Sophie Hannah - Bántó távolság

Hátborzongató, csavaros thriller megszállott szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.


Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti, hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a kereséséhez.







Író: Sophie Hannah
Cím: Bántó távolság
Eredeti cím: Hurting Distance
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 446.
Sorozat: Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 2.
Téma: Krimi, Thriller


A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak!




Egy kis félelemmel és fenntartással kezdtem neki az olvasásának, hiszen ez a fajta műfaj távol áll tőlem, és aggódtam, hogy emiatt más szemmel fogok nézni a könyvre, ezért igyekeztem objektíven megközelíteni a helyzetet.

Már az első pár oldal után éreztem, hogy nem egy mindennapi regényt tartok a kezemben, és bizony elég erős volt a kezdés, hiszen egy felkavaró, és egyáltalán nem könnyű témával indít, ami már önmagában is megrendítő.
Olyan mintha egy naplót olvasnánk, amit Naomi Robertnek szánt. Ebben megszólítja a férfit, kérdéseket intéz hozzá, feleleveníti az együtt töltött pillanatokat. Ezen keresztül ismerjük meg a múltat, és a jelent is.
Szerencsére más szemszög is kiegészíti a történetet. A nyomozók szemén keresztül is információkhoz jutunk, és megtudjuk mit gondolnak az eseményekről, milyen következtetéseket vonnak le, és hogyan oldódik meg a rejtély. Látjuk, hogyan is folyik egy nyomozás nagy vonalakban, mennyire nincs egyszerű feladatuk, főleg ha hátráltatják is őket.

Mint ahogy fent már említettem nem igazán olvasok ilyen műfajú könyveket, azt azonban el kell mondanom, hogy filmekben, sorozatokban szívesen nézek ilyen témájúakat, élvezem is őket, így reménykedtem abban, hogy az olvasás is hasonló érzéseket vált, majd ki belőlem.

Az elején nagyon szenvedtem, nem akartak elfogyni a lapok, teljes kudarcként éltem meg, egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem vagyok képes arra, hogy befejezzem. Mivel éreztem, hogy ha erőltetem, akkor nem lesz belőle semmi, ezért egy kicsit félretettem a könyvecskét, és elfoglaltam magam mással. A módszer bevált. Pár nap elteltével (volt az hét is) végre valahára újra rá tudtam magamat venni, hogy folytassam, és meglepődtem, ugyanis olyan gyorsan faltam a lapokat, hogy azt vettem észre, hogy bizony ennyi volt. Tehát összességében nem nevezhetném katasztrófának, ezt a folyamatot.

Azt hittem nagy hangsúly kerül a lelki megrázkódtatásokra, és már már terápiás célúvá válik a könyv, de nem. Persze nyilván központi szerepe van, és fontos is, de inkább a nyomozás menete kerül előtérbe, az hogyan tudunk meg egyre többet, hogyan kezdjük el látni az összefüggéseket, és a megoldást, na meg persze a bonyodalmak.

A könyv negyedében a nyomozást segítő/hátráltató hazugságok hagyták el Naomi száját, ami a problémák nagy részét okozta, ahogy a fülszövegben is olvasható, ezek kellettek ahhoz, hogy a nyomozás egyáltalán elkezdődjön, és a végén mindenki meglepődött, hogy mi lett az ügy vége. Mondjuk valamilyen szinten számítani lehetett erre a végkifejletre, legalábbis volt egy sanda gyanúm, hogy összefüggenek a dolgok. Persze teljes egészében nem lehetett kitalálni, de szépen lassan, ahogy kapjuk az információmorzsákat kezd összeállni a kép.

A másik szereplő, aki nagyon megkavarja az állóvizet az Juliet Haworth, Robert felesége. A könyv nagy részében ki nem állhattam, ezt a nőt. Folyton játszadozott és rébuszokban beszélt, és őszintén azt gondoltam, hogy nem teljesen százas, de a történet végére, és az előzmények megismerése után más megvilágításba került. Még mindig idegesített, de már megértettem a viselkedésének az okát.


Összességében a könyv a nyomozást mutatja be, azt hogy attól, hogy több információhoz jutunk, nem feltétlen kerülünk közelebb a megoldáshoz, sőt van, hogy sokkal bonyolultabbá teszi a megfejtés.
És a könyvnek van egy nagyon fontos tanulsága, az, hogy soha ne bízzunk meg teljes mértékig senkiben, és hogy soha nem tudhatjuk, hogy valaki tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy nem.

















0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése