2016. május 22., vasárnap

Michael Grant és Katherine Applegate - Éva és Ádám

Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.
Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?

Író: Michael Grant, Katherine Applegate
Cím: Éva és Ádám
Eredeti cím: Eve & Adam
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 272.

A könyvtárban járva megpillantottam a borítóját és annyira megfogott, hogy nem is volt kérdés,hogy kikölcsönzöm-e. Ugyan a könyv nem olyan volt, mint amire számítottam egyáltalán nem bánom. Voltak dolgok, amik nem tetszettek igazán, de összességében egy olvasható mű.

A történet kezdete igazán morbid, nem számítottam ilyen indításra. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha nem az lenne az orvosok legfontosabb kérdése, hogy kit értesítsenek. Szerintem lényegesebb az, hogy megmentsék a lány életét, az értesítésre ráérnének később is, de ez csak az én véleményem.
Ami furcsa, hogy Eve a műtét után, telenyomva morfiummal is képes összefüggően gondolkodni, és csupa felesleges, értelmetlen dolgokon. Őszintén lehet, hogy ez tényleg így van, de én józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy ez nehézkesen menne, főleg ahogy Solo leírta, hogyan néz ki a lány a gyógyszerek miatt. A történet érdekesebb, hogy Eve és Solo nézőpontjából is olvashatjuk, így több mindenre fény derül, és mind a két fél érzelmeit is megvizsgálhatjuk. Solo kicsit mazochistának tűnik, a lány anyja pedig egy érzéketlen jégkirálynő, és a róla alkotott véleményem a könyv végére sem változik.

Az alap történet érdekes, kicsit közelebb hozza az emberhez a tudományt. Nagyon menőnek tartom azt a szerkezetet, amivel Eve megalkothatja a tökéletes férfit. Mert ki ne örülne annak, hogy a saját ízlése szerint alkothatja meg a tökéletes lelki társat? Érdekes volt végigkövetni ezt a folyamatot, főleg, amikor Aislin is besegített.

Aislin főhősnőnk teljes ellentéte, mégis legjobb barátok, elvégre az ellentétek vonzzák egymást nemde?  Tök evidens. Aislin megtestesíti mindazt amire Eve vágyik. Bármelyik pasit megkaphatja, csinos, merész, szókimondó.

A cselekmény lassú folyású és néhány részleten kívül eseménytelen, de szerencsére van benne néhány izgalmas, váratlan fordulat, ami azt sugallja, hogy az olvasó ne hagyja félbe a könyvet. Legnagyobb örömömre a könyv felénél történik egy váltás és innentől kezdenek izgalmassá válni az események. Titkok és összefüggések derülnek ki, amik más megvilágításba helyezik a dolgokat. Főleg a 30. fejezetnél, na ott leesett az állam, számítottam valami ilyesmire, de erre nem. Bejön a képbe egy harmadik szemszög (nem lövöm le a poént). Még több titok kerül napvilágra és a végén főhőseink nem igazán tudják eldönteni, hogy ki a rossz és a jó.

 A történet elején megijedtem, hogy egy nagyszerű ötlet el lesz rontva amiatt, hogy az írónő nem dolgozza ki rendesen a cselekményeket,szereplőket, de szerencsére a regény végére belelendült az írásba, és nem lett akkora hiányom. Ugyan a befejezésnél vártam volna még valami magyarázatot, vagy ilyesmit, de ettől függetlenül tetszett a könyv, az zavaró volt, hogy néhány részletet nem értettem a szakszavak miatt, de eltekintve ezektől élveztem a történetet.

Értékelés: 5/4
Más történetet vártam a fülszöveg alapján,  de így is élvezhető volt. A könyv eleje az első pár oldal után eseménytelen, de a regény felétől beindulnak a történések. Nem rajongok különösen a tudományokért, de ez megfogott, mert érdekesen volt kialakítva a környezet, ezért bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen elvontabb, hihetetlenebb történeteket, amik talán a jövőben megvalósulnak.

Borító: 5/5
Imádom. Annyira eredeti, ugyan a könyvhöz nem sok köze van, de gyönyörű.

