Nicola Yoon - Minden, minden

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Író: Nicola Yoon

Eredeti cím: Everything, Everything 

Cím: Minden, minden

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 336.

Téma: Romantikus 

Egy Csillagainkban a hiba stílusú könyvre számítottam, ezért is ért meglepetésként a történet vége. Csalódás viszont egyáltalán nem ért, és ennek nagyon örültem.
A könyv egyszerre aranyos és szomorú, nagy sírásra számítottam, de szerencsére ez elmaradt.
Nem kell nagy cselekményre és hatalmas fordulatokra számítani (kivéve egy két eseményt a végén), ettől függetlenül nem unatkoztam egy cseppet sem az olvasása közben.
Sajnos nem volt lehetőségem egy ültő helyemben elolvasni a könyvet, de pár nap kihagyás után könnyedén újra belemerültem mintha nem is hagytam volna félbe.

A szereplők egyszerűek és őszintén szólva elég kevés van belőlük, nem kell megosztani a figyelmünket 30-40 ember között, hanem max 20 ember van, annak is a nagy része mellékszereplő. Ezzel nem is volt baj elvégre nem az érdekelt mi történik a hatodik szomszédban, hanem az hogyan alakul a két főszereplő élete.
A srác a szomszédból sztorit kicsit megkavarták Maddy betegségével. Emiatt bonyolultabb a helyzet, de mint tudjuk, a szerelmet nem lehet megállítani.
Olly és Maddy kapcsolata lassan alakul ki, tekintve a körülményeket, de nagyon aranyosak együtt. Napról napra egyre jobban megismerik egymást és a kezdeti szimpátia átalakul barátsággá.

Olly egy kedves és nyitott fiú, akinek szintén megvan a maga problémája a családján belül.
A két fiatal különbözik egymástól, de mégis érződik a harmónia közöttük.

A beszélgetéseiket olvasva nem tűntek átlagos tinédzsereknek, sokkal érettebbek voltak annál, bár voltak igazán felelőtlen lépéseik. 

Maddy hatalmas változásokon megy keresztül Ollynak köszönhetően, mindent másképp kezd el látni, emiatt olyan döntések meghozatalára szánja el magát, amiket eddig lehetetlennek gondolt. Az egész élete fenekestül felfordul, és minden, amiben eddig hitt átalakul, és egy normális, átlagos élet után áhítozik. 

Valójában ettől többet nem nagyon tudok elmondani a könyvről. Tetszett, aránylag hamar végeztem vele. Azt nem mondanám, hogy bárhol, bármikor újraolvasnám, legalábbis most nem, talán pár hónap múlva megtenném, de annyira nem fogott meg, hogy bátran kijelentsem ez bizony újraolvasós történet. A filmet viszont nagyon várom, azt ezer százalék, hogy meg fogom nézni, és remélem lesz annyira jó, mint a könyv, és nem kell csalódnom. Az előzeteseket látva nagyon jónak ígérkezik, de teljes véleményt csak akkor tudok majd alkotni, ha láttam. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket, és szerették A csillagainkban a hibát, bár azok figyelmét fel kell hívnom, hogy ne számítsanak ugyanolyan történetre, és ne hasonlítsák össze a két könyvet. 

Értékelés: 5/4
Aranyos könyv, egy kis szomorúsággal fűszerezve. Maddy és Olly egymásra találásának története, ami egyszerre megható és szívmelengető, de bizony nem ennyire kerek a történet, vannak benne buktatók, akadályok, olyanok is, amire az olvasó abszolút nem számít.

Borító: 5/3
A magyar borító annyira nem tetszik, viszont az eredeti borítóba szerelmes lettem.

Karakterek: 5/4
A szereplők többségét szerettem. Mindenkinek megvan a maga problémája, de ettől függetlenül elvégezték azt, ami szükséges volt a történet folyásához.

