Andy Weir: A marsi

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. 

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. 

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”. 

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Író: Andy Weir

Cím: A marsi

Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2014. 

Oldalszám: 358.

Téma: Sci-fi, Naplóregény

A könyv adaptációját már láttam, és egyszerűen fantasztikus, így nem is volt kérdés, hogy könyvben is el kell olvasnom.

Főszereplőnk, Mark Watney nagy bajba kerül, amikor egy balesetnek köszönhetően egyedül marad a Marson, és ráadásul egyhamar nem is számíthat arra, hogy megmentik, így saját magának kell megoldania az életben maradását.

A történet érdekes és elgondolkodtató, hiszen kinek ne jutott volna már eszébe, hogy milyen lenne egy lakatlan helyen ragadni? Ugyan itt nem egy szigetről van szó, hanem egy bolygóról, de az alapja majdnem ugyanaz. Bár itt jóval több az akadályozó tényező, és sokkal kisebb az esély az életben maradásra.

Azt hihetnénk ez egy lehangoló, és szomorú regény, de nem az, na, jó vannak igazán szívszorító részek benne, de ez elengedhetetlen, hogy valósághű legyen az egész. Az is hozzájárul a realitáshoz hogy, nem csak azt olvashatjuk, hogy Marknak ilyen jó ötletei, olyan jó tervei vannak, hanem azt is, hogy bizony semmi nem olyan egyszerű, és bizony a dolgok el is romolhatnak.

Ezekben a helyzetekben megmutatkozik, hogy mennyire kreatív főhősünk, és tudja hasznosítani a tudását. Az ilyen pillanatokban elgondolkodtam azon, hogy soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk arra, amit az iskolában megtanultunk, még ha úgy is érezzük néha, hogy teljesen felesleges az a sok információ, amit a fejünkbe próbálnak ültetni. 

Csodáltam Watney kitartását, választhatta volna az egyszerűbb megoldást, elég lett volna kisétálnia szkafander nélkül a Lakból, és mindennek vége lett volna, de nem tette, inkább harcolt, még akkor is, ha néha elbizonytalanodott.

Szerencsére nem csak Mark szemszögét ismerhetjük meg, hanem a NASA-ét is. Látjuk, hogy mennyire megviseli őket, az egész, és mennyit agyalnak azon, hogy esélyük legyen arra, hogy megmenthessék az emberüket. Éjt nappallá téve dolgozik mindenki a megoldásra váró feladatokon, és eközben az egész világ aggódik és drukkol Mark Watney-ért.  Persze a csapat többi tagjáról sem lehet megfeledkezni, hisz számukra is nagy trauma, hogy az egyik társukat egy kietlen, távoli bolygón kellett hagyniuk. Nehéz lehet elfogadni ezt a helyzetet, sőt talán lehetetlen is, de nem szabad elhagyniuk magukat elvégre haza kell jutniuk, és az sem egy sétagalopp.

Tetszett, hogy az író tényleg tájékozott volt, és nem csak légből kapott dolgokkal dobálózott. Ugyan a tudományos részeket nem írta le szájbarágós, óvodás szinten, mégis valamilyen szinten érthető, elképzelhető volt egy laikus szemével is, aki abszolút nem ért se a kémiához, se a fizikához az űrkutatáshoz meg végképp nem. Egy-két rész így is zavaros volt, nem mindent értettem belőle, de ez egyáltalán nem zavart, elvégre a könyv arról szólt, hogyan élhetné túl főhősünk a Marson eltöltött időt, egy kis poénnal fűszerezve. Élvezet volt Mark gondolatait olvasni, ahogy megoldást keresett a problémákra, mégsem hagyta el a humora a legnagyobb slamasztikában sem. Hideg fejjel mérlegelte a dolgokat. Valami nem sikerült? Nem baj, megpróbáljuk másképp. Meg kell oldani valamit? Itt egy nagyszerű ötlet. Elromlott valami? Ugyan, van szerszám, meg lehet javítani.

Nem tudok mást mondani, mint hogy egy elképesztő könyv, egy elképesztő főszereplővel. Eredeti, reális mégis elvarázsolja az olvasót.

Azoknak ajánlom, akiket nem tántorít el egy kis tudomány, és egy különleges, egyedülálló könyvet szeretnének olvasni, ami elrepíti őket, egy ismereten és felfedezésre váró bolygóra.

Értékelés: 5/5
Rég nem olvastam ennyire lebilincselő könyvet. Tetszett, hogy nem volt egy tucat sztori, és az író tájékozottsága lenyűgöző, nagyszerűen összerakta ezt a történetet.

Borító: 5/4
A filmes borító annyira nem jött be, de az eredetei, hát ott szerelem volt első látásra. Egyszerű, semmi extra, de mégis megfogott, és nem eresztett. Örültem neki, hogy nem veszi el a figyelmet a történetről, inkább csak egy kis pluszt ad hozzá.

Karakterek: 5/5
Az egyetlen olyan könyv, aminél nem zavart, hogy a mellékszereplőknek nincs akkor szerepük. Most mondhatjátok, hogy ez nem meglepő, elvégre Markról szólt minden, de simán elvihették volna más irányba azzal, hogy több figyelmet fordítanak a többi szereplőre. Örültem, hogy nem tették. Mark pedig rendesen kibontakozhatott, imádtam. Talpraesett, humoros, kitartó és még sorolhatnám egy darabig a tulajdonságit. A lényeg annyi, hogy nagyszerű a karakterfelépítés.

Kedvenc idézet:

„ Teddy megfordult a székében, és kinézett az ablakon az égre. Közeledett az éjszaka.
- Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondol éppen?
Naplóbejegyzés: 61. Sol
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme. „