megfelelő helyen keresgélünk, akkor mi is megtaláljuk azt a társaságot, ahol szívesen fogadnak bennünket, és ahol önmagunkat adhatjuk.
Ami viszont számomra furcsa volt, az hogy az Instagramnak mekkora szerepe lett, én úgy gondolom 10 éves gyerekeknek nem igazán van szüksége arra, hogy ezen a platformon jelen legyen. Nem akarom megsérteni őket, vagy ilyenek, de először is óhatatlanul a fent látott személyekhez szeretnének hasonlítani, hiszen azt gondolják milyen szép, milyen híres én is ezt szeretném. Csak sajnos nem feltétlenül tudják, hogy nem minden úgy van ahogy azt látják. Illetve ha nem megfelelően használják a közösségi médiát (itt nem csak az instát értem, hanem az összes többit is), akkor bizony nagy veszélynek teszik ki magukat, és nem biztos, hogy ezt a kockázatot fel tudják mérni.
Összességében mindenkinek ajánlom, aki szereti az aranyos, mondanivalókkal teli könyveket.
2020. augusztus 26., szerda
Jen Calonita - Ne érezz, ne kérdezz!
2020. május 16., szombat
Elizabeth Lim - Fénytörések
Ki ne ismerné Mulan történetét? A harcias lelkületű lány bármit megtenne, hogy megvédje szeretteit, még betegeskedő apja helyett is beállt a hadseregbe, egy Ping nevű fiúnak álcázva magát. De mi történt volna akkor, ha nem meséből ismert módon alakul a történet? A Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül…
Amikor Li Shang kapitány a Mulannak szánt súlyos csapás útjába veti magát, a lány tudja, mindent meg kell tennie, hogy segítsen a kapitánynak túlélni a veszélyes sérülést… Ennek érdekében azonban fájdalmas küldetést kell vállalnia: útja egyenesen Diyuba, azaz az alvilágba vezet.
Diyu ura, Yama király nem könnyíti meg Mulan dolgát. Shang hatalmas őrző-védő oroszlánjának segítségével a lánynak át kell kelnie az alvilágon, és lehetetlennek tűnő akadályokat legyőzve, még napfelkelte előtt visszahoznia Shangot. Ha nem jár sikerrel, mindketten örökre Diyuban ragadnak. Ráadásul Mulan még mindig Pingnek álcázza magát, ám egyre nehezebben fedi el valódi kilétét, ahogy folyamatosan közelebb kerülnek egymáshoz Shanggal.
Sürget az idő! Vajon Mulan meg tudja menteni Shangot – és saját magát –, mielőtt még túl késő lenne?
Író: Elizabeth Lim
Cím: Fénytörések
Eredeti cím: Reflection
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 432.
Téma: Fantasy, Ifjúsági
Nagy lendülettel vetettem bele magamat az olvasásba, és alig vártam, hogy elmerülhessek a mese világában. A történet eleje nagyjából megegyezik a mesével, ám mint ahogy a fülszövegben is olvasható a történet más folytatást kap. Ebben a verzióban Mulan feladata az, hogy megmentse Shangot, és ezzel együtt egész Kínát.
Az Alvilágba került Shangot nehezebb kiszabadítani, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember, rengeteg akadály kerül hőseink elé. Szerencsére Mulannak nem egyedül kell megküzdenie velük, ugyanis útján elkíséri Shang őrző-védő oroszlánja, aki egyébként nekem nagyon szimpatikus volt.
De vajon van esélye hőseinknek kijutni az Alvilág bugyraiból, ha minden ott élő és nem élő személy azon munkálkodik, hogy soha ne kerüljenek a felszínre, különösképpen Yama király? A mesékben nem szokatlan, vagyis hát mondhatjuk, hogy klisé, hogy a főhősöknek próbatételeket kell kiállni, ahogy az is, hogy mindig a jó győz, de vajon ebben a történetben is Happy End lesz a végén?
Az elején biztos voltam benne, hogy egyértelműen jó vége lesz a történetnek, nem is alakulhat másképp, de amikor sorra jöttek a bonyodalmak, akkor egy icipicit elbizonytalanodtam, persze nem nagyon, de azért megfordult a fejemben, hogy talán megviccel bennünket az írónő.
Érdekesnek találom azokat a meséket, regényeket, filmeket, sorozatokat stb., amik egy már meglévő történet átiratai. Akkor örülök a legjobban, amikor valami jó dolog sül ki belőlük (nyilván). Nagyon reménykedtem benne, hogy ez a könyv is megüt egy színvonalat, főleg azért, mert mint említettem az alapsztorit nagyon szeretem.