Kedvenc idézet:

Tisztelet: Az óceán az anyatermészet maga: csodálatos, gyönyörű, személytelen, gyilkos. Gondolj csak bele! Milyen végtelen a vize, és mégis szomjan halhatnál benne. A hullámoknak csak az a célja, hogy kihúzzák alólad a lábadat, és minél gyorsabban megfulladj. Az óceán egészben lenyel, aztán felböfög, és észre sem veszi, hogy benne voltál.

Ezzel a könyvvel szeretném teljesíteni az ehavi Promágus Kupa fordulóját.

 Ki ne járt volna úgy többször is, hogy csak a borító alapján vásárolt könyvet? Vagy épp annak félresikerült mivolta rettentette el egy potenciális olvasmánytól? Ezúttal mindegy, hogy eszméletlenül szép vagy csúnya a külcsíny, ezúttal a borító kerül reflektorfénybe!

Teljesítési határidő: május 31. éjfél

Azért erre a könyvre esett a választásom, mert imádom az eredeti borítóját, és attól függetlenül, hogy szerintem a magyar borzalmas lett adni akartam a történetnek egy esélyt.

Read More

Promágus Kupa Büntetés - Top 5 könyves úti cél

Mint ahogy az a címben is olvasható bizony nem sikerült teljesítenem az áprilisi Promágus Kupa fordulóját, így hát kaptam egy úgynevezett büntit. A teljesítendő feladatot  Netra találta ki nekem. Mivel a múlthavi témánk az utazás volt, ezért ezzel kapcsolatos az én kis feladatom. Össze kell állítanom az én Top 5 könyves úti célomat, ahova szívesen ellátogatnék.

1. Roxfort
Azt hiszem ezen senki nem lepődik meg, hiszen (szerintem) nincs olyan ember, aki ne látogatná meg a híres varázslóiskolát. Kíváncsi vagyok vajon melyik ház tagjai közé sorolna a Teszlek Süveg, és azért valljuk be elég menő dolog az, ha az ember varázserővel rendelkezik.

2. Idris
A Prológus oldalán Árnyvadász hetet tartottunk, így hát nem meglepő módon eszembe jutott, hogy bizony Idris sem lehet annyira rossz hely. Szívesen megnézném a saját szememmel.

3. Avalon
Aprilynne Pike Wings sorozatából ismert Avalon a tündérek hazája. Hasonlóan Idrishez úgy gondolom itt is sok érdekes dolgot tudhatnék meg. A tündérek biztos nem repesnének az örömtől, ha megjelennék náluk, de örülnék egy idegenvezetésnek, ahol mindenféle történetet hallhatnék a múltjukról, és jelenükről.

4. Hex Hall
Roxforthoz hasonlóan ez is egy bentlakásos iskola, itt viszont elég vegyes a társaság, így tuti nem unatkoznék, hiszen mindenki más személyiség. A kultúrák és a szokások fajonként valószínűleg eltérnek, így kis betekintést nyerhetnék minden egyes faj életébe.

5. London
Nem tudom ez mennyire esik bele a kategóriába lévén, hogy nem egy kitalált helyről beszélünk, de akik ismernek tudják, hogy nagy álmom ellátogatni ebbe a városba, meg úgy Angliába, ezért muszáj volt megemlítenem itt is. Az írók gyakran választják cselekményük színhelyéül, aminek én nagyon tudok örülni.

A Promágus Kupáról bővebben ITT olvashattok!

Read More

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond. 

Read More

Soman Chainani - Jók és Rosszak iskolája

„Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.”

Író: Soman Chainani

Cím: Jók és Rosszak iskolája
Eredeti cím: The School for Good and Evil
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 580
Téma: Fantasy

