Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Író: Jennifer L. Armentrout
Eredeti cím: Obsidian
Cím: Obszidián
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Sorozat: Luxen 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Földönkívüli, Romantikus

Évekkel ezelőtt olvastam először a könyvet, és imádtam, azóta többször is újraolvastam már. A sorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy könyvmollyá váltam, hiszen pozitív élményt hagyott maga után. Ugyan újraolvasás nélkül is megtudtam volna írni ezt a bejegyzést, de úgy gondoltam mégis jobb lesz feleleveníteni az eseményeket, és azért kíváncsi voltam most 20 éves fejjel milyennek látom az írónő által megalkotott világot, karaktereket.

Már az első oldalon szemet szúrt, hogy magyarul milyen jól összejött Katy könyves blogjának, és a település nevének a csengése. Katy Kattant Könyvkuckója és Ketterman. Mennyi k és t, bár ez lehet csak számomra olyan nagy dolog, más csak nevet rajta, de azért nekem tetszett. A másik az a hősnőnk póló felirata, ami büszkén hirdeti: "Az én blogom jobb, mint a te vlogod."

Szerintem, ezt a két dolgot össze sem lehet hasonlítani. Teljesen más, egy kamerába beszélni, felvállalva a véleményeddel a hangodat és az arcodat is, mint a monitor előtt ülve leírni a gondolataidat. Nekem nem lenne bátorságom az előbbit csinálni, ugyan az elején az utóbbival is akadtak problémáim, de azóta már megszoktam a helyzetet, bár azért még néha (na jó, elég gyakran) vannak kétségeim, amiket igyekszem legyőzni.

Visszatérve a könyvre a történet kiindulási pontja az, hogy Katy és az anyukája új helyre költözik, ahol szinte azonnal megismerkedik a bunkó, de hihetetlenül helyes Daemon Blackkel. Már a legelső pillanatban összevesznek, tehát mondhatjuk, hogy nem igazán indul harmonikusan a kapcsolatuk, de hát mind tudjuk, hogy mi lesz a vége, elvégre totálisan kiszámítható a könyv, már ami a romantikus szálat illeti.

"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

A történet eleje teljesen átlagos, gyakran találkozunk hasonló szituációkkal más romantikus könyvekben is, ám, mint ahogy a fülszövegből kiderül, hősünk, Daemon és bagázsa földönkívüliek. Ezzel kapott is egy kis csavart, az amúgy teljesen hétköznapi, és klisés alapötlet. Elvégre sokkal érdekesebb egy ember-idegen kapcsolata, és több lehetőség is van benne. Az írónő pozitív színben igyekezett feltüntetni E.T-t. Elvégre mindenki jobban örül Daemon kockáinak, mint az előbb említett lény kinézetének. Ezt a folyamatot Stephenie Meyer ötletéhez tudnám hasonlítani. Ő is gondolt egyet, és ettől az emberek nem egy vérszívó, napon elégő szörnyeteget látnak lelki szemeik előtt, ha meghallják a vámpír szót, hanem egy napfénytől csillogó, kulturáltan táplálkozó, gyönyörű teremtményt. Ugye mennyivel barátságosabb az utóbbi felállás?

Tehát adott egy tökéletes lény, aki először egy totális nagy bunkó, de aztán kezdjük megismerni, és kiderül, hogy ez csak egy védekező mechanizmus, így próbálja távol tartani magától az embereket. Hát a terve Katy-n nem működik, amihez sokban hozzájárul, hogy a húga Dee, mindenképpen össze akar barátkozni a lánnyal. Aztán egy baleset miatt, már ha akarnák sem szabadulhatnak meg tőle, a védelme érdekében egyre közelebb kerül a testvérekhez, ami még több bonyodalmat szül.

Természetesen a képletből az ellenség sem maradhat ki, így hőseinknek nem csak az érzelmekkel, de velük is meg kell küzdeni, valamint a múlttal is, ami mint egy éles kard lebeg a fejük felett.

