A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 9., csütörtök

Nyáry Luca - Vigyázat, törékeny!

A ​boldogságon nincsen lejárati dátum?
Zsófi tizenhat éves, a legjobb barátja a fülhallgatója, az érzelmek kikészítik és fogalma sincsen hogyan tovább. Az anyja halála óta hibás puzzle darabként tengődik, élete egy véget nem érő lejtő. Zsófi retteg attól, hogy mi várja az alján, éppen ezért úgy dönt, hogy nem is akarja megtudni és helyette inkább az életből kivezető utat választja. Ehhez azonban még el kell intéznie valamit: meg akarja magyarázni a húgának, hogy miért teszi ezt. Zsófi összeszedi életének minden olyan eseményét, amely ehhez a naphoz vezetett; félrecsúszott estéket, kísértő emlékeket és kisiklott barátságokat. Vajon törvényszerű egy ekkora tragédia után az összeroppanás, vagy elcsíphetők azok a pillanatok, amikor még van választás? A keserédes és realisztikusan durva jelentekben bővelkedő regény ezekre is választ keres.
Nyáry Luca első könyve kendőzetlenül mutatja be a depresszió legkeményebb arcait is. A Vigyázat, törékeny! nem csupán egy tehetséges fiatal szerző regénye, hanem korrajz és látlelet is, a szereplőké és a kamasz lété egyaránt. Rólad – Neked.

Író: Nyáry Luca
Cím: Vigyázat, törékeny!
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 412.
Téma: Depresszió, Ifjúsági

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek és Nyáry Lucának, amiért megírta ezt a nagyszerű regényt!
Félve kezdtem neki a könyvnek, hiszen nem egy egyszerű témát boncolgat, és nagyon jól tudtam, hogy lelkileg nagyon meg fog viselni ez a több, mint 400 oldal.

Még csak az első mondatot olvastam el, amikor megfogalmazódott bennem, hogy ez bizony egy nagyon erős kezdés, és hogy ezek után vajon mi jöhet még?

"Két dolog: meg akarok halni, és hazudtam neked."

Az erős kezdés után még erősebb folytatás következett. Nagyon érzékeny ember vagyok, de soha nem volt még olyan könyv, ami az első pár oldalával már a padlóra küldött és könnyeket csalt a szemembe, az mindig a végszónál következett be. Itt pedig a legelső szótól kezdve éreztem a gombócot a torkomban, és alig láttam a betűket a kitörni készülő könnyeimtől. Már az első rész elolvasása után (ami "csak" 6 oldal) annyi gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy egy kisregényt lehetne belőle írni, csak éppen se eleje se vége nem lenne, mert rendszerezni már nem tudnám a gondolataimat. Belegondolva, ha 6 oldal ennyi érzelmet és gondolatot vált ki belőlem, akkor nehéz, elmélkedésekkel teli napokat és estéket fog hozni az egész regény elolvasása. 

Szerencsére nem kellett végig sírnom mind a 410 oldalt, az eleje és a vége között eltelt idő nem volt annyira megterhelő lelkileg, nem mondom azt hogy nem volt egy - egy rész aminél elfacsarodott a szívem, de összességében befogadható, sírást mellőző történetet kaptunk. 

A könyv maga egy levél, amit a főszereplő lány Zsófi írt a húgának, Jankának. Ebből következik, hogy a történetet E/1-ben írták, amitől még személyesebb, még közvetlenebb lett az egész. Zsófi szemén, gondolatain keresztül ismerjük meg az eseményeket, ami nem meglepő hiszen ki más tudná jobban elmondani, hogy mi történt mint az, aki "megélte"? 

Szóval Zsófi elmeséli húgának, hogy mi vezetett arra a nehéz döntésre, amit meghozott. Az elején kezdi, és nem hagy ki semmit, még azokat a részeket sem, amikre nem a legbüszkébb, azt szeretné ha Janka mindent tudna, megértené az okokat, a miértekre a választ. A legfontosabb pedig az, hogy megmutassa neki, hogy mit NE tegyen, azaz a saját példáján keresztül a jó irányba terelje. 

Ahogy haladunk a történetben látjuk a folyamatot, a változásokat, amik végbemennek a főszereplőben és a környezetében is. Ez nem egyszerű folyamat, rengeteg fájdalommal, bizonytalansággal, zavarodottsággal jár, és még nagyon sok minden mással is. Mint már említettem szerencsére soha nem kerültem még ilyen helyzetbe, de a könyv segítségével megérthettem egy aprót szeletét, elvégre teljes mértékben csak az érezheti, értheti, hogy mi zajlik le benne, aki ezt megéli. Bár a regényből kiderült, hogy gyakran ők maguk sem értik. 

Az írónőnek sikerült megfognia a stílusával, ahogy összeállít a történet, és valahogy tényleg olyan közel hozta az olvasóhoz ezt a témát amennyire csak lehetett. Nem egy egyszerű utat választott, nagy bátorság kellett hozzá, de örülök hogy megtette. 