Annak ellenére, hogy mennyire érdekelt a regény elég lassan haladtam az olvasással, egyrészt nem volt rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna, másrészt, mert nem éreztem olyan haladósnak, aránylag hamar meguntam, és könnyen elvonta a figyelmemet az olvasásról más. De természetesen egyszer csak vége lett a könyvnek.
2019. április 7., vasárnap
Lucy Strange - A világítótorony legendája
Író: Lucy Strange
Cím: A világítótorony legendája
Eredeti cím: Our Castle by the Sea
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 336
Téma: 2. világháború, Ifjúsági
Alapvetően nem olvasok történelmi regényeket, vagy olyanokat, amik régi időkben játszódnak (persze azért van kivétel, hiszen az egyik kedvenc könyvem az Abigél, ami szintén a második világháború idején játszódik), nem tudom megmagyarázni miért van így, hiszen jó néhány túltesz a mai regényeken. A fülszöveg rövid, de mégis felkelti a kíváncsiságot, így hát most erről a könyvről hoztam egy kis értékelést.
A könyv 336 oldalas, tehát nem nevezhető annyira hosszúnak, ennek ellenére kíváncsi voltam, hogy mennyi idő alatt sikerül elolvasnom. A cél 2 nap volt és ha most ezt a bejegyzést olvasod, akkor sikerült abszolválni a tervet. Hatalmas pacsi nekem.
Na tehát hatalmas lendülettel és elhatározással kezdtem neki a könyvnek, hogy minél hamarabb elolvassam, és bíztam abban, hogy a történet is elősegíti a gyors haladást.
Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire tetszik a borító, és a lapokon lévő rajzok, ábrák. Hihetetlen mennyire fel tudja dobni a könyvet egy-egy jól elhelyezett minta. Tehát ezért már jár egy plusz pont, hiszen tényleg nagyon tetszenek, és meg is fordult a fejemben, hogy milyen jól ki lehetne őket színezni, de persze soha nem tennék ilyet!
Főszereplőnk Petra egy fiatal lány, akinek az átlagos életét felborítja a 2. világháború kitörése.
Mindannyian tanulunk erről a történelmi eseményről az iskolában, de szerintem teljesen más, amikor egy teremben ülünk, és a tanár ledarálja az anyagot, amit tudni kell, tele évszámokkal, személyekkel és helyszínekkel, mint amikor valakinek a szemén, a gondolatain keresztül ismerjük meg a helyzetet. Persze az utóbbi esetben csak az adott illető ismeretit tesszük magunkévá, és a nagy egészről nem kapunk képet, de valahol számomra többet jelentett, hogy a könyv segített elképzelni, hogy érzelmileg milyen hatást vált ki a háború. Nyilván teljesen csak azok tudják, akik átélték, de így olvasva egy kicsit beleláthattam.
Kicsit féltem, hogy mennyire lesz szomorú, és hogy mi lesz a vége a történetnek, de kíváncsian vártam mit is tartogat számomra a könyv. Egyes részeknél mosolyogtam, másoknál a hideg rázott, és bizony volt, hogy könnybe lábadt a szemem, hiszen voltak elképzeléseim arról, hogy mit is tartogat a jövő szereplőink számára.
Az elején minden nyugodt, egy békés család mindennapjait követhetjük nyomon, aztán szépen lassan beszivárog a faluba és a család életébe a háború, és elkezdi bomlasztani azt. Ahogy haladunk a történetben egyre jobban megmutatkoznak a jelek, és egyszer csak ott tartunk, hogy minden a feje tetejére áll, és nem tehetnek semmit a szereplők, csak elfogadják a sorsot és próbálnak túlélni. Az egész könyv játék az érzelmekkel, szerintem megviseli az embert, legalábbis engem mindenképpen.
Nem voltunk a háború sűrűjében, de a szele elérte a kis falut és hatalmas változást hozott mindenki életébe. Sorra jönnek a katasztrófák Pet életébe, amiket nehezen dolgoz fel a kislány, de mégis próbál erős maradni, és a végsőkig bízik abban, hogy minden rendbe jön.
Szerintem nagyon összetett az egész könyv, értelmileg és cselekményileg is, sok minden történik, amin elgondolkodhat az ember. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a regény, hihetetlen mennyire jól sikerült megírnia az írónőnek. Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a komolyabb hangvételű könyveket, és azoknak akik szeretnének egy jót olvasni.
2017. június 7., szerda
Joss Stirling - Lélektársak - Sky
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül.
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt…
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.
Író: Joss Stirling
Eredeti cím: Finding Sky
Cím: Lélektársak - Sky
Sorozat: Lélektársak 1.
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 346
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult
Évekkel ezelőtt találkoztam először a könyvvel, azóta pedig már többször újraolvastam a trilógiát ( itt a Sky, Phoenix és Crystal kötetekre gondolok), félévente/évente minimum egyszer, de megesett, hogy többször is, eddig azonban nem készült értékelés egyik részről sem, ezt viszont most szeretném pótolni.
Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy tudtam ennyiszer elolvasni a könyveket, és hogy történt meg az, hogy nem untam/utáltam meg a történetet. A válasz egyszerű, az írónő stílusa teljesen magával ragadó, a cselekmény pedig érdekes és mindig találok bennünk valami új dolgot, amit addig nem vettem észre. Legutóbb a Prológus Fantasy projektje miatt vettem kezembe a trilógia első részét és olvasás közben rájöttem, hogy mennyire másként látom az eseményeket most, mint a legelső alkalommal.
Először egy aranyos, Alkonyatos bevésődés koppintásos, mégis különlegesen megírt történetnek láttam, ahol a bonyodalmak, és a kellemetlenségek ellenére minden happy. Nagyszerű leírások, frappáns párbeszédek, jól ki- és átgondolt események, amik csak emelik a könyv színvonalát. Annyira elvarázsolt akkor ez a világ, hogy sok mindent eltakart előlem az a bizonyos rózsaszín felhő, és erre csak most döbbentem rá.
Ezek után azt hihetnéd kedves olvasó, hogy most tuti lehordom a sárga földig ezt a könyvet, de sajnos/nem sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, az észrevett "hibáktól" függetlenül még mindig tetszik, és valószínűleg egy kis idő elteltével újra a kezem ügyébe fog kerülni.
Az első és talán legnagyobb félreértésem az volt, hogy Zedet egy nagyon is romantikus, cuki srácnak tartottam, ami fogalmam sincs, hogy honnan jött, mert most határozottan egy nagyképű, arrogáns, és mindenekelőtt idegesítő személyként jelent meg előttem. Mindent rázúdított Sky-ra, és egyszerűen nem fogta fel, hogy a lánynak halvány lila fogalma sincs arról, hogy mi az a sok értelmetlen dolog, amit összehadovál a savantokról és a lélektársakról. Nem tudom, talán azt hitte, hogy a lány csak viccel vele? Vagy pedig annyira elvakította a "szerelem", hogy nem látta a fától az erdőt?
Rossz szegénykémről ilyeneket írni, de ha ezt éreztem olvasás közben, akkor felesleges lenne szépíteni a dolgot. Ahogy előadta magát, és ahogy bizonyos helyzeteket kezelt, hát mit ne mondjak ritkán lát az ember ennyire változékony személyiséget, és szinte már megfájdult a fejem a hangulatingadozásaitól. Csodálkozom, hogy Sky és a családja nem kapott tőle idegsokkot. De, hogy ne csak rosszakat mondjak róla, azért voltak jó pillanatai is, amikor azt éreztem, hogy igen, ő az a srác akibe az első olvasás alkalmával "beleszerettem".
A másik, hogy Sky elég hamar elhitte az egész sztorit Zednek. Ha valaki hirtelen elém toppan az utcán és ilyenekről kezd el hadoválni az első az, hogy bolondnak nézem a másik pedig az, hogy olyan gyorsan eltűnök a helyszínről, hogy csak a port látná utánam, és természetesen az illetőt onnantól jó messzire elkerülöm. Eszembe sem jutna felülni a motorjára és elmenni vele egy szellemvárosba, pláne, ha előtte még éjszaka is megijeszt azzal, hogy ott gubbaszt a fán. Azért nem kell megijedni, hősnőnket sem kell féltenünk, mert vannak kétségei, amiknek hangot is ad, de ha belegondolunk elég meggyőző az, hogy hallja Zedet a fejében megszólalni.
Skynak fel kell dolgoznia azt a sok információt amit kapott, emellett pedig a "jó tanácsokat" is hallgathatja, hogy vigyázzon magára és, hogy ne hagyja, hogy Zed kihasználja. Nehéz dolga van, hiszen ezek az emberek évek óta ismerik a fiút, ő viszont csak egy kis ideje. Na meg persze jönnek a rosszfiúk és meg is van a kellő izgalom, hogy ne legyen egy tipikus love story a történet.
Gyorsan végeztem a könyvvel, mert a fent említett dolgok ellenére is imádtam, és teljesen beleolvadtam a történetbe, így csak azt vettem észre, hogy az utolsó oldal is elfogyott, és kénytelen voltam bezárni, és megcsodálhattam a gyönyörű hátlapot is.
Számomra tényleg egy aranyos történet maradt, amit jólesik olvasni egy fárasztó időszak után, vagy akkor amikor semmihez nincs kedve az embernek. Egy olyan könyv, ami a szerelem megtalálásáról, a családi összetartásról, és a jó győzelméről szól, egy kicsit más köntösbe bújtatva.
Értékelés:5/5
Sokszor olvastam már, még fogom is egy párszor, de újra és újra azt érzem, hogy nem tudom megunni. Aranyos, de mégis eseménydús, valamint az akció sem kerül háttérbe, vannak igazán izgalmas, és izgulós részek, amitől az ember nem bír mozdulatlanul ülni a helyén, és legszívesebben az olvasó is bemosna egy két rosszfiúnak.
Borító:5/5
Imádom ezt a borítót, egyszerű, de mégis a motívumok nagyon jól megfogják az ember figyelmét. Ami kevésbé tetszik az az írónő nevének és a címnek a színe. Ha nem úgy süt rá a fény teljesen beleolvad a háttérbe,
Karakterek: 5/4
Még mindig szeretek mindenkit (kivéve az antihősöket), de azért már látszik, hogy szembetűnőbb a szereplők rossz oldala is.
Kedvenc karakter: May Hoffman, érdekes személyiség az már biztos, mindenről és mindenkiről tud mindent, és ezt szívesen megosztja másokkal is.
Kedvenc idézetek:
- A papád épp most veszi le rólam a mértéket a koporsómhoz, mondta Zed.
- Á, dehogy!
- Furcsa képek ugranak be… mind meglehetősen fájdalmas, és hátrányosan érinti a jövőbeli terveimet, hogy egyszer én is apa legyek.
Victor megszorította a kezem:
– Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
– Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
– És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.
2016. október 7., péntek
Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre
Író: Holly Smale
Cím: A lány, akit soha senki nem vett észre
Eredeti cím: Geek Girl
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2014.
Sorozat: Geek Girl 1.
Oldalszám: 336.
Téma: Divat, Humor
„Az ember köhögése általában 100 km/óra sebességű, és anélkül, hogy kérkednék vele, én úgy érzem, hogy az enyém elérte a 110 vagy akár 120 km/órát is.”
„Végre a busz nyomába értünk, de valami nem hagy nyugodni. Mindketten ugyanazt a távot futottuk le: mindketten ugyanannyi energiát fordítottunk rá. Alacsonyabb vagyok, mint Nat, tehát nekem kevesebb tömeget kell mozgatnom, ugyanolyan sebesség mellett (átlagosan). Mindkettőnknek pontosan ugyanannyi testnevelésórája van. És mégis (a fizika törvényei ellenére) én alig kapok levegőt, az arcom lila, Nat pedig csak úgy ragyog, és még mindig képes az orrán át lélegezni. A tudománynak néha nincs semmi értelme.”
Abszolút kedvenc. Olyan gyorsan haladtam vele, hogy úgy éreztem, mintha csak pár oldalas lett volna a könyv nem 336. Érdekes, vicces és magával ragadó.
Nem tetszik annyira, mint a könyv. Egyszerű, és utal Harriet személyiségére.
Egyszerűen az összes szereplőt imádtam. Mindenkinek meg volt a szerepe a történet alakulásában. Ugyan Nick-et hiányoltam, mert nagyon kevés szerepet kapott most.
„– Jóóóóóó reggeeeeeeeelt! – rikoltja, és közben tapsikol. – Csak nem Mr. és Mrs. Bébi Pandához van szerencsém? Együtt, itt, a színem előtt, mint két összeillő, kis epres fromage frais falatka! Óóh, meg tudnám zabálni magukat most azonnal. De nem teszem, mert az szörnyen antiszociális lenne.”
„A varázslat akkor jön, amikor nem számítasz rá.”
„Nyugalmi állapotban az ember szíve átlagosan hatvanszor-kilencvenszer dobban percenként. A sündisznóé percenként 260-szor, ha egy helyben áll. És szerintem én most átváltoztam sündisznóvá.”















