Marissa Meyer - Cinder

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Író: Marissa Meyer
Cím: Cinder
Eredeti cím: Cinder
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Holdbéli krónikák 1.
Oldalszám: 448
Téma: Fantasy, Sci-Fi

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Már többször szóba került, hogy el kellene olvasnom a regényt, de eddig nem igazán volt meg hozzá a hangulatom, kedvem, ezért mindig halogattam. Most viszont eljött az alkalom, hogy abba hagyjam a halogatást.

Nagyon sok jót hallottam a sorozatról, az írónőről. Magam is megtapasztalhattam, hogy Marissa milyen jól ír köszönhetően a Heartless című regényének. Bíztam benne, hogy most sem kell csalódnom, és egy olyan regényt kapok, ami izgalmas, magával ragadó és kicsit kiragad a mindennapokból.

A fülszöveget olvasva nagyon megörültem, hogy Hamupipőke történetét egy más, modernebb felfogásban, feldolgozásában olvashatom. Az eredeti történetet szeretem és ez is nagyon érdekesnek hangzik, és sugározza az egyediséget is.

Főhősünk Cinder egy kiborg, aki híres műszerész tehetségéről, így találkozik Kai herceggel, aki a segítségét kéri. Persze hősnőnk meglepődik, hogy mit is keres a herceg pont az ő kis boltjában, ám hamar megtudja, és innentől kezdenek érdekessé válni a dolgok. Ahogy már kiderült a fülszövegből a történet során számos párhuzamot találhatunk a Hamupipőke című mesével.

Az elején semmi extra nem történik, ezért naivan azt hisszük ez a jövőben is így marad, és kapunk egy könnyed romantikus sztorit egy kis plusszal kiegészítve, na hát ez nem igaz. Tény, hogy lassan indulnak be az események, de ez inkább  bevezetés, egy kis segítség, hogy megértsük a világot, ráhangolódjunk a történetre, és jobban be tudjuk majd fogadni a nagy bummot, ami később következik be.

Fokozatosan egyre több mindenre derül fény, és a váratlan fordulatokat sem kell nélkülöznünk. Cinder számos meglepetést tartogat, olyat is amiről ő maga sem tud, csak később szembesül ezekkel, de szerintem nagyon jól boldogult ezekben a zavaros és veszélyes helyzetekben, és azt kell mondanom megmaradt "embernek" mindvégig. A többiek és a bolygó jövőjét nézte, és nem vezették önös érdekek. Számomra ő egy nagyon pozitív és szerethető karakter volt. Nem volt egyszerű élete sohasem, de ezután még annyira sem lesz.

Másik főhősünk Kai herceg, aki szintén szimpatikus volt, és annak ellenére, hogy manipulálni próbálták, és gyakorlatilag zsarolták a népe jövőjével, igyekezett helyesen dönteni, mérlegelt, és megpróbált úgy dönteni, hogy neki is és mindenki másnak is jó legyen, még akkor is ha kemény ostrom alatt állt érzelmileg, aztán hősnőnk rendesen össze is zavarja a fejét.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő leírta az eseményeket, a helyszíneket és a körülményeket is, így tényleg teljes képet kaphatunk a történetről, és egy olyan világba kerülünk, ahol a lehetetlen is lehetséges. Egyrészt vártam, hogy vége legyen a könyvnek, és megtudjam mi lesz hőseinkkel, de másrészt nem akartam, hogy befejeződjön. Szerencsémre egy sorozatról beszélünk, így valamennyire megnyugodtam. Bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szereti az ilyen típusú regényeket, én biztosan el fogom olvasni a sorozat többi részét is.

Read More

A. M. Aranth - Oculus

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Író: A. M. Aranth
Cím: Oculus
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 420.
Téma: Disztópia, Sci-Fi, YA

Nagyon sok jót hallottam az Oculusról, így nem is volt kérdés, hogy bizony nekem is el kell olvasnom, hát jó sokáig tartott mire eljutottam eddig. Az idei könyvfeszten a nullárról elmozdulva, hozzájárultam a sikerhez, hiszen beszereztem a könyvet, ezt már pozitívumként könyvelhetjük el, attól függetlenül, hogy egy sort sem olvastam el belőle. Most 5 hónappal később büszkén kijelenthetem, hogy mission complete! Igen, végre befejeztem, és meg kell mondanom, hogy eddigi életem egyik legelgondolkodtatóbb könyve került a polcomra.