Karakterek: 5/2
Nem voltam velük megelégedve... Jobban is ki lehetett volna dolgozni őket,  úgy tűnt, mintha az írónő nem fektetett volna beléjük elég energiát.

Kedvenc karakterek: 
Nem volt ilyen...

Kedvenc idézet:
"- Szóval, embert fogok gyártani - állapítom meg. - Csak a külsejéről van szó?
- Nem, nem, az olyan lenne, mint egy kifestőkönyv - mosolyog anya, de nem rám, hanem a számítógéppel készített képre. - Ha Istent játszunk, a legnagyobb móka az agy, az elme megalkotása."

Félreolvasások: Pénzeszsák helyett penészzsákot olvastam.


2016. május 16., hétfő

Interjú

A Prológus tagjaival úgy döntöttünk itt az ideje, hogy az olvasóink jobban megismerjenek minket, ezért egy interjúsorozattal készültünk. Minden bejegyzésben egy bloggertársunk válaszol a feltett kérdésekre. Az én interjúalanyom Zsebi, akinek itt is köszönöm, hogy a segítségemre volt, abban, hogy megszülethessen ez a poszt. :) Fancsali Uszámával készített interjúját ITT olvashatjátok.

1.  Mióta blogolsz, és mi a kedvenc könyves műfajod?
Körülbelül 12-14 éves korom óta blogolok, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A Maybe I’m a bookworm…  2 éves project, de előtte is volt jó pár G-portálos rajongói oldalam, mindig épp arról, amiért az adott korszakomban rajongtam. Kedvenc könyves műfajom talán a fantasy, de igazából nincs egy kedvencem. Horror és thriller kivételével mindent elolvasok, azokat is csak azért nem, mert utána nem tudnék éjjel aludni :D

2.  Van olyan könyv, amiért annyira odavagy, hogy az szinte már fanatizmus?
Most kezdjem el felsorolni? Első, amiről bármelyik ismerősömnek eszébe jutok az Rick Riordan Percy Jackson sorozata vagy bármelyik Riordan könyv. Fanatikus rajongó vagyok, ha róla van szó. Aztán ott van még Sarah J. Maas A Court of Thornes and Roses könyve, ahol igazából Tamlinért rajongok fanatikusan… Ha RavenS-t megkérdeznéd, hogy miért rajongok fanatikusan szerintem lassan Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatának 3. részét a Cress-t is ide sorolná. Még Holly Smale Geek Girl sorozatáért is teljesen odavagyok, annyira cuki ez a sorozat, hogy nagyon.

3.   Hogyan látod magadat 5-10 év múlva, mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretném magam két diplomás, nem egyetemistának látni 5-10 év múlva, de ezen kívül fogalmam nincs. Kriminálpszichológus szeretnék lenni vagy valami hasonló, ha ez nem jön össze, szerintem Angliába vezet majd az utam :)

4. Olyan típus vagy, aki leül és végig megírja a bejegyzését és kész, vagy pedig napokat esetleg heteket foglalkozol vele?
Persze, leülök, majd még 5 hónappal később is csak ülök felette. Jelenleg 32 piszkozatom van elkezdve, de még nem sikerült befejeznem egyiket sem, majd egyszer. Talán.

5.  Olvastál olyan könyvet, ami akkora hatással volt rád, hogy megváltozott tőle a nézőpontod/életed?
Tabitha Suzuma Forbidden c. könyve után kicsit átértékeltem az életemet, hogy mennyire jól jártam, hogy annak születtem, aki vagyok.

6.  A borító és/vagy a könyv címe befolyásol abban, hogy elolvasod-e az adott történetet?
A borító mindenképp, igazi coverwhore vagyok. Elég egy szép borító és megvett magának a könyv, már meg is rendeltem, és egy gyönyörű borítónál azt se szoktam bánni, ha nem olyan jó a beltartalom. Shame on me.

7.  Olvasás közben jegyzetelsz, vagy bejegyzés íráskor jönnek a gondolatok és azokat gépeled csak le?
Közben nem jegyzetelek, maximum idézeteket jelölgetek meg post-ittel. Inkább bejegyzés megírása előtt szoktam a blogos noteszomba egy kis vázlatot lefirkantani, de igazából ezt se szoktam használni, mert már az előbb is említettem, sokáig tart megírnom a bejegyzést, hála a lustaságomnak.

