Nicola Yoon - A Nap is csillag

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?
Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.
Író: Nicola Yoon
Eredeti cím: The Sun is Also a Star
Cím: A Nap is csillag
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 364.
Téma: Romantikus, Young Adult

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak! 

Ami legelőször felkeltette a figyelmemet az a gyönyörű borító. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra. Színes, egyszerű, és vidám hangulatot áraszt.

Az előszó eléggé elvontra, filozofikusra sikerült. Egy egyszerű dolgot, mint az almáspite sütése olyan bonyolulttá varázsolja pár szóval, mint az atomfizika.
A második oldalon dőlt el, hogy ha törik, ha szakad el fogom olvasni, ezt a könyvet. És hogy mivel érte el az írónő, hogy ilyen hamar, ilyen határozott döntést hoztam? Azzal, hogy Daniel koreai származású. Tudom ez így egy "kicsit" nevetségesen hangzik, de mostanság teljesen rá vagyok függve a koreai dolgokra, legyen az sorozat, zene és most pedig már a könyveket is beállíthatom a sorba, legalábbis ezt biztosan. :D

A két főszereplő Natasha és Daniel, ám rajtuk kívül még számos ember életébe belepillanthatunk, valamint külön részek vannak bizonyos dolgok megmagyarázására. Ezek miatt tagoltnak éreztem a könyvet, nem tudtam belemerülni a cselekménybe, mert valami mindig kizökkentett.

A fő probléma Natasháék családjának kitoloncolása Amerikából vissza Jamaicába. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy hősnőnk, azért harcol, hogy ez ne történhessen meg, ami nem egy sétagalopp, és nagyon kikezdi a lány idegeit.

Daniel családjánál sincs ám minden rendben, a szülői elvárások nagyon megnehezítik az életét. Aztán egy furcsa véletlennek vagy a sorsnak köszönhetően találkozik Natashával. Mondhatnám, hogy ezután indulnak be az események, de akkor hazudnék. Ezután sem történik semmi eget rengető dolog. Elmélkednek az univerzumon és olyan dolgokon, amikhez cseppet sem konyítok, aztán a nagy elmélkedések közepette, rájönnek hogy a szerelemről teljesen másképp gondolkodnak, és akkor kezdetét veszi a kísérlet.

Azt gondoltam ez a kísérlet nagyobb hangsúlyt kap, de pár kérdéssel le is tudták az egészet, ezt kicsit sajnáltam, szívesen olvastam volna erről többet.  De hát főszereplőinknek dolga volt, így elváltak útjaink, mi pedig drukkolhatunk, hogy mikor találnak ismét egymásra, ami egyértelműen meg fog történni, de addig is még több szereplő háttérsztoriját ismerhetjük meg, nehogy valakiről vagy valamiről ne értesüljünk. (Kár, hogy írásban nem megy át az irónia.) A nagy viszontlátás pár oldal múlva be is következik. Azta micsoda izgalmak ugye?

Az első pár mondatban megemlítettem, hogy az előszó elég filozofikusra sikeredett, ez a könyv végére sem változott, az egész történetet átitatta egy kis filozofikus szemléletmód.
Natasha mindent tudományosan akar megmagyarázni, Daniel hol a sorsnak, hol Istennek tulajdonítja az eseményeket, ebből alakul ki a civódásuk nagy része, hiszen próbálják meggyőzni egymást a saját igazukról. Hősnőnk magyarázatai eléggé idegesítettek, jó, rendben a tudományos elméletek nem egy könnyen emészthető, magyarázható dolgok, de mikor már ötödszörre olvastam ezeket a falra tudtam volna mászni tőlük.

A könyv pozitívuma, hogy a rasszizmus kérdésével, tényével foglalkozik. Hétköznapi, valós esetekkel mutatja be, hogyan nyilvánul meg, milyen hatása van, és milyen hatásai lehetnek. Mivel Daniel koreai-amerikai, ami annyit jelent, hogy koreai, de Amerikában született, Natasha pedig Jamaicában jött a világra, de nyolc éves kora óta Amerikában él, ezért mind a két szereplő tapasztalta már a rasszizmust ilyen, olyan formában. Ugyan az írónő, ezt is kicsit befejezetlenül, kihasználatlanul hagyta. Persze az ember megérti, hogy nem könnyű egy ilyen témáról, érthetően és hitelesen beszélni, de örültem volna, ha kicsit jobban előtérbe kerül, ha már egyszer egy ilyen témába vágta a fejszéjét.

Összességében kicsit csalódott vagyok, többet vártam, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, de ezt sikerült. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, az ember kicsit elmerenghet közben az említett dolgokon, de engem személy szerint annyira nem varázsolt el.

Idézetek:

"De nem vagyok cinikus. Realista vagyok. Jobb olyannak látni az életet, amilyen, mint olyannak, amilyennek szeretnénk, ha lenne. A dolgok nem okkal történnek. Csak úgy megtörténnek."

"Úgy tűnik, egy örökkévalóság telt el azóta, hogy a világ közepének tartottam. Valamiféle egzotikus bolygónak, amelynek én vagyok a kedvenc holdja. De valójában nem bolygó, csak egy halott csillag utolsó, halvány fénye."

"-Persze, de miért nincs több vers például a Napról. A Nap is csillag, ráadásul a legfontosabb csillagunk. Ez önmagában megérdemel egy-két verset."