Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár

Hűtlen pasi, véletlenül felgyújtott kocsi, ideiglenes távoltartási határozat… elég sűrűn indul Rosie nyara. A szülei szeretnék legalább a bírósági meghallgatásig távol tartani forrófejű lányukat a bajtól, ezért egyhetes autóútra küldik − az ország túlsó felébe − felelősségteljes legjobb barátjával és annak két haverjával. Rosie-nak persze semmi kedve menni, egyrészt, mert rendbe akarja hozni a dolgokat az exével, másrészt kizárt, hogy ennyi időt kibír összezárva három totál kocka sráccal (akkor sem, ha egyiküknek piszkosul szexi a csomagolása). Vagy mégis? Talán csak a béna countryzene és az Ufómúzeum ment az agyára, de valahol félúton Elvis otthona és a Grand Canyon között Rosie kezdi egész más színben látni a történteket. Meg a kockacsapatot. Egy kocsi sokféleképpen lángra kaphat…

Író: Jennifer Salvato Doktorski

Eredeti cím: How My Summer Went Up in Flames
Cím: Lángra lobbant nyár
Kiadó: Móra Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 272.
Téma: Romantikus, Utazás

Akik ismernek, azok tudják, hogy imádom a LOL könyveket, így nem is volt kérdés, hogy megrendelem-e az akkor (augusztus) újnak számító regényt. Úgy vártam a futárt, mintha maga a Megváltó lett volna, a futár srác el sem tudta képzelni mi lehet a csomagban, hogy ennyire türelmetlen vagyok. Amint beértem a házba azonnal nekiestem a csomagolásnak, és ott lapult benne ez a csoda. *-* 

A kedvenc borítóm a LOL-könyvek közül. Nyárias, fiatalos és az embernek rögtön jobb kedve lesz, ha ránéz. Borító alapján szerelem első látásra. Ami viszont szomorúsággal töltött el, hogy olyan kis rövidnek tűnik, ráadásul nagyobb betűkkel is írták.

Már a könyv eleje is érdekesen indul, és nekem kicsit Toplistás szerelem beütése volt, de határozottan felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogyan is jutottunk el idáig, értitek, hogy mi volt az előzmény.

A történet alapja igazán érdekes, és számomra abszolút kedvenc (hát igen, mióta elolvastam J.A. Redmerski: A soha határa című regényét odavagyok az utazós művekért). Olyan izgatott voltam olvasás közben, mint egy kisgyerek karácsonykor. Alig vártam, hogy a karakterekkel együtt utazgathassak.

Amber Tamblyn

Mióta megvettem a könyvet azóta már kétszer elolvastam, és be kell, valljam második olvasásra jobban megfogott. Először nagyon irritált Rosie viselkedése, sőt másodszorra is, de akkor már valahogy el tudtam tőle vonatkoztatni, és inkább koncentráltam más dolgokra. Jobban figyeltem a

cselekményre, a végkifejlettre, hogy mikor, hol, és mi történik. És ahogy mondani szokták, az apró dolgoknak is iszonyatosan tudtam örülni.

Nem kell egy cselekmény dús, eseményekkel teli történetre számítani. Egyszerű, de mégis szórakoztató. Nincsenek benne bonyolult szálak, és a szereplőink is átlagos emberek, és kevesen is vannak. Egy nyári estére, vagy esetleg egy kimerítő iskola/munkanap után tökéletes kikapcsolódás, hiszen nem kell megerőltetnünk az agyunkat, csupán csak engednünk kell, hogy a könyv magával ragadjon, és elkalauzoljon bennünket egy csodálatos utazásra. Szerencsére az írónő tájékozottnak bizonyult, és nem tudta le a helyszíneket azzal, hogy leírta a helység nevét, és csókolom. A legtöbb megállónál megemlítette a nevezetességeket, és könnyen magunk elé képzelhettük a tájat a leírásainak köszönhetően.  

Szívesen olvastam volna még tovább az utazásukról, mert nagyon érdekesnek találtam. Ha tehetném én is utazgatnék szerte az országban, vagy éppen világban. Ahogy a könyvben is olvashatjuk, nem csak a nagy és neves városok lehetnek érdekesek, hanem a kisebb, eldugottabbak is.

Teljesen bele tudtam magamat élni a történetbe, szinte már úgy éreztem, hogy én is ott vagyok. Biztos vagyok benne, hogy máskor is újra fogom olvasni, mert szívesen újra élném ezt a kalandot.

Sajnos nem találtam meg a nevét,
de a képre a Pinteresten bukkantam rá

Értékelés: 5/4
Tetszett a könyv, annak ellenére, hogy voltak pillanatok, amikor majdnem abbahagytam, annyira idegesített. Szerencsére ez az érzés, hamar elmúlt és felhőtlenül élvezhettem az utazást. Egy nyárias könyv, egyszerű, mégis magával ragadó.

