A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 19., csütörtök

Colleen Hoover - Verity

Magával ​ragadó és megdöbbentő. Egyszerűen nem lehet letenni.
Claire Contreras New York Times bestseller szerző.
Lowen Ashleigh, az anyagi csőd szélén álló, küszködő író élete állásajánlatát kapja, amikor Jeremy Crawford, a bestseller szerző Verity Crawford férje felkéri, hogy balesetben megsérült felesége helyett megírja az asszony sikersorozatának befejező részeit.

Lowen megérkezik a Crawford házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Csakhogy az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét, ami örökre megváltoztatta a család életét.

Lowen először úgy dönt, hogy nem mutatja meg Jeremynek a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.

Egy egyedülálló romantikus thriller a New York Times bestseller szerző Colleen Hoover tollából.

Író: Colleen Hoover
Eredeti cím: Verity
Cím: Verity
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 312
Téma: Thriller, Erotikus, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

CoHo munkássága nem áll távol tőlem, a regényeit amelyeket olvastam szinte az összeset szerettem, bár ezt minden alkalommal elmondom. Verity című könyve viszont egyik eddig olvasott történethez sem hasonlít. Egyrészt ezért is döntöttem az elolvasása mellett, hiszen kíváncsi voltam, hogy egy merőben más műfajban, hogy teljesít az írónő, és bár ugyan egy icipici szerepe van a romantikának a regényben, de nem ez kapja a fő hangsúlyt. 

Főszereplőnk Lowen Ashleigh, aki egy író, ám közel sem olyan sikeres, mint szeretne lenni. Az utóbbi időben pedig nem volt annyi ideje az írásra, mint kellett volna, illetve egyéb elengedhetetlen kiadásai miatt a csőd közelébe került. Így amikor egy olyan lehetőség kerül az útjába, ami egy jó darabig megoldaná az anyagi gondjait felcsillan szemében a remény, ám hamar szomorúságba csap át, amikor felismeri, hogy lehet hogy kevés az, amit tud a feladat teljesítésére. 

Jeremy Crawford egy sikeres író férje, aki keresi azt a személyt, aki be tudja fejezni a felesége megkezdett sikersorozatát. Azzal gondolom nem mondok újat, hogy Lowen lesz a szerencsés (?), aki megteheti ezt, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy jobban megismerje a történetet, így pár napra beköltözik a Crawford házba, hogy átnézze Verity irodáját. A rengeteg papír, anyag között semmi rendszer nincs, ezért Lowennek el kell ismernie, hogy pár nap alatt nem fog végezni, főleg akkor amikor rábukkan Verity titkos önéletrajzára is. 

Ebben a részletes kéziratban olyan eseményekre, titkokra derül fény, hogy Lowen teljesen elhűlve olvassa a fejezeteket, amíg az elején a Jeremyvel való kapcsolatáról ír leginkább az írói stílusa az ami megfogja, később már maga a cselekmény. Verity leírásából egyre jobban megismeri a férfit, illetve személyesen is egyre több mindent tapasztal, az érzései kezdenek megváltozni iránta. 

Lowen Jeremyt nagyon pozitívan látja, hiszen neveli a fiát, és feleségét is gondozza, és ennek ellenére is igyekszik a jóra koncentrálni, és míg az elején nem szentelnek egymásra sok figyelmet, ez később megváltozik. Amikor Lowen befejezi a kéziratot, pont emiatt az érzés miatt gondolkodik azon, hogy megmutassa-e a férfinak mindazt ami Verity önéletrajzában olvasható, úgy gondolja a férfinak joga van tudni azokról. 

Nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne spoilerezzem el a lényegét, és azt, ami a csattanót adja. A regény lényegi része az Verity önéletrajza, ez adja a feszültséget, a misztikumot és a végén a meglepetést is. Úgy gondolom, hogy el kell olvasni a könyvet, ahhoz hogy ezt megértsük, át kell éreznünk, mind azt a szörnyűséget, amit olvasunk, éreznünk kell a dühöt, a csalódottságot, a félelmet, hogy a végén megkapjuk azt a pofont, amely teljesen összekuszálja nem csak a főszereplőnk érzelmeit, hanem a miénket is. 

