2017. május 31., szerda

Nicola Yoon - Minden, minden

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Író: Nicola Yoon
Eredeti cím: Everything, Everything 
Cím: Minden, minden
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 336.
Téma: Romantikus 

Egy Csillagainkban a hiba stílusú könyvre számítottam, ezért is ért meglepetésként a történet vége. Csalódás viszont egyáltalán nem ért, és ennek nagyon örültem.
A könyv egyszerre aranyos és szomorú, nagy sírásra számítottam, de szerencsére ez elmaradt.
Nem kell nagy cselekményre és hatalmas fordulatokra számítani (kivéve egy két eseményt a végén), ettől függetlenül nem unatkoztam egy cseppet sem az olvasása közben.
Sajnos nem volt lehetőségem egy ültő helyemben elolvasni a könyvet, de pár nap kihagyás után könnyedén újra belemerültem mintha nem is hagytam volna félbe.

A szereplők egyszerűek és őszintén szólva elég kevés van belőlük, nem kell megosztani a figyelmünket 30-40 ember között, hanem max 20 ember van, annak is a nagy része mellékszereplő. Ezzel nem is volt baj elvégre nem az érdekelt mi történik a hatodik szomszédban, hanem az hogyan alakul a két főszereplő élete.
A srác a szomszédból sztorit kicsit megkavarták Maddy betegségével. Emiatt bonyolultabb a helyzet, de mint tudjuk, a szerelmet nem lehet megállítani.
Olly és Maddy kapcsolata lassan alakul ki, tekintve a körülményeket, de nagyon aranyosak együtt. Napról napra egyre jobban megismerik egymást és a kezdeti szimpátia átalakul barátsággá.

Olly egy kedves és nyitott fiú, akinek szintén megvan a maga problémája a családján belül.
A két fiatal különbözik egymástól, de mégis érződik a harmónia közöttük.
A beszélgetéseiket olvasva nem tűntek átlagos tinédzsereknek, sokkal érettebbek voltak annál, bár voltak igazán felelőtlen lépéseik. 

Maddy hatalmas változásokon megy keresztül Ollynak köszönhetően, mindent másképp kezd el látni, emiatt olyan döntések meghozatalára szánja el magát, amiket eddig lehetetlennek gondolt. Az egész élete fenekestül felfordul, és minden, amiben eddig hitt átalakul, és egy normális, átlagos élet után áhítozik. 

Valójában ettől többet nem nagyon tudok elmondani a könyvről. Tetszett, aránylag hamar végeztem vele. Azt nem mondanám, hogy bárhol, bármikor újraolvasnám, legalábbis most nem, talán pár hónap múlva megtenném, de annyira nem fogott meg, hogy bátran kijelentsem ez bizony újraolvasós történet. A filmet viszont nagyon várom, azt ezer százalék, hogy meg fogom nézni, és remélem lesz annyira jó, mint a könyv, és nem kell csalódnom. Az előzeteseket látva nagyon jónak ígérkezik, de teljes véleményt csak akkor tudok majd alkotni, ha láttam. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket, és szerették A csillagainkban a hibát, bár azok figyelmét fel kell hívnom, hogy ne számítsanak ugyanolyan történetre, és ne hasonlítsák össze a két könyvet. 

Értékelés: 5/4
Aranyos könyv, egy kis szomorúsággal fűszerezve. Maddy és Olly egymásra találásának története, ami egyszerre megható és szívmelengető, de bizony nem ennyire kerek a történet, vannak benne buktatók, akadályok, olyanok is, amire az olvasó abszolút nem számít.

Borító: 5/3
A magyar borító annyira nem tetszik, viszont az eredeti borítóba szerelmes lettem.

Karakterek: 5/4
A szereplők többségét szerettem. Mindenkinek megvan a maga problémája, de ettől függetlenül elvégezték azt, ami szükséges volt a történet folyásához.

Kedvenc idézet:
Tisztelet: Az óceán az anyatermészet maga: csodálatos, gyönyörű, személytelen, gyilkos. Gondolj csak bele! Milyen végtelen a vize, és mégis szomjan halhatnál benne. A hullámoknak csak az a célja, hogy kihúzzák alólad a lábadat, és minél gyorsabban megfulladj. Az óceán egészben lenyel, aztán felböfög, és észre sem veszi, hogy benne voltál.
Ezzel a könyvvel szeretném teljesíteni az ehavi Promágus Kupa fordulóját.