A történet során a kis csipet csapattal sok minden történik, eseménydús a könyv, így az olvasó sem unatkozik közben. Lesznek karakterek, akiket megszeret és olyanok is akiket megutál, vannak idegesítő pillanatok, amikor az ember azt mondja ennyi elég volt belőle, de ha nem adja fel, akkor a végén azt fogja mondani, hogy azért összességében nem is volt rossz. Évekkel ezelőtt szerettem, most már nem érzek akkora szerelmet, de még mindig, azt mondom, hogy bántam volna, ha ez az élmény kimaradt volna az életemből.

Read More

Róbert Katalin - Kezdjetek el élni!

Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Író: Róbert Katalin
Cím: Kezdjetek el élni!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Romantikus, LMBT

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 

A bejegyzés nyomokban SPOILERT tartalmaz!

Már volt szerencsém olvasni az írónőtől a Szelídíts meg című regényét, ami teljesen levett a lábamról, így boldogan és reményekkel telve kezdtem neki a könyvnek.

A borítón egy óra található, ami jelképezi az idő múlását, ami a történetben is fontos szerepet játszik.

A történetnek mondanivalója van, és fontos, mindenki fejében megforduló gondolatokat boncolgat. Mit tennénk, ha rájönnénk, hogy rosszul döntöttünk? Ha nem elég az, ami most van, hanem többre vágyunk? A megszokott biztonságot elcserélnénk egy bizonytalan, de szebbnek tűnő álomért? Döntések. Ezt választanám, ha egy szóval le kellene írnom a lényeget. Legyen ez múltbéli, vagy jövőbeli, tervezett, vagy spontán, a döntéseinknek mindig következményei vannak, amiket lehet csak évek múlva érzünk. Ezek a következmények lehetnek pozitívak, de negatívak is.

Főhőseinknek nehéz döntéseket kell meghozni, ám a lavinát Marci "eltűnése" indítja el. Csak egy üzenetet hagy hátra, amit senki nem ért.

"Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem."

Mindenki erősen gondolkodik, hogy mi történhetett, és hova tűnhetett, de sajnos a probléma soha nem egyedül jön, az túl egyszerű lenne, így egyenként személyes komplikációk is fellépnek.

Margó, Marci anyukája egyre rosszabbul érzi magát a bőrében és hazásságában, már semmi sem úgy működik, mint régen. Csak a gyerekei tartották vissza attól, hogy véget vessen ennek a kapcsolatnak, de mivel mind a ketten kirepültek a szülői házból, így már nem látja semminek értelmét. Kezd rájönni, hogy talán nem érte meg feláldozni a boldogságát a gyerekeiért, akik, ezt nem becsülik meg.

Barka, más néven Barbi, Marci felesége élvezi a munkáját. Fogjuk rá, hogy elégedett a házasságával is, de érzi, hogy valami nincs rendben, ezt férje eltűnése is bizonyítja. Ám egy váratlan tényező mindent megváltoztat. A kérdés csak az, hogy milyen kompromisszumot sikerül kötni a párnak, ha egyáltalán sikerül.

Vencel, a meleg barát, aki jól érzi magát a bőrében az esetek többségében, de hiába dolgozik évek óta a munkahelyén egyszerűen nem tud feljebb lépni a ranglétrán, mivel ahhoz diploma kell, ami neki nincs. Ekkor már bánja, hogy annak idején otthagyta az egyetemet, de akkor nem volt összeegyeztethető a tanulás és a munka, majdnem ráment a maximalizmusára, aminek az lett a vége, hogy abbahagyta a tanulást.

Zsófi, a fiúk jó barátja egy külön kategória. Nem igazán találja a helyét a világban, és mivel nem kaphatja meg, azt akit szeretne elég különös módon próbálja betölteni az űrt a szívében. Őszintén szólva ő volt a legellenszenvesebb az egész társaságban. Férjeket elcsábítani majd összebarátkozni a feleségekkel eléggé morbid, és furcsa dolog. Szerintem elkelt volna neki egy nagyon jó pszichológus.