Olvasás közben sokszor ledöbbentem, elborzadtam és dühöt éreztem, nem tudtam elképzelni, hogy létezik ilyen borzasztó ember, de el kellett hinnem, ugye? Elvégre feketén fehéren le volt írva a saját önéletrajzában. Az utolsó pár fejezetben, mint ahogy már írtam jött a legnagyobb fordulat, amire álmomban sem számítottam. Vagyis nem csak egy fordulat jött, hanem több kisebb és néhány nagyobb, az biztos, hogy az írónő a végére hagyta a legjobb részt. 

Összességében azt kell mondanom, hogy nem vagyok csalódott, tetszett a könyv, és biztos vagyok benne, hogy ha lesz rá lehetőségem fogok még ilyen könyveket olvasni az írónőtől. 


2020. november 18., szerda

Lois Duncan - Stranger with my face - A másik én

A TÜKRÖN TÚL A HALÁL VÁR
Laurie Strattonnak végre mindene megvan, amire egy tizenhat éves lány vágyhat. A tökéletes nyara végén azonban új fordulatot vesznek a történések, amikor a barátja azt állítja, hogy látta őt egy másik fiúval – pedig Laurie otthon feküdt betegen. Azt ezt követő rejtélyes észlelések meggyőzik a lányt arról, hogy egy nagyon is valós személy ólálkodik körülötte…
Később kiderül, hogy ez a személy nem más, mint Laurie elveszett ikertestvére, akinek egészen másként alakult az élete, és ez keserűvé, gonosszá tette. Megtanulta, hogyan kísértheti Laurie-t, sőt egy idő után már igazi veszélyt jelent. Akar valamit Laurie-tól… Méghozzá az életét!
Hagyd égve a villanyt!

Író: Lois Duncan
Eredeti cím: Stranger with my face
Cím: A másik Én
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 264
Téma: Ifjúsági, Krimi, Romantikus, Thriller

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Aki ismer az tudja, hogy az ilyen jellegű könyvek távol állnak tőlem alap esetben, de ahogy böngésztem a Könyvmolyképző oldalát megakadt a regényen a szemem, és elolvasva a fülszöveget elkapott egy érzés, hogy kíváncsi vagyok, ezért hát végül a kezemben landolt és olvasni kezdtem. A Másik Én egy olyan alkotás, ami hátborzongató, de mégsem tudod letenni, falod az oldalakat, hogy minél több információ birtokába juss. Meglepő fordulatokban nincs hiány az biztos, én személy szerint végig izgultam az egészet.

Régen volt már az hogy egy ültő helyemben az elejétől a végéig elolvassak egy könyvet, hát most sikerült. Ugyan hajnali háromkor csuktam be a könyvet, de sokáig velem maradt a gondolata. Voltak fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban, de kellemesen csalódtam. 

Amint azt a fülszövegből megtudhattuk Laurie a főszereplőnk, aki egy átlagos tizenhat éves lány. Iskolába jár, vannak barátai és egy friss párkapcsolata. Egy gyönyörű helyen él szüleivel és két testvérével, mondhatni semmi gondja az életben. Ám egy nap minden megváltozik, amikor egy betegséggel töltött éjszaka után megvádolják, hogy kitalálta az egészet csak hogy kibújjon az aktuális buli alól. Hősnőnk teljesen összezavarodik, ezután pedig sorra történnek a furcsábbnál furcsább események, amik gyanakvóvá teszik. 

Laurie elkezd foglalkozni a megérzéseivel, "látomásaival", szépen lassan elkezdi összerakni a kirakós apró darabkáit, egészen addig amíg fény nem derül a titokra. Valójában valahol a világban él egy ikertestvére, akiről soha senki nem beszélt. A családban egy kis feszültség alakul ki a titok és a történtek miatt. 