Holló-Vaskó Péter olyat alkotott, amire nagyon kevesen képesek, és itt a külföldi írókra is gondolok, hiszen egy egészen egyedi és különleges történetet hozott létre, ami megragadja az olvasót, és el sem engedi. Olyan irányba indította el az agyunkat, és olyan gondolkodni valót adott, amin normál esetben eszünkbe sem jutna elmerengeni. És ha már az Oculusról beszélünk fogalmazhatnánk úgy is, hogy felnyitotta a szememet.

Történetünk főhősei Truth Dunn, és Aoibheann Kane, plusz egy-két fő, akiről alig tudunk valamit, sőt szinte semmit, de talán bátran állíthatom, hogy ők azok, akik a háttérből irányítják a szálakat, és mi tudatlan olvasók, a végén meglepetten kapjuk fel a fejünket, amikor megtudjuk, hogy a jelentéktelennek tűnő személyek azok, akik a legnagyobb meglepetést okozzák.

A cselekmény Avalonon játszódik, nem a Földön, ezzel is egy kicsit szabadabbá válik minden, nincsenek meg azok a kötöttségek, elvárások amik ellenkező esetben meglennének. Az írónak nincs megkötve a keze, ha kék füvet akar, akkor bizony senki nem fog "fellázadni", hogyan is történhetett ez meg, és mennyire nincs valóságalapja a könyvnek. Ha az egész bioszférát megváltoztatja abba sem köthet bele senki, elvégre ez egy kitalált helyszín, és alig van köze az általunk ismert földi élethez. Azonban ez nem jelenti azt, hogy sokkal könnyebb dolga volt az alkotónak, elvégre ha valaki olyan merész dologra vállalkozik, hogy egy teljesen új világot épít fel, akkor bizony az alapoktól kell kezdeni, és nem dobálhat össze mindenféle dolgot, hogy ez így majd lesz valahogy, hiszen oda kell figyelnie, hogy amit elképzel/leír az hiteles, és nyomon követhető legyen, valamint a logikailag is rendben legyen. Ezt azonban úgy kell elérnie, hogy ne csak saját maga számára, hanem mindenki más számára érthető, és befogadható legyen.

Péternek sikerült megtalálni a kettő közötti vékony határvonalat. A világ amiben járunk teljesen logikus, megvannak benne a kellő elemek, reális az egész, nem érezzük azt, hogy ez vagy az hiányozna belőle, magyarul a rendszer tökéletesen működőképes, de mégsem érezzük azt, hogy "le van butítva". Az olvasó nem érzi azt, hogy tudatlannak, vagy éppen csekély felfogóképességűnek nézik, hanem azt tapasztalja, hogy igenis ott van az a szakkifejezés, ott van a probléma leírva "tudós" nyelven, és igenis elhiszik, hogy tudunk a sorok között is olvasni, és vagyunk annyira érettek, hogy a kapcsolatokat is átlássuk. Ugyan voltak részek (nyilván) amiket nem értettem, vagy legalábbis nem teljes egészében, mivel se biológus, se katona se tudós nem vagyok, ettől függetlenül az élmény ugyanaz maradt, és azért szépen el voltak magyarázva az események, a miértek, és a hogyanok is.
Jó érzés volt kicsit megtornáztatni az agyamat, a sok "egyszerű", mondanivalóval alig rendelkező könyv után (azért leszögezném, hogy ezek a könyvek sem voltak rosszak, sőt többségüket imádtam, de nyilván csak olvasni kellett őket, nem igényelt extra agyalást egyik sem).