És végül Marci, aki az egész probléma kreálója. Egész életében a feljebbjutást, az előrehaladást kergeti, így amikor lehetőséget kap, hogy külföldön dolgozzon nagyon boldog lesz, ám felesége miatt ez meghiúsul, de pár évvel később, már nem számít Barka véleménye. És sajnos a könyv végére annyira ellenszenvessé vált a viselkedése, hogy szinte nem is bírtam elviselni, és legszívesebben fejbe vágtam volna egy péklapáttal, hogy hahó, ez nem csak rólad szól, élnek rajtad kívül mások is a világon!

Ugrálunk az időben, néha a jelenről olvashatunk, ám pár rész erejéig belepillanthatunk a múltba, így válaszokat kapunk a miértekre és a hogyanokra.  Összességében egy érdekes könyv, ami elgondolkodtatja az embert, és rávilágít, hogy hiába tűnik valami logikusnak, vagy egyszerűnek az nem feltétlen az, és hogy nem egyszerű a felnőtté válás.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb témájú könyveket, ez ne ijesszen meg senkit, ugyan nem fogsz hangosan nevetni, de sírni sem fogsz rajta, de határozottan másképp fogsz látni bizonyos helyzeteket.

Read More

Csendes Nóra - Zápor utca

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.
Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.
Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?
Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!
Író: Csendes Nóra
Cím: Zápor utca
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 382.
Téma: Young Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak, és Csendes Nórának, hogy megírta, ezt a nagyszerű történetet. 

Elég régóta szemezek ezzel a könyvvel, de eddig nem igazán volt kedvem, alkalmam közelebbről is megnézni, ami nagy hiba volt. Őszintén szólva nem igazán találom a szavakat, amik leírnák, azt amit most érzek. Azt sem tudom, hogy kezdjek neki, hogy építsem fel, nehogy kimaradjon valami.

A legegyszerűbb talán az, ha a borítóval kezdem. Egyszerű, de nagyszerű, nincs túlcicomázva, kellemes látvány a szemnek, és illik a történethez, teljesen átadja a mű hangulatát, és ezt tényleg így gondolom. 

A fülszöveg igazán rejtélyesre sikeredett, megtudhatjuk, hogy két szálon fut a cselekmény, ami önmagában nem szokatlan, ami viszont felkeltette az érdeklődésemet, az, hogy ötven év különbség van az események között, és valami úton módon, összekapcsolódnak. És hát mivel romantikus regényről beszélünk egyértelműen az én könyvem, ezt már ránézésre éreztem, de akkor még fogalmam sem volt mennyire igazam volt. 

Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba, de rögtön az első oldalon megtorpantam. Kikerekedett szemekkel néztem a sorokat, és hitetlenkedve pislogtam. Már ez a pár bekezdés megalapozta a viszonyomat a könyvvel. A stílus, a fogalmazásmód egyszerűen levett a lábamról, és ez az érzés végig elkísért. Kár lett volna veszni hagyni egy ilyen jó történetet, és egy ilyen tehetséges embert, örülök neki, hogy megnyerte a IV. Aranymosás Irodalmi Válogatót, megérdemelte. 

A stílus megfogott innentől kezdve, csak az volt a kérdés a cselekmény megtart-e. A válaszom egy hatalmas igen. Már maga az alap ötlet is érdekes, hiszen ha belegondolunk a fiatal az fiatal, akár 2018-ról, akár az 1960-as évekről beszélünk. Nyilván nem teljesen ugyanolyanok, de sokban hasonlítanak, ahogy a könyv is bemutatja. 

Történetünk egyik főszereplője Bogi, akinek a mindennapjait, problémáit a naplóján keresztül ismerhetjük meg. Az első naplóbejegyzés Június 20-án íródott, itt megtudjuk, hogy nyaralni készül a család, de az előző évektől eltérően idén társaságot is kapnak a Sárai és a Hámori család személyében. Egy kicsit tart tőle, hogy milyen is lesz így a nyaralás, de egyben várja is. Természetesen a konfliktusok, súrlódások megvannak, elvégre egy rakás idegen van összezárva napokig. Azért nem lett katasztrófa, senki nem ölt meg senkit, és azt kell mondjam ez a rész lett a kedvencem, az elejétől a végéig.
A leírások nagyon jól sikerültek, az érzelmek teljesen átjöttek, és olyan hitelesen volt elmesélve minden, hogy tényleg azt éreztem, hogy én is ott vagyok a szereplőkkel. Bogi ezen a nyáron megismeri az első szerelmet, minden szépségével és bánatával együtt.