8.  Tudom, hogy szeretsz angolul olvasni. Ha egy könyv tetszett angolul, akkor magyarul is elolvasod? És fordítva?
Ha magyarul olvasok el egy könyvet és nagyon megtetszik, akkor elolvasom angolul is. Fordítva ez ritkábban fordul elő. Riordan könyveit először magyarul olvastam, majd átváltottam a sorozat közepén angolra, utána amikor kijött magyarul az újabb rész elolvastam úgy is. Inkább azokat olvasom el magyarul is, amit nagyon-nagyon szeretek.

9. Vannak, amik idegesítenek egy történetben? (Pl.: klisék, rossz fordítás stb.)
Mind idegesít, amit felsoroltál :D Legjobban a fordítási hibák húznak fel, a klisékhez már hozzászoktam, a legtöbb YA könyv meg klisékre épül, tisztelet a kivételnek.

10.   E-book, papír alapú könyv, vagy mind a kettő?
Papír, de ha buszozom az e-bookot jobban preferálom. Kényelmesebb a telefonomon, e-olvasómon olvasni utazás közben, nem kell folyamatosan egyensúlyozni, a lapozással szenvedni, stb.

11.   Mit gondolsz a könyvadaptációkról?
Jobban szeretem, ha nem készül film egy könyvből, mert ritka madár az olyan, amely tényleg élvezhetőre és normálisra sikerül. Tökéletesen rossz lett például a Lenyűgöző teremtmények film. Borzalmaaasss.

12.   Követsz külföldi bloggereket/vloggereket?
Követek! :D Jesse the Reader, Sasha Alsberg, Katytastic, Polandbanana, Hails Hearts NYc és még sokan mások, de a könyvesek közül őket szeretem legjobban. Xtine mondjuk halálra idegesít és csak a bookhaul videóit szoktam megnézni, azokat is csak hang nélkül, de ja, követem azért őt is :D

13.   Eleinte nem volt ijesztő, hogy ismeretlenek olvassák a belső gondolataidat?
Nem, mert fel se merült bennem semmi ilyesmi :D Azért kezdtem el leírni a gondolataimat, mert már tele volt a fejem a sok történettel, a hozzájuk kapcsolódó érzésimmel, gondolataimmal és csak ki akartam írni magamból.

14.    A blogod (Maybe I’m a Bookworm…) neve honnan jött, és miért döntöttél úgy, hogy angol legyen?
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a blogom neve, mert olyat akartam, ami tényleg én vagyok. Az ötlet onnan jött, hogy összefutottam egy rég nem látott ismerősömmel, elkezdtünk beszélgetni engem meg szokás szerint elkapott a szómenés és minden hülyeségről dumáltam, még amiről nem kellett volna arról is. Valahogy szóba került Percy Jackson (mi más? :D) én meg elkezdtem áradozni róla, és az ismerősöm megjegyezte, hogy nem is gondolta volna rólam, hogy könyvmoly vagyok. Erre csak annyit tudtam reagálni, hogy hát talán könyvmoly vagyok, talán… Mivel ez magyarul nem tetszett, jött a Well, maybe I’m a bookworm… Végül a well kikerült a képből, mert nem tetszett az összhatás, és maradt simán Maybe I’m a bookworm :D

15.   Ha valaki most kezdene el olvasni, mi lenne az a könyv, amit bátran ajánlanál neki, és miért?
Szokás szerint nem tudok egyetlen egy könyvet megemlíteni, kapásból hat jutott eszembe:
Rick Riordan: A villámtolvaj
On Sai: Calderon
Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg
Marissa Meyer: Cinder
Kelly Oram: Cinder és Ella
Holly Black-Cassandra Clare: Vaspróba

Az összes felsorolt könyv vicces, szórakoztató és igazából bármelyik korosztály, nemtől függetlenül olvashatja, mert mindenki talál magának benne olyan motívumot, elemet, ami miatt imádhatja. :)