Kicsit térjünk át a történet alapjára, hiszen ez a legfontosabb, a fő mozgatórugó. Avalon nem olyan szép és jó, ahogy azt elsőre feltételeznénk, ugyanis egy betegség megnehezíti az ott élő emberek életét. Egy amőba támadja meg a látóideget, emiatt az alany (bal)szerencséjétől függően életének egy bizonyos szakaszában elveszíti a látását, ez sajnos mindenkit elér, nincs rá gyógymód, magyarázat, semmi, ez csak van, és kész. Természetesen nem ennyiből áll az egész, vannak akik, azért dolgoznak, hogy megtalálják az ellenszert, a forrás okát, a megelőzést, bármit ami segít elkerülni, ezt a csúnya végzetet, azonban ez nem ennyire egyszerű, mint tudjuk sok olyan betegség létezik, amire egyelőre nincs gyógymód, de folyik a kutatás, a kísérletezés. Hát itt is ez a helyzet, ami viszont még jobban megnehezíti a helyzetet az, hogy a tudósokat sem kíméli az amőba, ezért a munka sokkal bonyolultabbá és összetettebbé válik. Az évek alatt azonban kitaláltak egy módszert, amivel ez orvosolható, itt jönnek a képbe az Oculusok.

Ők azok, akik a gazdagok, és tudósok szemei lesznek, a segítségükkel valamilyen szinten visszanyerik a látásukat, ezek a személyek eléggé a rabszolgákra hasonlítanak, mármint abból a szempontból, hogy szinte nincs saját akaratuk, azt csinálják, amit parancsolnak nekik. Valójában az oculussá válásuk után a társadalom szemében megszűnnek embernek lenni, szerintük nincs személyiségük, önálló gondolatuk, csak bábuk, eszközök, amik bármikor pótolhatóak.

Nem ember. Nem személy. Oculus. 

Ilyen személlyé válik egyik főhősünk is, Truth Dunn, az ő szemén keresztül  ismerjük meg a cselekményt. Hősnőnk egy igazán szerethető karakter, ám néha ő is utálatossá válik, de ez nem a személyiségéből fakad, hanem a helyzetek hozzák magukkal, ezt a fajta reakciót. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, annyi mindent el kell viselnie, hogy sokan bele is őrülnének (vannak, akik meg is teszik).
Aoibheann Kane, akinek egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét a másik főszereplőnk, ő Truth legjobb barátnője, az ő kapcsolatuk eléggé hullámzó. Egyszer nagyon jól megvannak egymással, aztán teljesen eltávolodnak egymástól, ez abból fakad, hogy nem igazán értik meg egymás cselekedeteit. Mivel mind a ketten másképp látják a rendszert, másképp is vélekednek róla, ez egy kis konfliktust okoz a lányok között.

A könyv olvasása közben egy pillanatig sem unatkoztam, hisz mindig történt valami, amitől az égig szaladt az adrenalinszintem. A történet nem szenved hiányt ármánykodásban, akcióban, és váratlan fordulatokban, ami miatt elég pörgős a regény.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fi-t meg annak is, aki annyira nem. De előre figyelmeztetek mindenkit, hogy bizony itt nem elég csak olvasni, ezt át kell élni.

Read More

On Sai - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Calderon ​kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.

Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.

A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.

Író: On Sai
Cím: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 508
Sorozat: Calderon 2.
Téma: Fantasy, Sci-fi, Romantikus

On Sai könyvei eddig minden egyes alkalommal elvarázsoltak és ez most sem volt másképp. A Calderon 2 hozta a sorozat első részében megszokott hangulatot, és egyszerűen imádtam minden pillanatát. Az írónőnek hatalmas köszönet, amiért megírta és megosztotta velünk ezt a csodálatos könyvet, a Könyvmolyképző Kiadónak pedig azért, hogy elolvashattam és ez által újabb nagyszerű élményben lehetett részem.

