Leiner Laura - Szent Johanna Gimi sorozat

Író: Leiner Laura 

Címek: Kezdet, Együtt, Egyedül, Barátok, Remény, Ketten, Útvesztő, Örökké, Kalauz

Megjelenések: 2010-2013

Kiadó: Ciceró Kiadó később L&L Kiadó

Sorozat: Szent Johanna Gimi

Az értékelés nyomokban SPOILERT tartalmaz, ezért felhívnám mindenki figyelmét, hogy csak saját felelősségére olvassa! Nem árulok el nagy titkokat, de bizonyos utalások szerepelnek a sorozat kötetire, amik nem derülnek ki rögtön az első oldalakon.

A Szent Johanna Gimi egy 12 plusz mínusz 1 fős osztály négy évét mutatja be, valamint az utána következő időszak egy részét. A sorozat 10 kötetet tartalmaz. 9 könyv ténylegesen a történetet meséli el a 10. egy bónusz, a Kalauz, ami érdekes információkat, kimaradt jeleneteket tartalmaz. ( A 8. kötet két részre van szedve, így jön ki a 10 rész.)

A sorozat egyik főszereplője Rentai Renáta, akinek úgymond a naplóját olvashatjuk, így ismerve meg a történetet. Szerencsére a könyv felépítésén is látszik, hogy naplóról beszélünk, hiszen nem fejezetekre van bontva, hanem napokra, nyilván nincs leírva minden egyes pillanat, de ez abszolút így a jó, hisz mindenki tudja, hogy az iskolában rengeteg eseménytelen nap van.

Történetünk egy kis bevezetővel kezdődik az iskola kezdés előtt, amikor is megismerhetjük a kiindulási helyzetet, vagyis, hogy Renáta miként és hogyan lett a Szent Johanna Gimi tanulója. Ezután pedig kezdődhet is az iskola, amit Laura megpróbált pozitív fényben feltüntetni, szerintem sikerült is neki, bár mindenki tisztában van azzal, hogy bármennyire is szereti az osztályközösségét, az iskoláját, meg sem közelíti azt, amit a könyvben olvasunk. De visszatérve Reni megkezdi a gimnáziumot, mi pedig "évekig" vele együtt élhetjük át a félelmeit, vágyait, terveinek megvalósulását vagy éppen bukását. Sokak szerint az egész széria Reni életképtelen megnyilvánulásainak sorozata. Azt be kell ismerni, hogy elég sokat szenved, olykor idegesítő is, ettől függetlenül számomra legalábbis szerethető a történet.

Szerencsére nem csak a fent említett lányról szólnak a könyvek, hiszen nagy szerepet kap majdnem mindenki az osztályból. Kinga a maximalista lány, aki mindenről tud és mindenhol ott van, és aki látszólag egy kiállhatatlan némber, de ha arról van szó teljes vállszélességgel kiáll a barátai mellett. Virág, aki talán a legnagyobb változásokon megy keresztül, kicsit butus, de a világon a legszerethetőbb személy. Cortez, aki a legnagyobb rejtély, és a legtöbb fejtörést okozza, aki egyszerre tud bunkó és imádnivaló lenni. Ricsi a legjobb barát, aki ott van, ha baj van, és ha úgy adódik szívesen lefejel bárkit, ha kell. Dave a kütyü őrült, aki a telefonjával kel és fekszik, valamint mindenben benne van, amitől fontosnak látszik, menedzser, fotós, személyi edző és még sokáig sorolhatnánk. Andris és Robi, ez a két név mindig mindenhol együtt szerepel, ugyanaz az érdeklődési kör, ugyanolyan stílus, a két játék guru, ők azok, akik minden balhéban benne vannak, és miattuk bővül állandóan a házirend. Zsolti a mókamester és a másik személy, aki sokat változik a sorozat végére. Ha baj van, vagy történik valami, ő tuti ott van és nagyszerűnek gondolt beszólásaival emeli a hangulatot. Arnold, na hát ő egy teljesen más kategória az már a legelején kiderül, egy zseni, és olyan szókinccsel rendelkezik, hogy az ember el sem hinné, nem, hogy egy középiskolásnak nézné valaki, emellé pedig elég egyedi stílus párosul. Az osztály két kevésbé "ismert" tagja Zsák, a francia anyanyelvű diák és Gábor, aki eléggé magának való és sokszor el is felejtkeznek róla a többiek.
A "bónusz" ember Macu, a japán diák, aki majdnem olyan, mint Dave, hiszen szintén az elektronikai cuccok megszállottja.

Ők 12-en, 13-an tartják rettegésben az iskolát, vagyis nem ez a legjobb szó rá, de az biztos, hogy mindenki tudja, hogy kik is ők, és ez nem pont azért van, mert kevesen járnak az iskolába, a hírük megelőzi őket. Ezzel az osztállyal mindig történik valami, és sosem unatkoznak. Egy igazán vegyes társaság. Vannak kitűnő tanulók, és vannak olyanok is, akik épp, hogy csak átcsúsznak kettessel vagy a pótvizsgán, mégis azt kell mondanom, hogy teljesen reális ez a felállás, bár, ha azt nézzük valójában senki sem buta csak lusta tanulni. És ha már tanulás került szóba, akkor a tanárokról sem szabad megfeledkezni. Ahogy a valóságban így itt is megtalálhatóak a különböző tanár típusok, a laza, jó fej oktatóktól egészen a félelmetes tanárokig terjed a skála. Természetesen a könyvből nem maradhatnak ki a vicces jelenetek sem. Olykor a tanárok kárára ment a poénkodás, és nem is maga az ötlet volt a vicces, hanem a kiváltott reakció.

A sorozatban vannak visszatérő elemek, mint például a beöltözős bulik, a verseny hét, osztály karácsony, és a szokásos ballagás, szalagavató, és nyilván vannak váratlan és egyszeri események is.

Nem szeretném az egész történetet elmesélni, hiszen akkor felesleges lenne elolvasni a könyveket, ezért próbálok általánosságban említeni néhány dolgot, nem lelőve a poénokat, bár vannak teljesen kiszámítható tényezők, és talán nem is maga a cselekmény, a történet vége a lényeg, hanem az út, amin eljutunk odáig. Ahogy olvastam egy egy részt felelevenedtek bennem hasonló szituációk, vagy éppen elgondolkodtam azon, hogy én személy szerint, hogyan kezeltem volna egyes helyzeteket.

Hasonlóan a való élethez itt is vannak súrlódások, viták, és bizony itt sem szeret mindenki mindenkit, itt sem tökéletes minden, ezért is éreztem azt, hogy igen ez teljesen a mai fiatalokról/fiatalokhoz szóló regénysorozata, amit bátran adnék a (nem létező) húgom, illetve (szintén nem létező) gyermekem kezébe.

Azonban fontos megjegyeznem, hogy senki ne várjon egy komoly, fontos mondanivalóval rendelkező könyvet, a sorozat a tinédzserévek problémáit, pillanatait örökíti meg, és valamilyen szinten minden fiatal tud/tudhat vele azonosulni, ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, vagy éppen kellemes módon hangolódna az elkövetkezendő iskolai napokra.

Read More

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond. 

Read More