Hogy nem hallottál még a Kecskés-szigetről? Sem Bona Petiről és fantasztikus álomfejtő képességéről? Akkor épp ideje, hogy megismerd Petit, a Veréb ikreket és Mirit! Pest kis szigeteinek a felderítése közben ugyanis egy izgalmas és rejtélyes bűntény kellős közepébe csöppennek.
Fiala Borcsa kalandregényének szereplői briliáns csapatmunkával derítik fel a szövevényes esetet. A kalandos nyomozás közben pedig az is bebizonyosodik, hogy nincs olyan étel, amit ne dobna fel egy kis ketchup.
Fiala Borcsa a wmn.hu főszerkesztő-helyettese, újságíró, blogger. A Szerinted?! című ifjúsági regény és az Egy cirkuszigazgató mindennapjai című vicces anyunapló szerzője. Két kamasz gyerek anyukája és egy fekete nudlikutya odaadó szolgája. Szíve mélyén örök kisfiú, a gyomra magasságában pedig megrögzött habzsidőzsi.
„Csendben bandukoltak a derékig érő fűben, ezúttal Peti sem szórakoztatta a társaságot kalandjainak színes (talán kissé túl színes…) részleteivel. A torkát félelem és aggodalom szorongatta. Ő is határozottan érezte, hogy van valami furcsa és megmagyarázhatatlan feszültség a levegőben. Rettentően aggódott, vajon mit találnak az öbölben. Vajon a nádi billegetők ott fognak fészkelni, a szokott helyükön, mintha mi sem történt volna? Vajon a múltkori eltűnésük csak egy rossz álom volt? És azt a furcsa bőr kulcstartót is csak egészen véletlenül sodorta a partra a Duna? A sziget pedig mindennek ellenére ugyanolyan békés és barátságos, amilyennek mindig is ismerte? Bárcsak. Bárcsak…”
Író: Fiala Borcsa
Cím: Bűntény a Dunán
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 296.
Téma: Nyomozás, Kalandregény
Köszönöm szépen a könyvet a Kiadónak! :)
A könyv egy álommal kezdődik, aztán egy tipikus, mindenki számára ismerős jelenettel folytatódik. Szerintem mindenki életében volt már olyan, hogy nem akart iskolába menni,ezért betegnek tetette magát. Jobb esetben a szülő rögtön kijelenteti, hogy bizony ágyban kell maradni, rosszabb esetben viszont muszáj iskolába menni, és nem úszhatunk meg semmilyen dolgozatot, és nem kapunk plusz napot a lustálkodásra. Főszereplőnk azonban a szerencsések táborát erősíti, így kapott egy szabadnapot, amit ki is használt.
Ezután megtudjuk, hogy mi a könyv fő mozgatórugója, az, hogy Bona Petinek milyen képessége is van, és hogy ez miben segíti, vagy éppen hátráltatja őt. Az írónő néhány példán keresztül be is mutatja, hogyan működik Peti különleges képessége, hogyan látja a jövőt az álmain keresztül, ami szerintem nagyon menő, néha kölcsönadhatná. :D
Betekintést nyerünk a kezdetekbe is, amikor még főszereplőnk tervbe sem volt, megismerjük a szülők történetét, ami szerintem nagyon aranyos, bár a végkifejletnek nagyon nem örülök, de elfogadom, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy az igazi történet elkezdődhessen.
Peti sokat van egyedül otthon, ugyan nem magányos, de nincsenek igaz barátai, ám egy nap ez megváltozik.
Az iskolába két új tanuló jön, mégpedig a Veréb ikrek, akikkel Peti hamar összebarátkozik, ezután hármasban izgalmasabbnál, izgalmasabb kalandokat élnek át, és szinte elválaszthatatlanok lesznek. Eközben megoldhatatlannak tűnő események történnek, amik lázba hozzák a fiúkat, és próbálják összeilleszteni a képkockákat, és emellett persze legnagyobb bánatukra, az iskolát sem hanyagolhatják.
Később a csapathoz csatlakozik egy lány is, akit Mirinek hívnak, így már négyen néznek szembe a rejtéllyel, ami egyre nagyobb méreteket ölt. Peti nagyon élvezi a helyzetet, de azért érzi, hogy valami nincs rendben, és emiatt kicsit fél is, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy bizonyos eseményeket kicsit kiszínezzen, ezzel csodálkozást, elismerést és irigységet kiváltva a többiekből.
Miri anyukája mindenhez ketchupot eszik, sőt a limonádéba, a teába is tesz belőle, ami számomra érthetetlen, és mindenki más számára is a könyvben, de nem lehet eltántorítani ettől a szokásától, ami egyszerre vicces, és furcsa is.
Peti apukája egy étterem szakácsa, de nem egy átlagos szakács, hanem egy olyan, aki tényleg nagyon jól főz, és ezzel fellendíti jelenlegi munkahelyének forgalmát, a tulajdonos legnagyobb örömére. Ennek köszönhetően futnak össze Miri anyukájával, amiből egy igazán vicces jelenet kerekedett, ami hamar ijedelembe fordult át, amikor kiderült, hogy eltűntek a gyerekeik.
Ezután elérünk a könyv csúcspontjához, amikor mindenre fény derül, és a rejtély is megoldódik. Azt hinnénk, hogy Happy End, és ennyi. Mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, de az írónő egy kis csavart, azért még beletett a végére, hogy az olvasó, ne érezze azt, hogy minden rendben van, és hogy ne tudjon nyugodtan aludni, hogy akkor most mit is jelenthet Peti legújabb álma.
A történetnek vége, de a könyvnek nem, ugyanis Morci nagyon szereti a közmondásokat, de nem helyesen mondja el őket, így a végére kaptunk még egy kis fejtörőt is, amiből kiderül, hogy mi magunk mennyire ismerjük azokat. Ez alapján megtudhatjuk, hogy melyik szereplőre hasonlítunk. Ez szerintem nagyon jópofa ötlet, és egyedivé teszi a könyvet.
Összességében egy izgalmas, kalandos regény, amit kicsiktől, a nagyokig mindenki szerethet.
"Az álmok olyanok inkább, mint egy kaleidoszkóp. Hogy a jövő mely szilánkjai állnak össze egy képpé, annak csak a vakszerencse a megmondhatója."
"Micsoda igazságtalan dolog, hogy az idő épp akkor kezd el öregesen cammogni, amikor az ember leginkább siettetné! Bezzeg amikor azt szeretnéd, hogy lassabban teljen, mint mondjuk a karácsonyi szünet alatt, akkor úgy elszalad az a ványadt két hét, mintha soha nem is lett volna!"
"- Nos, egy hölgy odakint szeretne kapni egy üveg... khm... egy üveg ketchupot. Aaaa... a steakjéhez.
...
- Ketchupot? - kérdezett vissza tompa, rekedt hangon. - Ketchupot?! A steakhez?
Úgy érezte, ez már tényleg több a soknál! Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ez a hálátlan, ízlésficamos, kulturálatlan vendég, aki képes tönkretenni egy falat omlós, szaftos, rózsaszín húsú marhát ketchuppal!"
