Egy nyári táborban Danny megismerkedik a francia Dominique-kal. A fiú kimenti a lányt egy életveszélyes helyzetből, és a szerelmük segít Dannynak, hogy elszakadjon a családjától, és ezzel attól a felfoghatatlan, pusztító erőszaktól, amely a fiatal életét fenyegeti.
Könyörtelen harc kezdődik az elismerésért, a szabadságért, az igazságért és a szerelemért.
Író: Jessica Koch
Eredeti cím: Dem Abgrund so nah
Cím: Közel a szakadékhoz
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2019.
Sorozat: Közel a horizonthoz 2.
Oldalszám: 310
Téma: Családon belüli erőszak, Igaz történet alapján
Köszönöm a könyvet a Maxim Kiadónak!
Április óta csücsül a polcomon ez a regény, és őszintén szólva, ha nem szégyellném, hogy még mindig nem olvastam, illetve értékeltem, talán örökké ott rostokolna érintetlenül. A sorozat első része számomra csalódás volt, nagyon nehezen emésztettem meg, és nem kaptam nagy kedvet a folytatáshoz, valahogy nem éreztem közel magamhoz ezt az egészet. Emiatt persze halogattam az olvasást, mindig volt olyan könyv, ami jobban érdekelt, vagy fontosabbnak tartottam, de eljött ez a pillanat is, amikor már nincs más hátra, mint erőt venni magamon, és elolvasni ezt is.
Az írónő kiáll egy ügy mellett, hiszen regényében a családon belüli erőszakot mutatja be egy igaz történet alapján, ezzel felhívva mindenki figyelmét, hogy igenis létezik ez a jelenség, gyakori és mindenképpen foglalkozni kell vele. Őszintén, és nyíltan az olvasó elé terjeszti a mocskos és elborzasztó valóságot, nem ismer kegyelmet. Miért is kegyelmezne, amikor az erőszaktevők sem? Nincs bennük semmi jó, nincs mentségük, az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, és ezzel szembe kell nézni, és tenni kell ellene. Jessica ezzel az írással próbálja felnyitni az emberek szemét, és a könyvből származó bevételek egy részét speciális tanácsadó/támogató szervezeteknek ajánlja fel.
Már nagyjából olvasás előtt tudtam, hogy mire számítsak, tudtam, hogy nehezen fogom megemészteni a történetet, tudtam, hogy sokszor fogok elborzadni, hitetlenkedni, és szomorúságot, dühöt érezni. Borítékolható az érzelmi hullámvasút.
Főszereplőnk Danny, és ebben a könyvben a múltját ismerjük meg, mindazt ami gyermekkorában történt, azokat amelyek kihatással lettek a jövőjére, az egész életére és jellemére. Nagyon nehéz erről az egészről írni, hiszen olvasás közben gyakran felfordult a gyomrom, és olyan düh fogott el, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet. A szemem is rengetegszer könnybe lábadt, Danny belső gondolatai annyira megindítóak voltak, és szomorúak, nem lehetett nem együtt érezni vele. Soha senkinek nem szabadna mindazt átélni, amit neki, el sem tudom képzelni, hogy bírta mindezt ki, hogyan élte túl.
Mindenből a lehető legrosszabbat osztotta neki a sors, egyenként is nehéz lett volna megbirkózni a rá mért csapásokkal nemhogy egyszerre. Csak egy gyerek volt, aki nem tudta, de érezte, hogy mi helyes és helytelen, de amikor családon belül nem érkezik segítség, a külvilágtól már nem is reméli. Mélységesen elítélem az apját, és az anyját is, mérhetetlen dühöt éreztem minden alkalommal, amikor hallotta, de egyszer nem sietett a fia segítségére, ráfoghatjuk, hogy beteg volt, de én ezt nem tudom elfogadni.
Minden gyomorfogató részlet le van írva a könyvben, és emellett Danny gondolatait olvasni teljesen a padlóra küldött. Büszke voltam rá, amikor apró győzelmeket aratott, de minden alkalommal össze is tört a szívem, mert tudtam, hogy mi az ára. Annyi mindenen megy keresztül az évek során, annyi mindent elvisel, és mégsem adja fel.
Nem tudom tiszta szívvel ajánlani ezt a könyvet senkinek, nagyon nehéz elfogadni, befogadni és elolvasni. Értem miért írta meg az írónő a történetét, de "normális", átlag emberként, elborzasztana bárkit, ami ebben a regényben szerepel. A családon belüli erőszak soha nem elfogadható!