 Ki ne járt volna úgy többször is, hogy csak a borító alapján vásárolt könyvet? Vagy épp annak félresikerült mivolta rettentette el egy potenciális olvasmánytól? Ezúttal mindegy, hogy eszméletlenül szép vagy csúnya a külcsíny, ezúttal a borító kerül reflektorfénybe!

Teljesítési határidő: május 31. éjfél

Azért erre a könyvre esett a választásom, mert imádom az eredeti borítóját, és attól függetlenül, hogy szerintem a magyar borzalmas lett adni akartam a történetnek egy esélyt.




Promágus Kupa Büntetés - Top 5 könyves úti cél

Mint ahogy az a címben is olvasható bizony nem sikerült teljesítenem az áprilisi Promágus Kupa fordulóját, így hát kaptam egy úgynevezett büntit. A teljesítendő feladatot  Netra találta ki nekem. Mivel a múlthavi témánk az utazás volt, ezért ezzel kapcsolatos az én kis feladatom. Össze kell állítanom az én Top 5 könyves úti célomat, ahova szívesen ellátogatnék.




1. Roxfort
Azt hiszem ezen senki nem lepődik meg, hiszen (szerintem) nincs olyan ember, aki ne látogatná meg a híres varázslóiskolát. Kíváncsi vagyok vajon melyik ház tagjai közé sorolna a Teszlek Süveg, és azért valljuk be elég menő dolog az, ha az ember varázserővel rendelkezik.

2. Idris
A Prológus oldalán Árnyvadász hetet tartottunk, így hát nem meglepő módon eszembe jutott, hogy bizony Idris sem lehet annyira rossz hely. Szívesen megnézném a saját szememmel.

3. Avalon
Aprilynne Pike Wings sorozatából ismert Avalon a tündérek hazája. Hasonlóan Idrishez úgy gondolom itt is sok érdekes dolgot tudhatnék meg. A tündérek biztos nem repesnének az örömtől, ha megjelennék náluk, de örülnék egy idegenvezetésnek, ahol mindenféle történetet hallhatnék a múltjukról, és jelenükről.

4. Hex Hall
Roxforthoz hasonlóan ez is egy bentlakásos iskola, itt viszont elég vegyes a társaság, így tuti nem unatkoznék, hiszen mindenki más személyiség. A kultúrák és a szokások fajonként valószínűleg eltérnek, így kis betekintést nyerhetnék minden egyes faj életébe.

5. London
Nem tudom ez mennyire esik bele a kategóriába lévén, hogy nem egy kitalált helyről beszélünk, de akik ismernek tudják, hogy nagy álmom ellátogatni ebbe a városba, meg úgy Angliába, ezért muszáj volt megemlítenem itt is. Az írók gyakran választják cselekményük színhelyéül, aminek én nagyon tudok örülni.

A Promágus Kupáról bővebben ITT olvashattok!

2017. május 30., kedd

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Író: Jojo Moyes
Eredeti cím: Me Befor You
Cím: Mielőtt megismertelek
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Kiadás éve: 2012/2016
Sorozat: Mielőtt megismertelek 1.
Téma: Romantikus

Stáblista: 
Louisa Clark - Emilia Clarke
William Traynor - Sam Claflin
Katrina Clark - Jenna Coleman
Steven Traynor - Charles Dance
Patrick - Matthew Lewis
Camilla Traynor - Janet McTeer
Alicia - Vanessa Kirby
Bernard Clark - Brendan Coyle

Rendező
Thea Sharrock

Forgatókönyvíró: 
Jojo Moyes
Scott Neustadter
Michael H. Weber

A filmet láttam először, ugyan tudtam, hogy egy adaptáció, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elolvassam a könyvet. Miután megnéztem és kisírtam a szememet tudtam, hogy el kell olvasnom, még akkor is, ha teljes depresszióba zuhanok utána. Nehezen, de rávettem magamat, hogy nekikezdjek, az elejével semmi problémám nem volt, szinte teljesen megegyezett a filmmel, aminek nagyon örültem, ritkán lát az ember ilyet. Nyilván a regényben jobban átjönnek az érzelmek, és a gondolatok emiatt talán sokkal jobban megrendíti az olvasót.