Lia, hősnőnk ikertestvére nem járt olyan szerencsésen mint Laurie, amit nehezményez és elhatározza, hogy megszerzi mindazt amit ő nem kapott meg, és ennek eléréséhez nem restell mindent bevetni nem törődve azzal hogy ki sérül meg. 

Laurie az elején barátsággal és jóhiszeműen viszonyul testvéréhez, ám hamar megbánja tettét. Barátai Helen és Jeff veszélybe kerülnek, ami felnyitja a szemét. Felveszi a kesztyűt a gonosszal és megpróbálja megvédeni szeretteit, ám amikor a dolgok rosszra fordulnak fizikailag képtelen a segítségükre sietni. 

A regény számtalan misztikus és kulturális elemet tartalmaz, amelyek érdekessé és egyben hátborzongatóvá teszik a cselekményt, de mégis ezektől olyan izgalmas. 

Mint már említettem nem kifejezetten rajongok ezért a műfajért, de ez a regény megvett. Nem tudtam letenni egy percre sem, muszáj volt hogy megtudjam mi lesz a vége. Most pedig hiányérzetem van, de mint megtudtam a regényből készült film is, amit biztosan meg fogok nézni, bár tudom hogy nem lesz ugyanolyan mint amikor olvastam. 



2020. október 12., hétfő

Jennifer L. Armentrout - Míg ​a halál…

Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.

Író: Jennifer L. Armentrout
Eredeti cím: Till Death
Cím: Míg a halál...
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 400
Téma: Krimi, Thriller, Romantikus, Erotikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

 Az egyik kedvenc íróm Jennifer L. Armentrout, a Luxen sorozatát egyszerűen imádom, és már megszámolni sem tudom hányszor olvastam végig a teljes sorozatot. Egy szó, mint száz ezen könyvek alapján határozottan azt tudom mondani, hogy zseni ez a nő. Így tehát nem meglepő, hogy ezt a regényt meg kellett szereznem, az csak plusz pont volt, hogy a kiadó piros élfestéssel is kiadta. 

A könyv borítója gyönyörű, azonnal megakadt rajta a szemem, és örülök, hogy nem az eredeti borítót választotta a kiadó. Ugyan megtartotta középen a virág motívumot, de összességében teljesen más koncepciót alkotott meg vele, ami szerintem nagyon jó ötlet volt. 

Mostanában elkezdtem más témájú könyvek után érdeklődni, kezd egy kicsit kinyílni a szemem, és a kíváncsiságom is nagyobb és ahogy a következő bejegyzésekben látszódni fog, előtérbe kerültek nálam a krimi, thriller regények. Persze nem a legdurvább fajták, hanem azok amelyek kicsit árnyaltabbak, így szépen lassan tudom megszokni ezt a fajta stílust, ami eddig távol állt tőlem. Ezért is esett a választásom Jennifer L. Armentrout Míg a halál... című regényére. Egyrészt szeretem az írónő munkásságát, másrészt kíváncsi voltam, hogyan teljesít egy másik műfajban, ami ugyan tartalmazza a már megszokott romantikus szálat, de került bele egy kis plusz. 

Adott hősnőnk, Sasha aki évekkel ezelőtt egy hatalmas traumán esett át, hiszen az egyetlen túlélője egy sorozatgyilkosnak, aki előszeretettel kínozta meg áldozatait. Az események után Sasha érthető módon nem tudott a szülővárosában maradni, ezért a lehető legmesszebb kezdett új életet. A múltját nem tudta elfelejteni, de valamennyire rendeződött az élete, és jó munkája van.

Végül mégis úgy dönt, hogy visszatér és segít édesanyjának a fogadó körül, ennek egyrészt örül, hiszen gyerekkori álma volt, hogy majd egyszer ő vezeti a családi vállalkozást. Ám mégis retteg, hogy milyen lesz visszatérnie a megpróbáltatásainak helyszínére. Elsőre úgy tűnik nincs oka aggodalomra, ám aránylag hamar kiderül, hogy valaki nagyon nem örül annak, hogy újra a városban van, egyre furcsább és rémisztőbb dolgok történnek vele. 