Borító: 5/5*
A kedvenc LOL borítóm. Egyszerűen imádom. Könnyed, nyárias, és ha az ember ránéz rögtön jobb kedve lesz.

Karakterek: 5/4
Az írónő nem tette tele a regényt szereplőkkel, ami szerintem jó dolog. Így elég figyelmet tudott szentelni mindenkinek a műben. Rosie nem lett a kedvenc női karakterem, de azért a végére kicsit megkedveltem. A fiúk viszont már az első pillanattól kezdve elrabolták a szívemet. Aranyosak, humorosak, és segítőkészek voltak.

Kedvenc karakter:
Matty, Spencer és Logan. Azt hiszem, hogy ezt a rajongásomat megértsd, el kell olvasnod a könyvet. *-*

Kedvenc jelenet: A lovaglás, és az amikor Rosie és Spencer beszélgetnek.

Kedvenc idézetek:

„A konyhában sorra nyitogatom a szekrényeket, keresem a tökéletes ropogtatnivalót, amitől egy csapásra jobban leszek. Lássuk csak: ideiglenes távoltartási határozat… Nem vacakolok a pereccel. Ide dupla Oreo kell.”

„- Jó, bocsi, csak ez Logan totál kiakaszt. Ekkora baromarcot! - Aha. Ezért fogsz belezúgni, mire a Pennsylvania- Virginia-határra érünk – motyogja Matty.”

„Úgy örülök, hogy Avery nem az a fajta csaj, aki leszólja a hercegnőket. Úgy értem, persze, meg kell állniuk a nőknek a saját lábukon. De néha azért jólesik hinni egy tündérkeresztanyában, egy kis varázslatban és a boldog befejezésben.”

Utazz velünk! Útvonalterv egy felejthetetlen élményhez.

A Google Maps segítségével megpróbáltam rekonstruálni, hogy merre utaztak szereplőink. Sajnos egyszerre csak 10 állomást engedett megadni, de megoldottam a problémát. :D  

Read More

Kelly Oram – Cinder és Ella

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja, hogy a tizennyolc éves lány édesanyja autóbalesetben meghalt, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett a karambolban. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie, ahol egy mostohaanya és két utálatos mostohatestvér várja. Mesés…

Egyvalaki tartja Ellában a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. A lány annyit tud, hogy a fiú vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Meg hogy totál bele van zúgva a nagydumás srácba, de ez mellékes…) Fogalma sincs róla, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc könyvükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Író: Kelly Oram

Cím: Cinder és Ella

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 400.
Téma: Romantikus

Már a megjelenése előtt is szemeztem ezzel a könyvvel, hiszen a többi LOL történetet is imádtam, azonban valahogy elfelejtődött a nagy iskolai rutinban. Szerencsére a családtagjaim nem ennyire feledékenyek, így karácsonyi ajándéknak megkaptam ezt a könyvet, aminek nagyon örültem.

A könyv hihetetlenül olvastatta magát, egyszerűen nem tudtam elszakadni tőle, még a mű végén sem, ugyanis egyből hiányzott is a Kelly által megalkotott világ. Az elején úgy indultam neki, hogy egy teljesen átlagos, könnyed, romantikus történet fogad majd, hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Az első pár oldal még tényleg olyan volt, mint amire számítottam, kivéve, hogy a főszereplő, Ella a megszokott önbizalom hiányos lány helyett, egy realista, kicsit talán egészséges mértékben öntelt karakter. Ez nem volt számomra probléma, hiszen szükség van ilyen személyekre is, és jól esik ez a kis változatosság.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, egy balesetben Ella elveszíti az édesanyját és súlyosan megsebesül. Ez a történés teljesen rányomja a bélyeget az egész műre. Végigkövethetjük, Ella milyen nehézségeken megy keresztül, mert egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen be kell illeszkednie egy olyan családba ahol nem látják szívesen, és meg kell küzdenie az iskolatársai rosszindulatú megjegyzéseivel, cselekedeteivel is. A család reakciója ilyen szempontból egy kicsit érthető, hiszen nekem is furcsa lenne, ha hirtelen egy idegennel kellene megosztanom az életemet, de akkor sem kellett volna így viselkedniük. Anastasia féltékenységből teljesen kikészítette Ellát, pedig a lány nem érdemelte meg. Juliette, Ana „jobbik fele” sem örült a kialakult helyzetnek, de megpróbált normális emberként viselkedni, vagy legalábbis kevésbé kiállhatatlanul, mint a testvére.

