2019. április 23., kedd

S. A. Chakraborty - Bronzváros

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.
De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi.
Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.
Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. 2017 egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

Író: S. A. Chakraborty
Eredeti cím: The City of Brass
Cím: Bronzváros
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 528
Sorozat: Dévabád-trilógia 1.
Téma: Fantasy, Mágia,

Köszönöm az Agave Könyveknek, hogy elolvashattam, ezt a csodát!
Őszintén szólva először el sem akartam olvasni a könyvet, hiszen a fülszöveg annyira nem mozgatta meg a fantáziámat, és hát nagyobb szerepe annak volt, hogy időm sincsen nagyon, de aztán a többiek annyit áradoztak róla, hogy úgy gondoltam meg kell tudnom, hogy mire ez a nagy imádat. Így hát összeszedtem magamat, és jól megérdemelt kikapcsolódásként elkezdtem a regényt.

A Prológuson tartunk/tartottunk egy hetet erről a könyvről, és ennek keretein belül kicsit utánanéztem az írónőnek, és sok érdekes dolgot megtudtam róla, és a regényről. Ezt ti is elolvashatjátok ITT.
És most pedig térjünk rá a könyvre.

A borító egyszerű, de látványos. A fekete és a sárga szín különböző árnyalatai jelennek meg rajta, amik számomra melegséget árasztanak. Még olvasás előtt megfordult a fejemben, hogy mennyire fog passzolni a borító a történethez.

Az első ami szemet szúrt olvasás közben, hogy néhány szó ismeretlen volt számomra, hiszen nincs magyar megfelelője, mert egy másik kultúrából, területről származnak, amiket én nem ismerek annyira, de szerencsére az írónő erre is gondolt és a regény végén kapunk egy kis szószedetet, hogy egyes szavak mit takarnak, és a különböző lényekről is megtudunk néhány dolgot.

Főszereplőnk Nahri a 18. századi Kairóban él, és egy igazán különleges hivatást választott magának. Ennek köze van a mágiához, pedig a lány nem is hisz a létezésében- De mi van akkor, ha kiderül, hogy minden igaz? Minden legenda, mese? Egyik pillanatról a másikra az amúgy sem biztos élete fenekestül felfordul. Át kell értékelnie mindent, amit eddig hitt, tudott. Magáról, az életről, amiben eddig élt.

Dára központi szerepet játszik a Nahri életében bekövetkezett változásokban. Dára egy dzsinn harcos, aki teljesen váratlanul toppan be hősnőnk életébe, és gyakorlatilag innentől kezdődnek a megpróbáltatások. Az elején nem volt szimpatikus, ám ahogy haladtunk előre a történetben egyre jobban megkedveltem, bár azért bőven volt titka, amik csak később derültek ki a múltjából, és meg kell mondanom nem volt mind a legkellemesebb.

A könyv az elejétől kezdve izgalmas, fordulatokkal teli, és egyszerűen letehetetlen. Az ember észre sem veszi és már nyakig merült az írónő által megalkotott világban. A történet két szálon fut, az egyiket Nahri szemén keresztül ismerhetjük meg, a másikat Ali szemszögéből, aki Dévábád királyának fia. Ez a két szál szépen lassan összekapcsolódik, és még izgalmasabbá válik a történet. Egyre több mindenre fény derül, de ahelyett hogy közelebb kerülnénk a megoldáshoz egyre zavarosabb lesz minden. Az egész regény egy nagy titok, és iszonyú kíváncsi voltam mit is tartogat még számomra.

Voltak nagyon meglepő részek, amikre nem számítottam, és sajnos olyanok is voltak, amiknek nem örültem, és kapkodtam a fejemet, hogy ez nem lehet. Nagyon sok elvarratlan szál maradt, és alig várom, hogy megtudjam, hogyan alakul a hőseink élete a továbbiakban.

Voltak kétségeim, hogy tetszeni fog e a könyv, de kellemesen csalódtam. Végig nagyon pörgős volt, izgalmas, a leírások és a párbeszédek nagyon jól meg voltak írva, és a világ felépítése, és annak elmagyarázása is jóra sikerült.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket, és van ideje szinte egyben letudni azt az 500+ oldalt, mert garantáltan nem fogod tudni letenni. Az biztos, hogy az írónő meggyőzött, hogy a sorozat következő része is mindenképpen a várólistámon landoljon.

"– Vagyis amolyan tolvaj lennél?
– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó."

 

2019. április 12., péntek

Top 10 Kedvenc Beépített hercegnő idézetem

Nemrég olvastam a Beépített hercegnő című könyvet, amit Connie Glynn írt, akit sokan ismerhetnek a Youtuberól Bár nem lett a kedvencem a regény, de voltak nagyon jó részek benne. Mostani bejegyzésemben pedig elhoztam tíz idézetet, amik közel kerültek a szívemhez. A könyvről írt értékelésemet ITT olvashatjátok. :)






"Vannak helyek ezen a világon, ahol könnyebben történnek bámulatos és hóbortos dolgok, mint máshol."

"Az autó mögött, amely idáig fuvarozta, egy lány állt - magas volt és sovány, rövidre nyírt, koromfekete haja volt, ütött-kopott fekete bőrdzseki és egy gitártok volt nála, melyet lazán átvetett a vállán. Nem hasonlított a többi diákra; volt valami benne, ami szenvedélyességről árulkodott - olyan volt, mint egy sötét, borongós viharfelhő. "

"- Ne hagyjátok kiaknázatlanul a bennetek rejlő lehetőségeket! Ez az iskola alig várja, hogy felfedezzétek, milyen kivételesek vagytok: használjátok ki bölcsen az itt töltendő időt, használjátok arra, hogy nyomot hagyjatok magatok után és, mindenek felett, soha ne adjátok fel, és soha ne mondjatok le egymásról sem!"