Ez igaz másik főszereplőnkre is, akiről először csak annyit tudunk, hogy egy faluban lakik a családjával, ám az ő élete is megváltozik, amikor megismerkedik Sámuellel, aki a nyárra jött a fővárosból. A kapcsolatuk pusztán plátói lehet, hiszen a lány szülei féltik a család jó hírét. Ám ez a szerelem Budapesten sem teljesedhet ki, ilyen-olyan okok miatt.

Mind a két cselekményszálban a fővárosba való költözés jelentette a fordulópontot, ettől minden megváltozik. A lányok elszakadnak a családjuktól, az ismert környezettől, és belecsöppennek egy teljesen ismeretlenbe, szinte egyedül. Meg kell birkózniuk a honvággyal, magánnyal, és a szerelem kihívásaival.

Összességében imádtam a könyvet, még ha a végével nem is vagyok megelégedve, nem erre számítottam, és még annyi megválaszolatlan kérdésem maradt, ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki szeretné átélni/újraélni az első szerelem minden csodálatos, és kevésbé csodálatos pillanatát.

Read More

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai

A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját…


Író: Laini Taylor
Cím: Vér és csillagfény napjai
Eredeti cím: Days of Blood and Starlight
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 376.
Sorozat: Füst és csont leánya 2.
Téma: Romantikus, Fantasy

Körülbelül egy hónapja olvastam a sorozat első kötetét, és nagyon megtetszett. Abban a bejegyzésben meg is említettem, hogy el fogom olvasni a második részt is, amit most megtettem. A stílus, a cselekmény, a szereplők ugyanúgy elvarázsoltak, mint először. Régi szereplők mentek és újak jöttek, van akit sajnáltam és van olyan is akiért a szívem szakadt meg. De kezdjük is az elején.

A borító hasonló, mint az első résznél, ám itt a kék helyett a piros a domináns szín utalva a címben megjelenő vér szóra. Egyszerű, de praktikus, nem igazán lehet róla ódákat zengeni, de azért elfogadható.

Történetünk abban a világban folytatódik, amibe betekintést nyerhettünk, ám még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, nem csak az olvasóban, hanem a szereplőkben is. Egy olyan háború részesei vagyunk, aminek szerintem senki nem tudja a valódi okát, célját, de mindenki szenved. Egyre többen és többen ébrednek rá arra, hogy talán soha nem lesz vége a harcnak, katonák és közemberek is, hiszen mást sem látnak, csak halált és pusztulást. A történelem órák során sokszor hallottam, hogy a háborúknak nincsenek győztesei, csak olyanok, akiket kevesebb veszteség ért. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, amúgy sem vagyok híve az erőszaknak, de ez túltesz mindenen.

Visszatérve a könyvre ugyan nagyobb szerepet kapott a háború, mint az első részben, de szerelmeseinket sem hanyagolták el teljesen. Elváltak útjaik, és fogjuk rá, hogy mindenki visszatért oda ahova kellett. Ez leginkább Akivára igaz, bár ő is egyre inkább azt érzi, hogy nem ez az a hely, ahol lennie kell, de nem lázadozhat, ha életben akar maradni. Karou élete drasztikus módon megváltozott, nem igazán volt más választása, ám ahogy társa úgy ő is egyre tisztábban lát, rájön, hogy az élet nem fekete vagy fehér, és amit eddig tapasztalt az nem teljesen egyezik a valósággal.
Mind a ketten megvívják a saját csatáikat, mert nem tehetnek mást, és közben bíznak, egy szebb jövőben, ami talán soha nem jön el.