Sajnos az iskolatársaival sem volt felhőtlen a viszonya. Véleményem szerint az iskolában undorítóan viselkedtek vele, elítélték és kirekesztették, egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetett, sőt ő akarta a legkevésbé azt, ami történt. Csúfolták és bántották, ez sajnos nagyon jellemző, ugyanis az emberek többsége első látás alapján ítél, és ha valaki kilóg a normálisnak ítélt zónából, akkor egyesek kényszert éreznek, hogy kifejezzék a véleményüket, nem törődve azzal, milyen károkat okoznak a bántott fél lelkében. Sokan ezzel próbálják elterelni a figyelmet a saját hiányosságaikról. Csodáltam Ellát, hogy mindezek ellenére próbált talpon maradni, és ebben nagy segítség az ő cyber barátja Cinder. Egyszerűen imádom ezt a srácot: vicces, humoros és eszméletlenül jó fej, támogatja Ellát, bíztatja, és löki előre az útján. Nagyszerű párost alkotnak, de külön-külön is érdekes, szimpatikus karakterek, együtt viszont verhetetlenek. Imádtam, ahogy vitatkoztak, de közben mégis tudták, miről beszélnek és ennek megfelelően támasztották alá a nézőpontjukat. A közös pontjuk az, hogy mind a ketten imádják L. P. Morgan – A Cinder-krónika című művét. Őszintén bevallom rákerestem, hogy tényleg létezik-e ilyen könyvsorozat, bánatomra nem, amit sajnálok, mert kíváncsi lettem volna, milyen lehet az a történet, ami összekötheti a főszereplőinket.

Az írónő keverte a humort, a romantikát és az élet nehézségeit, egy átlagos történetet felturbózott valóságos elemekkel. Nem egy egyszerű egymásra találásnak lehetünk szemtanúi, hanem meg kellett küzdeniük a másikért, le kellett győzniük önmagukat és számos akadályt, amik eléjük kerültek. Ellának el kellett fogadnia saját magát, és Cinder életvitelét. A fiúnak pedig a saját lábára kellett állnia, szembeszállni azokkal, akik irányítani akarták az életét.

Legnagyobb örömömre a mellékszereplők sem lettek elhanyagolva, ugyanúgy szerepet játszanak a történetben, mind Ella, mind Cinder oldaláról. Közülük Vivian volt az egyik kedvencem, vicces, barátságos és egyedi stílusú lányt ismerhettem meg személyében. Különböznek, mégis jól összebarátkoznak Ellával, támogatja és segíti is őt, egy teljesen normális, átlagos lányként kezeli, nem úgy, mint a többiek. Szerintem mindenki másnak is így kellene tenni, nem kerülne nagyobb fáradságba, mint a piszkálódás. A másik kedvencem pedig nem más, mint Rob. Népszerű, de még sincs elszállva magától, bár nekem néha kicsit félénknek tűnik, máskor pedig egy határozott férfinak látom, aki kiáll amellett, akinek szüksége van rá, de ez attól függ, milyen helyzetben találja magát.

Fontosnak tartom, hogy egy könyvnek legyen mondanivalója, ne csak a nagy semmit olvassuk oldalakon keresztül. Ez a regény tartalmas, mégis könnyed, de van egy stílusa, ami megfogja az embert. Elgondolkodtat, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk hasonló helyzetbe. Elmerengünk, hogy mi vajon mit tennénk másképp? Küzdenénk, vagy feladnánk? Nehéz lehet újra és újra elbukni, majd felállni. Nem az a vesztes, aki elbukik, hanem az, aki nem áll fel újra! Ez nem könnyű feladat, de Ellának sikerült talpon maradnia, és a jutalma sem maradt el.

Értékelés: 5/5
Egyértelműen kedvenc könyv kategóriába tartozik. Volt mondanivalója, mégsem volt bonyolult, vagy nehéz olvasmány. A romantikus történetek kedvelői újabb gyöngyszemet találhatnak, hiszen egy jól megírt, kidolgozott könyv, ami megdobogtathatja a szívüket.

A borító: 5/3,5
Nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint a többi LOL könyvé. Egyszerű, számomra semmi extra nem volt benne. A címben pedig kifejezetten zavart az árnyék az „és Ella” résznél.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozottak a főkarakterek, és a mellékszereplők sincsenek elhanyagolva. Jelen vannak a pozitív és a negatív oldal képviselői is.

Kedvenc karakter: Vivian, Rob

Kedvenc jelent:
Amikor Cinder és Ella eszmecserét folytat a FantasyCon-on. Imádtam.

Kedvenc idézet: 

„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket.”

 

Read More

Anne Eliot - Toplistás szerelem

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek… 

De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!

Író: Anne Eliot

Eredeti cím: Unmaking Hunter Kennedy

Kiadó: Móra Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 496.

Téma: Romantikus

A LOL-könyvek oldalán találkoztam először a könyvvel, amikor bemutatták a rajongóknak a legújabb LOL regényt. Szerelem volt első látásra. A borító teljesen megvett magának, mert színes, fiatalos, lendületes, és akárhányszor ránézek jobb kedvem lesz tőle. 

Ahogy olvastam a könyvet nem éreztem, azt hogy el lennék tőle ájulva, mert olyan laposnak éreztem. Gyakran megzavart a hirtelen szemszögváltás, és nehezen találtam meg ismét a fonalat, de ahogy haladtam a történetben megszoktam, szinte fel sem tűnt. 