Szomorúsággal töltött el Will sorsa, hiszen egyik pillanatról a másikra az egész élete fenekestül felfordult, és sajnos nem jó értelemben. Minden, ami eddig lehetséges volt számára az megszűnt.  Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyire nem tudjuk értékelni azt amink, van, és azokat a dolgokat, amiket megtehetünk, így volt ez főszereplőnkkel is, bár azért ő elég jól kihasználta a kínálkozó alkalmakat, szinte már felelőtlen, halálfélelmet nem ismerő módon.

Sajnálom Will-t és a családját, összeszorult a szívem és a gyomrom a történetét olvasva, de szerencsére fogalmam sincs, hogy milyen élete is lehet valójában, milyen nehéz lehet minden reggel felébrednie, hiszen az olvasó bármikor félbehagyhatja a könyvet és visszatérhet a megszokott életéhez, de neki minden egyes nap így telik, kilátástalanul, reményvesztetten. Mondhatjuk, hogy ez csak egy regény, egy kitalált történet, de tudom, hogy sok hús vér ember van ilyen helyzetben, és ezen nem tudnak változtatni, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy bármit megtennének érte, ha újra teljes életet élhetnének. Viszont hiába olvassuk vagy halljuk, hogy ez vagy az milyen problémáktól szenved, csak együttérzést vált ki belőlünk – egyesekből szánalmat-, hiszen nem érezzük a fájdalmát, elképzelhetjük, de szinte biztos vagyok benne, hogy 100%-osan nem tudjuk átérezni az érzelmeiket.

Valójában a könyv nagy része nem szomorú, vagy legalábbis nem készteti az olvasót sírásra, aztán eljön egy pont, amikor egyre nehezebb olvasni a sorokat, egyszerre szerettem volna, hogy vége legyen és azt is, hogy ne. Mivel tudtam mire számíthatok, ezért egy kicsit könnyebb volt, de mégis nehezebb, ez a kettősség végigkísért a történeten. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy megéri elolvasni a könyvet, és ha lehetséges a film megnézése előtt.

A szereplők összetett személyiségek, átlagosak, de mégsem unalmasak, az egyéb problémák mellett „hétköznapi” problémáik is vannak, emiatt teljesen emberinek, elérhetőnek látszanak. Lou egy kedves és szerethető karakter, aki látszólagos vidám, optimizmusával igyekszik Will életkedvét visszahozni, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy minél színesebb és élvezhetőbb programokat találjon ki, és emellett főszereplőnk stílusát is el kell viselnie, ami szerencsére idővel megváltozik.

Will egy elkeseredett, reményvesztett férfi, aki – nem meglepő módon – nehezen viseli az életében bekövetkező változást. Minden napja egy küzdelem, és ez egyre jobban kimeríti. Amikor Louisa betoppan az életébe történik egy fordulat, megjelenik egy reménysugár. A lehangoló hangulat fokozatosan megváltozik, kellemesebb, kevésbé szomorú események sorozata következik, amiktől kicsit mindenki megnyugszik, és gördülékenyebben folytatódik a történet. Azonban a háttérben még mindig ott ólálkodik a sors, a tudat, hogy bizony nemsokára történni fog valami rossz, amitől nemcsak a szereplők, hanem az olvasó is a padlóra kerül, hiszen ez a dolgok rendje. Minden könyv/film, akkor adja a legnagyobb „pofont”, amikor a legkevésbé számítunk rá, ez sajnos itt sem alakul másként.

Will és Lou az együtt töltött idő alatt nem csak egymást ismerik meg, hanem önmagukat is és a világot. Megváltoztatják egymás nézőpontját. Hősnőnk megtanulja értékelni az életet, megvilágosodik, hogy nem lehet örökké ugyanúgy élni, és attól, hogy a változás félelmetes nem jelenti azt, hogy rossz is. Will felnyitja a szemét, megmutatja neki, hogy mennyi csodálatos dologtól fosztja meg magát, ha nem kockáztat, és nem változtat egy kicsit az életén.

Az idő előrehaladtával egyre jobban megbíznak egymásban, barátok lesznek, vannak, akik örülnek ennek, és olyanok is, akik nem. Megosztják egymással a gondolataikat, a véleményüket, a problémáikat. Gyakran akadályokba ütköznek Will helyzete miatt, ezek elkeserítőek, főleg látva, hogy mennyi mindent nem tehetnek meg, milyen sok helyre nem tudnak eljutni, mert nincsenek meg a kellő feltételek. Az egészséges embernek meg sem fordul a fejében, hogy néhány módosítással mennyire meg tudná könnyíteni mások életét, de sajnos általában minden a „többség” igényei szerint van kialakítva. Louisa ezek ellenére mégis megpróbálja színesebbé tenni a napokat, kisebb nagyobb sikerekkel.