Ahogy már megszokhattuk több szálon fut a cselekmény. Karou, Akiva, Zuzana és Mik, valamint néhány új szereplő szemén keresztül mindenhova bepillantást nyerhetünk. Emiatt változatosabb az egész regény, attól függetlenül, hogy az eleje kicsit döcögős. Történnek dolgok természetesen, amik kicsit lendítenek rajta, de összességében nincsenek akkora jelenetek, amikre azt mondhatnánk, hogy igen, na ez már valami, és ha visszaemlékszem a könyvre, ez tuti eszembe fog jutni.

Az egész könyv lassú folyású. Olvastatta magát, de nem igazán volt olyan, hogy izgultam volna, hogy na akkor most mi fog történni. Persze érdekelt, hogy mi lesz a vége, és hogy akkor ki is győz, vagy ki talál ki jobb dolgot, de annyira nem hozott lázba, hogy ne tudjak elszakadni a könyvtől.
A sorozat első része valahogy jobban tetszett, mozgalmasabb volt ehhez képest, aminek örülök, hogy ahhoz képest gyorsan haladtam az olvasásával, tehát ez már plusz pont. A másik, hogy a könyv tele van érzelmekkel, amiket az író hitelesen közvetít, tényleg azt éreztem néha, hogy legszívesebben együtt sírnék a szereplőkkel, vagy odamennék, megölelném őket, és azt mondanám, hogy minden rendben lesz. Másokat pedig, egy péklapáttal csaptam volna agyon, legyen az szárnyas vagy szárny nélküli lény.

A rosszfiúkon kívül mindenkit szerettem, bár mondjuk a karakterek nagy része ölt már, ami nem meglepő tekintve, hogy katonák. És itt jön a képbe, hogy aki parancsra öl ugyanolyan gyilkos-e, mint aki önszántából. Ez nyilván egy olyan helyzet, hogy te ölsz, vagy téged ölnek meg. Nem egy könnyű helyzet, így inkább ebben az esetben azokat tekintem rossznak, akik élvezetüket lelik az öldöklésben, mint a szeráfok császára Joram, és annak öccse Jaek, vagy éppen a kimérák vezetője Thiago.

Olvasás közben végig éreztem egy kis szomorúságot, valahogy az egész hangulat olyan nyomasztó volt, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni, mégis azt kell mondanom, hogy nem volt rossz történet, mindenképpen megéri elolvasni, ezért bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a sorozat első része, hiszen a meglepetés ennek a könyvnek a végén sem marad el.

"Miért nem hagynak békén minket?, szerette volna kiáltani, de nem tette. Tudta, hogy a világ háborúi szörnyűbbek, semhogy megérthetné őket, és az ő élete sem fontosabb a világ rendjében, mint ezek a lepkék és szitakötők a fénypászmáikban." 

 

Read More

Nicola Yoon - A Nap is csillag

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?
Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.
Író: Nicola Yoon
Eredeti cím: The Sun is Also a Star
Cím: A Nap is csillag
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 364.
Téma: Romantikus, Young Adult

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak! 

Ami legelőször felkeltette a figyelmemet az a gyönyörű borító. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra. Színes, egyszerű, és vidám hangulatot áraszt.

Az előszó eléggé elvontra, filozofikusra sikerült. Egy egyszerű dolgot, mint az almáspite sütése olyan bonyolulttá varázsolja pár szóval, mint az atomfizika.
A második oldalon dőlt el, hogy ha törik, ha szakad el fogom olvasni, ezt a könyvet. És hogy mivel érte el az írónő, hogy ilyen hamar, ilyen határozott döntést hoztam? Azzal, hogy Daniel koreai származású. Tudom ez így egy "kicsit" nevetségesen hangzik, de mostanság teljesen rá vagyok függve a koreai dolgokra, legyen az sorozat, zene és most pedig már a könyveket is beállíthatom a sorba, legalábbis ezt biztosan. :D

A két főszereplő Natasha és Daniel, ám rajtuk kívül még számos ember életébe belepillanthatunk, valamint külön részek vannak bizonyos dolgok megmagyarázására. Ezek miatt tagoltnak éreztem a könyvet, nem tudtam belemerülni a cselekménybe, mert valami mindig kizökkentett.