A könyv 2015-ben jelent meg azóta pedig számtalan helyen jött velem szembe, Molyon, blogokon, hirdetésekben, blogos csoportokban, de mégsem éreztem azt, hogy nekem ezt a könyvet el kellene olvasnom. A véleményem akkor változott meg, amikor karácsonykor megajándékoztam RavenS-t a sorozat második részével. Igazi könyvmolyhoz híven, amikor megérkezett, azonnal belekukkantottam, és akkor megláttam, hogy milyen csodálatos képek színesítik a regényt. Őszintén megfordult a fejemben, hogy megtartom magamnak (természetesen nem tettem meg :D), mert annyira megtetszett, hogy tudtam mindenképpen el kell olvasnom a sorozatot, így amikor beugrottam (ez a beugrás kicsivel több, mint egy órát jelentett) a könyvtárba, úgy döntöttem kihozom. A probléma ott kezdődött, hogy nem találtam sehol, aztán gondoltam egyet és elindultam a gyerekrészleghez (Igen, oda.) és láss csodát meg is lett a keresett személy, ami hatalmas boldogsággal töltött el, na meg persze az is, hogy senki nem volt ott rajtam kívül, így nem kellett magyarázkodnom, hogy egy 19 éves lány, mit keres a kicsiknek fenntartott részen.  Szerintem ennyi elég is volt a rizsából térjünk át a könyvre.

Mint ahogy az előbb már említettem nagyrészt a könyvben szereplő illusztrációk varázsoltak el, de a végeredményben nagy szerepet játszott maga a történet is. Az író egy mesevilágba kalauzol el bennünket, ahol a meséké a főszerep. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember a Földön, aki ne tudná, mire gondolok, ha azt mondom Hamupipőke, Piroska, Csipkerózsika stb. Mindenki ismeri ezeknek a hősöknek a történeteit, de belegondolt már valaki abba, hogy mi lehet ezeknek az előzménye? Csipkerózsika 100 éves álmából felébredve honnan tudta, hogyan lehet nagyszerű királynő? Hófehérke miként tudott kommunikálni az állatokkal? Ebből a regényből minden kiderül, vagy legalábbis sok kérdésre választ kaphatunk.

Főszereplőink Sophie és Agatha a fülszöveg szerint jó barátnők, szerintem ezt inkább idézőjelbe kellett volna tenni, mert ez csak részben igaz, és nem érvényes a regény egészére.
Történetünk Gavaldonban kezdődik ahol mindenki hatalmas lázban ég és a félelem szinte kézzel tapintható. A városka lakói vallásszerűen már-már fanatikusan hisznek a mesékben, és a gonoszban, aki sötét árnyákként jelenik meg és rabolja el a gyerekeket, akinek a neve Gazgató.

Ismét egy olyan éjszaka következik, amikor két fiatalra kerül a sor, hogy eltűnjön, azonban senki nem tudja ki lesz a következő. Találgatások persze vannak, de hát a jövőt senki nem látja előre, de azért vannak, olyan jelöltek, akik elég nagy eséllyel pályázhatnak a helyekre. Ilyen Sophie és Agatha, az egyik lány a jóságot, míg a másik a rosszat képviseli, ennek nagy szerepe van a könyvben, hiszen ez alapján derül ki, hogy melyik lány kerül a Jók, és melyik a Rosszak iskolájába. A regény elején egyértelműnek tűnik a felállás, Sophie imádja a rózsaszín ruhákat, mindig makulátlan és a maga módján „kedves” az emberekkel, Agatha ezzel szemben mindig feketében jár, magának való. Azonban itt történik egy kis „meglepetés”, a lányok egyáltalán nem oda kerülnek, ahova azt ők vagy az olvasók gondolnák.

Ezután beindulnak az események, főhőseinknek olyan próbatételeket kell kiállniuk, amik eszükbe sem jutottak ezelőtt.  Mind a ketten próbálnak megoldást találni, de amíg az egyik csak a saját jövőjét tartja szem előtt, addig a másik mindent megtesz, hogy mind a ketten a lehető legjobban jöjjenek ki a végén. Ebben a könyvben minden megvan, ami kell ahhoz, hogy az ember azt érezze, hogy halad előre a történet. Változások, csalások, csalódások, meglepő fordulatok, ugyanakkor kiszámítható fordulatok, barátság, ellenségesség, harc, szerelem, összetartás, kitartás és még oldalakon keresztül sorolhatnám ezeket, de úgy gondolom, hogy ha valójában meg szeretnéd érteni, hogy mennyire gazdag érzelmileg és tartalmilag mindenképpen olvasd el, mert meg fogsz lepődni, hiszen olyan élményt nyújt, amit el sem tudsz képzelni.

