Holly Black · Cassandra Clare The ​Iron Trial – A Vaspróba

A ​legtöbb gyerek bármit megtenne, hogy átmenjen a vaspróbán. Callum Hunt viszont nem. Ő el akar bukni.
Callt az édesapja egész életében óva intette a mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak rossz vége lehet.
Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető legrosszabb formáját hozza… A cél az, hogy csődöt mondjon, csakhogy épp ebben mond csődöt.
Így hát most várja a Magisztérium, ez az egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője felé.

A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel csak ezután következik…

A nagy sikerű szerzők, Holly Black és Cassandra Clare bámulatos képzelőereje nyomán most kezdetét veszi egy lélegzetelállító, szédületes, észveszejtő kaland a mágikus ismeretlenbe.

„Még vonakodó olvasókat is elragad, és a fantasy szerelmeseinek is tökéletes. Tele van rejtélyekkel és nyomokkal, a főhőse gyerekek számára is érthető problémákkal küzd, és a történet csupa kaland.” – Pamela Kramer, Book Examiner -

Írók: Holly Black és Cassandra Clare
Cím: A Vaspróba
Eredeti cím: The Iron Trial
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 340.
Sorozat: Magisztérium 1.
Téma: Fantasy, Gyermek- és Ifjúsági Irodalom

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!



Sok jót hallottam erről a sorozatról, így kedvet kaptam az elolvasásához, ezen felül plusz motiváció, hogy projekt is épült köré a Prológuson. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen nagyon jól megírt "kis" történet, ami abszolút leköti az ember figyelmét, és azonnal a folytatást követeli, mihelyt befejezi.

Már az első pillanattól kezdve emlékezetes a történetünk a könyvvel ugyanis, Avas próbának olvastam a címét, aztán rájöttem, hogy ezzel így valami nem stimmel. Jobban megnézve a borítót rájöttem, hogy egyszerűen csak én vagyok béna. Ettől függetlenül nagyon tetszik az egész koncepció, minden rajta van a borítón, jól bemutatja a történet fontos elemeit. A színei, a minták, szövegek mind-mind nagyon jól kiegészítik egymást, kellemes látvány a szemnek.

A fülszöveg bemutatja a főszereplőt, és néhány fontosabb információt, mindezt úgy, hogy teljesen felcsigázza az olvasót, hiszen rögtön meg akarja tudni, hogy mi is történhet a Magisztérium mágikus falai között.

Ahhoz képest elég gyorsan sikerült elolvasnom, pár napot vett csak igénybe. Nem nehéz a nyelvezete, és élvezetes, hiszen minden oldalon történik valami. Callummal együtt fedezzük fel az ismeretlent, keveredünk kalandokba, és bizony együtt éljük át a szomorú, és nyomasztó pillanatokat is.

A prológus (a könyv prológusára gondolok, nem a csapatunkra :D) elég nyomasztó, és szomorú, ez egy kicsit negatívan hat az emberre, féltem, hogy az egész történet ennyire melankolikus hangulatban fog telni, de szerencsére inkább a felfedezés, tanulás izgalma volt érezhető a legtöbbször, bár természetesen voltak szomorú,és megindító pillanatok is. Tehát először is a múlttal szembesülünk, és el sem tudjuk képzelni, hogy mekkora jelentősége van a történet alakulásának szempontjából.

Az első fejezetben már a jövőben/jelenben járunk, ahol is megismerhetjük Callt és az ő cseppet sem egyszerű életét. A fiú egy igazi bajkeverő. A tizenkét évesek kifogyhatatlan energiájával söpör végig at oldalakon, azonban van egy sérülése, ami akadályozza őt a mindennapokban, és emiatt nehéz helyzetben van. Ráadásul élete egyik legmeghatározóbb lépése előtt áll, meg kell mérettetnie magát a mágusvizsgán, ami alapján kiválasztják, hogy ki kerülhet be a Magisztériumba. Mindenki, akinek ereiben egy kis mágusvér csörgedezik ebbe az intézménybe akar járni. Tisztára, mint a Roxfort csak menő varázscuccok nélkül.

Na tehát ott tartottam, hogy mindenki be akar kerülni, kivéve egyvalakit. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy Callra gondolok. Ő mindent megtesz annak érdekében, hogy megbukjon a vizsgán. Ilyet is ritkán hallani, hogy valaki szándékosan bukjon meg, de hát nem akadunk fenn ilyen apróságokon.
Ahogy a fülszövegből kiderül, bizony főhősünk annyira szerencsétlen, hogy még a megbukásból is megbukik, ami jó nagy szerencsétlenség, így kénytelen beköltözni az iskolába, amitől annyira óckodott, az apukájával együtt.

A Magisztériumban Call érdekes felfedezéseket tesz, egyre jobban belelát az apja által rossznak ítélt világba, és persze itt is mindig megtalálja a bajt, valamint egy rejtély is foglalkoztatja, amire folyamatosan keresi a választ. Elmondhatjuk tehát, hogy még az unalmasabb részek alatt sem mondhatjuk, hogy nincs min agyalni. Call, Aaron és Tamara, olyan utazásra invitálja az olvasót, hogy ki sem akar szállni. Általuk meglátjuk, hogy már fiatalkorban is milyen nehéz megtalálni a helyünket. Attól függetlenül, hogy egy kitalált világban játszódik a történet, teljesen mai, a mi világunkhoz kapcsolódó témákkal is foglalkozik.

 A vége pedig... Hogy is fogalmazhatnám meg? Mégis ki fejez így be egy történetet? :( Nem mondhatnám, hogy függővéget kaptunk, mert ez nem lenne igaz, de az ember azonnal olvasni szeretné a folytatást.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a fantasyt. A fiatalabbak teljesen tudnak azonosulni a szereplőkkel, hiszen teljesen hétköznapi gyerekekről szól a történet egy kis extával.










0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése