Mia Anne tizenhat
éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban
különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy
helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni
valaki állába?
Kósza csavargó
kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen
kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor
kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose
látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan
látni.
Mitől férfi a férfi,
és lovag a lovag?
Amon, az apa,
világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is
könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos
laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja
megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az
ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Író: On Sai
Cím: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 376
Téma: Fantasy, Urban fantasy, Romantikus
Nem ismeretlen számomra az írónő munkássága, volt már
szerencsém olvasni az egyik könyvét, amiről olvasható is egy
bejegyzés a
blogomon. A Calderon nagyon tetszett, így nem is kellett sokat győzködni arról,
hogy ezt a könyvet is közelebbről szemügyre vegyem. A fülszöveg is nagyon
megkapóra sikerült, hiszen ki ne vágyna egy saját lovagra? Külön plusz pont,
hogy keveredik a valóság a mágiával.
Egy igazán szabad szájú könyv, már az első pár mondatával
megvett magának. Már a legelején éreztem, hogy bizony egyszerre fogok sírni és
nevetni, nem is tévedtem.
Ez a regény egyszerűen wow. Annyi minden keveredik benne, mégsem lett követhetetlen,
vagy érthetetlen. Az első betűtől az utolsóig fenntartotta az érdeklődésemet,
nem voltak üresjáratok, nem éreztem azt, hogy oldalakon keresztül a semmit,
vagy ugyanazt olvasom. Minden oldal hozott valami újat, amitől még jobban
beleszerettem a szereplőkbe, és a történetbe. Egyszerűen hihetetlen. Az írónő
egy zseni, hiszen olyan valósághűen, részletesen alkotta meg a cselekményt,
hogy szinte elhittem, hogy létezhet ez a „másik világ”. Ez az alaposság
szerencsére nem vált a szereplők kárára, mert ugyanannyi figyelmet kaptak, így a
történet színvonalát a jól kidolgozott karakterek is emelték.
Mia Anne kicsit hasonlít Ellára, a Cinder és Ellából (tudom, folyton a LOL- Könyveken
jár az eszem :D) , és ha már ennél a könyvnél és a hasonlóságoknál tartunk a
FantasyCon és a MondoCon (fogalmam sincs miért gondoltam, hogy Modoconnak hívják
– n nélkül – ezt a rendezvényt) szerintem lényegében ugyanaz,hiszen mind a két
helyen jelmezben, úgynevezett cosplay-ben jelennek meg az emberek. Itt
megjegyezném, hogy
soha nem voltam még
ilyen összejövetelen, ezért csak arra tudok támaszkodni, amit ezekből a
könyvekből leszűrtem, tehát, ha a meglátásaim hibásak, akkor elnézést kérek mindenkitől.
Ha te kedves olvasó esetleg tudod, mi a kettő között a különbség, akkor örülnék
neki, ha megosztanád velem kommentben, vagy a blog
Facebook oldalán.
Visszatérve Mia Anne-re, a könyv elején egy átlagos lány,
szomorú sorssal. Mondhatjuk, hogy az élet minden területén elég rendesen
kicsesztek vele. De persze rakjunk rá még nagyobb terhet, hiszen egy 16-17 éves
bármit kibír, és így lesz igazán ütős a történet. Úgy gondolom, hogy a
nehézségek ellenére ez az egész jó hatással volt főhősnőnkre, mondhatnám azt
is, hogy végre kapott egy célt az életébe, amiért megéri küzdeni.
Másik főhősünk Kósza, hát mit is mondhatnék róla, azt hiszem
rögtön beleszerettem. Annyira cuki, és nagyszerű párost alkotnak Mia Anne-nel.
Egy igazi lovag, aki arra született, hogy megmentsen másokat, és meg kell hagyni,
van szövege a srácnak. A lováról meg nem is beszélve. Szeretem az állatokat de
Bo, hát egyszerűen nagyszerű, imádtam és annyit nevettem rajta, bátran ki merem
jelenteni, hogy ő a kedvenc szereplőm. Mondjuk valójában egyik karaktert sem
utáltam meg, még a fő gonoszt sem. Ugyan mindegyik szereplőnek van egy-két
hibája, de hát kinek nincs? Ettől lettek igazán valósághűek, és szerethetőek. A
tökéletességet túlértékelik, és hát egy idő után bizony unalmas is, de itt
szerencsére nem áll fenn ez a dolog.
A cselekményt Mia Anne, az ő apukája és Kósza szemén,
gondolatain keresztül ismerhetjük meg. Mind a hárman másképp látják a dolgokat.
Mia Anne a lány, aki belecsöppen egy mágikus világba, Kósza, aki a számunkra
normális életet ismeri meg és Amon Dollond professzor, aki mondjuk azt, hogy
tudományos oldalról közelíti meg az eseményeket. Mind a hármuk nézőpontjára
szükségünk van, ahhoz hogy tényleg megértsük és megismerjük ezt a varázslatos
világot.
A kedvenc jeleneteim egyértelműen azok voltak, amikor
úgymond „találkozott egymással” a két világ. Kíváncsian olvastam, hogyan
boldogulnak szereplőink az idegen környezetben, miként próbálják megfejteni a
rejtélyeit, és magukévá tenni - kisebb nagyobb sikerrel - a normáit. Nagyon
vicces pillanatok kerekedtek ezekből, hiszen egyértelműen különbözik egymástól
a két világ.
Hőseinket az ismeretlentől való félelem sem akadályozza meg
abban, hogy elhatározásuk mellett kitartsanak, és mindent megtesznek, hogy
céljukat elérjék. Ahogy az megszokott akadályok és problémák hada veszi körül
őket, ami igencsak próbára teszi türelmüket, kitartásukat.
Néha bizony nem csak a szereplőink ütköztek megoldandó
problémába, hanem én is, hiszen Amon professzor tudományos magyarázatai gyakran
fejtörést okoztak, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy meg sem
próbálom megfejteni a mondandóját egyszerűen csak, élvezem a könyvet, hiszen a
professzor karaktere ettől realisztikus, egyáltalán nem lenne hiteles, ha mondjuk,
szlengeket használna, vagy úgy beszélne, mint egy tinédzser.
A fő gonoszunk kilétére elég hamar fény derült, legalábbis
számomra egyértelmű volt, hogy ki is a ludas, de ezzel nem volt problémám, mert
igazán jókat nevettem a próbálkozásain.
Összességében minden karakter hordozott magában olyan
tulajdonságot, ami miatt emlékezetes marad a számomra. A történet pedig egyedi,
és olyan jó stílusban lett megírva, az utalásokkal együtt, hogy szerintem
mindenkinek megérné elolvasni. Pár nap alatt végeztem vele, és elszomorodtam,
hogy nincs folytatása, pedig annyira örülnék neki, ha lenne, és tovább tartana
ez a jó érzés, amit a könyv kiváltott belőlem. A végére pedig már csak egy nagy
kérdésem van: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Bátran ajánlom mindenkinek, na jó talán azoknak nem, akiktől
távol áll ez a műfaj, bár próbálkozni azért lehet, hátha az írónőnek sikerül
megszerettetnie ezt a stílust mindenkivel.
Értékelés: 5/5*
Abszolút kedvenc, egy nagyon aranyos és szerethető történet, tele rejtélyekkel,
mágiával, kalanddal és izgalommal. Nagyszerű karakteralkotás és kidolgozottság,
a világok réteges felépítése, amiben nincsenek kitöltetlen lyukak.
Borító: 5/5
Egyszerű, de mégis megkapó, és ha az ember ránéz, érzi, hogy bizony kell neki
ez a könyv. Kapcsolódik a történethez, de nem árul el túl sokat a
cselekményről.
Karakterek: 5/5
Látszik, hogy odafigyeltek, hogy a karakterek is legalább annyi figyelmet
kapjanak, mint a cselekmény. Éppen elég háttér információ kerül a birtokunkban
ahhoz, hogy eldönthessük ki milyen személyiség, és a karakterfejlődés is
érződik, mégsem vállnak teljesen más személyekké a történet végére.
Kedvenc jelenetek:
SPOILER!
Amikor Mia Anne átkerül a mágikus világba, valamint az amikor Kószáék kerülnek
át a mi világunkba.
SPOILER VÉGE!
Kedvenc szereplő:
Mint ahogy a feljebb említettem egyértelműen Kósza nagyszerű lova Bo a
kedvencem, egyszerűen imádnivaló, és vicces. Tetszett, hogy időt szántak rá, és
kapott egy igazán szerethető személyiséget.
Kedvenc idézetek:
„Olyan jó lenne fontosnak lenni, végre
valahol olyan barátokat szerezni, akiknek önmagáért számít. És megismerni egy
fiút... egy rendes srácot, aki nem nyúl a szoknyája alá, mint az a barom Ian,
apa munkatársának, Helmholtznak a fia, hanem olyan udvarias, mint egy álompasi;
feladja a kabátot, Valentin-napon kézzel ír pár sort, néha hoz egy szál
virágot.”
„A hullabűvölő egy
perc múlva felnézett, arcáról sütött a kimerültség:
- Kell a véred!
- Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!”
„- Szerinted a
magyarok csak hét kilométer metrót építettek tíz év alatt? Majd pont ők! Ugyan!
A négyes metró csak a töredékét foglalja el a létesítménynek.”
„- Tudja, először csak
át akartam törni a Falat, és visszajutni a világomba. Ötezer év után egy
felettébb furcsa helyen ébredtem. És senki nem emlékszik rám! Nem vagyok benne
a Pantheonban, sőt a Percy Jackson kötetekben sem! Tudja, milyen érzés ez a
mellőzöttség?”
„- Hiányzott a
meztelen mellkasom? Hát, igen, üres az életed. - Löktek már le tetőről? - érdeklődött
vészjóslóan Mia Anne.”
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. 