"- A megfelelő kérővel minden makrancos hölgy megszelídíthető, asszonyom."

"- Mindenki kap sütit. Kivéve Jamie-t. – Lola úgy mondta ki a nevét, mintha méreg lenne. – Neki nem jár, mert azt mondta, nem szereti az édességet.
– Ami szentségtörés – mondták kórusban az ikrek."

"- Tíz fontba fogadok veled, hogy valaki bele fog esni a medencébe - mondta Lottie.
Jamie továbbra is merev arccal meredt a vízre, és a fogát csikorgatta, miközben az orrán keresztül forró levegőt fújt ki.
- Húsz font, ha belelököm valamelyiket."

"A szíve összevissza zakatolt. Biztos volt benne, hogy a kis titka nem fog gondot okozni. Hiszen mi lehet a legrosszabb, ami történhet?"

"- És mit tanít ez a történet? - kérdezte.
- Hát... - Lottie leszegezte a pillantását, és zavarba jött a választól. - Azt mutatja, hogy a hűségben erő lakozik."

"A világ néha nagyon hangos tud lenni, és az emberek, miközben igyekeznek a saját hangjukat hallatni, végül némaságra ítélhetnek olyanokat, akiknek tényleg szükségük lenne arra, hogy beszéljenek."

"Jamie arca egy pillanatra kifejezéstelenné vált, mintha az egész addigi életét megkérdőjelezné, majd elnevette magát. Szívből és őszintén nevetett; hangja felmelegítette a lányt, és Lottie rájött, hogy most először látja nevetni."


2019. április 7., vasárnap

Lucy Strange - A ​világítótorony legendája

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.





Író: Lucy Strange
Cím: A ​világítótorony legendája
Eredeti cím: Our Castle by the Sea
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 336
Téma: 2. világháború, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!
Alapvetően nem olvasok történelmi regényeket, vagy olyanokat, amik régi időkben játszódnak (persze azért van kivétel, hiszen az egyik kedvenc könyvem az Abigél, ami szintén a második világháború idején játszódik), nem tudom megmagyarázni miért van így, hiszen jó néhány túltesz a mai regényeken. A fülszöveg rövid, de mégis felkelti a kíváncsiságot, így hát most erről a könyvről hoztam egy kis értékelést.

A könyv 336 oldalas, tehát nem nevezhető annyira hosszúnak, ennek ellenére kíváncsi voltam, hogy mennyi idő alatt sikerül elolvasnom. A cél 2 nap volt és ha most ezt a bejegyzést olvasod, akkor sikerült abszolválni a tervet. Hatalmas pacsi nekem.
Na tehát hatalmas lendülettel és elhatározással kezdtem neki a könyvnek, hogy minél hamarabb elolvassam, és bíztam abban, hogy a történet is elősegíti a gyors haladást.

Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire tetszik a borító, és a lapokon lévő rajzok, ábrák. Hihetetlen mennyire fel tudja dobni a könyvet egy-egy jól elhelyezett minta. Tehát ezért már jár egy plusz pont, hiszen tényleg nagyon tetszenek, és meg is fordult a fejemben, hogy milyen jól ki lehetne őket színezni, de persze soha nem tennék ilyet!

Főszereplőnk Petra egy fiatal lány, akinek az átlagos életét felborítja a 2. világháború kitörése.
Mindannyian tanulunk erről a történelmi eseményről az iskolában, de szerintem teljesen más, amikor egy teremben ülünk, és a tanár ledarálja az anyagot, amit tudni kell, tele évszámokkal, személyekkel és helyszínekkel, mint amikor valakinek a szemén, a gondolatain keresztül ismerjük meg a helyzetet. Persze az utóbbi esetben csak az adott illető ismeretit tesszük magunkévá, és a nagy egészről nem kapunk képet, de valahol számomra többet jelentett, hogy a könyv segített elképzelni, hogy érzelmileg milyen hatást vált ki a háború. Nyilván teljesen csak azok tudják, akik átélték, de így olvasva egy kicsit beleláthattam.

Kicsit féltem, hogy mennyire lesz szomorú, és hogy mi lesz a vége a történetnek, de kíváncsian vártam mit is tartogat számomra a könyv. Egyes részeknél mosolyogtam, másoknál a hideg rázott, és bizony volt, hogy könnybe lábadt a szemem, hiszen voltak elképzeléseim arról, hogy mit is tartogat a jövő szereplőink számára.

Az elején minden nyugodt, egy békés család mindennapjait követhetjük nyomon, aztán szépen lassan beszivárog a faluba és a család életébe a háború, és elkezdi bomlasztani azt. Ahogy haladunk a történetben egyre jobban megmutatkoznak a jelek, és egyszer csak ott tartunk, hogy minden a feje tetejére áll, és nem tehetnek semmit a szereplők, csak elfogadják a sorsot és próbálnak túlélni. Az egész könyv játék az érzelmekkel, szerintem megviseli az embert, legalábbis engem mindenképpen.

Nem voltunk a háború sűrűjében, de a szele elérte a kis falut és hatalmas változást hozott mindenki életébe. Sorra jönnek a katasztrófák Pet életébe, amiket nehezen dolgoz fel a kislány, de mégis próbál erős maradni, és a végsőkig bízik abban, hogy minden rendbe jön.

Szerintem nagyon összetett az egész könyv, értelmileg és cselekményileg is, sok minden történik, amin elgondolkodhat az ember. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a regény, hihetetlen mennyire jól sikerült megírnia az írónőnek. Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a komolyabb hangvételű könyveket, és azoknak akik szeretnének egy jót olvasni.