A színen feltűnik volt barátja Cole, aki ugyanolyan hatást vált ki hősnőnkből mint régen, ugyanaz a vonzalom, de immár felnőtt köntösbe csomagolva. Cole szándéka, hogy megvédje a lányt, hogy újra biztonságban érezhesse magát, ám terve nem éppen problémamentes. Valahogy mindig történik valami, amikor nincs a lány közelében, ennek elkerülése érdekében szinte hősnőnkhöz költözik. Próbál rájönni, hogy ki állhat az ijesztő esetek mögött, ki akarja elűzni a lányt? És vajon megelégszik e azzal, hogy a városból elüldözi, vagy a Vőlegény, az ismert sorozatgyilkos munkáját akarja befejezni? 

Annyi biztos, hogy a lány élete veszélyben forog, és emiatt a hozzá közelállóké is, hiszen nem tudjuk ki és mi leselkedik rájuk. Azért be kell vallanom, hogy elég hamar rájöttem ki áll a háttérben, szerintem ha valaki egy picit is odafigyel, akkor simán le lehet szűrni az elejtett információkból, sőt szerintem szinte ordít a "megoldás". Attól függetlenül, hogy tudtam a könyv nagy "csattanóját" ugyanúgy élveztem az olvasást. Nem azt mondom, hogy ez az írónő legjobb könyve, de nem is a legrosszabb. 

Ebben a műfajban még kezdő vagyok, de úgy gondolom egyszeri olvasásra tökéletes, izgalmas fordulatok, és persze a romantika, ami nálam elengedhetetlen. 



2017. október 31., kedd

Sophie Hannah - Bántó távolság

Hátborzongató, csavaros thriller megszállott szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.
Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti, hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a kereséséhez.

Író: Sophie Hannah
Cím: Bántó távolság
Eredeti cím: Hurting Distance
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 446.
Sorozat: Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 2.
Téma: Krimi, Thriller

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Egy kis félelemmel és fenntartással kezdtem neki az olvasásának, hiszen ez a fajta műfaj távol áll tőlem, és aggódtam, hogy emiatt más szemmel fogok nézni a könyvre, ezért igyekeztem objektíven megközelíteni a helyzetet.

Már az első pár oldal után éreztem, hogy nem egy mindennapi regényt tartok a kezemben, és bizony elég erős volt a kezdés, hiszen egy felkavaró, és egyáltalán nem könnyű témával indít, ami már önmagában is megrendítő.
Olyan mintha egy naplót olvasnánk, amit Naomi Robertnek szánt. Ebben megszólítja a férfit, kérdéseket intéz hozzá, feleleveníti az együtt töltött pillanatokat. Ezen keresztül ismerjük meg a múltat, és a jelent is.
Szerencsére más szemszög is kiegészíti a történetet. A nyomozók szemén keresztül is információkhoz jutunk, és megtudjuk mit gondolnak az eseményekről, milyen következtetéseket vonnak le, és hogyan oldódik meg a rejtély. Látjuk, hogyan is folyik egy nyomozás nagy vonalakban, mennyire nincs egyszerű feladatuk, főleg ha hátráltatják is őket.

Mint ahogy fent már említettem nem igazán olvasok ilyen műfajú könyveket, azt azonban el kell mondanom, hogy filmekben, sorozatokban szívesen nézek ilyen témájúakat, élvezem is őket, így reménykedtem abban, hogy az olvasás is hasonló érzéseket vált, majd ki belőlem.

Az elején nagyon szenvedtem, nem akartak elfogyni a lapok, teljes kudarcként éltem meg, egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem vagyok képes arra, hogy befejezzem. Mivel éreztem, hogy ha erőltetem, akkor nem lesz belőle semmi, ezért egy kicsit félretettem a könyvecskét, és elfoglaltam magam mással. A módszer bevált. Pár nap elteltével (volt az hét is) végre valahára újra rá tudtam magamat venni, hogy folytassam, és meglepődtem, ugyanis olyan gyorsan faltam a lapokat, hogy azt vettem észre, hogy bizony ennyi volt. Tehát összességében nem nevezhetném katasztrófának, ezt a folyamatot.