A sorozat második része szinte ott folytatódik ahol az első rész véget ért, de ettől függetlenül elég gyakran utal az írónő az előzményekre, így az olvasó úgy érezheti, hogy egy pillanatra sem szakadt el a történettől. Legnagyobb örömömre a stílus egy kicsit sem változott, (majdnem) minden ugyanolyan volt, mint eddig. Ugyan a fő helyszín és a mellékszereplők változtak, de az, ami igazán fontos és lényeges az megmaradt. Például Calderon viselkedése, gondolkodásmódja, és az egész személyisége. (Oh hogy én mennyire imádtam ezt.) Szerencsére a humort sem száműzték egy fekete lyukba, hanem fel-felbukkant ezzel örömteli pillanatokat okozva.

A szereplőinknek problémák tömkelegeivel kell megbirkózniuk, úgy hogy  számtalan ember akadályozza őket, a legtöbben pedig a bukásukban reménykednek. A könyv néha kifogott rajtam és elvesztettem a fonalat, de szerencsére mindig visszataláltam annak ellenére, hogy voltak dolgok amiket nem értettem, lévén, hogy egy cseppet sem értek a politikához, az űrrel kapcsolatos dolgokhoz meg még kevésbé.

A romantikus énem nagyon örült, hogy nagyobb szerepet kaptak az érzelmek, és izgatottan vártam hogyan is alakul főszereplőink szerelmi élete. A plusz száltól függetlenül a könyv lényege nem változott, a Játék ugyanolyan mértékben szerepel, ahogy annak lennie kell. Mindenki taktikázik, emiatt egy hatalmas, szinte kibogozhatatlan politikai csatározásnak lehetünk szemtanúi. Nehéz eldönteni, hogy végül is ki-kivel van, és mi a célja, emiatt úgy éreztem, hogy egy nagy rejtély bújik meg a sorok között. Valaki nagyon szervezkedik a háttérbe, akinek a kilétére természetesen egy jó darabig nem derül fény.

A történet először két különböző helyszínen játszódik, valamint két szemszögből látjuk a cselekményt. Az egyik Calderoné, amint a Békanyálon tevékenykedik, a másik Taina, aki az otthonában tartózkodik, ahol már-már rabként tartják fogva, úgy hogy erről a lány nem tud. Amikor pedig rájön a dologra mindent megtesz, hogy visszatérjen a flottához, ez viszont nem egyszerű, hisz sokan akadályozzák, és azt akarják hogy ott maradjon ahol van. Hősnőnk ahogy már megszokhattuk elég jó problémamegoldó képességgel rendelkezik, így a legreménytelenebb, legveszélyesebb helyzetekből is valahogyan kivágja magát.

Ez Calderonra is igaz, aki szintén nagy játékos, és nagyon jól átlátja a helyzeteket majd ennek megfelelően alakítja a dolgokat, még akkor is, ha néha bizony őt is kijátsszák. Egyáltalán nem volt egyszerű dolga, hiszen több mindenre kellett figyelnie, minden fronton a lehető legjobban kellett teljesítenie ahhoz, hogy mindenki túlélje ezt a kalandot, és egy idő után akkora felelősség nehezedett a vállára, hogy csodáltam, hiszen mindezek ellenére sem a humora, sem a lélekjelenléte nem hagyta el.

Mint már feljebb említettem nagyon örültem, hogy a könyv romantikusabbra sikerült, ami az első könyvben elkezdődött az most itt kiteljesedhetett, igaz nem ment egyik pillanatról a másikra, de határozottan változtatott a könyv hangulatán, ahogy a két főszereplő kerülgette egymást. A szokásos szópárbajaik annyira üdítően hatottak a politikai csatározások mellett, hogy alig vártam, hogy újra egy légtérbe kerüljenek, és folytatódjon a kis játékuk. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy különbözik a személyiségük annyira jól tudtak együtt dolgozni, és szinte szavak nélkül kommunikáltak, valamint a kódolt üzeneteket is célba értek.

Ez a harmónia a legénység tagjai között is kialakult, ugyan ezt sem volt olyan egyszerű elérni. A kezdeti bizonytalanság, és szétszórtság olyan szintű hűséggé, bajtársiassággá alakult, hogy nagyszerű csapattá kovácsolódtak. Mindenki a maga területén egy zseni, és ezzel tisztában vannak, mégis az erő ami belőlük árad pozitív és vidám, de ha kell vasakarattá és halálfélelmet nem ismerő vakmerőséggé válik. Ez, és a sok éves tapasztalat teszi őket nagyszerű emberekké, akikre méltán tekinthetünk példaképként.