A regény 4 részből áll, amik kisebb címmel ellátott részekre tagolódnak, ennek köszönhetően kicsit tördeltebb a mű, és olvashatóbb. A cselekményt a két főszereplőnk szemszögéből olvashatjuk, de E/3-ban.  Örültem, hogy több szempontból is megismerhetjük a történéseket, így átfogóbb képet kapunk, mi is folyik a szereplőink életében. 

Vere nem mindennapi karakter, tetszett, hogy nem sablonos, de néha mégis halálra idegesített a nehéz felfogásával, és a képtelen ötleteivel. A legelső benyomásom róla az volt, hogy totálisan őrült és fanatikus. Alapból egy különc, önbizalom hiányos, félénk lány, de még furábbá válik, amikor egy fiúval kell beszélnie, és emiatt igen kevés barátja van, szám szerint egy.  Aztán képbe kerül Hunter Kennedy, a GuardeRobe énekese, akivel hirtelen minden könnyebbé és egyben bonyolultabbá is válik.
Hunter nem egy tipikus rocksztár, nem csak az érdekli, hogy minél  több pénzt keressen és a lehető legtöbb rajongójával kezdjen ki - még ha az elején így is tűnt -, hanem azt szeretné, hogy zenélhessen és azt tehesse amit akar, és úgy ahogy akarja, anélkül, hogy az anyja, vagy a menedzsere megmondaná a tutit.
Ha már itt tartunk Martin (menedzser), a legellenszenvesebb karakter, mert nem számít neki semmi, a pénzen kívül. A fiút pénzforrásnak tartja, és nem törődik azzal, hogy milyen károkat okoz. Szerencsére nem szerepelt sokat a könyvben. 

Hunter anyját pedig  egyszerűen nem értettem... A könyv végére viszont minden világossá vált, és nem tudtam gyűlölni, teljesen átéreztem, hogy mit, miért tett, és hogy arra törekedett, hogy a fiának a lehető legjobb legyen. 

A történet kicsit sablonos, de élvezhető, főleg, hogy az írónő komolyabb problémákat is boncolgat a könyvben. Megjelennek a tiniproblémák, ezzel reálisabbnak érződik a regény, közelebb áll az olvasóhoz, mivel a célközönség elsődlegesen a fiatalabb korosztály, bár véleményem szerint az "idősebbek" számára is élvezhető. A fiatalok többsége  önbizalom hiányban szenved, úgy érezzünk senki nem ért meg bennünket,és mindenhonnan kilógunk, nem tartozunk sehova. Ilyenkor jönnek a tipikus problémák, hogy vajon tetszem-e annak a fiúnak, akibe totálisan beleestem, mit gondolnak rólam a többiek, állandó megfelelési kényszer alakul ki, kivételek persze mindig vannak. 

Vere is egy ilyen lány. Ennek oka, egy régen elkövetett baklövés, ami miatt kirekesztették. Hunter személyében egy új barátra talál, akivel önmaga lehet. Ez igaz a fiúra is, olyan dolgokba avatja be a lányt, amit senki másnak nem mondott el előtte. Hunter segít legyőzni a lány gátlásosságát, ezzel előrelendítve a szerelmi életét. Látszólag mindenki boldog kivéve főhősünket, aki nem is sejti,hogy Vere sem így képzelt el egy kapcsolatot, hiszen Curtis nem olyan, mint amilyennek elsőre gondolta. 

Két főszereplőnk egyre közelebb kerül egymáshoz, egyre több mindent tudnak meg a másikról. Bepillantást nyerünk Hunter múltjába, problémáiba, emiatt sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, és jobban megértjük a tetteit, a viselkedését. 

A történet vége felé egy várható fordulat következik be, ami Vere idióta bátyjnak, Charlie-nak köszönhető, erről nem írok többet, nem szeretném lelőni a "poént". 

Úgy érzem meg kell említenem a könyv végén lévő "A szerző néhány megjegyzése" részt. Ez az egy oldal jobban elgondolkodtatott, mint az egész könyv. Olyan szimpátia ébredt bennem az írónő iránt, mint talán eddig soha. Ahogy megírta ezt az egy oldalt, egyszerűen nem jut eszembe más, minthogy aranyos, és segítőkész, vagy legalábbis megpróbál segíteni. Nem olvastam még ilyet egy könyvben sem, és elmondhatom, hogy kellett ez a végére, egy tökéletes "befejezés", ami segít abban, hogy másképp értelmezzük az egész könyvet. 

Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus könyveket, a kicsit őrült karaktereket, és szeretnének egy olyan regényt a kezükbe venni, aminek van mondanivalója, és nagyon is valós problémákat tár az olvasó elé. 

Értékelés: 5/4*

Nem került be a kedvenc könyv kategóriába, de egy tartalmas, mondanivalóban gazdag történet. Az események lassan indulnak be, de ha valaki elkezdi olvasni észre sem veszi és már a végére is ért. Akik szeretik a romantikus történeteket, azoknak bátran ajánlom a könyvet, mert a sablonosság ellenére az írónő tud újat mutatni az olvasóknak. 