A fő probléma Natasháék családjának kitoloncolása Amerikából vissza Jamaicába. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy hősnőnk, azért harcol, hogy ez ne történhessen meg, ami nem egy sétagalopp, és nagyon kikezdi a lány idegeit.

Daniel családjánál sincs ám minden rendben, a szülői elvárások nagyon megnehezítik az életét. Aztán egy furcsa véletlennek vagy a sorsnak köszönhetően találkozik Natashával. Mondhatnám, hogy ezután indulnak be az események, de akkor hazudnék. Ezután sem történik semmi eget rengető dolog. Elmélkednek az univerzumon és olyan dolgokon, amikhez cseppet sem konyítok, aztán a nagy elmélkedések közepette, rájönnek hogy a szerelemről teljesen másképp gondolkodnak, és akkor kezdetét veszi a kísérlet.

Azt gondoltam ez a kísérlet nagyobb hangsúlyt kap, de pár kérdéssel le is tudták az egészet, ezt kicsit sajnáltam, szívesen olvastam volna erről többet.  De hát főszereplőinknek dolga volt, így elváltak útjaink, mi pedig drukkolhatunk, hogy mikor találnak ismét egymásra, ami egyértelműen meg fog történni, de addig is még több szereplő háttérsztoriját ismerhetjük meg, nehogy valakiről vagy valamiről ne értesüljünk. (Kár, hogy írásban nem megy át az irónia.) A nagy viszontlátás pár oldal múlva be is következik. Azta micsoda izgalmak ugye?

Az első pár mondatban megemlítettem, hogy az előszó elég filozofikusra sikeredett, ez a könyv végére sem változott, az egész történetet átitatta egy kis filozofikus szemléletmód.
Natasha mindent tudományosan akar megmagyarázni, Daniel hol a sorsnak, hol Istennek tulajdonítja az eseményeket, ebből alakul ki a civódásuk nagy része, hiszen próbálják meggyőzni egymást a saját igazukról. Hősnőnk magyarázatai eléggé idegesítettek, jó, rendben a tudományos elméletek nem egy könnyen emészthető, magyarázható dolgok, de mikor már ötödszörre olvastam ezeket a falra tudtam volna mászni tőlük.

A könyv pozitívuma, hogy a rasszizmus kérdésével, tényével foglalkozik. Hétköznapi, valós esetekkel mutatja be, hogyan nyilvánul meg, milyen hatása van, és milyen hatásai lehetnek. Mivel Daniel koreai-amerikai, ami annyit jelent, hogy koreai, de Amerikában született, Natasha pedig Jamaicában jött a világra, de nyolc éves kora óta Amerikában él, ezért mind a két szereplő tapasztalta már a rasszizmust ilyen, olyan formában. Ugyan az írónő, ezt is kicsit befejezetlenül, kihasználatlanul hagyta. Persze az ember megérti, hogy nem könnyű egy ilyen témáról, érthetően és hitelesen beszélni, de örültem volna, ha kicsit jobban előtérbe kerül, ha már egyszer egy ilyen témába vágta a fejszéjét.

Összességében kicsit csalódott vagyok, többet vártam, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, de ezt sikerült. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, az ember kicsit elmerenghet közben az említett dolgokon, de engem személy szerint annyira nem varázsolt el.

Idézetek:

"De nem vagyok cinikus. Realista vagyok. Jobb olyannak látni az életet, amilyen, mint olyannak, amilyennek szeretnénk, ha lenne. A dolgok nem okkal történnek. Csak úgy megtörténnek."

"Úgy tűnik, egy örökkévalóság telt el azóta, hogy a világ közepének tartottam. Valamiféle egzotikus bolygónak, amelynek én vagyok a kedvenc holdja. De valójában nem bolygó, csak egy halott csillag utolsó, halvány fénye."

"-Persze, de miért nincs több vers például a Napról. A Nap is csillag, ráadásul a legfontosabb csillagunk. Ez önmagában megérdemel egy-két verset."

 

Read More