Úgy érzem Aguriról is szót kell ejtenem, hiszen Tainával igazán különös, és említésre méltó a kapcsolatuk. Az elején nagyon ellenséges érzéseket tápláltam irányába, de ahogy haladtunk előre egyre inkább megkedveltem, vagy legalábbis más szemmel néztem rá. A japán kultúra fontos szerepet játszik a történetben, emiatt sok minden más megvilágításba kerül. Bizonyos dolgok más értelmet, többlet jelentést kapnak, így még jobban figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Ez néha hátrány, de máskor hatalmas haszon.

Mivel nem vagyok jártas a japán kultúrában néhány dolgot nem értettem, ettől függetlenül teljesen átjött ez a mentalitás, úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt belevinni a történetbe. Nyilván ha bolygóközi eseményekről beszélünk nem csak egy nemzet képviselteti magát, így logikus lépés megeleveníteni más népek gondolkodásmódját, szokásait, ennek hatására kitűnnek a hasonlóságok és a különbségek is. Ahogyan a hierarchikus társadalomban is látszik mennyire eltér a nemes és a közrendű értékrendje. A cselekmény folyamán számtalanszor előfordult, hogy keveredtek a rétegek, és néhányan elég nehezen kezelték a kialakult helyzetet, hiszen hogyan is tudhatná egy alacsonyabb rangú személy miként viselkedjen egy nála magasabb pozícióban lévőknek megrendezett eseményen? Ennek ellenére kiderült, hogy nem is különböznek annyira egymástól ezek az emberek, és, hogy a rang nem jelent rögtön borzalmas, kiállhatatlan személyiséget.

A másik érdekes, és számomra különleges része a történetnek azok a kardok. Saját személyiséggel, gondolatokkal vannak megteremtve, amik miatt nem egyszerű fegyverek, hanem attól sokkal többek. A kard különleges kapcsolatot alakít ki a tulajdonosával, a Hordozójával, de még más kardokkal is. Ettől sokkal valóságosabbak, és az olvasó szereplőként tekint rájuk.

A könyv teljesen magával ragadott, az utolsó pár száz oldalt szinte megszállottként olvastam, most pedig annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy azt sem tudom mit írhatnék még. Egy nagyszerű könyv, egy nagyszerű írótól. Bátran állítom, hogy simán eléri a külföldi sikerkönyvek színvonalát is, nagyon büszke vagyok, hogy kis hazánkban is vannak ilyen tehetséges emberek.

Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, higgyétek el csak nyertek azzal, ha elolvassátok. Ne ijesszen meg senkit sem ez az 508 oldal, olyan hamar elfogynak az oldalak, hogy az embernek fel sem tűnik, hogy lett hirtelen vége az egész történetnek.

Értékelés: 5/5
A cselekmény egyedi, ahogyan a karakterek is. Akciódús, érzelmekkel teli történet, ami egy olyan világba kalauzolja az olvasót, amiből nem akar visszatérni. Egy világba ahol a politika fontos szerepet játszik, de mégsem az a legfontosabb, hanem hogy ki mennyire jól tudja űzni a Játékot.

Borító: 5/4,5
Gyönyörű színek és összhatás, teljesen megbabonázza az embert. Minden része kapcsolódik a történethez, és egy egy fontosabb eseményt, jelentet tükröz. Az eredeti 5 pont helyett csak 4,5 pontot kap a borító, ami abból adódik, hogy a könyv gerincéről félig lekopott a felirat.

Karakterek: 5/5
A “régi” megszokott szereplőkön kívül kaptunk egy csomó érdekes új szereplőt, akik hihetetlenül belopták magukat a szívembe. Az előző részben megismert arcokat pedig még jobban megismerhettük, így teljessé vált a kép.