Nagyon tanulságos, és mindenekelőtt lelkileg megterhelő, de mindenkinek ajánlom, mert egy hihetetlenül jól megírt regényről beszélhetünk. A könyv végén pedig minden szükséges elérhetőséget megkapunk ahhoz, hogy segítséget tudjunk kérni, ha mi magunk vagy a környezetünkben élőnek segítségre van szüksége.


2017. február 15., szerda

Jennifer Niven - Veled minden hely ragyogó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Író: Jennifer Niven
Cím: Veled minden hely ragyogó
Eredeti cím: All the Bright Places
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 430
Téma: Romantikus, YA, Depresszió, Öngyilkosság
Tudtam, hogy ez a történet teljesen össze fog törni és szomorú leszek tőle, mégis elolvastam, most pedig fogalmam sincs mit is írhatnék róla.

A borító nagyon szép, és tetszik, hogy teljesen a könyvet tükrözi, a post it-ek, a madár, a virág teljessé teszi a képet.

A történet Finchről és Violetről szól, akik ugyan nem ismerik egymást, de tudják, hogy ki a másik. Egészen addig nem foglalkoznak egymással, amíg egy nap nem találkoznak az óratorony tetején, mondhatjuk azt, hogy ezzel indul be a cselekmény. Ezután, ahogy a romantikus könyvekben szokott lenni szereplőink egyre több időt töltenek együtt, és lassan rájönnek, hogy eléggé élvezik egymás társaságát, DE ez nem egy tipikus love story, a folyamat megmarad, de az írónő átalakítja, és ennek köszönhetően egy más stílusú könyvet hozott létre.

Finch egy igazán érdekes és sokszor érthetetlen fickó. Először azt hittem adrenalin függő, aztán azt, hogy beteg, végül pedig azt gondoltam, hogy egyszerűen csak túl magas az intelligenciája, és emiatt nehezebben követem a gondolatmeneteit. Ez kicsit emlékeztet Holly Smale hősnőjére, Harrietre, aki hasonlóan Finch-hez, érdekes, nem mindennapi tényeket tárol a fejében. Eltér az átlagostól, és ezért kinézik, és gúnyolják az iskolában, ami nagyban megnehezíti az életét, na és persze a családi gondjairól nem is beszélve.

Violet ezzel szemben egy teljesen átlagos lány, aki egy hatalmas traumán van túl, és ezt próbálja valahogy feldolgozni. Finch ebben sokat segít neki, még ha nem is veszi észre. A lány legnagyobb hibája a könyv elején az volt, hogy számolja hány nap van az érettségiig. Mikor ezt megláttam teljesen pánikba estem, és elgondolkodtam azon, hogy nekem hány napom van még. Mint lusta diák eszembe sem jutott elkezdeni kiszámolni, ehelyett szépen kigugliztam. 90 nap volt akkor hátra (02.03.), most pedig 79 nap (02.14.). Jobb lett volna nem tudni.

Visszatérve a könyvre főhőseink közös iskolai feladatot kapnak, ez még közelebb hozza őket egymáshoz. Különböző helyekre látogatnak el, amik néha érdekesek, néha látványosak, néha pedig őrületesek. Mind a ketten nagyon élvezik ezeket a kirándulásokat, és az idő múlásával egyre jobban megismerik egymást.
Nem hiányozhatnak a bonyodalmak sem. A szülői tiltás, a belső vívódások, a megoldásra váró problémák, és ahogy lenni szokott minden egyszerre zúdul a fiatalok nyakába.

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, látjuk Finch és Violet gondolatait is. Finch-é csapongó, gyakran követhetetlen volt számomra, de ezek adják a könyv lényegét, és talán ezekben kellene keresni a tanulságot, a válaszokat.

A könyv szomorúvá tett, nem örültem a végkifejletnek, de tudom, hogy kellenek az ilyen regények is.

Értékelés: 5/3,5
A könyv egy komoly téma köré épül, ami igazán szomorú dolog, de sajnos ez a valóság. Jól megírt történet, szomorú végkifejlettel.

Borító: 5/5
Szép, letisztult, egyszerű, de mégis teljesen a könyvet tükrözi.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, szerethetőek.

Idézetek:
”- Bármit mondasz, az köztünk marad. Talán nem tűnt fel, de nem kifejezetten dúskálok a barátokban. És ha dúskálnék is, nem számítana. Azoknak a seggfejeknek így is túl sok pletykálnivalójuk van.”
„Mi volna, ha ilyen lehetne az élet is? Hogy csak a boldog részét tartsuk meg, és semmit se a szörnyűből - még a kicsit kellemetlent is mellőznénk. Ha a rosszat kivágnánk, és csak a jót tartanánk meg?”