A borító: 5/5

Szerelem volt első látásra, hiába mondják sokan, hogy ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet, én mégis ezt tettem. Imádom, mert színes, lendületes, fiatalos, és ha ránézek mindig jobb kedvem lesz.

Karakterek: 5/4

Vacilláltam a 4 és a 3,5 között. Azért döntöttem végül a jobb pontszám mellett, mert a szereplők nem voltak sablonosak, és egy kis színt hoztak a klisékbe. 

Kedvenc karakter: Vere és Charlie szülei. 

Kedvenc jelenet:

*SPOILER* Amikor Vere az első randijára készül Curtis-szel és áthívja magához Huntert. *SPOILER VÉGE*

Kedvenc idézetek:

"Vere gondolatban elhadarta: "Nem igazi fiú, csak papír, most szökött egy poszterről. És természetellenes, kirakatbabakék szeme van." "

"- Egyetlen dolgot kell tudnod rólam: közelebb állok a sötét oldalhoz, mint bárki, akivel valaha találkoztál. Éppen ezért én se tudom, hogy bánjak veled."

"- Erről beszélek. Te még abban is látnál valami pozitívumot, hogy eljön a világvége, és mindent tüzes láva pusztít el. Olyan vagy, mint egy elkalandozott napsugár. Mindent megvilágítasz magad körül. Alig bírlak követni, túl sok szarsággal kell most foglalkoznom. Azt hiszem, simán csak megijesztettél, túl sok volt nekem ez a ragyogó boldogság."

"- Fogalmam sem volt róla, hogy rossz utakon keresem a boldogságot. Olyankor szoktam elkeseredni, mikor azt érzem, kicsúszott a talaj a lábam alól. Mikor mások irányítanak helyettem. Most viszont arra koncentrálok, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. Érthető, amit mondok? Nem irányíthatok másokat, de önmagamat igen. Rajtam múlik, mit alkotok, és mit engedek a lelkembe."

Read More

Lauren Morrill - Vakrandi a végzettel

Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje!

Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.
Író: Lauren Morrill
Eredeti cím: Meant to Be
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 392.
Kiadás éve: 2015.

Kellemes meglepetésként ért, hogy születésnapomra megkaptam ezt a csodálatos könyvet. Nem meglepő módon rögtön az ajándékozó nyakába ugrottam, jelen esetben a legjobb barátnőmébe. Mihelyt megkaptam azonnal neki is kezdtem. Sajnos órákon nem olvashattam így nehéz szívvel, de letettem. A tekintetem folyton visszavándorolt rá, aztán az órára, hogy mennyi idő van még hátra, hogy ismét a kezembe vehessem és elmerülhessek a történetbe.  Órák után siettem haza, hogy folytathassam az olvasást.  

Olyan szinten magába szippantott a történet, hogy észre sem vettem, hogy eltelt az idő, csak amikor sötétedni kezdett, és nem láttam rendesen a betűket. Az oldalak egyre csak fogytak és nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék jobban. Azt, hogy megtudjam mi lesz a vége, vagy pedig azt, hogy soha ne legyen vége a történetnek. Sajnos nem volt választásom és elértem a könyv végére.  Az utolsó oldalakat hatalmas vigyorral az arcomon olvastam el. Mikor végeztem és becsuktam a könyvet elszomorodtam. Tudatosult bennem, hogy vége, pedig olyan szívesen olvastam volna még tovább, tovább és még tovább. 

A borítóról:
Az egész egy nagy összevisszaság, mégis azt kell mondanom, imádom. Figyelemfelkeltő, és vicces.  Szerettem simogatni a Móra felirat felett azt a kis fácskát. Még ha ez viccesen is hangzik. Élvezettel húztam végig az ujjaimat a borítón. A színek harmonizáltak és egyik motívum sem volt elnyomva. Persze azért a két emberkére a borító közepén mindenki felfigyelt.

Fülszövegről:
Szerencsére a fülszöveg nem lő le semmilyen poént.  Egyszerű és tömör, mégis figyelemfelkeltő. Az utolsó mondatot újra és újra elolvastam. Nagyon megtetszett. 

Történetről:
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy két ember, akik a mindennapokban szinte tudomást sem vesznek egymásról, egy ismeretlen nem mindennapi közegbe, mennyire közel kerülhetnek egymáshoz.

Big Ben

Imádtam, hogy egy „stréber”, szabálytisztelő, kissé merev lányt kimozdított a komfortzónájából, még ha néha Julia átesett a ló másik oldalára. Kicsit hasonlít rám. Jobban szeretem a megszokott dolgokat, és rosszul vagyok, ha valami változás áll be az életembe (persze ezeket aránylag hamar megszokom), vagy felborul az úgynevezett napi rutinom. Nem arra kell gondolni, hogy most elmarad egy órám vagy ilyesmi, hanem „komolyabb, meghatározóbb” dolgok. Persze a hülyeségbe, azért benne vagyok, normális kereteken belül. Általában, ha valamiben nem vagyok biztos, a barátaim rávesznek, hogy nagyon jó buli lesz, élvezni fogod.  Mindig sikerül meggyőzniük és ennek hála csomó élménnyel gazdagodtam. (Végigmenni a Kalandpályán, lecsúszni egy 300m magas kötélpályán stb.) Azért nem viszem túlzásba, mint ahogy néha Julia tette.  