Azt hittem nagy hangsúly kerül a lelki megrázkódtatásokra, és már már terápiás célúvá válik a könyv, de nem. Persze nyilván központi szerepe van, és fontos is, de inkább a nyomozás menete kerül előtérbe, az hogyan tudunk meg egyre többet, hogyan kezdjük el látni az összefüggéseket, és a megoldást, na meg persze a bonyodalmak.

A könyv negyedében a nyomozást segítő/hátráltató hazugságok hagyták el Naomi száját, ami a problémák nagy részét okozta, ahogy a fülszövegben is olvasható, ezek kellettek ahhoz, hogy a nyomozás egyáltalán elkezdődjön, és a végén mindenki meglepődött, hogy mi lett az ügy vége. Mondjuk valamilyen szinten számítani lehetett erre a végkifejletre, legalábbis volt egy sanda gyanúm, hogy összefüggenek a dolgok. Persze teljes egészében nem lehetett kitalálni, de szépen lassan, ahogy kapjuk az információmorzsákat kezd összeállni a kép.

A másik szereplő, aki nagyon megkavarja az állóvizet az Juliet Haworth, Robert felesége. A könyv nagy részében ki nem állhattam, ezt a nőt. Folyton játszadozott és rébuszokban beszélt, és őszintén azt gondoltam, hogy nem teljesen százas, de a történet végére, és az előzmények megismerése után más megvilágításba került. Még mindig idegesített, de már megértettem a viselkedésének az okát.

Összességében a könyv a nyomozást mutatja be, azt hogy attól, hogy több információhoz jutunk, nem feltétlen kerülünk közelebb a megoldáshoz, sőt van, hogy sokkal bonyolultabbá teszi a megfejtés.
És a könyvnek van egy nagyon fontos tanulsága, az, hogy soha ne bízzunk meg teljes mértékig senkiben, és hogy soha nem tudhatjuk, hogy valaki tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy nem.


2016. október 26., szerda

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight - A hős, a hazug és a hitvány

Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…

Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.
Író: April Genevieve Tucholke
Eredeti cím: Wink, Poppy, Midnight
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 256.
Téma: Thriller

A Menő könyvek oldalán olvastam a könyvből egy kis részletet, és felkeltette az érdeklődésemet, hiszen már az a kis részlet is sugallta, hogy bizony ez nem egy mindennapi történet. Köszönöm a Menő Könyveknek, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Ahogy a címben is olvasható Wink, Poppy és Midnight életébe kukkanthatunk bele. A történetet az ő szemükön keresztül ismerhetjük meg, ezzel belecsöppenve egy szerelmi háromszögbe. Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem annyira, amikor egy harmadik személy, vagy esetleg negyedik kerül a képbe, mert ott tuti valaki sírni fog, az meg nem teljes Happy End. Úgy gondoltam ennyit kibírok, és rájöttem, hogy nincs ezzel semmi baj, mert Poppy úgy is egy idegesítő, számító nőszemély, aki igazán eltűnhetne a képből, így nem fogom sajnálni, ha hoppon marad.

A könyv nem szenved hiányt váratlan, és meglepő fordulatokban. Be kell valljam néha elvesztettem a fonalat, és összezavarodtam, úgy éreztem ez is egy olyan könyv, mint a Horgonyhely, hogy nem az én agyacskámnak van kitalálva. Aztán hogy haladtam előre a történetben még jobban elvesztem, és azt gondoltam, hogy egy nagy összevisszaság a könyv, hasonlóan a borítójához, de nem adtam fel, gondolván, hogy a végére minden kivilágosodik. Ami meg is történt. Minden a helyére került, és megértettem, hogy egy teljesen átlagos történetet úgy írtak meg, hogy valami különlegesre számítson az olvasó egészen az utolsó oldalig. Ravasz, nagyon ravasz. Őszintén szólva ez egy nagyon jó és ötletes fogás volt az írónőtől, elvégre az a lényeg, hogy a végletekig fokozza az ember kíváncsiságát, hogy egy pillanatra se jusson eszébe félretenni a könyvet. Velem is ez történt, egyszerűen nem tudtam letenni hiába morgolódtam miatta. A regény nagyszerűen meg van írva, de a cselekménye kicsit morbid és szokatlan számomra, a szereplőkről nem is beszélve. A pozitívum, hogy minden szereplő különleges nevet kapott (kivéve szegény Zoé), és ez igazán egyedivé teszi a könyvet.

