Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows - Lady ​Jane

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Isten tudja mióta csücsül a polcomon ez a regény. Sokszor megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasni, de soha nem vitt rá a lélek. Most ezen változtattam.

Író: Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows
Cím: Lady Jane
Eredeti cím: My Lady Jane
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 448
Sorozat: Lady Jane 1.
Téma: Anglia, Alakváltás, Fantasy, Romantikus

A borító az elején tetszett, de azóta valahogy már nem olyan különleges számomra. Egyszerű, semmi extra, őszintén szólva lehet fel sem tűnne a polcon egy könyvesboltban. Azért nem írtam le azonnal a könyvet, elvégre Cynthia Hand írónő Angyalsors sorozatát, illetve a Vigyázz, ​Holly Chase! című regényét már volt szerencsém olvasni, és azok ahhoz képest jók voltak.

A regény egy kis történelmi ismertetővel kezdődik, hiszen néhány uralkodóról (valós személy) információkat oszt meg, amelyek érdekesek lehetnek néhány ember számára. És ebből azonnal le lehet szűrni, hogy a regénynek lesz némi köze a történelemhez. :D

Az előszóban pedig kapunk egy kis betekintést, hogy mire is számítsunk, felhívják a figyelmünket arra, hogy a regény egy kis történelmi ferdítés, és inkább egy párhuzamos Angliában játszódik.

Főszereplőnk Jane, G. alias Gifford és természetesen Edward. Az ő történetüket ismerhetjük meg jobban, egy kis ármánykodással, rejtéllyel, szeretettel, csalódással és még nagyon sok más érzelemmel megfűszerezve.
Nagyon féltem tőle, hogy nem fog tetszeni a regény, de be kell valljam, hogy egyáltalán nem rossz. Érdekes, és néhol azért izgalmas események történnek, na és persze ki ne lenne kíváncsi arra, hogy végül a jó, vagy a rossz győz, bár így elöljáróban van egy-két tippem, aztán majd kiderül, hogy igazam lett-e. (Persze, hogy az lett. :D)

Nagyon különböző hátterű, gondolkodású, érdeklődéskörű karaktert vonultat fel a könyv. Van, akinek az olvasás az élete (nem, most nem rólam van szó). van, akinek az egész élete a királyságról szól, van olyan, akit lóvá tettek, szó szerint és képletesen is (bocsi, ez gyenge poén volt).
Mint már említettem a könyv nem átlagos, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol néhány ember át tud alakulni valamilyen állattá, és ahogy az várható volt ez igazán nagy problémaforrás az emberek körében. A másik fontos dolog a regényben az a korona, vagyis inkább az, hogy ki legyen az uralkodó.

Eredetileg Edward az, aki uralkodik, de bizonyos események, okok miatt Jane veszi át a helyét, aki annyira akar királynő lenni, mint amennyire az egyetemisták akarnak vizsgázni, azt hiszem ezek alapján el tudod képzelni mennyire vágyik rá. Tehát minden ilyen nemű kötelesség immár Jane vállát nyomja, és ha ez nem lenne elég, bőven akadnak, akik az életére és a koronájára törnek. Innentől kezdve minden felborul, és elkezdenek pörögni az események. Ahogy egyre közeledünk a könyv végéhez, egyre izgalmasabb részek következnek, és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a vége.

Összességében egy mozgalmas könyvről beszélhetünk. Imádtam az írók által zárójelbe tett megjegyzéseket, nagyon jókat derültem rajtuk. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket. :)

Read More

Kerstin Gier - Silber 2 - Az álmok második könyve

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online
„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Das zweite Buch der Träume
Cím: Az álmok második könyve
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: Silber 2.
Oldalszám: 340.
Téma: Romantikus, Fantasy, Anglia, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A sorozat első részéhez két évvel ezelőtt  volt szerencsém, és nem sok mindenre emlékszem belőle, ezért úgy éreztem mindenképpen újra kell olvasnom, hogy azért ne tök sötéten kezdjek neki az új résznek. Miután ez megtörtént rögtön neki is vágtam a sorozat második kötetének, ami szinte ugyanott folytatódott, ahol az előző abbamaradt.

Szereplőink az áldott tudatlanság fellegébe burkolózva, azt hitték, hogy a probléma meg van oldva, fellélegezhetnek, vége van a "játéknak", de mi olvasók azért sejthettük, hogy ha már van második része is a sorozatnak, akkor nem lehet ilyen egyszerűen vége. Nincs is, de sajnos nem olyan folytatást kaptam, amit vártam volna. Az egész történet olyan nyögvenyelősre sikeredett. Mindenki tengett-lengett jobbra-balra, és gyakorlatilag semerre sem haladt senki. Nagyon idegesítő volt, és emiatt sokkal lassabban haladtam az olvasással, mint ahogy azt feltételeztem volna. Először nem is zavart, hogy kicsit háttérbe szorult ez az egész démonos história, de mikor még a könyv háromnegyedénél sem történt SEMMI akkor kezdtem kiakadni, hogy akkor most mi is lenne itt a lényeg?

Sajnos az érzés a könyv végéig elkísért. Mintha az egész regény, csak egy átmenet lenne az első és a harmadik rész között, valami átvezető, hogy azért legyen trilógia mert az milyen menő, az meg már senkit nem érdekel, hogy semmi extrát nem tett hozzá a történethez. Ugyan az ember kíváncsiságát tovább szítja, hogy akkor most végül is mi ez az egész álomajtós, folyosós dolog, de egyáltalán nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. Gyakorlatilag pár plusz elemet kapunk a rejtvényhez, és semmi több, ez csupán csak néhány jelenetet tesz ki, az idő nagy részében Liv és Henry kapcsolatát, vagy éppen szenvedését követhetjük nyomon.

Nem lett volna semmi baj ezzel, mert legyen egy kis szerelmi szál is a történetben, de mivel nem ez a fő szempont, amiért valaki a kezébe veszi, ezt a könyvet, ezért túlzásnak éreztem a közöttük lévő se veled se nélküled kapcsolatot. Ehelyett szívesebben olvastam volna az álmok világáról, Livék helyében biztos megpróbáltam volna rájönni, miként lehetséges az, hogy képesek bemenni mások álmába, annak ellenére, hogy azt hiszik eltűnt a démon. Bár a könyvből kiderült, hogy van, hogy az emberek borzasztóbbak, és bosszúszomjasabbak,  mint a démonok.

Néhány új szereplő is felbukkan a második részben, de alapvetően a hangsúly még mindig a főszereplőkön van, ami természetes, de úgy érzem egy-egy mellékszereplő több figyelmet is kaphatott volna, vagy legalább mi olvasók több információt kaphattunk volna tőlük.

Kicsit csalódott vagyok, de egyben kíváncsi is, így bizonytalan vagyok, hogy elolvassam-e a sorozat harmadik részét, bár abban talán már végre mindenre fény derül. Az első könyv sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, mint ez, egy olvasásnak elment, de ha nem fogtunk volna bele a Probloggerekkel a napi 50 oldal "kihívásba" valószínűleg még mindig valahol az elején szenvednék.

DE azért, hogy egy kis pozitívum is legyen az értékelésemben, a borító fantasztikusra sikeredett, és a a lapok szélén megjelenő motívumok feldobták egy kicsit a könyvet. Valamint azért volt egy-két viccesre sikeredett jelenet, ami megmosolyogtatott.

Read More