Londoni Tower

Közte és Jason között többször van ellentét, mint összhang. Bár néha elég jól elvannak egymással, máskor viszont, összevesznek és mindenfélét kiabálnak egymásra.

Főszereplőink a kötelező kirándulásokon kívül is egy csomó érdekes és kihagyhatatlan helyszínt látogatnak meg, miközben a titokzatos idegen után kutatnak, és egyre jobban megismerik egymást.  

Stratford-upon-Avon

Az írónő részletesen leírja, hogyan néznek ki a nevezetességek, amiket Juliáék meglátogatnak Londonban és környékén, és, hogy Julia mit érez ezekkel kapcsolatban.  Imádom Londont, és nagy vágyam, hogy kijussak és a lehető legtöbb részét felfedezhessem, és az összes nevezetességet megnézhessem.

London Eye

Juliának és Jasonnek sok kalandban van részük és egyre jobban összeszoknak. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy istenem milyen édesek együtt. Sokszor viszont nem tudtam kiigazodni rajtuk. Jason egyszer kedves és édes, aztán pedig távolságtartó. Julia sem igazán érti az egész helyzetet.  Rendesen belebonyolódik a dolgokba. Eddig szinte egyetlen pasi sem vette észre, most pedig szinte körülzsongják.  Miközben zajlanak, az események egyre jobban megismeri a fiúkat. Valaki nő a szemében és van olyan is, aki csökken.  Mark például egyáltalán nem olyan, mint amilyennek gondolta.

„Ez a srác itt nem az a srác, aki a fejemben élt az évek során.”

A történet nem szenved hiányt fordulatokban. Voltak részek ahol igencsak meglepődtem. Persze voltak kiszámítható momentumok, de nem ez volt a jellemző. Na és a vége! Hát arra végképp nem számítottam. Nem akarom lelőni a poént, de az biztos, hogy megéri elolvasni.

Buckhingam Palota

A történet jól fel van építve. Az írónő egyaránt foglalkozik a cselekménnyel, szereplők és helyszínek bemutatásával. A mellékszereplők kicsit háttérbe szorulnak, amit én személy szerint nem bántam. Tetszett, hogy a fejezetek elején SMS-ek voltak.  Nagyon viccesnek tartottam az egész történetet. Érdekesen nézhettek rám a többiek mikor hangosan felnevettem egy-egy poénon.  

Szereplők:

Sarah Ellen

Julia: Rögtön az jutott eszembe, hogy egy lány, aki életében először van szülői felügyelet nélkül és próbálgatja a szárnyait. Ehhez segítsége is van Jason személyében, akit előszeretettel hibáztat, ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy ő gondolja.  Próbál megmaradni szabálytisztelőnek, felelősségteljesnek, ez azonban nem mindig jön össze neki. Kilép a komfortzónájából és olyan dolgokat is megtesz, amit alap esetben nem tenne. Azért a bőréből ő sem tud kibújni, ezért sokszor visszakozik és előjön a félénk énje.  Annyira rá volt kattanva a Nagy Ő témára, hogy ami a szeme előtt volt, azt észre sem vette.  De a végére csak megemberelte magát, és észrevette, hogy az élet nem tündérmese.

Sean O'Donnel

Jason: Az elején azt gondolhattuk, hogy egy öntelt, tipikus rosszfiú. De olyan édes volt, ahogy aggódott Juliáért. Mégis a legtöbb helyzetben éretlen, gyerekes. Ez a fajta viselkedése sokszor megnevetetett.   Tetszik, hogy nem tucat pasi, akinek barna haja, barna/kék szeme van.  Vörös. Nem emlékszem, hogy valaha olvastam olyan könyvet, ahol a srácnak vörös haja lett volna.  Jason egyáltalán nem tökéletes. Bárhol is járnak Juliával, ott katasztrófa történik. Biztos, hogy megrongálódik valami. Azért nem kell félteni, elég ravasz és agyafúrt. Meg sem gondolnánk mennyire. 

Azoknak ajánlom, akik szereti Londont. Azoknak, akik szeretik a könnyed romantikus történeteket. Akik szeretnének nevetni egy jót, és kellemes élményekkel telve letenni a könyvet, és azt mondani, lett még egy kedvenc könyvem. Én legalábbis pontosan ezt éreztem.

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Jason – Vicces volt, és találékony. Imádom, bár úgy hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

Kedvenc idézet(ek):

 „Akaratlanul is megint a karfa után kapok, a mellettem ülő üzletember pedig hangosan feljajdul. Hoppá. Ez nem a karfa volt. Hanem a combja. (Fel is tűnt, hogy kicsit puha.)”