És ahogy számítottam rá, bizony a végére úgy sírtam, hogy alig láttam, hogy mit olvasok. Ez ugyanúgy megvolt a filmnél is. A könnyektől függetlenül nem bánom, hogy elolvastam illetve, hogy megnéztem a filmet.

Szerencsére a film könyvhű lett egy két részlet kivételével minden fontos momentum belekerült, de ugye ezek csak azért maradtak ki, mert egy közel két órás filmbe nem lehet mindent belesűríteni.

Értékelés: 5/5
A film és a könyv is nagyszerű volt. Egy komoly témával foglalkozó mégis szerethető történet, ami ugyan kicsit megtöri az olvasót/nézőt a végére, de mégsem bánja meg, hogy megnézte/elolvasta.

Borító: 5/5
A könyv eredeti borítója egyszerű, de szép. A filmes borító is gyönyörű, semmi extra mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Nagyon jól kidolgozott karaktereket ismerhetünk meg. Mindenki a maga módján szerethető, és bár a mellékszereplőkre nem fektettek akkora hangsúlyt ez egyáltalán nem volt zavaró.

Kedvenc idézetek:
Valahányszor azon kaptam, hogy csak ül és bámul kifelé a kert be, arra gondoltam, hogy ő a legszomorúbb ember, akivel valaha is találkoztam.
Willre gondoltam, ahogy megpróbált nem nevetni a „Molahonkey Dal"-on egy éjszakán, mikor a hó aranyszínű förgetegként kavargott az ablak előtt. A bőrére gondoltam, a puha hajára, a kezére, egy élő személy kezére, olyasvalakiére, aki sokkal okosabb és viccesebb, mint én bármikor is leszek, és aki mégsem lát maga előtt fényesebb jövőt, mint hogy kioltsa a saját életét. És végül belenyomtam a fejemet a párnába, és sírtam, mert hirtelen az életem sokkal sötétebb és komplikáltabb lett, mint ahogy valaha is el tudtam képzelni, és azt kívántam, bárcsak visszamehetnék abba az időbe, amikor az volt a legnagyobb aggályom, hogy vajon Frank elég csokis fánkot rendelt-e.

2017. május 25., csütörtök

Cassandra Clare - Éjfél kisasszony

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Igen, árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.” 
Főszerepben az árnyvadászok! 
Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket. 
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza… 
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek? 

Író: Cassandra Clare
Eredeti cím: Lady Midnight
Cím: Éjfél kisasszony 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: Gonosz fortélyok 1.
Téma: Fantasy, Romantikus 

Cassandra Clare munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen elég nagy hírnévre tett szert A Végzet Ereklyéi sorozat valamint a Pokoli szerkezetek sorozat is. Ugyan az előbbiben az első három részt elolvastam az utóbbiban már csak az első részig jutottam, ettől függetlenül szeretem Clare stílusát. A könyvsorozat első részéből készült film, illetve a sorozat is elnyerte a tetszésemet, most pedig a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően az írónő új könyvével is megismerkedhettem.

A könyv, mint ahogy a fülszövegben is olvashatjuk a Mennyei tűz városa (A Végzet Ereklyéi sorozat befejező kötete) után játszódik, emiatt nem meglepő módon tele van spoilerekkel a sorozatot illetően. Nem bántam, ezt a dolgot, de kiütköztek a hiányosságaim, hiszen néha egy egy utalás nem jött át rendesen, és ráncoltam a homlokomat, hogy ezt érthetném, ha nem lennék lusta, valamint időhiányban szenvedő, és elolvastam volna Cassandra sorozatait. Ezt saját magamnak köszönhetem, így inkább térjünk rá a fontosabb dolgokra magára a könyvre.

A borító gyönyörű,és annyira illik a történethez, aminek külön örültem, valamint annak is, hogy a cím értelmet nyer a történet végső szakaszában, és tényleg jelentőséggel bír a cselekmény alakulásában.