A lányok útját sokan figyelemmel követik, segítik, olykor hátráltatják őket és a színen feltűnik egy fiú is, aki a Tedros névre hallgat, mit ne mondjak, elég furának tartom a srácot, egyáltalán nem tűnik hercegnek, de attól, hogy nem nyerte el a szívemet fontos szereplője a történetnek. Nagy szerepe van az események alakulásában, és sajnos azt kell mondanom, hogy negatív irányba mozdítja a szálakat. Aztán persze ott van még a Gazgató aki, a helyzetet még jobban összekuszálja, és szerintem nagyon élvezi, azt, ami a két iskolában folyik. Egyszóval a pasik csak megbonyolítják a dolgokat.

Hősnőinket azonban nem kell félteni, hiszen talpraesettek, és a legnagyobb galibából is kikecmeregnek valahogy, még akkor is, ha ők maguk okozták a zűrt.

Történetünk nem csak a két lányról szól, hanem a két iskoláról is. A Jók iskolájában minden csodálatos, mindenki kedves, segítőkész, és nagyszerű sors vár az itt tanulókra, ezzel szemben a Rosszak iskolája lehangoló és árad belőle a gonoszság. Látszólag. A valóság nem fekete vagy fehér, a könyv ezt tökéletesen érzékelteti, az olvasó észre sem veszi, de a sorok közötti üzenet célba talál, mert a végére megérti mindenki, hogy az egész történet egyetlenegy célt szolgált, rávilágítani arra, hogy a leggonoszabb gonoszban is van egy kis jóság, és a legtisztább lelkű jóban is van romlottság. Azonban ez nem ilyen egyszerű, hiszen bárkit meg lehet téveszteni, főleg azokat, akik hagyják magukat.

Ezt a könyvet minden mesekedvelőnek el kell olvasnia, sőt szerintem azok is szeretni fogják, akik nem a mesék szerelmesei.

Értékelés: 5/5*
Minden sorát imádtam, kivéve az utolsót, mert ez azt jelentette, hogy vége a könyvnek, de nem bánkódom, mert van második része a sorozatnak. Nagyszerűen megalkotott és megírt történet, mondanivalóval.

Borító: 5/5
A borító gyönyörű, és teljesen passzol a könyvhöz, egyszerűen imádom.

Karakterek: 5/5
Nagyszerű személyiségek, kiváló karakteralkotás. Tedros kivételével mindenkit szerettem valamiért, még a Gazgatót is, pedig őt igazán nagy gonosznak szánták (szerintem).

Kedvenc idézet:

„– Azt mondom, hogy akármi is történik, van választásod – jegyezte meg Sophie halkan, szinte kedvesen. – Mindketten magunk választhatjuk meg, hogyan végződik a mesénk.”

A könyvet „felhasználom” az ehavi Promágus Kupa feladat teljesítéséhez. Hogy mi is ez? ITT olvashatsz róla bővebben. ;)

A Kupa első kategóriája:

Az első húzás eredménye a Why so serious? kategória lett, azaz olyan könyveket kell elolvasnunk, ahol nem (csak) a klasszikus hősöké a világ. Olyan karakterek is szerepet kapnak, akiknek nincs ki mind a négy kerekük, de ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül szerethetőek, vagy éppenséggel antihősök. Jöhetnek az ikonikus gonoszok, a klasszikus elmebetegek, a közveszélyes őrültek, a problémásak, a deviánsak, a morálisan korruptak.

Teljesítési határidő: 2017. február 28. éjfél

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

SPOILER!
Úgy gondolom a könyv nagy részében Sophie gonosz, egy igazi antihős. Folyton csak magára gondol, aztán elég hosszú ideig azon töri a fejét, mivel törhetne borsot a Jók iskolájának orra alá. Goromba, és észre sem veszi, hogy minden második szavával megsért valakit. Úgyhogy szerintem pont beleillik ebbe a kategóriába.
SPOILER VÉGE!

Read More