„- …Történt valami tegnap éjjel? ... - Nem akarok beszélni róla. … -  Egyáltalán nem akarsz róla beszélni, vagy velem nem akarsz róla beszélni?”

„- Jól szórakozol? – kérdezi, mielőtt végrehajt valami nindzsatrükköt, amivel ő kerül fölülre, és két vállra fektet. – Mert én határozottan élvezem.”

„- Na mi lesz, Julia, vár a végzeted, vagy valami ilyesmi – sürget Jason, és már el is indult.”

„- De tudod, azért lassan megoldódnak a dolgok. Akkor is, ha sokáig úgy érzed, hogy semmi sem működik, végül minden megoldódik.”

„A szerelem nem tökéletes – vagy kiszámítható.”

 

Read More

Komal Kant - Mire jó a rosszfiú?

Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a nehezen megszerzett népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!

De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól. Talán mégis van bennük valami közös…

Író: Komal Kant

Eredeti cím: Impossible
Kiadó: Móra Kiadó
Sorozat: With Me 1.
Oldalszám: 320.
Kiadás éve: 2015.

Szeretem a LOL könyveket, tehát amikor megláttam ezt a gyönyörűséget, tudtam, hogy el kell olvasnom, ehhez kétség sem fér.

A borítóról:
Imádom a borítót. Letisztult és egyszerű. Tetszik, hogy nem bonyolították túl, csak odatették a szereplőket, és néhány mintát. Viszont, nekem furcsa, hogy szinte eltűnik az írónő neve. Beleolvad a háttérbe. Nem szúr rögtön szemet. A cím központi helyet kapott, és megkapó. Az eredeti címe is nagyon tetszik, és mivel a sorozat nevét nem fordították le magyarra (vagyis ennek a könyvnek a címe az), ezért úgy gondoltam az eredeti sorozatcímet írom az „információs sávba”.

Fülszövegről:
Megtudjuk az alaphelyzetet, hogy milyen viszonyban vannak a főszereplőink. Kiderül, hogy mi fogja okozni a bonyodalmakat. A fülszöveg alapján egy romantikus történetre számíthatunk.

Történetről:
Vannak benne tipikus részek. „Legjobb” barátnő. Konfliktus a lány és a fiú között. Biztos Happy End a történet végén. Ezek mellett voltak azonban nem tipikus dolgok. A „legjobb” barátnő egy idegesítő, hazudozó nőszemély, és még szépen fejeztem ki magam. Totálisan ellenszenves volt számomra. Ashtonnak, van egy kisöccse, akinek van egy kitalált barátja Mr. Rochester. Nagyon aranyosak voltak együtt, és ilyenkor Ashton sem volt egy kiállhatatlan plázacica.

Tetszett, hogy az anyukájának nem tucat foglalkozása volt. Író. Hát lehetne ennél menőbb munkája? Én nem tudok jobbat elképzelni.

Ashton és Luca kapcsolata érdekes volt. Kiskorukban elválaszthatatlanok voltak, aztán elsodródtak egymástól, majd teljesen más körökben kezdtek el mozogni. Látszólag egy világ választotta el egymástól a két embert.

Jó ötlet volt, hogy mind Ash, mind Luca szemszögéből megismerhettük a történetet. Átfogóbb képet kaptunk a történésekről, az érzelmekről és úgy komplett mindenről. Megtudhatjuk, hogy milyennek látják egymást.

A zene is szerepet játszik a műben, elvégre Luca egy zenekar tagja, ami szerintem iszonyat jó. Imádom a zenét, ezért ez egy nagyon jó pont. Amivel valószínűleg Ash nem ért teljesen egyet, mert egy vita alakul ki közte és Luca között emiatt. Egymás fejéhez vágják, hogy mit gondolnak a másikról, majd egy teljesen várható dolog történik. Az érzelmeik eléggé csapongóak. Már fájt a fejem, hogy most akkor utálás van vagy szeretet? Szerintem ők maguk sem tudták. Teljes ellentétei egymásnak. Ashton egy ellenszenves, öntelt, nagyképű egyén, és bárkinek belegázol a lelkébe.

„A többiek nevettek, én meg szomorú képet vágtam. – Jaj ne, úgy sajnálom, Dagi! Majd jusson eszedbe, mikor legközelebb szóba állsz egy ilyen Luca-féle lúzerrel, és megpróbálsz bekerülni az én csapatomba, pedig úgy nézel ki, mint egy bálna!”

 Luca egy segítőkész, kedves srác. Nem értettem mit eszik egy ilyen lányon.

 „Pocsékul éreztem magam attól, hogy nem léptem időben közbe, de először azt hittem, minden rendben van. Amíg az a kis hülye le nem öntötte kávéval. Mégis mivel érdemelte ezt ki Elly? Ashton tényleg elvetette a sulykot.– Tessék, vedd fel ezt! – mondtam, és levettem a pólómat, hogy odaadjam neki. – A kocsimban van másik.”

Ash szemétkedésének meg is lett az eredménye, ugyanis elvették tőle a csapatkapitányi címet, és rájött, hogy akit barátjának tartott a legnagyobb ellensége. Az anyukája is csalódott benne. Ami zavart, hogy áthárította a felelősséget. A hibáiért az anyukáját tette felelőssé.

„– Elszúrtad az életedet. Kudarcot vallottál, mikor tizennyolc évesen megszültél engem, és akkor is, mikor elváltál Bryantől. Nem akarok olyan lenni, mint te.Azonnal megbántam, amit mondtam, a szavak mélyen belém vágtak.– Ebből elég! – kiabálta levegő után kapkodva anyu. – Nem tudod, miket beszélsz. Nem szúrtam el semmit. Te vagy a legjobb dolog az életemben. Aznap, mikor megszülettél, nem veszítettem, hanem győztem.”

Persze ahogy lenni szokott megváltoznak a dolgok és az egykori népszerű lányból – az ő szavaival élve – egy lúzer lesz.  Senki nem akar vele barátkozni, a volt barátai elfordulnak tőle. Egyszóval teljesen kirekesztett lesz. Aztán támad egy „zseniális” ötlete. A terve működött is, azonban sokkal nagyobb bajba keverte magát, amire nem is számított. Szerencséje volt, mert Luca ismét a segítségére sietett.

Ami totálisan furcsának tartottam az, hogy Luca anyukája a földszintről képes volt SMS-t küldeni a fiának, ahelyett, hogy felment volna és választ kapott volna a kérdésére.

A helyzetek rendeződtek Ashton életébe, és ahelyett, hogy örült volna újra összeállt Kance-szel. Nem vette észre, hogy a csaj nem bánta meg amit tett, hanem ismét keresztbe akar neki tenni. Ami sikerül és emiatt szétmennek Luca-val. Azonban az  anyukája felnyitja a szemét. Szerencsére.

„– Elkövettem egy hibát kamaszkoromban. Nem a megfelelő fiúba szerettem bele. Nem akarom, hogy veled is ez történjen. Te és Luca illetek egymáshoz, biztos vagyok benne. Ezt súgja a szívem. Az nem lehet, hogy két ember ennyire szeresse egymást, és mégse legyenek jó pár. – A szemében könnyek ragyogtak. – Te ne hibázz, Ashton. Én rosszul választottam, de neked van esélyed.”

 Ashton felkerekedik, hogy meglegyen a várva várt Happy End.

Szereplők:

Indiana Evans

Ashton: Az elején iszonyatosan rühelltem. Egyszerűen nem értettem, miért kellett ennyire bunkón viselkednie, Lucaval. Zavart, hogy nem saját magát adta, hanem egy átvett stílust, ami egyáltalán nem állt jól neki. Miért volt jó neki, hogy mindenkit megalázott? Önbizalomhiányban sem szenvedett. Teljesen el volt szállva magától.

„– Helló neked is! – válaszoltam széles mosollyal. Oliver a mellettem levő szekrénynek dőlt, és alaposan megnézett a pomponlány-egyenruhámban. Belepirultam a hirtelen jött figyelembe. Tudtam, hogy jól nézek ki, de nincs annál különlegesebb érzés, mint ha az ember lányát az a srác veszi észre, aki már régóta tetszik neki. Vagyis az a srác, aki nemsokára a fiúja lesz.”

Daniel Osborne
LOL- Könyvek Facebook oldala

Luca: Egy kedves és aranyos srác, bár őt sem kell védeni. Mindenki különcnek tartja, mert festi a haját, sminkel, feketében jár és zenél. Vannak hibái, de kinek nincsenek. Kitartó, mert hiába bánik úgy Ash vele, mint egy kutyával újra és újra próbálkozik nála, hátha visszatér az a lány, akit szeretett kiskorában. Ezt ráfoghatjuk arra, hogy szerelmes belé, vagy csupán kívánja őt és valójában nem jelent neki olyan sokat.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a szerelmes történeteket. Egy könnyed olvasmány, nem túl bonyolult szálakkal. Tele drámával és veszekedésekkel, amik után persze nem maradhat el a kibékülés sem.

Borító: 5/3,5

Kedvenc karakter: Eddie. Nem tudom miért, elvégre elég keveset szerepelt. De abban a pár mondatban olyan szinten megtetszett, hogy az hihetetlen. Rögtön megkedveltem.

Kedvenc idézet:

„Lehet, hogy még mindig a valamikor ismert kislány képe élt bennem, és nem tudtam elfogadni, mi lett belőle. Egyre csak vártam, hogy majd megváltozik, és bebizonyítja, hogy mindenki tévedett vele kapcsolatban. Pont ez dühített fel igazán. Hogy olyannak akartam őt látni, amilyen nem volt.”

 

Read More