A könyv hosszú, ami nem is lenne baj, ha nem apró betűvel "írták " volna. Emiatt ránézésre nehéz olvasmánynak tűnik, és bevallom én is megijedtem tőle. Amin meglepődtem az, hogy egyáltalán nem volt vontatott a sztori, és üresjáratok sem voltak nagyon.  A cselekmény szépen folyt a saját medrében, és néhány esemény igencsak felkavarta a nyugodt vizet, én pedig hatalmas izgalommal vetettem bele magamat az áradatba.

A könyv fő vonala Emma bosszúja, gyakorlatilag e köré épül a cselekmény, ami izgalmas, rejtélyes, és egyben szomorú is. Ahogy már megszokhattuk Cassandránál az akciódús jelenetek mellett a romantikát sem hanyagolja el, és bizony egy történetből sem maradhat ki a jó öreg szerelmi háromszög, olykor még több szög, csak hogy ne legyen teljesen klisé a dolog. Ettől függetlenül született pár igazán romantikus jelenet.

Mint tudjuk a bosszú nem egy egyszerű folyamat, nagyon sok összetevője van, és nem tudhatjuk mi sül ki belőle.
Egy biztos Emma addig nem nyugszik meg amíg meg nem találja a szülei gyilkosát, ehhez viszont kitartás, erő, és elszántság kell. A lány bármennyire is képzett nem boldogulhat egyedül, és nem is kell neki, hiszen van egy parabitaia, aki az életét adná érte, valamint a fiú családja is hasonlóan érez.

Emma a tündéreknek köszönhetően új irányba tereli a nyomozását, ami sikeresnek bizonyul, egyre több dologra fény derül a gyilkossággal kapcsolatban, így elkezdődhet a hajsza egy gyilkos után, akit mindenki meg szeretne találni.

Tehát kis csapatunk elindul a nagy útra, ami tele van megpróbáltatásokkal, rejtélyekkel és bizony csalódásokkal is. A nyomozás során szereplőink megismerik önmagukat, és átértékelik eddigi kapcsolataikat, emellett pedig igazi csapattá kovácsolódnak, amiben mindenkinek megvan a maga sajátos posztja, ahol a legjobban teljesíthet. Mindenki kiveszi a részét a kutatásban még a legkisebb is, pedig senkinek nincs egyszerű dolga, hiszen lelkileg igen megterhelő események sorozata indul el, amit igen nehéz feldolgozni és elfogadni, nem beszélve arról a rengeteg titokról, ami időközben napvilágra kerül.

A történet meglepő fordulatok tömkelegét zúdítja ránk, valamint egy csomó megoldandó problémát is. A végkifejletre pedig nem nagyon számítottam, és hiányoltam néhány fontosabb szál végét, de mivel sorozatról beszélünk, úgy gondolom, nem kell aggódnom, elvégre szükség van a kíváncsiság fenntartására, és „ígérni” kell valamit a következő részhez. 

A regény kicsit hasonlított A Végzet Ereklyéi sorozathoz, mind a kettőben van egy lány, aki bármit megtesz a céljai eléréséhez, legyen az egy édesanya megmentése, vagy a bosszú. Egy parabatai kapcsolat, egy boszorkánymester és egy család, baráti kör, akik együtt bármire képesek, valamint a főgonosz, aki a bonyodalmak nagy részét adja. 

Örültem neki, hogy megjelentek a „régi” szereplők, gondolok itt Jem - Tessa, Clary - Jace, Alec -Magnus párosokra. Jó volt olvasni, hogy mi is a helyzet velük, de még sem vonták el a figyelmet a főszereplőkről, pont akkor és ott bukkantak fel ahol kellett, és nem vitték túlzásba a dolgot, hozták a megszokott formájukat. 

Összességében nagyon tetszett a könyv, és várom a folytatását.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes és eseménydús történet, ami ugyan hosszú, de nem hiszem, hogy bárhogyan szét lehetett volna szedni. Semmiképpen sem ajánlom olyannak, aki nem bírja végig ülni azt a közel 700 oldalt, de aki szereti Cassandra stílusát, és az árnyvadászokat azoknak kötelező olvasmány.

Borító: 5/5
Imádom a borítót, különleges és kapcsolódik a könyvhöz.

Karakterek: 5/4
Kicsit hajaznak A Végzet ereklyéi sorozat szereplőire, de ettől függetlenül senkivel nem volt komolyabb problémám.

Kedvenc jelenet: Minden olyan pillanat, amiben megmutatkozik a testvéri szeretet.