Kedvenc karakterek:
Calderon és Taina, de szerintem ezzel nem mondtam senkinek sem újat, bár azért a Békanyál legénysége sem marad el mögöttük sokkal.

Kedvenc idézetek:

“- Nem a nadrág teszi a férfit, hanem az egyenesség. Ha baja van velem, támadjon nyíltan, Sod, ne alattomban, és ne bújjon nők szoknyája mögé, mint egy kislány.”

“Mi a halál, ha nem az élet értelme? A legvégső cél, minden korábbi tett csak előjáték az egyetlen igazi, nagy próbatételhez, a méltó elmúláshoz.”

“Sosem a gonoszok borítják vérbe a világot, hanem azok az igaz emberek, akik felsőbbrendű eszmékben hisznek. Nem a célok minősítenek, hanem az eszközök, amiket felhasználnak az elérésükhöz.”

 

Read More

Andy Weir: A marsi

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. 

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. 

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”. 

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Író: Andy Weir

Cím: A marsi

Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2014. 

Oldalszám: 358.

Téma: Sci-fi, Naplóregény

A könyv adaptációját már láttam, és egyszerűen fantasztikus, így nem is volt kérdés, hogy könyvben is el kell olvasnom.

Főszereplőnk, Mark Watney nagy bajba kerül, amikor egy balesetnek köszönhetően egyedül marad a Marson, és ráadásul egyhamar nem is számíthat arra, hogy megmentik, így saját magának kell megoldania az életben maradását.

A történet érdekes és elgondolkodtató, hiszen kinek ne jutott volna már eszébe, hogy milyen lenne egy lakatlan helyen ragadni? Ugyan itt nem egy szigetről van szó, hanem egy bolygóról, de az alapja majdnem ugyanaz. Bár itt jóval több az akadályozó tényező, és sokkal kisebb az esély az életben maradásra.

Azt hihetnénk ez egy lehangoló, és szomorú regény, de nem az, na, jó vannak igazán szívszorító részek benne, de ez elengedhetetlen, hogy valósághű legyen az egész. Az is hozzájárul a realitáshoz hogy, nem csak azt olvashatjuk, hogy Marknak ilyen jó ötletei, olyan jó tervei vannak, hanem azt is, hogy bizony semmi nem olyan egyszerű, és bizony a dolgok el is romolhatnak.

Ezekben a helyzetekben megmutatkozik, hogy mennyire kreatív főhősünk, és tudja hasznosítani a tudását. Az ilyen pillanatokban elgondolkodtam azon, hogy soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk arra, amit az iskolában megtanultunk, még ha úgy is érezzük néha, hogy teljesen felesleges az a sok információ, amit a fejünkbe próbálnak ültetni. 

Csodáltam Watney kitartását, választhatta volna az egyszerűbb megoldást, elég lett volna kisétálnia szkafander nélkül a Lakból, és mindennek vége lett volna, de nem tette, inkább harcolt, még akkor is, ha néha elbizonytalanodott.

Szerencsére nem csak Mark szemszögét ismerhetjük meg, hanem a NASA-ét is. Látjuk, hogy mennyire megviseli őket, az egész, és mennyit agyalnak azon, hogy esélyük legyen arra, hogy megmenthessék az emberüket. Éjt nappallá téve dolgozik mindenki a megoldásra váró feladatokon, és eközben az egész világ aggódik és drukkol Mark Watney-ért.  Persze a csapat többi tagjáról sem lehet megfeledkezni, hisz számukra is nagy trauma, hogy az egyik társukat egy kietlen, távoli bolygón kellett hagyniuk. Nehéz lehet elfogadni ezt a helyzetet, sőt talán lehetetlen is, de nem szabad elhagyniuk magukat elvégre haza kell jutniuk, és az sem egy sétagalopp.

Tetszett, hogy az író tényleg tájékozott volt, és nem csak légből kapott dolgokkal dobálózott. Ugyan a tudományos részeket nem írta le szájbarágós, óvodás szinten, mégis valamilyen szinten érthető, elképzelhető volt egy laikus szemével is, aki abszolút nem ért se a kémiához, se a fizikához az űrkutatáshoz meg végképp nem. Egy-két rész így is zavaros volt, nem mindent értettem belőle, de ez egyáltalán nem zavart, elvégre a könyv arról szólt, hogyan élhetné túl főhősünk a Marson eltöltött időt, egy kis poénnal fűszerezve. Élvezet volt Mark gondolatait olvasni, ahogy megoldást keresett a problémákra, mégsem hagyta el a humora a legnagyobb slamasztikában sem. Hideg fejjel mérlegelte a dolgokat. Valami nem sikerült? Nem baj, megpróbáljuk másképp. Meg kell oldani valamit? Itt egy nagyszerű ötlet. Elromlott valami? Ugyan, van szerszám, meg lehet javítani.

Nem tudok mást mondani, mint hogy egy elképesztő könyv, egy elképesztő főszereplővel. Eredeti, reális mégis elvarázsolja az olvasót.

Azoknak ajánlom, akiket nem tántorít el egy kis tudomány, és egy különleges, egyedülálló könyvet szeretnének olvasni, ami elrepíti őket, egy ismereten és felfedezésre váró bolygóra.

Értékelés: 5/5
Rég nem olvastam ennyire lebilincselő könyvet. Tetszett, hogy nem volt egy tucat sztori, és az író tájékozottsága lenyűgöző, nagyszerűen összerakta ezt a történetet.

Borító: 5/4
A filmes borító annyira nem jött be, de az eredetei, hát ott szerelem volt első látásra. Egyszerű, semmi extra, de mégis megfogott, és nem eresztett. Örültem neki, hogy nem veszi el a figyelmet a történetről, inkább csak egy kis pluszt ad hozzá.

Karakterek: 5/5
Az egyetlen olyan könyv, aminél nem zavart, hogy a mellékszereplőknek nincs akkor szerepük. Most mondhatjátok, hogy ez nem meglepő, elvégre Markról szólt minden, de simán elvihették volna más irányba azzal, hogy több figyelmet fordítanak a többi szereplőre. Örültem, hogy nem tették. Mark pedig rendesen kibontakozhatott, imádtam. Talpraesett, humoros, kitartó és még sorolhatnám egy darabig a tulajdonságit. A lényeg annyi, hogy nagyszerű a karakterfelépítés.

Kedvenc idézet:

„ Teddy megfordult a székében, és kinézett az ablakon az égre. Közeledett az éjszaka.
- Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondol éppen?
Naplóbejegyzés: 61. Sol
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme. „

 

Read More

On Sai - Calderon avagy hullajelölt kerestetik

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Író: On Sai

Cím: Calderon avagy hullajelölt kerestetik
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 288.
Sorozat: Calderon 1.
Téma: Sci-fi, romantikus

A történet szomorúan kezdődik, ugyanis főhősünk elvesztette szerelmét, és öngyilkos akar lenni, azonban egy láthatatlan erő, vagy a sors minduntalan közbeszól.
Frank a sógora is mindent megtesz, hogy Calderon visszatérjen az életbe, ezért mellékesen megjegyzi, hogy kapitányválogatás van az Admiralitáson. Hősünket ez cseppet sem érdekli egészen addig, amíg rá nem jön, hogy mennyi pénzbe kerülne halála a szerelme családjának. Úgy dönt vesztenivalója nincs jelentkezik másodkapitánynak, ám  végül a Wellston cirkáló kapitánya lesz. A helyzetét nem könnyíti meg, hogy nem igazán ért az űrhajóhoz, és a társai is életének megkeserítésével próbálkoznak, kevés sikerrel.

A színen feltűnik egy kadét lány Taina, aki felkavarja a kapitány lelkivilágát, aki emiatt végképp összezavarodik,és ezt a feszültséget a legénységén vezeti le. Időközben kiderül, hogy a vezetőség tervez valamit a hajóval, vagy éppen a kapitánnyal emiatt érdekessé válik a történet, hiszen felcsillan a remény, hogy egy jó kis rejtély  bújik meg a sorok között. Taina és Calderon kapcsolata érdekesen és viccesen indul. Szóváltásokba keverednek, amit a többiek nem értenek, de nálunk ez egy belsős poén.

Taina egy tragédiát kihasználva előléptetést szerez, így nem kell hazamennie, és szembenéznie a sorsával. Calderon pedig bálról-bálra jár, hogy támogatókat szerezzen az űrsiklónak, de mikor a titkokra fény derül, teljesen elveszíti a fejét. Kardpárbajba keveredik, és teljesen elveszti az irányítást maga felett, egyre több gonddal kell megküzdenie. Lassan már azt sem tudja, kicsoda ő valójában. Azonban főhősünket egy pillanatig sem kell féltenünk, mert mesterien játssza a "Játékot", úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik. Ennek köszönhetően néha vicces, képtelen olykor pedig hajmeresztő eseményeknek lehetünk tanúi. A könyv nem szenved hiányt váratlan fordulatokban sem, és egy pillanatra sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, legalábbis az enyémet nem hagyta.

Calderont nehéz kiismerni, ezer arca van, ez mindig attól függ kihez beszél, és mi a célja. Lebecsüli önmagát, pedig jó ember, amikor kell határozott, és talpraesett. Nem önző, ahogy első ránézésre tűnik, bármit megtenne, hogy a lehető legtöbb embert mentsen meg. Látszólag gátlástalan, és rendíthetetlen, de ez csupán a látszat, sokkal több van a felszín alatt, mint azt feltételeznénk. A könyv vége felé megváltozik főhősünk életszemlélete, rájön, hogy van értelme az életnek, újra és újra feltör benne a szenvedély a "Játék" iránt, ami erőt ad neki ahhoz, hogy mindig felálljon bármilyen mélyre is lökték.

A történet annyira magával ragadott, hogy a végére megbántam, hogy a sorozat második részét a könyvtárban hagytam. Egy pörgős, akció dús könyv, de a romantika sem marad ki belőle. Az írónő olyan jól összeszőtte a műfajokat, hogy élvezet volt olvasni, még nekem is pedig alapból nem rajongok az ilyen stílusú könyvekért.

Calderon és Tania kapcsolata lassan alakult ki, mégis a történet végéig érezni lehetett közöttük a mélyen megbúvó feszültséget és vonzódást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd a sorsuk, és alig várom, hogy olvashassam a sorozat második kötetét.

Értékelés: 5/5
Abszolút kedvenc. Nem tucatsztori, az embert egy teljesen új világba csöppenti, ami nem is különbözik annyira a valóságtól. Az emberek játékot űznek, hogy megkapják azt amit akarnak, kicselezik az ellenségeiket, és támogatják azokat, akiket érdemesnek tartanak rá. Imádtam Calderon vakmerőségét, és áldozatkészségét, egyszerűen hihetetlen ez a fickó. Azért be kell valljam a többiek sem voltak semmik.

Borító: 5/4
Nekem kicsit sötét a borító, de egyébként tetszik. A modell arca hűen tükrözi Calderon elszántságát. A kard megjelenítése is tökéletes választás volt. Első ránézésre rögtön az jutott eszembe, hogy miért van a csávón motorosdzseki?

Karakterek: 5/5
Imádtam az összes szereplőt. Na jó, ez nem teljesen igaz, nem mindenkit, de ez nem számít, mert a karakterek jól ki voltak dolgozva, és teljesen levettek a lábamról.

Kedvenc karakterek: 
Egyértelműen Calderon és Taina, így együtt ketten.

Kedvenc idézet:

"Elszúrta az életét. Na és? Az élet sokkal értékesebb a tetteknél, egyedi, lenyűgöző és megismételhetetlen.Mély, őszinte pillanat volt ez. Nem tudta szavakba önteni, csak érezte emberi mivolta teljes szépségét. Soha nem lesz a világon a géneknek még egy ilyen kombinációja, soha a világot nem tapossa még egy ember ezekkel a gondolatokkal."

Read More