Lassan haladtam az olvasással, gyakran megálltam, és elkalandoztak a gondolataim. De a végére értem, és rájöttem, hogy ez az egész nem is volt annyira borzasztó. Egyszeri olvasásra tökéletes. Nem lett a kedvenc könyvem, de nem is került az utálom kategóriába.

Ritkán találkozom olyan könyvvel, ami ennyire elgondolkodtatja az olvasót, mert, ahogy a való életben is, nehéz megállapítani, hogy ki az, aki önmagát adja, és ki az, aki álarcot visel. Egy rejtély bontakozott ki a szemünk előtt, amit észre sem vettünk, csak az utolsó oldalon eszmélünk rá, hogy bizony megtévesztés áldozatai lettünk. Szerintem ez nagyszerű, és tényleg annyira váratlan, hogy tuti senki nem találja ki a dolgot, hiába olvas a sorok között. Biztos vagyok benne, hogy azok sem számítanak erre a fordulatra, akik egyébként minden könyv csattanójára rájönnek már a történet közepén.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a váratlan fordulatokat, a titkokat és egy olyan könyvre vágynak, ami különlegesen, és nagyszerűen van megírva.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, és különleges könyv, ami nagyszerűen meg van írva, bár néha eléggé megkavarja az embert.

Borító: 5/4
Az elején nem nyerte el a tetszésemet, de aztán valahogy megszerettem. A borítón megjelenő „összevisszaság” teljesen tükrözi az érzést, amit a könyv kiáltott belőlem.

Karakterek: 5/5
Az írónő nagyszerűen használja a szereplőit, ezzel megteremtve egy rejtélyes cselekményt.

Kedvenc idézetek:
„Már kisgyerekként gyönyörű voltam. Mint egy angyal: kerubszáj, rózsás arc, finom vonások, aranyszőke hajglória. Imádtak, és mit tagadjam, én is imádtam magam. Mindig az történt, amit én akartam, és a végén még mások hálálkodtak nekem.” 
„Minden történetben van egy gonosz. A gonosz ugyanolyan fontos, mint a hős, talán még fontosabb.”
„- A legvégén csak a kis dolgok számítanak. Ahogy ébredéskor Mim a nevemet mondja. Ahogy tegnap megláttam az árnyékomat az udvarotokon. Ahogy elpirulsz, amikor csókolózunk. Bee kezének érintése. A szalma illata, az eper íze, a porhanyós fekete föld az ujjaim között. Ez az, ami számít, Midnight.”
 A Halloween mindig is szíve csücske lesz a Prológus bloggereinek, ugyanis, akik már régebb óta követik munkásságunkat, még emlékezhetnek, hogy tavaly ilyenkor ez volt az első közös projektünk, ami megrendezésre került. Természetesen idén is megünnepeljük október 31-ét, sőt, nem csak egy napot, de egy teljes hetet szentelünk neki! Október 24.-től Halloween napjáig olvashattok értékeléseket és cikkeket April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című regényéhez kapcsolódóan, továbbá Halloweeni könyvajánlókat és egyéb bejegyzéseket is. Hogy fokozzuk az élvezeteket, nyereményjátékra is invitálunk benneteket, melynek során a fent említett thrillerből nyerhettek meg egy példányt, a Menő Könyvek Kiadó felajánlásából. A játékról további információkat Facebook oldalunkon találtok.